Kovács Gergely
mÁRTON ÁRON LETARTÓZTATÁSA
ÉS A L’OSSERVATORE ROMANO
A szerző Kézdivásárhelyen született 1968-ban. 1993-ban szentelték pappá. Rómában, a Lateráni Pápai Egyetemen szerzett egyházjogi doktorátust 1996-ban. 1997 óta a Kultúra Pápai Tanácsának szolgálatában áll, amelynek 2004 óta irodavezetője, 2000-től pápai káplán. A Kléruskongregáció és a Rota Romana Bíróság munkatársa. 2012-től Márton Áron szentté avatási ügyének posztulátora.
Több Márton Áron-életrajzban és -tanulmányban olvashatunk arról, hogy a Szentszék napilapja, a L'Osservatore Romano 1949. július 1-jei száma tudósít Márton Áron letartóztatásáról. Egyesek szerint a vatikáni újság úgy fogalmaz, hogy „Áron püspök fehér lován bevonult már a székely nép legendáiba",1 P. Szőke János könyve a cikk pár mondatát is közli.2 A kíváncsiság is vezetett, de a Márton Áron-biográfia minél teljesebbé tételének a szándéka is, amikor a L'Osservatore Romano archívumához fordultam, és kértem egy digitális másolatot a szóban forgó lapszámról.
Ma egészen természetesnek tartjuk, hogy az internet által szinte azonnal - de legkésőbb az esti tévéhíradóban - értesülünk arról, ami tőlünk több ezer kilométer távolságra történik. Akár mi magunk is nyomban értesíthetünk bárkit arról, ami velünk, körülöttünk történik mobiltelefonunk vagy a technika valamelyik mai modern eszköze által. A kommunikáció gyorsaságán túl egy másik kérdés is feltevődik: mennyire objektív a közlés és mennyire felel meg az igazságnak?
Mit ír a vatikáni újság? Hitelesen tükrözi és megbízhatóan ismerteti az összetett erdélyi helyzetet? Az olvasó korrekt betekintést nyer-e a kommunista propaganda által kikozmetikázott kirakat mögött húzódó valóságba? Mi az, ami az eseményekből eljutott a Szentszékig? Vajon hogyan látja Áron püspök személyét, az erdélyi híveket?
Hatvan évnyit visszaugorva, ezeknek a kérdéseknek a fényében vesszük kezünkbe a Szentszék félhivatalos lapjának, a L'Osservatore Romanónak 1949. június 30./július 1-jei számát (A. LXXXIX - num. 150.), amely tudósít Márton Áron letartóztatásáról.
Az Olasz Királyság kikiáltása után pár hónappal, 1861. július 1-jén alapított L'Osservatore Romano - „Római figyelő" - a Szentszék „félhivatalos" lapjának számít, szerkesztőségi irányvonala „hűségesen ragaszkodik a pápa mint az egyetemes egyház feje és pásztora tanításához". Fejlécén olvasható önmeghatározása szerint „politikai és vallási napilap". Jelmondatai az elfogulatlanságot hirdető „unicuique suum" (mindenkinek a magáét), illetve a hitvédelemre utaló „non praevalebunt" (nem vesznek erőt rajta - ti. a pokol kapui az egyházon). A lap a Szentszék tulajdonában van, a Vatikánvárosban adják ki. Bár a Szentszék hivatalos közlönye az Acta Apostolicae Sedis, a L'Osservatore Romano is bizonyos mértékig hivatalos lapnak számít, mégpedig a pápai megnyilatkozásokat és a szentszéki dokumentumokat, valamint a pápai intézkedéseket közlő rovatai tekintetében.
Az események_
A Szentszék és Románia kapcsolatát az 1927. május 10-én kötött konkordátum szabályozta, amelyet a román kormány 1948. június 17-én egyoldalúan felmondott. Ahhoz, hogy működhessenek, a felekezeteknek statútumot kellett kidolgozniuk, amelyet a Nagy Nemzetgyűlés engedélyezett a Kultuszminisztérium előzetes jóváhagyása után. A római katolikus egyház statútumának kidolgozása Márton Áronra hárult, aki 1948. november 4-én átadta a szöveget a Kultuszminisztériumnak. Közben folytak az egyre leplezetlenebb egyházellenes eljárások az államhatalom részéről: egyházi iskolák felszámolása, egyházi javak államosítása, a görögkatolikus egyház megszüntetése, egyes püspökök kényszernyugdíjaztatása és egyházmegyék összevonása stb.
1949-től Márton Áront is egyre nyíltabb támadások érték az állami szervek részéről. A kommunista párt hivatalos napilapja, a Scânteia 1949. május 29-i számában Márton Áront antidemokratikusnak állítja be és azzal vádolja, hogy rágalomhadjáratot vezet „a dicső Szovjetunió ellen", illetve segíti a Vatikánt, hogy Románia belügyeibe beavatkozzon.3 A sajtóhadjáratból más lapok is kiveszik részüket.
Márton Áron 1949. május második felében a felcsíki főesperesi kerületben bérmált. Ekkorra már nyilvánvaló jelei voltak annak, hogy le akarják tartóztatni. A hívek féltették főpásztorukat, ezért községről községre testőrséget állítottak. A gyimesi hívek egy fehér lóra ültették püspökünket, azon vonult be Csíksomlyóra, a pünkösdi búcsúra, június 4-én. A lovas püspök körül a legerősebb legények egymásba karolva legalább tíz koncentrikus gyűrűt alkottak. Így senki sem juthatott a közelébe.4
Áron püspök a búcsú után folytatta a bérmautat, templomot szentelt Csíkpálfalván, június 12-én délutánra összehívta az alcsíki és felcsíki papságot Csíksomlyóra, hogy ismertesse velük az egyház és állam viszonyát rendezni hivatott statútum tervezetét.5
Úrnapján, június 16-án Székelyudvarhelyre ment, ahol a körmenetet vezette. Bizalmas értesítésből megtudta, hogy a hatóságok sűrűn érdeklődnek hazamenetele ideje és útiránya felől, sőt Székelyudvarhely és Segesvár között le akarják tartóztatni. Ezért egy székelyudvarhelyi autón mezei és hegyi utakon vitte haza sofőre Gyulafehérvárra.
Június 20-án telefonhívást kapott, hogy másnap menjen Bukarestbe, mert egyházi kérdésekben kívánnak tárgyalni vele. Éjjel a püspöki udvar rendőri megfigyelés alatt állt, ami másnap, június 21-én de. 10 órakor ért véget, amikor a helyettes irodaigazgatóval, Ferencz Benjaminnal beült az előző nap megrendelt autóba, hogy az a tövisi vasútállomásra vigye őket. A gyulafehérvári székeskáptalan június 27-én tartott rendkívüli gyűlésének jegyzőkönyve tanúsága alapján „ezután csak annyit lehetett megállapítani még, hogy a bérautó útközben defektet kapott és a Püspök úr egy alkalomszerűen odaérkező más autóra ült át kísérőjével együtt, de már a tövisi állomáson nem szállottak fel. Tartózkodási helyük máig ismeretlen".6
Mivel a megbeszélt időre, június 28-ra nem érkezett vissza Gyulafehérvárra, és letartóztatásának híre kelt, Boga Alajos általános helynök június 30-án levélben érdeklődött Stanciu Stoian kultuszminiszternél főpásztora felől.7 A levélre soha nem érkezett válasz.
Amint utólag kiderült, a tövisi állomás felé vezető úton a sofőr motorhibát színlelt és megállt. Egy röviddel ezután érkező terepjáró felvette őket, majd a benne ülők egyike, a nagyszebeni közbiztonság főnöke felmutatta igazolványát. Az autó megfordult, és a nagyszebeni Szekuritátéra szállította utasait, ahonnan még az éjszaka folyamán Bukarestbe vitték Márton Áront. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) dokumentumai kutatásának köszönhetően még ma is újabb s újabb részletekre derül fény.8
A L'Osservatore Romano írása
Márton Áron letartóztatásának híre azonnal eljutott Rómába, és a L'Osservatore Romano 1949. június 30./július 1-jei számában első oldalon számolt be az eseményekről. Az Áron püspöknek szentelt írás előtt egy felvezető cikk foglalkozik az egyház helyzetével Kelet-Európa kommunista államaiban, taglalva a Romániában, Magyarországon és Csehszlovákiában kibontakozó egyházüldözést.
„A gyulafehérvári és iasi-i püspök letartóztatása Romániában és a katolikus egyház elleni üldözés ezáltali tetőfokra hágása mindenfelé éles és széles körű tiltakozást váltott ki", kezdődik a felvezető írás, amelynek főcíme is erre utal: Ami a romániai püspökök letartóztatását kiváltotta. Nagyon súlyos és minden korábbit felülmúló történésekről beszél, nemcsak önmagukban, hanem azért is, mert ezek fokmérői a nyílt konfliktusoknak és perdöntő bizonyítékai annak, hogy a politikai és társadalmi ellentétek vádja nem más, mint kitalált rágalom.
Valójában a katolikus egyház elleni gyűlölködő intoleranciáról van szó, hitének, küldetésének, függetlenségének, megingat-hatatlanságának, az általa képviselt és előmozdított keresztény értékeknek - a mai világ civilizációjának - a támadásáról. Az egyház elleni támadások okát az újság abban az áldozatvállalásban és ragaszkodásban látja, amelyet a katolikusok a megpróbáltatások idején tanúsítanak, és amely még a más vallásúakban is csodálatot s elismerést kelt.
„Mons. Márton letartóztatásának okai itt keresendők, az ő népszerűségében, amely a csíksomlyói zarándoklat és lelkipásztori útjai során jutott kifejezésre, kevéssel letartóztatása előtt", összegezi a cikk. „A székelyek körében töltött diadalmas napok büszkén cáfolják az üldözők minden addigi erőfeszítéseit, amely a görögkatolikus egyház főpásztorainak és az öt latin püspökből háromnak radikális kiiktatásában csúcsosodnak. A katolikusok lendületes tiltakozása a rezsim kudarcát jelenti. A még két szabadlábon lévő, aktív püspök túl sok volt. A kidöntött, vagy legalábbis annak hitt törzsön elégséges volt két hajtás ahhoz, hogy tavaszt hozzon. Mons. Mártonnal egyidejűleg Mons. Durcovici-ot is letartóztatták, miközben Bukarestben bérmált." Innentől a cikk a csehszlovákiai és magyarországi helyzet ismertetésével folytatódik.
A második, teljes egészében Márton Áronnak s letartóztatásának szentelt írás címe általános, További információk Romániából, a tartalma viszont annál értékesebb. A korabeli kuriális stílussal írt s a mai fül számára nehézkés nyelvezetű cikk fordításánál igyekeztem megtalálni a középutat a szó szerinti, illetve értelemszerű visszaadás között.
Ne feledjük, hogy Áron püspököt június 21-én tartóztatják le, és - miután a megbeszélt dátumig, június 28-ig nem tér vissza Gyulafehérvárra - az általános helynök június 30-án kelt levelében érdeklődik a minisztériumtól. Tehát biztos információja senkinek nincs a történtekről ekkor, még Gyulafehérváron sem. A L'Osservatore Romano cikke pedig a június 30/július 1-jei összevont számban jelenik meg, kiválóan tanúsítva azt az élő kapcsolatot, amely által a Szentszék megbízhatóan, objektívan és gyorsan tájékozódhatott az erdélyi helyzetről és történésekről. Ha nem is találjuk benne, hogy „Áron püspök fehér lován bevonult már a székely nép legendáiba", ma is jóleső büszkeséggel olvashatjuk nemcsak a Márton Áront méltató sorokat, hanem a „jó és derék székelyek" mély hitének, Áron püspökhöz való ragaszkodásának és szeretetének megörökítését is.
DOKUMENTUM
További információk Romániából
Híreink teljes mértékben illusztrálják a romániai legfrissebb eseményeket és az eddig még hivatalukat betöltő két latin rítusú püspök letartóztatását. Mons. Márton gyulafehérvári püspök az elmúlt hetekben lelkipásztori látogatásokat tett egyházmegyéjének székelyek lakta vidékén. A lakosság igazi diadalmas fogadtatásban részesítette a körükből származó és szeretett főpásztort.
A mélységesen katolikus lakosság lelkes tiszteletadása a Csíkszereda közelében lévő somlyói történelmi zarándoklaton hágott a csúcsára, június 4-én, pünkösd vigíliáján. Az esemény már a tavaly is a hit megvallásának lenyűgöző bizonyítéka volt, amikor is 70 000 hívő gyűlt össze a szent helyen.
Az idén az összegyűlt tömeg meghaladta a 100 000-res létszámot, jóllehet a kommunisták részletes tervet dolgoztak ki ennek megakadályozására. Már május hónap végén különleges csoportok és csapatok járták végig a vidéket, és június 4-re a legkülönfélébb versenyeket, sporteseményeket és népi rendezvényeket szerveztek.
Miután rájöttek, hogy terveik kudarcba fulladtak, a legheve-nyészettebb megoldásokhoz folyamodtak: lefoglalták az autókat és lovakat, sőt Udvarhelyszéken motoros versenyt szerveztek, hogy ennek ürügyével lezárhassák az utakat. Végül, kevéssel az indulás előtt, a brassói vonatállomáson lekapcsolták azt a három kocsit, amely a zarándokokat szállította volna, míg egy másik településen egyenesen 10 kocsit, ami nagyon elkeserítette a lakosságot.
De a jó és derék székelyek nem adták fel: gyalog kerekedtek fel, mezőkön, erdőkön gyalogoltak át, minden akadályt legyőzve, aminek az lett az eredménye, hogy épp a kommunista párt és a helyi hatóságok ellenkezésének köszönhetően a gigantikus rendezvény a hit győzelmének igazi kifejezésévé lett.
Június 4-én, a zsúfolásig megtelt tágas csíksomlyói templom szószékére lépve, miközben hívek ezrei szorongtak a templomon kívül, Mons. Márton kimért, de határozott szavakkal ítélte el azokat az akadályokat, amelyeket a hatóságok gördítettek a pünkösd vigíliája ama hagyományos zarándoklatának útjába, melyet legalább 400 éve ünnepelnek meg hűségesen a hívek. Majd méltatta a székelyek buzgóságát és hitét. Végül kikérte a vallásszabadság jogát, amelyet az ország alkotmánya mindenki számára biztosít, és azzal fejezte be, hogy a katolikusok semmi mást nem kérnek, minthogy zavartalanul élhessenek őseik hitében.
Ami pedig az öt héten át tartó és június 16-án véget ért lelkipásztori látogatásokat illeti, minden település igyekezett túltenni a másikon a püspök iránti szeretet kifejezésében, a hit és az öröm megnyilvánulásai által, a diadalívek száma és mérete által, amelyet ugyan a helyi hatóságok megtiltottak, de amelyek mintegy varázslat által az utolsó pillanatban mégis megszülettek, a pompa és a lovak feldíszítése által is (Erdélyben vagyunk). Az egyik faluban, a piros színű ünnepi díszbe öltözött Mons. Mártont szó szerint felkapták és egy gyönyörű fehér lóra ültették, hogy a hagyományokhoz híven így vonuljon be, miközben lovasok százai vették körül.
Hogy megakadályozzák a bérmálandók és a fiatalok eljutását a püspökhöz, a helyi iskolai hatóságok is a legkülönfélébb trükkökhöz folyamodtak: de a diákok kiábrándították őket, mert a püspökhöz való járulást választották. Még a vidék nagy
szegénysége miatt elment vagy a tanulmányok, illetve munka miatt az egyházmegyén kívül tartózkodó katolikus székelyek is mindent megtettek, hogy visszatérjenek saját falujukba Mons. Márton látogatása alkalmából.
Június 16-án székhelyére visszatérve, június 21-én letartóztatták a püspököt. Nem hihetjük, hogy ez az újabb erőszak váratlanul érte volna. A kormány és a párt szándéka a diadalmas napok során elszenvedett kudarcok miatt túlságosan is világos volt. Nem lehet véletlen egybeesés műve, hogy június első felében, miközben Mons. Márton lelkipásztori látogatásai ilyen diadalúttá váltak, a román sajtó heves lejárató hadjáratot indított a nagy tiszteletű főpásztor személye ellen. Ezt a sajtóhadjáratot a kommunista párt hivatalos lapja, a Scânteia indította el, amelyet követtek s jelenleg is követnek a többi újságok. Nem gondolták volna, hogy ezzel csak táplálják a hívek szeretetét és buzgóságát főpásztoruk iránt, valamint a Szentszékhez és a Szent Péter utódjához való megingathatatlan ragaszkodást.
Ami Mons. Durcovici iaşi-i püspököt illeti, értesüléseink szerint bérmaút közben tartóztatták le Bukarest külvárosában.
(Ulteriori informazioni dalla Romania. In: L'Osservatore Romano 1949. június 30./július 1. (A. LXXXIX - num. 150.), 1.)
Fordította: Kovács Gergely
Jegyzetek
1 Például Domokos Pál Péter, Rendületlenül, 182.; Tankó Gyula, Gyi-mesiek a pünkösdi búcsún. Székely Útkereső 1991/4., 6. és számos cikk az interneten.
2 P. Szőke János, Márton Áron. 155-156.
3 Marton József, A gyulafehérvári katolikus egyház a kommunizmus idején. Studia Theologica Transsylvaniensia 15/1. [2012], 70.
4 Domokos Pál Péter, Rendületlenül. 182.
5 Virt László, Nyitott szívvel. Márton Áron erdélyi püspök élete és eszméi. Budapest 2002, 175-176.
6 A káptalani jegyzőkönyvet idézi Marton József, A gyulafehérvári katolikus egyház a kommunizmus idején. Studia Theologica Transsylvaniensia 15/1. [2012], 72.
7 A levél szövege: „Excellenciás Uram, tisztelettel szeretném az Ön tudomására adni, hogy méltóságos Püspök Úr, Márton Áron folyó év június 21-én de. 11 órakor elhagyta rezidenciáját azzal a szándékkal, hogy beszélgetést folytasson Excellenciáddal igen fontos egyházi ügyekben. Elutazásakor közölte velünk, hogy június 28-ig vissza fog térni. Az említett dátumig sajnos nem érkezett meg. Személyével kapcsolatban riasztó hírek terjedtek a plébániák és papok körében. Nagyon kérem ezért az igen tisztelt Miniszter Urat, szíveskedjék bennünket erről az esetről felvilágosítani, hogy megnyugodhassunk. Fogadja mély hódolatunkat. Dr. Boga Alajos általános helynök. Gyulafehérvár, 1949. június 30." (P. Szőke János, Márton Áron, 155.)
8 Denisa Bodeanu, Márton Áron püspök letartóztatása, pere és börtönbüntetése a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) dokumentumai tükrében. Székelyföld XVI. évfolyam 8. szám, 2012. augusztus, 81-104.
