Molnár Melinda
kÉTTORNYÚ ŐRHELYEN
Márton Áron Gyergyóditróban

 

Reménnyel, de kevés eséllyel kezdtem el a munkát. Célom az volt, hogy a szóbeli kutatás módszerével kiegészíthessen a mindössze egy sort Isten szolgája, Márton Áron életrajzában: 1924-1925 - káplán Gyergyóditróban. 1994-95-ben nem tűnt túl távolinak a dátum, de akik Ditróban ismerhették, azok már idősek, betegek voltak. Akik pedig emlékeztek, elsősorban a püspök Márton Áronra gondoltak. Ma úgy érzem: kegyelmi idő volt mégis. Visszaolvasva az összegyűjtött anyagokat, láthatom: utolsó percen sikerült szóra bírnom embereket, hiszen interjúalanyaim közül ma már senkit nem kérdezhetnék.

Munkám során szép emlékű édesanyám volt az első igazi társam: hol találom, ki tudhatja kérdéseimhez mindig a megfelelő adatközlőt, forrást. A ditrói plébánia levéltárát és a domus historiát az akkor szülőfalumban szolgáló Ferenczi Árpád és Ferenczi István lelkipásztorok jóvoltából tanulmányozhattam. Előbb olvasónapló, majd dokumentumfilm, később könyv és diplomadolgozat tükrözte, amit sikerült összegyűjtenem. A közölt emlékek érzelmi töltése szerencsésen találkozott az általam a munka során megéltek hangulatával. Azt is megtapasztaltam: az első káplánév nehézségeit Márton Áron emlékezetében is megszépítette az első őrhely meghatározó útravalója. Erről későbbi, személyes hangvételű levelei is tanúskodnak.

Az akkoriban UdvarhelySzék címen megjelent hetilapban tettem először közzé a könyv recenzióját. Megkeresett a néhai Bán Péter író (már nincs közöttünk). Jelezte, hogy Tímár Máté Budapesten élő író személyes kapcsolatban volt, néhány levelet is váltott Márton Áron püspökkel. Egyszer találkozhattam az idős tanúval. Hozzám írott levele máig biztatás: „Márton Áron Apor Vilmos mellett Erdély legpéldásabb személyisége volt. Kiválasztott, szent életű s reméljük, Szentje is. Emlékét szolgálni kötelesség, isteni adomány és az élőknek életerőt adó morális tőke. Vállalkozása tehát tiszteletre méltó. Adassék hozzá elégséges erkölcsi, lelki, fizikai erő is." Utolsó leveléből a felém küldött buzdítással a további adatgyűjtést, az elődök példájának, áldozatvállalásának tehetségünk szerinti továbbadását hagyta rám búcsúzóul: „Remélem, hogy a Márton Áron-ügyet csinálja tovább?! A káplánügyek elmúlnak, de a hit örök!" - Ezzel a reménnyel és a munka során tapasztalt nagyon sok felém áramló szeretettel válogattam néhány, az első káplánévhez köthető emléket. Annyi megjegyzéssel, hogy időről időre újabb adatok bukkannak fel. Így tehát nem zárható le ez a kutatás azzal, hogy elapadt a forrás...

Ki emlékszik a káplánra?

Dr. Lukács József, az első plébánosa régen halott. Dr. Lőrincz József esperes, aki több mint negyven évig Ditró plébánosa volt, szintén. A papok, akik bérmakörútjain Ditróban koncelebráltak, nincsenek már közöttünk. Hittanulói meséltek - a sokat megéltek fáradt mozdulataival, de személyisége varázsának nem fakuló erejével. Szőcs Mélik Jóska bácsi mondta: „Azt tanította, hogy az utcán hangosan köszönjük: Dicsértessék a Jézus Krisztus". Dr. Jakab Antal püspök húga, Csibipál Ferencné Jakab Berta: Nálunk a püspökjárás családi esemény volt. Szülőfalumban, Gyergyóditróban a káplán Márton Áron-emlékek után kutattam, de akik emlékeztek, a püspök dicsfényében idézték. A székely püspök emberi arcát minden róla fogalmazott mondat elénk hozza.

1924. július elsején Mailáth G. Károly püspök Márton Áront kinevezi ditrói káp-lánná.¹ „Küldötték és jött az imént felszentelt pap, hogy Ditróban lépjen rá arra az útra, amely olyan csodálatos és gondviselésszerű Nagyméltóságod, de az egész egyház és az egyházmegye életében is. Jött a fiatal sas, mert valóban sas volt, hogy kipróbálja szárnyait."²

Dr. Lukács József nyugalmazott plébános 1971. december 11-én kelt „Memorándumszerű iratát Ditróról", amelyet Márton Áron püspökhöz címzett, nyolcvannyolc éves korában, szinte önmagának írta. Az együtt töltött évre emlékezett; a káplánról a püspöknek mesélt. „Felálltam és köszöntöttem: Isten hozta. Beszélgettünk, ismerkedtünk. Lakás után érdeklődött. Megmutattam az udvar közepén - kepes időkből maradt - gabonás tetejére épített emeletet. Nem kifogásolt, nem hiányolta szegényes egyszerűségét, de nem is itt lakik, jöttem rá hamarosan, hanem a papi hivatása nem tudom hányadik - talán századik - emeletén.

A káplán és a ditrói templomok

„Az első vasárnap hamar jött el Ditróban. Filiába kellett menni. Kértem, végezze el itthon a főistentiszteletet, s vele kapcsolatos teendőket." Az életrajzíró Domokos Pál Péter sorai összecsengenek a levélben emlékező gondolataival: „Az egyik legnagyobb templom Csík vármegyében a századelőn épült, kéttornyú gyergyóditrói templom. Ennek szószékéről tartotta első beszédeit Márton Áron. Első szentbeszédét 1924. augusztus 17-én mondotta. Amilyen szép, vonzó volt beszéde, olyan ragaszkodást keltő volt Ditróban egész évi működése.

A világháborút követő bizonytalan idők és eszmék Ditróban is éreztették hatásukat. A kicsi papnak sok szavába és fáradtságába került, hogy a legények és marcona férfiak ismét lelkiatyát láttak a papban, amíg ismét forrásnak, éltető kútnak tekintették a vallást. A gyermekek az iskolában a bizalomnak és a szeretnek a melegét érezték körében. Szavaival és szeretetével hódította vissza tévelygő embertársait az igaz útra."³ Első principálisa leírása szerint: „Én hozzátettem a két filiát, két iskolával, Ditróban a szokásos istentiszteleteket, szolgálatokat és szentség-kiszolgáltatásokat, négy iskolával, 800 tanulóval; nyugodt volt. Mint aki komoly elszántsággal fog neki az előtte álló munkának. Még nyugodtabb, sőt jókedvű a munkában".⁴

Korábbi és későbbi prédikációinak meghatározó élményét máig emlegetik, akik hallhatták. Nemcsak hangulatát, példázatait is idézik. A főnök-munkatárs Márton Áron-i homíliaélménye, nyugalmazott plébánosként újra Ditróban, negyvenhat évvel később így fogalmazódott: „.a filiák miatt sohasem tudtunk együtt lenni, ünnepélyes alkalommal. Nagypénteken végre együtt csókoltuk meg a keresztet. A szószékre lépett, Krisztus örök keresztútjáról beszélt. Magam is meghatódva hallgattam. Úgy éreztem, hogy a nagytemplom 12 gránit oszlopa is zokogott, mint én; könnyek hullottak a hallgatóság szeméből, itt-ott egy-egy hangos sóhaj tört fel a szívekből, s azután is, szombat estig a feltámadásig a kitett

Oltáriszentség előtt. Akvinói Tamásról mondta az egyház, hogy nem tett csodát, de minden szava egy csoda volt. Nagyméltóságodnak egyik szárnya, mellyel a magasba emelkedett a sasszárny."⁵

Nyáron gyalog, télen szánnal

Tamás Imre gondnoki kinevezésekor, 1970-ben, a gyulafehérvári bemutatkozó látogatáson mesélt a filiákról. „Még elmondott Cengellérről eseményeket. Egy évben négyszer jártak ki. Akkor még voltak jócskán lakosok Cengelléren. Az ottani ház-kápolnában misézett. Orotvában nagyon szerette. Télen különösen olyan jó friss idő volt. Nyáron gyalog, télen szánnal mentek, biciklijük sem volt. Beszéltünk szokásokról abból az időből. A falusi emberekről, hogy milyen nehéz volt az élet. Természetesen szánoztak télen, erdőn dolgoztak. Húsvétra haza jöttek. Letelt a húsvét, visszamentek, amíg szántani-vetni kellett. Azt elvégezték, elmentek újra az erdőre, amíg eljött a kaszálás ideje. Húzattak lovakkal-ökrökkel, abból az adót, s amit még kellett, megfizették."

A hitoktató Márton Áron

Megvolt a polgári iskola Ditróban, ott hitoktatott. Sok emléke volt Ditróról.⁶ 1924-25-ben öt iskola, tizenegy tanterem, tizenegy tanító és három tanítói lakás volt a faluban és a hozzá tartozó településeken. A központban hat tanterem, öt tanítóval; alszegben egy tanterem, egy tanítóval, és tanítói lakás; felszegben két tanterem, két tanító és tanítói lakás. Orotván egy tanterem és egy tanító, Hodoson egy tanterem két tanító, tanítói lakás.⁷ 1924 augusztusában állami iskolát szerveznek a köz-ségben.⁸ „26-án V. Chele az ált. iskolai igazgató a községi tanács és elöljáróság utasítására iskolahelyiséget és igazgatói lakást kért az egyháztól az állami részére; tőlem kérte (dr. Lukács) és sürgősen. Mivel nem adtam, a csendőrséggel a rea következő napra a központi iskolához idéztetett s ott a helyszínen a csendőrség parancsnoka felszólított, hogy nyissam ki a zárt ajtókat azonnal és a szükséges helyiségeket, melyeket az általános iskola igazgatója kért, adjam át neki. Nem nyitottam ki. haza mentem és senki nem szólt nekem egy egész évig, 1925. szeptember 12-ig...

Az iskolák tulajdonjoga a telekkönyvben még az egyházközségen volt."⁹ Így kezdődött Márton Áron első hitoktatói éve.

Csibi Ignácné Bajkó Karolina néni vallomása: „Az iskolában a legjobban a hittant szeretettem". Kutatásom időszakában, 1994-1995-ben éltek még mások is volt tanítványai közül. Büszkén emlegették, hogy a hittant a polgáriban Márton Áron káplán tanította. „Keresztes Károly, Csillag László, Márton Áron... lelkes fiatal papok kezében volt a nagy ügy: a vallásoktatás és az erkölcsi nevelés, akik nem csak a munkát ragadták meg [...], hanem a háború okozta nehézségekkel és a szegényes sorssal is, mely itt rájuk várt, hősiesen küzdöttek meg. [.] Az egyházközség szerencséjére és hasznára [.] igen értékes, a menekülés összevisszaságába beledobott ártatlan gyermeki lelkek segítségére, felemelésére és felüdítésére. Márton Áron volt, aki őket a háború után komoly, de mély lelkiséggel a bérmáláshoz vitte, amikor a nagy katasztrófa után először bérmált Kegyelmes Atyánk Ditróban."¹⁰ 1925. június 12-én gróf Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök Ditróban bérmált. A nagy katasztrófa utáni első bérmálásról kevés dokumentum maradt, de a vendégvárások izgalmában még manapság is elhangzik szállóigeként a szólásszerű mondás: „Úgy készül, mintha Majláth püspököt várná".

Bérmaszülőként

Andrea Cassulo pápai nuncius és Márton Áron püspök Ditróban a díszkapu előtt (1939. május 29.)

A ház krónikása feljegyezte: „Fásult lelkek is voltak, összetörtek, reményvesztett csalódott lelkülettel, s olyanok, akiknek a sok szenvedés kiölte a szívéből az érzékenységet [...] bérmált, vigasztalt, lelkesített, tanított."¹¹

Ditróban élt egy Márton Áron nevű géplakatos. A háború idején őrmester volt. Hazatérve üzletelgetett, házat, telket vásárolt, és „pénzcsinálás gyanújába keveredett s ezzel kapcsolatban Kerezsi nevű barátját, ki társ volt, meglőtte". Milliókra biztosított, kitermelés alatt álló erdők borultak lángba - Márton Áront emlegették. Az egyházközség hárommilliós erdőügyletét, mikor a kitermelés javában folyt, megtámadta, jóval magasabb árat ígért, s ajánlatát nem az egyházközségnek adja be, hanem egyenest a püspökhöz küldi.¹² Ilyen előzményekkel természetesen botrány lett volna, ha bér-maszülőként látják falusfelei. „Áttörtetett az egyház rendelkezésein és már bent is volt a neve."¹³ De nem ő állt a gyermek mögött, hanem Márton Áron káplán „az igazi, az ő tiszta nevével; nem kellett javítani, a név maradt, 'nomen est omen'."¹⁴

A káplán - otthon, a plébánián

Önellátási gondjaikról, a plébánia körüli gazdaságról így ír a domus historia: „Hogy mégis élhessünk valahogy, két fizetés nélküli munkaerőt vittem magammal a plébániára: édesapámat, gazdaembert, a gazdaságba. Sokat segített, sőt ennél sokkal több volt, amit tett, és a belső gazdaságba nővérem lányát, aki Ditróba ment férjhez és férje beleegyezésével vezette a háztartást. [.] magam is követem fiatal paptestvéreimet. Kedvesek, megértők, nem is lehet róluk csak elismeréssel szóllani, pedig ezek az idők megpróbáltak minket mindkét részen: őket a túl szerény ellátás révén; engem, hogy fizetés nélkül, erőltetett fizikai munkámmal sem tudtam eleget tenni kötelezettségemnek velük szemben úgy, ahogy kellett volna".¹⁵

„1979. november 28. Máma is szívesen és hálával emlékszem vissza a Ványolós család szíves vendéglátására, melyet ditrói káplán koromban élveztem. Köszönetül küldöm Ványolós néninek ezt a rózsafüzért, főpásztori áldásommal. Imre bácsiról is megemlékszem imá-imban"¹⁶ - így a kápláni lakás a „kepes időkből való" lakója. Az egyházgondnok pedig: „Elmondta, hogy Ditróban a káplánnak nem kellett ébresztőóra. Nem volt gond, hogyan keljen fel idejében, mert minden reggel a kakas alatta kukorékolt. Erre felfigyeltünk - mesélte az interjúban az egyházgondnok. - Hogy volt a kakaskukorékolás? Áron püspök derűvel emlékezett: a ditrói káplánlakás alatt tyúkpajta volt. Valamikor egy tócsa volt a templom udvarán; fel volt töltve az egész, s a víz le volt vezetve az út alatt. A régiek valószínű valami cölöpökre felépítették a káplánlakot, hogy ne érje a víz, a hideg ne tekerje el télen a fundamentumot. Hely volt, s a tyúkpajtát oda beillesztették. A káplán egy létrán feljárt a lakásba. Minden reggel négy órakor -a kakas nem tévesztette el - kukorékolt. Csak úgy saccoltuk az időt."¹⁷ Az új káplánlakást 1933-34-ben építették. „Alig múlt el két hónap, jött a boldog emlékű Nagyasszony, az édesanyja. Látni akarta, hol és hogy van a fia. Ketten mentek vasárnap a templomba. Az úton ünneplő, templomba siető, a templom körül gyülekező, a templomban ájtatoskodó közösség felfigyelt. Senki sem kérdezte, de mindenki tudta, hogy az Édesanya. Fiatal, mert meg kellett érnie, hogy püspök legyen a fia".¹⁸ „Meglátogatta özvegy nővéremet is külön, kinek volt egy 4 éves fia. Beszélgettek csendesen, meglátta nővérem guzsalyát, és maga mellé vette és font. Véletlenül láttam meg a két édesanyát a guzsaly mellett, s nem csodálkoztam, hogy rövid idő alatt ilyen bizalmas közelségbe jutottak. Édesanyák voltak, akik mindennapi életük gondján vállalták egymást, szívük mélyén. A guzsaly, orsó és a fonal meglett akkor, de később megértettem: Ariadné fonalát fonta a Nagyasszony, abból egy darabot Ditróban is, hogy kivezesse fiát vele súlyos idők rejtett veszedelmei között. Aranyfonalat, mely fölfele, a Gondviselő nagy Isten trónjai elé mutat."¹⁹ Ezek a sorok 1971-ben íródtak...

A legendás felöltő

Az új télikabát történetét szinte mindenki tudja ma is a faluban. A lépcsőn üldögélő koldusnak nincs már neve, és - a későbbiek fényében - megfogalmazták cselekedete jelképes értelmét is: a kabátot püspöki palástra cserélte. A szemtanú plébános így írta le: „Eljött november is. Meleg novemberi napok, de már fagyosak is. Nagyméltóságod meglátta a templomból jövet, a plébánia gradicsán ülve, didergő, elhagyott, szegény, öreg és félszeg Károly bát. Nem lehetett soha bennebb hívni. Ott fogyasztotta el, amit kapott. Nagyméltóságod levetette egyetlen télikabátját és Károly bára adta. És ezt a meleg, hősies lelkületet választotta ki Isten, mely akkor és később annyi hősies tett forrása volt és fordította Nagyméltóságod személyében, főpapságában az egyház javára, külön egyházmegyénk dicsőségére".²⁰

„Az egyházközség békéjét izgatás zavarta"

A II. világháború alatt elveszett a ditrói domus historia eredetije is. Dr. Lőrincz József plébános kérésére dr. Lukács József visszaemlékezés alapján megírta négy kötetben Ditró egyházközsége történetét az 1915-1935 közötti időszakról. „Dr. Lukács memóriájából" ismerhetjük meg a fontosabb eseményeket. „Az egyházközség békéjét izgatás zavarta, és szokatlan események lármázták fel; de tanítónk és 5 tanárunk közül egyetlen egy se avatkozott belé, az egyházközség álláspontján voltak végig; három káplán működött ezalatt a községben: Keresztes Károly, Márton Áron és Szakáts Antal -minden elhajlás nélkül [...], Márton Áron az igazság és az egyház érdekében foglalkozott az üggyel. [.] Mindhárman a kegyelmes püspök úrhoz és az egyházközséghez hű magatartással mindvégig a hitoktatásban és a nagy egyházközség lelki szolgálatában."²¹

Tamás Imre egyházgondnoknak erről így mesélt Márton püspök: „Ditróban volt egy kántorprobléma. Hazamenet a templomból reverendában voltam - természetesen -, mert a papnak akkor reverenda nélkül nem lehetett sétálni. A piacon álltak az atyafiak, ők is nagyrészt fehér-harisnyásan, csizmásan, egyik-másik kezében megvillant a fokos. Mondja az egyik atyafi:

- Jöjjön sze ide, tisztelendő úr? Hát én oda megyek.

- Csak azt akarjuk kérdezni, hogy pap-párti vagy kántor-párti?

Gondolkoztam - hirtelen meglepett, hogy most már mit válaszoljak! De mondom:

- Nézzenek reám, s ahogy nézek ki, olyan párti vagyok.

Az egyik atyafi azt mondja:

- Hát akkor elmehet.

Azt a következtetést vontam le, hogy megértették: nekem a kötelességem az igazságot pártolni, de elsősorban a plébánosomat."²²

Az 1920-as évek nehéz gazdasági helyzetében az egyház az erdőkitermelést szorgalmazta saját vágterein. Értékesítési nehézségek, a háború utáni gazdasági válság, és emberi tényezők miatt a plébánia tevékenységében egy pénzügyi összeomlási folyamat indult el, ami a későbbi években tetézett. Pereskedések, emberek közötti viszályok és gazdasági romlás évei következtek. „Vihar is volt a viharfészekben az első esztendőben. Nem kitörőben, csak tornyosulóban. És készülőben, az egyházközségre káros következményeiben is. Így fogta fel Nagyméltóságod a maga egészében a dolgot éleslátással. Elmondotta megfigyeléseit nekem és más vezető embereknek is."²³ „Iskoláink egy részének elvesztése és betétjeink feladása volt az ára... Ditrót mentő elgondolásait emlegettük, emlegetem ma is."²⁴

„Az év hamar eltel. Mennie kellett"²⁵

A Memorándum még egy látogatásról és prédikációról tesz említést: „Nagyméltóságod ismeri Ditrót. Onnan indult. Később is a központból figyelte. 1932 júniusában a püspöki vizitáció alkalmából a kíséret tagja volt. A Főpásztor nevében a templom szószékén nyíltan számon kérte az egyházközség vagyonát, felsorolta a hibákat, rámutatott a békés, együttes munka hiányára. Akkor így látta Nagyméltóságod Ditrót."²⁶ „Ne engedjétek, hogy a gyűlölködés, ellenségeskedés, visszavonás, árulkodás gyilkos szelleme befészkelje magát, és a széthúzás magját hintse el köztetek. Elvész a nép, melynek fiai nem éreznek egymásért felelősséget."²⁷

Amíg a plébánia levéltárának tomusait bontogattam, vagy Lőrincz József hagyatékát tanulmányoztam, megerősödött bennem: Márton Áron személyiségének varázsa, szavainak, tetteinek, példájának erkölcs- és közösségformáló ereje késztette ditrói munkatársait is arra, hogy minden gondolatát, cselekedetét leírják; leveleit külön borítékokban, dosz-sziékban őrizgessék. Csodálatos élmény volt a Márton Áronra vonatkozó dokumentumok keresése. Különleges interjú. Megfogalmazódtak bennem a kérdések, és írott válaszok kerültek elő dobozból, kartonfoglalatból. A Vegyes címet viselő, nem iktatott anyagokat tartalmazó csomagban találtam meg a Gyergyószentmiklósra történt áthelyezésének eredeti dokumentumát.²⁸ Ha nem ott található, elveszett volna a II. világháború alatti „értékmentéskor".

„Nemrég még ditrói káplán..."

Címszavakban és rövid tudósításokban tartalmazza a ditrói domus historia is Márton Áron pályáját a következő években. „Vorbuchner Adolf halálát már Márton Áron, mint apostoli kormányzó tette közzé a X. körlevélben. Az 1938. évi körlevél az első helyen hozta az örömhírt, hogy a Szentszék Márton Áronra bízta, mint Apostoli kormányzóra az egyházmegyét. A hír mindenütt, de főként a Székelyföldön kimondhatatlan örömet szerzett. Benne láttuk a nemrég még ditrói káplánt, a közeli csíkszentdomokosi székelyt, a népszerű fiatal papot, s a közeledő erdélyi püspököt."²⁹ Kolozsváron 1939. február 12-én, Márton Áron püspökszentelési ünnepségén „Ditróból, mint ahol az első papi működését fejtette ki a főpásztor, mint káplán a plébános, Csiby Tamás és Mezey Tamás egyházgondnokok vettek részt".³⁰

Vaskos iratcsomó az 1939. május 29-31-én Ditróban végzett bérmálás dokumentációja. A protokoll rögzít minden mozzanatot, résztvevőt: napirend, program, bérmaút, ditrói terv. A Csíki Néplap 1939. június 14-i és 21-i száma tudósítást közölt az eseményről.³¹ „Már a püspökszenteléskor megígérte a Főpásztor, hogy Gyergyóban kezdi meg bérmaútját. Ezzel a gyergyói papságot kívánta kitüntetni és I. kápláni helyét, Ditrót."³² „Márton Áron püspököt már régen szeretik. [.] Mire az áhítat mozdulatlanságba fegyelmezi a tömeget, felcsendül a pápai himnusz hangja [.] mosolyogva jelennek meg a főpapok az első díszkapu előtt, ahol a politikai község fejezi ki hódolatát. [.] A himnusz végszavait már elnyomja a tömeg éljenzése, - de ez a tömeg a következő pillanatban térdre hull a közte átvonuló áldásosztásra. [.] 1000 székely legény fehérharisnyája festői képet nyújt a szemlélőnek - írja a Csíki Néplap. -Negyven egyháztanácsos élén, a fehéredő hajú, magas termetű Csiby Tamás egyházgondnok köszönti a magas vendégeket. Idézi a püspök ditrói múltját. Meghatódottság ül az arcokon. [.] Most csak a nagyharang szól. Egyedül, méltósággal. Jelzi, hogy a főpapok a nagytemplom felé indulnak. 1200 kisdiák, ezer székely leány, sok száz asszony - festői székely viseletben képezi a sorfalat. [.] A templom lépcsőjén dr. Lőrincz József plébános fogadja az érkezőket. [.] most a székely főpásztorhoz intézi a szavait, akit Ditró jobban várt, mint a többi egyházközségek, mert itt kezdte a főpásztor papi működését. [.] Szentségi áldás után Márton Áron pp Atyánk beszél arról a szószékről, amelyről 15 évvel ezelőtt, mint áldozatos lelkű kispap indult el tüneményesen ívelő pályáján. Idézi a múltat, dicséri a jelent, megerősít a jövőre. Zokog a nép. S ebben a nehéz akusztikájú templomban még csak egy ember tudott ilyen szépen, minden szót megértetően beszélni, Majláth püspök. A harmadik nap a felszegieké, az első tizesé. [.] A kijövetel már nehezen ment. A hívek áttörték a sorfalat, kezét és ruháját csókolgatták az egykori káplánnak, most forrón szeretett püspök atyánknak. [.] A visszakapott hatalmas központi katolikus iskolát látogatta még meg a püspök és kísérete a déli órákban. Jól ismerte a szép, nagy termeket. [.] A hívek zászlós, éljenző tömege között megindultak a főpapok Remete felé. A ditrói szeretet azonban még nem merült ki. Autókkal és 30 zsúfolt kocsival kísérik a magas vendégeket és adják át a remetei lelkesedésnek."³³

Válságos idők nehéz megpróbáltatásai

A II. világháborút követő első bérmaút keretében 1948. június elsején járt Ditróban. „Várt is e nagy község az Isten követének kijáró alázatos hódolattal, a legjobb atyának kijáró forró gyermeki szeretettel. Várt a kistemplom, nagytemplom, egykori zsenge miséid szent helye. Várt e nagy faluban minden és mindenki [...] hiszen innen indult el a kegyelmekkel összeműködő, hivatásos életedet már itt megjutalmazó, szédületesen ívelő papi pályád."³⁴

Jelmondatok zajos évtizedeiben írásaiba menekített szava szószékekről volt hallható az ároni hagyomány őrzőinek tolmácsolásában. Ditrói hívei is állandó tájékoztatását, biztatását érezhették. A kényszerlakhelyről, az iktatott, cenzúrázott körlevelek mellett kézi postával is érkeztek püspöki áldást is tartalmazó levelek a kis- és nagytemplomban imád-kozóknak. „Légy szíves a másik írást és a kis csomagot dr. Lukács József volt principálisomnak alkalmas formában átadni, talán karácsony vigiliáján."³⁵

Még két, az egyházmegye történetének jeles eseményéről kellene említést tennem: az 1969. évi Nagyboldogasz-szony-napi bérmaútról, illetve az egyetlen, Gyulafehérváron kívüli, Ditróban tartott papszentelésről 1971. szeptember 12-én. Ezek leírásai hosszú fejezeteket tesznek ki a Márton Áron Gyergyóditróban című könyvemben.³⁶ Mégis inkább a püspök-szentelés 30. jubileumán Lőrincz József által írt levélből idézek: „Szerény memen-tóul mellékelem a ditrói régi kápláni lakot. (A tusrajzot Ferencz András készítette.) Ahonnan papi működése indult. Ha igaz, alul pulykák s kókisok laktak. Minden hajnalban felénekelték az emelet lakóját. Ha nem is volt szükség ébresztőre. Azóta, milyen kár, hogy az idők vasfoga megemésztette ezen egyetlen, praktikus ún. káplányi berendezést."³⁷ A sokszorosított főpásztori köszönőlevél végén, utólag rágépelt sorok: „Külön köszönöm a régi kápláni lakásról küldött képet. Kedves emléket idéz. Igazság, hogy akkor két szobám volt, melyeket nagyon szerettem. Hosszú évek múltak el, amíg újból két szobára tehettem szert. Jól éreztem magam az emeleten, az alsó rész lakói sem zavartak. Akkor jó idegeim voltak."³⁸

Jegyzetek

1 Érsekségi Levéltár 3068/ 1924 sz.,

2 Dr. Lukács József levele Márton Áronhoz (Memorándum). Dr. Lőrincz József hagyatékából.

3 Domokos Pál Péter: Rendületlenül..., 126.

4 Dr. Lukács: Memorándum.

5 Uo.

6 Tamás Imre néhai egyházgondokkal az interjú 1996. február 17-én készült Ditróban (Tamás Imre-interjú).

7 Domus historia (DH) - Ditró III. kötet, 161.

8 1924. július 26. - Megjelenik az állami elemi oktatási törvény, mely a kisebbségek népiskolázását megbénítja. - Mon. Of. 161/1924. sz.

9 DH III. 53.

10 DH II. 185.

11 DH II. 152.

12 DH IV. 24-25.

13 DH II. 185-186.

14 DH II. 186.

15 DH IV. 6.

16 Kacsó Júlia: Márton Áron püspök utolsó évei - 1979. november 28. - Márton Áronemlékkönyv (Emlékkönyv) (szerk. dr. Marton József), Gyulafehérvár 1995, 45.

17 Tamás Imre-interjú.

18 Dr. Lukács: Memorándum.

19 Uo.

20 Uo.

21 DH III. 40.

22 Tamás Imre-interjú.

23 Dr. Lukács: Memorándum.

24 1925. május 6. - Az erdélyi katolikus, református és unitárius egyházak a Nemzetek Szövetségénél panaszt tesznek azok miatt a veszélyek miatt, amelyekkel a magánoktatási törvényjavaslat iskoláikat fenyegeti.

25 Dr. Lukács: Memorándum.

26 Uo.

27 Márton Áron megyéspüspök levele a ditrói nagytemplom 50 éves jubileumára, 1962. november 12-én. - Gyulafehérvár 1317-1962; Ditrói plébánia levéltára - 181/1962 (DPL).

28 Gyulafehérvár - 2784/1925 - DPL -Vegyes csomag.

29 DH V. 89., 9. pont.

30 DH V. 148., 7. pont.

31 Csiby Ágnes tanítónő írása - DPL -406/1939 (CSÁ).

32 DH V. kötet 151., 11. pont.

33 CSÁ.

34 Dr. Lőrincz József plébános üdvözlő beszéde, DPL - 1948, 23/a.

35 Márton Áron levele Lőrincz Józsefhez, Gyfv, 1963. december 19-én - Hagyaték.

36 Szent Bonaventúra - Új sorozat, 16. Kolozsvár, 1998.

37 DPL 17/69.

38 DPL 17/69.