dENISA BODEANU–NOVÁK CSABA ZOLTÁN: AZ ELNÉMULT HARANG

 

Az Egy megfigyelés története, Pálfi Géza élete a Securitate irataiban alcímmel megjelent kötet Pálfi Géza (1941-1984) teológiai tanár, lelkész húsz éven át tartó üldöztetését és halálának körülményeit dokumentálja részletekbe menően, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) levéltárából származó dokumentumokkal alátámasztva. A Pálfi Géza nevére kiállított megfigyelési dossziék anyagait feldolgozva a kutatók ugyanakkor fontos adalékokkal szolgálnak mind a Securitate működésére kíváncsi olvasónak, mind pedig azoknak, akik az egyház-állam-egyén kommunizmus alatti kapcsolatrendszeréről szeretnének többet megtudni.

A dokumentumok tanúsága szerint Pálfi Géza 1963-ban került a Securitate célkeresztjébe, miután egy magyarországi útjáról beszámolt Márton Áron püspöknek. A Securitate ekkor azért rendeli el megfigyelését, hogy elejét vegye annak, hogy a püspök esetleg a fiatal teológus közvetítésével vegye fel a kapcsolatot a Vatikánnal. Később újabb szempontok miatt lett Pálfi a Securitate szemében egyre inkább „veszélyes" rendszerellenség: „nacionalista-sovén" tevékenysége mellett azt is felrótták neki, hogy a papi hivatást „az átlagostól is eltérő mélységben és intenzitásban" éli meg, hogy Márton püspök bizalmi embere, hogy a fiatalok hitoktatását komolyan veszi, hogy a szószékről a rendszer ellen beszél. A kutatók részletesen, időrendi sorrendben mutatják be a Securitate által Pálfi megfigyelésre alkalmazott módszereket és eszközöket: minden egyes szolgálati helyén nagyszámú informátort működtetettek, gyakran elrendelték a követését, levelezését ellenőrizték és cenzúrázták, beszélgetéseit lehallgatták, feltűnő gyakorisággal citálták kihallgatásokra (ahol Pálfi mindig megtagadta az együttműködést), széthúzást indukáltak a kántorisko-lai és teológiai tanárok között, hogy Pálfit kompromittálják és eltávolítsák, megkísérelték nőkkel való kompromittálását, rágalmazó levelet hamisítottak, melyet el is küldtek a püspöknek, sőt még kompromittáló fényképek hamisítását is több ízben tervbe vették.

Pálfi megfigyeléstörténete összességében általánosnak, jellemzőnek lenne tekinthető, ha véget érne a „célszemély" halálával. (A kutatók nem bocsátkoznak feltételezésekbe Pálfi halálokát illetően, csupán ismertetik a tényeket: a dosz-sziék feltűnően hiányos voltát Pálfi életének utolsó szakaszára vonatkozóan, illetve a korszak szereplőinek ellentmondásos visszaemlékezéseit.) Azonban a Pálfi halálában a Securitate „kezét" sejtő hazai és külföldi híresztelések nyomán a belügyi szervek újra aktiválják a Pálfival kapcsolatos „Filip"-dossziét, ezúttal azzal a céllal, hogy megcáfolják a híreszteléseket, illetve megakadályozzák, hogy Pálfi életéről külföldi segédlettel dokumentumfilm készüljön.

Pálfi és a Securitate egyenlőtlen küzdelméből a karizmatikus pap „győzelme" is kiolvasható, amennyiben sohasem sikerült őt teljességgel megtörni, térdre kényszeríteni. Ezt támasztja alá a kötetben közölt 87 dokumentum is: informátorok, tisztek jelentései, feljegyzései, lehallgatási jegyzőkönyvek, a Securitate felügyelőségeinek munkatervei, a megfigyelési dossziékból származó elemzések, intézkedési tervek, valamint a korszak szereplőivel készített interjúk. A (román és magyar nyelven is kiadott) kötetben szereplő tanulmányt és forrásgyűjteményt Maksay Ágnes Filip-dosszié című dokumentumfilmje egészíti ki, mely a könyv mellékletét képezi.

Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda 2011

Lázár Csilla