Bélfenyéri Tamás-János
vITÉZ JÁNOS NAGYVÁRADI PÜSPÖK,
ESZTERGOMI ÉRSEK ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA (2)
The Life and the Lifework of John Vitéz, Bishop of Nagyvárad and Archbishop of Esztergom (1408-1472) II.
The bishop of Nagyvárad, János Vitéz had an important role not only in Church, but also in the political history of his time. Vitéz was an influential figure of his time in Hungary, in the diplomacy of the time, and had an important influence on culture, too.
In the second part of his article the author mentions Vitéz's relation to János Hunyadi, the activity of Vitéz on behalf of the Church under the ruling of János Hunyadi, the diplomatic activity of Vitéz (1452-1456), Vitéz's activity in the times of the conflicts for the ruling of the country, his role in the interest of the later king Matthias. The author also mentions the conflicts of the bishop with King Matthias, and his cultural activity during King Matthias's ruling.
Keywords: political role, diplomacy, János Hunyadi, King Matthias
A szerző a nagyváradi Szent László Teológiai Líceumban érettségizett, majd a kolozsvári BBTE RK Teológia Karán végezte teológiai tanulmányait. Jelenleg a kar magiszteri képzésén vesz részt.
Vitéz János diplomáciai tevékenysége (1452-1456)
V. László hazatérése, Vitéz János kancellárrá való kinevezése
Az 1450 őszén Frigyes királlyal kötött egyezség értelmében a magyar rendek királyukat, koronájukat és az elfoglalt országrészeket 1457-ben kellett volna visszanyerjék (ekkor töltötte be László 18. életévét). Csak hogy 1451 végén az ausztriai rendek fellázadtak Frigyes ellen, és a magyar, valamint cseh rendeket egyesülésre szólították fel László kiszabadítására. A magyar urak nagy része, köztük Vitéz János 1452. március elején Bécsben szövetséget kötött az osztrák, cseh és morva rendek követeivel, és elhatározták, hogy Lászlót akár harc árán is, de kiszabadítják. A Rómában császárrá koronázott Frigyest Bécsújhelyen az osztrák rendek arra kényszerítették, hogy Lászlót és annak anyai nagybátyját, Cillei Ulrik grófot szolgáltassa ki. A magyar országtanács a hír hallatára fényes küldöttséget menesztett Bécsbe a kiszabadított király üdvözlésére, melynek tagja volt Vitéz János is. Frigyes császár követeket küldött Bécsbe, bizalmas tanácsosa, Enea Silvio Piccolomini (a későbbi II. Pius pápa) sienai püspök vezetésével. Piccolomini arra törekedett, hogy a császár nevében a magyarokkal külön megegyezést érjen el, és őket szövetségeseitől elválassza. Elsősorban Vitéz Jánost akarta megnyerni, mivel ifjúkori barátság és azonos szellemi érdeklődés kötötte őket össze. A magyar küldöttek nevében Vitéz szólt, akire Enea Silvio nem tudott befolyást gyakorolni, kijelentette, hogy a magyaroknak csak az számít, hogy végre László királyt szabadon láthatják. Másnap László már a magyar urak környezetében fogadta a császári követeket. Vitéz közvetítette a császár felé a király üzenetét, mely szerint Frigyesnek a magyar koronát és a Magyarország területéből elvett részeket haladéktalanul vissza kell adnia. 1452 végén Hunyadi Vitéz püspök és számos főúr kíséretében Bécsbe ment alkudozni Frigyessel, de nem járt sikerrel.1
1452. december 31-én Hunyadi lemondott a kormányzói tisztéről, V. László „az ország főkapitányává" nevezte ki.2 Az ifjú király (vagy inkább tanácsa) a főkancellári méltóságot Szécsi Dénes esztergomi érseknek adta, aki már az előző évben biztosította magának a pápával „az első helyet és az első szavazatot a király után a tanácskozásokban és más aktusokban." Még így is neheztelés töltötte el, mert nem ő kapta az ügyek tényleges intézését, hanem Vitéz János titkos kancellár. Vitéz tudásával és tapasztalatával rendkívüli befolyásra tett szert a még „gyermek" V. László mellett. Várdai István egyik leveléből ismert, hogy nagybátyja, Miklós kincstartói kinevezését a váradi püspök döntötte el a „német tanáccsal együtt". Vitéz mellett az alkancellá-ri tisztet régi barátja és pártfogoltja, Bánfalvi (Barius) Miklós egri prépost töltötte be.3 A két pap baráti viszonyát Vitéznek 1450. január 20-án az Olaszországból visszatérő Miklóshoz intézett levele is igazolja.4
Vitéz közbenjárt a királynál, hogy az Hunyadit jutalomban részesítse kormányzóként tett szolgálataiért.5 Így László Hunyadinak adta örökbirtokul az erdélyi szászok besztercei kerületét, valamint a „Beszterce örökös grófja" címet a maga és utódjai számára.6
Vitéz a Konstantinápoly szorongatott helyzete miatt segítséget kérő bizánci követek számára kijelentette, hogy a magyar király nem tud segítséget nyújtani az ország zavaros helyzete és a szultánnal fennálló fegyverszünet miatt. A király nevében felkérte a pápát arra, hogy az a keresztény uralkodókat a török elleni nagy hadjáratra buzdítsa.7
A pozsonyi országgyűlés, V. László csehországi koronázása, a budai országgyűlés
Az 1453. szeptember elején tartott pozsonyi országgyűlésen Vitéz nagy népszerűségre tertt szert a magyar korona jogainak védelmére kelve. Erélyesen fellépett az ellen a lengyelországi pap (Paulus de Polonia) ellen, aki magának a pápától adománylevelet szerzett a pécsi prépostságra, és azt minden áron el akarta foglalni. Vitéz elkísérte Pozsonyból Prágába a királyt, akit ott október 28-án Csehország királyává koronáztak. László főurai, köztük Hunyadi és Vitéz egy szerződésben kötelezték magukat az uralkodójuk iránti hűségre és egymás kölcsönös támogatására. A szerződést László is jóváhagyta. Vitéz befolyására a király a Magyarországtól való távolléte idejére Hunyadi Jánosnak kormányzói hatalmat adott, és a török hadjárat előkészítésével bízta meg. Az 1454. január eleji budai országgyűlésre a Prágában maradó király üzenetét három osztrák küldött vitte el.8 A királyi előterjesztéseket Vitéz művének tartjuk.9 Budán határozták el, hogy a nagyváradi püspöknek, mivel kancellárként állandóan az udvarnál tartózkodik, és jelentős kiadásai vannak, fizetést határozzanak meg. Konstantinápoly elestére (1453. augusztus 29.) való tekintettel az ország rendjei Hunyadi Jánost főkapitánnyá választották, és mellé hat főpapból, hat világi úrból és hat megyei követből álló országtanácsot rendeltek. Hunyadi értesítette a királyt megválasztása felől, és közölte, hogy a távol levő uralkodót nem mint az ország feje, hanem mint leghűségesebb jobbágya fogja szolgálni. László király (aki Vitéz befolyása alatt állt) Hunyadi hűségét azzal jutalmazta, hogy kinyilvánította: az országgyűlés által választott országtanács a főkapitány hatalmát nem akarja korlátozni, őt az ország kormányzójának jogaival látja el.10
Vitéz János és Hunyadi János kapcsolata, mióta előbbi titkos kancellár lett, és utóbbi névleg leköszönt a kormányzóságról, nem volt teljesen felhőtlen. Az első komolyabb összetűzésre Jan Jiskra (Giskra János) cseh-morva származású zsoldosvezér kapcsán került, amikor Vitéz nem Hunyadi, hanem a király véleményét támogatta. V. László úgy határozott, hogy visszajuttatja Giskrának az 1453. eleji országgyűlés határozata értelmében elvesztett birtokait. Hunyadi rendkívül rosszallta ezt a lépést. A régi barátságukhoz méltatlan módon fenyegetést intézett a királyi akarat szerint eljáró titkos kancellárhoz: „Én emeltelek püspökké, de káplánná teszlek, ha Giskra részére kiállítod az adománylevelet".11
Vitéz János és Enea Silvio Piccolomini, a regensburgi birodalmi gyűlés
A prágai királyi udvar igyekezett a keresztény uralkodókat a pápa által meghirdetett keresztény hadjárat ügyének fontosságáról meggyőzni, első sorban a német-római császárt birodalmi gyűlés összehívására rábírni. E kezdeményezés elindítója
Vitéz János volt, aki a királyt és környezetét fellelkesítette, hatásos leveleket írt a külföldi hatalmaknak. Személyes összeköttetéseit a kereszténység és Magyarország javára használta fel. Frigyes császár megnyerésére szövetségesül a császár legbefolyásosabb tanácsosát, Enea Silvio Piccolominit válasz-totta.12 Őt Vitéz közbenjárására László király a bíborosi méltóságra ajánlotta a pápának.13 A király levelét Vitéz fogalmazta meg. Ebben a király az ajánlott kitűnő tulajdonságait dicsérte, kiemelve, hogy „nemcsak felnevelt minket, hanem ősi jogainak érvényesítésében is közreműködött".14 A cseh kancellár közölte Vitéz akaratából Piccolominivel a levél másolatát. Ez olyan kitüntetésnek tekintette, hogy egyáltalán ilyen levélre érdemesnek bizonyult, mint magát a bíborosi kalapot. „Barátod ügyét karoltad fel - írja Vitéznek -, úgy, amint a jó barátok tenni szokták; habár inkább szolgádnak, mint barátodnak kell tekintenem magamat. Istennek ajánlak; én nem vagyok képes viszonozni szolgálatodat, Isten lesz maga a jutalmad. Magamat nem ajánlom fel neked újra, miután már egyszer rendelkezésedre bocsátottam személyemet. Tudod, bárhol vagyok, mindig szolgád vagyok, akivel tetszésed szerint rendelkezhetek"15
Enea Silvio később is Magyarország lelkes szószólójának bizonyult mind a Szentszék, mind a császár előtt. Az ő hatására szervezett a császár 1454. április 24-re Regensburgban birodalmi gyűlést, amelyre meghívta a keresztény hatalmakat. Hunyadi szerette volna megnyerni török elleni hadjáratához a burgundi herceg, Fülöp hajóhadát. E célból a regensburgi gyűlés előtt elküldte hozzá Vitéz Jánost, aki Fülöppel Mainzban találkozott. A tárgyalások eredményei nem ismertek. Tudjuk ellenben, hogy a regensburgi gyűlés eredménytelenül zárult, mivel kevés uralkodó vett részt rajta (Magyarország se képviseltette magát), és a császár se jelent meg személyesen. A török elleni hadjárat kérdésére az 1455. február 16-ára meghirdetett bécsújhelyi kongresszusnak kellett választ találnia. V. László 1455. január 6-ra országgyűlést hívott össze, melynek célja azoknak a követeknek a megválasztása volt, akik Bécsújhelyen Magyarországot képviselik. Az országgyűlés előkészítése miatt a király Vitéz Jánost Heinrich Kolowrattal és az alkancellárral együtt Péterváradra küldte, ahol Hunyadi a nemesek társaságában a török hadmozdulatokat tanulmányozva táborozott. Vitéz elérte, hogy Hunyadi elvállalja a Bécsújhelyre induló követség vezetését. A követség tagjaivá választották a prímást, Vitézt, a pécsi püspököt, a nádort, a Cillei grófokat és másokat.16
A bécsújhelyi kongresszus
László király Vitéz János és a csehországi főurak kíséretében a bécsújhelyi kongresszus nyitónapján (1455. február 16-án) érkezett meg Prágából Bécsbe. A tárgyalások a császár jelenlétében itt kezdődtek meg február 26-án. A gyűlésen részt vettek a trieri püspök, a brandenburgi őrgróf, a pápa, a nápolyi király és a burgundi herceg követei. Március 23-án Vitéz mint a magyar küldöttség szónoka megtartotta a kongresszus előtti beszédét. Szavait a császárhoz intézte, dicséretekkel halmozta el.17 Azáltal akarta cselekvésre bírni Frigyest, hogy a török elleni hadjárat legbuzgóbb pártolójának állította be, akit csak a kedvezőtlen körülmények hátráltattak az ügyben. Kifejtette, hogy a tervezett háború szent, időszerű és szükséges.18 Rámutatott a törökök kegyetlenségeire, a meghódított népek szenvedéseire. A szent hit védelmére szólított fel, mert a pogányok harca Krisztus és vallása ellen irányul. A keresztény népeknek fel kell hagyniuk a kölcsönös ellenségeskedéssel, egyesülniük kell Krisztus ügyének érdekében. A törököket az elbizakodottság tölti el, ezért bukásra vannak ítélve.19 A harc elindításának időszerűségét így emelte ki Vitéz: „Istentől és a józan észtől támogatva ragadjuk hát meg ezt a nékünk nyújtott alkalmat, amely a te zászlaid alatt szemlátomást becsületünknek és elhatározásunknak válik a javára, hogy ne illethessen az utókor a hanyagság vádjával, amikor gyáva elődeit idézi elrettentő példaként az utódok előtt."20 Ismertette, hogy a törökök világuralomra törnek, és a katolikus vallást akarják megszüntetni. A császárnak és a kereszténységnek a háború jutalma és a hanyagság büntetése között kell választania.21
Vitéz beszédének utolsó részében Magyarországról szólt: „A magyarok mindenkor verejtékben és vérben ázva, mindig is maguk vetettek számot szorongatott helyzetükkel; soha ki nem tértek az olyan küzdelem elől, amelyet hazájukért és hitükért kellett megvívniok, hanem a veszedelem oroszlánrészét elsőként követelték maguknak, és viselték is [.] Most már a tiéd, Császár, amit Magyarországtól remélsz: fölajánlja a kért segítségnyújtást - másfelől azonban kéri a fölajánlottat; mert ha nem osztozik is még a görögök sorsában, de már ugyanolyan gondok fojtogatják. Idegen jótéteménynek nem örvend még
Magyarország, de immáron rászorul - és annál inkább rászorul, mennél nagyobb erővel és lendülettel ostromolják. Mert ha ez ideig ő részesített másokat a védelem jótéteményében, ha sebzett oldalával ő oltalmazta a többieket: itt az ideje, hogy hálás viszonzásban részesítsétek, míg az ő kegyetlen szüksége és a ti kegyes szívetek erre ösztönöz, és ne hagyjátok elbukni azokat, akik leterítve bajosan állnak majd talpra! [...] És noha Magyarország azt az ellenséget sem megfutamítani, sem előle megfutni nem képes, az ellenállást mégsem szüntetheti meg -bár ugyancsak kétséges, hogy lesz-e ereje kitartani abban."22 Vitéz végül a császárt arra buzdította, hogy a népek reménye érdekében ne csak a jelennek éljen, hanem törekedjen elnyerni magának a halhatatlanságot.23
A beszéd egy humanista író műveként, retorikai előadásként fogható fel. Megmutatkozik benne a tökélyre való törekvés, a tetszeni akarás. Vitéz első alkalommal szólt a hazáján kívül, európai közönség előtt. Megmutatta, hogy a magyar kancellár a latin nyelvet tisztán, ékesen tudja beszélni, ismeri a retorika szabályait, olyan szinten, mint a többi humanista író. Vitéz frázisaival, szófordulataival, szójátékaival Enea Silvio Piccolomini ékesszólásával kívánt versenyre kelni. A klasszikusoktól vett idézeteket, a reminiszcenciákat mostani beszédében nem használta olyan gyakran, mint leveleiben. A skolasztikusok iskolájában felnevelkedett hallgatókat nem akarta azzal megbántani, hogy a kereszténységet humanista (pogánynak ítélt) hangnemben védelmezze. Megjegyezte, hogy Mohamed szultán kigúnyolta Nagy Sándort és Pürrhoszt, mert hódításaikat nem terjesztették ki Nyugat-Európára is.24 Vitéz beszéde nagy feltűnést keltett, mert több másolatban is elterjedt. Müncheni másolata széljegyzetekkel elemezte és méltatta az akkori retorika szabályai szerint, mivel iskolai használatra szánták.25
Vitéz március 27-én újra felszólalt. Beszédében közölte, hogy a király és a magyar rendek hajlandóak Frigyes császárral kibékülni, a felek közötti vitás kérdések rendezése során elfogadják Podjebrád György közbenjárását. V. Miklós pápa április 12-i halála a hadjárat elhalasztásához és a kongresszus eredménytelen feloszlásához vezetett.26
A pápai követ fogadása László udvarában, az 1456. év eleji budai országgyűlés, Hunyadi halála
A bécsújhelyi kongresszus után a pápai követ, Juan Carvajal bíboros elment Bécsbe, László királyhoz. Felhívta őt arra, hogy a császárral béküljön ki, viszont a szultánnal ne kössön békét. A pápai követ előterjesztéseire a király válaszát, ünnepélyes kihallgatáson, Vitéz János egy hosszú beszéd keretében adta elő. Szólt arról, hogy a bécsújhelyi kongresszus elkeseredést idézett elő Magyarországon, mert nem tudta megszüntetni a kereszténységet fenyegető veszélyeket, és az ellenséget még jobban felbőszítette. Kiemelte, hogy a király éppúgy hajlandó kibékülni a császárral, mint a törökökkel háborúra kelni.27 Gúnyosan megjegyezte, hogy a bíboros ne a magyarokat, hanem azokat győzze meg a törökök elleni háború elindításáról (Frigyesre tett célzást), akik azokat még csak hírből ismerik.28 A törökökkel való békekötéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy az ideiglenes fegyverszünet előnyös lenne Magyarország számára, és annak megkötését a király októberig hajlandó halasztani. Ha addig a bécsújhelyi határozatok nem lépnek életbe, akkor a király békére fog lépni a törökkel.29
V. Miklós pápa helyére III. Calixtus pápa lépett, aki legfőbb feladataként a török Európából való kiűzését határozta meg. Követéül Német- és Magyarországra Carvajal bíborost küldte.
Arra kellett törekedjen, hogy a császár és a magyar király között békét hozzon létre. Enea Silvio és Vitéz igyekezete is erre irányult. Frigyes azonban nem adta vissza a Szent Koronát és a kezei között levő várakat, az osztrák rendeket László ellen lázította. László hívei Bécsújhelyt, a császári székvárost ostrom alá vették, a külvárosokat feldúlták. A két uralkodó háborúját Carvajal megjelenése akadályozta meg. A pápai követ 1456 elején Prágába jött és közölte, hogy a pápa minden erejével támogatni fogja a keresztény hatalmakat a török elleni küzdelemben, a királyt is a török elleni fellépésre buzdította. László nevében Vitéz azt válaszolta, hogy a február elején esedékes magyar országgyűlésen a török hadjárat ügyével is foglalkozni fognak.30 Az országgyűlésen az ország rendjei a háború azonnali megindításáról, adó megszavazásáról, közfelkelésről, a hadsereg élelmezéséről és a külföldről érkező segélyhadak fogadásáról döntöttek. Az országgyűlés határozatait Vitéz János közölte az április 6-án az országgyűlésen megjelenő királlyal és a pápai követtel. Ő írt levelet, melyben a király a fenti rendelkezéseket a pápával közölte. Felkérte, hogy hajóhadát mihamarabb küldje el a Dardanellákhoz, és szólítsa fel a keresztény uralkodókat, hogy a megígért segítséget késés nélkül indítsák útnak. Az országgyűlés befejeztével a király Hunyadi Jánost, Szécsi Dénes bíborost és Vitéz Jánost bízta meg a hadi készületek vezetésével és azoknak a pápai legátussal való megtárgyalásával. Az egyetértést a király és a rendek között Vitéz tartotta fenn. Ő közvetítette az egymással ellenségeskedő Hunyadi János és Cillei Ulrik közötti békét is, amelyet a gyermekeik között tervezett házassági kapcsolat garantált volna. Az országgyűlés eloszlása után Vitéz valószínűleg székhelyére ment, hogy püspöki bandériumait előkészíthesse. Hunyadi 1456-os hadjárata Nándorfehérvár felszabadításával (július 22.) végződött.31 A nándorfehérvári győzelem hetven esztendőre tartotta vissza Magyarország határaitól a török hódítást.32 Ebben a hadjáratban Vitéz is részt vett zászlóaljával.33 Mikor megtudta, hogy Hunyadi János súlyosan beteg, Zimonyba sietett.34 Hunyadi augusztus 11-én esett áldozatul a táborban kitört pestisnek.35 A „törökverő" halálos ágyán fiait Vitéz oltalmába ajánlotta, akiket már korábban is, mikor hadjáratokon vett részt, gyakran a gondjára bízott.36 Hunyadi Mátyást előbb Szánoki Gergely lengyel humanista, majd Vitéz János nevelte a tudományokra. Mátyást egyház- és államjogra, művészetekre, orvostudományra és latinra tanították. Az ifjabbik Hunyadi Vitéz váradi könyvtárából művelődhetett, antik írók műveit olvashatta eredeti kiadásban.37
Vitéz János a trónvillongások idején
Vitéz János elfogatása és szabadon bocsátása
A Hunyadi fiúknak szüksége volt Vitéz János pártfogására, mert Cillei Ulrik a család iránti ellenséges érzületét fenntartotta.38 1456-ban V. László Magyarországra jött, és Cillei Ulrikot nevezte ki főkapitánnyá. Cillei a Hunyadi-hívektől a királyi várak és javak átadását követelte, és a királlyal Nándorfehérvár ellen vonult.39 Hunyadi László Nándorfehérvár átvételének meghiúsítását tervezte. Vitéz óva intette őt attól, hogy Cillei Ulrikot fegyveresen bántsa.40 A Bács megyei Futakon tartott országgyűlésen az idősebb Hunyadi látszólag meghódolt az uralkodónak. Őt és Cilleit kíséret nélkül a nándorfehérvári várba csalta, ahol a grófot november 9-én híveivel meggyilkoltatta.41 Vitéz is a helyszínen tartózkodott, az esemény nem viselte meg, rokonszenve se szűnt meg a halál okozója iránt. Nagy szerepet játszott a király megnyugtatásában és a Hunyadiakkal való kibékítésében. 1457 elején a Hunyadiak ellenségei (Újlaki Miklós és a cseh Giskra) elhitették a királlyal, hogy Hunyadi László élete és trónja ellen összeesküvést szervezett. Vitéz Jánost az összeesküvés legveszélyesebb tagjának minősítették.42 A király 1457. március 14-én Budán elfogatta a két Hunyadi fivért és a család több bizalmasát, Vitéz Jánost, Rozgonyi Sebestyént és másokat.43 A királyi tanács átalakult rögtönítélő bírósággá, mely a Hunyadiakat elítélte árulás, felségsértés és hűtlenség bűne miatt. Lászlón két nap múlva, 16-án a budai Szent György téren halálos ítéletet hajtottak végre.44 A király Hunyadi Mátyást fogolyként magával vitte, előbb Bécsbe, majd Prágába.45 A család barátai őrizet alá kerültek. Vitéz budai háza rablásnak lett kitéve.46 Megüresedett titkos kancellári helyét Várdai Isván kalocsai érsek foglalta el.47
Carvajal bíboros fellépett Vitéz szabadulása érdekében.48 Levelet írt a királynak, melyben figyelmeztette, hogy a főpap elfogatása egyházi kiközösítést von magára; kijelentette, hogy nem tűrheti azt, hogy egy püspök egy világi uralkodó őrizete alatt legyen tartva. A király három nap múlva kiadta Vitéz Jánost az esztergomi érseknek, és meghagyta neki, hogy állítsa őt egyházi törvényszék elé, és a kánonok szerint cselekedjen vele. Szécsi Dénes Vitézt Esztergomba vitte, aki itt két hónapot töltött el az érseki palotában.49 A nép azt a hírt terjesztette, hogy halálra fogják éheztetni.50 Vitéz Esztergomban vallásos és tudományos műveket olvasott, többek közt azt a hártya kódexet, mely Szent Leó pápa latin nyelven írt homíliáit tartalmazta. Vitéznek a könyv végén olvasható jegyzete arra mutat rá, hogy a szövegben szereplő javításokat és a lapszélre írt tartalmi kivonatokat részben az esztergomi fogsága alatt készítette. Az 1456 végén bíborosi címre szert tevő Enea Silvio Piccolomini nem feledkezett meg Vitéznek ajánlott szolgálatairól. Mélyen megviselte a legtiszteletreméltóbb főpap szerencsétlensége, derül ki egyik barátjához írt leveléből. Egy percig sem kételkedett Vitéz teljes ártatlanságában, meg volt győződve arról, hogy ellenségei rosszindulatának esett áldozatul. A pápa révén levelet jutatott el László királyhoz, melyben a fogságban tartott főpap szabadon bocsátását kérte. Július 1-jén Lorenzo Roborella érsek, a Magyarországért felelős nuncius elindult, hogy egy második pápai levelet nyújtson át, ha az első nem éri el a hatását. A pápai közbenjárásnak nem volt hatása, mert mire a Rómából küldött levelek Lászlóhoz kerültek, Vitéz már rég szabad volt.51
László király május utolsó napjaiban Esztergomban magához hívatta, közölte vele szabadon engedését és azt, hogy visszatérhet püspöki székhelyre.52 Piccolomini és Bonfini elbeszélése alapján állítólag ezt mondta neki: „Budán azt kellett tennem, amit a főurak kívántak; most azt teszem, amit lelkem sugall. Fogságod az ő művük volt, szabadulásod az enyém."53 Vitéz szabadulása nagy örömet váltott ki Piccolominiben. László királyhoz intézett levelében, a pápa és a bíborosi kollégium háláját fejezte ki a király iránt. 1457. augusztus 10-én Vitézhez írt levelében a következőket írja: „Amennyire fájdalommal töltött el méltatlan és keserves fogságod, annyira felvidított és megörvendeztetett szabadulásod; nemcsak azért, mert eképpen kitűnt Méltóságodnak ártatlansága; hanem azért is, mert meggyőzött László jósága és nagylelkűsége felől. [...] Mert semmi kétség az iránt, hogy fogságodat vetélytársaidnak, szabadulásodat és életedet a királynak köszönöd. Miként tehát ekkorig, úgy ezentúl is hűségesen szolgálj ő fenségének."54 Kiemeli, hogy barátja becsületére válik az, hogy ártatlanságára való tekintettel, és nem pápai közbenjárásra engedték szabadon.55 Vitéz időközben visszavonult Nagyváradra, püspöki székhelyére, eldöntve, hogy a politikai eseményektől távol marad. Már évek óta távol volt egyházmegyéjétől, melynek birtokait a hatalmaskodó főurak kezdték eltulajdonítani. Például Losonczi László Kraszna megyei birtokait is elfoglalták.56 Néhány hónappal később László király 1457. november 22-én bekövetkezett halála Vitézt visszaszólította a politikai életbe.57
Vitéz János hatása László királyra
Vitéz János mindenhova magával vitte a tudomány és irodalom szeretetét, amelynek híveket és pártfogókat is keresett. Nemcsak Hunyadi Jánost ismertette meg a humanista gondolatokkal. A gyermek Lászlóban is fokozta a tudománykedvelő hajlamot, melyet benne még gyámjának, Frigyes császár udvarában, Enea Silvio keltett fel. Vitéz hatása mutatkozott meg abban a két levélben is, melyet a király II. Alfonz nápolyi (szicíliai) királynak és Borso ferrarai hercegnek, az itáliai humanizmus pártfogóinak küldött. László király értesült arról, hogy az elsőként említett fejedelem szeret a tudományokkal foglalkozni, és ezt követendő példának tartja. Leírja, hogy ő maga pihenésként és üdülésként a régi és újkor eseményeit kívánja tanulmányozni, és ennek kivitelezésében az itáliai uralkodó támogatását kéri.58 Azt szeretné továbbá, hogy küldjön neki „néhány olvasásra érdemes könyvet, melyek a rómaiak és más népek fejedelmeinek kitűnő tetteit, vagy a régiek igyekezeteit alaposan és komolyan tárgyalják."59 A magyar király hasonló kéréssel fordult a ferrarai herceghez is. A leveleket külön követ kézbesítette, aki a kért könyveket is el kellett hozza.60
A királyi udvarban, a magyar, a cseh és ausztriai kancelláriában a humanista irodalom több kedvelőjéről és művelőjéről tájékoztat Enea Silvio levelezése. Vitéz környezetében dolgozott Bánfalvi Miklós és Várdai István, akik itáliai egyetemeken szerezték végzettségüket. Külföldi humanistákat is alkalmaztak az udvarnál. Enea Silvio ajánlására a volterrai Niccoló Lisci titkári hivatalt kapott. 1455 elején a hivatalt kereső Georgius Policarpusnak Enea Silvio nem Frigyes császári udvarát ajánlotta:61 „Itt nem találok hozzád méltó helyet. Nézetem szerint okosabban fogsz cselekedni, ha a magyar királynál vagy udvari embereinél igyekszel alkalmazást nyerni. Ez irányban igénybe veheted a váradi püspöknek, a legtudósabb és legjobb atyának a támogatását."62 Néhány hónap múlva egy másik barátját, Bresciai Virgiliust is Vitézhez küldte ugyanazon célból. A sienai püspök Vitézhez intézett ajánlólevelével érkezett a prágai udvarba Nihili János csillagász is. Egy másik híres csillagász, Georg Peuerbach, Vitéz barátja Lászlónál az udvari csillagászi hivatalt töltötte be.63
Vitéz uralkodóját nemcsak a tudományoknak, hanem az egyház iránti ragaszkodásnak és a vallásos érzületnek is meg akarta nyerni. Az ő hatására alakult ki az ifjú királyban a Szent László iránti különös tisztelet.64 A magyar uralkodó a nagyváradi székesegyházat (mely a szent király ereklyéit őrizte) örök nyugalmának helyéül jelölte ki. Ott új káptalant akart szervezni, mely Szent László sírjánál végezte volna az istentiszteleteket. Akarata korai halála miatt nem teljesült.65
Jegyzetek
1 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 81-86.
2 Engel - Kristó - Kubinyi: Magyarország története (1301-1526). 209.
3 Bónis: A jogtudó értelmiség. 169-171.
4 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 87.
5 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 87.
6 Engel - Kristó - Kubinyi: Magyarország története (1301-1526). 209.
7 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 87-88.
8 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 88-90.
9 Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Századok. Budapest 1957. 1-4. szám. 97.
10 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 91-93.
11 Teke: Hunyadi János. 193-194.
12 A király levele a hédervári kéziratban. In: Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 96.
13 Horváth: Az irodalmi műveltség. 64.
14 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 96.
15 Részlet Enea Silvio 1453. december 21-én Vitézhez intézett leveléből. In: Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 96-97.
16 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 97-103.
17 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 104-107.
18 Horváth: Az irodalmi műveltség. 74.
19 Klaniczay (szerk.): A magyar irodalom. 222.
20 Beszéd a bécsújhelyi kongresszuson (1455. március 23.). In: Boronkai Iván (szerk.): Vitéz János levelei és politikai beszédei. Budapest 1987, 369.
21 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 108.
22 Beszéd a bécsújhelyi kongresszuson (1455. március 23.). In: Boronkai (szerk.): Vitéz János levelei és politikai beszédei. 373-375.
23 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 110.
24 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 110-111.
25 Horváth: Az irodalmi műveltség. 74.
26 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 112-113.
27 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 114-115.
28 Horváth: Az irodalmi műveltség. 74.
29 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 114-115.
30 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 117-119.
31 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 120-121.
32 Marton József: A keresztény középkor. Egyháztörténeti tanulmány. Marosvásárhely 2005. 256.
33 Bunyitay: A váradi püspökök. 275.
34 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 121.
35 Engel - Kristó - Kubinyi: Magyarország története (1301-1526). 209.
36 Bunyitay: A váradi püspökök. 275.
37 Kisfaludy: Matthias Rex. 19-20.
38 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 122.
39 Kristó Gyula - Barta János - Gergely Jenő: Magyarország története előidőktől 2000-ig. Szekszárd 2002. 145.
40 Kisfaludy: Matthias Rex. 17.
41 Engel - Kristó - Kubinyi: Magyarország története (1301-1526). 212.
42 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 122-123.
43 Bertényi Iván - Gyapay Gábor: Magyarország rövid története. Budapest 1993. 154.
44 Engel - Kristó - Kubinyi: Magyarország története (1301-1526). 212.
45 Bertényi - Gyapay: Magyarország rövid története. 154.
46 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 123.
47 Bónis: A jogtudó értelmiség. 170.
48 Bunyitay: A váradi püspökök. 275-276.
49 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 123-124.
50 Bunyitay: A váradi püspökök. 276.
51 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 124-127.
52 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 127.
53 Enea Silvio és Bonfini elbeszélése alapján. In: Bunyitay: A váradi püspökök. 276.
54 Részlet Enea Silvio 1457. augusztus 10-én Vitézhez intézett leveléből. In: Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 128-129.
55 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 129.
56 Bunyitay: A váradi püspökök. 276.
57 Engel - Kristó - Kubinyi: Magyarország története (1301-1526). 212.
58 A levelet Prágából írták 1454. augusztus 2-án. In: Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 131-132.
59 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 132.
60 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 132.
61 Vitéz János Georgius Policarpushoz 1455. április 15-én írt levele. In: Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 132-133.
62 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 133.
63 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 133-134.
64 Fraknói: Vitéz János esztergomi érsek élete. 134.
65 Bunyitay: A váradi püspökök. 282.
