Marius Oanţă
pÉTER IVÁN SEBESTYÉN TEOLÓGIAI KÉPZÉSÉNEK ELSŐ ÉVEI

 

Születése, elemi és gimnáziumi tanulmányai

Péter Iván Sebestyén magyar nemzetiségű római katolikus családban született 1898. augusztus 18-án (a Gergely-naptár szerint augusztus 30-án), ahogyan azt a kereszteltek anyakönyve is tanúsítja.¹ A bukaresti Barátok (Bárátia) plébánián keresztelték meg 1899. január 29-én Ivan Petru Iosif névre. A szent keresztséget az akkori német közösséget pasztoráló pap, Iosif d'Ester szolgáltatta ki.² Péter Iván apja Péter János asztalos volt, aki 1842-ben született Kézdiszászfaluban, Kovászna megyében, anyja Szabó Rózsa bukaresti születésű háziasszony volt. Az 1901. május 28-án kibocsátott anyakönyvi kivonat (5325 sz./1898) szerint Péter Iván a bukaresti Filantrópia Kórházban született délután fél 7-kor. Ugyanebből a levéltári forrásból tájékozódunk arról, hogy az édesanyja 40 éves volt, az édesapja pedig 47. A gyermek állami anyakönyvezésénél jelen lévő tanúk, szolgálók írástudatlanok voltak, így az anyakönyv felolvasása után „írták alá" a dokumentumot. Figyelemre méltó tény az is, hogy aki az újszülött anyakönyvi bejegyzését végezte, nem volt más, mint Vintilá C. A. Rosetti,³ C. A. Rosetti román politikus fia, Bukarest város tanácsosa és az Anyakönyvi Hivatal tisztje. Az Anyakönyvi Hivatal tisztje volt az egyetlen írástudó a gyermek bejelentésénél, aki miután a törvényes formaságokat betartotta, és tájékoztatta a szülőket és a tanúkat az okirat hitelessége felől, bejegyezte a születést.⁴ Péter Iván születése után a család rövid ideig Bukarestben élt és a Barátok templomába járt, az egykori Ókirályság egyetlen magyar katolikus közösségébe. A család egyetlen jövedelmi forrása az asztalos Péter János keresete volt. Raymund Netzhammer érsek Vázlatok a római katolikus misszió történetéből című tanulmányában megjegyzi, hogy a bukaresti Barátok templomát főként osztrák és magyar hívők látogatják, akik alsóbb társadalmi rétegekből származnak, vagy szolgálók, vagy mesteremberek.⁵ A katolikus érsek megjegyzése azt is megerősíti, hogy a fiatal Péter Iván szerény családból származott. A következő években a család Tárgovi§tére költözik - ennek okát a történelmi források hiányában nem ismerjük -, és tény, hogy 1905-től 1912-ig, a fiatal Péter Iván a tárgovi§téi római katolikus iskola diákja.⁶ Ezt az iskolát a budapesti Szent László Társulat alapította 1903 szeptemberében, de sajnos csak 15 évig működhetett a város egyik központi épületében. A magyar nyelvű felekezeti iskolának kezdetben 30 diákja volt. Az új katolikus iskola tervét 1902 májusában fogadta el Xaver von Hornstein érsek, aki bérmálni jött ebben az évben Tárgovi§téba, és személyesen is támogatta a nemzeti kisebbségek anyanyelvén való egyházi oktatást. A közoktatásügyi minisztérium 1902 decemberében hagyta jóvá az új iskola tervezetét, amelynek első tanára Rottar Emil volt. Az intézmény megszűnéséig, a második világháború végéig (1918) az iskola vezetőségét több ókirályságbeli magyar származású tanár látta el.⁷ Julius Hering pap és történész a tárgovi§téi római katolikus plébánia historia domusában megjegyzi: „Az iskola létezése egy nagy jótétemény volt a közösség számára, mivel a gyermekek, a szükséges vallásos művelődés mellett, ingyenes erkölcsi és vallásos nevelésben is részesültek. Sajnos az anyagiak és a kötelező tanulólétszám hiányában a második világháború után nem nyílhatott újra az iskola." A majdani Péter Iván pap részesült a Julius Hering kanonok által említett erkölcsi és vallásos nevelésben. Későbbi hivatásának csírái tulajdonképpen tanulmányai első évében már bontakozni kezdtek a tárgovi§téi római katolikus iskolában.

Líceumi és teológiai tanulmányai. Papi hivatásának kezdete

Kiváló tanulmányainak köszönhetően a fiatal Péter Iván felvételt nyert a bukaresti kisszemináriumba 1912-ben, és Románia háborúba lépéséig, 1916-ig ebben a teológiai tanintézetben tanult. A Bukaresti Katolikus Szeminárium története című munkájában Iosif Gabor pap és történész egyik lábjegyzetben megjegyzi, hogy a dolgozat dokumentálásához Péter Iván Sebestyén pap is hozzájárult, mivel egyike volt azoknak, akik a bukaresti főegyházmegye területén egykor működő utolsó passzionista szerzeteseket ismerték.⁸ A ciopleai szemináriumban képzett szerzetesek a passzionista kongregáció szerzetesei voltak, külön regulával bírtak, amely különbözött a szó szoros értelmében vett passzionistákétól. Az egyik ilyen passzio-nista név szerint Julius Dwucet volt, Péter Iván a ploie§ti-i katolikus plébánián töltött szolgálati ideje (1933-1952) alatt kerülhetett környezetébe, amint azt Julius Hering pap és történész is megjegyzi a ploie§ti-i plébániáról szóló tanulmányában. A losif Gabor által a Bukaresti Katolikus Szeminárium története című munkában felhasznált egyik legfontosabb forrás azt sejteti, hogy ez éppen Péter Iván Sebestyén pap vallomása lehet, aki a kézirat előkészítésekor tiszteletreméltó életkorban volt. Az egyedüli forrást a tanulmány lábjegyzetei képezik, ugyanis a szerző bevallása szerint ezek az adatok már nem találhatók meg a bukaresti főegyházmegye birtokában. losif Gabor történész munkája meglehetősen hiányos és egy-egy helyen ellentmondásos is, például azt jelenti ki, hogy a fiatal Péter Iván az 1910/1911-es tanévben felvételt nyer az újonnan alapított bukaresti Szentlélek Szemináriumba, amelyet a papnevelés érdekében hoztak létre 1906. július 5-én.⁹ Ennek a szemináriumnak 20 növendéke volt, köztük Péter Iván [József] is. A bukaresti érsekség levéltárában található dokumentumok¹⁰ arról tesznek említést, hogy 1905-1912 között Péter Iván a tárgovi§téi római katolikus iskolában tanult, amelyet az 1912-es népszámlálás is igazol. Ennek alapján a hadügyminisztérium Péter Iván Sebestyén papnak, aki akkoriban a zsombori kármelita konventben tartózkodott, azt a parancsot küldi, hogy jelenjék meg a Tárgovi§te Megyei Népbiztosság előtt, hogy vegyék katonai nyilvántartásba. Ez az egyetlen népszámlálás, amelyen részt vesz, a korábbi éppen keresztelése évében zajlott, amikor a család még Bukarestben tartózkodott.¹¹ Megjegyzésre méltó az is, hogy a Bukaresti Katolikus Szeminárium történetét taglaló dolgozat nem használ forrásokat, és a kis- és nagyszemináriumot összetéveszti, ami furcsa, ugyanis Péter Iván 1912-ben még csak a gimnáziumot fejezte be, s nem a líceumi tanulmányait. Iosif Gabor történész zavaros közlése megbocsátható, ha azzal magyarázzuk, hogy az új líceumi hallgatókat - a kor szokása szerint - már a gimnáziumi tanulmányok befejezése előtt egy évvel felvették, így ez enyhíti a történelmi források hiánya okozta elégtelenségeket. Természetesen Iosif Gabor történész írásainak értékét nem kérdőjelezhetjük meg, habár észlelhető egy értelmezéshiány, amelyet valószínűleg a történelmi források hiánya okozhatott, az értelmezés a körülmények analitikai szigor nélküli részleteire korlátozódik. A dolgozat egy másik hiányossága az akkor élők szóbeli vallomása és a kapcsolódó, hiányosan idézett források közötti különbségben észlelhető. Iosif Gabor A bukaresti szeminárium története című munkájában megemlíti, hogy az első világháború közepén, Románia háborúba lépésekor a Szentlélek Szeminárium azon teológushallgatóit, akiknek szülei nem román nemzetiségűek voltak, más, nyugati országokba kényszerítették tanulmányaik folytatására. Az ifjú Péter Iván (József), akinek mindkét szülője magyar nemzetiségű volt, és a román állam érdekeit „ellenezte" abban az időszakban, hasonló helyzetbe került.¹² 1916. augusztus 27-én, az ország háborúba lépésekor a román állami hatóságok képviselői bezárták a katolikus iskolákat, a más nemzetiségű papokat pedig lágerekbe küldték.¹³ Az országon belüli helyzet egyre feszültebbé vált, Netzhammer érseknek be kell érnie azzal a néhány pappal, aki még a rendelkezésére állt. A magyar, osztrák, bolgár papokat lágerekbe küldték, mivel származási országaik polgárai a szövetségesek oldalán harcoltak. Az egyházmegye több közössége lemondott a lelki szolgálatról, és az egyszerre több közösséget szolgáló papok tevékenysége is a liturgiák végzésére, a gyóntatásra és a temetésekre korlátozódott. Netzhammer érsek a paphiányt pótolandó, többször gyóntatott a Barátok plébánián, amelyet emlékirataiban is megemlített. 1916. augusztus 27-én a bukaresti Barátok plébánia papját letartóztatták, szobáját lezárták,¹⁴ szeptember 9-én a bukaresti magyar iskolát megszüntették, ajtaját a tanfelügyelők lezárták,¹⁵ szeptember 11-én lefoglalták a székesegyház melletti érseki iskolákat,¹⁶ ezekben a napokban a szörényvári iskolát is bezárták a pap házával együtt¹⁷ stb. Az érvek nevetségesek, akárcsak a kor számos intézkedése, amelyeket a bukaresti döntéshozó politikusok felfogásával összhangban hoztak. A katolikus iskolák többségét a magyarországi Szent László Társulat alapjaiból tartották fenn, tehát a „német-katolikus iskolákat idegen tőkéből tartják fenn".¹⁸ A Szent József-katedrális mellett működő püspöki iskolák lefoglalási iratában szerepel ez a megjegyzés, amelyet újra megemlít Netzhammer érsek is, meglepődve a román állam hivatalos irataiban szerepelő kijelentésen. A bukaresti Szentlélek Szeminárium teológushallgatóinak el kell hagyniuk az országot, ugyanis többen közülük más nemzetiségűek: „Románia belépése az első világháborúba szétszórta a hallgatókat, hazatérve a szüleikhez követték őket a fronthelyzet okozta balsorsban. A moldvai katolikus szeminárium hallgatóitól eltérően, akiket behívtak katonának, harcoltak a fronton, és többen meg is haltak, a bukaresti idegen nemzetiségű szeminaris-tákat nem sorozták be, de együtt szenvedték át szüleikkel a háború borzalmait, és utána már csak nagyon kevesen tértek vissza az intézetbe. Azok közül, akik mégis visszairatkoztak a szemináriumba, többet külföldre küldtek a főiskolai képzés folytatására: Rafael Haag, Adolf Bachmeier, Anghel lacob és Paul Tama ş"¹⁹. A kisszeminárium ifjú hallgatóját, Péter Ivánt is, miután befejezi a középiskolát a bukaresti Sfântul Sava²⁰ Líceumban, az ország elhagyására kényszerítik (főként mert szülei magyarok voltak), így teológiai tanulmányait külföldön folytatja. A Sfântul Sava Líceum levéltárában fennmaradtak a beiratkozott diákok okmányai a háborús évekből, amelyekből kiderül, hogy ez az iskola egyaránt helyet adott az értelmiségi és politikai elit gyermekeinek és az egyszerű parasztszülők jól tanuló leszármazottainak is. A tanulmányi előmeneteli dokumentumok csak részben őrződtek meg, nagy részüket a Bukaresten átvonuló német hadsereg lefoglalta, amikor a város a hármas szövetség fennhatósága alá került. Ezért sajnos nem tudunk pontos képet alkotni Péter Iván líceumi eredményeit és tevékenységét illetően. Az első világháború utolsó hónapjaiban, a középiskola befejeztével, Péter Iván a győri kármeliták²¹ közösségébe iratkozott mint novícius, ahol felvette a Szent József Sebestyénje szerzetesi nevet. Ettől a pillanattól kezdve a közösség minden nyilvántartásában ezen a néven szerepel. A bukaresti Barátok plébánia 1919. május 3-án kiadott kivonatából megtudjuk, hogy az ifjú kármelita a győri kolostorban fejezte be a noviciátust,²² majd a háború befejeztével az 1919/1920-as tanulmányi évtől folytatta teológiai képzését. 1922. október 4-én, miután a rend magyar tartományfőnökétől, Hász Brocarditól megkapta az elbocsátó levelet, Péter Sebestyén letette az egyszerű esküt, majd 1923. január 28-31. között megkapta a tonzúrát, és felvette a másik négy kisebb rendet Fetser Antal nagyváradi segédpüspök (1906-1915), a későbbi győri püspök (1915-1933) jelenlétében. Az 1923. július 16-án kiadott Liber baptizatorum ecclesiae parochialis r. cath. Bucarestiensis ad S. Mariam Gratiarum megjegyzi, hogy a sarutlan kármelita letette az ünnepélyes fogadalmat a győri sarutlan kármeliták kolostorában: „profesionem sollemnis emisit a.d. 1923 die 16 VII in conventu ordinis nostri Iaurinensis, Györ, Hungaria".²³ Ioan Rafael Rodic belgrádi és szemendriai érsek, a Bánság apostoli kormányzója²⁴ 1925. december 6-án Nagybecskereken alszerpappá szentelte, december 8-án diakónussá, december 13-án pedig pappá, Gulielm de S. Albert kármelita főgenerális jelenlétében.²⁵ A zsombori sarutlan kármeliták kolostorának krónikája megemlíti, hogy 1924 végén Szent József Sebestyénje „teológust" áthelyezik ebbe a közösségbe, ahol 1936-ig tartózkodik, ekkor pedig kilép a rendből, hogy világi pap lehessen a bukaresti római katolikus főegyházmegyében.²⁶ Ez a latin nyelvű krónika leírja a közösség tagjainak tevékenységét, feljegyzi a közösség jelentősebb eseményeit, valamint megjelöli a funkciókat is, amelyeket a rend tagjai bizonyos időszakokban betöltenek. Még ha nem is a leggazdagabb történeti forrás, de a rendtörténetírás egyik felbecsülhetetlen emléke marad, megemlítve időrendi sorrendben Szent József Sebestyénje teológus tevékenységét, aki a győri kármelita konventből kerül át ide.²⁷ Ugyanebben a krónikában tesznek említést 1924. december 19-én a következőről: „Advenerunt ex Conventur Iaurinensi [a győri sarutlan kármelita konventre hivatkozva] ad nos: R. P. Albertus, Fr. Se-bastianus clericus et Fr. Gajetanus laicus. Jesulus benedicat eos et salvos faciat!!!". 1925 elején ugyanez a forrás megemlíti, hogy a zsombori konventben kilencen tartózkodnak, három felszentelt pap és hat novícius: Ambrosius pap, tartományfőnök vikárius, Albertus pap, a közösség lektora, Benjamin pap, magiszter, Sebestyén testvér, teológus, Matias testvér, „eoguus", Alexander testvér, kapus, Cajetanus sekrestyés, Michael világi jelölt és Nemo testvér krónikás. A krónika leírja azt az utat is, amelyet elöljárójával tett meg Nagybecskerekig pappá szentelése előtt, ahol R[everrendissimul] P[ater] Albertus kíséretében jelent meg 1925. december 4-én.²⁸ 1925. december 13-án szentelték pappá, primiciája 1925. december 20-án volt, magyar és horvát nyelvű prédikációval, délelőtt 10 órakor kezdődő ünnepélyes szentmise keretében. Az 1926-os év meglehetősen szegényes évnek számít az ifjú kármelita pap tevékenységének részleteit illetően. Egyetlenegy feljegyzéssel találkozunk, amely említést tesz arról, hogy a zsombori sarutlan kármelita konventbe felvesznek 12-13 diákot novíciusnak, mely alkalomból Sebestyén papot kérik fel egy tanulmányi konstitúció összeállítására („qui magna cum Diligentia").²⁹ A kolostor krónikája megjegyzi, hogy ezt a konstitúciót nagy ambícióval állították össze, hogy az ifjú növendékeket ezzel fogadhassák. 1928. március 7-én, a konstitúció elfogadása után Sebestyén testvért novíciusmagisz-ternek és titkárnak nevezik ki, majd 1929. augusztus 30-án a kármelita harmadrend lelki igazgatójának (Rectorem III Ordinis N. Sombor), Gerard [Tomo] Stantic helyett.³⁰

A tárgoviftéi katolikus plébánia vezetése (ad tempus plébános)

1910 februárjában, a tárgoviftéi katolikus plébánia új vezetőbizottságának választásakor megemlítik Péter Iván apjának nevét is, Péter Jánosét.³¹ 1925-ben az egyháztanácsgyűléskor újraválasztják Péter Jánost.³² Julius Hering, a bukaresti római katolikus főegyházmegye történésze a megfelelő források hiányában csupán sorozatosan jegyzi fel Péter János tevékenységét a tárgoviftéi plébánián mint a közösség kiemelkedő tagjáét, akit 1910-ben megválasztanak és 1925-ben újraválasztanak egyháztanácsosnak Havasalföld egykori fővárosának katolikus plébániáján, amely egyben a bukaresti főegyházmegye egyik legrégebbi működő plébániája. Julius Hering történész még azt is megjegyzi, hogy Péter Iván Sebestyént a târgoviştéi plébánia plébánosává nevezik ki, aki St. Jovanelli kanonokot, a későbbi káptalani helynököt, J. Krassowski és Ágoston Ferenc papokat követi a plébánosi székben.³³ Sajnos Péter Iván Sebestyén papnak ez a kinevezése nem maradt fenn, azonban van egy dokumentum 1931-ből, amely igazolja târgoviştéi jelenlétét, egy rendőrségi igazolás (7188 sz./1931. június 6.), amelyben a helyi rendőrség igazolja, hogy Sebestyén atya a târgoviştéi római katolikus plébánia papja abban az időben.³⁴ Tulajdonképpen a közösség vezetéséről van szó az előző pap halála után, akinek a nevét nem említik, de kikövetkeztethető,³⁵ és amely által az akkor többségben lévő magyar katolikus hívők részére lelki gondozást kell biztosítani. A dokumentumok többsége sajnos hiányzik, Hering történész (administrator ad interim, 1920. janu-ár-1923. január³⁶) a plébániára való érkezésekor is észleli ezt a tényt. Az iratok hiánya a városon átvonuló német csapatok rovására írható, akik elvitték a katolikus plébániák irattárát, azokat az iratokat, amelyek nemzeti örökségnek számítottak. A levéltári források hiányát a sarutlan kármelita rend történeti dokumentumai egészítik ki, amelyet a rend gyakorlata szerint részletesen átírtak. A meglévő forrásokból megtudjuk, hogy az ifjú sarutlan kármelita Târgoviştére érkezik, hogy katonai helyzetét tisztázza, és a târgoviştéi megyei rendőrbiztosságon mint katonai gyónta-tólelkészt³⁷ tartják nyilván a kor előírásainak megfelelően. A hadügyminisztérium rendelete értelmében (15 072. sz./1931. május 12.) Târgovişte város minden lakosa és azok, akik a korábbi népszámlálásokkor szerepeltek (1899-ben és 1912-ben), meg kell jelenjenek a megyei rendőrbiztosságon sorozás végett. Ilyenként jelentkezik Péter Iván Sebestyén sarutlan kármelita is, aki akkor a zsombori sarutlan kármelita konventben tartózkodott, hogy katonai helyzetét tisztázza, és a gyóntatók jegyzékébe (Registrul Special al Confesorilor în Rezervă) kerüljön. A zsombori konvent krónikája is feljegyzi Sebestyén atya hazalátogatását szülővárosába. A konvent historia domusa mellett a târgoviştéi plébánia anyakönyvei (Matricula Copulatorum, Matricula Baptizatorum és a Matricula Defunctorum) is Sebestyén atya târgoviştéi jelenlétét igazolják plébániaadminisztrátori minőségben, így hozzájárulnak a látogatás bizonyításához. Ezek az egy kötetbe foglalt anyakönyvek a plébánián találhatók, azonban nem nyújtanak túl sok történeti részletet, de bizonyos adatokra engednek következtetni. Az 1931-es Matricula Copulatorum (házasultak anyakönyve) négy házasságról tesz említést³⁸ április 19. és május 31. között, amelyeket mind Péter Iván Sebestyén ODC celebrált az Alexandru Theodor Cisar érsek által romániai tartózkodása idejére kiadott joghatósági engedéllyel. A Matricula Defunctorum (halottak anyakönyve) két halálesetet tüntet fel 1931-ben, egy halála előtt egy nappal megkeresztelt gyermekét (morbus infantilis), akit Péter Iván Sebestyén ODC pap temetett,³⁹ miután előző nap a keresztelést is ő végezte. A Matricula Baptizatorumban (kereszteltek anyakönyve) feljegyzett évi 12 keresztelés közül négyet a kármelita szerzetes végzett: március 19-én, május 3-án, május 4-én és július 12-én.⁴⁰ A kevés házasságkötés, keresztelés és temetés alapján arra következtetünk, hogy a közösség is kis létszámú lehetett abban az időben. Ebben rejlik Alexandru Theodor Cisar érsek félelme is, hogy a közösség megszűnik, ezért küld több ízben plébánosokat a vallásos szolgálat teljesítésére. Az anyakönyvekben feljegyzett időhatárokból kiindulva (1931. március 19.-július 12.) arra a következtetésre jutunk, hogy Sebestyén atya târgoviştéi szolgálati időtartama öt és hat hónap közé tehető. Az itt kifejtett tevékenysége sokrétű volt, nemcsak a keresztelés, temetés és esketés töltötte ki munkaidejét, hanem egyéb, nem klerikusi feladatok is. A pasztorációs feladatok mellett ott sorakoztak a jogiak is, mivel katonai gyóntatónak nevezték ki. A tárgovi§téi katolikus plébániára vonatkozó adatok nincsenek jól összegezve, így csupán statisztikai adatokkal rendelkezünk, amelyeket az ókirályságbeli népesség összeírásakor készítettek. Raymond Netzhammer érsek véleménye szerint az 1899-es népesség-összeírás alapján Tárgovi§tén 362 katolikus volt, azonban létszámuk már akkor csökkenőben volt.⁴¹ Netzhammer érsek nem tesz említést az itteni katolikusok nemzetiségéről, és az 1899-es népszámláláskor nem írták föl a népesség nemzetiségét az Ókirályságban. Az 1930-ban készült népszámlálás alkalmával Tárgovi§tén majdnem ugyanannyi katolikust írnak össze, mint 1899-ben, a 33398 városi lakos közül 1,5 százalék római katolikus, ebből 1,2 százalék magyar nemzetiségű. A magyar népesség helyzete változatlan marad, akárcsak a születések száma, más felekezetekhez viszonyítva azonban állandó, holott a háború miatt visz-szaesett a keresztelések száma. Ezért adódik az a helyzet, hogy a katolikusok száma arányaiban növekszik, míg az ortodoxoké csökken. Netzhammer érseknek nem volt honnan tudnia, hogy 30 évvel később a latin rítusú katolikusok száma 500 lélekre emelkedik. A katolikusok többségét magyar nemzetiségű hívők tették ki, akik az Ókirályság egykori fővárosában telepedtek le az első világháború kirobbanásának környékén, mivel Nagy Románia területén bezárták a felekezeti iskolákat, és az 1929-es gazdasági válság okozta bizonytalanság is lehetővé tette a magyar katolikus népesség olyan vidékekre költözését, ahol jobb volt a megélhetés - ilyen volt Tárgovi§te is. A statisztikai adatokat elemezve az 1930-as évi népszámlálás nem támasztja alá sem Netzhammer érsek, sem utódja, Alexandru Theodor Cisar érsek félelmeit. Mi több, Sebestyén kármelita atya a Tárgovi§tén töltött rövid idő alatt széles körű pasztorációs tevékenységet folytatott az ortodox világiak körében is, és ez az ortodox főpapság ellenséges hozzáállását váltja ki.⁴² Sebestyén pap szülőhelyére való hazautazásával megkezdődik a sarutlan kármelita rend elhagyása is: ekkortól kérelmezi egyházi elöljáróitól és a Szentszéktől (Sacrae Congregation de Religiosi),⁴³ hogy világi pappá minősítsék. Ez 1936-ban következett be, ekkor válik a bukaresti egyházmegye papjává.

Sebestyén pap romániai működése, amely ploie§ti-i szolgálattal kezdődik, egy másik tanulmány tárgyát képezi. Jelen pillanatban a rendelkezésre álló kevés történelmi forrás tükrében nem tudjuk teljesen rekonstruálni 1933-1952 közötti papi működését.

Bernád Rita fordítása

 

Jegyzetek

1 A bukaresti Barátok plébánia anyakönyvében a keresztelést a Liber baptizatorum ecclesiae parochialis r. cath. Bucarestiensis ad S. Mariam Gratiarum, Tom. XIV, 96. lap, 60. sz. alá jegyezték be; Bukaresti Római Katolikus Érsekség Levéltára (a továbbiakban BRKÉL), Petre Sebastian személyi dossziéja, 102. és 103. lapok; Bukaresti Barátok Római Katolikus Plébánia Levéltára (a továbbiakban BBRKPL), Registrul Botezatiilor, Tom. XIV, 96. lap, 60. sz. Péter Iván egyébként az egyetlen gyermek a számos megkeresztelt közül, akit d'Ester pap keresztel a bukaresti Barátok plébánián.

2 Iosif d'Ester pap a Mária Kongregáció ifjúsági és férfi csoportjának a megalapítója 1891-ben Bukarestben. Ez a hitbuzgalmi egyesület egyike a számos bukaresti katolikus jámbor társulatoknak, amely a város egyik megrendült pillanatában jött létre. Az egyesület lelke a buzgó d'Ester atya volt, ahogy azt Netzhammer érsek is megemlíti emlékirataiban, aki tevékenysége révén „láthatta, hogy Bukarest kavicsos és tövises földjét nem művelte hiába". Az általa alapított kongregáción kívül d'Ester atya a bukaresti Angol Kisasszonyok Kolostorának lelki igazgatója is volt, és Románia I. Károly királyának gyóntatója is, aki katolikus maradt német származású királyi családjával együtt. Bővebb részletekért lásd Daniel Banner, Presa parohială: Bukarester Katholisches Sonntagsblatt (1913-1942), In: Dănuţ Doboş-Eugen Bortoş Parohia Catedralei Sfântul losif din Bucureşti, Editura ARCB, Bucureşti, 2005, 173-185.

3 Vintilă C. A. Rosetti (1853-1916; szül. Douet, Franciaország), politikus és román publicista. Constantin A. Rosetti fia. Szerkesztő és 1885-től a Românul című újság vezetője. Egyike a Dacia Viitoare című folyóirat alapítóinak és a Kulturális Liga alapító tagja. Maria Rosetti irodalmi munkáit és Constantin A. Rosetti egyes kiadványait szerkesztette.

4 Az anyakönyv téves átírása egész életében végigkíséri, és sok problémát okoz neki, nemcsak lelki, hanem inkább jogi alapon. Az egyházi és az állami anyakönyv adatai közötti különbségek nyilvánvalóak.

5 Raymund Netzhammer, Schiţă din istoria Misiunii Romano-Catolice, In: Pro Memoria, 2007/6., 181.

6 BRKÉL, Petre Sebastian személyi dossziéja, 64. lap.

7 Julius Hering, Analele Parohiei Romano-Catolice Târgovişte, In: Pro Memoria, 2007/6., 86.; Raymund Netzhammer, i. m., 167.

8 Iosif Gabor, Istoria Seminarului Catolic din Bucureşti. Pro Memoria, 2007/6., 209. 1959. március 3-án tett látogatásakor a popeşti-i katolikus plébánián Bukarestben Sebestyén atya a bukaresti egyházmegye történelmének (Historia Arch.) dokumentálásán dolgozik, amelyet Gustav Müller kanonok adott ki, valamint Popeşti történelmén is (Historia Popeşti), illetve a saját élettörténetén (Historia mea), azonban ez utóbbit sajnos nem tudtuk azonosítani. A történetírások kapcsán közreműködik a popeşti-i származású pappal, Cervencu [Ivan] Ioannal is. Ugyanekkor adatokkal szolgál Iosif Gabor történésznek is. Bővebb részletekért lásd Sebastian Petre, Caiete II (1955-1960; 1961), 140.

9 Iosif Gabor, i. m., 219.

10 BRKÉL, Petre Sebastian személyi dossziéja, 64.

11 BBRKPL, Liber baptizatorum ecclesiae parochialis r. cath. Buca-restiensis ad S. Mariam Gratiarum, Tom. XIV, 96. lap, 60. sz. Az egyházi anyakönyvből megtudjuk azt is, hogy mikor veszi fel a kisebb rendeket, valamint diakónussá szentelésének idejét is.

12 Románia belépése a háborúba az antant hatalmak (Franciaország, a brit birodalom és a cári birodalom) mellett a hármas szövetséggel való kapcsolatok megromlásához vezet. Ferdinand király ellenzi Romániának az antanthatalmakkal való együttműködését, azonban a bukaresti politikum Erdély megszerzésére törekedett. 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörököst Szarajevóban meggyilkolták, Európában elkezdődött az első világháború. Romániának sem sikerül hosszú ideig a világ eseményeit figyelmen kívül hagynia, két év semlegesség után háborúzni kényszerül.

13 Románia háborúba lépésének előestéjén a Domneşti erődbe és Moldvába nyolc bukaresti egyházmegyés és három erdélyi származású katolikus papot internálnak. Dănuţ Doboş tanulmánya a Pro Memoria című lapban, 2003/2., részletesen 'előadja ezt az eseményt: Preoţi din Arhidieceza de Bucureşti, internaţi ín Moldova intre anii 1916-1917, 191-204.: „A német és osztrák származású római katolikus papok letartóztatása Romulus Voinescunak,az Állambiztonság főfelügyelőjének kifejezett parancsára történt [...] 1916 októberében a Domneşti erődbe nyolc bukaresti egyházmegyés papot internálnak, és három atyát a keresztény iskolákból. Ugyanebben a hónapban a katolikus papokat Moldvába küldik, ahol Huşi-ban előzetes letartóztatás alatt állnak, majd később plébániákra küldik őket. A Corni-Huşi római katolikus plébániára Iulius Hering pap kerül, a bukaresti Barátok plébánia papja, Carol Auner, a bukaresti Szent József székesegyház papja, Benedict Volgner, sinaiai pap, Iulius Dwucet ploieşti-i pap, Franz Sirucek, a Barátok plébánia közreműködője, Ioan Bălan, a bukaresti görög katolikus Szent-László templomtól, Horváth Árpád bukaresti vallástanár, Johannes Machura bukaresti közreműködő. Delenii de Susba (Vaslui megye) Alois Gonska ciopleai papot, Franz Schindzierlarz caramurati papot és Eugen Geissler malcoci és tulceai papot internálják. Boteşti-be (Vaslui megye) Constantin Bibiella constanţai papot.".

14 Raimond Netzhammer, Arhiepiscop in România, Bucureşti, 1993, 113.

15 Uo., 122.

16 Uo., 123. Az érseki iskolák alatt a szemináriumok értendők, a líceum és a főiskola is.

17 Uo., 126.

18 Uo., 123.

19 Iosif Gabor, i. m., 221.

20 BRKÉL, Petre Sebastian személyi dossziéja, 65.

21 Ezt a közösséget, akárcsak a háború előtti Románia felekezeti iskoláit is, a Szent László Egyesület finanszírozta, Budapest központtal. Az ifjú diák választása nem véletlenszerű, mindegyik iskola, amelyikben Péter Iván tanult, kivéve a Sfântul Sava Líceumot, a Szent László Egyesület anyagi támogatása alatt állt.

22 BBRKPL, Testimonium Baptismi, Liber baptizatorum ecclesiae parochialis r. cath. Bucarestiensis ad S. Mariam Gratiarum, 1898-1900, Tom. XIV, 96., 60.

23 Uo.

24 Ioan Rafael Rodic érsek tulajdonképpen az egykori csanádi egyházmegye egyik területét vezette Zrenjanin (Nagybecskerek) központtal, amely 1919. szeptember 10-én a Saint-Germain-en-Laye-ben (a wiki-pédia szerint) kötött szerződés értelmében a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került. A 14 részből álló szerződés Ausztria és a szövetségesek között jött létre. Részletekért lásd Tractatul de pace intre puterile aliate şi asociate şi Austria, Protocol şi declaratiuni (Saint Germain-en-Laye) 10 septembrie 1920. Imprimeria Statului, Bucureşti, 1920.

25 Bukaresti Szent Kereszt Római Katolikus Plébánia Levéltára, Latin közösség, II-6. doboz, Péter Sebestyén személyi iratai, számozatlan. A doboz tartalmazza Ioan Rafael Rodic belgrádi és szemendriai érsek, bánsági apostoli kormányzó elbocsátó levelét (1682/1925), amely igazolja a nagyobb rendek felvételét és a pappá szentelést is.

26 Zsombori Sarutlan Kármelita Rend Levéltára (a továbbiakban ZSSKRL), Cronica mănăstirii Ordinului CarmelitanilorDesculp-Sombor, számozatlan, 1936. február 29.

27 Uo., 1924. december 19.

28 Uo., 1925. december 4-20.

29 Szent József Sebestyénje kármelita szerzetes megbízatásának pontos időpontját nem ismerjük.

30 Gerard [Tomo] Stantic sarutlan kármelita szerzetes volt, 1876. szeptember 19-én született, szülei József és Jagic Julianna. 1895-ben befejezi elemi iskoláit Djurdjinban, és felvételt nyer a kalocsai érseki szemináriumba. 1896-ban belép a gráci sarutlan karmeliták közé novíciusnak, majd Győrbe kerül, ahol hat év teológiát végez. A zsombori, a zágrábi és a szpalatói konventekben tevékenykedett. 1956. július 24-én halt meg Zsomborban. 1985. november 25-én kezdeményezték boldoggá avatását egyházmegyei szinten.

31 Julius Hering, Analele Parohiei Romano-Catolice Târgovişte, In Pro Memoria, 6/ 2007, 87.

32 Ibidem, 89.

33 Ibidem, 95.

34 BRKÉL, Sebestyén Péter személyi dossziéja, 100. lap. A târgoviştéi egyházi anyakönyvek bejegyzései, ahol említést tesznek a Cisar érsek által kibocsátott joghatósági engedélyre, ellentmondanak a Târgoviştéi Megyei Rendőrbiztosság által kiadott okmánynak, plébániavezetőről lévén szó, nem pedig plébánosról.

35 Biancconi pap halálától kezdődően a tárgovi^téi plébániát több plébániavezető irányította, így Iulius Hering minden bizonnyal őt említi.

36 Msgr. Iulius Hering gyászjelentője a Buletin Parohial című katolikus lapban, V. évf., N° 6, 1938. június, 8.; nem említi a târgoviştéi plébánián az ideiglenességét, így azt az általa aláírt plébániai iratokkal tudjuk igazolni.

37 BRKÉL, Péter Sebestyén személyi dossziéja, 73 és 81. lapok.

38 Târgoviştéi Római Katolikus Plébánia Levéltára (a továbbiakban TRKPL), Matricula Copulatorum Ecclesiae Târgovensis, 1931 (19 aprilie-31 mai), 45., 1-4.

39 TRKPL, Matricula Defunctorum Ecclesiae Târgovensis, 1931. május 5., 92., 2.

40 TRKPL, Matricula Baptizatorum Ecclesiae Târgovensis, 1931, 87., 1., 6., 9. és 11.

41 Raymond Netzhammer, Schită din Istoria Misiunii Romano-Catolice. In Pro Memoria, 2007/6., 153.

42 ZSSKRL, A zsombori Sarutlan Kármelita Rend kolostorának krónikája, számozatlan, 1931. július 2. Ezt a helyzetet 1931. július 2-án a következőképpen jegyzik fel: „Végül visszatért Főtisztelendő Sebestyén atya, a mi elöljárónk, a novíciusok magisztere, akit vártunk, délután 19.00 órakor. Érkezése nagy örömmel töltötte be testvérei szívét (Patrunque Conventus) miután Egyházunk fiait meglátogatta. Az utolsó hónapban nagyon szomorú volt a târgoviştéi ortodox papok miatt, miután könnyedén megtérített a mi vallásunkra több hívőt." Sajnos, nem említik a schismaticusok számát, de nagynak feltételezzük, mivel az ortodox főpapok figyelmét is felkeltette. A zsombori kármelita konvent krónikája latin nyelven férhető hozzá.

43 Jelenleg a kongregációt latinul Congregationem pro Clericisnek hívják.