Könyv
bODÓ MÁRTA: JÓBARÁT
Egy erdélyi katolikus ifjúsági lap a két világháború között

 

„Minden kor fiataljai azzal a lendülettel indulnak útnak, hogy amit ők tudnak, akarnak, mernek: egyedülálló, s hogy azt ők és csakis ők látták meg és tudják megvalósítani. Szükséges ez az ifjú hév minden sikeres induláshoz. Ugyanakkor a bölcs belátás int arra, hogy az előttünk járt nemzedékek tevékenységét is szemügyre vegyük, tanulmányozzuk..." - ezt tette Bodó Márta is, kutatása során, amelynek eredményeként megszületett a Jóbarát című katolikus ifjúsági lapról szóló könyve, amely az idén, 2013-ban látott napvilágot a kolozsvári Verbum kiadásában.

A fiatal generáció számára újdonságként ható mű a fiataloknak újdonságként ható témát hoz felszínre, ismertet és dolgoz föl, míg az idősebb korosztályhoz tartozó olvasóközönség meghatódottan, megilletődötten találkozhat ismét az ifjúságát idéző, „jóbaráttal", melyhez akár személyes emlékek is fűzik. Ami közös lehet mindkét generáció recepciójában: hogy ez a lap nem csak a két világháború közötti, de a jelen társadalom emberének is élni segít, reményt ad, oktat és művel.

Cseke Péter egyetemi tanár, sajtótörténész a következő gondolatokkal foglalja össze e kis monográfiát, lapismertető művet, valamint a szerző munkásságát: „Bodó Márta széles vertikumú megközelítéssel igyekszik felszínre hozni a katolikus ifjúsági sajtó erdélyi hagyományait. Monografikus tanulmánnyal kísért antológiája jól eligazít abban a tájékozottságát vesztett korban, amelyben ezek a zsengék megszülettek."

A bevezetőből idézett rész utal a könyv felépítésére. A kötet gyakorlatilag két nagy egységre tagolható: egy lapmonográfiára és egy antológiára. Az első rész egy jól kidolgozott, sok információt, kutatást használó monográfia, amelyben az erdélyi katolikus egyházi iskolák helyzetét ismerhetjük meg a 20. század első felében, a kisebbségbe került erdélyi közösség eszmélését mutatja be, s hogy ebben a csüggedtségben hogyan lendültek munkába Kolozsváron a piarista szerzetestanárok. Betekintést kapunk a piaristák oktatói, nevelői elgondolásába és munkásságába is. Megismerhetjük, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenézniük az induló Jóbarát folyóirat szerkesztőinek, szerzőinek, akiknek lendülete, tenni akarása a nehézségek ellenére sem lankadt, s akiknek fáradhatatlan munkája nyomán alakult a Jóbarát, a lap, amely „átgondolt, pedagógiailag megalapozott, kereszténységet és bölcs emberséget tükröző szerkesztési elgondolást mutat.

Mostoha körülmények között egy szerzetesek által vezetett katolikus iskola tanárijában született meg." Ezután betekintést kapunk a folyóirat felépítésébe, állandó rovataiba. Ezek közül a szerző kiemeli a Fakadó rügyek című rovatot, amely az induló tehetségeket buzdította és alakította. Ez a rovat „melegágy is, hol a gyenge palántákat simogatjuk, melengetjük, becézgetjük, és faisola is, melyben a fiatal csemetéket rendezgetjük, tisztítgatjuk, hogy ép legyen a lombkorona": sok, később a magyar irodalomban, az erdélyi közéletben magának nevet szerzett jeles ember jelentkezett e rovat hasábjain. Egy másik, rövid életű, de jelentős rovat a Kéz a kézben, Venczel József irányításával, amely a fiatal olvasót a katolikus egyház szociális tanítására vezette be, s a jövőre tudatosan készülésre szólította fel.

A kötet szöveggyűjtemény része válogatás a Jóbarátban egykor megjelent írásokból, vannak itt versek, prózai szövegek, színdarabok, tanulmányok: ez a rész magával ragadja az olvasót, mára már „nagy" neveket is felfedezhetünk az itt publikálók között, akik részben már korukban ismert szerzők voltak (Sík Sándor, Mécs László), részben mint fakadó rügyek, tevékenykedtek a folyóiratban, ilyen volt Kiss Jenő, Dsida Jenő és sokan mások, akik bebizonyították, hogy a kitartó munka nemcsak hogy meghozza gyümölcsét, hanem másokat is inspirál, buzdít. Nem csoda, ha a tehetségek itt fejlődtek, hiszen a szerkesztők ilyen üzeneteket fogalmaztak nekik: „Kikacagástól ne félj! A szeretet a kritikában sem lehet bántó, mi pedig minden sorotokat szeretettel, felelősségtudattal és féltő aggodalommal olvassuk. Valóban úgy van, hogy a borúlátást nem szeretjük. Nemcsak azért, mert ellentmond az örökifjúság természetének és megbénítja tettrekészségét, hanem azért is, mert könnyen terjed tovább, másokat is lemondó hangulatra csábít..." (Jóbarát, 1937. október 15., XII. évfolyam 2. szám, 48.) Érdemes a mai világban is megismerni, milyen színvonalas kulturális élet zajlott Erdélyben a két világháború közt, s milyen gondos szerkesztői-nevelői munka folyt egykor. Érték- és talajvesztett világunkban eligazító lehet.

Verbum, Kolozsvár 2013

Kerekes Tünde