Könyv
…hOGY A NEMZET EMLÉKEZETÉBÔL
KI NE HULLJON: AZ EGYETLEN MAGYAR
ALAPÍTÁSÚ SZERZETESREND EMLÉKE
Darvas-Kozma József: A pálos rend története
Erdélyben, Partiumban,
Bánságban
és Kárpátalján
A címben idézett felhívással ajánlotta legújabb könyvét a történelmi múltunk iránt felelősségtudattal, elkötelezetten érdeklődő csíkszeredai plébános, Darvas-Kozma József. A 303 oldalas, színes fotókkal gazdagon illusztrált könyvhöz P. Bátor Botond jelenlegi pálos tartományfőnök írt ajánlást, Nagy Benedek méltatást, a szerző pedig bevezetőt.
A kötetben a szerzetesi élet kezdeti formájának ismertetése után a magyar remeteségből kifejlődött pálos renddel, annak fejlődésével, belső életével és kifelé végzett munkájával ismerkedhetünk meg. A rend alapítója Esztergomi Boldog Özséb (1200-1270), aki a legelső remetét, a thébai Szent Pált (228-342) választotta példaképül és védőszentül. 1246-ban hagyta el Özséb a városát, s tűzte le a keresztet mint az üdvösség jelét a pilisi hegy lábánál. A fokozatosan kiteljesedés felé tartó pálos rend útját elvágta a török terjeszkedés. Legdinamikusabban a 14. században fejlődött, de később is sok viszontagságon esett át. Sőt, 1786-ban II. József kalapos király rendelkezése nyomán meg kellett érnie radikális betiltását is, nem utolsósorban talán Mária-tiszteletet terjesztő és nemzeti gondolatot hirdető, ápoló tevékenysége miatt. Két nagy kolostor élte túl a teljes megsemmisítést, a czestochowai és a krakkói - Magyarországon kívül, lengyel földön. Nevelési elvük (Péter rendfőnök fogalmazásában) nemcsak rokonszenves, de egészen korszerű és modern: „Ha valaki a kertjébe fákat ültet, és azokat körül keríti minden oldalról, hogy nem képes ágakat hajtani, akkor biztos, hogy egymásba fonódott és haszontalan fák lesznek. Ugyanígy a szerzet kertjébe ültetett fiatalok is, ha semmilyen szabadságuk sem lehet, nem növekednek, és nem hoznak gyümölcsöt."
Külön kiemelendő a pálos rend életéből az a tény, hogy olyan történelmi személyiségek is a tagjai voltak, mint Martinuzzi Fráter György esztergomi bíboros-érsek, kormányzó, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a független erdélyi fejedelemség megszervezésében, s akit Ferdinánd császár utasítására Castaldo zsoldosai gyilkoltak meg alvinci kastélyában 1551. december 17-én.
Nagy figyelmet érdemel a könyvnek az a része is, amelyben Csíksomlyó pálos múltját kutatja a szerző, akit - mint írja -„három évtizede foglalkoztat Csíksomlyó titka". Letelepülésükkel jóval megelőzték a pálosok az örökükbe lépő ferenceseket. Bár a források és az írott dokumentumok hiányosak, s ezért a történelem nem tudja mindig igazolni a hagyomány hitelességét (de nem is cáfolhatja azt!) - el kell ismernünk, hogy a szóbeli hagyományok sohasem alaptalanok. Másképp mondva: a mondáknak, a meséknek és a legendáknak van valóságmagva! A pálosok kutatásával csak Erdélyre akartunk szorítkozni - írja Darvas-Kozma -, viszont közös múltunk arra kötelez, hogy a kárpátaljai pálos monostorokról is megemlékezzünk: ilyen vonatkozású kitekintést is kap a könyv lapjain az olvasó.
A „vallási széttagolódás" okai és története képezi a könyv befejező részét. Az okok sorában kiemelten említi a mohácsi vészt és a hitújítást, ennek kapcsán a székelyek 1567-es, István pap vezette szervezett ellenállását, illetve pünkösdszombati győzelmét az őket is reformálni szándékozó János Zsigmond serege felett a Hargitán. E részben szóba kerül a katolikus Báthoriak és a protestáns fejedelmek kora. Kissé merészen, de nem alaptalanul, az erdélyi reformációt katolikus szempontból „az analógia alapján a 20. századvég, a kelet-középeurópai országokban a kommunista diktatúra bukását követő privatizációhoz hasonlítja". A pálosok történelmük során akkor szenvedték el a legnagyobb megpróbáltatást, amikor 1782-ben II. József rendelete alapján mindenhonnan elűzték
Aki többet szeretne tudni a témáról s az azzal összefüggő kérdésekről, vegye kezébe a hézagpótlónak számító, erdélyi történelmi múltunkat is érintő kötetet, amely hatalmas levéltári és egyéb forrásokból merített hosszas kutatás és szívós munka eredménye.
Csíkszereda, 2012
Jakab Gábor
