Könyv
nELSON MANDELA:
A SZABADSÁG ÚTJÁN

 

A Nobel-békedíjas Nelson Mandela neve újra meg újra az érdeklődés középpontjában van, hiszen személyisége nemcsak Dél-Afrika története számára meghatározó, hanem az egész világ közvéleményére nagy hatással volt, van. Ő ugyanis az 1990-es évek végétől „a nemzetek feletti politika intézménye, a globális igazságosság, a szolidaritás és a felelősségvállalás élharcosa, egyfajta mitikus médiapolitikus, az emberiség bölcs pátriárkája lett" - olvassuk önéletrajzának utószavában, a fordító, Frida Balázs tollából (188.).

Madiba (Nagyapa), ahogy saját népe szólítja, egyszerű, de olvasmányos stílusban írja le élete történetét, annak harcaival és győzelmeivel, örömeivel és vívódásaival, mellőzve minden önsajnálatot vagy mártírkondást még a 27 éves rabság ecsetelésében is.

A fajok közti megkülönböztetés megszűn-tésére irányuló töretlen küzdelme, amelynek tanújává válhat az olvasó, több, mint az apartheid elleni harc. 1964-ben bírósági tárgyalásán tett vallomásához Mandela mindvégig hűséges maradt: „Egész életemben az afrikai nép szabadságát szolgáltam, elköteleztem magam a szabadságharc ügye mellett, amiben hiszek. A fehérek és a feketék elnyomó hatalma ellen is harcolok. Egy olyan demokratikus és szabad társadalom kiépítését szeretném szolgálni, amelyben minden ember harmóniában él együtt, és egyenlő kötelezettségeik, egyenlő lehetőségeik vannak. Ez a remény és ez a hit szövi át életem, és ad erőt a megaláztatások ellenére. Ha kell, ezért a célért kész vagyok az életemet is adni" (90.).

Mandela a megaláztatások és fogság idején is vezető egyéniség volt, és ennek tudatában élte rab éltét is, minden eszközt felhasználva az informálódásra, a reflexióra, szellemi éberségének megőrzésére. Amikor a Robben Island, az afrikai börtönsziget szigora annyira enyhült, hogy engedélyezték számára a kertészkedést, a mozgás és az élet kibontakozásának örömén túl az is eszmei inspiráció volt számára: „Úgy éreztem, hogy ez a kis kert életem szimbóluma - írja. - Nem volt semmi egyebem, mint a gondoskodó szeretet, amellyel a jövő termését táplálom. Úgy gondoltam, a jó vezető olyan, mint egy kertész: felelősséget kell vállalnia azért, amit ültetett. Néha ki kell kapálnia a vadhajtásokat, de a jövőért dolgozik, azokért a gyümölcsökért, amelyek majd később fognak megérni. Az életemet olyannak láttam, mint egy kertet, amelyben elültettem valamit, de még várni kell a gyümölcsökre." (124.)

Szabadulása után, népe élére állva, annak nevelője is maradt, az elkötelezettséget és az életért, a jó kibontakozásáért vállalt küzdelmet hangsúlyozta, távol maradva minden illúziótól, üres ígérgetéstől. „Ha továbbra is szegénységben akarsz élni, étel és normális ruha nélkül, akkor menj vissza a kocsmába, és igyál! - mondta egyik kampánybeszédében. - Ha viszont jobb életet akarsz, akkor keményen kell dolgoznod, és sok áldozatot kell hoznod. Mi nem tudjuk biztosítani számodra, ezt neked, magadnak kell megtenned, magadért!" (169.)

Mandela nevét gyakran emlegetik együtt Mahatma Gandhiéval, mindazzal együtt, hogy ő az ANC (African National Congress - Afrikai Nemzeti Kongresszus) militarista szárnyát vezette. Az emellett való döntése, mint az a könyvből is kiderül, az apartheid rendszerének tulajdonítható, ugyanis az évtizedeken át tartó békés ellenállás nem vezetett semmire. Amikor azonban a kormány hozzáállása változott, ő rögtön visszatért a békés tárgyalásokra. „Mandela mindenekelőtt a párbeszéd és a demokratikus presszió, a hagyományos polgárjogi és szabadságharc embere volt, tehát lényében megőrizve alakította át Gandhi ellenállói tradícióját" - vallja Frida Balázs (184.).

Anthropolis Egyesület - Nyitott Könyvműhely, Budapest 2008

Bereczki Silvia