Gál László
tELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS A HITTANÓRÁN

 

 

Az írásbeli értékelési módszereket általában egy nagyobb anyagrész, fejezet által tartalmazott ismeretek felmérésére használjuk. A félévi dolgozatokon kívül, melyek a vallásoktatás esetében a vokacionális teológiai osztályokban kötelezőek, a következő írásbeli értékelési módozatokat alkalmazzuk: a) rögtönzés, melynek iratása lehetséges előzetes bejelentés alapján vagy nélküle - „villámrögtönzés" (utóbbinak a helyessége vitatott); b) periodikus felmérő dolgozat egy adott tanítási egység, fejezet vagy félév és/vagy év végi felmérés; c) egységes (sztenderdizált) teszt alapján.

Az írásbeli értékelési módszereknek is vannak előnyei és hátrányai.

Előnyei között említhető: magas fokú objektivitás - előre jól meghatározott kritériumok alapján történik az értékelés ugyanazon időben, ugyanazon curriculáris anyagrészből, a felmérő folyamatban részt vevő összes tanuló esetében; rövid idő alatt aránylag nagyszámú tanulócsoport vehet rész benne; stresszmentesebb - a szóbeli felmérő módszerekhez viszonyítva; lehetőséget ad a tanulók számára, hogy saját munkaritmusuk alapján, önállóan dolgozzanak, javíthassanak hibás/téves kifejezéseiken; fokozottabban odafigyelhetnek az írás alkalmával kommunikációs stílusukra, nyelvezetre, okadatolásra, logikus gondolatkifejtésre; gátlásos - a szóbeli kifejezésben hátrányos - személynél jobb lehet a teljesítmény írásbeli értékelés esetén stb.

Hátrányok: elmarad a feleletek egyenkénti indoklása (mely viszont megvalósulhat a szóbeli értékelés esetén); hiányzik a közvetlen visszacsatolás az értékelést végző személy és az értékelt tanuló között; elmarad a hibás/ téves ismeretek azonnali javításának lehetősége - továbbra is érvényben maradhatnak ezek a hiányosságok; kettős vagy többszörös választási lehetőségű itemek esetén adott a „találomra" történő válaszadás; a dolgozat értékét (negatívan) befolyásolhatja az írásminőség stb.

Az írásbeli értékelés legismertebb és legalkalmazottabb eszköze a teszt, melyet egy bizonyos számú item alkot, informatív és formatív jelleggel egyaránt. Egészében a teszt elsősorban arra hivatott, hogy számot adjon az értékelést végző személy elsajátított vagy hiányzó ismereteiről, intellektuális szintjéről, problémamegoldó képességeiről.

Az értékelés helyessége érdekében szükséges a három item-elem pontosítása: kérdés, kérdésformátum és válasz. (Az item kérdésformátumának világos meghatározása elengedhetetlen az elvárt válaszok szempontjából, mely direkt módon befolyásolja a javítást, értékelést.)

Hitoktatásnál a leggyakrabban az ismerettesztet alkalmazzuk, melyet - a legtöbb esetben - maga a felmérést/értékelést végző tanár állít össze. Lévén, hogy a felkészítést is az illető pedagógus végezte, az így megszerkesztett feladategységek nagyfokú megfelelést mutatnak az értékelés célpontok/ tanulmányi tartalmak és az alkotott itemek között.

Az iskolai értékelés gyakorlatában a legfontosabb itemosztályozási szempont a tárgyilagosság (objektivitás). Ennek megfelelően három itemtípust különböztetünk meg: a) objektív itemek (feleletválasztásos itemek); b) szemi-objektív (félobjektív) itemek; c) szubjektív itemek (feleletalkotó itemek).

Az objektív itemeknek a következő formáiról beszélhetünk:

1. Feleletválasztásos item: egy kijelentés és alternatív válaszok listája; egy jó válasz (igaz/hamis; igen/nem; helyes/hibás stb.): Például: Jelöld X-szel a helyes választ! A Szentháromság isteni személyei: Atya - Fiú - Szentlélek.

/ Igaz:.....Hamis:.....; - legjobb válasz; - egy rossz válasz; - jó válaszok.

(Mindezekhez értelemszerűen könnyű példákat írni.).

2. Többválasztásos itemek: a helyes választ több variáns közül kell kiválasztani; egy kijelentés - egy helyes felelet kiválasztása: Például: Húzd alá a helyes feleletet! Isten segítségével kivezette a választott népet Egyiptomból: x. Ábrahám /y. Mózes /z. József; egy kijelentés - több helyes felelet: Például: Húzd alá a helyes feleleteket! Szinoptikus evangéliumok: x. Mt / y. Jn / z. Mk.

3. Válaszok illesztése, hozzárendelése (párosító feladatok) - két oszlop: az első oszlop összetevői a „premisszák", a másodikéi a válaszok; a válaszok száma nagyobb, mint a premisszáké; a feladat során meg kell feleltetni az egyes premisszákat a helyes válasszal („összekötősdi"); általában itt alkalmazhatunk helytelen válaszlehetőségeket is, ezek a „disztraktorok" - nem vesznek részt a megfeleltetésekben, de - természetesen - pontozandók (+/-). Például:

A szemiobjektív/félobjektív (nyílt végű, feleletalkotó) itemeknek a következő formáit különböztetjük meg:

a) Rövid válaszos itemek (leszűkített terjedelem/tartalom, egyszerű forma): Például Nevezd meg a keresztség szentségének anyagát! ...................

b) Kiegészítéses itemek (hiányos mondatok/szöveg kiegészítése megfelelő kifejezésekkel/dátumokkal/nevekkel stb.): Például Két szín alatti áldozásnál az áldoztató bemártja a kehelybe az .................. ostyát, és e szavakkal mutatja fel: „Krisztus ............és Vére.", majd az áldozó ................re helyezi.

Két szín alatti áldozásnál csak .........re történő áldozás lehetséges.

c) Strukturált kérdések (a feladat során logikusan felépített, helyesen okadatolt kérdésekre/feladatokra kell válaszolni, melynek során mérendő a helyes válaszadási képesség, a megfelelő tudományossági szint a nyelvhasználatban stb.): Például: Adott a következő szövegrészlet: „...(Jézus Krisztus) fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától..." A fenti szövegből kiindulva válaszoljon az alábbi követelmények szerint: 1. Azonosítsa, milyen szövegkörnyezetből származik a fenti részlet; 2. Sorolja fel az első négy egyetemes zsinatot; 3. Fejtse ki a „Valóságos Isten és valóságos ember" szintagmát.

A szubjektív (feleletalkotó) itemeknek a következő formáit különböztetjük meg:

a) Problémamegoldás („problémahelyzet/ek" megoldása);

b) Hosszú válasz (fogalmazás/esszé) - strukturált (leszűkített feleletalkotási lehetőséggel);

Például: Adott a következő szentírási szövegrészlet: Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban. Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem." (Mk 1,9-11)

A fenti szentírási szövegrészletből kiindulva, írjon egy kisesszét Te vagy az én szeretett Fiam címmel, az alábbi követelmények szerint: 1. Jézus életszakasza, melyben a fentebb leírt esemény bekövetkezett. 2. A szövegben szereplő János személye. 3. „Te vagy az én szeretett Fiam..." mondat teológiai értelmezése. 4. Ószövetségi esemény, ahol a galamb megjelenik mint előkép.

c) Hosszú válasz (fogalmazás/esszé) - szabadon. Például: Írjon esszét Az oltáriszentség a keresztény hívő életében címmel!

A megadott példák alapján is láthatjuk, hogy az objektív és szemiobjektív itemek esetében nincs különösebb értékelési nehézség, ugyanis minden helyes megoldás/válasz egy bizonyos pontszámot ér.

A szubjektív itemek esetén ajánlott a holisztikus értékelés, mely globális, összegző értékelést jelent: az értékelő tanár intuitív módon „súlyozza" a feladatmegoldás/témakifejtés különböző aspektusait. Lou M. Carey a holisztikus értékelés esetén a következő lépéseket ajánlja: értékelési kategóriák meghatározása, melyek a vallásoktatás esetén lehetnek minősítések (elégtelen, elégséges, közepes, jó, kitűnő) vagy pontszámok (1-4 pont, 5-6 pont, 7-8 pont, 9 pont és 10 pont); értékelési kritérium-megállapítás kategóriánként; a tesztkérdésekre/feladatokra adott válaszok/megoldások gyors átolvasása, mely egy általános véleményt alakít ki az értékelést végzőnél; a fenti minősítések/pontszámok alkalmazása; a tesztek újraolvasása összehasonlítási szándékkal, valamint az esetleges értékbesorolások felülvizsgálata/javítása; ugyanazon minősítések/pontszámok alkalmazása az azonos értékű dolgozatok esetében.

A pontszámhoz hozzáadódik a hivatali pontérték, és a kapott összeg alapján történik a jegyadás.

Korszerű (modern) értékelési módszerek

A korszerű értékelési módszerek egységes jelleget biztosítanak a didaktikai folyamatnak a tananyagleadás - tanulás - értékelés jobb összehangolása révén. Akárcsak a klasszikus módszerek esetében, ezúttal is a cél egy hosz-szabb periódus iskolai eredményeinek értékelése.

A vallásoktatás során alkalmazott modern felmérési módszerek közül gyakrabban alkalmazzák az önértékelést, esszét, referátumot, portfoliót.

Az önértékelés. A vallásoktatás során széles skálájú lehetőség nyílik a személyiségfejlődés biztosítására/befolyásolására azáltal is, hogy fejlesztjük az egyéni empátiakészséget a közösségben: másokkal együttműködésben élni, mely számos együttélési szabály elsajátítását, alkalmazását feltételezi. A modern pedagógia problémája így nem csupán az lesz, hogy a társadalomnak hasznos tagokat neveljen, hanem inkább az, hogy olyan intellektuális töltetet biztosítson, mely által lehetővé válik a környező világ helyes perceptivitása, a környezettel szembeni korrekt és felelősségteljes magatartás kialakítása. Mindez az egyén részéről érvényes/valós önismeretet feltételez, mely csakis elfogulatlan és igényes önértékeléssel valósítható meg általánosan - vallási szemszögből nézve pedig sajátosan. Ez utóbbi estben az önértékelés nem egy didaktikai vagy vallási folyamatot lezáró szekvenciaként mutatkozik, hanem inkább kiindulópontként: egy olyan fejlődési folyamat kezdete, mely vallási téren megvalósuló, de az általános szociális/morális viszonyulás komplex képletébe beépülő magatartást eredményez; magyarán: a tanuló „megtanul lenni".

A tanuló önértékelési képességének fejlődése segíti a továbbiakban egy megbízható helyzetkép kialakításában, iskolai előmenetelének helyzetét tekintve.

A tanár elősegítheti a helyes önértékelés képességének kialakítását/ fejlesztését azáltal, hogy: bemutatja a tanulónak az értékelés fontosságát; pozitív magatartást mutat az értékeléssel kapcsolatosan; érthetően ismerteti az értékelési szempontokat; informálja a tanulókat a jó értékelési eredmények fontosságáról; közös értékelési gyakorlatokat végeztet a tanulókkal stb.

Az önértékelési kompetencia fejlődését egyenesen befolyásolja az a tény, ha a tanulók állandóan újraértékelik saját ismeretanyaguk szintjét, melynek -ha előrehaladásról, tudásgyarapodásról beszélünk - exponenciálisan fejlődő tendenciát kell mutatnia.

Az esszé. Eléggé nehezen definiálható műfaj. Az elnevezés a francia essai kifejezésből ered, mely irodalmi értékű, művészi stílusú, leggyakrabban irodalmi és történelmi tárgyú tanulmányt jelent. Választott témáját általában csak főbb vonásaiban világítja meg, mellőzi a szaktudományosságot, állításaink okadatolására, tételeinek/kijelentéseinek részletes bizonyítására nem helyez különösebb hangsúlyt. Ami megkülönbözteti az irodalmi vagy tudományos írásoktól, az a gondolati mélysége, színvonala.

Az esszé szerkezeti elemei a következők: 1. bevezető rész (a téma megnevezése, a szakirodalomból tudható tények rövid összefoglalása), 2. tartalmi rész: a) a téma definiálása (a vizsgált téma, és annak a szakterülethez és az áttekintett irodalomhoz való kapcsolódása), b) tárgyalás (a téma tárgyalásának szempontjai a feldolgozott forrásokban, a szerzők által alkalmazott vizsgálati módszerek, vélekedéseik, valamint a készítő saját véleményének illesztése ezekhez a tényekhez), 3. befejező rész (a kidolgozott téma következtetéseit tartalmazza), valamint 4. a forrásjegyzék (tudományosan elfogadott, nyomtatott és digitalizált: könyvek, tanulmányok, cikkek, szemléltetésre felhasználható illusztrációk: fotók, képek, irodalmi idézetek).

Az esszé formailag bizonyos követelményeknek kell megfeleljen; például A4-es formátum, 2 cm-es margók, 12-es betűméret, Times New Roman karaktertípus, sorkizárt szélek, egyes sorköz. Terjedelme legalább egy, legfeljebb két-három oldal.

A referátum latin eredetű szó, jelentése: 'beszámoló, jelentés, kivonat'. Akárcsak az esszét, a referátumot sem lehet egyértelműen definiálni. Meghatározására íme két példa: a referátum „valamilyen kérdés, téma lényegének kifejtése" (Egyetemes lexikon. Budapest 1998). A Magyar Larousse enciklopédia szerint „valamely tudományos kérdést illetően az elért kutatási eredmények összefoglalása, előadása".

A referátum lehet:

- informatív (tájékoztató) referátum - vagy normál referátum: egy eredeti dokumentum tartalmáról tájékoztat, visszaadva annak stílusát és jellegzetességét; nem tartalmaz értékelést, figyelemfelkeltést, hanem egy dokumentum tartalmát közli rövidebb formában; ezért tartalmaz olyan részeket is, mint az illető dokumentum kutatási területe, feltevései/hipotézisei, módszerei, valamint az eredeti dokumentumban található újdonságok, tények, eredmények.

- indikatív (jeladó, szignaletikus) referátum: felsorolásszerűen, de kerek mondatokban tájékoztat a mű tartalmáról, azonban nem tér ki külön a részletekre, következményekre; áttekintő, szélesebb szakterületeket átölelő munkák esetében alkalmazzák, célja a figyelemfelkeltés.

- informatív-indikatív referátum: az előző két forma ötvözete, felsorolásszerűen visszaadja a mű lényegét, és kitér az eredményekre, következményekre is.

A referátum elkészítésénél az alábbi lépések követik egymást: a tanulók érdeklődési köréhez tartozó témák azonosítása; a tanulók kiválasztják a kifejtendő témákat; a vezető tanár irányításával a tanulók elkészítik a referátum tervét, és pontosítják a könyvészeti forrásanyagot; a referátum tulajdonképpeni elkészítése (terjedelmét tekintve legyen 5-10 perc alatt bemutatható); a referátumot, néhány nappal bemutatása előtt, a tanulók rendelkezésére bocsátják; a referátum bemutatása (tetszőlegesen választott módszer segítségével: felolvasás, előadás, flipchart, video- és audioeszközök használatával stb.); a bemutatott referátum megvitatása: tartalom, bemutatás módja stb.; a referátum értékelése a vezető tanár által előzetesen meghatározott szempontok alapján.

A portfólió. Megnevezése a latinból ered, szó szerint tárcát jelent. A portfólió egy bizonyos periódus teljesítményének bemutatása tárgyiasult formában (például fotósorozat vagy cikkgyűjtemény egy téma esetében stb.). A portfólió tartalmazhatja a tanuló saját célkitűzéseit, különböző munkáit (fontos írások, rajzok, egyéb alkotások stb.). A portfólió kevésbé alkalmas a végső eredmények megítélésére, inkább a tanulás folyamatát mutatja be. Előnye: többféle tanulási célt lehet vizsgálni, így az íráskészséget, kritikai gondolkodást, kutatói készséget; gazdaságos és időtakarékos eljárás.

Összefoglalás
A különböző értékelési módszerekről szóló jelen eszmefuttatás nem készülhetett a teljesség igényével, hiszen korlátozott terjedelmű lapfelületen nem lehetséges a túl részletes bemutatás. Eligazító szerepét azonban reményeink szerint megfelelőképpen betölti. Hittanáraink haszonnal alkalmazhatják a vallásórákon – a tanulók felkészültségének értékelési folyamatában –, s nem utolsó sorban a periodikus tanári vizsgákon, melyeknek tartalmi követelményeihez idomított a dolgozat témaköre.

 

Felhasznált irodalom

Kotschy Beáta: A portfólió szerepe a pedagógusok minősítési folyamatában. www.oktatas.hu (letöltve: 2013. szeptember 5.)

Lengyelné Molnár Tünde: Referátumkészítés. Eger 2011.

Opriş, Monica: Metodologia evaluării. Iaşi 2010.

Potolea, Dan-Manolescu, Marin: Az értékelés elmélete és gyakorlata. Bukarest 2005.

Stoica, Adrian: Evaluarea curentă şi examenele. Bucureşti 2001.

Timiş, Vasile: Evaluarea. Factor de reglare şi optimizare a educaţiei religioase. Cluj 2003.