Könyv
aLEXANDRIAI KELEMEN:
PAIDAGÓGOSZ.
A NEVELŐ
Alexandriai Kelemen Paidagógosz. A Nevelő című műve magyarul Tóth Vencel fordításában az Ókeresztény Örökségünk sorozat részeként olvasható. A bevezetőt és a jegyzeteket is a fordító készítette, a kötethez Paksai László írt ajánlást.
A mű szerzőjéről keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy teljes neve Titus Flavius Clemens, nem Alexandriában született, csupán néhány évet élt ott, és megtérése után sokat utazott, hogy a legjobb teológiai képzésben részesüljön. Később maga is tanítással foglalkozott, aminek anyagát le is írta, ennek jelentős része fennmaradt. Alexandriai Kelemen tanításával a keresztény hit tartalmát igyekezett összhangba hozni a kor filozófiájával. Ő tekinthető az első keresztény írónak, aki pogány irodalmi formába próbálta öltöztetni a keresztény tanítást.1 Munkái a pogányok körében, majd később a középkorban a humanisták körében is elismertek voltak. A Nevelő című művének fontos a történelmi háttere, hisz enélkül nem érthetjük pontosan, miért épp egy jómódú polgár mindennapjainak leírásával nevel. Tudjuk, hogy kezdetben a szegények és rabszolgák körében terjedt a kereszténység, ám a 3. századra egyre több jómódú, előkelő polgár lett kereszténnyé a Római Birodalomban. A 3. század közepére a város legelőkelőbb családjaiban is voltak keresztények. Így Alexandriai Kelemen elsősorban a „kereszténnyé lett pogányokat akarja megnevelni",2 megtanítani nekik, miként kell a mindennapi életben viselkedniük. Mivel a keresztényektől elvárható volt az erkölcsös élet, aminek részét képezte a házasság előtti tisztaság és a házastársi hűség, a hivalkodások-tól mentes magatartás, a megtért pogányoktól is elvárták ugyanezt. Másrészt azért is fontos a tagok keresztény életre való nevelése, mert a virágzó keresztény közösségek mellett „az általános szellemi légkört a pogányság bizonyos fokú megújhodása jellemzi".3
A Nevelő című munka szerkezete: Ajánlás, Előszó, Bevezetés, Szövegkiadások, monográfiák, lexikonok, Első beszéd, Második beszéd, Harmadik beszéd. Az Első beszéd választ ad azokra a kérdésekre, hogy ki a Nevelő, mit hirdet és miben áll az ő nevelése. A Nevelő maga Krisztus, vagyis az Ige. Alexandriai Kelemen kifejti: azért hívja egyszerűen nevelőnek, mert vezető. Nem tudományos módszereket alkalmaz, célja nem a tanítás, hanem az, hogy jobbá tegye a lelket és bevezessen a józan életbe. Mindezt azért teszi, mert emberszerető. A Második és a Harmadik beszédben a szerző konkrét élethelyzetek bemutatásával világít rá arra, milyennek kell lennie egy keresztény embernek. Mindezt egy jómódú ember egy napjának bemutatásával érzékelteti. A napot is felbontva tárgyalja: az estével kezdi, majd az éjszaka és ezután a nappal következik. A Második beszéd az estével kezdődik. Szó esik az evésről, az ivásról, arról, hogy kell-e fölöslegesen drága edényeket és illatszereket használni, és hogyan kell beszélni vacsora közben. Ezután áttér az éjszakával kapcsolatos témákra: az alvásra és a gyermeknemzésre. Hangsúlyozza, hogy az alvásban is fontos a mértékletesség, akárcsak az evésben és az ivásban. Majd a nappal kapcsán arról beszél, hogy érdemes-e drága lábbelit használni és drága ékszereket hordani. A Harmadik beszédben folytatódik a nappal tárgyalása, ezen belül pedig szó esik az igazi szépségről, arról, hogy kell-e szépíteni magunkat. Itt külön szól a férfiak „cico-mázása" ellen. Ebben a részben helyet kap a testgyakorlás és a fizikai munka fontossága is. A művet mintegy a Nevelő munkájának szánt köszönésképpen egy Krisztus-himnusz zárja.
Alexandriai Kelemennek a szóban forgó műve a szakembereken, pedagógusokon, egyházi nevelőkön, szülőkön kívül minden érdeklődő laikusnak ajánlható, hiszen olyan problémákat vet fel, amelyek ma is érvényesek. Felemeli szavát a külsőségek és a felesleges fényűzés ellen, mely problémák nem csak a 3. században voltak aktuálisak. Munkájának különlegessége, hogy a férfiakat és nőket egyaránt megszólítja. Újszerűsége abban rejlik, hogy pozitívan gondolkodik a testről, és mer beszélni róla. A testrészekről olykor meglepő biológiai pontossággal ír és kijelenti, hogy nem kell szégyellni a testrészek (nemi szervek) nevének kiejtését, mert Isten sem volt szégyellős azok megalkotásakor. Fontosnak tartja a test egészségét, ezért kap helyet munkájában a dietetika és a testmozgás témája. Továbbá fontosnak tartja „a test és a lélek egymással való összhangját, a test ellenőrzés alatt tartását és az önuralmat" (24. oldal).
(Jel Kiadó, Budapest 2013)
Gál Katalin
Jegyzetek
1 Marton József: Katolikus egyháztörténet I. Kolozsvár, Stúdium Könyvkiadó, 2002, 97.
2 Marton József: Patrológia, Gyulafehérvár, 1994, 36.
3 I. m., 34.
