Könyv
fERENCZI SÁNDOR:
EGYHÁZ – HAZA – TUDOMÁNY
Veszely Károly életútja – ahogyan a dokumentumok mutatják

 

Egy könyv megjelenése elsősorban örömet jelent, másodszor tisztességes szellemi munkát, harmadszor provokációt az olvasónak, ha megvásárolja és elolvassa. Ferenczi Sándor könyve akar még mindezek mellett valamit: emlékeztetni. Emlékeztetni azokra, akik előttünk éltek, akiknek köszönettel tartozunk azért, hogy még kimondhatjuk: egyház, haza, tudomány. E három szót mindenki úgy, olyan sorrendben sorolja, ahogyan jónak látja.

A könyv üzenetét nézve új síremlékállítás, főleg ha a függelékben látható borbándi síremlékkel állítjuk párhuzamba. Az idő kikezdte Veszely Károly emlékművét, a helybéliek már nem emlékeznek rá, de ez a könyv tisztelgés emléke előtt. Veszely Károlynak szerencséje van, hogy kései utóda, Ferenczi Sándor fontosnak tartotta az elérhető levéltári dokumentumok alapján szellemi emlékművet emelni neki.

A szerző bevallása szerint nem életrajzírásra vállalkozott, hanem az embert, a papot kereste a fennmaradt dokumentumokban. Három fejezetben állítja az olvasó elé. Az első fejezet: A hatalom árnyékában (1844-1864). Veszely nagyszebeni, brassói, majd gyulafehérvári tevékenységét mutatja be. Különösen a brassói évek mozgalmasak, a forradalmi hangulat, a Brassói Lap megjelentetése, majd a forradalom leverése után a halálra ítélés, a bujdosás következett.

A gyulafehérvári évek legértékesebb tudományos termése az Erdélyi egyháztörténelmi adatok, Veszely dokumentumgyűjteményének 1860-as megjelenése.

A második fejezet címe: Sikerek és kudarcok. Veszely életének 1864-1881-ig terjedő időszakát öleli fel, amelyet Barót, Marosvásárhely és Kolozsvár állomáshelyeken töltött. Baróton, a kisvárosban mindenre figyelt, és folytatta a szellemi munkát, kiadta az Erdélyi Katholikus Hitszónok II. kötetét, megírta a barótiplébánia monográfiáját. Marosvásárhelyen leányiskolát, nyomdát alapított - csak éppen a pénzügyekkel volt mindig gondja. Tovább folytatta tudományos tevékenységét, 1874-ben pedig megválasztották státusi előadónak. Ez a munkakör Kolozsvárra szólította, a püspök kinevezi a kolozsvári Szent Mihály egyházközség plébánosává. Töretlen idealizmusa, tenni akarása csodálandó, de a pénz világában továbbra sem tudott eligazodni, óriási adósságba keveredett. Adósai feljelentették a püspökénél, aki áthelyezte a borbándi plébániára.

A kötet harmadik fejezete ezt az időszakát mutatja be: Gyulafehérvár szomszédságában. 1881-1896). Szegényen, néha nélkülözve élt ezekben az években. A tudományos munkában talált örömet, rendszeresen cikkezett a Közművelődésben, tanulmányai jelentek meg az egyházmegye történetéről. Tagja volt az EMKE-nek, dolgozott a szórvány fennmaradásáért. 1893-ban megjelentette Az erdélyi római katholikus püspöki megye autonómiája vagy is az 1711-től 1892-ig tartott erdélyi római katholikus statusgyűlések nevezetesebb tárgyalásainak, határozatainak, felterjesztéseinek és más ezekre vonatkozó okmányok gyűjteménye című dokumentumkötetét. Könyvkiadásai nem jártak sikerrel, az utolsó könyve sem kelt el, úgy látszik, a szellemi munka akkor sem állt a vásárlási listák első helyén.

Ferenczi Sándor könyve emlékállítás, bátorítás a mának: a szellemi, a tudományos munka nincs időhöz és helyhez kötve, ezt példázza Veszely Károly élete. Aki jobban meg akarja ismerni a 19. század egyházi, iskolai, tudományos életét, annak érdekes és jól dokumentált olvasnivalót ajánlhatok.

(Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár 2013)

Nóda Mózes