Bura László
hÁM JÁNOS, ISTEN SZOLGÁJA

A szatmári római katolikus egyházmegye negyedik püspöke volt (1827-1857), Gyöngyösön született 1781. január 5-én. Alapításai révén az egyházmegye igazi megszervezője, ennek elismeréséül írták rá koporsójára: „Alter stator dioecesis", vagyis: „Az egyházmegye második megalapítója".

Püspöksége megszakadt (1848. július 29. - 1849. július 14.), amikor Kopácsi József hercegprímás halála után Ferdinánd király esztergomi érsekké és hercegprímássá nevezte ki. Ő azonban mindaddig nem akart az esztergomi érsekség egyházi ügyeibe beavatkozni, amíg a pápai (egyházi) megerősítés meg nem érkezett, ezért addig az érsekség vezetését vikáriusra bízta. A szabadságharc leverését követően az osztrák kormány lemondatta érseki és hercegprímási rangjáról, az ezt előterjesztő miniszter azzal indokolta, hogy aszkétikus, visszahúzódó életmódot folytat, nem fejt ki rangjához illő fényt és pompát és nem tud németül.

Való igaz, hogy Hám János életmódja egyszerű, szigorú önfegyelemre, pontosan körvonalazott napirendre épült, de mindezt sohasem kihívó módon gyakorolta. Mindennapi életében meghatározó szerepe volt a rendszeres imaéletnek, az Istennel való beszélgetésnek, melyben hálát adott a tőle kapott kegyelmekért, naponta elmélkedett az Istennel való kapcsolatáról és a világ dolgairól, és minden nap kérte és megköszönte a Szűzanya oltalmát is. A ferences szerzetesek lelkületével tanulóévei alatt ismerkedett meg, kisiskolás korában szülővárosában és az algimnáziumban tanult, rozsnyói gimnazistaként pedig, konyhai szolgálatok ellenében, a ferencesek kolostorában is lakott, ők gondoskodtak eltartásáról. A szegények és rászorulók szeretetteljes megsegítésére, valamint a betegek gondozására törekvés a felnőtté vált Hám Jánost élete minden időszakában jellemezte. Világosan látta, hogy a társadalomban mindenkor lesznek szegények és betegek, ezért azt vallotta, hogy intézményes felkarolásuk, gondozásuk és ápolásuk a közösség felelőssége, s szeretetét igényli. Az anyagi jövedelmeiről és kiadásairól vezetett napi feljegyzései tanúsítják, hogy személyes jövedelmének tekintélyes részét ilyen célra fordította.

Hám János lelkipásztorként, majd püspökként is a lényegre törekedett: meg akarta élni és Krisztussal gyakorolni akarta a felebaráti szeretetet, a szereteten alapuló emberi kapcsolatokat akart kialakítani. Soha sem állt meg azonban az embernél, a szeretetről, az ember és az Isten szeretetéről beszélve mindig kimondta, hogy ezek Istenhez vezetnek. Mindezt - a hívekkel és a papsággal való kapcsolatában egyaránt - természetes egyszerűséggel cselekedte, az egyház tanítását pedig a saját közvetlen gyakorlatával igyekezett elfogadtatni és megszerettetni. Ez erősítette az emberek iránta érzett bizalmát. A rá bízott, öt közigazgatási megyét felölelő egyházmegyét missziós területnek tartotta, amelyben a katolikus keresztények jelentősen kisebbségben élnek. Ebből következően az egyház időszerű feladatának mindenekelőtt a hívők hitükben való megerősítését tekintette, valamint példamutató keresztény életmódra nevelésüket, hogy a római katolikus vallás ez által váljék mások számára is vonzóvá.

Hám János világosan látta, hogy az egyházmegye püspökeként mindezek érdekében igen nagy szeretettel és alázattal kell szolgálnia a híveit, mert mivoltánál fogva a szeretet az, ami mindeneket egyesít. Helyesen állapította meg, hogy a társadalom szellemi és erkölcsi felemelkedésében nélkülözhetetlen a fiatalság oktatásának és képzésének intézményes megszervezése. Jól látta, hogy meg kell oldani a leányifjúság addig nagyon elhanyagolt nevelését is. És gondot akart fordítani a társadalom elhanyagolt rétegei (így a munkások, cigányok) gyermekeinek nevelésére és foglalkoztatására is. Fontos célként jelölte meg: a nevelés és képzés (intézményes) feladatát jól képzett nevelők és papok végezzék, olyanok, akiket feladatukra az igazi tudomány szellemében készítettek fel.

Hám János az életszentség hírében halt meg. Élete utolsó éveiben munkatársai, környezete két beteg gyógyulását is a betegágyuknál elmondott közbenjáró imájának tulajdonították.¹ Életszentségének híre az egyházmegyében a halála utáni években tovább élt, olyan mértékben, hogy Meszlényi Gyula püspök kezdeményezte boldoggá avatása eljárásának megindítását, ezért kinevezte az eljárás egyházmegyei szakaszát lefolytató egyházmegyei bíróságot. Az eljárás folyamán összeállított dosz-sziét - a tanúkihallgatások latin nyelvre lefordított jegyzőkönyveivel együtt - 1896-ban adták át Rómában a Szentté Avatási Kongregációnak, melynek vezetője az iratokat hitelesnek minősítette és átvette. A boldoggá avatási eljárás római szakaszának jelentős állomása az úgynevezett Pozíció elkészítése. Hám János Pozíciója 1904-ben készült el. Ez tartalmazza az ügy római posztulátora által elkészített, a hitelesnek elfogadott iratokra támaszkodó jelentést, amely egyben az erények hősies gyakorlását állító, méltató összefoglalás is. Ügyének relátora ezek mellett rámutatott arra is, hogy Isten szolgája életében természetfeletti ajándékban is részesült, csodás eseményben, a gyógyítás adományában is volt része. Mindezeket azonban életében el akarta titkolni. A Pozíciót a továbbiakban a Szentté Avatási Kongregáció kilenctagú bíborosi testületének kell tanulmányoznia, majd arról döntenie, hogy az erények gyakorlásának mértéke valóban hősies fokú volt.

A Szentté Avatási Kongregáció dokumentumai tanúsítják, hogy a Pozícióban megjelenő tanúvallomásokat többen, bíborosok is olvasták, ugyanis 1905-ben készült egy 72 oldalas dokumentum, amely azokat az 1904-ben és 1905-ben keltezett, a szentatyához írt kérelmeket tartalmazza, amelyekben szerzőik, bíborosok, érsekek, püspökök - a dosszié anyagának ismeretében, mások Isten szolgája hősiesen gyakorolt erényeire, valamint cselekedeteire utalva - kérték, hogy ügye tárgyalását mielőbb tűzzék napirendre. A dokumentum ezek mellett közli annak a 94 püspöknek a nevét és címét, valamint az Isten szolgája által alapított szerzetesrendét, akik támogatják a kérelmet. Ugyanebben az időszakban a magyar katolikus egyházban az esztergomi érsekség illetékes vezetői azzal is elő akarták mozdítani tiszteletének őrzését és terjesztését, hogy a budapesti Szent István-bazilikában, az északnyugati oltártér kupolájában 1905-ben készült festményen (Szent Piligrin, Remete Szent Pál és Boldog Özséb mellett) megfestették Isten szolgája Hám János képét is. (Arcképét 2003-ban felújították, Séd Gábor restaurátor, egyetemi tanár végezte.)

A 20. század forgatagában mégis elakadt Isten szolgája Hám János boldoggá avatási ügye, meghalt ugyanis ügyének római posztulátora, röviddel utána pedig kitört az első világháború, melynek folyamán minden ehhez hasonló ügyet félretettek. A háborút követő békekötés, konkrétan a trianoni döntés átszabta az államhatárokat, ebből következően a szatmári egyházmegye területe három különböző országba került, s a megyéspüspököt lefoglalták az egyházmegye átszervezésének kérdései. Dr. Scheffler János teológiai tanár Boromisza Tibor megyéspüspök megbízásából Rómában 1928-ban érdeklődött az ügy állásáról, másodszor pedig 1933-ban Fiedler István (az új püspök) megbízásából. Fiedler István püspök római útja alkalmából személyesen előterjesztett kérelmére XII. Piusz pápa ajánlott ügyintéző bíborost. Az európai társadalmi-politikai események, majd a második világháború ismét pihenőpályára helyezték az ügyet. A kommunista diktatúra idején Románia politikájának körülményei között - a püspökök és számos pap, szerzetes bebörtönzése, az állam kezdeményezése egy Rómától független nemzeti egyház létrehozására, jól megtervezett egyházellenes intézkedések sora - az egyházmegyét irányító (titkos) ordináriusok nem foglalkozhattak a boldoggá avatási üggyel.

Hám János püspök emléke az itt vázolt történelmi körülmények között sem halványult el, a két világháború között ugyanis emlékkonferenciát szerveztek, dr. Scheffler János magyarra lefordította és kétnyelvű nyomtatásban kiadta Hám János püspök emlékiratát, erről tartotta székfoglaló előadását a Szent István Akadémián. A Hám János alapította Szatmári Irgalmas

Nővérek kongregációjának több száz (ekkor négy országban élő: Románia, Magyarország, Csehszlovákia és Kína) nővére a rendbe bevezetett szabály szellemében naponta imádkozott az alapító püspök boldoggá avatásáért, a szatmárnémeti püspöki székesegyházban évenként (évfordulós szentmisén és halottak napján) emlékeztek és imádkoztak érte, az egyházmegyében élő papok és szerzetesek, szerzetesnők körében magánbeszélgetésekben ébren tartott remény volt, hogy valamikor sor kerülhet rá.

A rendszerváltozást követően, 1990-ben kinevezett megyéspüspök, Reizer Pál már kormányzása elején nyíltan felelevenítette Isten szolgája Hám János emlékét, illetőleg foglalkozni kezdett a boldoggá avatási folyamat folytatásának lehetőségével. A püspökről nevezte el az egyházmegyében megindított katolikus középiskolát (Hám János Líceum), Rómában pedig a Szentté Avatási Kongregáció levéltárában utánanézetett az ügy állásának. Megtudta: az eljárás folytatásának nincs akadálya, elfogadásának feltétele azonban (legalább) egy csoda, melynek hitelességét a Kongregáció is elfogadja. Minthogy a rendszerváltozást követően a katolikus egyház számára Erdélyben is a kommunizmus áldozatainak, a börtönben vértanúként meghaltak boldoggá avatása került az érdeklődés előterébe, Reizer Pál megyéspüspök is megindította elődje, a zsilávai börtönben meghalt dr. Scheffler János boldoggá avatási eljárásának egyházmegyei szakaszát. A 20. századi vértanúk ügye háttérbe szorította a régi (történelmi) ügyeket, így a Hám Jánosét is. A megyéspüspök azonban megkérte és kinevezte P. Szőke Jánost, Isten szolgája Scheffler János ügyének posztulátorát, hogy foglalkozzék Hám János ügyével is. A püspök és a kinevezett posztulátor aztán együttesen megkértek a történész szakértő feladatának elvégzésére. A megkezdett anyaggyűjtés és -rendezés közben több, az erdélyi és magyarországi sajtóba írt és megjelentetett cikkel és tanulmánnyal igyekeztük a kortársak látókörébe idézni a személyiségét és történelmi szerepét.² Emlékének nyilvános felelevenítésére és őrzésére 1999-ben a szatmárnémeti székesegyház előtti téren felállították Hám János mellszobrát,³ ezzel egy időben jelent meg a Hám János öröksége⁴ című emlékfüzet.

A személyiségét, tevékenységét, emlékét idéző tanulmányok jelentek meg 2007-ben a Hám János szatmári püspök 1827-1857⁵ című kötetben, a Keresztény Szóban,⁶ a Szamos című kulturális folyóiratban,⁷ illetőleg a következő években megjelent egyháztörténeti tárgyú könyvekben, így a boldoggá avatási eljárását megindító püspök munkásságával foglalkozó munkában,⁸ valamint a Szatmári Római Katolikus Püspökség újjászületése 1990-2002 közötti folyamatával foglalkozó könyvben.⁹

Szatmárnémetiben a nevét viselő Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont minden évben megrendezi az ún. Hám János napokat, melyek keretében (előadások, vetélkedők kapcsán) megemlékeznek Isten szolgája lelkiségéről. Emléke és tisztelete a szatmári katolikus egyházmegyén kívül az Isten szolgája korabeli magyarországi katolikus egyházban sem halt ki. Erről tanúskodik az életéről Nyitrán (Szlovákiában) megjelent, szlovákul írt könyv,¹⁰ illetve a magyarországi Ináncs plébániatemplomában 1997-ben készült falfestmény, amelynek bal oldalán azok látszanak, akiknek boldoggá avatási eljárását a festmény készítése előtt már elindították. Köztük látható Isten szolgája Hám János arcképe is. Tisztelettel emlékeznek rá Lengyelországban is, Krakkóban, az Isteni Irgalmasság-bazilika altemplomában a Szentek Közössége Magyar Kápolna falán megjelenített szentek, boldogok mellett megfestették Istennek azokat a szolgáit is, akiknek a boldoggá avatási eljárását megindították.

Az 1990-es években a Szentté Avatási Kongregációnál érdeklődő Reizer Pál megyéspüspöknek és P. Szőke János posztulátornak megmondták: az ügy előbbrelépésének feltétele: csoda. Tehát: az egészséget károsító, orvosilag hatástalanul kezelt betegségből történő teljes, hirtelen bekövetkező, azonnali, tartós, ismereteink jelen állapotában megmagyarázhatatlan gyógyulás. A szentek közösségét valló egyház mindenkor vallotta, hogy a keresztény hívő már itt, a földi létben részesedik az Istennel egyesült embertársai, a szentek boldogító társaságában. Az egyház helyi közösségei az őskeresztény kortól kezdődően számon tartották hitvallóikat, vértanúikat, s Krisztus minden korláton túllépő szeretetközösségében titokzatos egységben érezték magukat az odaát élőkkel. A történelem folyamán kanonizált, a szentek sorába iktatott sok ezer vértanú, az életszentség hírében elhunyt hívők többsége nyilvánvalóan csak a helyi egyházak emlékezetében él, név szerint kevesen kerülhettek, kerültek, be a világegyház „vérkeringésébe", illetve a szentmise megemlékező szövegeibe. Természetes tehát, hogy Hám János esetében is elsősorban annak a helyi egyháznak a hívői fordulnak, fordulhatnak hozzá testvéri gondoskodás, közbenjárás céljából, amelyhez egykor ő is tartozott. Megteszik-e, megszólítják-e Hám Jánost, hogy immár tökéletes szeretetével közbenjárjon értünk különféle gondjainkban?

Közbenjárását kérők tagadhatatlanul mindig voltak, ma is bizonyosan sokan vannak. A szatmárnémeti székesegyházba belépve, a bal oldali, Hám János emlékét (is) idéző oldalkápolnában¹¹ elhelyezett koporsója előtti térdeplőn és/vagy mellette állva naponta sok-sok hívő imádkozik. Isten akarata-e, hogy Hám János személye a Kárpát-medencében élő egyház hivatalosan elismert boldogjai, szentjei közé kerüljön, a 21. században (s utána) ott élők számára élete, hite és életmódja ösztönző hatású legyen az életszentség útjának keresésében? Az egyház számára ennek bizonyítéka a konkrétan az ő közbenjárását kérő hívő számára megadott jel, a csodás gyógyulás.

A szatmári római katolikus egyházmegye hívei számára biztató jel lehet, hogy most kerültek elő egy több mint hetven évvel ezelőtti gyógyulás dokumentumai: a Hám Jánoshoz forduló szerzetesnő nyilatkozata, a műtétet végző klinikai orvosok esetleírása és nyilatkozata. Az 1941-ben Budapesten történt gyógyulás dokumentumait a szerzetesnő 1942-ben elküldte a nővérek általános főnöknőjének Szatmárnémetibe, közölve, hogy ő nem tudja, mi a teendő. A szatmári római katolikus egyházmegyének Fiedler István püspök lemondatása után nem volt püspöke, apostoli kormányzója Márton Áron volt, aki 1941. október 1-jén¹² Pakocs Károly kanonokot nevezte ki helynökének. Ebben az átmeneti állapotban a nővérek nem továbbították a dokumentumokat, később valószínűleg elkerülte a figyelmüket, s így az új püspök, dr. Scheffler János sem szerezhetett róla tudomást. A szatmári irgalmas nővérek irattárában rekedt dokumentumok a szerzetesrendek feloszlatásakor az összecsomagolt iratokkal átkerültek a püspöki levéltár helyiségébe, ahol a közelmúltban bukkantak rá.

Ez az eset előrelendítheti Hám János boldoggá avatásának megrekedt ügyét. A klinikai orvosok esetleírásáról - a megállapított diagnózisról, eljárásuk helyességéről - magától értetődően a Szentté Avatási Kongregáció által megbízott független orvosi szakértőknek kell véleményt mondania. A klinikai orvosok akkor azt állították, hogy a beteg gyógyulását az orvostudomány gyógyászati tapasztalatai és a korabeli lehetőségei alapján nem tudják megmagyarázni.

Sajátos szellemi áramlatok - a császárok abszolutizmusa és a jozefinizmus, az 1789-es francia forradalmat követően elterjedt liberalizmus - az ő kora embereinek életét is befolyásolták, ahogy a 20-21. század emberének is sokféle eszmeáramlattal kell szembesülnie. A világ, amelyben ma élünk, ugyanúgy megpróbáltatásokkal teli, ahogyan ez lényegében kora emberei számára is az volt. Persze a tudományok fejlődésének és a természet megismerésének újabb távlatai közepette. Tágabb térségünk - a Kárpát-medence - ma is missziós terület, melyen szegények és betegek sokasága él, az itt élő közösség növekedése, hitbeli megerősödése ugyanúgy folyamatos feladat. Hám János példát mutatott abban, hogy minden feladatához a szolgálat szellemében viszonyult, és egész lelkiségét az istenszeretet és a felebarátok (elsősorban a szegények és szenvedők) szeretete szellemében alakította. A világot mindig lelki dimenziókban látta, meggyőződésünk, hogy ez segítette, ha küzdenie kellett a kishitűség ellen, ez tanította meg, hogyan viselje el a kudarcokat, valamint a hit ellenségeinek (látszólag eredményes) mesterkedéseit. Mai gondjainkban ő akkor segíthet, ha erre kérjük. Ha nem kérjük, nem is történhet imameghallgatás. Tudatában kell lennünk azonban annak, hogy amit kérünk, az nem feltétlenül teljesül. A szellemi világ misztériumában benne rejlik, hogy történéseit Isten irányítja, sok esemény, történés, tény értelmét nem értjük meg azon nyomban, csak később látjuk át, de az is lehet, hogy soha. Ezért kell kérelmünkhöz mindig hozzátoldanunk, hogy teljesülését szeretnők, ha Isten is akarja.

Jegyzetek

1 Az orvosok a Szatmári Irgalmas Nővérek kómában fekvő általános főnöknőjének halálát várták, a betegágyánál térdelő, gyógyulásáért imádkozó püspök imáját követően felállt és azt mondta: főnöknőjük nem fog meghalni, majd távozott. - A nővér magához tért, meggyógyult, és évekkel a püspök halála után halt meg.

2 Bura László: Gondolatok Hám János személyiségéről, történelmi szerepéről, emlékezete őrzéséről. In: Magyar Egyháztörténelmi Vázlatok, 10. évf. (1998) 2: 17-19., Uő.: A tisztesség kálváriáján. Hám János élete, személyisége, tanulságai. Keresztény Szó, IX. évf. (1998) 4. 4-6.; Uő.: Hám János és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. Szatmári Friss Újság, IX. évf. (1998) 61. sz. (III.14.); Uő.: Hám János - az egyházmegye második megalapítója. In: Római Katolikus Naptár, 1999. 36-37.

3 Lakatos Pál szobrászművész alkotása.

4 Bura László: Hám János öröksége. (Szatmárnémeti), 1999, 42.

5 Szerkesztette Bura László és Ilyés Csaba. Szatmárnémeti, 2007.

6 Bura László: Hám János szelleme, egyénisége 150 év után is munkás, alkotó életre hív. Keresztény Szó, 2007/12. 5-7.

7 Bura László: Hám János életmentési kísérlete. Közbenjár a halálra ítélt Gonzeczky Jánosért; Uő:: Hám János szociális tevékenysége; Uő.: Hám János boldoggá avatási folyamata. Mindhárom: Szamos, 2007. november 24.

8 Meszlényi Gyula püspök elindítja Hám János boldoggá avatási ügyét. In: Bura László (szerk.): Meszlényi Gyula szatmári püspök 1887 - 1905. Szatmárnémeti 2008, 26-30.

9 Bura László: A megújuló egyház. Szatmárnémeti, 2009. (A munka 67-70 oldalán Hám János lelki örökségével foglalkozik.) Ugyanez megjelent: In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 22. évf. (2010) 1-2. 124126.

10 Miriam Liptovská: Srdce v Srdeci. O zivote satmáskeho biskupa Jána Háma. [Szív a szívben. Hám János szatmári püspök életéről.] Nitra, 1992.

11 A Székesegyház kriptájában elhelyezett (kettős) koporsóját az elmúlt évben felhozták, és a Hám Jánosra emlékeztető kis oldalkápolnában helyezték el. Az érckoporsó körül kis kápolna falain elhelyezett dokumentumok Isten Szolgája életére, életszentségére, apostoli munkásságára vonatkoznak.

12 A korábban egyesített szatmári-nagyváradi egyházmegye egykori helynökét, Szabó István általános helynököt felmentette, s helyette a Szentszéknek közvetlenül alárendelt, helyreállított területi épségű szatmári egyházmegye helynökéül Pakocs Károly szatmári kanonokot nevezte ki.