Bakó Csongor István
a KIRÁLYSPORT KORONÁZATLAN
KIRÁLYÁNAK ISTENHITÉRŐL
ÖNÉLETÍRÁSA TÜKRÉBEN

Gyors léptekkel közeledik a 2014-es év minden kétséget kizáróan legnagyobb, a téli olimpiai játékokat is fölényesen maga mögé parancsoló sporteseménye, a XX. labdarúgóvilágbajnokság. Ennek a tornának reményeink szerint az 1950-es vb óta eltelt 64 év után immár másodjára Brazília adhat otthont, és ezáltal ismét a sportvilág epicentrumává válhat. Egy személyben papként és futballrajongóként, az ilyenkor óhatatlanul jelentkező és alig palástolható várakozás hatására a minap számítógép elé ültem, és böngészni kezdtem az internetes oldalakat. Számos katolikus portálra ellátogatva egy olyan emblematikus figurára vadásztam - ez az aktivitás a névetimológia értelmében amúgy is a Csongor nevet viselők alaptulajdonsága¹ -, aki a hasonló érdeklődésűek és lelke-sedésűek tábora számára egyrészt segít lelkileg ráhangolódni a várhatóan sajátos hangulatú brazil vb-re, másrészt pedig képes megcsillantani számukra ennek a „csodálatos játéknak" (port. jogo bonito) még csodálatosabb oldalát, amennyiben azt valaki egy életen át Istentől kapott ajándékként fogta fel, majd osztotta szét legjobb belátása, illetve tudása szerint. Keresésem közben bukkantam rá Pelé Önéletrajz²című könyvére, melyet Orlando Duarte és Alex Bellos jegyzett le, magyar nyelven pedig Zentai György fordításában és Margay Sándor szerkesztésében jelent meg 2010-ben a budapesti Gabo Könyvkiadónál. Itt-ott beleolvasva igen vonzó és tanulságos olvasmánynak találtam, így aztán pár nap múlva az első, Magyarországról hazafelé tartó ismerősöm jóvoltából máris kezemben tarthattam a lebilincselő biográfiát, melyet nem egészen három délelőtt alatt, a főszereplő személyiségét megillető odafigyeléssel, teljes terjedelmében sikerült is elolvasnom. Az alábbiakban ennek bemutatására vállalkozom, főként az említett szempontot tartva szem előtt, hisz tulajdonképpen ennek köszönhetően fér bele cikkem jelen kiadvány profiljába.

A könyv főhősét, a háromszoros világbajnok brazil labdarúgót, aki szédületes futballkarriert futott be, és sokak szerint a világ legjobb labdarúgója mind a mai napig, nem kell bővebben bemutatni az olvasónak. Mégis álljon itt néhány érdekes adat a nagyszerű sportember színes, tartalmas és izgalmas életéből, amelyek egyszer s mindenkorra halhatatlanná teszik őt. A jelenleg 74. évét taposó Edson Arantes do Nascimento, vagy ahogy mindenki ismeri, Pelé,³ 1940. október 23-án látta meg a napvilágot egy brazil kisvárosban. Szegény családban nőtt fel, ahol a futballnak nagy hagyománya volt. A labdarúgás szeretetét édesapjától örökölte, aki ígéretes középcsatár volt, bár nem járt akkora sikerrel, mint ő, mivel egy sérülés derékba törte pályáját. Édesanyja, aki a fanatikus futballőrült férj mellett megtapasztalta a sport kevésbé jövedelmező voltát, egyáltalán nem volt elragadtatva, hogy kisfia igen korán különös hajlamot mutatott a labdarúgás iránt, és aggodalommal töltötte el a gondolat, miszerint fia is e sportnak szentelheti az életét. Ellenezte is, és minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy lebeszélje, illetve megakadályozza ebben a kis Edsont, ám hiába. Vérében volt a futball, valóságos lételemét képezte, egyszóval imádta a focit. Erről később, pályafutásának csúcsa felé tartó futballcsillagként egy interjújában ezt nyilatkozta: „Focistának születtem, ahogy Beethoven muzsikusnak. Olyan nekem a futball, mint valami vallás. Imádom és istenként tisztelem a labdát."⁴ Nyilván itt egy kis túlzásról, semmint bálványimádásról van szó. Gyermekkora javarészt szűkös körülmények között telt, s mivel szüleinek pénzéből labdára nem futotta, játszótársaival az utcán gyümölccsel, papírral vagy ronggyal kitömött zoknival tanult meg focizni, és sajátította el a sportág minden fortélyát. Már ekkor kezdett körvonalazódni az a feltartóztathatatlan folyamat, aminek végkifejleteként ebből a nincstelen, de kimagaslóan tehetséges brazil fiúból minden idők legnagyobb focistája lett, aki már 17 évesen lőtt győztes góljával világbajnokká tette hazáját. Egy nehéz és küzdelmes gyermekkor után Pelé egyedi játékstílusát és legyőzhetetlen szellemét ötvözve vált valódi nagysággá, aki még saját országát is megváltoztatta. Mindez annak köszönhető, hogy idővel, élve atléta alkatának előnyeivel, izmos, jó kötésű sportolóvá edződött, akit valamennyi területen megnyilvánuló maximalizmussal, mindent felülmúló akaraterővel, elszántsággal társuló céltudatossággal, soha nem látott szenvedéllyel, a kihívásokkal szembeni ellenállhatatlansággal, valami hihetetlen labdaérzékenységgel és páratlan játékfilozófiával áldott meg a Teremtő. Az alig 172 cm magas és mindössze 68 kg-os játékost egész pályafutása alatt élsportolónak tartották a javából, akiben a fizikai erő bámulatos labdaérzékkel és az ellenfelek gyengéinek ösztönös felismerésével és kihasználásával párosult. Elsősorban összekötő és középcsatár posztokon bizonyított, de szükség esetén tartalékkapusként is megállta a helyét. Kezdetben nagyon indulatos játékos volt, ifjú focistaként a pályán gyakran elvesztette a fejét, de idővel megtanulta uralni érzelmeit, és viszonylag hamar az önfegyelem és a fair play mintaképe lett. A királysport koronázatlan királyának (port. O Rei do Futebol, O Rei Pelé, vagy egyszerűen O Rei) tartják. Ezt a címet annak ellenére sikerült kivívnia magának, hogy 16 éves korában súlyos térdsérülést szenvedett, és ennek következményei egész életén keresztül elkísérték. 1952-ben a Bauru AC junior csapatában kezdett futballozni, ez azonban diadalmenetének csak a kiindulópontja volt. 1956-ban Brazília talán legismertebb profi klubjához, a Santos FC-hez igazolt, ahol mindössze 15 évesen debütált a felnőtt csapatban, és első bajnoki mérkőzésén máris négy gólt lőtt. Sao Paulo állam bajnokságát, az úgynevezett paulista bajnokságot tízszer nyerte meg. A kor legfontosabb brazil trófeáját, a Taga Brasilt ötször nyerte meg, 1961 és 1965 között. A mai brazil bajnokság elődjének számító Taga de Pratában 1968-ban tudott diadalmaskodni. 1962-ben és 1963-ban megnyerte a Libertadores-kupát és a Világkupát is. Szeretett hazai csapatát csak 18 évvel később, 1120 mérkőzéssel és 1087 találattal a háta mögött hagyta el. 1957-ben, azaz 16 évesen mutatkozott be a válogatott (port. selegao) színeiben.

Hazája nemzeti tizenegyének mágikus sárgazöld mezét 92 alkalommal vehette magára, ez alatt az idő alatt 77 gólt szerzett, és három világbajnoki címet nyert a brazil válogatottal. Még 18 éves sem volt, és máris a svédországi világbajnokság legfelső dobogójára léphetett, mint az 1958-as vb legnagyobb felfedezettje, a Fekete Gyöngyszem (port. Pérola Negra),⁵ aki mindmáig a labdarúgó-világbajnokságok történetének legfiatalabb gólszerzője és világbajnoka. Pár évvel később a brazil kormány nemzeti kincsnek nyilvánította, hogy megakadályozza külföldre való szerződtetését. 1962-ben is tagja volt a végső győztes brazil keretnek, bár a Chilében rendezett tornán egy sérülés miatt csak az első két mérkőzésen szerepelt. 1970-ben Mexikóban harmadszor nyert világbajnokságot nemzeti válogatottjával. Ez a győzelem egyben a Jules Rimet-kupa örök érvényű elhódítását is jelentette. Ő volt az első labdarúgó, akit a BBC 1970-ben az év sportolójává választott. Karrierje során összesen 1363 alkalommal lépett gyepre hivatalos mérkőzésen, 1281-szer talált a hálóba, tehát mérkőzésenkénti gólátlaga 0,93 volt. Nem vitás, hogy ezzel a számmal ő a futballtörténet legeredményesebb gólszerzője is. Csak 1958-ban a Sao Pauló-i bajnoki szezonban 139 gólt lőtt, 1964-ben a Botafogo FC ellen nyolc alkalommal volt eredményes. Az egész ország által hőn áhított ezredik gólt 1969. november 19-én büntetőből szerezte, ezután a meccs félbeszakadt, Pelét az ünneplő tömeg vállán vitte le a pályáról. A humanitárius és filantropikus feladatok iránti érzékenysége és elköteleződése már akkor megmutatkozott, ezredik gólját ugyanis a brazíliai ifjúságnak szentelte, és nyilvánosan is kifejezte óhaját, hogy a jövőben értük kíván dolgozni. A Santos azóta minden év november 19-ét „Pelé-napként" ünnepli. Ő maga legszebb góljának azt tartja, amelyet 19 évesen lőtt a Juventus SP-nek (1959. augusztus 2.), amikor is négy védőt játszott át úgy, hogy közben a labda nem esett a földre, majd elegánsan a kapuba fejelte. Utolsó válogatott mérkőzését 1971-ben a Maracana Stadionban játszotta, ahol a kétszázezres közönség dermesztő csendben figyelte, ahogy a 10-es számú mezt átadta egy tízéves kisfiúnak. 1974-ben visszavonult, majd az egyesült államokbeli New York Cosmos felkérésére 1975-ben három évre visszatért a labdarúgáshoz, mindenekelőtt a gyönyörű játék észak-amerikai népszerűsítéséért. Külföldi csapata színeiben 1977-ben megnyerte a NASL-t. Érdekes módon sosem vett részt az ötkarikás játékokon.

Végleges visszavonulása után sikeres üzletember lett, jövedelméből nagyon sok bel- és külföldi karitatív szervezetet és akciót finanszíroz, számos előkelő tisztséget vállal. Pelé a sportág élő legendája, nemzeti hősnek számít, aki szülőhazájában már 1966-ban szobrot kapott. 1978-ban átvehette a Nemzetközi Békedíjat. 1982-ben a világ labdarúgása érdekében tanúsított kimagasló teljesítményéért megkapta a FIFA Arany Medál díját. 1990-ben ünnepelt 50. születésnapja nemzeti ünnepnek számított. 1992-ben az ENSZ ökológiáért és környezetért felelős nagykövetévé nevezte ki. 1994-től Brazília első fekete bőrű sportminisztere lett, de a politikusokban csalódva hároméves mandátuma lejártával keserű szájízzel lemondott pozíciójáról. 1995-ben a sportért tett kiemelkedő szolgálataiért a Brazil Arany Medált ítélték oda neki, és a „Sport Rendkívüli Miniszterévé" nevezték ki. Úttörő szerepet vállalt a törvényhozásban, annak érdekében, hogy visszaszorítsa a korrupciót a brazil labdarúgásban, ami „Pelé törvényeként" vált ismertté. Az első sportember, akit az UNESCO jószolgálati nagykövetévé tett meg. 1997-ben II. Erzsébet (1926-) királynő tiszteletbeli brit lovaggá ütötte. Az AIPS sportújságírók közössége, a NOB, mely a századfordulón a század sportolójának nevezte, valamint az UNICEF egyöntetű ajánlása mellett a FIFA szakmai zsűrije, az IFHHS 1999-ben neki ítélte oda az évszázad labdarúgójának kijáró címet. 2010-ben a New York Cosmos tiszteletbeli elnökévé választották. 2011-ben a 2014-es világbajnokság brazíliai nagykövetévé nevezték ki. A Time Magazine a 20. század legfontosabb embereinek 20-as topjába sorolta. Pelé egyértelműen a Santos és Brazília, de nagy valószínűséggel minden idők legnagyobb és legismertebb, korának legjobban fizetett futballistája, amit leginkább az a tény bizonyít, hogy a megkérdezett emberek többségének a fociról az ő neve jut eszébe. A Fekete Gyöngy sportpályafutásával párhuzamosan és azt követően több dokumentum- és játékfilmben szerepelt, jó néhány dalt is komponált, és nem utolsósorban sikeres, élettörténeti ihletésű könyveket adott ki. Ezek közül a legutóbbi minősült igazi bestsellernek, melyet eredetileg portugálul írt, és angol nyelven jelent meg.⁶ Ez alapján készült a magyar fordítás is.

Pelé önéletírásában, mely a magyar nyelvű kiadás szerint 296 oldal, összesen 36-szor utal Istenre különféle összefüggésekben, legtöbbször hálát adva neki. Véleményem szerint ez nem rossz arány, következésképp nem elhanyagolható szempont. Mindjárt könyvének első lapjain köszönetet mond az Istentől kapott kivételes tehetségért, amellyel kezdettől fogva tisztában volt.⁷ A mű előszavában (A futball világa) ugyan nem tesz említést Istenről, de az azt követő tizenegy fejezet mindenikében megteszi, minimum 1-szer, maximum 9-szer.

Az 1. fejezetben (Egy fiú Bauruból) a szerző más témák mellett szülővárosának, a Brazília délkeleti részén elterülő Minas Gerais államban, Rio de Janeirótól északra fekvő Trés Coragöes nevének eredetét is tárgyalja. A színes fantáziával és szambás lelkülettel rendelkező brazilok, a legendák földjéhez méltó módon, a település névadásával kapcsolatban több változatot is őriznek. Pelé a sok alternatíva közül ahhoz érzi magát közel, mely szerint neki mintegy szükségszerűen olyan helyen kellett megszületnie, amelyet „három szívnek" neveznek. Szerinte ez a név mindenekfölött hitével áll kapcsolatban, és számára a minden katolikus keresztény által olyannyira imádott és tisztelt három szívet, Jézus, Mária és József szívét jelenti. E három szent szív tiszteletére emeltetett ugyanis termőföldjére kápolnát valamikor a 16. században egy istenfélő szorgalmas portugál felfedező a Rio Verde partján.⁸ Ugyancsak ebben a részben őszintén megvallja, hogy a gondviselő Isten egész életében rajta tartotta a szemét. Plasztikusan idézi fel, amint gyermekkorában többször is veszélybe került az élete: egyszer majdnem kiesett a vonatablakból, egy másik alkalommal kis híján a folyóba fulladt, harmadszor pedig az esőzéstől omlott be az üreg, amelyben gyakran szoktak játszadozni, és aminek következtében egyik társuk életét is vesztette.⁹ Pelé Isten kegyelmének tulajdonítja, hogy mindhárom esetben életben maradt.

A 2. fejezet (A csodálatos játék) közepe táján rossz emlékként idézi vissza azt a szomorú délutánt, amikor Brazília az általa először rendezett vb fináléjában vereséget szenvedett riválisától, Uruguaytól. Ekkor bement apja szobájába, és a falra akasztott szentkép előtt megállva sírva fakadt, kérdőre vonva Jézust a történtekért, amelyre aztán nem kapott választ.¹⁰

Ugyanakkor elevenen élnek benne édesapjának figyelmeztető szavai arra vonatkozóan, hogy a vasárnapi meccsek előtt szentmisén kellett részt vennie. Mindez nem zavarta, sőt, ellenkezőleg, szívesen járt templomba, mert hamar rájött, hogy milyen fontos számára a hit.¹¹ Kellő alázattal ismeri el azt is, hogy Isten akkor is rajta tartotta szemét, amikor elküldte hozzájuk Waldemar de Brito (1913-1979) többszörös brazil válogatottat, akit a szakma Pelé felfedezőjeként tart számon, és aki kulcsszerepet játszott további pályafutása briliáns alakulásában.¹²

A 3. fejezetben (Santosból Svédországba) óriási élményként számol be arról a meglehetősen meghatározó eseményről, amikor egy cubataói barátságos edzőmérkőzésen az első csapat több kezdőjátékosa nem vett részt, így először ölthette magára a Santos felnőtt csapatának dresszét, mi több, a javukra 6:1-re végződő lehengerlő győzelem négy gólját is ő szerezte. „Isten ismét rajtam tartotta szemét" - teszi hozzá az ilyen helyzetek vázolásakor az elmaradhatatlan, tőle megszokott egyéni formulát.¹³ Mivel a brazilok nagy többségéhez hasonlóan ő is nagyon vallásos volt, bűntudatot érzett, és attól tartott, hogy Isten alkalomadtán megbünteti, amiért edzéseken kívüli szabadidejében a santosi tengerparton oly szívesen legelteti szemét a diszkrét fürdőruhájukban sütkérező vagy mártózó lányokon.¹⁴ Felejthetetlen emlék maradt számára, amikor életében először repülőgépre ülhetett - mivelhogy gyermekkorában pilóta szeretett volna lenni -, s útban az 1958-as svédországi vb felé, Lisszabon után, a katolikus világ központjában, a pápák városában, Rómában szakították meg másodszor is utazásukat, két olasz csapat elleni felkészítő mérkőzés erejéig. Ez idő alatt rácsodálkozhattak a civilizáció bölcsőjének számító örök város történelmi, politikai, kulturális és vallási nevezetességeire, meggyőződhettek a világhírű olasz konyha párját ritkító voltáról, s jóllehet akkor nem találkozhattak a pápával, a Vatikánban lélekemelő misén vehettek részt. Ezek minden tekintetben mély benyomást gyakoroltak rá, és gazdagítólag hatottak az ébredező fiatal tehetség lelkivilágára.¹⁵ A babonáktól sem idegenkedő játékosoknak első hallásra gondot okozott az is, hogy a döntőben a hazai pályán játszó Svédország elleni mérkőzésen, a két nemzeti válogatott azonos mezszíne miatt, nekik kék dresszben kell majd játszaniuk. És ekkor a brazil küldöttség vezetőjének, Paulo Machado de Carvalhónak (1901-1992) támadt egy zseniális ötlete, és felhívta a fiúk figyelmét arra, hogy a kék színű mez legalább annyira szerencsét hozó, mint a sárga, a kék ugyanis Brazília védőszentjének, az aparecidai Szűzanyának a színe. Pelé ezt a gondolatot szívébe zárta, erősen hitt benne, melynek eredményeként idegen földön, világbajnoki döntőben, 17 évesen sikerült dupláznia, lényeges hozzájárulást nyújtva csapata 5:2-es elsöprő győzelméhez, és megszerezve Brazília első világbajnoki címét futballimádó honfitársainak leírhatatlan örömére.¹⁶

A 4. fejezet (Öröm és bánat) szerint az új király élete egyik legnagyobb, Istentől kapott ajándékának tartja, hogy az első világbajnoki címet követően is ugyanaz az ember maradt, ugyanúgy viszonyult a világ dolgaihoz, szélesebb és szűkebb környezetéhez, mint azelőtt.¹⁷ Nem sokkal később pedig arról számol be, hogy 1961 februárjában, amikor addigi pályafutása minden bizonnyal legsúlyosabb sérülését szenvedte el a Santos mexikói turnéja során az akkor még Mexikóvárosban működő Club Nexaca elleni mérkőzésen, bár álmatlanság gyötörte, feje és válla iszonyúan fájt, bal arca teljesen lebénult, mégis hálát adott Istennek, amiért megúszta törés nélkül az arcütéssel kombinált váll-lökés durva faultját.¹⁸ Isten iránti bizalmának egy másik beszédes példája, ahogyan a természet sokszor tomboló erőihez viszonyult, amelyekkel jó néhányszor szembe kellett néznie mozgalmas élete során. Ilyen volt az az eset is, amikor a Santiagóba, az 1962-es chilei vb színhelyére tartó repülőjük az Andok fölött hirtelen erős légörvénybe került. Az életveszélyes helyzet fennállásának nyomására legtöbb csapattársa halálra rémült, és szemrehányásokkal illette őt szemmel látható nyugalmáért. De ő ekkor sem azonosult velük, hisz mindig hitt Istenben, így még az esetleges halál gondolata sem töltötte el félelemmel. Jobbnak látta, hogy kikapcsolja a zajos külvilágot, és csendes imába merüljön, mintsem aggódjon és hánytorogjon.¹⁹ Az 5. fejezetben (A célpont) emlékszik vissza első feleségével, Rosemeri dos Reis Cholbival tett európai nászútjukra, mely során abban a nagy élményben volt részük, hogy fogadta őket VI. Pál pápa (1897-1978), amivel Rose egyik legnagyobb álma vált valóra.²⁰

A könyv tengelyének számító 6. fejezet (Diadal) azt a brazil válogatottat tárja elénk, amely az 1970-es mexikói vb-n nyújtott szereplésével kiérdemelte, hogy minden idők legjobb nemzeti tizenegyévé nyilvánítsák. Ezt a helyezést Brazília mind a mai napig tartja. Mint kétszeres világbajnoknak és a világ vitathatatlanul legjobb labdarúgójának az ő feladata volt, hogy erősítse fiatalabb és tapasztalatlanabb játékostársaiban a küzdeni tudást, a „mindent bele" hozzáállást. Remek szereplésük egyik lényeges eleme az imádság volt. Ennek előzményeként Pelé, miután megtudta feleségétől, Rose-tól, hogy a család odahaza minden nap összegyűl és imádkozik értük, már a csapattal való közös ima gondolatára is elsírta magát. Aztán, mivel jónak találta az ötletet, tervét társaival is megosztotta. A közös imádkozást előbb négyen kezdték el a csapatból, majd a torna előrehaladtával a közel negyven főt számláló küldöttség szinte valamennyi tagja bekapcsolódott. Nem annyira azért fohászkodtak, hogy mindenáron megnyerjék a vb-t, hanem sokkal inkább azért, hogy ne szenvedjenek súlyos sérüléseket, egy kis szerencséért, továbbá a legkülönfélébb szándékokra: valaki egészségéért, a betegekért, a vietnami háború áldozataiért stb. Ezek a közös imaalkalmak a megkönnyebbült lelkek egymást kölcsönösen respektáló, összetartó családjává kovácsolta őket. „Hogyan is veszíthettünk volna ilyen háttérrel?" - teszi fel a kérdést Pelé, nem kis magabiztosságról és elszántságról árulkodva.²¹ Aztán ekképp vall hitéről: „Egész életemben vallásos voltam. Katolikus családból származom, erős hittel, és bármerre is vezetett utam, mindenhol Istent kerestem. Gyermekkoromban csak akkor játszhattam a többiekkel, ha előtte elmentem misére a Santa Terezinha-templomba. Folytatnom kellett a családi hagyományokat. Gyerekként e hagyományok hatására lettem vallásos. A család szeretete és mások tisztelete képezi alapját az életemnek, és tölt el nagy lelkierővel. Isten tehetséget adott nekem, és én mindig kötelességemnek tartottam, hogy jó célra használjam azt. 1962-ben, a chilei világbajnokságon ébredtem rá a maga teljességében, hogy én is csupán egy egyszerű halandó vagyok, akinek megvan a maga tennivalója földi élete során. Úgy éreztem, mivel mindannyian meghalunk egyszer, tisztelnünk kell az életet, hasznosan kell kitöltenünk azt, és úgy kell viselkednünk másokkal, ahogy mi is szeretnénk, hogy viselkedjenek velünk. Mindenért, ami vagyok, és amit elértem, Istennek tartozom köszönettel. A hitem segített végig az utamon. Tisztelem az összes többi vallást, amely hisz Istenben. Nem érdekel, ki honnan jön, mert hiszem, hogy minden út Istenhez vezet. Tisztelnünk kell felebarátainkat, a hitüket, a vallásukat, amíg ők is tiszteletben tartanak másokat."²²

Az olaszok elleni 4:1-es fergeteges győzelem után, ahol az első gólt ő fejelte, az óriási hangzavar és nagy tumultus ellenére az öltözőben sikerült néhány nyugodt pillanatot biztosítania magának, és hálát mondania Istennek. Magánáhítatát egy vele kapcsolatos pletykákat terjesztő újságíró zavarta meg, aki térdre borulva kérte bocsánatát. Mire Pelé világossá tette előtte, hogy ő is csak egy ember, és Istenhez küldte, akinek van hatalma a megbocsátásra.²³ A labdarúgás szakértői szerint Mexikó 1970 volt minden idők legkiemelkedőbb vb-je, a győztes, Pelé vezérelte brazil csapat pedig a sportág valaha volt legjobb együttese. Amit az a brazil válogatott akkor és ott bemutatott, az már nem is egyszerű futball volt, hanem művészet, a labdarúgás és a táncjáték különleges harmóniája, minden mozdulat tökéletesen megkoreografált, ugyanakkor az ellenfelek számára kiismerhetetlen, követhetetlen leckéje.

A 7. fejezetben (Az első búcsúk), amint a címe is mutatja, bizonyos búcsúzásairól számol be. Előbb a válogatottól köszönt el, a brazil futball fő templomában, a Maracana stadionban 1971. július 18-án. A történelmi momentumhoz illő könnyzápor közepette vetette le a szent sárga-zöld mezét, mire az egész közönség egyre csak azt kiabálta: „Maradj! Maradj!"²⁴ Megható módon írja le együttérzését és sajnálatát csapattársa, a másik világhírű szupersztár, Manuel Francisco dos Santos (1933-1983), ismertebb nevén Garrincha iránt, akinek 1983-ban bekövetkezett halálakor nem ment el a temetésére, ugyanis gyermekkorában egész közelről láthatott egy halott vitorlázórepülő pilótát, és ettől annyira megiszonyodott, hogy nem bírta többé a holttestek látványát. De megjegyzi, hogy egykori kollégája és jó barátja temetése napján otthon imádkozott érte.²⁵ Ezt követően a klubcsapatától, a Santostól való búcsúmérkőzését is megörökítette, melyet a Ponte Prato ellen játszottak a Vila Belmiro stadionban. Körülbelül a meccs 20. percében járhattak, amikor a felé ívelt labdát egy sugallat hatására spontánul megfogta, a kezdőkörbe kocogott vele, majd a labdát maga elé téve letérdelt a középpontra, és karját kereszt formájában széttárva adott hálát Istennek, a Santos-szurkolóknak, minden brazil embernek és mindenkinek, aki őt addigi pályafutása alatt támogatta. Aztán a búcsúmérkőzések koreográfiája szerinti tiszteletkör helyett lassan körbefordult a pálya minden lelátója felé, miközben vegyes érzelmek kavarogtak benne, melyek külső jeleként szakadatlanul könnycseppek csorogtak végig az arcán. A tömeg egy emberként pattant fel helyéről a szeretet, a tisztelet és a sajnálkozás együttes megnyilvánulásaként.²⁶

A 8. fejezet (Kozmonauta) elsősorban a New York-i Cosmosnál eltöltött időszakáról számol be. Ebben a részben Pelé külön is hálát ad Istennek, amiért a kimondottan sportra, különösen is a labdarúgásra termett alkata mellett jó egészséggel és kitűnő fizikai kondícióval ajándékozta meg őt.²⁷ Santosi leköszönéséhez hasonlóan a Cosmostól való búcsúmérkőzés végeztével ismét Istenre gondolt, akitől a tehetségét kapta ehhez a csodálatos játékhoz, és aki megóvta a súlyos sérülésektől.²⁸

A 9. fejezetben visszafogott büszkeséggel számol be arról az eseményről, amikor is az ENSZ 1977. szeptember 27-én „világpolgárrá" nyilvánító oklevelet adományozott neki. Ez a cím segítette abban, hogy a több mint húsz éven át hivatásszerűen megélt futballkarrier után - amiért ezúttal sem mulaszt el köszönetet mondani Istennek - hogyan hasznosítsa hírnevét pozitív irányba, mihez kezdjen a futballpályáról leszállva hátralevő életében.²⁹ Elárulja azt is, hogy sportpályafutása alatt gyakran álmodozott arról, hogy annak befejezése után színészi pályára lép majd. Egészen fiatal korától szeretett moziba járni, legkorábbi moziélménye a Krisztus Passiója című fekete-fehér film volt.³⁰ Második feleségének, Assíria Seixas Lemosnak (1960-) gyakorló keresztény hitéletéről szólva megjegyzi, hogy tulajdonképpen mindnyájan Istenhez szólunk, hisz aligha tudna bárki is egész életében hitetlen maradni. Megállapítja, hogy az ember, ahogy öregszik, egyre jobban kezd hinni Istenben, aki értelmet és szabad akaratot adott nekünk. Egyszerűen jó érzés számára Istenben hinni, vallásosnak lenni.³¹

A 10. fejezetet (Család) családtagjai bemutatásának szenteli, melyben kitér első fiára, Edinhóra, és eltűnődik azon, hogy vajon Isten tréfája volt-e, hogy belőle profi kapus lett, amikor az ő pályafutása épp a hálóőrök tönkretételéről szólt.³² Edinho azonban mindössze négy évet tölthetett az élsport élmezőnyében, ugyanis egy térdtörés után már sosem nyerte vissza korábbi formáját, és idő előtt visszavonulásra kényszerült. Ezek után rossz társaságba keveredett, a kábítószer-kereskedelem körözött dealere, majd megrögzött drogfüggő lett, megjárta Brazília kiemelten védett börtöneit, és elszenvedte azok borzasztó kínszenvedéseit. Ama nehéz időkben Pelé sokat imádkozott fiáért, hogy Isten tartsa rajta is a szemét, ahogyan vele is tette. A szomorú történet kapcsán rengeteg keserűség gyülemlett fel benne, de meggyőződése, hogy Isten egyszer csak megmutatja a helyes utat, amint korábban is, és hisz abban, hogy a megpróbáltatásokat el kell fogadnunk, és a lehető legjobban kell kezelnünk azokat. Hozzáteszi, hogy mindez természetesen nem könnyű, de ez az egyetlen értelmes és értékes hozzáállás isteni és emberi szemszögből egyaránt.³³ Nem mellékes adalék, hogy Pelé szívesen vállalt keresztapai tisztséget, megszámlálhatatlanul sok keresztgyermeke van Amerika-szerte.³⁴ Bizonyára tudatában volt ennek a megtisztelő és felelősségteljes szerepnek, azért nem utasította vissza a felkérést egyetlen esetben sem.

A 11. fejezetben (Ikon) egyebek mellett nagy belső örömét osztja meg, amiért „három szívvel rendelkező" brazil lehet, aki vallásos, akinek hite van.³⁵ Kissé neheztelő hangnemben tudósít a történetről, melyben egykori futballsztár utóda, Ronaldo Luis Nazário de Lima (1976—) elmarasztaló véleményt fogalmazott meg róla Ronaldóval kapcsolatos kijelentései miatt, melyeket egy kínai újságíró kérdésére nyilatkozott. Fájt neki, hogy néhány évvel korábban, amikor Ronaldo épp egy súlyos térdsérüléséből lábadozott, ő meglátogatta otthonában, és édesapjával a délutánt imában töltötték fia mielőbbi felépüléséért, ám erről a tényről Ronaldo sosem számolt be a sajtónak.³⁶ Továbbá mesél arról is, hogy szívesen reklámoz termékeket, ha betartják az általa szabott feltételeket, azaz ha nem cigarettáról, alkoholról vagy vallásról van szó.³⁷ Jól kell értenünk azt a passzust, ahol kijelenti, hogy neki nincs bőrszíne, nemzetisége, vallása. Itt ugyanis arra utal, hogy ő a hétmilliárd főt számláló Föld legelső, globális sportágának a központjában maradt, akit egyetemesen elismernek, tisztelnek és nagyra becsülnek a világ minden sarkában.³⁸ Aztán mélyen érinti a jelenség, valahányszor szegény gyermekekkel találkozik. Ilyenkor elszomorodik, és megkérdezi Istentől, hogy ez miért van így, miért ilyen a világ.³⁹

Önéletírásának utolsó fejezetében Pelé felidézi, hogy abban a kiváltságban lehetett része, hogy három pápa is fogadta őt eddigi élete során: VI. Pál (1987-1978), II. János Pál (1920-2005) és XVI. Benedek (1927-). Állítása szerint közülük ketten kedvelték a labdarúgást: „VI. Pál sokat tudott a labdarúgásról, és szívesen beszélgetett is róla. II. János Pál ugyancsak futballkedvelő volt, fiatalon Lengyelországban maga is játszott. Sohasem feledem, milyen kedvesen fogadta, amikor átadtam neki a riói Cristo Redentor, a Megváltó Krisztus-szobor egy kicsinyített mását."⁴⁰ Végül pedig megfogalmazza az emberi élet aranyszabályát: tisztelni a másikat, bárki is legyen az. Újra feleleveníti, hogy amikor a Santosban játszott, mennyire tiszteletben tartotta a szurkolókat. Mindig is arra törekedett, hogy a legjobbat adja nekik, minél jobban szórakoztassa őket, mindent megtegyen azért, hogy boldogabban, egy élménnyel gazdagabban hagyják el a stadiont. Ennek érdekében gyakran fohászkodott Istenhez, hogy mivel neki amúgy sem kerül semmibe, ha már egy meccsnek döntetlennel kell végződnie, az eredmény legyen 3:3 vagy 2:2, de ne 0:0.⁴¹

A szóban forgó autobiográfiába ugyan nem kerülhetett be, a teljesség kedvéért mégis igen fontosnak tartom megemlíteni az Aranylabdagála idei eseményét.⁴² Az 1956-ban alapított Ballon d'Or az európai labdarúgás legfontosabb egyéni trófeája, melyet a legjobb teljesítményt nyújtó labdarúgó kaphat meg. 2014. január 13-án a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség és a France Football magazin a zürichi Kongresshausban megszervezett Aranylabda átadási gáláján Sepp Blatter (1936—), a FIFA elnöke és François Morinière, a L'Équipe igazgatója először nyújtott át tiszteletbeli Aranylabdát egy olyan játékosnak, akinek annak idején nem volt lehetősége elnyerni azt, ugyanis aktív pályafutása során ezt a díjat csak európai futballista vehette át. A kitüntetésben most részesült a háromszoros világbajnok Pelé, aki nem játszott ugyan Európában, sziporkázó teljesítményét mégis e megtisztelő díjjal méltatták. A ceremónián részt vevő közönség állva tapsolta meg a latin-amerikai futballkirályt, aki könnyeivel küszködve köszönte meg az utólagos, hiánypótló, trófeakollekcióját teljessé tevő elismerést. Rövid, de annál meghatóbb beszédében a brazil klasszis illusztris összetételű hallgatósága és a televízión keresztül az egész világ előtt ezúttal is mindenekelőtt a jó Istenre hivatkozott, neki tulajdonítva ámulatba ejtő talentumát, és az ő evangéliumát hirdette a maga módján, vagyis példaértékű játékművészetével, sportemberségével, emberbarátiságával. Isten nevét háromszor említette, és ez azt bizonyítja, hogy szavait tudatosan hitvallásnak szánta, melynek szépségén nagyot épülhettünk egy olyan korban, amikor már sajnos nem természetes az egyszerű, őszinte, Istennek mondott hálaadás szava.

Az esetek többségétől eltérően Pelénél mint híres és elismert személyiségnél összhangban van az emberi, illetve a hivatásbeli, szakmai nagyság. Önéletírása ezért nem csupán a labdarúgást kedvelőknek szerezhet lenyűgöző élményt, hanem mindazoknak, akik komolyabban érdeklődnek az élet mélyebb dimenziói iránt, akik elgondolkoznak többek között azon, hogy mit jelentenek az olyan fogalmak, mint hit, siker, kudarc, tehetség, szorgalom, akarat, család, szeretet, szolidaritás. Ugyanakkor a könyvet garantált lelki haszonnal forgathatják azok a nevelők is, akik a testnevelésen és sporton keresztül nevelnek a keresztény életformára.

 

Rövidítések

AC - Atlético Clube (Sport Klub) AIPS - Association Internationale de la Presse Sportive (Nemzetközi Sportújságíró Szövetség)

BBC - British Broadcasting Corporation (brit

közszolgálati műsorszolgáltató) CYC - Catholic Youth Council (Katolikus Ifjúsági Tanács) ENSZ - Egyesült Nemzetek Szervezete FC - Futebol Clube (Futball Klub) FIFA - Fédération Internationale de Football Association (Nemzetközi Labdarúgó Szövetség)

IFFHS - International Federation of Football History & Statistics (Nemzetközi Labdarúgás-történeti és -statisztikai Szövetség) NASL - North American Soccer League

(Észak-amerikai Futball Liga) NOB - Nemzetközi Olimpiai Bizottság port. - portugál SP - Sâo Paulo

UNESCO - United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization (Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Művelődésügyi Szervezete) UNICEF - United Nations International Children's Emergency Fund (Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermek Gyorssegélyalapja) vb - világbajnokság

 

Jegyzetek

1 Vö. Fekete Antal: Keresztneveink, védőszentjeink. Szent István Társulat, Budapest ³2007, 52.

2 Vö. Bodnár Dániel: Pelé: Önéletrajz. http://www.magyarkurir.hu/hirek/pele-oeneletrajz (2014. január 8.).

3 Vö. Radnedge, Keir: A futball enciklopédiája (ford. Tomori Gábor). Ventus Libro Kiadó, Budapest ²2011, 206-207.; Pelé. www.pele10.com (hivatalos honlap).

4 Pelé. Amit tudni kell róla. http://starity.hu/sztarok/pele/ (2014. január 8.).

5 L. Hack, Fritz: Pelé, a fekete gyöngyszem (ford. Hoffer József). Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest 1966.

6 L. Pelé: The Autobiography. Simon & Schuster, London 2006.

7 Vö. Pelé: Önéletrajz. Gabo, Budapest 2010, 9.

8 Vö. i. m. 19-20.

9 Vö. i. m. 24, 30-31, 31-32.

10 Vö. i. m. 52-53.

11 Vö. i. m. 53.

12 Vö. i. m. 56.

13 Vö. i. m. 76.

14 Vö. i. m. 77.

15 Vö. i. m. 87-88.

16 Vö. i. m. 97-99.

17 Vö. i. m. 107.

18 Vö. i. m. 117.

19 Vö. i. m. 121-122.

20 Vö. i. m. 139-140.

21 Vö. i. m. 173.

22 I. m. 173-174.

23 Vö. i. m. 183.

24 Vö. i. m. 193.

25 Vö. i. m. 200.

26 Vö. i. m. 205.

27 Vö. i. m. 221.

28 Vö. i. m. 224.

29 Vö. i. m. 229.

30 Vö. i. m. 237.

31 Vö. i. m. 241-242.

32 Vö. i. m. 255.

33 Vö. i. m. 262-263.

34 Vö. i. m. 265.

35 Vö. i. m. 271.

36 Vö. i. m. 274.

37 Vö. i. m. 277.

38 Vö. i. m. 280.

39 Vö. i. m. 283.

40 I. m. 290.

41 Vö. i. m. 292-293.

42 Vö. Pele receives FIFA Ballon d'Or Prix d'Honneur. http://m.fifa.com/ballondor/news/newsid=2259756/index.html (2014,. január 14.); Rosdy Pál: Pelé hitvallása. Új Ember, 2014. január 26.