Hegedűs Enikő
a KOLOZSVÁRI PÜSPÖKSZENTELÉS EMLÉKÉRE
Kiállítás Márton Áron püspökké szentelésének 75. évfordulójára
A kolozsvári Szent Mihály-templom történetéhez - annak építészeti és művészi értékei, valamint Erdély történetében jelentős egyházi és közéleti eseményei mellett - az 1939. február 12-i püspök-szentelés, és nem utolsósorban Márton Áron személye elválaszthatatlanul hozzákapcsolódik. Az 1938. december 24-én kinevezett és 1939 februárjában felszentelt új püspököt, Márton Áront ismerték és szerették Kolozsváron. Sokak előtt ismert volt egyetemi lelkészi, hitszónoki, népnevelői, plébánosi tevékenysége, hallgatták beszédeit, olvashatták írásait, így nem csoda, hogy 1939. február 12-én „az egész templom megilletődve fogadta az új püspököt". Ezt tanúsítja a Szentelik a püspököt korabeli, a mostani megemlékezésre újranyomtatott kiadvány is. „Régi diákjai, fiatal és idősebb munkatársai ott térdeltek mellette és ő komoly és szerény méltósággal haladt végig a templomon és áldotta meg először, mint püspök híveit. Egész a kapuig kiment s az utcán rekedt tömegre, a kincses városra, az életre, a küzdésre, egész Erdélyre adta püspöki áldását" - olvashatjuk a kiadványban (Szentelik a püspököt, 14.).
A kolozsvári püspökszentelés nagy eseményére, Márton Áron püspök személyére kívánja ez a kiállítás is ráirányítani a figyelmet. Márton Áron 1932. október 1-jétől egyetemi lelkész és hitszónok Kolozsváron, 1934. március 13-tól lesz az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség országos igazgatója. 1933-ban létrehozza és szerkeszti dr. György Lajossal az Erdélyi Iskola nevelésügyi folyóiratot. Az írásait is magába foglaló néhány folyóiratszámot láthatunk a kiállításon. Márton Áron a kolozsvári Szent Mihály plébánia vezetésére 1936. március 15-én kap ideiglenes megbízatást. Az egyházközség képviselőtestülete 1938. augusztus 14-én választja meg plébánosnak. A megválasztás után Vorbuchner püspök és Gajdátsy Béla irodaigazgató által aláírt, 1938. augusztus 21-én kelt plébánosi kinevezését őrzi a plébániai levéltár, melyet a kiállításon is bemutattunk. Megható, ahogy Majláth püspökről és Vorbuchner püspökről nyilatkozik, és velük kapcsolatos események kapcsán intézkedik. Majláth Gusztáv Károly püspökké szentelésének 40. évfordulóján, 1937. április 25-én küldöttség indul a Budapesten tartózkodó főpásztor meglátogatására. Márton Áron a képviselő -testület előtt nyilatkozza: „egyházközségünk híveinek szeretetét... személyesen fogom tolmácsolni. itthon pedig az egyházközség hivatalos képviselete és a hívek egyeteme. szent misén emlékezik meg nagy Püspökéről".
„Vorbuchner Adolf püspök elhunyta alkalmából a végtisztesség megadásával kapcsolatos intézkedések, a váratlanul 1939. szeptember 10-én Bécsben elhunyt főpásztor földi maradványait szeptember 14-én indították útnak Gyulafehérvárra. A gyászkocsi útközben Kolozsváron a Szent Mihály templom előtt egy félórára megáll, a kolozsvári papság fogadja, a koporsót a szentélyben felállított ravatalra helyezik és elvégzik a beszentelő szertartást, a temetés napján, szeptember 17-én a kolozsvári templomban ünnepélyes gyászszertartást végeznek" - jegyzi fel Márton Áron plébános, és mint kolozs-dobokai főesperes intézkedik, hogy a kerületben vasárnap fél órát harangozzanak a gyász jeléül.
Az egyházközség képviselőtestületének rendkívüli közgyűlésén méltató és elismerő szavakkal emlékezik Vorbuchner püspökre: „Személyében reményeink zálogát, Majláth püspök méltó utódját, féltett értékeink hivatott sáfárát kaptuk. ... A tisztalátás és szinte abszolút biztos ítélőképesség volt legjellemzőbb tulajdonsága. . Szerette külön Egyházközségünket is ... Mindig szívesen jött ide, mindig hálás volt a vendéglátásért és többször tett elismerő nyilatkozatot az egyházközség működésére vonatkozólag, hogy azt annyi felelősséggel, szeretettel visszük.
Megrendülten állunk e megdöbbentő, korán felnyílt sír előtt. Szeretetteljes alakját örökké meg akarjuk emlékezetünkben őrizni..." - mondja Vorbuchner püspök emlékét idézve Márton Áron.
Apostoli kormányzóvá való kinevezése után szükségét érzi, hogy a plébánia lelki vezetésével és helyettesítésével megbízza Veres Ernő hittanárt, az anyagi és vagyonügyek intézését azonban továbbra is fenntartja magának. A kolozsvári Szent Mihály plébánia irattárának anyagában őrzött egyháztanácsi gyűlések jegyzőkönyvéből és iratokból ráláthatunk a püspökszentelés előkészítésére is. „A püspökszentelés programját és a rendezés előkészítését és keresztülvitelét Dr. Boga Alajos referens elnöklete alatt egy rendezőbizottság intézi. A szentelést Cassulo András bukaresti pápai nunci-us végzi Pacha Ágoston temesvári és Fiedler István szatmár-nagyváradi püspökök segédlete mellett a gyulafehérvári székeskáptalan tagjai s az erdélyi egyházmegye papsága jelenlétében. A szentelésre meghívattak az egyházmegyei tanács és egyházközségünk választmányának tagjai, továbbá a katonai és polgári hatóságok vezetői, valamint a társegyházak képviselői. A szentelés után, a plébánia nagy termében fogadja a felszentelt püspök a tisztelgéseket. A tisztelgések után a Mariánumban díszebéd lesz a vendégek és meghívottak részére. A rendezés költségeit felerészben az egyházmegyei igazgatótanács s fele részben egyházközségünk fedezi." (Az 1939. január 31-én kelt jegyzőkönyv)
Érdekes adalékkal szolgálnak a ferencrendiekhez, a piaristákhoz, a Katolikus Körhöz és a Kolping Legényegylethez írt kérések: „A püspökszenteléskor szükségünk lesz székekre, ezért tisztelettel kérjük, szíveskedjenek, nélkülözhető székeiket 2 napra nekünk kikölcsönözni" - olvasható az 1939. január 16-án kelt levélben.
Egy másik hivatalos, 1939. január 18-i keltezésű levél őrzi a Román Vasút Társasághoz intézett kérést, amelyben február 11-ére a Bukarestből vonattal érkező nuncius fogadásához szükséges hely biztosítását kérik, a kolozsvári állomáson az I. osztályú váróterem lefoglalását, valamint február 10-11-12-én jelzőtáblák elhelyezését. Egy 1939. február 7-i keltezésű levélben a Villamosművek kolozsvári igazgatóságától engedélyt kérnek a templomtorony kivilágítására, február 11. és 12. estére. A templomi rendfenntartás- és rendezésre kérik a Katolikus Kör elnökségét, a Kolping, a Főiskolások Mária Kongregációjának elnökségét 1939. február 3-án. Az előkészítés végett Gyulafehérvárra küldik a templom alaprajzát is 1939. január 21-én. A püspökszentelési szertartás programját is láthatjuk az egyik tárlóban. Innen tudjuk meg, hogy az ünnepség már a szentelést megelőző nap, február 11-én elkezdődött. A február 12-én reggel 9 órakor kezdődő szertartás meghívó levelei a Kolping, a Hölgy Kongregáció, a Szociális Misszió, az Oltáregylet, a Katolikus Kör számára és belépőjegyek is láthatók (dr. Karda Mihály és Karda Mihályné belépőjegye Domokos Pál Péter hagyatékából). Érdekesség, hogy külön étlapot is nyomtattak a díszebéd meghívottainak. Jakab Antal mint segédlelkész neve szerepel az egyiken. A püspökké szentelés szertartásáról és a köszöntésekről, az új püspök iránt megnyilvánuló szeretet kifejezéseiről szintén láthatunk nyomtatványokat. Az említett kiadvány, a Szentelik a püspököt című, részletes képet ad az ünnepségről. Az egyik tárlóban kiállított püspöki pileolusa pedig jelenlétét idézi.
A harmadik tárlóban XI. Piusz pápa apostoli levelének másolatát láthatjuk, amellyel Márton Áront gyulafehérvári püspökké nevezi ki. Az eredeti, ólompecsétes bullát a gyulafehérvári Érseki Levéltárban őrzik. Márton Áron püspöki címerét a neves erdélyi heraldikus, Keöpeczi Sebestyén József tervezte 1939 február-márciusában. Az Erdély címerével, a vármegyék és Erdély uralkodóinak címereivel egyesített püspöki címert is láthatjuk a kiállításon.
Márton Áron püspök szellemi és lelki hagyatékát a körleveleiben is közzétett tanításai is jelzik, ezért a kiállított tárgyak közt az 1939-1948-as évekből püspöki körlevelei is láthatóak. A felsorakoztatott táblákon pedig első (1939) és utolsó (1980) körlevele olvasható. A képek a püspökké szentelés jeleneteit mutatják be. A bérmálási és papszentelési fotók püspöki szolgálatát jelzik. Az új főpásztort köszöntő szavakra adott válaszából idézve kívánok áldott megemlékezést: „Ígérem püspökké szentelésemnek ezen a felejthetetlen ünnepnapján, hogy ezekkel a történelmi adottságokkal számot vetek, amint azt a múltban is tettem, a sorsközösségnek ezt a szavát megfogadom és az együtthaladás útját egyengetem. Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni és amennyire segítségükre tudok lenni, leszek, és terhüket vállaimra venni igyekszem."
(Elhangzott a kolozsvári Szent Mihály-templom keresztelési kápolnájában rendezett kiállítás megnyitóján 2014. február 10-én.)
