Könyv
mÁRTON ÁRON:
VÁLOGATOTT ÍRÁSOK ÉS BESZÉDEK
A Székely könyvtár könyvsorozat szerkesztői között több József Attila-díjas költő, író szerepel: Fekete Vince, Ferences István, György Attila, Lövétei Lázár László, valamint a Márai Sándor-díjas író, Molnár Vilmos és Mirk Szidónia-Kata, a néprajztudományok doktora. A szerkesztők a mintegy 100 kötetre tervezett sorozat kiadásával a székely-magyar öntudat erősödésének „szellemi megalapozását" tűzték ki célul. Válogatásuk a székelymagyar írott kultúra legkülönbözőbb területeit érinti. A szépirodalom, történelem, néprajz, szociográfia neves gondolkodóinak tanulmányait, alkotásait teszik (újból) közzé, a régi, 18-19. századi, a közelmúltbeli, 20. század eleji és a jelenkori írásokat.
Márton Áron püspök írásai és beszédei Lázár Csilla válogatásában méltón kerültek be ebbe a sorozatba. A csíkszentdomokosi születésű „székely" püspök, aki 41 éven át vezette a gyulafehérvári (a szentistváni alapítású erdélyi) egyházmegyét, a történelmi Erdély területén élő, mintegy félmillió magyar és székely-magyar katolikus hívőnek volt főpásztora, akinek szellemi életművével a 20. századi Erdélyben nem csupán a katolikusoknak, hanem más felekezeteknek, különösen a kisebbségben élőknek volt „szószólója", kimagasló szellemi-lelki irányítója.
Márton Áront hetvenöt évvel ezelőtt, 1939. február 12-én szentelték püspökké Kolozsvárott, és 1980. szeptember 29-én (az egyházmegye és a székesegyház védőszentjének, Szent Mihálynak az ünnepén) hunyt el Gyulafehérváron. Főpásztori szolgálatának egész ideje alatt a krisztusi tanítást közvetítette, útmutatást adott, hogy miként lehet a hitben megmaradni a változó társadalmi helyzetek és ideológiai eszmék zűrzavarában, hogyan erősítheti erkölcsi tartását az erdélyi magyar közösség, belső és külső viszonyaiban miként szükséges megújulnia és erőfeszítéssel, műveléssel dolgoznia saját (közösségi) életének érdekében. A híveitől búcsúzó püspök utolsó körlevelében így fogalmazott: „.mint főpásztorotok elsősorban a hitet akartam megerősíteni lelketekben, és a hithez való ragaszkodást hagyom rátok örökségül." (Gyulafehérvár, 1980. május 15.)
Márton Áron már püspökké szentelése előtt foglalkozott az egyház társadalmi tanításával. György Lajossal, Venczel Józseffel és másokkal együttműködve figyelt népének helyzetére és a kor társadalmi jelenségeire. Ez irányú érdeklődése és felelősségteljes megnyilvánulásai korán - fiatal papként, főként a kolozsvári egyetemi hitszónoki tevékenységében, majd plébánoshelyettesi és plébánosi éveiben - megmutatkozott.
Az 1930-as években keltezett publikációiban az Erdélyi Iskola és az Erdélyi Tudósító hasábjain komoly társadalmi problémákat elemez, a korban jelentkező világnézeteknek: a liberalizmusnak, a bolsevizmusnak és a fasizmusnak a hatásaira világít rá. Kiemeli az egyén és a közösség felelősségét, és mindannyiszor a nevelés fontosságát hangsúlyozza. Felmutatja: „Az ember élete akkor kezdődik, amikor észreveszi a rajta kívül létező világot is ... és a világ jelenségeit illetőleg tudatosan állást foglal" (Világnézet és nevelés. Erdélyi Tudósító 1933/34. 5-6.). Rámutat arra, hogy nincs „.olyan nevelés, mely a gyermeket minden világnézeti befolyástól mentesen, csak önálló állásfoglalásra készíti elő" és „A nevelés feladata az, hogy a fejlődő embert - egy magasabb rendezettségbe segítse - és egyensúlyozott embert formálja" - fogalmaz Az iskolán kívüli népnevelés feladatai című írásában (Erdélyi Tudósító 1935. szeptember, Erdélyi Iskola 1943. 2.).
Hangsúlyozza, hogy az „egyéni műveltségre mindenkinek (a nép egyszerű fiának is) joga van", és bár „az értelem művelése a népnevelés feladatai között is első helyen áll. a tudás önmagában nem elég". Figyelemre méltóak e témában a kötetben megjelent további írásai is: Nemzet és kultúra (Erdélyi Iskola 1934/35. 5-6. sz.), A pályaválasztás és iskola (Erdélyi Iskola 1936/37. 7-8.), Templom és iskola (Erdélyi Iskola 1939/40. 3-4.)
A könyv első fejezete Márton Áron 1930-as évekbeli előadásaiból, tanulmányaiból közöl válogatást, a további fejezetek szentbeszédeket, püspöki körleveleket, valamint néhány hivatalos levelet foglalnak magukba. A válogatás által mintegy az egész életútra rátekin-tést nyerhetünk: felsejlik mindaz, amivel a fiatal papnak, majd püspöknek a 20. századi ideológiákkal és szenvedésekkel megterhelt évtizedeiben szembesülnie kellett. Írásaiból, amelyek nagyobb része kéziratban maradt fenn (1948 után az erdélyi katolikus sajtó és könyvnyomtatás félévszázados beszüntetése miatt), érzékelhetjük Márton Áron főpásztori szolgálatából és felelősségéből eredő biztos eligazítását. E kötet írásait olvasó megismerheti a püspök irányultságát, formai és nyelvi igényességgel megfogalmazott prédikációin keresztül a hiteles keresztény életre vonatkozó, ma is időszerű tanítását, ugyanakkor betekintést nyerhet a 20. század évtizedeinek társadalmi viszonyaiba. „Ha aktuális társadalmi üzeneteket vár az olvasó, ilyent is bőven talál az itt közölt beszédekben" - ajánlja Lázár Csilla a Székely könyvtár sorozat honlapján. A Lázár Csilla gondozásában megjelent kötet jelentősége annak népszerűsítő jellegében is áll. Az életrajzi írások - kiemelten Domokos Pál Péter: Rendületlenül (é. n.) és Virt László: Nyitott szívvel (Budapest 2002) című könyvei - mellett, bár az utóbbi években Márton Áron írásaiból több kiadvány is napvilágot látott - Marton József teológiai tanár gondozásában -, ezek sajátos teológiai tematikák szerint rendezettek, főként a szentségekhez kötődő sorozat részei. Ugyanakkor a Székely könyvtár sorozat olvasórétege az egyházi életben kevésbé jártas érdeklődőket is magába foglal, így valószínűsíthető, hogy az írások szélesebb körű olvasóközönséghez eljutnak.
Márton Áron boldoggá avatási eljárásának jelenlegi időszakában, illetve az utóbbi években szélesebb körben megmutatkozó érdeklődés közepette lényeges az elsődleges „források" hozzáférhetősége, illetve közzététele. Bár a mítoszteremtés lehetősége fennáll, mégsem mellékes az eredeti írások olvasása, valamint a kor(szak) történeti kutatása sem. A kortársak emlékezetének lejegyzése mellett a levéltári forrásokra és az eredeti írásokra alapozott életmű hiteles és korszerű bemutatása is fontos teendő, reméljük, hogy az ösztönző példa többeket segít Márton Áron szellemi hagyatékának a feltárásában.
(Székely könyvtár sorozat, 18. kötet, Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda 2013)
Hegedűs Enikő
(Elhangzott március 18-án Budapesten, az MTA Társadalomtudományi Központ Kisebbségkutató Intézetében a Márton Áronról szóló kötetekről tartott könyvbemutatón)
