Ana Blandiana
mARADJAK EGYEDÜL ÉS GONDOLATOKBÓL LEVETKŐZVE
Maradjak egyedül
És gondolatokból levetkőzve
Ahogy csak a fenyők és a kövek
Lehetnek egyedül és meztelenek.
Szóljak
Hallásomnak, aludjon el
És szememnek, csukódjon le
Úgy, ahogy
Valaha
A fenyők és kövek
Feladták szemüket
És fülüket.
Hallgatásba és sötétbe burkolózva
Várom, hogy meglássam
Csillogó hasadásain
Magamra öntött lelkemnek
Az örök és vak napot
Mely hóba ültetett…
Dénes Gabriella fordítása
|