Bakó Csongor István
fOCI-VB ELŐZETES FERENC PÁPA SZELLEMÉBEN

 

 

A szerző 1976-ban született, római katolikus pap. A gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézetben pasztorálteológiai egyetemi oklevelet, a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetemen teológiai doktori fokozatot szerzett. A Marosvásárhelyi Megyei Sürgősségi Klinikai Kórház és a Maros Megyei Klinikai Kórház kórházlelkésze.

„Jó katolikusnak lenni olyan, mint futballedzésen részt venni. Jézus viszont olyasmit ad nekünk, ami még a világbajnokságnál is nagyszerűbb dolog"¹ -mondta tavaly ilyenkor a maga összetéveszthetetlen stílusában a világ másik végéről meghívott és oda új minőségében először visszatérő katolikus egyházfő a fiatalok sokaságának a most már küszöbön álló labdarúgó-világbajnokságra utalva, nagy derültséget váltva ki a zarándokokból. Első látásra a szentatya a legmegfelelőbb helyen és időben mondta ezeket az igen találó szavakat, elvégre a világ legnagyobb katolikus lélekszámú államában,² ugyanakkor egyik leginkább futballrajongó országában, Brazíliában tette mindezt, a sportvilág legnagyobb tömegeit megmozgató rendezvényének utolsó szakaszát bevezető napok egyikén, a világifjúsági találkozó keretében. Csakhogy a mostanra kialakult helyzet egyik vonatkozásban sem túl biztató. Az utóbbi részletre fókuszálva és a választott mottót tartva szem előtt vegyük röviden szemügyre az idei, brazil földön tervezett foci-vb körüli eseményeket Ferenc pápa mentalitásának perspektívájából.

„Ki sokba fog, keveset végez"

Merész vállalkozások egész láncolatába kezdett Brazília, amikor mindössze négy év leforgása alatt zsinórban magáévá tette a FIFA Konföderációs Kupa (2013. június 15-30.; Rio de Janeiro, Brazíliaváros, Recife, Belo Horizonte, Fortaleza, Salvador da Bahia), a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó (2013. július 23-28.; Rio de Janeiro), a labdarúgó-világbajnokság (2014. június 12-július 13.; Rio de Janeiro, Säo Paulo, Brasilia, Belo Horizonte, Porto Alegre, Salvador da Bahia, Cuiabá, Curitiba, Fortaleza, Manaus, Natal, Recife), valamint a nyári olimpiai játékok (2016. augusztus 5-21.; Rio de Janeiro) megszervezésének ügyét. Csakhogy ezekből a nagy ívű tervekből nap nap után inkább az alcímben szereplő, sokatmondó magyar közmondás népi bölcsessége látszik körvonalazódni. Ennek értelmében az, hogy kinek mennyi képesség adatott, kinek mit kell elvégeznie, ki mit, hol, mennyire tud elvégezni, önmaga folytonos önvizsgálatától függ. Nem lehet egyszerre sokat, mert a kevés, de jól elvégzett dolog sokkal több, mint a félig elvégzett sok.³ Mindezt felvetett kérdésünkre vonatkoztatva joggal állapíthatjuk meg, hogy Brazília már a sorozat első megmérettetésének is alig tudott megfelelni. Bizonyára emlékszünk még a finoman fogalmazva is visszatetsző, szinte botrányos jelenetre, amikor a 2014-es labdarúgó-világbajnokság főpróbájának számító 2013-as Konföderációs Kupa labdarúgótorna megnyitó ünnepségén Dilma Rousseff elnök asszonynak igen rövidre kellett fognia mondandóját a lelátókon hevesen tiltakozó jelenlévők tombolása miatt, a stadionokon kívüli, két héten át tartó horrorisztikus jelenetekről már nem is beszélve. Áldott szerencse, hogy a házigazdáknak sikerült immár negyedik alkalommal megnyerniük ezt a trófeát is, fölényes győzelmet aratva az aktuális világbajnok spanyol válogatott együttese ellen, ami átmenetileg feledtette az országban elodázást nem tűrő komoly gondokat, megoldásra váró súlyos állapotokat. Aztán mindjárt utána következett a jellegében egészen más, de szintén sok kiadással járó világifjúsági találkozó, amelyet a közvélemény úgy általában sikeresnek könyvelt el, bár számos résztvevő szerint a sok felejthetetlen pozitív élményt nyújtó program mellett szervezés tekintetében bőven hagyott kívánnivalót maga után. Az alábbiakban pedig vessünk egy átfogó pillantást az éppen soron lévő, ám az előzmények alapján túl nagy falatnak bizonyuló futballvilágbajnokság előkészületeire.

Köztudott, hogy Brazília futballőrült ország, ahol valóságos nemzeti gyász követte az 1950-es világbajnokság döntőjét, amikor is Uruguay fordítani tudott a házigazdák ellen a brazil futball szentélyének számító Maracanában, és elvitte az aranyérmet. Frappánsan foglalta össze a közhangulatot, a brazilok akkori életérzését Murillo, a Flamengo és a Fluminense egykori játékosa: „Kísérteties volt az egész. Tapintani lehetett a csendet, majd többfelé hisztérikus zokogás rázta az embereket. Állítólag többen szívrohamot kaptak, néhányan öngyilkosságot kíséreltek meg. Mint megtudtam, a játékosok ültek az öltözőben és zokogtak. Ehhez fogható drámát talán azóta sem élt meg Brazília."⁴ Most itt a nagy lehetőség, hogy a kollektív futballemlékezet eme fájó epizódját végleg elfeledjék - de úgy tűnik, sokan nem kérnek az újabb sanszból, nem csábítja őket az esély, hogy most végre hazai pályán is világbajnokok lehetnek. „A brazil nép egyre inkább eltávolodik a világbajnokságtól, mert látja a korrupciót, a túlköltekezést és az átláthatóság hiányát" - nyilatkozta a The Guardiannek Zico. Mi több, a brazil válogatott jelen tagjai is szimpatizálnak a tiltakozókkal: „Tisztább, egészségesebb és őszintébb Brazíliát szeretnénk" - írta Neymar, a brazil csapat elsőszámú csillaga instagram blogján. David Luiz és Hulk is szolidaritásukról biztosították a demonstrálókat.

Meglepő módon a focirajongóként elkönyvelt társadalom százezrei tüntettek, és várhatóan az elkövetkező időszakban még erőteljesebben fognak tüntetni a brazíliai nagyvárosokban a futballal kapcsolatos nagy beruházások, mértéktelen költekezések, a rettenetes drágaság miatt, valamint a nyomukban járó kilakoltatások és kisajátítások ellen. Valójában arról van szó, hogy mivel a labdarúgás hatalmas üzlet, a belefektetett milliárdokkal arányosan elszakadt a társadalom egyszerű tömegeitől.⁵ A felbőszült lakosságot már nem lehet narkotizálni a focival. Színvonalas oktatást és működő egészségügyet követelnek, a szegénység radikális enyhítésével együtt. A tüntetések 2013. június 11-én robbantak ki, kezdetben a buszjegyek árának emelése ellen, majd a megmozdulás széles körű mozgalommá vált, amely megkérdőjelezte általában az ország javainak igazságtalan elosztását, illetve rámutatott arra, hogy a luxuskórházak és a nagyszerű stadionok építése milyen óriási összeget emésztett fel, mégis csak kevesek vehetik igénybe.⁶ Valójában ez volt a szervezők számára a forgatókönyvnek az a fejezete, ami még legszörnyűbb álmaikban sem fordult elő, következésképp teljesen felkészületlenül érte őket.

A hangjukat hallatók úgy érzik, a vb-rendezésre elpazarolt gigantikus és egyre növekvő összeget okosabban is el lehetett volna költeni: egészségügyre, oktatásra, szociális juttatásokra. Brazíliában már nem hisznek abban, hogy a turizmus, a tornával járó publicitás, a szponzori bevételek fedezik a költségeket. Arrafelé már sokan tudják, hogy a FIFA extravagáns viadalát bizony nekik kell megfizetni.

Persze egy válság kellős közepén nem létezik jó megoldás. A FIFA sok kritikát kapott, amiért a vb-rendezés jogát Brazíliának adta. A brazilok pedig a jelek szerint tudják, hogy a szövetség által támasztott igények sehogy sem férnek bele a rendelkezésükre álló kerettervbe, de most már késő bánat, hiába minden ellenállás. Talán akkor kellett volna öntudatra ébredni, amikor először felmerült a pályázás lehetősége.

A szomszédos országból származó és a brazíliai helyzettel nagyon is tisztában levő pápa megválasztása utáni első hivatalos külföldi apostoli útján, a társadalmi problémákra különösen is érzékeny és elkötelezett jezsuita szerzetesként, valahányszor csak alkalma volt, mindig kinyilvánította határozott álláspontját eme komplex szociális igazságtalanságokkal, visszaélésekkel és konfliktusokkal szemben, konkrét megoldási alternatívákat kínálva a fennálló nehézségekre, természetesen az evangélium örömét hirdető és a szeretet pápája hírnevében álló püspökhöz méltó módon.

Mindjárt Rióba érkezése után a polgármesteri hivatal erkélyéről megáldotta a 2016-os riói olimpia és paralimpia hivatalos zászlóját, majd üdvözölte a brazil sportolókat, akiktől egy futball-trikót kapott emlékül, Ferenc pápa felirattal. Ezt követően felkereste Rio de Janeiro szegénynegyedében a Varginha-favelát, majd egy sportpályán szólt a nyomortanya mintegy húszezer lakójához. „Csak ha megosztjuk javainkat, akkor lehetünk igazán gazdagok. Az egyház az igazságosságért küzd, és a szegények védelmezője"⁷ - hirdette hitvallásszerű meggyőződését és garantáló bátorítását a peremre szorultak sorsát olyannyira szívügyének tekintő pápa. Mindezt annak dacára tette, hogy brazíliai látogatásának egészen más jellege és célja volt, ám mégis fontosnak tartotta felhívni rá a figyelmet.

A brazil-argentin rivalizálás igazi győztese

A pápa cikkünk jelmondatául választott tréfája akár rosszul is elsülhetett volna, hiszen hazája, Argentína futballban Brazília legnagyobb riválisának számít. Brazília és Argentína, brazil és argentin, minden, ami e két nagy kiterjedésű országgal, illetve heves vérmérsékletű nemzettel kapcsolatos - már földrajzi elhelyezkedésükből, határos életterükből, szomszédos egymásrautaltságukból kiindulva - több tekintetben is jól megfér egymás mellett, kivéve egyet: a labdarúgást. A selegao⁸ és az albicelestes⁹ nemzeti labdarúgó-válogatottak ugyanis régi vetélytársak a kontinentális és interkontinentális bajnokságok tekintetében egyaránt. Mi több, egyáltalán nem úgy tűnik, mintha valamelyik fél e rivalizálásban alább akarna hagyni. Hála Istennek ezt a problémát, akárcsak megannyi más ennél sokkal kiélezettebbet is, sikerült orvosolnia a köztudottan futballkedvelő jelenlegi egyházfőnknek,¹⁰ aki ennek a távoli földrésznek a szülötte. Neki ugyanis viszonylag rövid pápasága ellenére máris sikerült két dologban nagyot nőnie mindenekelőtt a brazil katolicizmus szemében, de nem csak. Való igaz, hogy mindkét szóban forgó nagy jelentőségű egyházi esemény tervét elődje dolgozta ki és készítette elő a tőle megszokott pontossággal és céltudatossággal, a Gondviselés azonban őt választotta ki és bízta meg azok életteli kivitelezésével, szeretetteljes véghezvitelével. A pontszerzés helyszínei Rio és Róma voltak.

Az egyik, határtalan örömet kiváltó jó pontot azzal sikerült begyűjtenie az egyházfőnek, hogy pápává választása után első külföldi útja éppen Brazíliába vezetett, a XXVIII. Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóra, melynek Rio de Janeiro adott otthont. A Copacabana strandon a zárómisére összesereglett mintegy hárommillió fiatalhoz intézett beszédében a szentatya a következőket mondta: „Az Úrnak most is szüksége van rátok, fiatalokra egyháza számára". A Campus Fidei, a Hit Mezeje névből kiindulva, ahol eredetileg az imavirrasztást tartották volna, a pápa a campus szó három jelentéséhez - mező, pálya, telep -fűzte gondolait, hogy érthetőbbé tegye a fiatalok számára, mit jelent tanítványnak és misszionáriusnak lenni. Az első jelentés: campus, mező mint olyan hely, ahol elvetik a magokat; a második sportpálya, ahol edzéseket tartanak; a harmadik pedig telephely, ahol munka folyik. Témánk szempontjából a második kép érdekel bennünket, amit a pápa elemzett is, amikor a campusról mint sportpályáról, edzési helyről beszélt: „Jézus azt kéri tőlünk, hogy egész életünkön át kövessük őt, azt kéri, hogy legyünk tanítványai, hogy »az ő csapatában játsszunk«. Legtöbben szeretitek a sportot. És itt, Brazíliában, akárcsak más országokban, a labdarúgás nemzeti szenvedély. És mit tesz egy játékos, amikor meghívják egy csapatba? Edzenie kell, mégpedig keményen! Így van ez a mi életünkben is, akik az Úr tanítványai vagyunk. Szent Pál mondja: »A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért« (1Kor 9,25). Jézus a Világkupánál valami magasabb rendűt, valami nagyobbat ajánl fel nekünk! Felkínálja egy termékeny, boldog élet lehetőségét, és felkínál egy vele való jövőt is, amely soha nem ér véget. Az örök élet - ez az, amit felkínál nekünk Jézus. Ugyanakkor azt kéri, hogy fizessük meg a belépőt, és ez azt jelenti, hogy eddzük magunkat, hogy jó formában legyünk, hogy félelem nélkül szembe tudjunk nézni az élet helyzeteivel, tanúságot téve hitünkről, a vele való párbeszéd, az ima révén. Tegyük fel a kérdést: Imádkozom én? Beszélek Jézussal? Hagyom, hogy a Szentlélek szóljon szívemhez? Imádkozni annyit jelent, hogy beszélünk Jézussal akkor is, amikor valami jót, és akkor is, amikor valami rosszat teszünk. Ez az ima az, amellyel eddzük magunkat a Jézussal való párbeszédben. A szentségek révén is növekedik bennünk Jézus jelenléte, valamint a testvéri szeretet, a másik meghallgatásának a képessége, a megértés, a megbocsátás, a befogadás, mások segítése, minden személyre vonatkozóan, kizárás, kirekesztés nélkül. Ima, szentségek, mások segítése - ez jelenti az edzést."¹¹

A másik piros pontot a pápa azzal szerezte a brazil katolikus egyház szemében, hogy folyó év április 3-án Rómában a szentek közé iktatta Anchieta Józsefet (1534-1597), azt a fiatal spanyol jezsuita misszionáriust, aki a 16. században ment Dél-Amerikába, hogy Jézus örömhírét hirdesse az indiánoknak és a portugál telepeseknek. Áldásos missziós tevékenységével tulajdonképpen megalapozta Brazília mai vallásosságát. Sokoldalú és fáradhatatlan munkája révén már halálakor Brazília apostolaként tisztelték, ami az ünnepélyes oltárra emelési aktus által a legmagasabb szintű elismerést és megerősítést nyerte el a világegyházban. Ferenc pápa már a 2013-as ifjúsági világtalálkozó július 28-ai záró szentmiséjén, miközben kiemelte rendtársa fiatalos, buzgó lelkületét, szentbeszédében a következő szavakkal méltatta a példaképet és buzdította követésére a fiatalokat: „Az örömhír hirdetését rátok, fiatalokra is bízták, hogy megújult erővel terjedjen újra. Az egyháznak szüksége van rátok, a lelkesedésre, a kreativitásra és örömre, mely a sajátotok. Brazília nagy apostola, Boldog Anchieta József, amikor misszióba indult, csupán 19 éves volt. Tudjátok-e, mi a legjobb eszköz a fiatalok evangelizálására? Egy másik fiatal. Ez az az út, amelyen mindnyájatoknak járnia kell."¹² Persze a brazilok pillanatnyi lelkesedésük és fellángolásuk közepette azt is el tudták volna képzelni - nem annyira a labdarúgás származási helye felőli megközelítésben, mint inkább a futballtörténelemben hozott eddigi eredményeik alapján -, ha a latin-amerikai pápa egyúttal a sportág védőszentjét is kinevezi nemzetük fiai közül.

Erről azonban már korábban, 2010-ben gondoskodtak a tűz közelében melegedő, szintén szenvedélyes focinemzet elkötelezettjei, vagyis az olaszok Aloisius Scrosoppi (1804-1884) személyében, jóllehet az ötlet egy klagenfurti bank marketingvezetőjének, a német Manfred Pesek fejében fogant meg, nápolyi kirándulása alkalmával.¹³ Ezzel együtt megállapítható, hogy Anchieta Szent József személye és erényei is tökéletesen megfelelnek annak az értékrendnek és etalonnak, amit a sport támaszt a sportolókkal, különösen az élvonalban lévőkkel, a labdarúgó nemzeti tizenegy játékosaival szemben.

Az argentin-brazil versengés tulajdonképpeni nyertesének tehát Ferenc pápa tekinthető, aki a tőle immár megszokott módon ez esetben is vállalta a hídember szerepét, és aki a szeretetteljes párbeszédben, illetve aprópénzre váltott kereszténységben jelölte meg a problémák megoldásának kulcsát.

Ferenc pápa gondolatai a jogo bonitoról¹⁴

Ugyanaz az isteni kéz segítette az argentin népet a pápaválasztás eredményét bejelentő estén, amely az 1986-os labdarúgó-világbajnokság negyeddöntőjében is szerepet vállalt a továbbjutásban - véli Diego Armando Maradona, a legendás argentin futballista. Az első dél-amerikai pápát, Ferencet a futballikon is köszöntötte, levelét pedig a római Il Messaggero lap közölte. „Őszintén nagyon boldog vagyok, és biztos vagyok abban, hogy minden argentin így érez most. Argentínában mindenki emlékszik még »Isten kezére«, az angolok elleni 1986-os világbajnoki mérkőzésen. Most az országomban »Isten keze« egy argentin pápát adományozott nekünk" - fogalmazott a világbajnok labdarúgó. A levélben említett mérkőzésen Argentína 2 : 1-re győzte le Angliát Maradona két találatával. A torna legjobb játékosának megválasztott futballista egyik találatáról később így nyilatkozott: „Egy kicsit Maradona feje, egy kicsit pedig Isten keze segítette a hálóba a labdát."¹⁵

Nemcsak a hívőket, de talán az egyháztól távolabb állókat is érdekelte az a hír az új pápáról, hogy szereti a focit. Miért fontos ezt tudni? Azért, mert Ferenc pápa személye nagyon gyorsan népszerű lett, és közel került az emberekhez. A kis Jorge Mario Bergoglio egy piros-kék csapatot választott, vagy inkább - mint minden kisgyerek - örökölt az édesapjától. A Club Atlético San Lorenzo de Almagro egy középszintű futballklub Argentínában. Lorenzo Massa (1882-1949) szalézi pap alapította, és bár nem olyan népszerű, mint a nagy Boca Juniors vagy a gazdag River Plate, ott, ahol olyan nagyon szeretik a labdarúgást, mint Maradona és Messi hazájában, a kisebb csapatoknak is bőven jut rajongó. Piros-kék mezükre a pápaválasztás után persze büszkén feltették első számú szurkolójuk, Ferenc pápa képét, közösséget vállalva az új egyházfővel.

A foci nagyon fontos kapcsolatépítő eszköz a mai világban. A futballszerető társadalom világméretű közösség, és néhány dologban nagyon egységes, még akkor is, ha sok-sok szurkolótáborra oszlik. Az emberek becsülik a klubhűséget, a ragaszkodást, bármelyik klubhoz tartoznak is, ezért könnyen megszerették azt a pápát, aki már ötven éve ugyanannak a csapatnak drukkol, amelyben az édesapja játszott. A futball-szurkolók ugyanígy tisztelik a küzdelmet, a teljesítményt és a győzni akarást is, s szinte egyöntetűen elutasítják a csalást, az erkölcstelenséget, a nagyképűséget és nem utolsósorban a lustaságot.

Bergoglio futball iránti elkötelezettsége abból az időből származik, amikor a futballt még nem borította el ennyire a pénz. Ezért érthető, hogy amikor a pápa az élet minden területén ellene van a túlzott anyagiasságnak és az erkölcstelen teljesítményfokozásnak, akkor erkölcsi tanításával közel kerül a sportszerető emberekhez. A szurkoló a férfias küzdelmet akarja látni, és szeretné átélni a győzelem élményét, amit nem tarthatunk rossz dolognak, hiszen lényünk legmélyéről fakad. Aki látott már együtt örülő, éneklő stadionnyi embert, vagy figyelt már a televízión keresztül meccsen könnyező férfiakat, az tudja, hogy egy csapat, két szín vagy egy fontos gól valóságos érzelmeket tud gerjeszteni. A szentatya ismeri ezt az élményt, és tudja, hogy éppen Latin-Amerikában milyen sokat jelent ez a sport a szegényeknek és a nélkülözőknek. A tehetséges fiatalnak közösségi élményt, kitörési lehetőséget, jövőképet, sikert és boldogságot ígér. Ferenc pápa Buenos Airesben látta azokat a fiatalokat, akiket rossz irányba vitt a siker és a pénz, de tapasztalta azt is, hogy aki komolyan veszi a munkát és tehetséges, az boldog ember lehet, és sokaknak szerezhet örömet a játékával. Tudja, milyen sokat jelent a hit a futballista életében, mennyi erőt ad sérülések és tragikus események alkalmával vagy a mélypontok és a nagy győzelmek elviselésében.¹⁶

Amióta kiderült, hogy a szentatya szenvedélyes fociszurkoló, Vatikánvárosban egymásnak adják a kilincset a legismertebb labdarúgók, csapatok és edzők. E találkozók közül reflektálunk néhányra, kihámozva belőlük Ferenc pápának a csodálatos játékkal kapcsolatos sajátos és értékes gondolatait, illetve azokat a hatásokat, benyomásokat, élményeket, amelyek ezeket a bensőséges együttléteket jellemzik.

„Legyetek igaz emberek a sportban és a mindennapi életben egyaránt!" - ezekkel a szavakkal fordult a pápa Olaszország és Argentína labdarúgó-válogatott nemzeti csapatainak játékosaihoz, akiket 2013. augusztus 13-án fogadott a Vatikánban, a szentatya tiszteletére kezdeményezett barátságos mérkőzést megelőző napon. A kihallgatáson, amelyre az Apostoli Palotában került sor, a pápa, aki ezúttal hazai pályán játszott, szokásához híven rendkívül közvetlenül szólt a focistákhoz. Soha nem titkolta a foci iránti szenvedélyét, és beszédében emlékeztetett a szívéhez legközelebb álló San Lorenzo de Almagro csapat nagy teljesítményére, amikor 1946-ban bajnoki címet nyert René Pontoni (1920-1983) csatár góljának köszönhetően. „Kedves barátaim!" - így köszöntötte spanyolul és olaszul a két csapat játékosait és edzőit Ferenc pápa, majd hozzátette: „Legyen a fele olaszul, a fele meg spanyolul, rendben?" Köszönetét fejezte ki a látogatásért, majd elmondta, nehéz lesz eldöntenie, kinek is szurkol, de szerencsére barátságos mérkőzésről van szó. A szentatya arra kérte a játékosokat, hogy valóban baráti legyen a találkozó. „Ti, kedves játékosok, nagyon népszerűek vagytok: az emberek figyelemmel kísérnek benneteket, nemcsak amikor a pályán vagytok, hanem azon kívül is. Ez társadalmi felelősséget jelent!" - fogalmazott a pápa, majd arról beszélt, hogy a játékban, amikor a pályán vannak, jelen van a szépség, az ingyenesség és a bajtársi szellem. Ha ezek hiányoznak, akkor a mérkőzés veszít erejéből, még akkor is, ha nyer a csapat. Nincs helye az egyénieskedésnek, összhangot kell teremteni a csapat érdekében. Ez a három dolog: szépség, ingyenesség és bajtársi lelkület, egy olyan sportkifejezéssel foglalható össze, amelyet soha nem szabad figyelmen kívül hagyni: ez pedig az amatőr, a műkedvelő szó. Az igaz, hogy a nemzeti és nemzetközi szervezetek professzionálissá szervezik a sportot, és ennek így kell lennie, de a professzionális dimenzió soha nem feledtetheti egy sportoló vagy egy csapat kezdeti hivatását: legyen amatőr, vagyis olyan, aki szereti a sportot. Ez a társadalom javát szolgálja, építi a közjót az ingyenesség, a bajtársi szellem és a szépség értékei által. „Mielőtt bajnokok lennétek, legyetek igaz emberek, érdemekkel és hibákkal, érzésekkel és elképzelésekkel, vágyakozásokkal és problémákkal. Akkor is, ha ismert személyiségek vagytok, maradjatok mindig igaz emberek a sportban és az életben. Olyan emberek, akik humánus értékek hordozói" - hangzott Ferenc pápa buzdítása. A vezetőkhöz fordulva a pápa emlékeztetett rá, hogy a labdarúgás üzletté vált. Éppen ezért törekedjenek arra, hogy a foci ne veszítse el sportjellegét. A vezetők is mozdítsák elő a műkedvelő magatartást, amely egyben véglegesen kiküszöböli a diszkrimináció veszélyét. „Amikor a csapatok ezen az úton haladnak, a stadion emberileg is gazdagodik, eltűnik az erőszak, ami mindnyájunknak problémát jelent, és a nézőtéren ismét lehet majd családokat látni." Spanyol nyelvű beszédében a szentatya felidézte személyes emlékeit: amikor kisgyermek volt, az egész csa-i Iád kiment a stadionba, apa, anya és a j gyermekek. Mindig boldogan tértek haza, különösen az 1946-os bajnokság idején.  „Majd meglátjuk, hogy lesz-e közületek valakinek bátorsága olyan gólt rúgni, mint amilyet akkor Pontoni!" - jegyezte meg a pápa, majd köszöntötte az argentin sportolókat és vezetőiket, arra kérve őket, hogy a sportot úgy éljék meg, mint Isten ajándékát. Olyan lehetőségről van szó, amikor gyümölcsöztethetik tehetségüket, de ez egyben felelősséget is jelent. „Kedves játékosok! Emlékeztetni szeretnélek benneteket, hogy magatartásotok mind a pályán, mind az életben viszonyítási pontot jelent - mondta a szentatya. - Vasárnap telefonon beszéltem néhány fiatallal, akik köszönteni akartak engem, és egy félórán át beszélgettünk. Természetesen ezeknek a fiataloknak a fő témája a szerdai mérkőzés volt. Sokakat közületek név szerint említettek, és mondták: »ő ezért tetszik nekem, ő pedig azért«. Példakép vagytok, viszonyítási pont. Rendkívül nagy jót tesztek, viselkedésetekkel, játékotokkal, értékeitekkel. Az emberek figyelnek benneteket. Ragadjátok meg az alkalmat, és hintsétek el a jó magvait. Akkor is, ha nem veszitek észre, sokak számára, akik csodálattal tekintenek rátok, példaképet jelentetek a jóban vagy a rosszban. Legyetek hát tudatában ennek, és adjatok példát a hűségről, a tiszteletről, az önzetlenségről. Ti a társadalmi egyetértés és béke munkásai is vagytok, akikre oly nagy szükségünk van. Viszonyítási pontot jelentetek, értékek megtestesítői vagytok az életben sok fiatal számára. Bízom abban, hogy nagyon sok jót tehettek a fiatalok körében." A szentatya biztosította a sportolókat, hogy imádkozik értük, hogy folytathassák ezt a nemes hivatást; áldja meg őket az Úr, és a Szűzanya őrködjön felettük. Végül pedig arra kérte a labdarúgókat: imádkozzanak szolgálatáért, hogy ő is „becsületes és bátor mérkőzést játszhasson mindenki javára azon a pályán, amelyre Isten állította őt".¹⁷

2013. november 22-én Ferenc pápa magánaudiencián fogadta a NLSZ elnökét. Sepp Blatter a találkozó után első reakcióként azt írta a twitteren, hogy „hihetetlen pillanat a szentatyával találkozni és arról beszélgetni vele, hogy a futball segít az emberek összekapcsolásában és hidak építésében".¹⁸

A gazdasági tényező ne nyomja el a labdarúgás ünnepi jellegét, a játékosok pedig legyenek tudatában felelősségüknek, ami a hírnévvel jár. Ezzel a két kívánsággal fordult Ferenc pápa 2014. május 2-án az Olasz Labdarúgó Szövetség (FIGC) vezetőihez, valamint a Fiorentina és a Napoli csapatához, amelyek idén Rómában mérkőztek meg az Olasz Kupa döntőjében a bajnoki címért. „Gyermekkoromban jó párszor elmentem a stadionba, és szép emlékeim vannak róla. Egyedül és a családommal is jártam ott. Örömteli vasárnapi pillanatok voltak a családom körében. Azt szeretném kívánni, hogy a foci és minden más népszerű sport nyerje vissza ünnepi jellegét. Ma a focihoz is nagy üzleti érdekek fűződnek, a reklám, a televíziók miatt stb. De a gazdasági tényezőnek nem szabad elnyomnia a sportot, mert félő, hogy beszennyez mindent nemzetközi, országos és helyi szinten egyaránt" - mondta a pápa. Végül a sport általános nevelői értékét hangsúlyozta: ha megfelelően gyakorolják, hozzájárul a személyes és társadalmi növekedéshez, a test és a lélek összhangjához, a szolidaritás, a lojalitás és a tisztelet jegyében. „Bárcsak a labdarúgás mindig kiteljesíthetné ezeket a benne rejlő lehetőségeket!"¹⁹ - zárta mondandóját a pápa, aki szép sportünnepet kívánt az Olasz Kupa döntő mérkőzéséhez.

Egy krisztusi brazil focistamodell: Kaká

2014. március 26-án Budaörsön a TESCO üzletlánc Pelé nevével fémjelzett sportszervásárlási akciójának elindításakor a névadó, aki személyesen is jelen volt az ünnepségen, az újságírók kérdésére azt válaszolta, hogy nem lehet tudni, Magyarországnak mikor lesz újra olyan futballistája, mint Puskás Ferenc (1927-2006), a legendás Aranycsapat kapitánya. „Ő egyszerre volt tehetséges és intelligens. Sokat beszélgettem vele a fociról és más dolgokról is. Egy nagy játékost az tesz igazán naggyá, ha a pályán mutatott cselekedetei mellett a pályán kívül is ember tud maradni"²⁰ - fogalmazott a 2014-es brazíliai labdarúgóvilágbajnokság hivatalos tiszteletbeli utazó nagykövete. Egy évvel korábban, szintén Magyarországon járva, a labdarúgás történetének egyetlen háromszoros világbajnoka nyilatkozott abból az alkalomból is, hogy film készül az életéről. Felidézte: „Emlékszem, hogy amikor 15-16 évesen cukkoltam a többieket, mert sokkal felkészültebb és ügyesebb voltam náluk, apám leintett. Fiam, ne csináld. Hagyd abba. Isten ajándéka, hogy focizni tudsz. Te semmit sem tettél érte. Add meg mindenkinek a tiszteletet. Akkor lehetsz csak mások példaképe." Pelé, a labdarúgás fővarázslója²¹ állítja: „Sokan kérdezték: hogyan csinálom, hogy mindkét lábbal jól tudok rúgni. Folyton gyakoroltam. A többiek kimentek a strandra edzés után, én pedig maradtam és fociztam. Kiegészítő edzéseket végeztem. Mert hiába az istenadta tehetségem, megette a fene, ha nem vagyok jó kondiban. Erre is apám tanított, aki szintén focista volt. De ahhoz, hogy újra és újra erőt merítsek, szükségem van Istenre. Különben az életemben ugyanarra vagyok legbüszkébb, amire a pályán: focizhattam, és példát mutathattam a fiataloknak."²² E sorok közt olvasva világossá válik számunkra, mennyire fontos, hogy egy neves sportember kiválósága a pályán is és azon kívül is megmutatkozzék, s főként hogy életvitelének fő forrása és meghatározója Isten legyen. A hitüket gyakorló, arról tanúságot tevő brazil katolikus futballsztárok közül toronymagasan kiemelkedik a Király, azaz Pelé.²³ A következőkben mégis egy olyan játékost emelünk ki a brazil futballtörténet ikonikus példái közül, nevezetesen Kakát, aki ugyan nem katolikus, sőt ún. neoprotestáns,²⁴ de aki - legalábbis a róla szóló tudósítások szerint - méltó arra a kisebb sarkítással e téren is érvényesnek mondható alapelvre, mely szerint a lelkipásztorkodásra készülő személy először legyen ember, azután keresztény és csak aztán pap. Megtehetjük ezt a bátor lépést egyrészt azért, mert az újprotestáns testvérek felé való nyitás a keresztény egység megvalósulásáért egybeesik Ferenc pápánk kifejezett törekvésével,²⁵ másrészt meg azért, mert Brazíliában kedvenc futballcsapatot csak egyszer választ magának az ember, és aztán kitart mellette élete végéig, az egyházak között viszont teljesen normális az átjárás.

1982. április 22-én Brazíliavárosban Ricardo Izecson dos Santos Leite néven anyakönyvezték a földkerekség egyik legjobb labdarúgóját, akit a futballkedvelők nagycsaládjának Kaká néven volt szerencséje megismerni.²⁶ A fehér Pelének is becézett klasszis volt már BL-győztes, világbajnok, aranylabdás, olasz bajnok és a Serie A (az olasz labdarúgó bajnokság első osztálya) legjobb játékosa. A könnyed, virtuóz játékáról és szerénységéről híres brazil focista ma milliók példaképe és hazájának igazi büszkesége.

Sok híres brazil labdarúgó pályafutását mélyen, a nyomornegyedekben kezdte. A sokmilliós metropoliszokban rengeteg gyerek álmodik arról, hogy a világhírű sztárokhoz hasonlóan egyszer valaki felfedezi őket az utcán, a strandon vagy a futballpályán. De még azoknak a keveseknek is, akiknek ez sikerül, később gyakran nehéz feladat feldolgozni a hirtelen jött hírnév és pénz jelentette nyomást, és az éjszakai élet, valamint a hedonista életmód sok fiatal játékos pályafutására árnyékot vethet.²⁷ Kaká élete azonban egészen másként alakult. Sikertörténete kivétel a megszokott brazil futballcsillagok típustörténeteinek a sorában,²⁸ mivel a legtöbb világsztárral ellentétben nem a favellák porából jutott el a csúcsig, családja ugyanis jól szituált középosztálybeli volt. Édesapja munkája miatt Kakáék elhagyták a fővárost, előbb Cuiabába, majd pedig az idő tájt legdinamikusabban fejlődő Sao Paulóba költöztek. A szüleivel kötött megállapodás értelmében első helyen a tanulás volt, utána jöhetett a foci. Ricardinho betartotta a sorrendet, sőt, a csodagyerek mindkét térfélen kitűnően teljesített. Szülei mindent megadtak a kisfiúnak, ami a nyugodt gyermekkorhoz szükséges: családi biztonságot, kényelmes, már-már luxus életkörülményeket és hitet. A jó körülmények persze nem szavatolták azt, hogy életében a siker sikert követ majd, sem pedig azt, hogy világklasszis labdarúgóvá válik. Kakát szülei mérnöknek szánták, de a fiú - aki tízéves kora óta a Sao Paolo kölyök- majd ifjúsági csapatában játszott - tizenötödik születésnapján közölte szüleivel, hogy futballista szeretne lenni.

A szellemi gyarapodás és a testedzés mellett - a brazil családok jelentős részéhez hasonlóan, ahol óriási szerepe van a hitnek - Kaká szülei is elsődleges kötelességüknek tartották gyermekeik lelki nevelésének biztosítását, hitéletük kellő megalapozását. Pedagógiájukat e tekintetben nem a túlzás és erőltetés jellemezte, hanem ellenkezőleg, hagyták, hogy saját maguk vegyék észre az igazi értékeket, válasszanak, majd döntsenek spirituális-vallási útjukról. „Evangéliumi keresztény családba születtem. Szüleim már megtért keresztények voltak, amikor én megérkeztem, így az otthonunkban mindig ott volt Isten jelenléte"²⁹ - nyilatkozta Kaká egy brazil lapnak adott interjúban.

Kaká mindig egy rejtélyes, 1994-es eseményhez köti mély vallásossága kezdetét, ám a rejtély hamar feloldható, ha tudjuk, hogy 12 éves korában keresztelték meg a Renascer em Cristo (Krisztusban újjászületettek) egyház³⁰ templomában. „Amikor megkeresztelkedtem, egy természetfeletti érintést tapasztaltam. Nem tudom megmagyarázni, de úgy éreztem, közelebb kerültem Istenhez. Úgy hiszem, hogy ekkor születtem igazán újjá. Megtanultam azt is, hogy Istennel sokszor az utolsó pillanatban dőlnek el a dolgok, és a hiten múlik, hogy valami megtörténik-e vagy sem, s ez azóta is meghatározza az életemet"³¹ - emlékezett vissza életének erre az időszakára, hitének gyökerére.

Sportolói pályafutása gyors ütemű felívelését hátráltatta, lelki érettségét azonban annál jobban siettette két igen komoly egészségügyi probléma. Az egyik egy tizenéves kora derekán felfedezett növekedési hormonhiányos betegség, aminek következtében 15 évesen inkább 13 évesnek tűnt, így velük is játszott a futballpályán. 17 évesen olyan gyenge volt a fizikuma, hogy szakorvos által összeállított speciális étrendre és előírt gyógyszeres kezelésre volt szüksége ahhoz, hogy csenevész alkata ellenére sportolhasson, s ezáltal mielőbb felzárkózhasson korosztályához. A másik megpróbáltatás akkor következett be, amikor Kaká már a Sao Paulo felnőtt csapatában játszott, egész pontosan 2000 októberében, amikor is nagyszülei kertjében, az úszómedencénél ugrálva egy rossz mozdulat csaknem véget vetett karrierjének. Utólag így mesélt a történtekről: „Hatalmas volt az ijedtség, hiszen csúnyát estem, a kórházban derült ki, hogy súlyosan megsérültem: elrepedt az egyik gerinccsigolyám, mégis felépültem. Járhattam volna sokkal rosszabbul is, de Jézus vigyázott rám. Az orvosok később azt mondták, hogy szerencsém van, hogy egyáltalán megtanultam újra normálisan járni. A doktorok állandóan a szerencsét emlegették, a családom azonban Istenről beszélt. Otthon mindig hálát adtunk Istennek, mert tudjuk, hogy ő őrzött és gyógyított meg"³² - állítja Kaká, aki három hónap alatt tökéletesen rendbe jött. Ez az eset is hozzájárult ahhoz, hogy a 18 éves futballista gondolkodásmódja megváltozzon. „Ma sokan úgy gondolják, hogy Kaká vallásossága a felépülés után rendkívüli módon felerősödött, mintha Isten akaratát látta volna abban, hogy nem kényszerült tolószékbe, hanem folytathatta játékosi pályafutását. Kaká ma is minden gólja után az égre mutat, egyértelműen jelezve, hogy mindent egy felsőbb hatalomnak köszönhet. Ő maga erről a balesetről és az azt követő spirituális megerősödésről nem szívesen beszél, de nincs okunk azt feltételezni, hogy tévednek azok a brazil és olasz újságírók, akik szerint a csigolyasérülése még vallásosabbá tette a fiút."³³ Innentől kezdve elkötelezett hitét a nyilvánosság előtt is vállalta, gólörömét a pályán jellegzetes módon ünnepelte. Kaká jól cselez, intelligens és rendkívül gólérzékeny. A nagyok gólörömének kifejezési módjai közül Kakáé a legvisszafogottabb és igencsak jellegzetes: minden találata után az ég felé emeli a kezét, mintegy Jézusnak köszönve meg találatát. „Köszönetet mondok Istennek, amiért velem van. Tudom, hogy bármire képes vagyok, mert mögöttem ott az Isten. És ez a tudat erőt ad"³⁴ - vallotta a World Soccernek adott interjújában. Ő az a focista, aki szerint Isten fontosabb, mint a futball. A gólkirály ennek megfelelően az alázatot tartja a futballista legfontosabb erényének, ami tulajdonképpen a többiek fölé emeli őt. „Hiszem, hogy Jézus Krisztus kegyelméből lehetek ma az, ami vagyok" - vallja lépten-nyomon.

Ezt bizonyította akkor is, amikor a 2002-es vb döntőjének lefújása után az elsők között kezdeményezte azt a látványos és megható, szent cselekményt, mely révén a teltházas stadion perceken belül egy hatalmas templommá alakult át, midőn a pálya közepén egyszerre mind - játékostársaival, kísérőikkel, gyúróikkal, edzőikkel együtt - térdre estek, és egy minden félreértést szétoszlató felirat tanúsága szerint Istennek adtak hálát közösen a győzelemért.³⁵

Akkor is a számára legfontosabb értékeket tartja szem előtt, amikor élete nagy pillanatait éli meg. Így volt ez a 2007-es év legjobb labdarúgójának járó Aranylabda átvételekor is. „Kivételes volt a szezon, és a kitüntetés csak megkoronázza ezt a valóban különleges esztendőt. Szeretnék mindezért hálát adni Istennek, aki megengedte, hogy ma itt legyek. S köszönök mindent a feleségemnek, a szüleimnek, és csapatomnak, a Milannak is" - mondta a díjátadó gálán. Gyakran visel a meze alatt „Jézushoz tartozom" vagy „Jézus szeret" feliratú trikót, amelyet akkor mutat meg, ha a kapuba talál. A pályán tanúsított viselkedése is eltér az átlagtól: imádkozva szokott pályára lépni, nem káromkodik, és nem szokott részt venni a játékosok közti összezördülésekben sem.

José Mourinho, mindmáig a világ egyik legjobb trénereként nyilvántartott portugál szakember a Real Madridnál töltött évei alatt így vélekedett Kaká iránti ragaszkodásáról: „Kaká akkor is fontos számunkra, ha éppen nem játszik. Persze a pályán a leghasznosabb, de szellemisége fontos az öltöző hangulatában, szükségünk van rá."³⁶ A Milan Szurkolói Klubok Szövetsége (AIMC) 2005 szeptemberében adta át neki a saját aranylabdáját, mert ahogy Sandro Capitanio néhai elnök fogalmazott: „Kaká nem csupán technikailag, hanem emberileg is kiemelkedik a csapatból. Rendkívül jól nevelt és udvarias mindenkivel, mintha nem érezné, hogy mekkora nyomásnak van kitéve Milan-játékosként."³⁷ Luiz Felipe Scolari, a brazil válogatott szövetségi kapitánya ekképp vélekedett róla: „A játéka rendkívül látványos, de sohasem öncélú. Rendkívül alázatos, mindig azon fáradozik, hogy miként tudja kiszolgálni a társait, miközben az egyéni akcióktól sem riad vissza." Kaha Kaladze grúz labdarúgó klubcsapattársa a Milannál pedig azt mondta: „Ricky fantasztikus formában van, két gólt szerzett, amiből az egyik Maradonát idézte, én azonban külön köszönetet szeretnék mondani a szüleinek, amiért ilyen jól nevelt gyerekük van."³⁸

Kaká nemcsak a futballban, de a magánéletben is sikeres. A pályán kívül is próbál példát mutatni, főként a fiataloknak, akik szülőhazájában a nyomor és a sűrűn előforduló kísértések miatt gyakran térnek rossz útra, ahonnan nincs vagy csak nagy ritkán van visszatérés a normális életbe. Annak ellenére, hogy a sztármagazinok már többször a világ legjóképűbb labdarúgójának választották, magánélete azóta is visszafogott és csendes. „Nem zavar - mondta az újságíróknak erről -, de azt szeretném, hogy jó futballistának és ne egy menő sztárnak lássanak."³⁹ Rendkívül vallásos emberként az sem jelentett számára nehézséget, hogy ellenálljon a rajongói klubokba tömörült szurkolólányok meg-megújuló rohamának. 2005-ben házasodott meg, és büszke arra, hogy szüzességét egyetlen gyerekkori szerelmének, élete asszonyának tarthatta meg, és így állhatott vele oltár elé, elsősorban vallási megfontolásból. Az anyagiakkal kapcsolatban is igyekszik példát mutatni: amellett, hogy jövedelméből egyházi tizedet fizet, másokon is segít. Kaká élharcosa az Atletas de Cristo (Krisztus Sportolói)⁴⁰ nevű keresztény szervezetnek, és humanitárius tevékenységet is folytat: 2004-ben ő lett az ENSZ élelmiszerprogramjának legfiatalabb éhezés ellen küzdő nagykövete.

Összegzésül elmondhatjuk, hogy Kaká nem csak nyilatkozataiban és külső megnyilvánulásaiban vallásos, hanem egész életvitele azt sugallja: tényleg Jézushoz tartozik. Joggal emlegetjük őt a legvallásosabb futballistaként. Példaképe Jézus, szeret imádkozni. Hithű, elkötelezett evangéliumi keresztény⁴¹ lévén naponta olvassa a Bibliát. „Kedvencem a Biblia, annak tanulmányozásával sohasem telhetek be"⁴² - vallja Kaká, aki mindig hangsúlyozza vallásos elhivatottságát. XVI. Benedek pápa kérésére részt vett egy televíziós bibliafelolvasáson. A Juventusban futballozó Nicola Legrottaglie társaságában az Ótestamentumból, a Teremtés könyvéből adott elő passzusokat. Szinte hihetetlen, hogy vallásossága mennyire nyomot hagy hétköznapjain. Otthoni üzenetrögzítőjén a következő szöveg szerepel: „Kaká vagyok. Most nem tudom fölvenni. Köszönöm, áldjon meg az Isten, ciao."⁴³ Olaszországba költözése előtt minden kedden és csütörtökön részt vett a Renascer em Cristo egyház vallási összejövetelein. Stoplis cipőjén a Deus é fiel (Isten hűséges) felirat olvasható. Kedvence a gospel zene, kedvenc énekese Aline Barros, kedvenc zenekara a Renascer Praise, kedvenc zeneszáma a Promessa a Renascer Praise-től. De az erkölcsös élet sem teher számára: nem iszik, nem dohányzik, nem káromkodik, és rendszeresen jár templomba.

Hosszú távú tervei is hitével kapcsolatosak: azt nyilatkozta, hogy szívesen lenne lelkész. Néhány éve a brazil O Globo televíziónak adott nyilatkozatában így fogalmazott: „Elvégeztem már egy teológiai tanfolyamot, és nem tartom kizártnak, hogy pályafutásom befejezése után nem maradok a labdarúgás világában, hanem inkább az evangéliumot szeretném hirdetni." „Nagyon szeretném és élvezném ezt a munkát. Az ehhez vezető út azonban meglehetősen nehéz, hiszen mély ismeretekre kell szert tennem teológiából, illetve szinte mindent tudnom kell a Bibliáról. A mai világban nem könnyű több mint ezer éve leírtakat alkalmazni, de egy lelkésznek éppen az a dolga, hogy a Biblia tanításait aktualizálja"⁴⁴ - mondta Kaká, akinek az ars poeticája így szól: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít". Kaká már nagyon fiatalon a futballtörténelem egyik legeredményesebb és legstílusosabb játékosává nőtte ki magát. S bár vannak, akik Peléhez, Michel Platinihez vagy Johan Cruyffhoz hasonlítják, a brazil csatár arra a legbüszkébb, hogy hívő emberként - mint mondja - „Jézussal a legjobb csapatban lehet".

„Tudo acaba em samba"

Ha már közmondással indítottunk, mondanivalónkat zárjuk is egy ideillő közmondással. Minden egy szambával végződik - ez a fanyar humorról árulkodó brazil közmondás jól jellemzi a brazíliai állapotokat, de a vb körül kialakult helyzetet is. A vezető réteg évtizedeken keresztül e közhely szellemében kalauzolta az országot, ám manapság a nagy reményekkel indult gazdasági fellendülés erőteljesen imbolyog. 2012-ben a gazdasági növekedés mindössze 0,9 százalék volt, és ezzel hátul kullog Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika, vagyis a kiemelkedő gazdasági mutatókkal rendelkező országok mögött. Luiz Ináció Lula da Silva megválasztásával, 2002-ben milliárdos nagyságrendű befektetésekkel számottevő társadalmi terveket valósítottak meg, amelyek következtében 30 millió brazil ember a szegénységből a középosztályba emelkedett. A válság első jelei után a Dilma Rousseff elnök asszony által hozott gazdasági intézkedések fennakadtak a bürokrácia útvesztőiben, és az infláció miatt mérhetetlenül megdrágult az élet, főként az élelmiszerek és a szolgáltatások ára. A kormány a 2014-es labdarúgó-világbajnokság és a 2016-os olimpiai játékok bevételére számít. Ám az ezekkel kapcsolatos infrastruktúrák költségei sok milliárddal meghaladták az eredeti összeget.

Fellendül majd a turizmus, a kereskedelem, rengeteg pénz áramlik be az országba rövid idő alatt, megsokszorozódik a fogyasztás, az országimázs is csak javul: ilyen és ehhez hasonló érveket hoztak fel azok, akik arról akarták meggyőzni a népet, hogy egy labdarúgó világesemény megrendezéséből pozitívan jöhet ki egy ország. Így volt ez Brazília esetében is. Csakhogy a tények mást mutatnak. Brazília-szerte széles körű tiltakozások zajlottak a labdarúgó-világbajnokság ellen, s úgy tűnik, még az egyik legnagyobb futballnemzet számára sem a labdarúgás ünnepe a legfontosabb manapság.⁴⁵

A dél-amerikai ország, amely ezúttal másodjára rendez futball-világbajnokságot, a tavalyi próba vb-vel nemcsak az idei elittorna teszteseményét bonyolította le, hanem egyúttal képet festett magáról a világ előtt, s minden igyekezetével próbálta bizonyítani, hogy az előttünk álló vb-t, majd a 2016-os olimpiát is képes lesz zavartalanul levezényelni. Jelen állás szerint azonban Brazíliára rábízni ilyen kaliberű feladatokat alighanem korai döntés és jókora meggondolatlanság volt. Merthogy az előzetesen hangoztatott aggályok mind bebizonyosodtak. Korrupció, visszaélések, utcai agresszió, kitelepítések, lemaradások az építkezésben, a büdzsé túllépése. Ilyen zökkenőkön keresztül jutottak el a brazilok odáig, hogy megrendezzék a néhány nap múlva startoló labdarúgó-vb-t.

Brazíliában most sem kizárt, hogy a zavargások újrakezdődnek a foci fieszta alkalmával, tekintettel arra a nagy nyilvánosságra, amit ez a rendezvény jelent. A finálé városának bíboros-érseke, Orani Joao Tempesta bizalmának adott hangot, hogy erre nem kerül sor. A tüntetők szándéka ugyanis nem a rendzavarás, hanem egy igazságosabb civilizáció építése, amely tökéletes összhangot alkot a világbajnokság humánus és sportszerű célkitűzéseivel. A Római Kúrián működő Joao Braz de Aviz brazil bíboros pedig mintha Ferenc pápa szócsöve lett volna, amikor arra mutatott rá, hogy „a társadalmi problémák megoldása elképzelhetetlen a hit szelleme nélkül, amint az Istennel való kapcsolat is feltételezi a mélyreható társadalmi elkötelezettséget".⁴⁶

2007-ben, amikor Brazília elnyerte a rendezés jogát, még minden rózsaszínnek tűnt. Akkor a nép mámorosan ünnepelt Rióban, amikor az azóta korrupciós ügyei miatt lemondásra kényszerült CBF-elnök, Ricardo Teixeira bejelentette, hogy a 2014-es seregszemlét a szamba országában bonyolítják le. „Civilizált nép vagyunk, egy olyan nemzet, amely hatalmas pozitív változásokon megy keresztül, és minden eszköz a rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy remek világbajnokságot rendezhessünk"⁴⁷ - hangzott a futballvezér szózata. Nemcsak Brazíliában, mindenhol úgy gondolták, a foci fergeteges ünnepe lesz a rendezvény. Az eufória azonban lassan elült, amikor a vb terep-előkészítési munkálatai során egyre inkább fény derült a fentebb vázolt problémákra. Minden kétely és bizonytalanság ellenére Jéröme Valcke, a nemzetközi szövetség főtitkára így nyilatkozott: „A torna fantasztikus lesz, e téren nincsenek kétségeink, azzal együtt sem, hogy nem lesz minden készen".⁴⁸ Megállapításában nyilván közrejátszott az is, hogy egy olyan ország vendégeli meg riválisait, amelyben a futballt vallásként imádják. Csakhogy azzal alighanem ő sem számolt, hogy Brazíliában sem lehet ma már mindent eladni a futball álruhájában. A túlköltekezés, a korrupció, az erőszakos kilakoltatások ott is felzúdulást keltettek. A tavalyi Konföderációs Kupa előtt és alatt még csak néhány százan tüntettek, gumikat égettek, barikádokat emeltek, azt kifogásolva, hogy a vb-főpróbának számító tornát a kormányzat jelentős mértékben közpénzekből finanszírozta. Persze ettől még csodálatos lehet a világbajnokság, főleg ha a házigazda együttes úgy szerepel, ahogy azt tőle várják, vagyis megnyeri a legrangosabb focibajnokságot.

Addig is a kormányon egyre nagyobb a nyomás, s jóllehet a Dilma Rousseff vezette kabinet hajlandó volt elállni a tiltakozásokat kirobbantó buszjegyár-emeléstől, a világbajnoksággal kapcsolatos követeléseket már nehezebb lesz teljesíteni, hiszen a pénzt már nagyrészt elköltötték, a felépült stadionokat pedig lehetetlen és egyben merő ostobaság volna lerombolni. Noha egyes híresztelések szerint a FIFA-nál már a vészforgatókönyv is szóba került, kizárt dolog, hogy egy ilyen gigaberuházás leállításával, valamint a tornának az Egyesült Államokba való költöztetésével együtt járó anyagi és presztízsveszteséget akár a brazil kormány, akár a nemzetközi szövetség megengedhetné magának. A világbajnokságot tehát a tiltakozások ellenére is minden bizonnyal Brazíliában rendezik, ám a világ leginkább futballőrült országában, ahol a labdarúgás valóságos vallás, ezután sem fogják tétlenül nézni a kiábrándult milliók, ahogy imádott játékuk a globális, öltönyös elit szórakozásává válik. A tiltakozók egyikének transzparense jól tükrözi a brazil nép alsó és középosztályának óhaját: „Nem akarunk olyan országot, amely csak a gringóknak szép."⁴⁹

Bízunk benne, hogy a latin-amerikai pápa látogatása és imái hatására, az aparecidai Szűzanya közbenjárása által, valamint a riói Megváltó Krisztus áldásában részesülő nemzetközi sportrendezvény sikere lényegesen hozzájárul majd a szeretet civilizációjának továbbépítéséhez, s a jövőben is a félkontinensnyi kiterjedésű ország, Brazília nevének hallatán a napfény, Amazonas, foci, karnevál és szamba varázslatos szavai jutnak ismét eszünkbe.

Végezetül álljon itt egy ima, amely remekül rímel a Ferenc pápától választott alapgondolatra, s talán minden futballdrukker imája lehetne az elkövetkező kerek egyhónapos focimaraton rendkívül élénk napjaiban:

„Szeretem a futballt, bár a foci nem minden az életemben. Türelmetlenül várom, amikor egy futballmeccset közvetítenek a televízióban. Elbűvöl a játék, és vágyom kedvenc csapatom győzelmére. Megijeszt, amikor a családomban azt mondják, hogy futballőrült vagyok, és nem lehet hozzám szólni a közvetítések alatt. Uram, én mégis tudom, hogy a foci nem vetekszik veled. A te kezedben van az életem, és minden nap a te kegyelmedből élek. Hiszem, hogy a sport iránti lelkesedésem is a te akaratodból származik. Örülök a futball-világbajnokság mérkőzéseinek, és hálát adok érte neked.

Örömteli szívvel remélem, hogy ez a világbajnokság magába foglalja a lelkesedést, az emberi kapcsolatokat, de a tűrést és a sportszerű játékot is.

Add, Urunk, hogy ez a bajnokság igazi sportszerű küzdelem legyen, ahol valóban a legjobb győz. Add, hogy a világbajnokság egy nagy ünneppé váljon, ahol a játékosok, a szervezők és a nézők azt ünneplik, ami összeköti őket."⁵⁰

 

Rövidítések

AC - Associazione Calcio

AIMC - Associazione Italiana Milan Clubs

BL - Bajnokok Ligája

CBF - Confederagao Brasileira de Futebol CNBB - Conferéncia Nacional dos Bispos do Brasil ENSZ - Egyesült Nemzetek Szervezete FC - Futebol Clube

FIFA - Fédération Internationale de Football Association

FIGC - Federazione Italiana Giuoco Calcio

IBGE - Instituto Brasileiro de Geografia e Estatística

NLSZ - Nemzetközi Labdarúgó Szövetség

vb - világbajnokság

 

Jegyzetek

1 Vö. Futballedzés a pápával a Copacabanán. http://erdelyinaplo.ro/szelrozsa/futballedzes-a-papaval-a-copacabanan (2013. október 30.)

2 A népesség kb. 85 százaléka katolikus, mintegy 165 millió a brazil katolikusok száma. A 453 főpásztorból álló püspöki kar a katolikus világ legnagyobb püspöki konferenciája. Az egyházmegyés és szerzetespapok együttes száma közel 21 ezer. A katolikus egyház szolgálata átöleli a polgári, társadalmi, nevelői és közigazgatási élet minden területét. Közel 9 ezer különböző fokozatú katolikus iskolában kétmillió diák tanul, és 8500 karitatív intézet van katolikus kézben. Az imponáló számadatok ellenére a valóság ennél sokkal aggasztóbb. A Brazil Földrajzi és Statisztikai Intézet (IBGE) legfrissebb felmérései szerint Brazília továbbra is a Föld legnépesebb katolikus országa, viszont az utóbbi évtizedekben az összlakosság jelentős növekedésével párhuzamosan olyan számottevő arányban csökkent a katolikus felekezethez tartozók létszáma a protestáns vagy inkább neoprotestáns egyházi közösségek javára, hogy a Brazil Katolikus Püspöki Kar (CnBb) elnöke, Raymundo Damasceno Assis bíboros is elismerte: a brazil és a katolikus közé már nem lehet egyenlőségjelet tenni. - l. http://www.ibge.gov.br/home/

3 Poós Gergely: Magyar közmondások új értelmezésben 4. rész. http://iroklub.napvilag.net/iras/43502 (2014. április 21.)

4 Dénes Tamás: Brazil futballszamba. Trió Budapest Kiadó, Budapest 1994, 12.

5 Vö. Rosdy Pál: A szentatya brazíliai próbatétele. Új Ember, 2013. 07. 7.

6 Vö. Milyen Brazília várja Ferenc pápát - helyszínről érkezett tudósítás. http://hu.radiovaticana.va/news/2013/07/19/milyen_braz%C3% ADlia_v%C3%A1rja_ferenc_p%C3%A1p%C3%A1 t_%E2%80%93_hel ysz%C3%ADnr%C5%91 l_%C3%A9rkezett_tud%C3%B3s%C3% ADt%C3%A1 s_/ung-711929 (2014. április 24.)

7 Rosdy Pál: Ferenc pápa Rióban. Új Ember, 2013. augusztus 4.

8 Portugál szó, jelentése: válogatás, választék; a brazil futballválogatott beceneve.

9 Spanyol kifejezés, jelentése: fehér-égkékek; az argentin válogatott mezének színeib ő l ered ő becenév.

10 Vö. Ferenc Pápa valóban él-hal a futballért! http://www.fociclub.hu/2013/04/ferenc-papa-valoban-el-hal-a-futballert-kepek/ (2014. május 13.)

11 (vm): Szombat esti imavirrasztás a Copacabana tengerparton: „Legyetek egy szebb egyház, egy jobb világ építői!" - Ferenc pápa buzdítása a fiatalokhoz. http://hu.radiovaticana.va/news/2013/07/28/szombat_esti_imavirraszt%C3%A1s_copacabana-ban._%E2%80%9 Elegyetek_egy_szebb/ung-714653 (2013. október 30.)

12 Korponai Gábor SJ: Anchieta Szent József - Újabb jezsuitát avatott szentté Ferenc pápa. http://www.magyarkurir.hu/hirek/anchieta-szent-jozsef-ujabb-jezsuitat-avatott-szentte-ferenc-papa (2014. április 5.)

13 Vö. Szalontai Anikó: Aloisius Scrosoppi. Ú Ember, 2014. március 30.

14 Portugál kifejezés, jelentése: csodálatos játék. Pontos etimológiája mindmáig vitatott. A labdarúgással kapcsolatos eredetét Waldyr Pereira, ismert nevén Didi brazil futballistának tulajdonítják. Ugyanakkor Pelével is összefüggésbe hozzák, miszerint ő használta volna először. Állítólag az írott sajtóban legelőször H. E. Bates angol szerző és futballfanatikus használta a kifejezést Agyak a lábakban című újságcikkében 1952-ben, magasztalva a játék erényeit. De nem marad le e tekintetben Stuart Hall egykori brit rádió-tévébemondó sem, aki 1958-ban szintén az elsők között használta az ismertté vált fogalompárt a Manchester City nagyszerű ír futballistája, Peter Doherty játékstílusának leírásához, és szakkommentátori karrierje során tovább népszerűsítette a frázist. Pelé 1977-ben megjelent önéletírásának ezt a címet adta: Életem és a csodálatos játék. - vö. The Beautiful Game. http:// en.wikipedia.org/wiki/The_Beautiful_Game (2014. április 30.)

15 Maradona: „Isten keze most pápát adott Argentínának". http://www.csakfoci.hu/node/134161 (2013. október 26.)

16 Vö. Pápa a lelátón. Új Ember, 2013. május 26.

17 Vatikáni Rádió/Magyar Kurír: Ferenc pápa: Legyetek igaz emberek a sportban és a mindennapi életben egyaránt! http://www.magyarkurir.hu/de/node/48033 (2013. október 26.)

18 (mti): Ferenc pápa audiencián fogadta Sepp Blattert. http://www.nb1.hu/hirek/ferenc-papa-audiencian-fogadta-sepp-blattert (2014. április 13.)

19 (gá): A pápa fogadta a Fiorentina és a Napoli csapatának labdarúgóit: a pénz ne szennyezze be a focit. Legyetek sportolók, a fiatalok néznek titeket! http://hu.radiovaticana.va/news/2014/05/02/a_p%C3%A1pa_fogadta_a_fiorentina_%C3%A9s_a_napoli_csapat%C3% A1nak_labdar%C3%BAg%C3%B3it:_a_p%C3%A9nz/ung-795890 (2014. május 3.)

20 Pelé: A spanyol és a német futballválogatott a legjobb. http://sportgeza.hu/futball/hirek/2014/03/26/pele_a_spanyolok_es_a_ nemet_futballvalogatott_a_legjobb/ (2014. április 20.)

21 Vö. Bureau, Jerome: Brazilok, a futball varázslói (ford. Kormanik Zsolt). Aréna 2000 Kiadó, Budapest 2006, 62-79.

22 A foci nem szólójáték (Návai Anikó interjúja Pelével). 168 óra, XXV/32. 2013. 39.

23 Vö. Bakó Csongor István: A királysport koronázatlan királyának istenhitéről önéletírása tükrében. Keresztény Szó, XXV/3. 2014. 32-36.

24 Vö. Irányt mutatott Brazíliának? - Kaká katolikusból pünkösdi keresztény lett. http://archiv.evangelikus.hu/nagyvilag_2009-2011/iranyt-mutatott-brazilianak-2013-kaka-katolikusbol-punkoesdi-kereszteny-lett/?searchterm=None (2014. május 13.)

25 Vö. (asz) - Vatikáni Rádió (ENG)/Aleteia/Magyar Kurír: Ferenc pápa történelmi videoüzenete. http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-tortenelmi-videouzenete-videoval (2014. május 8.)

26 L. Misur Tamás: Kaká. (A világ legjobb futballistái 6., szerk. Ládonyi László) Aréna 2000, Budapest 2007.

27 Vö. Leite Lopes, José Sergio: A brazil futball: társadalmi konfliktusok és nemzeti identitás (ford. Németh Orsolya). Replika, 2002. 47-48. 111-113.

28 Vö. Brigicyy: Kaká életrajza. http://starity.hu/sztarok/kaka/eletrajz/ (2013. október 26.)

29 Morvay Szilárd-Németh Szilárd: Kaká, a hit hőse. Hetek, 2007. december 7.

30 Igreja Apostólico Renascer em Cristo (port.): az evangélikus, újpünkösdista szektákhoz sorolható protestáns-fundamentalista egyházi közösség; Sao Pauló-i központú evangéliumi keresztény egyház, amely igen nagy népszerűségnek örvend a városi polgárság körében. 1986-ban alapította Estevam és Sonia Hernandes házaspár, azóta is ők vezetik a megagyülekezetet. Az újprotestáns felekezetnek 2 millió tagja és 1200 temploma van Brazíliában, Argentínában, az AEÁ-ban és Olaszországban. - l. http://www.renasceremcristo.com.br/

31 Morvay-Németh: Kaká, a hit hőse. Hetek, 2007. dec. 7.

32 Uo.

33 Misur: i. m., 17.

34 Kaká: Isten fontosabb, mint a futball. http://www.focitipp.hu/?id=2410 (2013. október 26.)

35 Vö. Jézushívő világbajnokok. http://hetek.hu/hatter/200207/jezus_hivo_vilagbajnokok (2014. április 10.)

36 M. B.: A Real edzője Kaká-ról: ha nem játszik is, erőt sugároz. http:// mindennapi.hu/cikk/sport/a-real-edzoje-kaka-rol-ha-nem-jatszik-is-erot-sugaroz/2011-04-17/2666 (2013. október 26.)

37 Misur: i. m., 51.

38 Uo. 52.

39 Morvay-Németh: Kaká, a hit hőse. Hetek, 2007. dec. 7.

40 Atletas de Cristo (port.): Jézus feltétel nélküli szeretetén alapuló, a sportot (futballt) és a vallást összefogó, profi és tehetős sportolók (futballisták) által életre hívott civilszervezet, amely ma már több mint tízezer aktív taggal büszkélkedhet, akiknek célja a világ jobbá tétele az evangélium hirdetése és a jótékonykodás gyakorlása által. Megalakulása óta több ezer (főként brazil) gyermeknek segített kikerülni a nyomorból, számtalan tehetséget felfuttatott az élsportolói mezőnybe, éves szinten több millió dollárt fordítva a leginkább hátrányos helyzetűek megsegítésére. - l. http://www.atletasdecristo.org/

41 Vö. Az evangéliumi kereszténység ma jórészt arra a felekezetek feletti teológiai és kegyességi irányzatra, lelkiségre utal, amely különleges hangsúlyt fektet a Biblia szerepére a keresztény életben. A mai evangelikalizmus négy felvetésre koncentrál: a Biblia tekintélye és elégséges volta; megváltás kizárólag Krisztus kereszthalála által; a személyes megtérés szükségessége; az evangelizáció szükségessége, helyessége és sürgőssége - vö. McGrath, Alister E.: Bevezetés a keresztény teológiába (ford. Zsengellér József), Osiris Kiadó, Budapest 2002, 114-117.

42 Újságcikkek - Kaká. Itt mindent megtudhatsz róla. http://kaka8.gportal.hu/gindex.php?pg=32965823 (2014. május 14.)

43 Misur: i. m., 61.

44 Morvay-Németh: Kaká, a hit hőse. Hetek, 2007. dec. 7.

45 Vö. A futball már nem vallás. http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=655634 (2014. április 9.)

46 Vö. A pápa a reményt hirdeti Rio de Janeiróban (Vatikáni Rádió), in: Vasárnap, 2013. július 28.

47 Labdarúgás 2014-Vb: A brazilok nem a gringóknak akarnak vébét rendezni. http://informaciok.eu/index.php/sport/1141-labdarugas-2014-vb-a-brazilok-nem-a-gringoknak-akarnak-vebet-rendezni (2014. április 11.)

48 Főpróbát tart Brazília. http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=654442&referer_id=friss (2014. április 25.)

49 Labdarúgás 2014-Vb: A brazilok nem a gringóknak akarnak vébét rendezni. http://informaciok.eu/index.php/sport/1141-labdarugas-2014-vb-a-brazilok-nem-a-gringoknak-akarnak-vebet-rendezni (2014. április 11.)

50 Horváth István Sándor/Magyar Kurír: „Azoknak, akik szeretik, és azoknak, akik nem" - Elmélkedések és imák a foci-vb idejére. http:// www.magyarkurir.hu/en/node/22544 (2006. június 9.)