Könyv
bUDA LÁSZLÓ: MIT ÜZEN A TESTED?
GYÓGYÍTÓ KOMMUNIKÁCIÓ BELSŐ
VILÁGODDAL
Buda László orvos, pszichiáter és pszichoterapeuta, tanít és előadásokat tart, a Magyar Szomato-Pszichoterápiás Egyesület társalapítója. Speciális saját módszerét szomatodrámának nevezte el, erről azt vallja, nem ő találta ki, hanem „magától lejött". Szakmai és életfeladata saját szavai szerint: „Orvosként azt tartom legfőbb feladatomnak, hogy segítsem a hozzám fordulókat elindulni az öngyógyítás útján". Azt is vallja: „saját magunkhoz fűződő viszonyunk megértése legalább olyan bonyolultnak és megfoghatatlannak tűnhet, mint társas kapcsolataink építése". Véleménye szerint az élethez is, de a gyógyuláshoz kiváltképp szükséges az önismeret, mellé pedig az önszeretet, hiszen ez utóbbi nélkül előbbi elviselhetetlen. E szeretetnek tartozéka a magunkról való pozitív kép és gondolkodás, ami nem csupán egyes cselekedetek, megvalósítások, sikerek, eredmények következménye, nem annak kellene lennie, hanem mélyen és alapvetően saját létezésünk egésze fölötti öröm. Ebbe beletartozik az emelkedett szellem és a mély lélek mellett a testi való is. Ám nagyon sokan szenvednek saját testüktől: nincs pozitív képük róla, s nem fűzi őket jó viszony saját testükhöz. Márpedig szinte általánosan tapasztalható, hogy a test szinte elvész, betegség esetén is csak mint biomechanikai gépezet kerül elő szinte a semmiből, és éppen betegség esetén szükséges a testtel való jó viszony a gyógyulás érdekében. Buda László szerint a gyógyítás egyszerre tudomány, művészet és vallás. Ismerni kell a természet működési elveit, hogy a szakmai szabályok szerinti gyógyítás ehhez alázattal viszonyulva működhessen. De lélek és alkotókedv is kell hozzá, és hit, remény és szeretet híján csak biológiai síkon mozog a gyógyító, ami viszont kevés az igazi gyógyításhoz. Ezért is javasolja Buda László, hogy hitehagyott és reményvesztett, szeretetlen doktorra ne bízzuk magunkat. A terapautának mindig önmagát is kell javítania, fejlesztenie, csakis úgy tud mást eredményesen a gyógyulás útjára segíteni. Mindezek előtt azonban legfontosabb kinek-kinek magának egészségesen (meg)tartania önmagát, beleértve a testét, mely összhangban áll a szelleme és lelke állapotával. Nem véletlen a szomato- szókapcsolat használata Buda Lászlónál: gondoljunk csak az efféle összefüggésekre: pszichoszomatikus tünetek, lelki gondok, tragédiák szomatizálása, szomatikus megjelenítése... Ez azt jelenti, hogy a lelki megrendülések a testen jelentkeznek. Nagyon sokan nyelik le, fojtják vissza bánatukat, a kultúránk is kedvez ennek, amikor különösen a férfiakat kisgyerekkortól arra nevelik, hogy „egy férfi nem sír". A ki nem fejezett, meg nem élt, fel nem dolgozott sérelem, bánat sokszor vált át immár el nem fojtható, teljes körű figyelmet követelő testi bajjá. S még a látszólag teljesen biológiai magyarázattal bíró testi tünet is enyhül, ha a lélek orvoslását, pozitívabbra hangolását sikerül elérni.
Módszeréről Buda László ezt állítja: „A SzomatoDráma lényegében egy rendszerszemléletű, gyakorlatorientált, rugalmasan alakítható, játékos módszer. Ennek tanítása és gyakorlása közben találkoztam több tucat, reménytelennek tűnő testi tünet, panasz »csodás« (értsd: váratlan, megmagyarázhatatlannak tűnő, erőteljes) átalakulásával, a szénanáthától kezdve a fogfájáson, szívproblémákon, emésztési zavarokon át egészen a daganatos betegségekig." Buda László könyvében néhány konkrét esetet, gyógyulást is bemutat: porckorongsérv, aranyér, keresztcsonti és más ízületi fájdalmak, migrén, szemfájás panaszával jelentkező betegek történeteit meséli el. „Csodás gyógyulásokról lépten-nyomon hallunk -csak sajnos általában nem velünk történnek. Igyekszünk hinni a lehetőségben, de a hitünket valós, átélt, saját tapasztalatok erősíthetnék meg igazán, azoknak pedig gyakran híján vagyunk. A csoda esélyei elvékonyodnak, marad a gyógyszer, a műtét, a diéta, a türelem." - írja, majd könyve megírásának motívumaként így folytatja: „Szeretném elmagyarázni, miért nem csoda mindez, hogyan tegyük lehetővé, hogy szervezetünkben minél inkább teret kapjon az igazi csoda, a természetes, önműködő gyógyulás, amit egy szóval úgy is szoktunk nevezni: öngyógyítás." A könyv tág teret szentel ennek az öngyógyításnak, ehhez pedig konkrét és használható receptet ad. Úgy véli ugyanis, a testet és a fizikai környezetet együttesen kell figyelembe venni és gondozni, majd az érzelmek és kapcsolatok szintjét rendezni, a megbetegítő érzelmeket elengedni, aztán a gondolkodást tisztítani, gyógyítani, s végül rátalálni a lelkünkre, a személyes küldetésre, s így beleolvadni az isteni minőségbe.
Fontos fejezetet szentel a szerző az öndiagnózisnak is, ami a ma tájainkon tapasztalható egészségügyi helyzetben nem elvetendő. Természetesen ennek alapját nem félelmek és féligazságok képezik, melyeket a szomszédtól vagy az internetről felcsipegettünk, hanem a már többször hangsúlyozott kendőzetlen őszinteség és ezzel együtt az önismeret, önelfogadás. Furcsának tűnhet az öndi-agnózis gondolata, mert nagyon tárgyiasított orvosláshoz szoktunk hozzá, amiről azonban éppen a rendszert ismerő orvos mondja: bár az orvosok közt divatos mondás szerint a jó diagnózis fél terápia, ezzel mégsem gyakran találkozott, azaz a doktor mégoly tudományos diagnózisa sem bírt gyógyító erővel. „Diabetes, szívritmuszavar, tenziós fejfájás, allergia, rák, pánikbetegség, depressziós zavar. - valahogy hiányzik nekem ezekből a diagnosztikus kategóriákból a lényeg megragadása, a továbblépés irányának megmutatása, az inspiráló energia." Buda
László a népnyelv ismert kategóriáit idézi - kimerült a sok munkától, bánat ült a szívére, mellre szívta stb. -, és állítja, ezekben több lényeglátás sűrűsödik, mint sok, latin szavakkal megtűzdelt tudományos betegség-megnevezésben. Éppen ezért ajánlja is, hogy a testi tünetekkel küszködő ember legalább betegsége jelentkezésekor próbáljon meg egy meditációs gyakorlat során önmaga mélységeivel kapcsolatba kerülni, öndi-agnózisra jutni, s a saját belsővel való kapcsolatba jutás által az öngyógyító, a gyógyulást elősegítő erők is felszabadulnak. A könyvben ugyan testszimbolikaértelmezést találunk, ám a szerző jelzi: ezek ismerete lényegében csak racionális tudás, aminek gyakorlatba ültetése, átélése nem megy könnyen az efféle elmélyedéshez nem szokott, neveltetés és iskoláztatás nyomán igencsak elméleti-racionális beállítottságú mai embernek. Szüksége van mégis a terapeutára, aki ezek „lefordításában" segít. Buda László azt írja: „Ha valaki hajlandó ezeket a szempontokat mélyen átgondolni és elemezni, többé-kevésbé ráébredhet a tünete, betegsége valódi üzenetére. Ez az üzenet mindig konstruktív, és végeredményben egy, a teljesebb körű harmónia irányába mutató gyengédebb-keményebb nyomásként, iránymutatásként értelmezhető." Buda László tétele az, hogy a betegség, mégoly ijesztő legyen is az, üzenet a testétől elidegenedett embernek: üzenet arról, hogy eljött a változás, változtatás ideje.
Kulcslyuk Kiadó, Budapest 2013
Bodó Márta
