Könyv
p. MÜLLER PÉTER:
TEST ÉS TEATRALITÁS
A fekete borítón hatalmas fehér nagybetűk hívják fel a figyelmet a TEST-re, fölötte-alatta sárgásan villog, mégis csupán alkalmi kísérőszövegnek hat a szerző neve és a teatralitás szó. A sötét háttérből a szöveg alatt, az oldal kétharmadában ujjakat látunk: felülről megvilágított, égre tartott tenyerekből felfelé meredő ujjakat, olyan közelítésben, hogy a bőr redői is világosan kirajzolódnak, szinte szemmel látható az ujjlenyomat. A test a szemünk előtt, kitapinthatóan mered, kérezkedik be a tudatunkba, mint a kötetben itt-ott megjelenő fotókon, amelyek Harnóczy Örs Fotószobrok című sorozatából valók. Ez a test ennek ellenére a legkevésbé sem érzéki, bár szinte tapintható, inkább a sorozatcímnek megfelelően szobor-szerű. És a kötet címének megfelelően teatrális.
A kötet egyébként nem képeskönyv, hanem tanulmánykötet, egyes fejezetei a test különféle szociális és kulturális megjelenéseit járják körül Filozófiák teste, Társas lények teste, A színjátszók teste, Holtak és meztelenek, Drámabeli testek címek alatt.
Hogy miről szól a kötet és miért lehet érdekes a keresztény olvasó számára? A szerző, aki pécsi egyetemi tanár, témáját így vezeti fel: „A modern, majd a posztmodern ember számára a test olyan felszínné, olyan felületté vált, amelyre a különféle (hatalmi) intézmények ráírják a maguk jeleit. [...] E hatalmi diskurzusokat felülírva a testben és a test által olyan folyamatok működnek, amelyek a civilizációs reguláció, a fegyelmezés, az egyre differenciáltabbá váló szocializáció ellenére is szakadatlanul felszínre törnek, és felforgatják az ész vagy a hatalom által kialakított rendet. A tudományos érdeklődés ellenére »a testiség problémája a családban, a nyilvánosságban és a munka világában mindinkább zavaró tényezőnek mutatkozik, s csupán tisztázatlan, torz formáiban [...] válik aktuális témává. [...] A konkrétság, a test materiális momentumának elillanása nyilvánvalóan megkettőződik a bőséges citátumokkal ékesített némaság törvényszerűen ellentmondásokkal szabdalt tere-pén.«" Ilyen szempontból a test megjelenítése és a vele való kapcsolat a mai ember számára legalábbis kétértelmű. „Ambivalencia uralkodik a nyugati bölcseleti és kulturális gondolkodásban az emberi test iránt. Hasonló ambivalencia jellemzi ebben a kulturális hagyományban a színházzal, a teatralitással szembeni viszonyt. Ez a kettős ambivalencia egy tőről fakad, és többek között ez a folytonosan újratermelődő és újrahagyományozódó kétesség, kérdésesség mutat rá e két tényezőnek - testnek és teatralitásnak - a mélyen gyökerező kapcsolatára." A bölcsész képzettségű szerzőt a testnek elsősorban a nyilvános megjelenése, megjelenítése érdekli, ami a mai kultúrában a legkülönfélébb kontextusokban történik meg, gondoljunk csak a filmbeli, színpadi, hírlapbeli meztelenség kérdéskörére és elsöprő jelenlétére, de akár a Messiások avagy A nyugati ember és a megváltás gondolata címen 2009-ben a debreceni MODEM-ben megnyitott kiállításra, ahol (egyik kiállítási beszámoló címét parafrazálva) keresztek és testek uralták a látóteret.
P. Müller Péter tanulmánykötete azért is izgalmas olvasmány, mert látszólag a hűvös és elméleti egyetemi szellemi vizeken evez, mégis a mindennapjainkat húsba vágóan érintő témát feszeget. Beszél a test visszatér(ít)éséről és börtönéről, ahogyan az a századok során alakult felfogásban élt, s említi az átmeneteket, határokat és rítusokat, amelyek a testtel való kapcsolat és a testről való gondolkodás történetét jellemzik. Szól a viselkedésről, szabályozásról és a nyilvánosságról, amelyek a testről való gondolkodásunkat meghatározzák. A Holtak és meztelenek című részben külön elemzi a színre vitt halál témáját, hiszen ami egykor tabu volt, mára megszokott, hasonlóképpen a ruhátlanság lehetőségeiről, eseteiről is szól. Ahogyan a prológusból idézett témafelvezetőben ígérte, a szerző a testpolitika és diktatúra összefüggéseit sem kerüli meg. Míg a kötet nagy részét elsősorban színházi, drámákból vett példák uralják, az Epilógusban a szerző a teatralitás testen kívüli, azon túlmutató helyeiről tesz említést, s ezzel olyan aktuális témák felé nyit, mint a városi lét, kulturális és városi konstrukció, kert és építészet, s e kiterjesztés során „a test végső soron feloldódik a tájban", azaz talán természetesebb közegébe tér vissza. Utat nyit arra, hogy az elidegenedettségére ráébredő és arra reflektáló mai ember végül ismét harmóniába kerüljön önmagával, ezen belül teste és szelleme-lelke ismét egybesimuljon és ne egymás ellen lázadjon-dolgozzon.
Balassi Kiadó, Budapest 2009
Bodó Márta
