Földvári Mónika
aLKOTÓ ÉS GYÓGYÍTÓ
LEHETŐSÉGEK
A MOZGÁSBAN
A pszichodinamikus módszerről
Healing Anchored in the Body - The Way of the Psychodinamic Movement and Dance Therapy
In the study I introduce the characteristics of the main working methods of Psychodinamic Movement and Dance Therapy, that was developed in Hungary, in psychiatry work, fist by Márta Merényi. The introduced working methods are the work with body consciousness, the relational work, the improvisation and the verbal sharing of the experiences. Nowadays the method used mainly in self-knowledge groups, and can be advised for anyone who would like to improve his/her perception, to have a more free and sincere contact with his/her body or just interesed in creating by dance and movement.
Keywords: Psychodinamic Movement and Dance Therapy, therapy methods, movement and dance, psychoanalitical group therapy
A szerző szociológus, tanár, pszichodinamikus mozgás- és táncterápiás csoportvezető. Jelenleg egyetemi adjunktus a budapesti Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében.
A táncot, mozgást alkalmazó terápiának többféle iránya létezik, ezek közül a Magyarországon kifejlesztett pszichodinamikus irányzat a mozgásban, táncban rejlő alkotó és gyógyító lehetőségeket összekapcsolja a pszichoanalitikusan orientált csoportterápia eszközeivel.
Bár a módszert pszichiátriai osztályokon fejlesztették ki (elsőként Merényi Márta), manapság gyakrabban alkalmazzák önismereti csoportokban. Hosszabb, legalább ötven órás terápiás folyamatról van szó, amely során egyszerre figyelünk az egyéni testi-lelki érzések dinamikájára (változásaira, feszültségeire) és a csoportban megszülető testi-lelki érzések változásaira, összefüggéseire (a csoportdinamikára).
A módszer alapja a külső és belső testi észlelések, érzések, mozgások átélése, tudatosítása, korrekciója: ezt nevezzük testtudati munkának. A test fizikai állapotváltozásait egyszerű figyelmi fókuszt ajánló gyakorlatok segítségével követjük le (például a légzés, járás megfigyelése, irányokkal, sebességgel való kísérletezés).
Ezáltal énünk egy olyan rétegét, a testet, a testi szelfet hozzuk működésbe, amit ugyan folyamatosan élünk és használunk, de gyakran nem veszünk tudomásul. A hétköznapokban testi érzeteink közül inkább csak az erősebb ingerek, változások tudatosulnak bennünk, miközben a testi élményeink alapvetően meghatározzák a hangulatunkat, azt, ahogyan önmagunkat és a bennünket körülvevő világot érzékeljük.
Testi érzéseink énünk legősibb rétegét képezik. Személyiségünk „magja" - az a testi-érzéki hangulat, ritmus, amelyre ráépülnek énünk későbbi rétegei - nagyon korán, a beszéd előtti életkorban kezd kialakulni. A preverbális kor tapasztalati világa, az élmények és kapcsolatok átélése, szabályozása még testi folyamatokon keresztül történik - ez az élményvilág a mozgás és érzékelés segítségével válik hozzáférhetővé és korrigálhatóvá. A testélmények alakításával pedig a hozzájuk kötődő öntudatlan élmények, kapcsolati mintázatok is tudatosulhatnak, változhatnak, így lehetővé válik személyes történetünk újraírása, a szelf átstrukturálása.
A testtudati munkára való képesség folyamatosan fejlődik a terápiás folyamat során.
A PMT-ben egyaránt lényeges az egyéni és kapcsolati munka. Az egyszerű mozgásos gyakorlatok kiérzékenyítik saját testi valónk érzékelését és a másokkal való kapcsolatban átélt testérzeteket.
A kapcsolati munka során megjelenhetnek kapcsolati elakadások, viszonyulások, projekciók. Egy konkrét páros gyakorlat során például az egyik fél nagyon aktív volt, miközben a másik egyre inkább passzívvá, mozdulatlanabbá, tehetetlenebbé vált. Ahogy az aktív fél is lassított a mozgásán, csökkentette aktivitását, úgy tudott a passzív fél kimozdulni a korábbi állapotából. Ez megjelenített valamit az ő kapcsolati viselkedésükből. Az alkalom végi megbeszélés során összerakták, hogy mit jelentett ez számukra. A feladat során átélhetővé vált és tudatosodott számukra, hogy ha mindent az egyik fél akar meghatározni a kapcsolatban, akkor a másiknak nem marad tere. Tehát a kapcsolati munkában való elakadások átélése, tudatosítása és megértése segít a korrekcióban, hétköznapi életben való köny-nyebb boldogulásban.
A PMT közvetlen célja valóságélményünk testi szintű megélése és korrekciója, ennek megfelelően a gyógyító folyamat lelke egyrészt a testtudati munkára való képesség, másrészt a testtudati állapotban kibontakozó szabad mozgásos kísérletezés. Ahogy fejlődik a test integrált egészként való élménye, gazdagodik a térhez való viszony és a másokhoz való kapcsolódás képessége, úgy nő az improvizációs készség.
Az egyedüli, páros vagy csoportos mozgásimprovizációban az önfelfedezés összekapcsolódik az önalkotás élményével (szelf-formáló alkotó folyamat). Az improvizáció utat nyit a korábbi élmények integrálására és átformálására, így megta-pasztalhatóvá válik az önkifejezés és a kreativitás gyógyító ereje.
A pszichodinamikus módszer lényeges önismereti eszköze a mozgásos élmények megbeszélése is. (Minden alkalom megbeszéléssel kezdődik és zárul.) A megbeszélés során lehet egyeztetni a közös mozgásokban átélt élményeket, az „itt és most" egymásnak adott visszajelzések segítik az önismeretet, a változást. Habár nem lehet minden testérzést kimondani, nagyon fontos a testi és verbális élményeink összekapcsolása a csoportfolyamatban.
