Elena Maria Şorban
a CSÍKSZEREDAI RÉGIZENE FESZTIVÁL
Együttesek és különleges együttműködések
A szerző egyetemi docens. Zenetörténetet, gregorián paleográfiát és zenekreativitás pszichopedagógiát tanít a kolozsvári Gheor-ghe Dima Zeneakadémián, illetve Bach-kantátái teológiai és zenei elemzését a Babe§-Bolyai Tudományegyetem Református Teológia Karán. Fő kutatási területe az erdélyi gregorián zene, amelyet a négy fiából álló szkólával szólaltat meg. Műfordítói munkásságának gyümölcseként eredetileg latin, magyar, angol, német, portugál nyelven írott művek jelentek meg románul.
Az idei fesztiválprogram a hazai hagyományok mellett az igényes francia régizene kincseit emelte ki. De az idei élményeim - az azelőtti évekhez mérten - még inkább előtérbe hívták a művészet, az oktatás és a kultúraszervezés erkölcsi és gyakorlati összefüggéseit. Az alábbiakban néhány gondolatot osztok meg e hármasság mentén.
A Régizene Nyári Egyetem
Filip Ignác Csaba (2. kép) egyetemi tanár „fesztivál-korszakának", művészeti igazgatásának e legfontosabb megvalósítását immár hetedik alkalommal szervezték meg, és több mint ötven hallgató vett részt rajta. Hat nap alatt nagy eredményeket hoz az oktatás, főleg a tanárok kiváló munkabírásának köszönhetően, de amiatt is, hogy a legtöbb hallgató visz-szajáró. Idén nagyon ösztönző kezdeményezésnek bizonyult, hogy a legjobb tanoncok a „nagy" fesztiválszínpadon foglalhattak helyet, s nemcsak programközönként, hanem az együttesekben is.
2. kép. Filip Ignác Csaba, a fesztivál művészeti igazgatója. Fotók: Ádám Gyula
1. kép. Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója
3. kép. Szabó István budapesti lantművész
A közönséggel vállalt közösség -vagyis a konferált koncert előnyei
Ezek az előnyök leginkább azoknál az előadóknál mutatkoztak, akik maguk vállalták a zene kommentálásának feladatát. Közülük azokat említem, akik hangszerüket ismertették: Mandel Róbert a népi hangszerként továbbélő tekerőlantot, Chereji Szilárd a nagybőgő elődjét, a violone-t, Jean Tubéry a középkori cinket.
Szabó István budapesti lantművész (3. kép) nemcsak virtuóz játékával adott európai körképet, hanem színes kultúrtörténeti magyarázataival is.
Rendkívül érdekes kísérletét vázolta fel Öllerer Ágnes, Bukarestben működő zenetanárnő, amikor a Lyceum Consort (4. kép) programfelépítésének többszólamúságra koncentrált történetét ismertette.
A székesfehérvári Ars Musica vegyeskar Szabó Adrienn vezette hangulatos műsora a gyermeknapi ujjongás közepette tiszta, örömteli zenéjével ragadta meg a hallgatóságot.
4. kép. Az Öllerer Ágnes vezette Lyceum Consort együttes
Transzeurópaiság
Ez a 18. században gyökerező, első hallásra elvontnak tűnő fogalom nagyon konkrétan valósult meg a barokk hangszeres szvitben, amelyben egy-egy német, francia, spanyol és angol tánczene (allemande, courante, sarabande, gigue) kapott helyet, szabályszerűen rendeződve. Manapság ez a szellem nemcsak a politikában teljesül, hanem abban is, hogy vannak földrajzilag marginális együttesek, amelyek mégis tökéletesen művelik az európai hagyományt. Ilyen példaként említhetjük a Transylvania Barokk Együttest (5. kép), amely ezúttal egy igényes francia barokk programmal - saját „zenei anyanyelv" szintjén -remekelt.
I 6. kép. Csalog Benedek (fuvola), Fülöp Mária (csembaló), Sam Chapman (lant, theorba) Barokk Fesztiválzenekar
5. kép. A kolozsvári Transylvania Barokk Együttes
7. kép. Az Ulrike Titze német hegedűművész vezette
8. kép. Jean Tubéry és világszínvonalú együttese, a La Fenice
Ide tartozik az az éjjeli koncert is, melyben Csalog Benedek (fuvola), Fülöp Mária (csembaló), Sam Chapman (lant, theorba) 18. századi francia zenét adott elő elegánsan és bravúrosan (6. kép).
Az Ulrike Titze német hegedűművész vezette Barokk Fesztiválzenekar (7. kép) francia és francia hatású késő barokk ritkaságokat hozott a kiváló akusztikájú, fabol-tozatú Szent Ágoston-templom közönsége elé. Az együttesben helyet kapó nyolc fiatal „nyáriegyetemista" (mind ütőhangszeresek) színesen járult hozzá a korabeli egzotikumok megszólaltatásához. A magyarországi Király Dóra fagottművész, Guido Titze drezdai és Maria
Petrescu bukaresti oboaművészek, Filip Ignác csőrfuvolán, illetve JeanChristophe Frisch francia fuvolaművész sorakozott még a zenekari tagok közé a kiváló minőségű koncerten.
Jean Tubéry és világszínvonalú együttese, a La Fenice (8. kép) Pierre de Ronsard ihletésű repertoárral zárta a fesztivált. Messzemenő igényességükre vall, hogy a magyarra és románra fordított címeket Tubéry gondosan artikulálta a konferálások rendjén, de a hallgatóság zenélésük bensőséges és természetes tökéletességét is megtapasztalhatta, amint azt a bőséges taps híven kifejezte.
Kobzos Kiss Tamás és a Musica Historica
9. kép. Kobzos Kiss Tamás és a Musica Historica együttes
10. kép. A Tibia kamarazene-együttes. Fotó: Antal Zsuzsa
Közös előadói estjük arra ad példát, hogy az egykori tanítvány - ez esetben az együttest irányító Csörsz Rumen István - méltó lehet mesteréhez. Kettőjük művészi hitvallásának „közös nevezője" az, hogy a zenei tökéletesség a vers szolgálatában áll, a vers pedig értékes üzenet. Gazdag műsoruk - A Múzsák szállása. Erdélyi muzsika a XVII. századból - az élet minden területét bemutatta, a halottas repertoártól a Kájoni Kódex cigány darabjaiig, vokális hangzások és hangszer színváltozatosságában (koboz, duda, töröksíp, doromb, zergekürt, hegedű s még mi minden!), jelentésgazdag átéléssel (9. kép).
Szombathelyi vendégek
A Tibia (jelenleg nyolc lányból álló) kamarazene-együttes (10. kép) fesztiválon való részvétele egy egész erdélyi turné szakaszaként - és nem kevésbé a helyek megismerése céljából - történt: a zenelíceumban tanuló diákok, Békefi Antal Attila vezető tanárral és Bereczki Julianna csembalóművész-tanárral az élen, a szeredai Mikó-vár udvarán, a parajdi sóbányában, a dévai Nagyboldogasszony templomban, a Kolozsvári Rádió stúdiójában egyaránt zenélt; utóbbi helyen Benkő Judit szerkesztőnek köszönhetően rögzítették is a kiváló játékot. Az erdélyi turné mentén felelevenítették Békefi tanár lényeges közreműködését is a kolozsvári történelmitánc-mozgalom 24 évvel ezelőtti kezdeményezésében. A Csíkszeredai Régizene Fesztiválon most a Passeggio együttes képviselte e mozgalmat egy Shakespeare ihletésű táncjátékkal, Juhász Csilla koreográfus és Kádár Elemér rendező korhű és látványos produkciójában.
Kájoni Consort és Carmina Renascentia
E két együttes a hazai régizene-mozgalom két értékes, állhatatos képviselője. A baróti és nagykárolyi tagok - vezetőik, Gyulai György Éva és Keresztesi Ildikó kezdeményezésére - szépen kidolgozott külön programjaik között létrehozott közös műsora a humanista kor nagyjainak (Pápai Ferenc, Rimay János, Huszár Gál, Johannes Honterus) zenedarabjait elevenítette meg, a didaktikai célú verseket meggyőzően táncossá alakítva.
11. kép. A Balkan Baroque Bande
Amikor a művészek egymást ihletik
A zenészek inspiráló kölcsönhatása esetén az eredmény nem marad el a közönség esztétikai élményének felemelésében. Jean-Christophe Frisch barokk-fuvolista jó néhány éve működik együtt erdélyi művészekkel: a Kájoni Kódexből tartott színpadi előadása (2007) felejthetetlen. Most a Balkan Baroque Bande „fedőnevű" projektje keretében szélesebb körű előadói kísérleteket végez a népi hagyományok barokk zenére való indokolt alkalmazásával. Filip Ignác, a sepsiszentgyörgyi Codex együttes vezetője kapott az alkalmon, így kollégáival, valamint Frisch vezetésével és Cyrille Gerstenhaber szoprán énekes együttműködésével - csodálatosan előadtak egy stilisztikailag tetőfokon álló koncertműsort recitativókból, áriákból és hangszeres szvitből (11. kép).
12. kép. A Codex régizene-együttes
Első esti koncertjén a Codex a hazai zenei forrásokból merítő, egyedi darabokat mutatott be: az európai műzene helybeli forgalmazását tanúsító sepsiszentgyörgyi kottás kéziratból (1757), illetve Anghelu§ Dinicu lautár (19. század vége) szellemi hagyatékából (12. kép).
A Fesztivál múltja
Az évtizedekre visszanyúló fesztiváltörténet gazdag dokumentumkiállításban tükröződött a Kájoni János Megyei Könyvtár munkatársainak, valamint Ádám Gyula fényképész-művésznek köszönhetően. A Mikó vár előterében elhelyezett tablónagyságú fotók bensőséges élményeket, múlhatatlan pillanatokat és jellemző portrékat elevenítettek fel a közelmúlt évekből. Elekes Emőke lantművész csendesen surrant el kiállított képmása alatt - ez alkalommal (mindenkori) diszkréciójával a közönségbe beolvadva...
13. kép. Régizene-népszerűsítő karaván Alcsíkon. Fotó: Mihály László
Karaván, kávéházak, utcazene
A Codex együttes néhány tagjának zenéjére alapozott karaván mintegy „közhírré tette" a fesztivált a székelyföldi helységekben (13. kép). A képzeletet kisegíti ugyan egy képriport a világhálón. de a hangzó zenét és a helybeliek lelkes reakcióit nehéz lenne mesterségesen megörökíteni. A csíkszeredai kávézók korabeli ínyencségeket és zenés hangulatot kínáltak (ezekről, időhiány miatt, sajnos lemaradtam...). De maximálisan élveztem azt a műsort, amelyben a Mozart-korabeli kávéház zenéje hangzott fel - olyan zeneszerzők alkotásai, akiket a zenetörténet-írás sematikusan „kismesterekké" minősít (Wagenseil, Karl Kohaut, Vanhal, J. Chr. Mann), de annál csodálatosabb volt felfedezni a gáláns és az ún. érzékeny stílus jegyeit e darabokban, Tóth Mónika, Danuta Zawada (hegedűk, illetve brácsa) és Chereji Szilárd hangulatos és virtuóz előadásában (14. kép).
A térzenei keret ismét jó alkalom volt a hangszeres és táncos diákok bemutatására, sőt: a közönség mozgásba hozására is.
14. kép. Tóth Mónika, Danuta Zawada és Chereji Szilárd
Család- és közösségszolgálat
E két sajátos funkció a hagyományos társadalmi rendszerekben egybefonódik, de a mai Csíkszeredában is több példa tapasztalható e tekintetben. Egyikük a belga-erdélyi Denis-Angéla házaspár. Az apa most a két fiúval van elfoglalva, az etnográfus, illetve kommunikáció szakképzettségű Ferencz Angéla pedig a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója. A család együtt élvezi a koncerteket, a belga férfi különösen örül, hogy most franciául is beszélhet, a kedvelt igazgató asszony pedig szervezői feladatait végzi, mindenről a lehető legjobban és leggyorsabban intézkedve. Persze dinamikus csapat is kell hozzá, amelynek oszlopai Szász Hargita, Fazakas Gabriella és András Jolán. Közben vannak bensőséges percek, amikor Angéla is leállhat zenét hallgatni a kicsikkel (1. kép).
15. kép. Reneszánsz táncház
Kulisszatitok: a két elsőrangú francia vendégművész, Jean-Christophe Frisch és Jean Tubéry Párizsban konkurrenciális viszonyban van, itt udvariasan kerülik egymást - amíg elindul a reneszánsz táncház. Szabó Anikó történelmitánc-mester irányítja a körülbelül ötven érdeklődőt, a Musica Historicához és a Codexhez pedig Frisch és Tubéry egymás mellett csatlakoznak. Ezúttal is úgy tűnik: az egyén az együttműködésben teljesedik ki. A Csíkszeredai Régizene Fesztivál nemcsak elsőrangú művészeti rendezvény, hanem kiváló közösségformáló, kapcsolatteremtő alkalom is (15. kép).
