Ozsváth Judit
mOZAIKOK A ROMÁNIAI ISKOLAI HITOKTATÁS KÖZEL
NEGYED ÉVSZÁZADOS TÖRTÉNETÉBŐL1
Catéchèse scolaire dans les écoles de Roumanie pendant les dernier 24 années
L'article présente la législation de l'Etat Roumaine contrôle l'enseignement de la religion à l'école: Selon un sondage d'opinion on constate que l'église orthodoxe représente une force conservative mais en même temps on peut déjà observer un changement moderniste et séculaire en ce qui concerne la mentalité de la jeune génération. Mots clés: catéchèse, conservatif, Etat, orthodoxe, progressif, religion.
A szerző lapunk belső munkatársa. Matematika- és hittanári, valamint újságírói képesítéssel rendelkezik. Jelenleg a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Kara Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézetének adjunktusa. 1995-től tevékenykedik fő- vagy mellékállású újságíróként. Kutatási területe a két világháború közötti erdélyi nevelésügyi sajtó.
Az 1990 utáni időszak iskolai hittantanításának vizsgálata szükségessé teszi a kapcsolódó törvényi szabályozás történetének áttekintését. Az írás első része azt vizsgálja, miként alakult a hittanóra iskolai státusza a közben megalkotott hazai tanügyi törvényekben. Az egyházak több esetben tiltakoztak és módosító javaslatokat fogalmaztak meg a tervezetekhez kapcsolódóan,2 ezek ismertetésére is kitérek. A törvényi szabályozás ismertetése során világossá válik, hogy - komoly támadások ellenére is - az iskolai hittanóra egyelőre megfelelő „védelmet" élvez országunkban. Az állam által fenntartott vagy támogatott iskoláinkban tehát huszonnégy éve jelen van a hittanóra. Kötelező tárgyként emlegetjük, miközben - a lelkiismereti szabadságra való tekintettel - a diáknak (illetve szülőjének, gyámjának) joga van ahhoz is, hogy nemet mondjon az azon való részvételre. Kötelező, miközben opcionális is. Ezt a sajátos megoldást vitatják, ellenzik azok, akik nem látják szívesen a hittant az iskola falain belül. (És talán azokon kívül sem.) Az írás utolsó része ezekre fókuszál.
A hittan tanítását szabályozó törvények
A Tanügyminisztérium és a Vallásügyi Államtitkárság között 1990. szeptember 11-én megkötött protokollumnak3 megfelelően az 1990-91-es iskolai évben „erkölcsi-vallási nevelés" címmel vezettek be fakultatív módon választható, önálló opcionális tantárgyat az általános iskolai és a gimnáziumi osztályokba. A kéthetente egy alkalommal tartott órán nyújtott tanulói teljesítményt minősítésekkel osztályozták. Ugyanezen tanév második évharmadától (akkor még három egységre osztották az iskolai évet) lehetővé vált e tárgy heti egy - szintén fakultatívan választható - órában tanítása. A hittanórák órarendben való megjelenését a tanulók, az egyes felekezetek választása, valamint az iskolák lehetőségei határozták meg.
Az 1991. december 8-án kihirdetett új Alkotmány így fogalmazott a kérdéssel kapcsolatosan: „Az állam biztosítja a vallásos oktatás szabadságát, minden egyes vallásfelekezet sajátos követelményei szerint. Az állami iskolákban a vallásos oktatást a törvény útján szervezik meg és garantálják." (32. szakasz, 7. bekezdés)4
Az 1993-94-es tanévtől kezdődően - az ortodox egyház vezetőinek kérésére - a tantárgy címét erkölcsi-vallási nevelésről „vallásra" (religie) változtatták, az értékelésnél pedig a minősítést a jegyadás cserélte fel.
Az 1995. július 31-én életbe lépett 84-es számú tanügyi törvény 9. cikkelyének első bekezdése kimondta: „Az elemi, gimnáziumi és líceumi oktatás tanterve tartalmazza a vallást mint iskolai tárgyat. Az elemi osztályokban kötelező, a gimnáziumi szakaszban opcionális, a líceumi és szakoktatásban pedig fakultatív annak oktatása. A tanuló szülője vagy hivatalos gyámja beleegyezésével választja meg a felekezetet és a vallásórát."5 E megfogalmazás ellen erőteljes hangon tiltakoztak a történelmi egyházak. Az ortodox egyház kezdeményezésére módosító indítvány született, ami mellett több mint egymillió romániai keresztény állt ki aláírásával.6 Az akció sikeresnek bizonyult, hiszen az 1997. július 10-én kiadott sürgősségi kormányrende-let7 eltörölte a törvény 9. cikkelye első bekezdésének második mondatát. Ilyen módon az 1998-1999-es tanévtől a hittan kötelezően oktatandó tárggyá vált a líceumokban és szakiskolákban is. A tárgy „kötelező" jellege meghagyta a tanuló abbéli szabadságát, hogy maga - szülője, gyámja beleegyezésével -válassza meg, melyik felekezet hittanóráján kíván részt venni.
Az 1995-ös tanügyi törvény további módosításon esett át 1999-ben. A július 30-i 151-es számú törvény ekképpen rendelkezett az iskolai hittanóra státuszáról: „Az elemi, gimnáziumi, líceumi és szakiskolai kerettantervek törzsanyaga magában foglalja a vallást mint iskolai tárgyat. A tanuló szülője vagy törvényes gyámja beleegyezésével választja a tanulmányozni kívánt felekezeti hittanórát. A szülő vagy törvényes gyám írásban kérheti gyermeke hittanórától való távolmaradását. Az ilyen tanuló iskolai átlagát e nélkül a tárgy nélkül számítják ki. Ugyanígy járnak el annak a tanulónak az esetében is, akinek objektív okokból kifolyólag nem volt lehetősége részt venni az iskolai hittanórán."8
Alig két évvel később, 2001. április 11-én az Oktatásügyi és Kutatási Minisztérium 3638. és 3670. számú rendelete (2-es, illetve 5-ös cikkelyek) továbbfűzi a korábbi rendelkezést: a hittanóráról távol maradó gyermeknek önálló opcionális tárgyat kell választania a hittanóra helyett. Néhány év múltán az alkotmányi szöveg is módosításra került. A 2007. január 8-án kihirdetett (2006/489-es számú) törvény9 szerint csak az államilag elismert felekezetek számára biztosítottak a hitoktatás törvényes keretei. Ezt a megszorítást újabb követte volna az egyetem előtti oktatást szabályozó új törvénytervezetben. Az Oktatási, Kutatási és Ifjúsági Minisztérium által 2007 végén nyilvános vitára bocsátott tervezet már csak az elemi és a gimnáziumi osztályok kerettantervéhez sorolta a hittant (10. cikkely, 1. bekezdés), a líceumba járó tanulók számára pedig fakultatív módon választhatóvá tette. Utóbbi esetben a középiskolások csak előzetes írásbeli kérésre részesülhettek (volna) iskolai hitoktatásban. Az ortodox egyház azonnal ellenkampányt indított Nem akarunk líceumot Isten nélkül! címmel, melyre 2008 folyamán közel 140 ezer megerősítő üzenet érkezett az egész ország területéről.10 Az említett kampányt a patriárkátus Basilica nevű sajtóközpontja népszerűsítette a médiában, elsősorban a Szentháromság Rádió, a Szentháromság Televízió és a Világosság című ortodox újság által. A kampány során beérkezett üzenetek, levelek egy része ma is elérhető a patriárkátus internetes oldalán.11 A kérdésben nyilatkozók között számos egyetemi és iskolai tanár, közéleti személyiség és érintett korú tanuló van. E helyen csak Constantin Cuco§ egyetemi tanár, a jászvásári Alexandru loan Cuza Egyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kara dékánhelyettesének levelét emelem ki, aki az iskolai szentmisék, vallásos szertartások mellett érvel, hangsúlyozva a vallási élmény személyiségfejlődésre gyakorolt hatásának fontosságát és a vallás identitásformáló erejét. „Egy iskola kultúrája bonyolult szövet, amelyet az alapvető értékek mentén kell »gerincesíteni«. [...] Az az iskola, amelyikben önkényességet és akaratlagosságot folytatnak, szabadság és »lelkiismeret« nélküli intézmény" - írja Cuco§.12 Az említett törvénytervezetről 2008. február 29-én a történelmi egyházak képviselői is tanácskoztak Bukarestben, majd tiltakozásukat nyilvánosan is közzétették.13 Az Oktatási, Kutatási és Fejlesztési Minisztérium következő év márciusában kiadott törvényrendelete ennek figyelembevételével jelent meg, így az elméleti és az ún. vokacionális líceumok XI. és XII. osztályainak kerettantervében a törzsanyag része maradt a hittan.14 Ezzel együtt az új oktatási törvény 2009. április 30-án közzétett tervezete újra kihagyta a hittant a líceumi kerettantervből... Az ortodox egyház fellépése most sem késett. A bukaresti ortodox patriárkátus határozott közbelépésének köszönhetően a Román Kormány Képviselőháza és Szenátusa 2009. szeptember 15-i közös gyűlésén a középiskolai hittanóra kerettantervben tartása mellett szavazott bizalmat az új oktatási törvénynek. A 2010 áprilisában Parlament elé került törvénytervezetben a hittanóra státuszára vonatkozó rész így hangzott: „A hittanóra helyett a
tanulók, kérésre, tanulhatnak vallás-, kultúra- vagy művészettörténetet, vagy más, az erkölcsi, szociális vagy közösségi viselkedés alakítását célzó tárgyat." Az ortodox egyház patriárkátusa ismét tiltakozó levelet juttatott el a Képviselőház elnökéhez, így az egy hónappal később megszavazott oktatási törvény már ennek figyelembevételével jelent meg.15 A hittanóra - minden szinten - maradt a kerettanterv törzsanyagának része, azzal a megjegyzéssel, hogy kérésre lehetőség van attól távol maradni. Románia jelenleg érvényben lévő oktatási törvénye ugyanakkor leszögezi azt is, hogy a tárgy csak szakképzett, államilag elismert diplomával rendelkező tanerők által tanítható.
Az iskolai hittanóra státuszával kapcsolatos törvényi szabályozás történetének számbavétele során jól kidomborodik, hogy az ortodox egyház azonnali fellépései nyomán született döntések és változtatások minden történelmi egyház szempontjából előnyösek. Az ortodox egyház tekintélye és a törvényalkotást befolyásoló képessége tehát egyelőre „garanciának" tekinthető a hittanóra iskolai státuszának megőrzése szempontjából.
Ezen a ponton érdemes röviden áttekinteni a Román Választási Tanulmányok program keretében végzett Vallás és vallásos magatartás című kutatás eredményeit, melyekről a Soros Alapítvány készített részletes elemzést.16
,,Még konzervatív" ország
A 2011-ben elvégzett kutatás tudományos módszerekkel kívánta vizsgálni, milyen arányú az iskolai kerettanterv törzsanyagaként megjelenő hittanóra támogatottsága. A kutatás az ortodox egyház kampánya során tapasztaltakat igazolta vissza: a román lakosság 86 százaléka helyesli a hittanóra jelenlétét az iskolában, és csak 8 százaléknak van ezzel ellentétes véleménye.17 Utóbbiak nagyobb hányada főként városon élő értelmiségi férfi. Az életkor viszont már nagyobb szórást mutat: a 18-29 év közötti lakosság 16 százaléka nem támogatja a hittan jelenlétét az iskolában (ez éppen duplája az országos aránynak). A következő három kérdésre adott válaszok alapján az elemzők „konzervatívakra" és „haladó szelleműekre" osztották az ország lakosságát. Első csoportba sorolták azokat, akik a következő három válasz közül legalább kettőt választottak: 1. a hittan kötelező tárgy legyen; 2. a tanuló csak saját vallásáról tanuljon a hittanóra keretében; 3. hittant csak papok, lelkészek tanítsanak az iskolában. A haladóbbaknak nevezettek legalább kettőt választottak a következő három közül: 1. a hittan opcionális tárgy legyen az iskolában; 2. a tanuló saját vallásán túl más vallásokat is ismerjen meg a hittanórán; 3. a tárgyat „vallástörténelem" tanítására szakosodott tanárok tanítsák. Ilyen besorolás szerint - írja az elemző - a román lakosság 43 százaléka mondható konzervatívnak, 35 százaléka haladónak és 22-t tesz ki azok száma, akik nem tudtak dönteni.
A mérések alapján a román lakosság fele kötelező, 40 százaléka pedig opcionális tárgyként látná a hittant az iskolában. 52 százalék szerint csak a saját vallással kapcsolatos ismeretekre van szükség, 32 százalék pedig a többi vallásról való tanítást is fontosnak tartja. 38 százalék csak papokat, lelkészeket képzel el iskolai hittanárként, 46 százalék pedig a vallástörténet tanítására képesített pedagógusokat. Bár a kutatás ilyen feltételek mellett pozitív eredményeket hozott az iskolai hittan státuszával kapcsolatosan, megjegyezzük, hogy annak kérdései (illetve a rájuk adható válaszok) finomítást kívántak volna. Az egyes felekezetek jelenleg használatban lévő hittankönyvei ugyanis általában kitérnek más vallások bemutatására is (a római katolikus tanulók éppen vallástörténet nevű tárgyat tanulnak IX. osztályban), és a leendő papok és hittanárok is szereznek vallástörténeti ismereteket egyetemi tanulmányaik során, külön ilyen szakosodású pedagógusra tehát még a vallástörténet tanítása esetén sincs szükség.
A „haladó szelleműek" 46 százaléka 30 év alatti, 49 százaléka főként a Bánátban vagy Moldvában élő nagyvárosi, 47 százaléka felsőfokú végzettséggel rendelkezik és magas (44 százalék), illetve nagyon magas (59 százalék) jövedelmű. A bukaresti lakosság 25 százaléka „konzervatív", 14 százaléka „haladó" és 61 százaléka nem döntött a felkínált lehetőségek között.
„Még konzervatívak vagyunk, de a tárgyalás nyitva marad" - fogalmaz az elemzés írója, ugyanakkor megjegyzi, hogy míg egy 2006-ban elvégzett, hasonló jellegű mérés során a lakosság 71 százaléka vallotta, hogy a hittanórának kötelező módon ott kell lennie az iskolai kerettantervben, addig 2011-ben már csak 50 százalék nyilatkozott így, a hittanóra ellen voksolók száma viszont megduplázódott az elmúlt öt év során.
Ovidiu Voicu programmenedzser a felekezetek szerinti vizsgálatot is elvégzi a haladó - konzervatív tengely mentén, és a következő eredményt publikálja: az ortodox egyház tagjainak 34 százaléka mondható „haladónak", 44 százalék „konzervatív", és 22 százalék nem tud dönteni a felkínált válaszadási lehetőségek között. A görögkatolikus egyháznál a „konzervatívok" oldalára mozdul el a mérleg nyelve (50 százalék), míg 37 százalék haladó és 13 százalék nem tud döntést hozni. A római katolikus egyház hívei 36, 46, illetve 18 százalékban „haladók", „konzervatívak", illetve „határozatlanok", protestáns oldalon ez 36 százalék, 47 százalék, 17 százalékos, neoprotestáns részen pedig 25 százalék, 57 százalék, illetve 19 százalékos megoszlást mutat.
A vizsgálat - vonja le a következtetést az elemző - főképpen arra mutat rá, hogy jelenleg Románia lakossága inkább konzervatív szemléletű abban, hogy a hittanra mint tantárgyra szükség van az iskolában, a vallási ismeretek tartalmával, átadási módjával kapcsolatosan viszont meglehetősen haladó módon gondolkodik. Az ismeretek dogmatikus szemléletű átadását utasítja el, a vallástörténeti vagy a vallást mint szociális tényezőt bemutató ismeretek iskolai elsajátítását elfogadhatónak tartja. Ilyen meggondolásból tehát hiábavalóak a hittan iskolából való teljes kiűzésére irányuló civilszervezeti kezdeményezések, hiszen azok úgyis széles körű ellenállással fognak találkozni. Ehelyett inkább a tárgy szerkezeti és tartalmi szempontjai kellene a vizsgálódás középpontjába kerüljenek, s azok változtatására látszik is lehetőség - írja az elemző.
A kutatással kapcsolatosan azért megjegyzendő, hogy annak megtervezésében és lebonyolításában csak szociológusok vettek részt, bár a vizsgálni kívánt kérdések komplexitása szükségessé tette volna az egyházi szakértők bevonását is. Ennek - érezhető - hiányában a közölt elemzés során megfogalmazott következtetésekkel sem érthetünk teljes mértékben egyet.
Indoktrináció?
Az említett civilszervezeti kísérleteket példázva álljon most itt az a kampány, amelyet 2011 februárjában indított az ASUR (Asociaţia Secular-Umanistă din România) nevű humanista egyesület az iskolai hittantanítás - éppen - tartalmi változtatása érdekében. A Megállj a vallásos doktrínáknak az iskolában! című kampányt - amint azt sajtóközleményében is közzétette az egyesület - azért hirdették meg, mert „az új oktatási törvény életbe lépésével egyidejűleg az állami iskolákban megnőtt a veszélye a gyerekek vallásos tanokkal való felvértezésének".18 A programot meghirdető szervezet véleménye szerint az új oktatási törvény több ponton sérti a lelkiismereti szabadságot, a gyermeki jogokat, és ellentétben áll az ország alkotmányával, a munkatörvénykönyvvel és magával a felekezeti törvénnyel is.19 Ezt elsősorban azzal teszi - hangsúlyozza -, hogy megfosztja a tanulókat a hittanóra szabad választásától. Mivel nem biztosít számukra egy akarati döntési lehetőséget, de facto módon kötelezi őket a hittan tanulmányozására. Az ASUR egyesület szerint „ahelyett, hogy szigorúan megtartanák vallási semlegességüket, a hittanórák vallásos tanokkal vértezik fel (»indoktrinálják«) a tanulókat". Itt elsődlegesen a bűnnel, pokollal, ördöggel, isteni parancsolatok meg nem tartásával, örök kárhozattal kapcsolatos tanításokra hivatkoznak, kiemelve, hogy ezekben a tanárok kötelesek saját egyházuk dogmatikai tanítását követni, ellenkező esetben az visszavonhatja a részükre kiállított működési megbízást. Mindezek szem előtt tartásával az egyesület azt javasolja a szülőknek, hogy írassák ki gyermekeiket az iskolai hittanóráról, és az ehhez szükséges nyomtatványt is elérhetővé teszi számukra.
Bár ilyen irányú tevékenységüket évek óta folytatják, egyelőre nem könyvelhetnek el különösebb eredményeket. Azaz hogy mégis. Folyamatos agitációik, nyílt támadásaik nyomán az ortodox egyház külön lépésre szánta el magát: az Oktatási Minisztérium és a Vallásügyi Minisztérium képviselőivel közös protokollumot20 írt alá idén május 29-én az iskolai (ortodox) hittan tanításával és az egyetem előtti és egyetemi teológiai képzéssel kapcsolatos kérdésekről. Bár ez a dokumentum elsődlegesen az ASUR támadásaival szemben „védi" az ortodox egyházat, így a mérleg nyelvét még határozottabban az ő térfelükre billenti, de egyúttal azt is üzeni, hogy az ASUR-nak egyre több szimpatizánsa - és így nagyobb ereje - van, amivel szemben fokozottabb védelemre van szükség. Tény, hogy az említett egyesület egyelőre nem szünteti meg, de még vissza sem fogja az iskolai hittan ellen indított hadjáratát. (Írásunk születésének idején is újabb agitáló, tiltakozó írást tett közzé honlapján.21) Az indoktrináció kérdésével kapcsolatos vitának például - majd a protokollum aláírásának is - nagy sajtóvisszhangja volt. Ezzel együtt, sőt azzal együtt, hogy az ortodox egyház népszerűsége az utóbbi időben valamelyest csökkent a romániai lakosság körében az évezred eleji közel 90 százalékos támogatottsággal szemben, kimondhatjuk, hogy a történelmi egyházak hittanórái egyelőre stabilan ott vannak az állami iskolákban. S bár az ortodox egyház saját hittanóráit, hittanárait (mert őket támadták) védte meg az említett dokumentummal, minden bizonnyal hasonló határozottsággal lép fel akkor is, ha - ne történjen! - a tanügyi törvény szintjén kerülne veszélybe az iskolai hittan kérdése. Ezen a szinten pedig már a többi történelmi egyház is ott van mögötte...
Másfajta kérdőjelek is...
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke, Asztalos Csaba, az elmúlt év elején az ASUR-ral sokban egyező véleményt nyilvánított a kérdésben, ami által szintén felhergelte az ortodox egyház vezetőségét. Asztalos Csaba jogász szerint törvénybe ütközik a tanulók kötelező beíratása vallásórára, véleménye szerint annak törvény szerint fakultatívnak kellene lennie. Fejtegetése értelmében a gyerekek „hivatalból történő beíratása" a hittanra korlátozza a lelkiismereti szabadságot, s a szülők jogát, hogy saját meggyőződésük alapján neveljék gyermekeiket. Az Alkotmány 29. cikkelyének (6). bekezdése értelmében a szülőknek joga van eldönteni, hogy saját vallásos meggyőződéseiknek megfelelően részesítsék oktatásban gyermekeiket, s ez - érvelt - „értelemszerűen azt jelenti, hogy jogukban áll eldönteni: beíratják gyermekeiket vallásoktatásra vagy nem".22 Asztalos - az ASUR-hoz hasonlóan -azt is nehezményezte, hogy az oktatási tárca nem szabályozta azokat az alternatív tevékenységeket, amelyek a tanárok és a diákok rendelkezésére állhatnak abban az esetben, ha a tanuló nem látogatja a vallásórákat.
Az ortodox egyház különösen sértőnek tartotta, hogy Asztalos Csaba az alapvető emberi jogok sérüléséről beszélt a kötelező iskolai vallásoktatás bevezetésével, és állásfoglalást tett közzé, melyben emlékeztet arra, hogy a román törvénykezés és az európai gyakorlat támogatja a vallás tanítását a közoktatásban. Ezzel együtt a Diszkriminációellenes Tanács vezetője továbbra is fenntartotta, hogy a jelenlegi törvénykezés sérti az alapvető emberi jogokat. Érvei szerint a vallás oktatását kötelező biztosítania az államnak, de a tantárgyat nem lehet kötelezővé tenni. „Az európai gyakorlatnak sem tesz eleget a jelenlegi törvény. Az ortodox egyház közleményében az EU emberjogi bíróságának egyik döntését idézték, de nem idézték helyesen, és az ítélet sem idevágó" - olvassuk a Romániai Magyar Szónak adott interjúban23 Asztalos érveit, aki szerint jogsértő az, hogy az érvényben lévő tanügyi törvény értelmében előkészítő osztálytól tizenkettedikig valamennyi tanuló órarendjében „hivatalból" szerepel heti egy vallásóra, és csak külön kérvényezéssel lehet kiiratkozni onnan. Hasonlóképp írásban kell kérvényeznie a szülőnek azt is, hogy a gyerekének melyik felekezet vallási tanait oktassák az iskolában. Asztalos Csaba szerint ez szintén jogokat sért, hiszen az adatvédelmi törvény tételesen tiltja a felekezeti hovatartozásról szóló adatok begyűjtését. Szerinte meg kellene fordítani a kérvényezést: ne azt kelljen igényelnie a szülőnek vagy a gyermeknek, hogy ne járjon vallásórára, hanem azt, hogy járhasson, ha akar. „Vagyis választási lehetőséget kell biztosítani, és nem azt, hogy egy hivatalból jogtalanul eldöntött helyzetet megváltoztassunk. Az állam hivatalból az összes gyereket beíratja, ami szerintem alkotmányellenes is. Miért kell nekem kérvényeznem, hogy ne járjon olyan órákra a gyerekem, amire nem iratkozott be?" - magyarázta a jogász, aki magánemberként nyilvánított véleményt a kérdésben. Az általa vezetett intézmény azóta sem rendelt el vizsgálatot az ügyben.
Bár a Pro Europa Liga korábban említett vizsgálódása nyomán megfogalmazott javaslatok között is szerepel ez az opció, az ASUR és az Országos Diszkriminációellenes Tanács vezetője is emellett - mint a törvénykezéssel összeegyeztethető egyedüli megoldás mellett - teszi le voksát, egyelőre nincs veszélyben az iskolai hittanóra. Hogy ez a megoldás szabályos-e, talán nem könnyű eldönteni, de úgy gondolom, nekünk nem is ezzel kell foglalkozni. Nekünk inkább arra kellene törekednünk, hogy megfelelő módon éljünk a helyzet kínálta kedvező lehetőséggel. Sok gyermek ugyanis csupán ennek a heti egy órának a keretében találkozik hitbéli kérdésekkel, így pedagógusaink ezt a havi négyszer ötven percet kell megragadják annak érdekében, hogy őket (és nem csak őket) visszavezessék a Szeretet-Istenhez.
Jegyzetek
1 Az írás a Vigilia című folyóirat 2012/7. számában megjelent tanulmány szerkesztett, kiegészített változata.
2 Ezeket főként az ortodox patriárkátus kezdeményezte, vagy - amint az a későbbiekből kiderül - maga szervezte a különféle kampányokat.
3 A protokollum iktatási száma a jelzett intézményeknél: 150052/11.09.1990, illetve 7758/11.09.1990.
4 Az 1991-es Alkotmány magyar nyelvű szövegének internetes elérhetősége: http://www.mtaki.hu/docs/cd2/Romania/Roman_alkotmany_1991hu.htm (2012. április 25.)
5 Az 1995/84. számú tanügyi törvény internetes elérhetősége (román nyelven): http://legislatie.resurse-pentru-democratie.org/84_1995.php (2012. április 25.)
6 Romániának jelenleg 19 042 936 lakosa van, ennek 88,6 százaléka román, 6,5 százaléka magyar anyanyelvű. Vallási megoszlás szerint: 87 százalék ortodox, 5,4 százalék római és görögkatolikus, 3,7 százalék protestáns.
7 A sürgősségi kormányrendelet a Hivatalos Közlöny 1997.07.10/36. számában jelent meg. A kormányrendelet szövegének román nyelvű internetes elérhetősége: http://www.legex.ro/OUG-36-1997-11452.aspx (2012. április 25.)
8 A törvény román nyelven olvasható a http://www.legex.ro/Legea-151-1999-18224.aspx internetes oldalon. (2012. április 26.)
9 A törvény román nyelven olvasható a http://www.legex.ro/Legea-489-2006-76077.aspx internetes oldalon. (2012. április 26.)
10 Egyértelmű, hogy ebben az esetben - az amúgy is sűrű iskolai program mellett - sok tanuló nem igényelte volna az iskolai hittanórát. Ez a lelki értelemben vett „veszteségen" túl a tárgy iskolai státusának gyengülését és több hittanár állás nélkül maradását eredményezte volna.
11 Lásd: http://www.patriarhia.ro/ro/administratia_patriarhala/nvlfd. html (Utoljára ellenőrizve 2012. április 28-án.)
12 Lásd: http://www.patriarhia.ro/ro/administratia_patriarhala/sriss. html (Utoljára ellenőrizve 2012. ápilis 28-án.)
13 http://www.basilica.ro/ro/stiri/comunicat_de_presa_patriarhia_romana_isi_manifesta_ingrijorarea_fata_de_statutul_disciplinei_ religie_in_planurile_cadru_ale_invatamantului_primar_gimnazial_si_ liceal.html (2012. április 26.)
14 Az iskolai hittanórától való távolmaradás lehetősége továbbra is biztosított maradt azon tanulók számára, akiknek szüleje vagy hivatalos gyámja kérte ezt. A hittant nem igénylők nem voltak kötelesek más opcionális tárgyat választani.
15 A 2011. január 10-től érvényben lévő oktatási törvény szövege román nyelven olvasható a http://www.dreptonline.ro/legislatie/legea_educatiei_nationale_lege_1_2011.php internetes oldalon. (2012. április 26.)
16 Az Ovidiu Voicu programmenedzser által készített elemzés az interneten is elérhető: http://media.hotnews.ro/media_server1/document-2011-09-9-10077510-0-cercetarea-religie-comportament-religios.pdf (2012. április 30.)
17 A mérés 2011. június 1-21. között zajlott 1204 személy megkérdezésével, +/- 2,9 százalékos hibapont-lehetőséggel, 95 százalékos megbízhatósági szinten.
18 http://www.asur.ro/campanii/stop-indoctrinarii (Utoljára ellenőrizve: 2012. április 30-án.)
19 Ezt vizsgálta a Pro Europa Liga által kezdeményezett Promovarea interesului superior al copilului in educatia religioasa. Monitorizarea educatiei religioase in scolile publice din Romania című projekt is. Az indoktrináció kérdése (elsődlegesen az ortodox egyház részéről) ennek a kutatásnak is központi eleme volt. Részletesen lásd itt: http://www.proeuropa.ro/educatie.html (2014. szeptember 10.)
20 http://www.edu.ro/index.php/articles/21404 (2014. szeptember 16.)
21 http://www.asur.ro/noutati/stop-biserificarii-scolilor (2014. szeptember 15.)
22 http://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/9013-asztalos-csaba-jogokat-sert-az-oktatasi-torveny-nem-szabad-kotelezni-a-vallasoktatast#sthash.ePMVSqGF.dpuf (2014. szeptember 10.)
23 http://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/9141-asztalos-szembeszallt-az-ortodox-egyhazzal#sthash.nH49FioJ.dpuf (2014. szeptember 10.)
