Kovács Sándor
mÁSFÉL ÉVSZÁZADA TELEPEDTEK LE HAZÁNKBAN A MALLERSDORFI SZEGÉNY FERENCES NŐVÉREK

 

 

Az erdélyi katolikus nevelésben nagy szerepet játszottak a Mallersdorfi Ferences Nővérek, több helységben iskolát működtetnek. Az újraindulás után is szívükön viselik a hitoktatás, az egyházi óvodai nevelés ügyét: 23 éve szolgálnak Székelyudvarhelyen. Újraindulásukat Kovács Sándor, akkori székelyudvarhelyi főesperes támogatta. Erről a munkáról, folyamatról számol be alábbi cikkében.

Fogarassy Mihály püspök már 1880-ban le akarta telepíteni Székelyudvarhelyen a Mallersdorfi Ferences Nővéreket, meg is építtette a zárdát számukra. Akkor azonban Nagyszebenben olyan kevés szerzetesnővér szolgált, hogy nem tudtak közülük ide is küldeni, így a Szatmári Irgalmas Nővérek Kongregációját hozta a városba. Ami nem sikerült 1880-ban, megvalósult 110 év múlva, 1990-ben, amikor a Mallersdorfi Ferences Nővérek Székelyudvarhelyen, a székely anyavárosban telepedtek le, és alapítójuk, Paul Josef Nardini szellemében kezdték kifejteni tevékenységüket a város és a régió javára.

Az 1989-es romániai rendszerváltás után minden megyei jogú városban megalakult a Nemzeti Megmentési Front. Akkori székelyudvarhelyi főesperesi beosztásomban az adott lehetőségeket kihasználva, a Mallersdorfi Ferences Nővérek Székelyudvarhelyre telepítésében rendkívüli lehetőséget láttam, ezért az ügyet kezdettől fogva támogattam. A székelyudvarhelyi Nemzeti

Megmentési Fronttól visszaigényeltem a ferences templom mellett a ferences atyák zárdáját, ahol akkoriban iskolai bentlakás működött. A Nemzeti Megmentési Front képviselői az ügy mellé álltak, és mindent megtettek, hogy a valamikori ferences zárdából a diákbentlakást kiürítsék, és helyébe egy, a nővéreknek megfelelő kolostort rendezhessünk be. Ennek a gyakorlati kivitelezése 1991-ben kezdődött el, 40 évvel azután, hogy 1951. augusztus 20-án éjszaka lefoglalta a Securitate, s a kommunista rendszer különféle célokra használta: volt raktárhelyiség, iskola, illetve a szakiskolások bentlakása. Kolumbán Gábor, a Nemzeti Megmentési Front elnöke felajánlotta, hogy a romos állapotban lévő kolostort visszaszolgáltatják egykori tulajdonosának, a Római Katolikus Egyháznak. A város vezetőinek ajánlatát közöltem Bálint Lajos püspökkel, aki intézkedett, hogy a székelyudvarhelyi ferences kolostorba az Erdély különböző helységeiben lakó idős és beteg Mallersdorfi Ferences Nővérek költözzenek be. Az új helyzetben Mária Gudilla területi főnöknőhöz és Mária Lénárda nővérhez fordultam, akik Mária Dorottya nővérrel Gyulafehérváron éltek. A nővérek örültek a székelyudvarhelyi letelepedés lehetőségének, és a mallersdorfi anyaház elöljáróihoz továbbították a tervet.

Ebben a kérdésben a Kongregáció legfelsőbb vezetőségének véleménye volt döntő, aki szintén pozitívan viszonyult az ötlethez. A kolostor épületét 1948 óta nem javították. Amikor az első két szobát sikerült lakhatóvá tenni, odaköltözött Mária Gudilla nővér Tarzícia és Johanna jelöltek társaságában. Azután az alagsor készült el. A restaurálási munkálatok közben Udvarhelyre látogatott Mallersdorfból Maria Ignatia főnővér, Johann Staufer prelátus superior és Maria Marion vikária. Kifejezték örömüket, és kezdeményezték a kapcsolatfelvételt a ferences tartományfőnökkel a ferences zárda jogi helyzetének megtárgyalása céljából, valamint a gyulafehérvári püspökkel a nővérek letelepedésének ügyében.

Domokos ferences főatya beleegyezett abba, hogy a Mallersdorfi Ferences Nővérek a székelyudvarhelyi zárdát használatba vegyék. Több tárgyalás után sikerült megkötni az első szerződést a Szent Istvánról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány és a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek Kongregációja között. Ezzel elkezdődött a Mallersdorfi Ferences Nővérek tevékenysége Székelyudvarhelyen, ami a gyerekek, betegek, szegények gondozásában, felkarolásában nyilvánul meg.

A székelyudvarhelyi ferences templom falán magyar, román és német nyelven a következő írás olvasható: „A ferences barátok 1700-ban telepedtek le Udvarhelyen. A templomukat és a mellette álló kolostort 1712-1719 években emelték barokk stílusban. Sok időn keresztül a kolostorban volt a katolikus Elemi iskola elhelyezve." Miután a kommunista rendszer 1949-ben a kolostort kisajátította, a zárdához tartozó nagy területet tömbházakkal építtette be. A kolostor épületében 1956-ig egy iskola kapott helyet az akkori legjelentősebb román pártlap, a Scânteia nyomdászai számára. Azután a helyiségeket gabona- és lisztraktárnak használták, végül az Egészségügyi Szakközépiskola fiú-, majd lánybentlakása költözött oda. Az épületben egy diákétkezdét is berendeztek. Ezt a célt szolgálta a ház 1990-ben, amikor elkezdődött a kolostor átadása a ferences nővérek részére.

Ferenczy Ferenc polgármester továbbá is mindent megtett egy, a városhoz tartozó másik épület felszabadításáért, hogy ezáltal a ferences kolostor szabaddá váljék a nővérek befogadására. A polgármester elképzelését a helyi nyilvánosság elé tártam. Kezdetben az a lehetőség tűnt megfelelőnek, hogy béreljék a hajdani ferences kolostor egy behatárolt területét. A kolostor helyiségei nem megfelelő állapotban voltak, és az egész épületegyüttes teljes felújításra szorult. 1990. szeptember 18-án kezdődtek a ferences kolostorban a felújítási munkálatok, először csupán abban a néhány helyiségben, amelyekből az iskola és a bentlakás fokozatosan költözött ki, így a helyiségeket lassan szabadították fel. Legelsőként a kapusszobát, majd az oratóriumot adták át, amiket - miután sikerült lakhatóvá tenni - elfoglaltak a nővérek. Az építkezés néha vontatottan, nehézkesen haladt, ezt gyakran az építőanyag hiánya okozta. Az anyaház nem csak pénzzel támogatta az átépítést, hanem nagyon sok anyagot, alkatrészt, gépet is küldött Udvarhelyre. Amikor a helyiségek renoválása nagyrészt befejeződött, a kolostor már 11 nővért és 8 jelöltet tudott befogadni. 1991. október 4-én a frissen kinevezett gyulafehérvári érsek, Bálint Lajos ünnepélyesen megnyitotta

Székelyudvarhelyen a mallersdorfi anyaház által renovált női ferences rendházat. A szerzetes nővérek, akik megérték a kommunizmus időszakának végét, örömmel és hálával ünnepeltek. Velük ünnepelt tíz jelölt is, akik érdeklődtek a szerzetesnővérek kolostori élete felől. Az épület felszentelésével ismét visszakapta eredeti, zárda jellegét.

Közben felmerült az a lehetőség is, hogy a nővérek az akkori ferences zárdaépület szomszédságában új kolostort építsenek. 1990-91-ben a használatra készen álló szobák, termek benépesültek a nővérekkel, akik a negyven év kommunizmus viszontagságai után újra elkezdték a közösségi életet. A kolostor első lakója Dávid Mária Ágota, aki 1990 júniusában Gyulafehérvárról jött Udvarhelyre, és az első években a kapusszobában lakott. 1990. november 17-én költözött be a kolostorba Écsy Margit-Mária Gudilla nővér, tartományfőnöknő, aki ugyancsak Gyulafehérvárról érkezett. Aztán Mária Armella nővér személyében szakácsnője is lett a zárdának, aki nyugdíjas éveinek beköszöntéig a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola étkezdéjét vezette. Marosvásárhelyről Sándor Mária Eleonóra nővér jött és átvette a kapusszolgálatot, aztán Gáspár Mária Petronella nővér, aki ruhákat varrt a jelölteknek. Szász Mária Aloysia és Perkal Mária Ancilla nővérek Szászrégenből, ahol eladták a házukat, érkeztek Udvarhelyre. Mária Ancilla nővér segített Mária Gudilla nővérnek a könyvelésben, és németre oktatta tanítványait. Lukács Mária Benjamin nővér és Kovács Mária Brigitta nővér gyulafehérvári házuk tartozékait és berendezését egy tömbházlakásba költöztették, és Ferenc Mária Viralda nővérrel együtt ide jöttek 1991 szeptemberében. Akkor érkezett Zonda Mária Esther nővér is Brassóból, aki 86 évesen az udvarhelyi közösség legidősebb tagja volt.

A mallersdorfi anyaház által kiadott Im Blickpunkt című folyóiratban a következőket olvashatjuk: „40 év után, Nicolae Ceau§escu halálával 1989. december 25-én fordulat állt be a román politikai életbe. Az utazás könnyebbé vált Mallers-dorfba, illetve Romániába. A határátlépések leegyszerűsödtek. Megmutatkoztak a jelei annak, hogy reménykedni lehet a szerzetesi élet ottani újraindításában. 1990. május 6-án, 40 év után az erdélyi provincia vezetője, Mária Gudilla nővér Mallersdorfba utazott, ahol ismét felvehette a rend szerzetesi öltözékét. A következő látogató Mária Lénárda nővér volt, akit elkísért az első jelölt, Lőrincz Zita. Az ő beöltöztetésük 1990. október 4-én, Szent Ferenc napján történt. Ez az esemény mérföldkő, amely a Mallersdorfi Ferences Nővérek romániai tevékenységének újrakezdését jelzi."

A székelyudvarhelyi zárda életében meghatározó dátum 1991. október 30., amikor az anyaházból két német nővér, Maria Michaela Haushofer és Maria Hiltrud Baumer érkezett Székelyudvarhelyre. Maria Hiltrud nővér feladata a rendi jelöltek és a novíciák vezetése és ellenőrzése volt. Munkájával segítette az akkor már 80. életévét betöltött Mária Gudilla főnővért, vezette a levelezést, kapcsolatot tartott a rend mallersdorfi vezetőségével. 1992 októberétől a Tamási Áron Gimnáziumban heti néhány tanórában német nyelvet oktatott. Örömmel dolgozott az ifjak között, akik vallásos életük megélése keretében bátran vállaltak karitatív tevékenységet is.

Maria Michaela feladatköre szociális jellegű volt: a házban lévő idős, beteg nővérek felkarolása, a város és a plébánia szociális tevékenységének és a jövő apostoli feladatainak felmérése a nővérközösség számára. Megérkeztek a székelyudvarhelyi zárdába a szilágysomlyói nővérek: Mária Margaréta és Mária Beáta, akik egészségi állapotuk és életkoruk miatt nem maradhattak tovább Szilágysomlyón. Magukkal hozták berendezési tárgyaikat, háztartási eszközeiket és három koncertzongorát, amelyeken a feloszlatás után zongoraórát adtak, azzal biztosítva megélhetésüket. 1991 karácsonyát, 42 évnyi kényszerszünet után, örömben és hálában együtt ünnepelte a kis nővérközösség a székelyudvarhelyi zárdában. Karácsony ünnepén német nyelvű szentmisét celebráltam számukra. Különös jelentőségű volt az újraalakult közösségben az az évi Szent Család ünnepe is.

1992 márciusában sor került az újrakezdés utáni első két jelölt, Mária Tarzícia (Török Edit) és Mária Johanna (Szilveszter Ildikó) beöltözésére a mallersdorfi elöljárók és dr. Jakubinyi György segédpüspök jelenlétében. Megtartották az első káptalani gyűlést is, ahol a rend vezetőségének döntése értelmében a székelyudvarhelyi nővéri közösség még nem provincia (tartomány), hanem csak területi jellegű lett, így mindenben a mallersdorfi anyaháztól függött az újraalakulási időszakban. Mária Gudilla nővér mint területi főnöknő maradt hivatalban, vikáriája Maria Hiltrud nővér lett. A nővéreket Marosvásárhelyen és környékén Mária Nikoletta nővér képviselte. Maria Michaela nővér, a karitatívszociális munka vezetője, a ház gazdasági és építkezési ügyeivel is foglalkozott.

1992. október 7-én Bálint Lajos gyulafehérvári érsek és a rendi vezetőség jelenlétében, ünnepélyes fogadalmi nap keretében szerzetesi ruhába öltözött Mária Margit nővér (Boros Erzsébet) és Mária Benedikta nővér (Becheru Gyöngyvér), ideiglenes fogadalmat tett Mária Franceska nővér (Lőrincz Zita), aki Mallersdorfban öltötte magára a szerzetesi ruhát.

Meghatározó jelentőségű esemény: 1992. október 27-én a nővéri közösség megkapta az állami működési engedélyt, amit a székelyudvarhelyi törvényszék mondott ki. Ebben az évben kezdte el tevékenységét a szegénykonyha: a nővérek kezdetben naponta húsz, majd sokkal több szegény embernek biztosítottak ebédet a kolostor bejáratánál. Az ott megjelenők közül senkit el nem utasítanak, napi rendszerességgel edényekben kapják az ebédet, amit hazavisznek és otthon elfogyasztanak.

A nővérek közössége számbelileg megnőtt, az addig magányosan, szétszórtan élő rendtársak Erdély területéről mind beköltöztek a kolostorba. Ugyanakkor a nővérek vendégként fogadták be azokat a lányokat, akik a szerzetesi élet iránt érdekődtek. A gyakorlat az volt, hogy az érdeklődő fiatal lányok egy hétig a zárdában laktak, együtt éltek velük, részt vettek tevékenységeikben, hogy betekintést nyerjenek a szerzetesi életbe, és azután döntsenek annak vállalásáról.

Az újrakezdés után Romániában a Kongregációnak gondot okozott a fiatal nővérek szakirányú képzése. Erre nehezen kaptak elfogadható megoldást, mivel a külföldön szerzett oktatói okleveleket a román tanügyminisztérium nem ismerte el.

A mallersdorfi anyaház segítségével a régi, felújított székelyudvarhelyi ferences kolostor szomszédságában új konventotthon építésének terve merült fel a negyvenöt itt élő szerzetesnővér számára. Arra gondoltunk, hogy az új épület helyet adna az óvodának és a tanulószobának is. Udvarhelyen kívül akkor már négy helyen működtetett a Kongregáció filiát (Gyulafehérvár, Déva, Kézdiszentlélek, Csíkszépvíz), ezekhez kapcsolódott az induló ötödik Nagyváradon.

2000-ben a székelyudvarhelyi Barátok templomába visszatértek a Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartományhoz tartozó szerzetesek. Évszázadokon keresztül éltek a városban egészen 1951. augusztus 20-ig, amikor a Securitate kilakoltatta őket. Az 1989-es rendszerváltás után a régi ferences kolostorban a ferences nővérek találtak otthonra, ezért a visszatérő szerzetesek a szomszédos Seraficum épületébe költöztek. A ferences atyák a Mallersdorfi Ferences Nővérek lelkivezetésében nagy szerepet kaptak és kapnak mind a mai napig.

2004-et, a Szent Családról nevezett Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek romániai jelenlétének 140. jubileumi évét Székelyudvarhelyen a megemlékezéseknek, a német és magyar krónikával való ismerkedésnek szentelték. 1864-ben, Haynald János erdélyi püspök jóváhagyásával, Batthyány Julianna grófnő, Montenuovo herceg, Erdély akkori katonai parancsnoka hitvesének szorgalmazásával és támogatásával Nagyszebenben telepedtek le a nővérek.

A jubileumi évben, a fiatal nővérek képzésének keretében kirándulást szerveztek a pirmasensi anyaházhoz és a kongregációalapító Josef Nardini sírjához. A nyári szünidőben meglátogatták a rend jelenlegi romániai filiáit, video- és fotókiállításokon mutatták be a kongregáció jelenlegi romániai tevékenységét. Az ünnepi rendezvénysorozat zárásaként Tamás József püspöki helynök november elején ünnepre hangoló lelkigyakorlatot tartott számukra. 2004. november 20-án pedig Jean-Claude Périsset bukaresti apostoli nuncius-érsek, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Tempfli

József nagyváradi püspök, Tamás József püspöki helynök, Johann Staufer prelátus, a rend superiorja és ezen írás szerzője, valamint 80 egyházmegyés- és szerzetespap jelenlétében ünnepeltek. Jelen voltak az erdélyi rendházak (filiák) nővérei, a ferences provincia részéről P. Páll Leó OFM, a Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány aktuális elöljárója és P. Benedek Domokos OFM, annak korábbi vezetője. Az ünnepi beszédet német nyelven az apostoli nuncius mondta, kiemelve a Mallersdorfi Ferences Nővérek Erdélyben kifejtett hűséges és eredményes munkáját a szegények és elesettek megsegítésében. Ugyanakkor előadást tartott Maria Michaela Haushofer, a székelyudvarhelyi ház vezetője, dr. Marton József nagyprépost, a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dékánja, aki a mallersdorfi nővérek erdélyi ténykedésének történetéről értekezett. Az erdélyi rendtartomány 1990 utáni történéseit Maria Hiltrud Baumer területi főnővér elevenítette fel, majd a mallersdorfi anyaház főnöknője, M. Marion Schnödt beszédében emlékezett Maria Rigomera Eysser nővérre, történelem- és földrajztanárra, aki Erdélyből - Szilágysomlyóról - tért visz-sza Mallersdorfba. Növendékében, Maria Marion Schnödt nővérben ő ébresztett érdeklődést Erdély iránt. A tisztelendő anya ugyanakkor köszönetet mondott a székelyudvarhelyi rendház nővéreinek hűséges ténykedésükért.

2006-ban, tizenöt év elteltével a nővérek számot vetettek romániai tevékenységükről, a csaknem fél évszázados kommunista uralom utáni újraszerveződésről. 1991 után találkoztak Romániában a szükség minden formájával, és tevékenységüket alapítójuk szellemében igyekeznek kifejteni. Nardini példájára aggódó gondoskodással és fáradozással szolgálják a szegény és beteg embereket. A rendbe belépő fiatalok képzését, felkészítését szintén az ő szellemiségében végzik, akinek élete örök példa a mallersdorfi ferences szerzetesnők számára.

A mallersdorfi nővérek manapság három erdélyi településen foglalkoznak testi és szellemi fogyatékos felnőttek és gyerekek gondozásával. Elsődleges feladatuknak tekintették a pszichikai-lag sérültek ellátását. Az Európai Unió támogatásával ezek a betegek emberhez méltó kezelésben kezdtek részesülni. A román állam azonban egy részüket, hogy a kórházak túlzsúfoltságát csökkentsék, kitették és sorsukra hagyták. Közülük néhányan Székelyudvarhelyen a nővérek gondozottjainak számát gyarapítják. Mivel a nővérek lehetőségei is behatároltak, naponta 40 embernek tudnak rendszeresen élelmet biztosítani. Emellett a város sok szegény embere kap tőlük kisebb mennyiségű alapélelmiszert.

2011. október 2-án az erdélyi mallersdorfi nővérek jubileumot ünnepeltek: húsz év telt el az 1989-es politikai változások utáni újrakezdés óta. A hála ünnepe volt ez a megemlékezés, amikor az ünnepi szentmisét dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek Tamás József segédpüspökkel és dr. Wilhelm Gegenfurtner mallersdorfi superiorral együtt celebrálta. Főpásztorunk beszédében felvázolta a mallersdorfi nővérek erdélyi történetét az 1864-es letelepedésétől kezdve, kiemelve a rendi közösség 1991. októberi „feltámadását". Az újrakezdést jelképezték az oltár körül felsorakozott fiatal nővérek, akik köszönetet mondtak az idős nővéreknek a legnehezebb időkben tanúsított helytállásért. Maria Michaela Haushofer, az erdélyi rendtartomány vezetője köszöntötte a díszvendégeket, a munkatársakat és a ferences barátokat, köszönetet mondott a Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartománynak azért, hogy kolostorukat 30 évre átadják az újjáalakuló Mallersdorfi Ferences Nővérek közösségének. Maria Hiltrud Baumer, a rend általános elöljárója - aki az újraindulás után 16 évig Székelyudvarhelyen tevékenykedett -ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy minden nehézség, akadály, szűkös anyagiak ellenére az itteni közösség sok eredményt ért el. Visszatekintve a kezdetekre, kiemelte az első rendtartományi főnöknő, Écsy Margit-Mária Gudilla főnővér, valamint Bálint Lajos érsek és Kovács Sándor akkori székelyudvarhelyi főesperes szerepét a Mallersdorfi Ferences Nővérek tevékenységének újraindításában és a rendtartomány székelyudvarhelyi központjának kialakításában. Biztosította őket a mallersdorfi anyaház mindenkori erkölcsi és anyagi támogatásáról. A közösség fejlődéséről is beszélt: 1991-ben, az újjáalakulás után a közösséghez 70 idős nővér tartozott, akik több mint negyven éven át a kommunista rendszerben törvényen kívüliek voltak. Közülük legtöbben időközben elhaláloztak - 14 nagyon idős nővér maradt a konvent keretében -, de 19 hazai fiatal nővér vette át az idősek helyét, akik közül 17 már letette az örök fogadalmat. Az újrainduláskor Erdélyben tevékenykedő öt németországi nővérből ketten maradtak itt: Maria Michaela Haushofer rendtartományi főnöknő és Maria Renate Meier nővér Nagyváradon. Végezetül Maria Hiltrud Baumer a következőkben határozta meg az itteni közösség szerepét: „Mi az itteni szolgálatunkat közösségi műnek, tevékenységünket kezdetnek tekintjük. A fiatal nővértársainké a felelősség, hogy a művet folytassák."

A Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek kongregációjának Románia területén lévő fiókintézetei közül a székelyudvarhelyi anyaház vált a romániai szociális szolgálatok csomópontjává. A szerzetes nővérek semmiféle állami támogatásban nem részesülnek (bér, társadalombiztosítás stb.).

1992 tavasza óta az utcagyerekeknek, öregeknek, rászorultaknak szegénykonyhát tartanak fenn. Ugyanazon év ősze óta a napközi gyermekotthonban számos gyereket oktatnak, nevelnek, akik számára étkeztetést, tisztálkodási lehetőséget és tiszta ruhát is biztosítanak. Segélycsomagokat osztanak szét: használt cipőt és ruhát, ágyneműt, takarókat, orvosi segédeszközöket, bútorokat. A legrászorultabbaknak, csekély jövedelműeknek havonta alapélelmiszerekből álló csomagokat biztosítanak. 2003-ban egy melléképületükben nyitották meg a Názáret Házat, ahová súlyosan sérülteket és lábadozókat vesznek fel. Mindezeket a szolgáltatásokat a németországi segélyszervezetek támogatásával tudják biztosítani.

A Nardini óvodáról Botár Gábor, a székelyudvarhelyi Lisieux-i Kis Szent Teréz egyházközség plébánosa doktori dolgozatának kivonatos cikkében olvashattunk a Keresztény Szó katolikus kulturális havi folyóirat 2013. októberi számában.

Régi gondja volt a gyulafehérvári főegyházmegyének a nyugdíjba vonult, orvosi kezelésre vagy állandó gondozásra szoruló papok helyzete, akik idős korukra általában elszigetelten, magányban élnek. Ezt a problémát oldottuk meg a székelyudvarhelyi Pastor Bonus Papi Otthon felépítésével, amelynek megvalósítását a Szentlélek sugallatára indítottam el papi szolgálatom székelyudvarhelyi főesperes-plébánosi (1984-2007) időszakában.

A 90-es évek végén a székelyudvarhelyi városi tanács egyes tagjai azzal az ötlettel álltak elő, hogy a 12 hektáros Papkert első részét a város sajátítsa ki gyerekeknek szánkózóhelyül, valamint ott építsék meg a városközpontból a Cserehátra kivezető legrövidebb utat. Sem én, sem a Szent Miklós plébánia egyháztanácsa nem értettünk egyet ezzel az elképzeléssel. Ekkor szántam el magam a Papkertben új egyházi objektumok létesítésére. Ezek között első helyen állt egy nyugdíjas papi otthon létrehozása. Maria Hiltrud székelyudvarhelyi területi főnöknő pozitív választ adott arra vonatkozóan, hogy a nővérek vállalnák-e egy papi otthon esetleges vezetését. Felterjesztettem a kérdést a főpásztor és az egyházmegyei Papi Szenátus elé. Felajánlottam egy nyugdíjas papi otthon létesítésének a lehetőségét az egyházközség tulajdonában lévő 12 hektáros Papkertben. A feltételek kedvezőek voltak, mert a Szent Miklós plébánia biztosítja a területet, Székelyudvarhely klímája alkalmas az idős korukat itt töltő papok számára, a nővérek bekapcsolódnak az otthon vezetésébe, a székelyudvarhelyi magyar orvosok pedig tisztelettel vállalják a nyugdíjas papok kezelését. Így a Papi Szenátus megszavazta a papi otthon létesítését Székelyudvarhelyen.

A terveket Kirmaier Márta székelyudvarhelyi és Tövissi Zsolt csíkszeredai tervezők készítették, az építkezés kivitelezője a Harbau Kft. volt. A Pastor Bonus Papi Otthont, a kápolnát és harangot dr. Jakubinyi György érsek áldotta meg 2002. december 14-én.

Az otthonba bizonyos feltételek teljesítése mellett világiakat is felvesznek, hogy a 34 helyet fokozatosan betöltsék. A világiak többnyire papok szülei vagy olyan személyek, akik életük aktív, munkával töltött időszakában egyházi tevékenységet is kifejtettek. A Gyulafehérvári Főegyházmegye által Székelyudvarhelyen épített Pastor Bonus Papi Otthon vezetését a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek Kongregációja vette át három nővérrel, Mária Margit nővér irányításával. A nővérek tevékenysége, szociális és gyakorlati érzéke meghatározó fontossággal bírt az intézmény berendezésében, működésének elindításában.

Mária Margit nővér hivatalosan 2002. szeptember 16-án kezdte meg a székelyudvarhelyi Pastor Bonus Papi Otthon vezetését, de már egy évvel korábban részt vett az épülő otthonnal kapcsolatos megbeszéléseken a helyi főesperessel, az egyházmegyei vagyonkezelővel, a tervezőkkel és kivitelezőkkel. Fontos szerepet töltött be az otthon gyakorlati kivitelezésében Maria Michaela nővér, aki Margit nővérrel együtt a németországi tapasztalataikat felhasználva praktikus tanácsokat adtak arra vonatkozóan, hogy az idős, mozgáskorlátozott, gondozásra szoruló emberek számára létesítendő intézményben megkönnyítsék az ápoló személyzet munkáját is. Mindannyian arra törekedtek, hogy az objektum a lehető legjobb, legkényelmesebb otthona legyen az egyházmegye idős, kiérdemesült papjainak. Margit nővér vette fel a kapcsolatot azon intézményekkel, amelyek az otthon működéséhez szükséges engedélyeket megadták: közegészségügy, állategészségügy, tűzoltóság, polgárvédelem és környezetvédelem. Egész sor feladat várt megoldásra, nem utolsósorban az otthon működési alapszabályzatának elkészítése és bejegyeztetése az udvarhelyi bíróságon. El kellett indítani a könyvelést, munkaerők alkalmazását munkaszerződéssel, kidolgozni a belső rendszabályzatot is. Ezzel párhuzamosan zajlott az otthon körüli parkosítás, a szobák, a konyha, a kezelő, a kápolna, az ebédlő és más helyiségek bebútorozása. 2002 októberében már érkeztek az első lakók. Három év után sikerült akkreditáltatni a Pastor Bonus székelyudvarhelyi papi otthont, és megszerezni az állami támogatást. Sok idős papnak élményt jelent közösen megünnepelni az egyházi év ünnepeit, megszervezni arany-, gyémántvagy rubinmiséjét.

A létesítmény 35 kényelmes és otthonos szobával, kápolnával, saját fürdőszobákkal, széles folyosókkal, felvonóval, teljes egészségügyi felszereléssel, jól felszerelt konyhával, ebédlővel, könyvtárral, társalgókkal, teakonyhákkal rendelkezik, minden szobában telefonnal és csengővel. Megfelel a legújabb követelményeknek, ugyanakkor tekintettel a mozgássérültekre, tolókocsival is lehet mindenhol közlekedni. Az állandó felügyelet, családorvosi és gyógyszeres kezelés, teljes ellátás (étkeztetés, mosás, takarítás, fekvő- és járóbeteg-ápolás) biztosított.

A Kongregáció nővéreinek tevékenysége a székelyudvarhelyi Pastor Bonus Papi Otthonban 2007-ig tartott, amikor az általános főnöknő a nővérek csökkenő létszámára és az egyre szaporodó tevékenységre hivatkozva a gyulafehérvári érsektől írásban kérte a nővérek felmentését az intézmény vezetése alól. Azóta a személyzet világi szakemberekből és kisegítőkből áll, az otthon vezetését Nagy Gergely igazgatóra bízták.

2014 ismét jubileumi év, hiszen immár 150 esztendeje annak, hogy letelepedtek hazánkban a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek, akik 23 éve - 1991. október 4-től - szolgálnak Székelyudvarhelyen. Köszönjük a jó Istennek jelenlétüket, példamutató, áldásos, önzetlen munkásságukat.