Sárosi Arthur
a LEGJOBB BEFEKTETÉS
Egy példabeszéd mai változata (Mt 25,14–46)

János atyához három gyülekezet tartozott, amelyeket több mint három évtizeden keresztül lelkiismeretesen pásztorolt, és szolgálatát fáradhatatlan igyekezettel végezte. Bár hite erős volt, mégsem szerette a dolgait a véletlenre bízni, ezért voltak, akik kishitűnek tartották, mivel úgy gondolták, nem bízza magát eléggé a Gondviselésre.

Amikor elhatározta, hogy megpályáz egy ösztöndíjat, amely három év távoléttel járt együtt, elkezdte figyelni a gyakornok lelkészek szolgálatát, hogy megfelelő helyetteseket válasszon a három gyülekezet számára, arra az esetre, ha távol lesz. A pályázatát elfogadták, ezért János atya átadta gyülekezeteit: Zöldbegyet 600 lélekkel és 600 pénzzel az első kiválasztott lelkésznek, Ligetet 400 lélekkel és 400 pénzzel a második lelkésznek, és Porondot 300 lélekkel és 300 pénzzel a harmadik helyettes lelkésznek. Megkérte őket, hogy ameddig visszajön, szolgáljanak és gazdálkodjanak igyekezettel, a legjobb tudásuk szerint.

A három év hamar eltelt, és János atya, aki ezalatt a külvilágtól teljesen elszigetelten élt, alig várta, hogy lássa, mi történt a távolléte alatt.

Zöldbegyen várta az első helyettese, aki a következőképpen számolt be:

- Az elmúlt három év alatt a közösség lélekszáma gyarapodott, a templomlátogatók száma megnőtt, és az egyházközség anyagilag is jól áll. Jelenleg 1200 pénzünk van.

- Hogyan volt ez lehetséges, testvérem? - kérdezte őt János atya.

- Nem ez volt a cél, de történt valami, miután elkezdtünk a szegényekkel törődni.

- A közösség szegényeivel?

- Nem, a helység szegényeivel és a romákkal. Enni adtunk az éhezőknek, ruhát adtunk azoknak, akiknek nem volt elegendő ruhájuk. Azoknak, akik szomjaztak a biztonságra, törődésre, elfogadásra, inni adtunk. A kirekesztettekből és üldözöttekből emberek váltak, a széthúzás helyén pedig bizalom épült.

- Hogyan lett ebből több pénz? Több gazdag ember lett a gyülekezet tagja?

- Nem föltétlenül, de több szegény többet tett a perselyekbe, még ha nem is fizették mind az egyházfenntartói járulékot, mert látták, hogy mibe fektettük be a pénzt.

Ligeten hasonló hír fogadta. A közösség lélekszámban és anyagilag gyarapodott, a vagyon itt 800 pénz lett. János atya itt is megkérdezte:

- Hogyan volt ez lehetséges, testvérem?

Hasonló választ kapott: - Nem ez volt a cél, de miután elkezdtünk a helység szegényeivel és a cigányokkal törődni, a dolgok megváltoztak. Az elején nem volt könnyű, mert mi kevesen voltunk, ők meg sokan, de azáltal, hogy segítettük őket, mi egyre inkább ők is lettünk, és ők egyre inkább mi is lettek. Látogattuk a betegeket és magányosokat, tanítottuk az árvákat és írástudatlanokat, meglátogattuk a bűnösöket és bebörtönzöt-teket, valamint megtanultunk törődni egymással.

- Ki az az egymással?

- Az egymással az, akinek a felebarátjának tartom magam cselekedetek által.

Porondon más volt a helyzet. Ott a közösség lélekszáma apadt, és a vagyon is felére csökkent, alig maradt 150 pénz. János atya itt is megkérdezte:

- Hogyan volt ez lehetséges, testvérem?

- Nem is tudom - hangzott a válasz - megtettem mindent, ami a kötelességem volt, nem mulasztottam el egy szolgálatot sem. Jártam a befizetések után, és buzdítottam a híveket az adakozásra. Minden egyháztagot évente meglátogattam és törődtem velük.

- Másokkal törődtél-e, testvérem?

- Nem, hiszen az nem az én felelősségem, és ők különben sem fizettek egyházfenntartói járulékot.

Ezután János atya összehívta a három helyettesét, hogy elbocsássa őket. Az első két lelkésznek ezt mondta:

- Derék szolgálatot végeztetek. Amit rátok bíztam, azt kamatostól adtátok vissza, mert a talentumotokat az emberekbe fektettétek be. Az ember az lélek is, az Isten is lélek, és a léleknek természete az ismeret, a szeretet, a megújulás, a szolgálat és az áldozathozatal. A lélek egy testté akar válni Istennel, ezt nevezzük feltámadásnak, ezért nem tagadhat meg a lélek más lelkeket, mert mindenkiben meglátja a feltámadás lehetőségét. Ti ezt megláttátok azáltal, amit cselekedtetek. A lélek törvénye, hogy aki ad, annak adatik. A kevesen hűek voltatok, ezután még többet bíznak rátok. A harmadik lelkésznek ezt mondta János atya:

- Oktalan voltál, mert test szerint gondolkodtál. Számodra többet jelentettek az emberek alkotta szabályok, mint a Lélek törvénye. Azáltal, hogy csupán maradéktalanul betartottad az egyházi előírásokat, de a Lélek törvényét nem, közösségedet apadásra és szegénységre kárhoztattad. Ezért olyan voltál, mint az, aki elásta a talentumot. Bizalmatlan voltál és féltél azt az egyházon kívül használni, ezért inkább elástad, nehogy elveszítsd. Ha elásod a lelki talentumokat, az életet, azok elsorvadnak. Isten bennünk van és körülöttünk, Isten és Lélek létezik közösségen kívül is, és sokan lesznek, akik feltámadnak. Most eredj, tanulj még Istenről, Lélekről, gyümölcseiről és törvényeiről, csak azután lehet majd rád bízni a közösséget.