Máshol
Bakó Csongor István
aZ ISZTAMBULI HAGIA SZOPHIA
KERESZTÉNY KINCSEI
A szerző kórházlelkész Marosvásárhelyen.
A ma múzeumként működő Hagia Szophia a bizánci korban Isztambul leghatalmasabb és vallási szempontból legfontosabb épülete volt. Látogatók ezrei csodálják meg nap mint nap ezt a páratlan szépségű építészeti remekművet. A templom építésétől a Bizánci Birodalom összeomlásáig eltelt 800 év alatt az új építészeti technológiák és felfedezések ellenére sem született a Hagia Szophiát felülmúló építészeti alkotás. 537-es megépítésétől 916 éven keresztül templomként működött egészen a város elfoglalásáig, amikortól 481 éven át, 1934-ig mecsetként funkcionált. A Török Köztársaság alapítója, Mustafa Kemal Atatürk utasítására végzett átfogó restaurálási munkálatokat követően az épület 1935 februárjában nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A helyreállítás során napvilágra kerültek az 1750-ben stukkókkal (vakolatdísz) elfedett eredeti bizánci mozaikok is. A Hagia Szophia az ország harmadik leglátogatottabb múzeuma. Az elnevezés egyike annak a három jelzőnek, amely-lyel Istent illetik a kereszténységben. E három jelző: Hagia Szophia (isteni bölcsesség), Hagia Eiréné (isteni béke) és Hagia Dünamisz (isteni hatalom).
II. Konstantin császár 360-ban Megali Ekklesia (Hatalmas Templom) néven emeltetett templomot a város központjában arra a helyre, ahol a mai Hagia Szophia áll. 404-416 között egy nagyobb és időállóbb templomot építettek Rufinus építészmester tervei alapján a korábbi, fából készült templom helyére, amely a 404. június 20-i tűzvészben teljesen leégett. Az új templomot 416. október 10-én szentelték fel és adták át a hívőknek. E második, immár háromhajós bazilika építtetője II. Theodosius császár volt. Ennek a bazilikának az alapfalai, a lépcsői és egy bárányokat ábrázoló dombor-műrészlete még ma is látható közvetlen az épület bejárata előtt. A kegyetlen Nika-felkelés idején, 532. január 13-14. között a császár ellen lázadók helyrehozhatatlan károkat okoztak az épületben. A felkelés után a trónját visszaszerző Justinianus császár építtette a jelenleg is álló templomot. A templom megépítésének feladatára az akkori két leghíresebb anatóliai építészmestert, a tralleiszi (ma Aydin) Anthemioszt és a milétoszi Iszidoroszt kérte fel. Az ország különböző részeiből hozatták a városba a legjobb kőművesmestereket és a legjobb építőanyagokat. Az elkövetkező öt évben több mint 100 mester és 10 000 munkás dolgozott az építkezésen. A templombelső díszítésére használt márványt a környező földközi-tengeri országokból, de főként Anatólia márványfejtőiből hozatták. A templomhajó két oldalán álló négynégy zöld gránitoszlopot Efezus kikötői gümnaszionjából (atlétikai edzőhely), a sarkokon álló porfíroszlopokat pedig a baalbeki Apolló-templomból (Vénusz templom, Libanon) szállították ide. Rodosz szigetéről hozattak különleges cserepeket és téglákat, hogy könnyebb anyagból építhessék meg a hatalmas kupolát. Összesen 107 oszlop tartja az épületet, ebből 40 a földszinti templomhajóban, a maradék 67 a karzaton található. A 726-ban kezdődő ikonoklasztázia (képrombolás) időszakában a templomok vallásos jeleneteket és szenteket ábrázoló mozaikjait megsemmisítették, és egyszerű kereszteket festettek a helyükre. A korszak végén, 843-ban újra engedélyezték a vallásos témák ábrázolását, s a Hagia Szophia belsejét is a császárok által megrendelt freskókkal és mozaikokkal díszítették újra. 1204-ben, a negyedik keresztes hadjárat idején a kincstárat teljesen kifosztották a keresztes lovagok. Az arany hátterű mozaikokat tönkretették. Az ún. latin császárság időszakában a Hagia Szophia katolikus főtemplomként funkcionált. Amikor 1261-ben a keresztes seregek elhagyták a várost, ismét ortodox templomként működött tovább. A 14. és 15. századi földrengések súlyos károkat okoztak az épületben. II. Hódító Mehmed szultán győzedelmes bevonulását követően, 1453. június 1-jén a pénteki imádságot már a Hagia Szophiában tartották. A templomot mecsetté alakították át. A helyreállításnál a szükséges alapokat meghagyták, megmentve így az eredeti épületet. Először a Mekka (Kába-kő) irányát jelző falfülkét készítették el, majd az épület mellé egy téglából épült minaretet és egy 12 teremből álló med-reszét, vallási iskolát emeltek. Az épület elé arra a helyre, ahol a papok korábbi lakhelye állt, egy udvart és egy ciszternát is létesítettek. A mozaikokat vékony vakolattal borították be, a falakon lévő kereszt alakú motívumokat átalakították, az ajtókról pedig eltávolították, hogy az iszlám szertartásai számára alkalmassá tegyék az épületet. Ezekkel az átalakításokkal komoly károkat okoztak az eredeti díszítésben. Az építészek, akik 1837-ben az orosz nagykövetség épületének restaurálása miatt érkeztek Isztambulba, az oszmán vezetés kérésének megfelelően megerősítették a templom kupoláját. Az 1479-ben lerombolt medresze 12 oszlopához rögzítették két kifeszített lánc segítségével. Egy öltözőt is létesítettek a kertben. A templomhajó belsejében található szultáni páholy is az ő munkájukat dicséri.
A Hagia Szophia építészetileg háromhajós, kupolás bazilika épülettípusnak felel meg, s mint ilyen, első a világon. Itt láthatók elsőként a 14. századtól a cse-gelyek (pendentif) díszítéseként használt szeráfábrázolások. Az 55,6 méter magas kupola nemcsak Törökország, hanem az egész világ öt legmagasabb kupolájának egyike. Az 553-as földrengést követően az épületet 558-562 között újjáépítették, és a kupolát 6,5 méterrel megemelték. Mivel nem tudták pontosan kör alaprajzúra építeni, a kupola alaprajza ellipszis formájú lett, átmérője az egyik tengelyén 31 méter, a másikon 33 méter. Az épület alapterülete 7570 m2. A közvetlenül a bejáratnál található narthex (előcsarnok) 60 méter hosszú és 11 méter széles.
A világiból a szakrális térbe átvezető külső előcsarnok falai és mennyezete díszítés nélküli. Néhány, különböző helyről ide szállított mozaiktáblát, egy szarkofágot és egy 12. századi fogadalmi domborművet állítottak itt ki. A nedvesség miatt a mennyezet kilenc csúcsíves boltozata nagyon rossz állapotban van. A külső narthexből a belső narthexbe átvezető ajtó keretének belső felén egy dátum olvasható: MDCCCXLVII (1847). Továbbá azok a keresztek is láthatók az ajtószárnyakon, amelyeknek vízszintes ágait az oszmán időszakban eltávolították. Az épület magával ragadóan szép díszítései a belső narthexben kezdődnek, ahol a falra szimmetrikusan elhelyezett színes márványtáblák rajzolatai misztikus alakzatokat formálnak. Itt a mennyezet teljes egészében arany mozaikokkal van kirakva. Az épületben 16 000 m2 területet díszítenek színes kövek és márvány tesszerák (mozaikszemek). Ez majdnem kétszer nagyobb felület, mint a templom alapterülete. Kilenc ajtó vezet a belső narthexből a főhajóba, ebből 3-3 oldalt, 3 pedig középen található. Az oldalsó ajtók a köznép számára voltak fenntartva. A középen található hatalmas főaj-tó a császár számára épült, a mellette kétoldalt lévő, viszonylag kisebb ajtókat pedig a magas rangú hivatalnokok és a császár kísérete használták. A császári ajtó aranybevonatát és a másik két kisebb ajtó ezüstbevonatát a negyedik keresztes hadjárat idején vitték el. A császári ajtó felett egy 9. századból származó mozaik látható, melyen középen Jézus Krisztus, kétoldalt kör alakú keretben Szűz Mária és Gábriel arkangyal látható.
A belső narthexből a főhajóba lépve elsőként a kupola nagyszerűsége ragadja meg a látogató tekintetét. A templomtól független, önálló építészeti egységként is helyét megálló kupola körül 40 ablak szolgálja a hajó természetes megvilágítását. A kupola középpontjában egy bizánci korból származó, Jézus Krisztust ábrázoló festmény látható. A város elfoglalása után a festményt Koránból vett idézetekkel takarták el. A kupola súlyát hordozó négy, háromszög alakú csegelyt, amelyek a kupola alatti boltívek között helyezkednek el, hatszárnyú szeráfok képei díszítik. Az angyalok oroszlán, bika, sas és emberi arcot formázó arcai 11 méter hosszúak. A bejárattól balra található ablakok alatti falrészen Szent Ignatiosz, Konstantinápoly 9. századi, Aranyszájú Szent János 4. századi és Antiochiai Szent Ignác 2. századi pátriárkáinak képei láthatók. A bejárat két oldalán elhelyezett 1250 literes márvány víztartó urnákat a 16. században hozták ide Pergamon ókori városából. A bal oldali téglalap alakú márványoszlopot „izzadó" vagy „síró" oszlopnak nevezik. A legenda szerint, ha valaki belehelyezi a hüvelykujját az oszlopon található nyirkos lyukba és egy teljes kört leír a tenyerével, valóra válnak kívánságai. A sarkok és az oldalfalak arab feliratú, hatalmas kalligrafikus korongjain az iszlám híres vezetőinek nevei olvashatók. A mihráb (falfülke) jobb oldalán Allah neve, bal oldalán Mohamed próféta, az oldalfalakon az első négy kalifa (az iszlám vallási és politikai közösségének legfőbb vezetője, Mohamed utóda): Ebu Bekir, Omer, Oszmán és Ali nevei láthatók. A bejárat feletti két oldalon a próféta két unokája, Haszan és Hüszein nevei olvashatók. Ezeket a 7,5 méter átmérőjű korongokat tekintik az iszlám kalligráfia egyik legszebb példáinak a világon. Az apszistól (többnyire félkör alaprajzú tér, melyet nyitott ívvel csatlakoztatnak a bazilika fő teréhez) balra a szultán páholya található, míg jobbra a szószék, ahonnan az imám (elöljáró) a pénteki közös imádságot vezette. Közvetlenül a szószék előtt áll a Prédikátor Trónjának nevezett 16. századi emelvény, ahonnan a Koránt olvasták fel. Az apszis jobb oldalán álló vörös porfíroszlopoknál a falon látható kézlenyomatot Szűz Máriának tulajdonítják. Ezt a márványdarabot a Theotokosz-templomból hozták át, amelyet szintén a bizánci korban építettek. A jobb oldali oldalhajóban található a Hagia Szophia Könyvtár, amelyet a Palotakönyvtárból költöztettek ide I. Mahmud szultán uralkodása idején, a 18. században. A templom legjobb állapotban fennmaradt mozaiktáblája a belső narthexben, az egyik oldalajtó felett található. Ezen a mozaikon középen a trónon ülő Szűz Mária látható kezében a gyermek Jézussal, Konstantin császár a jobb oldalon, Justinianus császár pedig a bal oldalon. Konstantin kezében szimbolikusan a várost, míg Justinianus a templomot tartja. Mindkét császár Jézusnak és Máriának ajánlja fel munkáját.
Az emeleti részt a nők használták a szertartások alkalmával. A narthexből az emeleti galériába a balra nyíló, enyhén emelkedő rámpán át lehet feljutni. A császárnő utasítására lépcsőfokok helyett egy emeletre felvezető rámpát építettek. Azért alkalmazták ezt az építészeti megoldást, hogy a császárnőt hordszé-kében ülve kényelmesebben vihessék fel az emeletre. A császárnő a szertartásokon kíséretének többi hölgytagjával együtt imádkozott a karzaton. A karzat középső részén, közvetlenül a falfülkével szemközti árkádok között, a kereszt alakú fa kompozíció nagyon elegáns, kézzel készített alkotás, amelyhez hasonlóval csak a Szent Katalin kolostorban találkozhatunk a Sínai-hegyen. A bejárattól jobbra található déli galéria a legimpozánsabb az összes közül. A bal oldali mozaikokon látható feliratok a legenda szerint vikingek kéznyomait őrzik. A galéria jobb szárnyának bejáratánál található faragott márványkaput a mennyország és pokol kapujának hívják. A kapu hátoldalát kereszt alakú motívumok díszítik. A kapun áthaladva közvetlenül a jobb oldalon a templom talán legszebb mozaikja látható. Rendkívül finom, színes mozaikkockákat használtak ennek a képnek az elkészítésénél, mely Jézus Krisztust, Szűz Máriát és Keresztelő Szent Jánost ábrázolja. Annak ellenére, hogy a mozaik súlyos károkat szenvedett a negyedik keresztes hadjárat idején, még ma is kiemelkedő művészi értékkel bír. Ez a deészisznek (kérő imádság) is nevezett ábrázolás, amelyben Jézus Krisztust anyja, Szűz Mária és Keresztelő Szent János könyörögve kéri, hogy a bűnteleneket bocsáttassa be a mennyországba, a 14. századra vezethető vissza. A galéria végében még két mozaik látható, amelyek császárokat és családjukat ábrázolják szentek kíséretében. A jobb oldali mozaik II. Jóannész Komnénosz császárt és magyar feleségét, Eirénét - azaz Szent László király lányát, Piroskát -, valamint fiukat, Alexioszt mutatja, a gyermek Jézust karjában tartó Szűz Máriával. A bal oldali mozaik az isteni trónon ülő Krisztust, két oldalán Zoé császárnőt és harmadik férjét, Konstantin Monomakhoszt ábrázolja. Ezen a mozaikon eredetileg a császárnőt első férjével, III. Rómanosszal ábrázolták a 11. században. Jól látható a mozaikon, hogy a császárnő minden házassága után kicserélték a császári fejeket és neveket. A galéria e sarkából jól kivehető az apszis felső részének mozaikja, mely Szűz Máriát és a gyermek Jézust ábrázolja Mihály és Gábriel arkangyalok társaságában (9. század).
Felhasznált irodalom
Isztambul. Civilizációk bölcsője (ford. Szente
Magdolna). ARD Yayin ve Reklamcilik Tic. Ltd.
Şti., Istanbul 2011.
(Az írás az előző lapszámunkban közölt Nem zarándokút, vagy mégis? Beszámoló egy törökországi körutazás keresztény és magyar vonatkozásairól című útleírásnak a kiegészítése)
