Nemes István
pAROCHIA ARCIS SZEREDA:
EGY KATONAI LELKÉSZSÉG 1829-BEN1
Parochia Arcis Szereda: A Militar Chaplaincy In 1829
The article describes the state of Csíkszereda military chapelry in 1829 based on the records of the visitation made in the same year by Bishop Miklós Kovács. Csíkszereda - a small country town - gained its importance amidst the other, more populated settlements of the region due to the fact that from 1764 it was the centre of the First Székely Infantry Regiment founded by Empress Maria Theresa. The chapelry constituted an interesting island in a country of mostly German-speaking worshipping communities. These came from all around the Empire and there were a relatively large number of intermarriages between them and the exclusively Hungarian-speaking, Catholic population. It also reflected the dichotomy of administration: the country of Csík, subjected to a binary - military and civil - administration was divided also from an ecclesiastic point of view.
Keywords: Bishop Miklós Kovács, Csíkszereda, First Székely Infantry Regiment, Székely Museum of Csík.
A szerző a kolozsvári BBTE Római Katolikus Teológia Karának végzettje (2001). Mesteri fokozatát 2002-ben szerezte patrisztikából. Jelenleg a BBTE-n doktorandusz. Kutatási témája Kovács Miklós püspök korszaka az erdélyi egyházmegye történetében (1827-1852), ezen belül a korszak vallásügyi vitáinak kérdéskörét vizsgálta behatóbban. Eredményeit a Studia Theologica Transsylvaniensia, Egyháztörténeti Szemle, Studia Universitatis Babe§-Bolyai szakfolyóiratokban, illetve különböző konferenciakötetekben közölte. Jelenleg a tusnádi Imets Fülöp Jákó Általános Iskola tanára. Kutatásait a Nemzeti Kiválósági Program támogatásával valósította meg.
A 18-19. században a Székelyföld keleti határmenti székei határőrvidéki területekként kettős - katonai és széki - közigazgatás alá tartoztak. A polgári és katonai közigazgatás kettőssége nemcsak a székelység polgári életére nyomta rá a történettudományból ismert - joggal nehezményezett és sérelmezett - bélyegét. Az egyházi közigazgatásra is ránehezedett a katonai vidékek különleges helyzetének terhe. Az egyháznak be kellett tartania a határőrvidékre érvényes temérdek előírást, jogi praxisát a „szélbéli katonaság" körleteire érvényes rendeletekhez és törvényekhez kellett alkalmaznia.
Az említett kettősséget szinte szimbolikus jelleggel jelzi az, hogy egy olyan - csíki viszonylatban is -másodvonalbelinek számító településen, mint amilyen Csíkszereda volt a 19. században, amely ekkor még távol volt mindentől, ami városiasnak nevezhető, két plébánia is helyet kapott. Az egyik az 1. Székely Határőr Gyalogezred várbeli plébániája volt (Parochia Arcis Szereda), a másik - alig nyolcpercnyire a vártól - a falué.
Csíkszereda szerény, de fejlődőben levő státuszát mutatja az is, hogy 1829-es jegyzőkönyve szerint Sztoyka Zsigmond kevesebb mint másfél évtizeddel a határőrezredek létrehozása előtt választotta le Somlyóról. Somlyót - részben a ferences kolostor, kegyhely és gimnázium, részben demográfiai súlya okán - érezhetően Csíkszeredánál jelentősebb településnek tekintette az ugyanabban az évben készült vizitá-ciós jegyzőkönyv. Szereda fontosságát voltaképpen az itt - a dekrétum szerint 1716-ban a Mikó család fundusán - felépült (valójában romjaiból ekkor újraépült) erődítmény biztosította ez idő tájt, amelyet 1764 után tovább növelt a határőr-katonai parancsnokság odaköltözése. Orbán Balázs is ugyanezt a benyomást közvetíti a 19. század második feléből: a környező falvak között sok olyan van, amelynek külleme városiasabb Szeredáénál. Mindazonáltal a mezővárosi rang, amellyel 1558-ban már biztosan rendelkezett, biztosította a városi fejlődés alapjait (a vizitációs jegyzőkönyv is az oppidum kategóriába sorolta Csíkszeredát).
A várkápolnát a jegyzőkönyv tanúsága szerint 1730-ban emelték a vár nyugati sarkában kőből, a vár falához toldva az épületet. Tornya külön állt, két harang is bongott benne, az egyik Szent Donát vértanú, a másik Nepomuki Szent János tiszteletére szentelve. A történelem jeges fuvallata a kápolna látogatóit mindannyiszor megérinthette, valahányszor az orgona magyar feliratát olvashatták, amelyet a dekrétum írnoka latinra fordított, s így csak parafrázisban közölhetjük: Bajkó János generális állíttatta a törökök barbár fogságából történt csodálatos szabadulása emlékére 1694-ben az Atyaisten dicsőségére. A 17. század végi felszabadító háborúk, tatárbetörések, történelmi kataklizmák sokszor különböző tárgyakon hagyták legmaradandóbb nyomaikat, amelyek továbbadták hírüket készíttetőik halála után.
Az istentisztelet rendjére az osztrákok jelenléte is befolyással volt. A vasárnapi istentiszteleten két nyelven hangzott el az igehirdetés: magyarul és németül. Ugyanez a kettősség mutatkozott meg a kinevezett papok személyében is. 1805-ig többnyire német (nevű) szerzetesek látták el, nevük előtt az „fr." előtaggal. 1863-tól 1798-ig újabb német szerzeteseket sorolt fel a jegyzőkönyv, ezúttal hozzátéve, hogy ők ferencesek voltak. Csak 1805-től következett két magyar nevű szerzetes: Kászoni Alajos és Ambrus Alajos. Noha a jegyzőkönyv parochiának, azaz plébániának titulálja a várban működő lelkészséget, a papságot következetesen káplánnak nevezi, ami arra enged következtetni, hogy lelkészségről volt szó, nem plébániai adminisztrációs egységről.
A lelkészséghez hozzávetőlegesen 300 személy tartozott abban az időben, amelynek összetétele azt mutatja, hogy a német lakosság nem telepedett le véglegesen: a háromszáz lélekből 288 volt gyónásképes, azaz a közösséghez javarészt felnőttek tartoztak. Ez arra enged következtetni, hogy a lelkészség hatáskörébe a katonai és kisegítő személyzet tartozott, csupa felnőtt ember, kevés gyerek. A házasságok száma azt is mutatja, hogy megközelítőleg hetvenöt-nyolcvan százalékban szabad állapotú katonák alkották a híveket: harminchárom házaspár volt, azaz hatvanhat egyén a 288 felnőtt hívő között. S ami meglepő az al- és felcsíki viszonyok ismeretében, ahol vegyes házasság csak elvétve fordult elő, hogy a 33 családból tizenhárom vegyes házasságban élt. Kovács Miklós püspök 1841-ben, amikor a vegyes házassági politikai vihar kellős közepén jelentést kellett küldenie a Guberniumnak, hogy esperességenként mennyi a vegyes házasság, Csíkra vonatkozólag kiemelte, hogy a katolikusok túlnyomó többsége miatt itt gyakorlatilag nincsenek vegyes házasságok. A csíkszeredai vár kivételt képezett: az idegenből jött hívek valóban nem a Csíki- és Gyergyói-medence realitását tükrözték, ahol a vegyes vallású vagy rítusú házasságok ritkák voltak, hanem azokét a területekét, ahonnan érkeztek. A dekrétum megjegyzi, hogy többnyire németek tartoztak oda: jó erkölcsű, tisztességes emberek, akik jelen voltak a szentbeszédeken, szorgalmasan hallgatták a szentmisét, sőt nemcsak hallgattak, de énekeltek is, megtartották az ünnepeket, és az alárendelt cselédeket is az ünnepek megtartására késztették. E kijelentést az 1848-as egyházmegyei zsinat fényében kell értékelnünk, ahol a papság egyik vallásgyakorlással kapcsolatos problémája az volt, hogy városi helyeken a cselédeknek igen nehéz volt hitoktatást tartani, ugyanis uraik a házimunka miatt nehezen engedték őket délutáni istentiszteletre, amelynek része volt a katekézis is.
Mivel a várhoz és a székhez börtön is tartozott, a pasztoráció feladatai között a börtönlelkészség is helyet kapott. A 19. században az állam feladatának tartotta, hogy a javítóintézeteknek tekintett börtönökben a „korrekciós" eljárás része legyen a hitoktatás is. Erről tanúskodnak azon kancelláriai és guberniumi rendeletek, amelyek nyomán a püspök körlevelet bocsátott ki, kötelezve papjait, hogy a plébániájukhoz tartozó börtönökben hetente kétórányi hitoktatást tartsanak a raboknak. Az erdélyi börtönpasztoráció kezdeteinek is tekinthetjük ezeket a lépéseket. A csíkszeredai vár hatáskörébe tartozó fogda példa erre: a káplán a várkápolnában tartott szentmise után a fogdában (domus correctorium) fejtette ki a keresztény hit igazságait.
Úgy tűnik, a határőrezred iskolai hatásköre sokkal tágabb volt, mint a szorosan alá tartozó személyzet gyermekeiről való gondoskodás. A katonai körzet alá két normális iskola is tartozott, mintegy 80 gyerekkel, akiknek hitoktatásáról a káplánnak kellett gondoskodnia. Ám arról ír a jegyzőkönyv, eléggé homályosan, hogy a határőrezrednek triviális iskolái is voltak. Azt is megtudjuk, hogy a várparancsnok szívügyének tekintette a lányok oktatását, és belefogott egy lányok oktatására alkalmas terem felépítésébe (vagy legalábbis tervezte azt). Akarata Kovács Miklós püspökével találkozott, aki a széki főespe-rességekben tett látogatása alkalmával mindenhol szorgalmazta az iskoláknak a lányok oktatására szánt külön termekkel való kiegészítését, a koedukáció nem lévén divatban abban a korban. A püspök elégedett volt a káplán hitoktatói munkájával. A vizitáció egyik feladata volt a gyerekek hittani ismereteinek ellenőrzése, és a püspök elégedettséggel nyilatkozott a tapasztalatairól.
A jegyzőkönyv végén újra visszatér a kettős adminisztráció szelleme. A szokásos püspöki rendelkezések között szerepel az is, hogy a lelkész, a katonai körzethez tartozó egyházi személyként ne avatkozzék bele akár a csíkszeredai, akár más plébánia joghatóságát sértő ügyekbe. Mindebből kitetszik, hogy a püspök óvakodott a katonai hatóságokkal való bármiféle konfliktusra okot adó helyzettől, ugyanakkor a saját joghatósága alá közvetlenül tartozó plébánosait is védte ettől, a katonai hatóság jelenléte és az erre vonatkozó szabályok ugyanis korlátokat állítottak a püspök elé is az egyházi adminisztráció területén.
Irodalom
Orbán Balázs: Székelyföld leírása. Pest 1868. https://mek.oszk.hu/04800/04804/html/76.html Letöltve 2014. november 13.
De facienda captivis hebdomadatim 2 horarum institutione et exhortatione, Kolozsvár, 1834. január 13., in: Offenbányai Egyház Protokolluma, GYÉL, 50/1834., Püspöki Körlevelek, I.4/a., 108.
Decretum Arcis Szereda, Decretum Csik Sz. Kiraly, 952/1830, Gyulafehérvár, 1830. június 12., Püspöki Vizitációk, I. 4. csoport.
Tamási Zsolt: Az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegye az 1848/49-es forradalomban. Scientia, Kolozsvár 2007.
Jegyzet
1 A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
