Könyv
bOTÁR GÁBOR: KRISZTUS SZERETETÉNEK SÜRGETÉSÉBEN
A Szent Családról nevezett
Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek tevékenysége Erdélyben
A könyve, ha nem is volt szándékos az időzítése, nem jelenhetett volna meg jobbkor. Hiszen Ferenc pápa 2013. november 29-én a szerzetesek előljárói előtt nyilvánosságra hozta, hogy a 2015-ös év a megszentelt élet éve lesz. A szentatya mosolyogva jelentette be a hírt, és hosszú taps fogadta azt.
A székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz plébánia lelkipásztora 2014-ben megvédett doktori disszertációja a Szent István Társulat és a Verbum Kiadó közös gondozásában jelent meg. Külsejében is igen tetszetős, igényesen kivitelezett és praktikus, könnyen olvasható könyv. Bőséges könyvészetet sorjáz fel a szerző, ezzel egyszersmind lehetőséget adva az érdeklődőnek a téma további elmélyítésére.
A négy nagyobb fejezetre tagolt olvasmányban Botár Gábor nem csak információval szolgál, hanem valóságos kalandregényhez illő lelkesedéssel ismerteti a mallersdorfi ferences nővérek erdélyi történetét a rend alapításától, aprólékosan elénk tárva az alapító, Paul Josef Nardini élettörténetét, szándékait és a rend alapításának körülményeivel kapcsolatos elképzeléseit, a rend tulajdonképpeni megalapítását, a nővérek erdélyi letelepedését és azt a széles skálán végzett munkát, amivel az erdélyi köztudatba beleívódtak. Nardini, az alapító, szociálisan igen érzékeny; a pfalzi vidéki Pirmasens városának plébánosa tulajdonképpen saját szociális érzékenységét intézményesítette a rend alapításával. A plébános, aki mindig nagy odafigyeléssel és segítő szándékkal viszonyult a szegények és az elesettek iránt, kezdeményezése „mustármagból fává" terebélyesedett - olvassuk a témavezető, Marton József professzor által írt előszóban.
A tevékenységükről szóló fejezetet olvasva, azonnal felötlik a gondolat: pótolhatatlanok. A 150 évvel ezelőtti európai infrastruktúra nagy hiányosságát pótolták a nővérek, munkájukkal megteremtve a szociális hálót: a szociálisan hátrányos helyzetbe került családok gyermekeinek nevelését, gondozását, a kórházakban nyújtott segítségük által. Külön kis fejezeteket szentel a szerző azoknak a 19. században működő erdélyi intézményeknek, amelyekhez a mallersdorfi nővérek neve fűződik, így olvashatunk a nagyszebeni tanítőképzőről és nevelőintézetről, a petrozsényi bányászkórházról, leány- és fiúiskoláról, a kolozsvári Karolina kórházról és az egyetemi klinikákról, a nagyváradi gyermekkórházról, papi szemináriumról és Iosefinumról, a szilágysomlyói leányiskoláról, a bukaresti érsekségről és papi szemináriumról, a gyulafehérvári hittudományi főiskoláról, a hátszegi népiskoláról és árvaházról, a marosvásárhelyi, brassói leányiskoláról és bentlakásról, a sepsiszentgyörgyi és szamosújvári árvaházakról, a gyergyószentmiklósi kórházról. A mallersdorfi ferences nővérek tehát a segítő szakmában végeztek áldásos munkát.
Egyháztörténelmi mű Botár Gábor könyve, s ez azt a gondolatot ébresztheti bennünk, hogy régmúlt történeteket olvashatunk benne. Az utolsó fejezet viszont a mallersdorfi ferences nővérek tevékenységének újraindulását és a rend aktivitását mutatja be napjainkig.
Az olvasó számára egyértelmű, hogy a szerzőt személyes szálak is fűzik a rendhez, és talán éppen ezzel magyarázható a kutatási téma iránti érdeklődése, a mallersdorfi ferences nővérek iránti tisztelete, munkájuk iránti őszinte csodálata is: „Méltó, hogy ilyen módon is emléket állítsunk a nagy elődöknek, akik e nemes ügy szolgálatára szentelték életüket. Ugyanakkor hálám és elismerésem jele ez a könyv a szerzetesrend azon kortárs tagjai és vezetői iránt, akiknek segítségét, támogatását, a jó ügyben való mellém állását papi pályám során mindvégig érezhettem." (15)
„Van egy szó, amelyet mindenképp el akartam mondani nektek, ez a szó pedig az öröm. Ahol megszentelt személyek vannak, ott mindig öröm van." - mondta Ferenc pápa. A mallersdorfi ferences nővérek munkájukkal és jelenlétükkel kiválóan teljesítik a pápának ezen kérését.
Bereczki Gyöngyvér
