Máshol

Bereczki Silvia
qUO VADIS? – HOVÁ MÉGY?

 

Találkozási tér - mert a hivatás a találkozásban történik - ez a mottója a Bécs szívében, a Stefansdom oldalánál található Quo vadis? központnak. A szerzetesrendek és a hivatáspasztorációs központ, a Canisiuswerk közös projektje célcsoportjának mindazokat a fiatalokat és idősebbeket, világiakat és szerzeteseket, nőket és férfiakat tekinti, akik a város forgatagában csendre áhítoznak, akik lelkiséget, irányt és hivatásukat keresik, vagy azt elmélyíteni szándékoznak.

Az ízléses, világos, modern terekből álló központ látogatóinak a legkülönfélébb lehetőségeket kínálja: a kávézórész találkozási pontjuk lehet azoknak, akik nyugalomra vágynak; az imaterem (a csend tere) visszavonulásra és töltekezésre ad lehetőséget egyénileg, de csoportos kínálatai révén is; a csapattagok (többnyire szerzetesek) meghallgatják a beszélni akarót, és tudnivalókat osztanak meg az érdeklődőkkel egyházi hivatásokról, önkéntességi és hivatástisztázási lehetőségekről, szerzetesrendek kínálatairól, kolostorban töltött szabadságolási ajánlatokról; iskolások és fiatalok csoportjai műhelymunkákat igényelhetnek; zarándokolni vágyók tájékozódhatnak; szerzetesek kapcsolatba léphetnek egymással; a keresztény művészetek kedvelői pedig kiállításokat, koncerteket, irodalmi esteket élvezhetnek a központban.

A hely a keresés, tájékozódás, találkozás, megpihenés, szellemi töltekezés mellett lelkiségi központ is, lehetőséget kínál az ima tanulására, közös meditációra, a nap közepén való imádságos megállásra, a munkanapnak a jó Istennel való közös lezárására.

A Quo vadis „terei" indoklásukat egy-egy frappáns mondásban hordozzák: „mert Isten lehetővé teszi a világra való új rálátást" (lelkiség.tér), „mert a beszélgetésben válaszok válnak lehetségessé" (párbeszéd.tér), „mert az élet bonyolult" (tájékozódási.tér), „mert az élet egy út" (zarándok.tér), „mert a művészet és a kultúra egy, a világra nyitott lelkiséget tesznek lehetővé" (kultúra.tér).

A megszentelt élet évében különös jelentősége van a központnak, hiszen tájékozódási pont lehet mindazok számára, akik ismerkednének ezzel az életformával, szívesen találkoznának személyesen egy szerzetessel, vagy éppen hivatásukat keresik.

- Amikor megnyílt a Quo vadis?, a szerzetesrendek egy-egy héten át voltak jelen benne programokkal, kiállítással, információs anyagokkal. Mostanra ez átalakult és pontszerűvé vált az ilyenfajta jelenlét - mondta el beszélgetésünkben Patka Mária, erdélyi származású segítőnővér, a központ egyik önkéntese.

Milyen sajátos kínálatotok van a szerzetesek évére? A megszentelt élet évében egyházmegyeszerte a szerdai napot szerzetesi nappá nyilvánították, ami azt jelenti, hogy a hétnek azon a napján a szerzetesrendekre irányul a figyelem, és ők különféle progamokat kínálnak az érdeklődőknek. Így a Quo vadisban is a szerda déli imát mindig egy-egy más szerzetesrend vezeti a maga lelkisége szerint. Nagyböjtben a döntés tematikájával hétköznapok lelkigyakorlatát kínáljuk (egy más rendhez tartozó koreai nővérrel együtt) Legszívesebben mindkettőt címmel. Továbbá a tavasz folyamán egy Krisztus Misszionáriusai nővérrel és egy jezsuitával együtt gyalogtúrás hétvégére hívjuk azokat a fiatal felnőtteket, akik személyes útjukhoz nagyobb tisztánlátást és erőt keresnek. Annak eldöntésében, hogy mit kezdjen egy fiatal felnőtt, segítséget jelent, ha figyelmesen rátekint a külvilágra és saját belső világára egyaránt. Mindkettőt szem előtt tartjuk ezen a hétvégén: úgy, ahogy Szent Ignác a megtestesülésről szóló szemlélődésben arra hív, hogy képzeljük el, amint a Szentháromság a világra tekint és így dönti el, hogy a második isteni személy vállalja az emberi létet, úgy mi is arra hívjuk a résztvevőket, hogy nyitott szívvel ránézzenek az őket körülvevő világra, valamint saját adottságaikra és vágyaikra, és feltegyék maguknak a kérdést: Hol lehetek társa Isten megváltói művének? Így egyik napra csatlakozunk egy, a menekültekkel való szolidaritásból szervezett zarándoklathoz, amelynek keretében szociális intézményt is látogatunk, majd másnap imazarándoklat keretében elmélkedünk olyan kérdésekről, mint: Mi mozgat meg a világ szükségéből? Miért szeretnék élni, mire szeretném rátenni az életemet? Milyen konkrét lépésre hív a jó Isten? Egy további kezdeményezésünk, hogy egy szerzetessel ketten az idei Theotag nevű rendezvényen egy, a döntéssel kapcsolatos műhelymunkát vezetünk. A Theotagot a főegyházmegye hivatáspasztorációs, valamint oktatási irodája szervezi végzős középiskolásoknak azzal a céllal, hogy segítse őket megtalálni hivatásukat és tájékoztassa őket az egyházon belüli képzési lehetőségekről.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a Quo vadis? központtal?

- Amikor másfél évvel ezelőtt Bécsbe kerültem, kerestem a lehetőséget arra, hogy másokkal együtt tegyek valamit lelki téren. Egy nővértársam vitt el magával a Quo vadisba, ahol örültek nekem, és láttam, hogy érdemes bekapcsolódnom. Jó érzés, hogy másokkal együtt lehet tervezni, dolgozni, nem kell egyedül tenni azt, és hogy kapcsolatok alakulnak, lehetőségek nyílnak meg.