Máshol
Fodor György
nAGYBÖJTI ZARÁNDOKLAT
MÜNCHENBEN
Egy szenvedéstörténetet átélt jezsuita nyomdokain
Bajorország (németül Bayern) Németország legnagyobb területű tartománya. 1919 óta hivatalos elnevezése Bajor Szabadállam (Freistaat Bayern), ami a korábbi királyság helyett választott köztársasági államformát jelzi. Fővárosa, München, az egyik legszebb és legbarátságosabb német város, ahol mind a hagyományokat, mind a korszerűséget megtaláljuk. Az Ausztria, Olaszország és Svájc szomszédságában lévő város nemcsak a lenyűgöző alpesi hegyvonulat háttere miatt, hanem felbecsülhetetlen építészeti és művészeti látnivalói miatt is egyedinek számít. A település megalapítása a 8. századra nyúlik vissza. Várossá nyilvánítása 1180-ban Oroszlán Henrik bajor herceg nevéhez fűződik. München 1505-ben Alsó- és Felső- Bajorország egyesítésével Bajorország fővárosa, majd a 16. század végén az ellenreformáció egyik központja, 1623-ban pedig a Bajor Választófejedelemség székvárosa lett. 1806-ban királysággá alakult. 1918. november 18. óta „szabadállam".
Mind a zarándokok, mind a turisták egyik közkedvelt célpontja az úgynevezett Bürgersaal (Polgárterem). Valójában egy kápolnáról van szó, amelyet a 18. században építettek a müncheni polgárok 17091710 között, Giovanni Antonio Viscardi tervei alapján. 1778-tól használják templomként. A II. világháborúban elszenvedett károk miatt a kápolnát 1946-ban újjáépítették. Kiemelt látványossága a 19. századból származó keresztút. A külön fülkékben elhelyezett stációk színes alakjai életnagyságúak, s megdöbbentően élethűen ábrázolják Jézus Krisztus szenvedéstörténetét. Ottlétem alatt sok, különböző korú és nemzetiségű embert láttam meghatott arccal végigimádkozni a keresztutat. Számuk megsokszorozódik most, a nagyböjt idején. A művésznek/művészeknek ugyanakkor sikerült korhű környezetbe beépíteni a keresztút állomásait.
Jézus keresztútjának néhány állomását nagyon korán kővel vagy kápolnával jelölték meg. A hagyomány szerint Jézus anyja és egy-egy tanítvány már a feltámadás után naponta végigjárta az úgynevezett szent körutat. A 14. századtól a ferencesek által vezetett zarándokok vagy ugyanezt az útvonalat, vagy a Praetorium-Szentsír közti 14 emlékhelyet (nem egészen azonosak a maiakkal) járták keresztútként. A stációk száma változó volt (7, 12, 14). A 14 stációs keresztút világméretű elterjedése Porto Maurizio-i Szent Lénárd ferences (1676-1751) nevéhez fűződik. Ő maga 576 keresztutat állított fel. Negyvenéves misz-szionáriusi működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában, ezért Itália „apostolának" is nevezték. 1731-ben és 1742-ben a Búcsúk Kongerációja az általa meghatározott formát fogadta el. Szent Lénárdot 1867-ben IX. Pius pápa avatta szentté, 1923-ban pedig XI. Pius a népmissziók védőszentjének nyilvánította. A keresztútnak az idők folyamán kiformálódott 14 állomásához később sok helyen egy 15. állomást is csatoltak, a Jézus feltámadására emlékeztetőt.
A müncheni Bürgersaal másik nagy lelki vonzáspontja -nekünk, erdélyieknek is - a hetven éve elhunyt Boldog Pater Rupert Mayer jezsuita, hitvalló, a „falábú apostol" sírja. Az I. vi lágháborúban tábori lelkészként szolgált az akkori Románia és az Osztrák-Magyar Monarchia határán, a Keleti-Kárpátokban. Most, a nagyböjtben az ő szenvedéstörténetére is emlékezünk, amelynek során megfordult Brassóban, a mai Kovászna megyei Sósteleken (Kostelek falu határában), a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium földszintjén kialakított katonai kórházban, ahol bal lábát amputálták. Rupert Maier végtagereklyéjét tehát erdélyi földben, valahol ott, a hadikórház környékén áshatták el. Aztán 1917 januárjában kórházvonattal Csíkszentmihályra vitték, ahol újabb amputáció következett, ezúttal térden felül. Aztán Kolozsvárra szállították, majd júliusban a müncheni rehabilitációs központba. Személye szorosan kötődik Münchenhez is, ahol 30 esztendőn át kitűnt, főként a férfiak lelkigondozásában - olvashatjuk Jakubinyi György érsek A szentek nyomában Erdélyben című könyvében.
A „falábú apostol" előbb a marxista-kommunista befolyás ellen küzdött, majd a nemzetiszocialista eszmék veszélye ellen emelt hangot. A hitleri diktatúra sem tudta megfélemlíteni. A hívők és a szegények erőteljes védelmezője volt a náci rendszerrel szemben. 1939-ben letartóztatták és a sachsenhauseni gyűjtőtáborba vitték, majd onnan kényszerlakhelyre az ettali bencés kolostorba. Onnan szabadult a hitleri uralom bukása után. Még csupán néhány hónapot szolgálta Istenét és embertársait apostoli buzgósággal Münchenben. 1945. november 1-jén, Mindenszentek ünnepén halt meg, a szentmise prédikációja közben érte az agyvérzés. Szent II. János Pál pápa 1987. május 3-án Münchenben avatta boldoggá. Az eseményre szép, a pápát ábrázoló emléktábla hívja fel a figyelmet a Bürgersaalban. Sírja napjainkban is gyakran látogatott hely. Zarándoklatom idején is folyamatosan jöttek a hívek, hogy imával és virággal kifejezzék tiszteletüket iránta, illetve közbenjárását kérjék.
