Máshol
Watzatka Ágnes
kASZTÍLIA ÉS LEÓN
A középkori Európát csodálatos módon kötötte egybe kultúrája: a katolikus egyház egységesen használt latin nyelve és az általa akadály nélkül terjedő közös műveltség: irodalom, tudomány, politikai eszmék. A salamancai káptalan egyik oklevelére tekintve az a benyomásom támadt, hogy első magyar nyelvemlékünk hordozóját, A tihanyi apátság alapítólevelét látom: hasonló tintával, hasonló írással, hasonló papírbeosztással készült. Pedig az Ibériai-félszigetet több ezer kilométer választja el Pannóniától.
A kétszáz kilométert Madridból Salamancába festői szépségű, néhol 1300 méter magas pályán futja be a gyorsvonat. Szédítő mély völgyek fölött, kopár fennsíkokon robogva szeli át a Guadarrama hegység vonulatait. A tájat jellegzetes szürke sziklatörmelék jellemzi, amilyet sehol máshol nem láttam.
Salamanca a régi León tartomány központja, ma Kasztília és León tartomány része. Az „aranyozott város" alapszínét a napsütésben sárgásan csillogó homokkő adja. Az óváros jelentős része ma is 16. századi képét őrzi, ezekben az utcákban alig van más, mint templom és kolostor, amelyek java része ma is működik. 1988 óta a világörökség része, Európa egyik legszebb reneszánsz városa. A központban található az egyetem, amelyet 1138-ban alapítottak és hivatalosan 1218-ban ismertek el. Ez Spanyolország legrégebbi, Európa hatodik legrégebbi felsőoktatási intézménye. A 16. században kb. 6500 egyetemista tanult itt. Az egyetem jogi karán működött a Salamancai iskola, amely megalapozta a modern európai jogot, köztük az emberi jogok rendszerét. Loyolai Szent Ignác 1527 júliusában tanulni jött ide, de a két hónapból három hetet vizsgálati fogságban kellett töltenie lelkigyakorlatai miatt, amelyeknek az egyházi tanítással való konformitását vizsgálta az inkvizíció. Tanulmányait végül Párizsban folytatta. Keresztes Szent János 1563-tól 1567-ig tanult a salamancai egyetemen.
Salamancának nem csak egy, hanem két székesegyháza is van, szorosan egymás mellé építve. A régi katedrálist a 12-14. század között román és gótikus, míg az új, nagyobbat, a 16-18. században, késő gótikus és barokk stílusban építették. A két székesegyház tetején gyönyörű kilátást nyújtó teraszok vannak. Bár tériszonyom miatt a felsőbbre nem tudtam felmenni, az alsóbb teraszról is pompás kilátás nyílt a városra és az első századi római kőhídra.
A város egyik jellegzetes épülete a „kagylók háza", amely homlokzatát 350 homokkőből kifaragott kagyló díszíti. 1493 és 1517 között épült, és eredetileg Rodrigo Maldonado palotája volt. A házat díszítő fésűkagylók kapcsolatban állnak a Santiago de Compostelába vezető zarándokúttal. Ugyanis több zarándokútvonal halad át Salamancán, például a Via Augusta, amely a déli tengerpartról, Cádizból indul. A Szent Jakab zarándokút - El Camino de Santiago - a 11. század óta ismert, a 12. században a francia útvonalakról részletes leírás készült, amely a compostelai Codex Calixtinus ötödik kötetét képezi. A keresztes háborúk alatt vált népszerűvé, amikor a Jeruzsálembe zarándoklás problémássá vált. Miért lett a fésűkagyló a Jakab-zarándoklat szimbóluma? Erre több legendaváltozat is van. Az egyik, hogy egy zarándokot rablók támadtak meg, és a tengerbe menekült előlük, majd Szent Jakab közbenjárására a testét beborító kagylók mentették ki a vízből. Egy másik magyarázat szerint a kagyló a keresztény ember lelkét jelképezi, amely a kagylóhoz hasonlóan, amely a bekerülő homokszemet gyönggyé alakítja, a fájdalmat és a szenvedést kegyelemmé formálja magában. A kelta időkben ezen a vidéken termékenységi zarándoklatokat végeztek, a kagyló a nőiesség szimbóluma volt. Valószínű, hogy a keresztények a pogány zarándoklat szimbólumának saját hitüknek megfelelő értelmezést adtak. Salamanca utcáin kedves látványt nyújtanak a hatalmas hátizsákjukat cipelő, szállásukat kereső zarándokok.
Miriam barátnőm zongoraművésznő, a budapesti Zeneakadémián tanult több évig. Kitűnően beszél magyarul és szívből szereti Magyarországot. Miriam felnőttként tért meg, és nehezen talál magának közösséget. Salamancában nincsenek vallásos fiatalok, egyelőre egy kármelita harmadrendi közösségbe jár, ahol mindenki más ötven év fölötti.
León tartomány fővárosa után Kasztília egykori központjába látogattam. Kasztília, a várak vidéke, kulcsszerepet játszott a reconquistában, az országot Kr. u. 711-ben elfoglaló mórok kiűzésében.
Toledo hetvenöt kilométerre fekszik Madridtól délnyugatra, és Spanyolország egyik legfontosabb turisztikai célpontja. Az IC gyorsvonattal már fél óra alatt ide lehet érkezni. A légkondicionált közös vagonban tilos a mobiltelefonok használata, és mivel bírságolnak, ezt be is tartják.
Az egykori mór kulturális befolyás ma idegenforgalmi klisé. A vasútállomást a mór és a szecessziós stílus sajátos ötvözetében építették, hogy a turista időben felkészüljön a rá váró látnivalóra.
A város két részből áll, az óvárosból és egy újabb városrészből. Az óváros festői, magas fekvésű dombra épült, amelyet a Tajo folyó mint hatalmas természetes vizesárok zár körül három oldalról.
A rómaiak Kr. e. 193-ban foglalták el Toletum ot, amely a római birodalom bukása után a vizigót királyság központja lett. 711-ben mór kézre került és a Córdobai Kalifátus része lett. 1085-ben VI. Alfonz kasztíliai király visszafoglalta és a Kasztíliai Királyság fővárosává tette. 1563-ban II. Fülöp király Madridba helyezte a székhelyét, 1606 óta hivatalosan is Madrid
Spanyolország fővárosa. A lassú hanyatlásnak indult Toledó ma az idegenforgalomból él, és ebben segíti Madridhoz való közelsége.
Az óváros két legjelentősebb épülete az Alcázar (erőd) és a székesegyház. A hatalmas gótikus székesegyház maga is a történelem tanúja. Alapjain egykor a vizigót Reccared király rendelkezésére épített templom állt, amelyet Kr. u. 587. április 13-án szenteltek fel Szűz Mária tiszteletére. Ez ariánus templom volt; az Arius püspök által terjesztett eretnekséget, amely tagadta Jézus istenségét, 381-ben végleg elítélték az első konstantinápolyi zsinaton, de a toledói gót királyságban még sokáig államvallás maradt. A harmadik toledói zsinaton, 589-ben határoztak az érvényes római tanításra való áttérésről. Az erdélyi unitárius vallást is szokás arianizmusként számon tartani.
A hódító mórok nem törölték el a kereszténységet, csak az iszlám elleni beszédet tiltották. A főtemplomból viszont kiutasították a keresztényeket, akik az Alfizén Szűz Mária templomba tették át püspöki székhelyüket. A lerombolt vizigót székesegyház helyén a mórok felépítették a város fő mecsetjét.
Toledó városát 1085-ben VI. Alfonz király vérontás nélkül foglalta el. A mórokat nem űzte el, hanem a város egyik részébe telepítette, a zsidó lakosság a város egy másik részét foglalta el, és a király számos főúrnak és gazdag polgárnak adott letelepedési jogot, így hozva egyensúlyba a város lakossági arányait. 1087-ben a keresztények elfoglalták a mecsetet. A mecsetszékesegyház a 13. századig érintetlen formában maradt. 1224-ben kezdtek hozzá egy új székesegyház építéséhez. Az egykori mecset teljes területét befedő, impozáns gótikus építmény, amelyet 1493-ban szenteltek fel, leginkább a bourges-i katedrálisra emlékeztet.
Toledo a spanyol egyház Esztergomja. Már a gót királyságban is prímási központ volt, 1085 óta Spanyolország prímásának székhelye. Így papi szeminárium és kisszeminárium (gimnázium papságra készülő fiúk számára) is működik Toledóban, amelyek diákjai szolgálatukkal emelik az ünnepi érseki misék fényét.
A székesegyház, bár a nap egy részében múzeumként szolgál, lelki központ is: hétköznap délelőtt öt szentmise van, este további kettő, ünnepnapokon hat délelőtti és két esti szentmise. Reggel kilenckor mozarab rítusban végzik a szentmisét, a laudest és a terciát. Ennek hagyománya Francisco Ximénez de Cisneros (1436-1517) bíborosig nyúlik vissza, aki 1500-ban, illetve 1502-ben kiadta a mozarab rítusú misekönyvet és zsolozsmát, és tizenhárom papból álló kollégiumot rendelt a moza-rab rítus gyakorlására a toledói székesegyházban, ahol egy kápolnát külön erre a célra jelölt ki. Ennek a régi ibériai rítusnak az életben tartása igazi kincs a gregorián ének szempontjából, ugyanis sokkal díszesebb a hivatalos rómainál, és attól jelentősen eltérő szövegeket és értékes dallamokat is tartalmaz.
A székesegyház kincstárának különleges darabja Arfe monstranciája. A három méternél magasabb, gótikus székesegyházat mintázó szentségtartó 1517 és 1524 között készült ugyancsak Cisneros bíboros megbízásából, aki már nem érte meg a remekmű elkészültét. Arfe - Heinrich von Harff - német mester ezüstből és drágakövekből készítette aprólékosan kidolgozott monumentális művét, amelyen 260 figura található. 1595-ben bearanyozták, hogy összhangban legyen a főoltár monstranciájával. Így 183 kiló ezüstöt és tizennyolc kiló tizennyolc karátos aranyat tartalmaz. Toledóban 1595 óta az úrnapi körmenet alkalmával, amely hatalmas attrakció nemcsak a helyiek és a turisták, hanem a környékbeli spanyol hívek számára is, ebben a hatalmas monstranciában hordozzák körbe az Oltáriszentséget. 2011-ben az ifjúsági világnapon a Cuatro Vientos repülőtérre szállították, ahol ebben helyezték el a szentséget a több ezer fiatal számára szervezett, XVI. Benedek pápa által vezetett áhítat alkalmával.
A városban a székesegyházon kívül még tizenkilenc templom található, ezek egy része múzeumként működik. Érdekes a Mezquita Cristo de la Luz, amely egy mecset fő csarnokának egy szentéllyel való kiegészítésével jött létre. A keresztények a 11. századtól a 15. századig használták.
Toledó óvárosának egyedülálló hangulata van. A többnyire szűk utcák girbe-gurba kanyarulatokat írnak le, a festői kuszaság egyszerre vonzó és zavaró, hiszen elég egy elágazást elnézni, és az ember máris eltévedt. Meredeken lejtő sikátorok idézik a középkor hangulatát, csak a nagyobb főutcákon látunk valamivel tágasabb, emeletes házakat. De az utcán alig lehet mással találkozni, mint turistával. A házak földszintjén szuvenírbolt, régiségbolt, vendéglő, kávézó, söröző, cukrászda. Nincs élelmiszerbolt, zöldséges, cipész, fodrász. Nincsenek futkározó gyerekek. Az egész városrész egy hatalmas múzeum, amelyben van ugyan nyüzsgés, mégsem érezni a való élet lüktetését. Mintha egy mesterséges valóság lenne, amelyet csak a turisták kedvéért alakítottak ki.
Az óváros szélén található főtéren hajnali rózsafüzérimára szólító felhívást láttam. A találkozó helye reggeli hét órára a főtérre szólt, a reggeli buszjáratokat is kiírták hozzá. Úgy tűnik, Spanyolországban divatos a körmenetszerű szabadtéri rózsafüzér-imádkozás.
Második fontos úticélom kapcsolatban állt Toledóval. Alcalát, amelynek neve arabul bástyát jelent, 1118-ban foglalta vissza a móroktól a toledói érsek, akinek a tulajdonába került. Akárcsak Toledóban, itt is a tizenötödik századig volt a városnak zsidó és arab negyede. Az 1480-as években Kolumbusz Kristóf itt találkozott először a „katolikus királyokkal", kasztíliai Izabellával és aragóniai Ferdinánddal. 1503-ban itt született I. Ferdinánd magyar király. Alcalá egyik testvérvárosa Gyulafehérvár.
Alcalát a már említett Francisco de Cisneros bíboros tette európai jelentőségű várossá. Cisneros az elhagyott zsidó városrészben egyetemi várost építtetett, Európa első egyetemi kampuszát. Volt benne az iskola- és könyvtárépületeken kívül nyolc egyetemi kollégium - kolostor -, valamint konyha, étkezde, mosoda. Még börtöne is volt az egyetemnek, ahová a fegyelmet megsértő diákokat zárták. Mai becslések szerint a 16. században kb. 12 000 hallgató járt az alcalái egyetemre.
A város szívében található egyetemi főépületet Cisneros halála után, 1537-1553 között építették. Az épülethez csatlakozó régebbi épületben gimnázium működött. 1526 márciusától októberig itt javította hiányos latintudását a 35 éves Inigo Lopez, a későbbi Loyolai Szent Ignác. Októbertől egyetemistaként logikát, természetfilozófiát és teológiát tanult. Szent Ignác és négy társa szürke gyapjúcsuhát készítettek maguknak, és a tanulás mellett lelkigyakorlatokat adtak diáktársaiknak. Ezzel feltűnést keltettek, és Toledóból inkvizítorok jöttek kivizsgálni tevékenységüket.
Ignác kétszer volt vizsgálati fogságban az alcalái érseki palotában: 1526. november 19-től 21-ig és 1527. április 19-től június 1-ig. Tanításában nem találtak hibát, arra utasították, hogy reverendát hordjon, és három évre eltiltották a lelkipász-torkodástól, amíg teológiai tudását kiegészíti.
Az érseki palota közelében található az alcalái székesegyház, amelyet a Diocletianus-féle üldözés alatt 304-ben kivégzett hat- és kilencéves kisfiúk, Justus és Pastor tiszteletére emeltek.
A mai székesegyházat egy régebbi templom helyén építették 1497 és 1514 között, késő gótikus stílusban. A szent gyermekek ereklyéit díszes ezüsturnában őrzik.
A főoltárt körbejárva meghökkenve pillantottam meg egy szamarat. Annyira élethű volt, hogy megérintve győződtem meg arról, hogy szobor. Csak később vettem észre, hogy hátán fehér ruhás életnagyságú Jézus ül. Tovább nézelődve kiderült, hogy az oltár mögött félkörben kialakított fülkékben az apostolok és más szentek életnagyságú szobrai találhatók, amelyeket körmeneteken szokás körbehordozni. A szamárháton ülő Jézus nyilván a virágvasárnapi körmenet elengedhetetlen tartozéka.
Úgy tűnik, Spanyolországban ma is él a nagy, szobros körmenetek szokása, amelyek ezáltal nagyon látványosak és nagy tömegeket vonzanak.
A székesegyház padjain két szórólapot is találtam. Az egyik a minden hónap utolsó szombatján esedékes éjszakai szent-ségimádásra hívta a híveket, s éjjel 11-től hajnali 4-ig tart. A kis szórólapon szép monstrancia képe mellett a szentségimádás tíz aranyszabálya olvasható. A másik szórólap főoldala a székesegyházban is látható körmeneti Mária-szobrot ábrázolja. A körülbelül fél méter magas szobrot hatalmas ezüstből ötvözött glória keretezi, a szobor talapzata és hordozórúdjai is ezüstből vannak. A gyermekét karján tartó Mária-szobor gazdagon hímzett palástba van öltöztetve. A szobor fölött a szervező egyesület neve olvasható: „Völgyi Miasszonyunk tiszteletreméltó testvérisége". A szórólap május négy szombatján különböző ájtatosságokra hív: reggel fél hétkor a rózsafüzér körmeneti imádkozására megadott útvonalon, este hétkor pedig templomi ájtatosságra. Minden alkalom más egyesület szervezésében történik, a szórólapon legalább 20 különböző hosszú és zengzetes nevű vallásos egyesület és testvériség szerepel.
Az Alcalában látottak először megrökönyödést keltettek bennem, de napirendre kellett térnem fölöttük, amikor Segoviában és Madridban újra találkoztam a körmeneti szobrokkal: a szamárháton ülő Jézussal és Mária aranyba-bársonyba öltöztetett, hatalmas, ezüst vagy arany glóriával keretezett szobraival. Mi több, olyan Mária-szobrot is láttam, amelyet fésülni lehet! Úgy tűnik, a barokk kor szokásai olyan mélyen meggyökereztek, hogy ma is változatlanul élnek a spanyol hívők körében!
Madridban egymást érik a templomok, de közülük sok zárva van. Egy fél napot az Almudéna, a nemzeti szentély meglátogatására szántam, amely bizonyos értelemben Csíksomlyó spanyol változata.
A templom nevét egy Mária-szobor adja. Az Al Mudayna név citadellát jelöl, így a szobor nevét citadellai Máriaként fordíthatjuk magyarra. A legenda szerint a mór támadás előtt Mária szobrát a vár falába falazták. Amikor 1085-ben VI. Alfonz seregei bevették Madrid várát, keresni kezdték. Ekkor a várfal magától leomlott a katonák előtt, szabaddá téve a szobrot. Ez az esemény 1085. november 9-én történt, így ez a templom búcsúnapja.
A kegyszobor, amely ma a nemzeti szentélyben látható, újabb keletű, a 15. század végén vagy a 16. század elején készült fenyőfából, és színes festék borítja. Az évszázadok folyamán ezt a szobrot is öltöztették, 1890 óta ez tilos. 1868-ban hoztak döntést a kegyszobor számára egy új templom építésére, amelynek helyét a királyi palotával szemközt jelölték ki. 1883. április 4-én helyezték el az alapkövet, és csak 1993. június 15-én szentelhette fel II. János Pál pápa, akinek életnagyságú szobrot állítottak fel a székesegyház előtt.
Az eklektikus stílusú székesegyház hangulatát gótikus boltívek és szép, színes levélmintázatok adják. A kegyszobor a templom északi oldalán magasan helyezkedik el, két lépcsősor vezet fel hozzá. A szobrot magát nem lehet elérni és megérinteni, viszont egy tenyérnagyságú dombornyomott mása kifejezetten ebből a célból van elhelyezve a szobor alatt.
A templom nemzeti zarándokhely, napközben mindig 50-60, de néha ennél sokkal több ember is tartózkodik benne, a torlódás elkerülése végett kijelölt bejárat és kijárat van. Egy kis kápolnában déli 12-től délután öt óráig szentségimádásra van lehetőség, a kitett szentség előtt általában egy pap vagy apáca imádkozik, rózsafüzért vagy más szóbeli imát suttogva. A szép, színes mozaikképek közt kedves a Háromkirályok jelenete, és figyelemre méltó az őstörténet-ábrázolás, amelyen Ádám és Éva nem meztelenek, hanem keleti ruhát viselnek.
A székesegyház ajtajában A3-as méretű színes szórólapot osztogattak: meghívót a május 12-i Szent Izidor-ünnepségre, pontosabban az este hét órakor induló fáklyás körmenetre, a szent és hitvese szobraival. A szervező: a „Madridiak Királyi, legillusztrisabb, első Szent Izidor kongregációja".
A székesegyházban halk zene szólt - többnyire taizéi énekek. Ezek szerint tehát a kongregációk és körmenetek világába mégiscsak betört a jelen. Legalább egy kicsit.
A spanyol vallásosság helyzetét a történelem magyarázza. Spanyolország a mórok kiűzése óta katolikus ország. A reformáció itt nem tudott talajt nyerni, a katolicizmus a közelmúltig kizárólagos államvallás volt, szorosan összefonódva az állami vezetéssel. 1930-1939 között egy erős egyházüldözési korszak volt, amelyben több mint 7000 papot kivégeztek, de a Franco-féle konzervatív katonai rezsim ismét megerősítette az egyházat hatalmi pozíciójában.
A spanyol egyház elmulasztotta a II. vatikáni zsinatot. A régi hagyományaihoz, az egyházi pompához és hatalomhoz szokott papság a zsinatban saját létének veszélyeztetését látta. Franco diktatúrája 1975-ben bukott meg, az egyház lemaradt a megújulásról, és úgy tűnik, ezt a lemaradását azóta sem tudja behozni. Az idősebbek őrzik a hagyományokat és a zsinat előtti megszokásokat, amelyeket a fiatalok üresnek, idejétmúltnak találnak.
Egy 2014-es felmérés szerint a spanyolok 68%-a még katolikusnak vallja magát, 2%-a más vallásúnak, 27%-a ateistának vagy vallástalannak. A magukat katolikusnak vallók 61%-a általában nem jár misére, alig 14%-a jár rendszeresen vasárnaponként és néha hétköznaponként. Bár a papság és a szerzetesek száma csökkenő tendenciát mutat, 2005-ben még 19 307 papot és 54 160 szerzetesnőt tartottak számon Spanyolországban.
A toledói szeminárium honlapján egy kedves kisfilm látható Májusi érzések címmel, mely kísérlet a fiatalok modern eszközökkel való megszólítására, spanyol módra. Egy helyes farmeres fiatalember nyilatkozik arról, hogy bár elavultnak, furcsának és unalmasnak tűnik, szereti imádkozni a rózsafüzért. Ezt fel is írja egy polóra, amelyet felvesz, majd az utcán sok más fiatallal találkozik, akik szintén „szeretem imádkozni a rózsafüzért" feliratú pólót viselnek.
A spanyol egyház válaszúton van. Ha nem tud elszakadni konzervatív beállítottságától, félig üres templomai teljesen kiürülnek, mert a fiatalok nem tudnak kapcsolatot teremteni a modern életfelfogás és a 17. században megrekedt vallásgyakorlat között.
Ez a tapasztalat vezetett el egy különös felismerésre: KeletEurópában a kommunizmus bizonyos értelemben szolgálatot tett az egyháznak, amelyet zaklatott és korlátozott, amikor betiltotta régi egyesületeit. A múltjától részben megfosztott egyház így szabad teret nyert arra, hogy hitét új szellemben és az új időknek megfelelő, hiteles struktúrákban fogalmazza meg.
