Kertész Marika
mEGHITT BESZÉLGETÉSEK NÉLKÜL
NINCS EGÉSZSÉGES CSALÁDI ÉLET

 

Mindannyiunk természetes igénye, hogy figyeljenek ránk, hogy meghallgassanak és megértsenek. Leginkább arra vágyunk, hogy saját családunkban, szeretteink körében kapjuk ezt meg. Felgyorsult világunkban azonban a családok életére sajnos egyre kevésbé jellemző a nyugodt, meghitt beszélgetés. Ha szétnézünk, azt látjuk, hogy mindenki siet, autók száguldoznak az utcán, szülők rohannak haza a munkából, gyerekek az iskolából, majd rohannak tovább talán egy másodállás betöltése végett vagy magánórákra. Késő este hazaérve pedig általában már mindenki túl fáradt és nyűgös ahhoz, hogy alkalmat keressen egy kellemes beszélgetéshez. Pedig enélkül elképzelhetetlen az egészséges családi élet. A családtagok elszigetelődnek egymástól, a félreértések, a ki és meg nem beszélt dolgok elválaszthatatlan falként emelkednek a házastársak, a szülők és gyerekeik közé. Nem véletlen az, hogy számos kutatás eredményei szerint a házassági válságok jelentős részében kommunikációs zavar áll fenn. A rossz kommunikáció tipikus következményei között első helyen a család szétesése áll, gyakorisági sorrendben ezt követik a gyermekkori magatartászavarok, szorongásos kórképek és depressziók, illetve a szülők pszichoszomatikus és hangulati betegségei.

Mindenképpen szakítsunk időt a kommunikációra!

Bármennyire is elfoglaltak és túlhajszoltak vagyunk, mindenképpen időt kell találnunk egymásra. A közös ebéd vagy vacsora rendkívül jó alkalom erre. Ha ez nem is valósítható meg naponta a családtagok eltérő napirendje miatt, érdemes közösen meghatározni hetente néhány olyan időpontot, amikor valamennyi családtag együtt étkezik. Hasonlóképpen az esti közös ima is jó lehetőség a napi élmények, örömök és gondok megosztására. Miközben hálát adunk a nap eseményeiért, elmondhatjuk egymásnak azt, hogy minek örültünk leginkább a nap folyamán, illetve azt is, hogy mi okozta a legnagyobb fájdalmat. Ugyanakkor napközben is érdemes kihasználni minden kínálkozó alkalmat arra, hogy többet megtudjunk a szeretteinkről. Így például, miközben hazaszállítjuk a gyerekeket az iskolából, sok mindent elmondhatnak magukról, de ez természetesen nem helyettesítheti az együtt töltött minőségi időt.

A legtöbb család számára általában a hétvégék azok az időszakok, amikor valamennyi családtag hosszabb ideig együtt lehet. Ne táblázzuk be túlságosan ezeket a napokat! Fontos az is, hogy ilyenkor találkozzunk a barátainkkal vagy szórakozzunk, kikapcsolódjunk, de minden családnak szüksége van az intimitásra, arra, hogy szűk körben megbeszéljék a hétközben összegyűlt feszültségeket, hogy együtt játsszanak, hancúrozzanak. Legyen hát valamennyi hétvégén levédett idő a családunk számára, amikor azt tesszük együtt, ami mindnyájunknak megfelelő!

Teremtsünk biztonságos légkört!

Próbáljunk meg olyan biztonságos légkört teremteni családunkban, amelyben szeretteink bátran lehetnek nyíltak, őszinték, közvetlenek. Érezzék azt, hogy nyugodtan elmondhatják véleményüket (ellenvéleményüket is!), kifejezhetik érzéseiket (a negatívakat is!). Nincs szükség mellébeszélésre vagy esetleg a dolgok eltorzítására. A gyermekeknek nem kell attól félniük, hogy szókimondásuk, spontaneitásuk felidegesíti a szülőket, gondolataikat elmondhatják annak biztos tudatában, hogy meghallgatásra találnak, és nézeteiket tiszteletben tartják.

Legyünk figyelmes hallgatók!

Az igazi megértés hallgatással kezdődik. Salamon király szerint „Aki előbb felel, semmint hogy mást meghallgat, elárulja, hogy botor és szidásra érdemes" (Péld 18,13). Hallgassuk meg hát maradéktalanul a szeretteinket! Ez időt, türelmet és aktív figyelmet igényel. Tegyük félre a saját elképzelésünket, és gondolkodjunk el azon, amit a számunkra kedves ember megoszt velünk. Közben szeretettel figyeljük tekintetét, gesztusait, de vigyázzunk arra, hogy ne értelmezzük azokat a saját belátásunk szerint. Nézzük meg a dolgokat az ő nézőpontjából is. Ha valami nem teljesen világos számunkra, a jobb megértés érdekében kérdezzünk rá közléseinek jelentésére. Ha beszélgetőpartnerünk azt érzi, hogy megértjük és elfogadjuk őt, remélhetőleg előbb-utóbb ő is megértőbb lesz velünk szemben. Így párbeszédeink egyre inkább az igazi találkozás lehetőségét kínálják.

Soha ne adjuk fel!

Ha időnként azzal szembesülünk, hogy valamilyen okból kifolyólag lefagyott köztünk a kommunikáció, ne törődjünk bele ebbe! Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy újra elindítsuk a lefagyott kommunikációt! Amire mi nem vagyunk képesek a saját erőnkből, arra képesek leszünk Isten kegyelméből. „A nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete." (Róm 5,5) Az Úr szeretetét befogadva induljunk el ismét egymás felé.