Könyv
mEDGYESI-SCHMIKLI NORBERT:
A CSÍKSOMLYÓI FERENCES
MISZTÉRIUMDRÁMÁK FORRÁSAI,
MŰVELŐDÉS- ÉS LELKISÉGTÖRTÉNETI
HÁTTERE
Az elmúlt három és fél évtized alatt az erdélyi magyar nyelvű irodalomtörténeti kutatás fókusza nem tudta figyelmen kívül hagyni e kulturális régió határain belül különböző érdeklődési szempontok alapján ismert Csíksomlyót. A székelyföldi barokk színjátszás kötődése a kegyhelyhez az 1980-ban megtalált dokumentumok alapján egyre ismertebb lett számunkra. Az iskoladrámák historiográfiája kapcsán számos jelentős írás keletkezett, elég, ha csupán Kilián István, Pintér Márta Zsuzsanna, Demeter Júlia, Kővári Réka nevét említem.
A Medgyesy-Schmikli Norbert által elvégzett kutatások eredményeként 2009-ben megjelent monográfia egy újabb mérföldkő a csíksomlyói szövegkorpusz feltárásának történetében. Már a hajszálnyi pontossággal megválasztott cím - A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere - is méltó módon tükrözi azt a tudományos igényességet, mely a munka egészét jellemzi és kimerítő tömörséggel foglalja össze Medgyesy munkáját. A következőkben a cím biztosította lehetőségek alapján rá szeretnék világítani azokra a problémákra, melyek az eddigi ismereteink mellé most már elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a csíksomlyói ferences iskoladrámákról szóló diskurzus felkészült résztvevői lehessünk, és amelyet a szerző hatszázötven oldalon, tíz fejezetre taglalt terjedelemben tár elénk. Több mint százoldalas, tematikus szövegkiadás is olvasható a gyönyörű passiójátékok szövegéből. Más szóval arra hívom az olvasómat, hogy együtt járjuk körül, mit mondanak nekünk a címben szereplő szavak külön-külön, nézzük meg, miért választotta a szerző munkája címének éppen ezt, és milyen jelentősége van ennek, amennyiben érdeklődésünk középpontjában az említett kor drámai emlékei állnak.
Medgyesy S. Norbert Csíksomlyó története főbb eseményeinek a 18. századig történő bemutatására egy egész fejezetet szentel könyvében. Jelenleg számomra több szempontból is fontos a munka ezen részével - terjedelmi okokból -röviden foglalkoznom. Egyrészt megjelöli az iskoladrámák bemutatásának pontos térbeli helyét, rávilágítva arra a tényre, miszerint a címben szereplő csíksomlyói jelző nem csupán a dokumentumok megtalálása céljából használatos, hanem figyelmünket 18. századi kegyhelyre irányítja, amelyből és amelynek környékéről az előadások alkalmával a publikum érkezett. Másrészt előkészíti a címben szereplő második információt, mely kapcsán ex hypotesi elkerülhetetlen a hozzá kapcsolódó kolostorról és iskoláról is beszélnem.
Habár már a kutatás tárgyának lokalizációjából sejteni véljük, hogy mely szerzetesi hagyomány drámai emlékeivel dolgozunk, a ferences pontosításból megtudjuk, hogy a 15. századtól alapított kolostor fratres minoresire és e lelkiség által képviselt drámaszerkesztési módszerekre kell gondolnunk. A magyarországi ferencesek Medgyesy szerint csak székelyföldi iskoláikban mutattak be passiójátékokat, összesen 41-et, melyből 39 dráma Csíksomlyón került bemutatásra 1721 és 1779 között. A rendalapító magán viselte Krisztus sebeit, misztikájának középpontjában a keresztre feszített, az emberiségért megkínzott, vérző Üdvözítő állt. Krisztus szenvedésének ábrázolását a drámák szövegei több szempontból, különböző kerettörténetek segítségével megvilágítják, elég, ha az égi pör jelenetet említem, mely a szöveg kritikai kiadásában más értékes szövegekkel együtt a monográfia függelékében olvasható.
A misztériumdráma terminus kapcsán is érdemes elidéznünk pár szó erejéig. A megnevezés a középkori német nyelvterület szóhasználatában elterjedt Geistlichen Spiele terminus technicussal - mely szó szerinti fordításban lelki játéknak, egyházi játéknak fordítható - pontosabban megérthető. Ahogy a lélek és egyház szavak összekapcsolásában nem elég csupán a tudományos szemléletmód, matematikai szabályokkal nem írható le pontosan, a címben szereplő misztériumdráma megnevezés is transzcendentális megközelítést revendikál magának. Amennyiben egy effajta világnézetű olvasás nem lehetséges, akkor is szükség van egy nyitott megközelítésre, mely megérti a vallásos ember földi szenvedéseinek és fájdalmainak Istenben való feloldhatóságát és értelmét.
A misztériummal és annak körüljárt értelmezési lehetőségével szoros összefüggésben áll a cím következő egysége, mely annak forrás-, művelődés- és lelkiségtörténeti hátterére akar rávilágítani. Itt szintén számolnunk kell egy vallásos olvasat lehetőségének szükségességével, ugyanis a misztériumjátékok elsődleges forrásanyaga a szentírás. A német nyelvű hagyománnyal ellentétben azonban a csíksomlyói szövegek nem kizárólagos módon viszonyulnak az evangéliumok által leírt szenvedéstörténetekhez, amelyek évente kétszer: virágvasárnap és nagypénteken a katolikus egyház liturgiájában ma is használatosak. A csíksomlyói szövegek más szentírási történeteket, továbbá a népi vallásosság különböző megnyilvánulási formáit is beépítik a drámák szövegeibe. Így a különböző imádságokat, népénekeket, himnuszokat, valamint az apokrif iratok egyes részeit is, mely források ellenőrizhetőségének kérdését, mennyiségét, mibenlétét pontosan megmagyarázza a szerző.
Milyen további forrásokról tudunk? Kik játszották a drámákat? Hogyan ábrázolják Szűz Máriát a kor drámai emlékei? Mit tudunk a szcenikáról? Mi volt a célja a bemutatásnak? Mit takar az „Ádám-jelenet" kifejezés? Ezek mind olyan kérdések, amelyekre sok más érdekfeszítő probléma mellett választ találunk Medgyesy könyvében. A cím adta lehetőségek kapcsán általam felsorolt információk tehát messzemenően nem adnak teljes képet a Medgyesy S. Norbert által elvégzett kutatás egészéről. Mi sem öregbíti jobban azonban e kötet hírnevét, mint Kilián István előszavának zárósora: „ülvasóink-nak a legmesszemenőkig ajánlom figyelmükbe ezt a ... nagyon gazdag, érdekes és értékes kötetet. Szerzőjének pedig a legjobbakat kívánja, és a legnagyobb örömmel gratulál egykori tanára!"
Chinda Péter
