Könyv
hOMA ILDIKÓ:
EVANGÉLIUMI LÉLEKTAN.
ÖNISMERET MINDENKINEK

 

Mitől rendkívüli Homa Ildikó Evangéliumi lélektan. Önismeret mindenkinek című első önálló kötete?

Azért rendkívüli ez a mű, mert transzdiszciplináris szemléletmód érvényesül benne. Ennek megértéséhez egyrészt fontos tudni, hogy a hagyományos megközelítés szerint éles határok vannak az egyes tudományágak között. Az eltérő nyelvezet és a hiányzó kommunikáció a diszciplínák között szinte lehetetlenné teszik a határokon átívelő kérdések megoldását. Másrészt fontos ismerni Homa Ildikó szakmai hátterét: klinikai pszichológus, gyakorló pszichoterapeuta, teológiai végzettséggel rendelkező szakember, ugyanakkor a Babe§-Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszékén folyamatban levő doktori tanulmányai során a kognitív nyelvészetben is van alkalma elmélyülni.

Ebben a műben tehát több tudományág találkozik egymással: a lélektan, a hittudomány (spirituális teológia) és a kognitív nyelvészet. A transzdiszciplináris megközelítés egyesíti több tudományág tudásanyagát, s így az egyes diszciplínák által megoldhatatlan problémákat is leküzdhetővé teszi. Ezen az úton valódi párbeszéd valósul meg, amely feltételezi a másik, minden érintett diszciplína megfelelő belső ismeretét, és ezért az mind empatikus-megértő, mind pedig kritikuskonfrontáló módon történik. Akkor valósul meg ez a transzdiszciplináris szemléletmód, amikor a tudományos diszciplínák úgy állnak hozzá egy átfogó problémához, hogy - miközben a szóban forgó problémára irányulnak - az egymásra ható folyamatban megváltoznak maguk a diszciplínák is.

Hol itt a probléma? Mi a probléma ebben a műben?

A probléma - írja a szerző - a mindenre rezdülő emberi lélek (7). S még az, hogy ennek a mindenre rezdülő emberi léleknek meg kell tanulnia az önálló életvezetést. Egyébként - Viktor Frankl (1905-1997) szavaival élve - előbb vagy utóbb tartósan csak azt fogja tenni, amit mások elvárnak tőle (más szóval a totalitarizmus áldozatává fog válni), vagy csak azt, amit mindenki más tesz (vagyis a konformizmus oltárán ő maga fog áldozatot bemutatni). Korábban a hagyományok elsajátítása által történt az életvezetési tanácsadás, napjainkban pedig pontosan a transzdiszciplináris szemléletmódtól várható el mindez. Csak ezen az úton kerülhető el a szakmai sovinizmus veszélye, melynek általában mindig ugyanaz a következménye: megrövidül, redukálódik az emberről alkotott képünk.

A szerző magáévá tette és vallja a teológia és a pszichológia közötti párbeszéd szükségességét. Ez nem magától értetődő, pedig már a II. vatikáni zsinat is világosan nyilatkozik ebben a kérdésben, amikor - például a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció-ban - a következőképpen fogalmaz: „az újabb pszichológiai kutatások mélyebben magyarázzák az emberi tevékenységet". (GS 54). A lelkipásztorkodásban szolgálatot teljesítőknek éppen ezért „nemcsak a teológiai elveket kell kielégítően ismerni és alkalmazni, hanem a világi tudományok, elsősorban a lélektan és a szociológia eredményeit is, hogy a híveket is tisztább és érettebb hitéletre vezessék". (GS 62). A jövendő lelkipásztorok képzésével kapcsolatban a zsinati atyák a következőképpen fogalmaznak az üptatamtotius kezdetű dekrétumban: „Az elöljárók lelkiismeretesen ragaszkodjanak a keresztény nevelés szabályaihoz, és nagy szakértelemmel egészítsék ki azokat a józan pszichológia és pedagógia újabb megállapításaival." (OT 11).

Kinek szól ez a könyv?

Mindenkinek, vagyis bárkinek, mert nem csak vallásos emberek számára íródott. Mindenkinek, aki kíváncsi például arra, hogy miért egészségünk őre a harag (77), miért leglényegünkhöz tartozó misztérium a lelkiismeretünk (65), vagy hogy miért és hogyan kell minden veszteség után újra meghatároznunk önmagunkat (38). Annak szól, aki tudni szeretné, miért nem lehet soha önmagában álló cél az önismeret (16), hogy a lelki egészség lényege az érzelmi és spirituális mozgékonyság (85), vagy hogy miért van szükség a bizalomban is néha mértékletességre (120). S végül annak is szól, aki a megtestesülés lelkisége kapcsán azt is meg szeretné tudni, hogy miért igaz a következő kijelentés: „A boldog élet titka: tudni adni és elfogadni, függetlenül attól, hogy melyikkel kezdjük, az adással vagy az elfogadással." (159).

Milyen a kötet felépítése?

A tizenhárom fejezet tizenhárom életvezetéssel kapcsolatos témát mutat be. Ebből tizenkettő élő szóban is elhangzott az Erdélyi Mária Rádió azonos című műsorsorozatában 2013 júliusától decemberéig. Evangéliumi ez a lélektan, hiszen a 13-ból 11 fejezet egy-egy evangéliumi történetre, bölcsességre vagy példabeszédre épül. Ezekben a szentírási részekben a Názáreti Jézus valóban úgy jelenik meg, mint aki tanítja az életvezetést. A spirituális teológia eszközeivel ezeket a jézusi történeteket bontogatja, boncolgatja érdekfeszítően a szerző. Közben nagy hangsúlyt fektet az egyes fejezetekhez kapcsolódó fontosabb fogalmak tisztázására, a kognitív nyelvészet eszköztárát figyelembe véve. Ugyanakkor azzal is megismerteti az olvasót, hogy milyen lélektani, azaz pszichológiai mondanivalóval bírnak az olyan fogalmak, életvezetési témák, mint az önismeret, kapcsolataink, veszteség, boldogság, identitás, harag, szomorúság, bűntudat, szorongás, játék, fény és árnyék.

A fejezetek végén néhány soros összefoglalókat olvashatunk, megköny-nyítve ezzel az olvasást, s szerves egészbe fűzve így az egymásra épülő témaköröket. Az ismeretközvetítésen túl, minden fejezet végén gyakorlatok találhatóak, amelyek pontos elvégzése önismereti és személyiségfejlesztő tréning minőségére emeli a könyv olvasását. A legtöbb fejezet záróakkordjaként témába vágó idézetekkel, irodalmi szövegrészletekkel is találkozunk.

Tudjuk, hogy minden szülésnél többen bábáskodnak. Így van ez egy könyv születésénél is. Főleg ma, amikor a könyvnek ahhoz, hogy nagyobb érdeklődéssel vegye kézbe az olvasó, esztétikai élményt is közvetítenie kell. Éppen ezért méltatni szeretnénk az Evangéliumi lélektanban található illusztrációkat, Trifu-Sabáu Cristina alkotásait, aki a borítótervet is készítette. Minden esetben érezhető, hogy az illusztrációkat a szóban forgó téma inspirálta. Képmeditáció végzésére is alkalmas illusztrációkról van szó. Szintén méltatni szeretnénk a lektori tevékenységet, Gábor Csilla egyetemi tanár munkáját, mert ez a transzdiszciplináris munka rendkívül olvasmányos, minden különlegesebb szakmai előképzettség nélkül élvezhető.

Tudja vagy nem, akarja vagy sem, a szerző olyan művekhez mérheti az Evangéliumi lélektant, mint: Benkő Antal és Szentmártoni Mihály A gyógyító Jézus nyomában. A lelkiélet lélektanához; Elisabeth Lukas Spirituális lélektan. Az értelmes élet forrásai, valamint Jálics Ferenc Fejlődik a hitünk vagy Testvéreink hite kötetei.

Lyoni Szent Iréneusz, a 2. században élt vértanú püspök és egyházatya szerint Isten az embert az ő képére (imago Dei) teremtette, a bűnbeesés óta azonban az embernek meg kell érnie az Istenhez való hasonlóságra (similitudo Dei). A teremtés célja így végső soron abban áll, hogy egy olyan világ jöjjön létre, amelyben az emberek - Jézus Krisztus megváltó kegyelméből - fokozatosan megérnek az Istenhez való hasonlóságra, amelyben kifejlődhet a tökéletes, a saját ego körül már nem forgó szeretet jelleme. Homa Ildikó munkája ehhez a folyamathoz járul hozzá, abban segíthet, hogy belássuk, Isten mindig elsősorban saját valóságunkon keresztül beszél hozzánk, és érett emberré, személyiséggé válásunk a teremtő Isten szemszögéből nézve is a legjobb, ami történhet velünk.

(Szent István Társulat-Verbum, Kolozsvár 2015)

Vik János