Magyari-Sáska Zsolt
a GYERGYÓSZENTMIKLÓSI ÖRMÉNY TEMETŐ
DIGITÁLIS TÉRKÉPI ADATBÁZISA
Előzmények
Az örmények 17. század második felében kezdődő tömeges gyergyószentmiklósi betelepülése mind a helyi székely lakosokat, mind a jövevény örményeket új helyzet elé állítja. A beilleszkedés, az elfogadás/elfogadtatás első időszakában, az örmény közösség új életterének kialakítása szempontjából fontos elemek kerülnek előtérbe, melyek között jelentős helyet foglal el az egyházi aspektus és annak fizikai terei: a templom és a temető.
Az első évtizedekben a vallási szertartásokat, miséket magánházaknál tartották. Temetkezési helyük, akárcsak a többi
A szerző informatikus mérnök, a BBTE Földrajz Karának adjunktusa. 2008-ban szerzett doktori fokozatot térinformatikai témában. 1999-től a gyergyószentmiklósi örmény egyháztanács tagja. A közölt publikáció részben elhangzott az örmény genocídium áldozatainak tiszteletére szervezett megemlékező nemzetközi történész konferencián, Gyergyószentmiklóson, 2015. május 29-én.
idegennek, a jelenlegi örmény templom kertjének helyén található idegenek temetője volt.
A közel két emberöltőnyi idő eltelte után a másod-, esetleg harmadgenerációs, immár valóban gyergyói örmények konszolidálni szerették volna ittlétüket, és talán már ritkábban gondoltak a Moldvába való visszatérésre, esetleg a továbbvándorlásra. Ezért 1717-ben megveszik az idegenek temetőjét, és bár temetkezési helyszínük nem változik, a tulajdonjogi váltás miatt már saját temetőjüknek érezhették. Ez a helyszín tehát az első örmény temetője Gyergyószentmiklósnak.
Nem sokkal ezután, 1733-ban felépül az örmény templom, és ettől kezdve már korlátozzák, szabályozzák, hogy kik temetkezhetnek a templom mellé. Kialakítanak egy új temetkezési helyet a templomtól keletre - ez lesz az örménység második temetkezési helye,1 amely 1860-ig használatban volt.
Az 1836-os évtől kezdődően az örmény közösség új, minden bizonnyal nagyobb területet nyit meg temetkezési helynek, de a régi temető is használatban marad.2 Ez a terület jelenti a mai örmény temetőt, a gyergyószentmiklósi örménység harmadik temetkezési helyét.
Felmérés
A helytörténeti kutatások, a létező emberi és technikai lehetőségek és nem utolsósorban a helyi örmény közösség szándékának szerencsés egyidejűsége lehetővé tette a temető felmérését, amely két szakaszban valósult meg.
Az első felmérés 2006 tavaszán történt. Ekkor a BBTE gyergyószentmiklósi tagozatának topográfus hallgatói kezdték el a helyszíni beazonosítást. A munkálat során elsődleges cél - a hallgatók szakirányából adódóan is - a sírok, sírkertek méretének és helyének minél pontosabb megállapítása volt, hangsúlyt fektetve az egymáshoz való térbeli viszonyukra is. Természetesen feljegyezték a sírfeliratokon szereplő neveket és dátumokat is.
A felmérés eredményeképpen megszületett a temető első térképi ábrázolása (1. ábra), illetve egy olyan térinformatikai adatbázis, amely lehetővé tette az utólagos adatfeldolgozást. Könnyen kiválaszthatóvá és beazonosíthatóvá váltak a különböző tulajdonságokkal rendelkező sírhelyek, név vagy dátum szerinti keresés alapján. Bár a célkitűzések közt szerepelt a sírmegváltások nyilvántartása is, az adatbázist kezelő szoftver bonyolultnak bizonyult, így ez a lehetőség jelen pillanatban nincs kihasználva.
1. ábra. Az örmény temető térképrészlete az első felmérés alapján
A felmérés során nem csak a sírok, sírkertek, de a temetőben található épületek, illetve fák helyét is meghatározták. Ez a későbbiekben lehetőséget adott arra, hogy három dimenzióban rekonstruálható legyen a temető. Így a 2. ábrán még láthatóak azok a sudár fenyők, amelyek 2007 tavaszáig - amikor egy heves vihar nagy részüket kitörte, a többieket biztonsági okokból kellett eltávolítani - oly különös hangulatot kölcsönöztek a temetőnek.
A temető második felmérése 2009-ben történt egy mesteri disszertáció keretében. Ekkor leellenőrizték az első felmérés adatait, mind a helyszín, mind a nevek, dátumok szempontjából, de új, fontos adatgyűjtésre is sor kerül. Fénykép készül minden sírról, és feljegyzik a teljes sírfeliratokat is - ezzel gyakorlatilag teljessé válik az adatbázis.
2. ábra. Az örmény temető 3D-s rekonstrukciója az első felmérés I alapján
Ettől kezdve már csak egy lépés volt az adatbázis online felületen történő nyilvánosságra hozása. Az első felmérés térképi adatainak georeferálása és a második felmérés során született új adatokkal való kibővítése létrehozta azt az online felületet (http://www.gyergyoiormenyek.ro/index.php/temetoe.html), amelyen bárki megtekintheti az örmény temetőt és sírjait, háttérben egy Google Maps alapú térképpel vagy éppen műholdképpel. A felület lehetőséget nyújt mind a név, mind a születési, elhalálozási dátum vagy éppen az elhalálozási kor szerinti keresésre. Az évszámokra vonatkozó keresésekben használhatók a relációs jelek is, így könnyen kideríthető például, hogy kik haláloztak el 1900 előtt. A keresés eredményeképpen megjelenő listából való választás után a térkép rápozicionál az illető sírhantjának helyére, és a fényképet, illetve a teljes - átírt -sírfeliratot mutatja (3. ábra).
3. ábra. Az örmény temető online adatbázisának keresőfelülete
Reflexió
A felmérés elvégzése és nyilvánosságra való hozatala után két kérdés merült fel bennem: Jelent-e ez bármit a jelenkori gyergyószentmiklósi, esetleg erdélyi örmény közösségnek?, illetve: Kiolvasható-e bár egy szelete a gyergyószentmiklósi örmény múltnak/jelennek?
Az első kérdésre talán nem nehéz megadni a választ, hiszen a származására mindig büszke örménység egy nyilvános kutatási felületet kap. Ez valószínűleg az egyszerű, hétköznapi embereknek jelenthet lehetőséget, akik egyházi nyilvántartásokban, levéltárakban nem kutakodnának. Úgy gondolom, hogy kifejezetten azoknak lehet hasznos, akik távol élnek a közösségtől, de örmény családi gyökereik nem vesztek feledésbe - talán megerősítést jelent számukra.
4. ábra. A temetőben fellelhető sírfeliratok aránya időszakonként
A második kérdés megválaszolása már sokrétűbb. Elsősorban az a kérdés, hogy mennyire átfogóak a begyűjtött adatok? Mi minden veszett el abból, ami valaha létezett? A temetőben levő feliratos sírok közül a legrégebbi elhalálozási dátum 1855.
Az 1855-2000 közötti időszakot több periódusra bontva láthatjuk, hogy mely időszakból, milyen arányban szerepelnek nevek a sírfeliratokon (4. ábra).
Egyrészt észrevehető, hogy a régi temető bezárása előtt már temetkeztek az új temetőbe, három sír maradt meg az 1855-1859-es időszakból. Továbbá észrevehető az is, hogy a 20. század első három negyedszázadából kb. ugyanannyi sírfelirat származik, a sírfeliratok mintegy 10 százalékát adják a 19. századból származóak és bő egyharmadát az 1975-2000-es időszak feliratai. A sírok, sírhelyek pusztulása egy aktív temetőben szomorú, de tényszerű dolog. A kérdés tehát, hogy mennyire aktív a temető és annak teljes felülete. Ennek vizsgálatára két térképi ábrázolás készült, mindkettő az átláthatóság miatt, ám nem tartalmazza az egyéni sírhantokat, amennyiben azok sírkertekben találhatók.
Az 5/bal ábrán az első temetkezések időszaka látszik. Kitűnően észrevehető, hogy a temető első felében jelentkeznek az első temetkezések. A 19., illetve 20. század eleji temetkezések esetében nyilvánvalóan szinte kizárólag csak örmények temetkeznek erre a területre. A jelenlegi örmény közösség nagy figyelmet igyekszik fordítani arra, hogy a temetőnek ezen jellege megmaradjon. Így a nem örmény származásúak csak a temető hátsó felében válthatnak sírhelyet és csak akkor, ha legalább tíz évig bizonyítottan a helyi közösséghez tartoztak. A 2009-ben megújított temetőszabályzat3 a gyergyószentmiklósi örmény közösség sajátos viszonyulását mutatja az idegenek, nem örmények felé. Zárt és sokszor elutasító az idegennel mindaddig, amíg nem bizonyítja a közösséghez való tartozását, de befogadó mindazokkal, akik családi kapcsolatok révén kerülnek be a közösségbe.
5. ábra. Temetkezési időszakok (bal - első temetkezések esetében / jobb - utolsó temetkezések időszaka)
Az 5/jobb ábrán az utolsó temetkezések időszaka látható. A sírkertek, sírok túlnyomó többségébe 1975 után is temetkeztek, ami mindenképpen bizonyítja, hogy folyamatos temetkezések vannak.
Természetes módon adódik a kérdés, hogy milyen mértékű a veszteség. Ennek vizsgálatához Garda Dezső kutatásait használtam.4 Az egyházi elhalálozási számokat vetettem össze a temetőben fellelhető sírfeliratokon szereplő dátumokkal az 1855-1905 időszakra, ugyanis Garda Dezső könyvében 1905-ig találhatók meg az adatok. Erre az időszakra az 1018 elhalálozási bejegyzésről csupán 111 sírfelirat tanúskodik, ami alig haladja meg a 10%-ot. Ha még hozzávesszük a felirat nélküli, jeltelen sírhantokat is, amelyek száma 96, akkor is csak 20%-os értékről beszélhetünk, tehát az elhunytaknak legalább 80%-a nem lelhető már fel. A 6. ábrán jól látható, hogy a két adatsor csupán az 1890-es évektől korrelálódik és csak a 20. század elején haladja meg a 40%-ot.
Miért jelentősek ezek az adatok? Mert rávilágítanak arra a lehetőségre, hogy valami kézzel fogható teljesen elveszhet. Nem egyéni sírokról van csupán szó, hanem családnevek tűnhettek el és merülhetnek ezáltal feledésbe. Ezt megvizsgálandó, szintén a Garda Dezső levéltári kutatásait használtam, ezúttal a születési anyakönyveket, szintén az 1855-1905-ös időszakra. Ebben az esetben már nem csupán számok, de családnevek is szerepelnek a nyilvántartásban. Azt próbáltam beazonosítani, hogy kik azok a családok, akiknek tagjai születési adataik szerint megtalálhatók kellene legyenek az örmény temetőben.
Mivel a családnevek esetében csak a születési dátum volt azonosítható, így azoknak a bejegyzéseit vizsgáltam, akik 1800 után születtek. Ez természetesen hibalehetőséget hordoz magában, ezért elsősorban a nagycsaládokra fókuszáltam, ahol a családnév legalább 20-szor szerepelt a születési anyakönyvben. A grafikus ábrázolásban (7. ábra) a fekete oszlop jelzi a család nagyságát, a szürke oszlop pedig azt, hogy hány év telt el az adott családnév utolsó előfordulása és a régi temető bezárása közt. Így például a Revucz család esetében az utolsó születési bejegyzés és 1860 között 38 év telik el. Nagy a valószínűsége tehát, hogy Revucz családnevet kellene találnunk a temetőben, de sajnos ilyen név nem létezik itt. Ebben az esetben akár az is előfordulhat, hogy 38 éves kora előtt hunyt el és a régi temetőben volt a sírja. Nem történhet meg ez ugyanakkor például a Lukács vagy a Czárán vezetéknévvel rendelkezők esetében, amely esetekben a születési év 1860 utáni. Mindenképpen veszteség, hogy nagy és neves örmény családnevek hiányoznak az örmény temetőből.
A kérdések sora folytatódhat és nyilván folytatódnia is kell. S ha át tudjuk érezni a megőrzés fontosságát, akkor kezdhetünk beszélni értékmentésről. A jelenlegi temetőszabályzat odafigyel erre, és bízunk maradéktalan betartásában.
„16. A megváltott sírhelyeken felállított síremlékek örökéletű-ek. Az ezekre felírt szöveg letörlése, módosítása tilos.
17. Ha elhagyott sírhelyet idegen személy vált meg, amelynél síremlék áll, az új bérlő jogot kaphat arra, hogy az újonnan elhaltak neveit a régi síremlékre felírathassa, az előző feliratok teljes épségben tartása mellett."5
Addig is jelen felmérés egy pillanatkép. Digitális mentése annak, aminek fizikailag nem szabad elvesznie.
7. ábra. A temetőben már nem fellelhető családnevek
6. ábra. A temetőben fellelhető sírfeliratok száma és az elhalálozási nyilvántartás számadatainak viszonya
Jegyzetek
1 Tarisznyás Márton: Gyergyó történeti néprajza. Kriterion, Bukarest 1982. 228.
2 Uo.
3 Az örmény temető működési szabályzata, 2009.
4 Garda Dezső: Gyergyói örmények könyve. I. kötet, Hadimúzeum Alapítvány, Budapest 2007. 94-219.
5 Az örmény temető működési szabályzata, 2009.
