Bakó Csongor István
nAHÁT, EZEK A MAGYAROK!
A magyar zarándokturizmus újabb szentföldi fejezetéről (2.)

 

 

A szerző kórházlelkész Marosvásárhelyen.

A betlehemi Születés-bazilikához tett kitérőnket leszámítva zarándoklatunk hátralevő részét a szent város, Jeruzsálem megismerése töltötte ki. Ugyan a név jelentése szerint „a béke otthona", nincs még egy olyan város szerte a világon, amely annyi fegyveres konfliktusnak lett volna elszenvedője, mint Jeruzsálem. A hegyre épült város Dávid és Salamon templomának városaként, Krisztus szenvedésének és Mohamed mennybemenetelének a helyeként ismert. Szent helyeit, amelyeket a három nagy egyistenhívő vallás (izraelita, keresztény és iszlám) egyaránt tisztel, a világ minden tájáról érkező zarándokok látogatják. Körülbelül háromezer évvel ezelőtt foglalta el Dávid király, majd telket vett (Kr. e. 980), hogy felépítse a templomot a frigyláda számára, melyben a két kőtáblát őrizték a tízparancsolattal. A templom építését Dávid fia, Salamon vitte végbe. Először a babiloniak rombolták le Kr. e. 587-ben, majd a helyén újból felépített templomot a római seregek Titus vezetésével Kr. u. 70-ben. 326-tól fejlődött „keresztény" várossá, amikor Konstantin császár és anyja, Szent Ilona (Heléna) templomokat építtettek. Eudoxia császárné, II. Theodosius felesége, aki 444 és 460 között Jeruzsálemben élt, valamint Julianus császár (527-565) is támogatta a keresztény templomok építésének ügyét. Ez a korszak azonban 614-ben, a perzsa hódítással véget ért. Az iszlám seregek 638-ban foglalták el Jeruzsálemet, ahol felépítették a Szikla- és az Al-Aksza-mecseteket. 1099-ben újra keresztény uralom vette kezdetét, amikor keresztes lovagok foglalták el a várost. 1187-ben, amikor Szaladin szultán bevette Jeruzsálemet, ismét az iszlám vált meghatározóvá. E tekintetben nem történt változás az egyiptomi mamelukok (1291-1517) és az oszmánok (1517-1917) uralma idején sem. Az óvárost egy 12 m magas és mintegy 4 km hosszú fal veszi körül, amelyet ma látható formájában II. Szulejmán oszmán szultán építtetett újjá a római romokra 1537-ben. Hét kapun lehetett bemenni. A nyolcadikat, az Aranykaput a 9. században befalazták, és a muzulmánok egy temetőt is létesítettek előtte, hogy a zsidók által várt igazi Messiás eljövetelekor ne tudjon majd bemenni Jeruzsálembe. A 7. századi Aranykapu a szentélyegyüttes eredeti keleti kapujának a helyén áll. A keresztény hagyomány szerint Jézus ezen a kapun vonult be Jeruzsálembe tanítványaival virágvasárnapkor. Azok után az évszázadok után, amikor zsidók nem lakhattak a városban, a 13. században újra megkezdődött a zsidók visszatelepedése. Az angolok 1917. december 11-én vonultak be Jeruzsálembe. 1920. július 1-jétől Jeruzsálem a brit főmegbízott székhelye lett. 1947-ben az ENSZ elhatározta, hogy az országot felosztja az arabok és a zsidók között, Jeruzsálemet pedig nemzetközi területté nyilvánítja. A mandátumos korszak véget értével, 1948-ban az izraeliek és a jordá-niaiak között harcok kezdődtek a város birtokba vételéért. Az 1949-es tűzszünet alapján kettéosztották a várost. Az izraeliek 1950-ben államuk fővárosává nyilvánították Nyugat-Jeruzsálemet, az 1967-es hatnapos háború után pedig annektálták Kelet-Jeruzsálemet. Újabb zavargások robbantak ki, amikor 1980-ban Jeruzsálemet (az arab óvárossal együtt) „Izrael örök fővárosává" nyilvánították. Azóta sincs teljes nyugalom és béke, erőszakos cselekedetek ismételten előfordulnak.

A történelmi falakkal körbevett antik Jeruzsálem négy részre oszlik: északnyugaton van a keresztény, délnyugaton az örmény, északkeleten a mohamedán és délkeleten a zsidó negyed. Utcái zegzugosak és gyakorta fedettek. Jeruzsálem óvárosa az egyetemes szellemtörténet tárgyi emlékeinek egyik leggazdagabb tárháza, ezért 1981-ben az UNESCO felvette az emberiség védett kultúrkincsei közé. Körülötte Jeruzsálem újraegyesítése (1967) óta számos modern szatellitváros jött létre, nagyiramú fejlődés látható és tapasztalható mindenütt.

5. nap: antik Jeruzsálem

Betlehemből Jeruzsálem területére érve idegenvezetőnk, Simon Segali mintegy ráhangolásképpen hangosan felolvasta a zarándokok üdvözletét Jeruzsálem kapujában, a Dávidtól származó zarándokének kezdő sorait: „Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába! Lábunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem!" (Zsolt 122,1-2).

Városnéző és imádságos körutunkat a Szent István-kapunál kezdtük. Ehhez és a templomtérhez egyaránt közel, a fehér atyák udvarán találhatók annak a fürdőtónak a maradványai, ahol Jézus a 38 év óta beteg embert meggyógyította (vö. Jn 5,1-18). Szent János evangéliuma utal arra, hogy a Bethesda-fürdőhöz¹ gyógyító hagyomány is fűződött Jézus idejében, nem véletlen, hogy sok beteg feküdt ott, s rendszerint nagy tömeg gyűlt össze. A második zsidó felkelés leverése után -amikor Jeruzsálemből Aelia Capitolina lett - a régi épületekre, talán Szerápisz gyógyító isten tiszteletére, templom épült. Az előkerült fogadalmi tárgyakból megállapítható, hogy gyógyító fürdő is működött ott a gyógyító istenség tiszteletével egybekötött kultusszal. Amikor pedig a keresztények szabadságot kaptak, nem tűrték meg tovább a pogány szentélyt, s a bizánci korban nagy bazilikát emeltek az evangéliumi csoda emlékére. A perzsák 614-ben lerombolták a templomot, de Modesztusz pátriárka újjáépíttette. Szophroniosz pátriárka (634-638) beszél a „legtisztább Istenanya helyreállított templomáról".² Egy hagyomány ugyanis ezen a helyen tisztelte Szent Joakim és Szent Anna házát.³ A helyreállított templomot valószínűleg Hakim kalifa romboltatta le, mert a keresztesek 1099-ben csak romokat találtak ezen a helyen. Kibontották a medencét és lépcsőt vágtak hozzá, majd kápolnát emeltek föléje. Később férfikolostort építettek oda, és Szent Anna tiszteletére egy templomot. Ennek altemplomában tisztelik Mária születési helyét. Ezt tettük mi is. A bejáratnál lévő szobor a gyermek Máriát ábrázolja édesanyjával. A templom közelében lévő kertben a padon várakoztunk, amikor egyszerre csak az árnyékot tartó fa lombozata került a figyelem központjába: Segalitól megtudtuk, hogy a bors fán terem, és mielőtt beérne, piros a színe.

Ezután a Via Dolorosa (latin: a fájdalmak útja, vagyis a keresztút) felé vettük az irányt. Ennek II. stációjánál van a ferencesek egyetemi rangú biblikus főiskolája, a Studium Biblicum Franciscanum.⁴ Az Úr Jézus korabeli, Nagy Heródes építtette római Antonia-vár egyik része az épület alatt található. Ennek udvarán fogadta Poncius Pilátus római helytartó a főtanácsot, és itt ítélte Jézust kereszthalálra, de előbb „emberbaráti megfontolásból" (hogy a kereszten ne szenvedjen sokáig!) megostoroztatta (vö. Mt 27,26 és a párhuzamos helyek). A főiskola udvarán áll a Megostorozás kápolnája (latinul: Flagellatio), amelyben miséztünk. Ezt a Szentföld ferences őrsége vezeti. Eredetileg a keresztesek építették a 12. században, majd évszázadokon át lemondtak róla. 1838-ban a ferencesek vásárolták meg és nyitották meg újra az istentisztelet számára, bajor Miksa nagylelkű adományai révén, amint azt a homlokzaton egy emléktábla is jelzi. Barluzzi építész 1929-ben helyreállította, megőrizve középkori stílusát. Cambellotti finom ólomüvegablakai Pilátus ítéletét, Jézus megkorbácsolását és Barabás szabadon bocsátását ábrázolják, az egyik oldalfal festménye pedig Szent Pálnak az Antonia erődben való bebörtönzésére emlékeztet.

A Via Dolorosa (vö. Lk 23,26-32; Jn 18,28-20,10) a jeruzsálemi óváros központjától keskeny utcák között kanyarogva vezet ki a Szent Sír-bazilikáig. Ez a hagyományos útvonal, amelyet Jézus járt meg Pilátus pretoriumától a Golgotáig.⁵ Mi azonban Simon vezetésével az első két stációt nem a hagyományos helyen néztük meg. Kétezer év alatt az utca szintje megemelkedett, ezért az eredeti út, amin Jézus értünk keresztjét hordozta, több méterrel mélyebben található a mai szintnél. Így utunkat a Notre Dame de Sion Nővérek Ecce Homo zárdájában folytattuk. A kolostor ókori útszakasz kövezetmaradványait takarja. A hagyomány szerint az ítélet helyszíne ezen a köves udvaron (lithosztrotosz) volt, miután a Fájdalmas úton a Hadrianus által emelt hármas boltív (legnagyobb közülük az Ecce Homo-ív) alatti helyen lefolytatták Jézus ügyének tárgyalását Pilátus előtt (vö. Jn 19,5). A különleges faragású kockakövek megakadályozták a lovak megcsúszását, ugyanakkor megtalálhatók rajtuk a római legionáriusok által játszott „királyi játszma" nevű drámajáték szabályai is. Erre a játékra emlékeztetnek a Krisztussal itt megtörtént események. A római kori útburkolat köveinek érintése, valamint a romokat körülölelő csend a hit emberét önkéntelenül is elmélkedésre és imádságra indítja. A 14 állomás közül a föld alatti első kettő és az utolsó öt stáció történelmileg hű helyen található. A többire a mai utca szintjén, forgalmas bazársorok közt kis kápolnák és jelzések utalnak arra, hogy az elmélyült imádkozásra vágyók legalább helyenként átelmélkedhessék Jézus keresztútjának egyes stációit. Főpásztorunk minden stációnál felolvasta a keresztút rövid, de annál mélyebb gondolatokat ébresztő elmélkedéseit.⁶ Idézet a II. állomásról, ahol Jézus vállára veszi a keresztet: „Senki nem kap nagyobb keresztet, mint amit vinni tud. A kereszt mindig nehéz, ami nem nehéz, az nem kereszt. A kereszt nélkül nem vagyunk hiteles követői Krisztusnak." A VI. stációnál megtudtuk, hogy valójában nem ismerjük annak a nőnek a nevét, aki kendőjét nyújtotta Jézusnak. Veronika egy szimbolikus név, mely a veritas és az ikon szavakból származik, és „igaz képet" jelent. Ezen az úton járva még jobban szívébe vési a zarándok a VII. állomás kápolnájának feliratát: „Aki Jézushoz tartozik, nem követhet életében más utat, mint amit ő követett. A szeretetnek Jézussal kell járnia a kereszt útján."⁷ A X. stációnál elérkeztünk a Golgotahegyre. Ez sem olyan volt, mint amilyenre számítottunk. Először is nem hegy, sőt, azt sem lehetett érezni, hogy emelkedőre megyünk. A zsibvásárból kijutva egyszer csak egy térre értünk. Jézus idejében ez a hely a városfalakon kívül volt, mivel a zsidó törvények tiltották, hogy a kivégzést vagy a temetkezést a város falain belül hajtsák végre.

A hagyomány szerint Jézus sírját Heléna császárné, Konstantin anyja fedezte fel, az álmában megjelent helyet keresve jeruzsálemi látogatása során. A Szent Sír-templomot (vö. Jn 19,17-22) először Nagy Konstantin császár parancsára építették fel 325-ben. Azt és az azt követő templomokat előbb a perzsák (614), majd Hakim kalifa hadai (1009) lerombolták. A ma is álló épületet a keresztesek építették 1149-ben, miután elfoglalták Jeruzsálemet. Egy tető alatt található itt a keresztre feszítés helyszíne és Jézus sírja. A keletiesen díszített görög ortodox oltár a Kálvária-sziklán található, ahol Jézus keresztje állt hajdanán. A templomon belül meredek lépcsősor vezet fel ide. Itt már inkább átérezhettük, hogy a Golgota, vagyis a koponya hegyén vagyunk. A koponya latinul kálvária, arámi nyelven pedig golgota. A „hegy" aljában, a templom bejárati ajtajával szemben található az a csiszolt vörös kőlap, amelyet a megkenés kövének neveznek, ugyanis a halott Jézust erre fektették, hogy előkészítsék a temetésre. A Szent Sír- (Feltámadás) bazilika rotondájának közepén lévő kis sírkamrában (edikula) található a kereszténység szíve és középpontja, legszentebb helye. Jézus temetésének és feltámadásának építménye a korabeli sziklába vájt barlang maradványaira van ráépítve. A sírt 1555 óta fehér márványtábla fedi. A szent sziklasír fölött feltámadást ábrázoló festmények vannak, valamint 42 lámpa ég éjjel-nappal a latin, a görögkeleti, az örmény és a kopt egyházak nevében. Ez a föld legszentebb tabernákuluma, a világ legkisebb, de legszentebb kápolnája, az üdvösségünket meghozó feltámadás szent helye. S bár a rengeteg látogató miatt sokat kellett várakoznunk, amíg megközelíthettük az Úr sírját, és csak kevés időt tölthettünk bent, mégis megrendülve élhettük át, hogy Krisztus feltámadt, a sír üres, és hogy innen indult el a mi hitünk.

Ezután a zsidó negyeden sétáltunk át, miközben az iskolából hazasiető cserfes kis zsidó diákok látványán szórakoztunk. A következő állomásunk Jeruzsálem nyugati dombja, azaz a Sion-hegy volt, ahol többek között Dávid király sírjának emlékműve található. A sír bejárata előtti udvaron a hárfán játszó Dávid emberszabású szobránál fényképezkedtünk, majd a sírt borító takarón különféle hangszerek szimbólumaival találkoztunk. Mivel Dávid, aki legyőzte Góliátot, és apósa, Saul után a zsidók második királya lett, szerette a zenét, több hangszeren is játszott. A sírt Kr. e. 133-ban lerombolták, s csak 1158-ban fedezték fel újra. Ezt az emlékhelyet a zsidók és a keresztények mellett a muzulmánok is adoptálták. A zsinagógává alakított helyiségben, szinte állandó jelleggel, zsidók imádkoznak, és félhangosan, előre-hátra hajlongva (így kábítják magukat, hogy minél inkább a szent szövegekre összpontosíthassanak) Tórát olvasnak.

Közvetlenül Dávid sírja közelében található az az emeleti helyiség, ami a hagyomány szerint az utolsó vacsora terme, a cenákulum (vö. Lk 22,7-38), ahol Jézus és tanítványai elfogyasztották utolsó közös húsvéti vacsorájukat. Az ide épült korábbi kis templomot a 4. században felváltotta a Szent Sion-templom, amely 326-ig Jeruzsálem egyetlen keresztény temploma volt, régebbi, mint a Szent Sír-templom. Előbb a perzsák rombolták le (614), s miután a keresztesek újraépítették, újra romba dőlt, a 14. századra pedig teljesen elpusztult. Anjou Róbert 1333-ban megvásárolta a szultántól és a Szentszéknek adományozta a romokat, azzal a kikötéssel, hogy a ferencesek legyenek a szent hely örökös őrei és gondozói. A ferencesek ekkor építették újjá az utolsó vacsora felső termét gótikus stílusban, ebben a formában tárul a mai zarándokok elé. Az a tény, hogy ugyanannak az épületnek az alsó termében van Dávid király sírja (Dávid prófétát pedig a mohamedánok is tisztelik), azt vonta maga után, hogy 1551-ben a törökök kiűzték a ferenceseket az utolsó vacsora terméből, és az épületet Dávid próféta mecsetjévé alakították át. A múlt századig keresztények nem léphettek be oda. Később megengedték a hely látogatását és a csendes imát. 1948-ban a zsidók kitessékelték innen az arabokat, azóta egyetlen egyházhoz sem tartozik, az izraeli állam kezeli, s így nyitott mindig és mindenki számára, de szentmise nem mutatható itt be. Szent Péter után VI. Pál pápa volt az első katolikus egyházfő, aki 1964-ben zarándokként ellátogatott a Szentföldre és meglátogatva a cenákulumot csendes imádságot mondhatott, de még ezt is rossz néven vették tőle. II. János Pál pápának 1551 után elsőként (2000. március 23.), Ferenc pápának másodikként (2014. május 26. - VI. Pál történelmi látogatásának 50. évfordulója alkalmával) már azt is megengedték, hogy behelyezett tábori oltáron kíséretükkel bemutathassák a szentmiseáldozatot azon a helyen, ahol az Úr Jézus azt alapította. Ez röviden a cenákulum viszontagságos története, ahol Krisztus egyháza megszületett.⁸ Az utolsó vacsora terme az evangélista szerint felső terem volt, a házigazda az Úr Jézus és tanítványai rendelkezésére bocsátotta, hogy ott tartsák meg az ószövetségi húsvétot. Az Úr Jézus szertartás közben alapította meg az oltáriszentséget és az egyházi rendet, amikor átváltoztatta a kenyeret szent testévé és a bort szent vérévé, valamint apostolainak elrendelte: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (Lk 22,19). Gyakorlatilag ez volt az első szentmise, mert az Úr Jézus az utolsó vacsorán elővételezte másnapi keresztáldozatát. Minden szentmise az egyszer és mindenkorra bemutatott keresztáldozat megjelenítése, és nem megismétlése. Az utolsó vacsorán Jézus összekötötte a két szentséget, az oltáriszentséget és az egyházi rendet: ennek értelmében érvényes szentmise csak ott van, ahol érvényes papság van. Mindebből arra is következtethetünk, hogy az Úr Jézus számára nem a tér és idő koordinátái voltak fontosak, hanem az örök kegyelemáramlás, amely nincs térhez és időhöz kötve.

Kereszténységünket minden időben és minden körülmény között megélhetjük Isten kegyelmével. Templomainkban, a szentmiseáldozatban, az Oltáriszentség-ben - mint maradandó szentségben -éppen olyan valóságosan jelen van az Úr Jézus, mint ahogy az utolsó vacsora emeleti termében, az átváltoztatott kenyérben és borban is jelen volt.⁹

Továbbgyalogolva hamarosan elérkeztünk a Szűz Mária mennybemenetelének helyét jelző, nyolcszögletű Elszen-derülés templomához (Dormitio Sanctae Mariae), amely a Sion-hegy felett emelkedik. Szophroniosz pátriárka említette a 7. század közepén, hogy a Megváltó anyja a Szent Sionban halt meg. A keresztesek bazilikájának pusztulása után a zarándokok felismerték elszenderülésé-nek helyét egy kereszttel megjelölt kőről, amely kiemelkedett a romokból. A hely így maradt 1898-ig, amikor Abdul Hamid török szultán II. Vilmos német császárnak adományozta. Ő azután a német katolikusoknak adta át. A Kölnben székelő Palesztinai Katolikus Társaság a hívek összefogásával fényes templomot épített erre a helyre, az aacheni székesegyház mintájára neoromán stílusban. A templomot 1906-ban (más forrás szerint 1910-ben) szentelték fel, és a beuroni német bencések gondozására bízták. A város egyik legjellegzetesebb istenháza mély benyomást tesz a látogatóra liturgikus terének szépségével, az arany háttérből kiugró csodálatos Mária-mozaikképpel, a látványos padlómozaikkal és a gyönyörű oldalkápolnákkal. Ez a szent hely Mária hazatérésének emlékét őrzi: a feltámadt Úrban való hit által a halál Mária számára boldog hazatérés volt.¹⁰ Alatta kripta található, amelynek középpontját, egy kisebb mozaikkupola alatt, a halál nyugodt álmát alvó Szent Szűz szobra foglalja el. Ezt oltárok veszik körül, amelyeket különböző országok adományoztak a templomnak. Örömmel fedeztük fel az altemplom egyik ékességét, a Magyarok Nagyasszonya (Patrona Hungariae) oltárát,¹¹ amelyet magyarországi adományokból hoztak létre. A központi mozaik a Szűzanyát ábrázolja, ölében a kis Jézussal. Szűz Mária feje felett angyalok tartják Szent István koronáját, két oldalán pedig Árpád-házi szentek (István, Imre, László, Erzsébet) alakjai láthatók. A triptichon István és Kleofás első vértanút, valamint Simon és Júdás Tádé apostolt ábrázolja. Az oltárlap alatt bevésve a Boldogasszony Anyánk kezdetű közismert ének szövege olvasható, mégpedig eredeti megfogalmazásban: „Magyarországról, romlott hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról". A magyar kápolna minden része Budapesten készült. A negyedgömb alakú kupola mozaikját, Muzsinszki Nagy Endre festőművész kartonjai után, Zsellér Imre mozaikmester rakta ki. A márványoltárt Král Gyula budai kőfaragó mester készítette, ugyancsak Muzsinszki festőművész tervei szerint. Az oltár triptichon képeinek készítéséhez 14 kg ezüstöt használtak fel. A kép alakjainak arca ezüstbe foglalt rekeszes zománc. Az oltár felszentelése 1931. május 2-án volt ünnepi szentmise keretében, melynek során gróf Zichy Gyula kalocsai érsek az Árpád-házi szentek és Szent Gellért ereklyéit helyezte az oltárba. A Dormitio magyar oltára újabb emlékkel gazdagodott a kétezredik évi jubileumi magyar zarándoklat során. 2000. február 26-án a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyar Katolikus Püspöki Kar közösen hálatáblát helyeztetett el itt az alábbi szöveggel: „Szent István király emlékére, aki szorgalmazta a magyarok szentföldi zarándoklatát, koronázásának ezredik évfordulóján".

Jeruzsálem első magyar szentélyében közösen elénekeltük régi magyar himnuszunkat, majd a jelenlegi magyar és székely himnuszt. A zsidó és örmény, meglehetősen rendezett negyedek találkozási pontjánál ért véget ez a nagyon fárasztó, de annál felemelőbb napunk. Egyébként az örmények mára már nagyon kevesen, mindössze két és fél ezren vannak, pedig elődjeik harmincezres nagyságrendben, az első világháború idején¹² érkeztek Jeruzsálembe. Ők ma is félnek a többségiektől, ezért nem engednek be idegeneket a negyed területére.

6. nap: Betlehem, antik Jeruzsálem

Hatodik napi programsorunk a betlehemi Jászol téren vette kezdetét. Itt található Betlehem szíve, a Születés-bazilika, ahová immár több mint húsz évszázada jönnek az emberek a világ minden részéről, hogy imádják a Kisdedet, és próbálják megérteni azt a nagy titkot, amire a bazilika kövei emlékeztetnek. Jézus születésének templomát Konstantin római császár építtette a 4. század elején. Az öthajós bazilika mai formáját Justinianus császár idejében nyerte el, aki a 4. századi konstantini bazilikát a szamaritánusok pusztítása után átépíttette. A hagyomány azt tartja, hogy a perzsák, akik 614-ben a Szentföld összes szentélyét lerombolták, azért kímélték meg ezt a templomot, mert a homlokzatán a napkeleti bölcsek ábrázolásában saját népviseletükre ismertek. A világ legrégebbi, megszakítás nélkül használatban lévő templomának számít. Kívülről nézve, alakját tekintve nem tűnik templomnak. Három kapujából csak egy maradt, az is alacsony és szűk. Így akarták megakadályozni, hogy a törökök bevezethessék állataikat, vagy lóháton be lehessen jutni. Ma a látogatók is csak lehajolva léphetnek be a templomba, ami egyben az alázat kifejeződése is lehet.

Magyarország az elmúlt években különösen sokat tett betlehemi kapcsolatainak ápolásáért és fejlesztéséért. 2011-ben elsőként járult hozzá a Születés bazilikájának történelmi felújítására létrehozott állami pénzalaphoz. A magyar segítséget követő további állami és magánadományok révén kezdődhetett meg 2013 októberében a kereszténység és az egyetemes kultúrtörténet kiemelkedő helyének restaurálása, amely a palesztin területekről 2012-ben elsőként került fel az UNESCO világörökségi listájára. A munkálatokat a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett Imád Nászer betlehemi főmérnök felügyeli.¹³

A Szent József-barlangkápolna a ferences Szent Katalin-templom, Betlehem plébániatemploma alatt található. Mivel a Születés bazilikája (Nativitas) görög ortodox kézen van, a ferences atyák közvetlenül a bazilika falához építették ezt a nagy templomot (1881), amelyben a katolikus zarándokok karácsonykor az éjféli misén részt vesznek. A tulajdonképpeni születési barlang a görög bazilika főoltára alatt van, jobbról és balról lépcsőn lehet lemenni. Jézus születésének helyén 14 ágú ezüstcsillag látható a következő latin felirattal: Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est (Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától). Közvetlenül mellette, egy barlangbemélyedésben áll a ferences tulajdonban levő napkeleti bölcsek oltára. A környező barlangok közül a ferencesek birtokában van az említett Szent József-barlang is. A hagyomány szerint karácsonykor, a születés idején ott állott Szent József, ahol miséztünk (vö. Lk 2,1-7).

Miután feljöttünk a barlangokból, átmentünk a szomszédos Szent Katalin katolikus templomba. Ez előtt áll Szent Jeromos nagyméretű szobra. Jeromos egyházatya (f420) a későbbi magyar föld fia. 347-ben, a Dalmácia és Pannónia határán fekvő ókori Stridon városában született, amelyet a kutatás Csáktornya muraközi várossal azonosít. 386-ban Betlehembe utazott, s ott szerényen meghúzódva egy, a születés barlangjához közeli másik barlangban, több évtizedes itt-tartózkodása alatt latinra fordította a teljes Bibliát. Nem volt ugyanis megelégedve a görögből fordított változattal (Septuaginta), így az eredeti héberből fordította le azt. Ezzel megteremtette azt az alapszöveget, amelyet Vulgata néven a latin egyház a legutóbbi időkig hivatalos szentírási szövegként használt, és amely korábban egyedüli forrása volt a nemzeti nyelvekre való többi fordításnak.¹⁴

Egykori celláját kápolnává alakították át, amelynek lejáratát mi is megnéztük.

Betlehemet elhagyva újból Jeruzsálembe utaztunk, ahol egyenesen az előző nap kihagyott 48 m hosszú és 18 m magas kőfalhoz, az ún. Siratófalhoz mentünk. Nevét onnan kapta, hogy itt siratják a templom 70-ben történt lerombolását. A zsidók legszentebb zarándokhelye, amit az előtte kiképzett nagy előtérrel együtt tulajdonképpen zsinagógaként (mint a gyülekezés házát nem templomként, hanem találkozóhelyként) használnak. Itt, a fal előtt zajlanak a nagy vallási ünnepek, és itt esketik fel a frissen bevonult katonákat is. Maga a Siratófal nem a hajdani nagytemplomnak, hanem a régi templomtér köré épített nyugati falnak a maradványa. Az alsó hét kősor Nagy Heródes idejéből való, amelyre előbb a keresztesek építettek, majd később a törökök újabb, más formájú sorokat. Ma a szent hely nyitva áll a világ minden tájáról ideérkező zsidók előtt, hogy ősi templomuk közelében imádkozhassanak. A turisták számára is látogatható. A térre való belépést biztonsági ellenőrzés előzi meg. A fal előtti terület el van választva, jobbra a nők számára fenntartott hely van, balra pedig a férfiaké, ahonnan alagút vezet a fal további, mélyebben feltárt részeihez. Az alagúton belül szintén imádkozóhelyek találhatók, ahol elmélyülten imádkozó vagy gyerekeket tanító zsidókat láttunk. A falat alkotó kövek közé mi is elhelyeztük kívánságainkat és elmondtuk imáinkat. Bátran tettük mindezt, hisz II. János Pál pápa szerint itt helyi beszélgetést lehet folytatni az Úristennel. Megtudtuk azt is, hogy a feltűnő és jelentős számban jelen levő, hosszú, fekete kabátos, kalapot viselő zsidók a haszidok, akik egy szélsőséges, kis létszámú zsidó szektához tartoznak. Láttunk a női részlegen hölgyeket, akik az imájuk után hátrálva távoztak a Siratófaltól, mivel nem akartak annak hátat fordítani. Simon szerint ez új keletű szokás.

Ezután az Olajfák hegyét barangoltuk be. Jézus itt töltötte a legtöbb időt jeruzsálemi küldetése során. Itt tanította tanítványait, jövendölte meg Jeruzsálem pusztulását, itt fogták el őt, és innen ment fel a mennybe. Ezékiel itt látta meg a mennybéli harci szekeret, és Zakariás itt jövendölte meg az ítéletnapot. A zsidó hagyomány szerint a Messiás az Olajfák hegyével szemben lévő Aranykapun fog belépni a Templom udvarába, ezért sok zsidó ide temetkezett, hogy elsők között legyenek, akik követik a Messiást a megváltás napján. Jézus idejében kb. 250 ezer ember lakott Jeruzsálemben. Ünnepek idején kb. 500 ezer zarándok jött ide. Sokaknak nem jutott szállás a városban, ők a várfalon kívül táboroztak, ahogy Jézus is a tanítványaival. Az utolsó vacsora után is idejöttek. Itt vívta Jézus haláltusáját, ahol elfogadta küldetésének beteljesülését: „Legyen meg a Te akaratod".

A hegy legmagasabb részén a keresztények kezdettől fogva tiszteltek egy barlangot, amelyet Jézus tanításával szentelt meg. A hagyomány szerint itt tanította meg Jézus tanítványainak a legszebb és legszentebb imádságot, a Miatyánkot (vö. Mt 6,7-15; Lk 11,2-4).

A helyi tradíció szerint itt került sor az utolsó vacsora után mondott beszédre is (vö. Jn 13,31-18,1). S mivel ezen a helyen beszélt nekik a világ végéről és második eljöveteléről is, a titkokkal teli barlangként tisztelték. A Nagy Konstantin által ide épített templomból lépcső vezetett le a barlangba. A perzsa támadás után a források nem beszélnek a barlangról. A középkorban templom és kolostor épült e helyen, noha az ásatásokból semmit nem lehet kimutatni ezzel kapcsolatban. S jóllehet a barlangot csak 1927-ben állították helyre, a területet már 1869-ben megvásárolta La Tour d'Auvergne hercegnő, és itt építtette fel a Miatyánk-templomot (Pater noster-templom) és zárdát, ahova kármelita nővérek költöztek. A templom előtere a pisai Camposanto mintájára épült. A Miatyánk kolostortemplomban és kerengőjében több mint 150 nyelven van megörökítve az Úr imádságának szövege. A magyar nyelvű tábla a templom mellékoltára felett található, s mivel ez a nővérek számára az imádság helye, a turistákat és zarándokokat nem engedik be ide. Kicsinyített mása - sajnos elég sok helyesírási hibával - a bejáratnál olvasható. A tábla Viszolajszky Károly alsószemerédi plébános buzgólkodásá-ból jött létre, és ugyanő eszközölte ki, hogy 1888. július 23-án feltegyék a mongol nyelvű tábla helyébe.¹⁵ Jézus idejében az ottani nemzetközi nyelv, amit mindenki értett, az arámi nyelv volt. Mivel ez volt az anyanyelve, Jézus így imádkozta és tanította ezt az imát. Egyébként az arámi ma is élő nyelv, Szíriában öt faluban még mindig beszélik. Idegenvezetőnk nagy csodálkozásunkra nekünk is elmondta a hébernél is furcsább hangzású arámi nyelven a Miatyánkot,¹⁶ majd kihangsúlyozta azt is, hogy az Amen valódi jelentése: Hidd! (és nem: Úgy legyen!) Aztán közösen magyarul is elimádkoztuk a Miatyánkot.

Fölöttébb érdekes módon a hegyen, ellentétben a várossal, amelyet kétszer is leromboltak ellenségei, alig változott valami. Az Olajfák hegyéről lefele menet utunkba esett a Dominus flevit (Az Úr sírt) kápolna.¹⁷ Ez arra emlékezteti a látogatót, hogy Jézus, amikor utoljára ment fel Jeruzsálembe, ezen a helyen sírva fakadt a város várható sorsa miatt (vö. Lk 19,41-44). Ezért az építmény formáját tekintve óriási könnycsepphez hasonlít. A kápolnát Barluzzi építész tervei alapján 1955-ben építették görögkereszt formában, kupolával, egy bizánci szentély romjain, amelynek fennmaradt kórusa, valamint egy szomszédos oratórium, amit 7. századi növényi mintázatú csodálatos padlómozaik borít. Az íves ablakon át, amelynek központi motívuma, a kehely egyenesen a Golgotára mutat, Jeruzsálem képe tárult elénk.

Körülötte terül el a világ legnagyobb zsidó temetője, mert hitük szerint a Messiás az Olajfák hegyén keresztül érkezik majd, s először az itt eltemetettek támadnak fel. A temetőben sehol nincs virág. Sok sírkő itt is megrongálódott vagy eltűnt a jordániaiak korábbi pusztítása révén. A zsidók a földre fektetik a sírkövet, nem állítják fel az élére, mint mi, keresztények, arra emlékeztetve ezzel, hogy köveket hordva a sírokra óvták meg a pusztai vándorlás alatt elhunytak tetemeit a ragadozóktól. Bent a kőtömbökben pedig lyukakat vájtak a mécseseknek, hogy a szél ne fújja el a lángjukat.

Az Olajfák hegyének lábához közeledve betértünk a Getszemáné-kertbe (a szó olajprést jelent). A ferences barátok által szépen gondozott kertben nyolc, Jézus idejéből megmaradt olajfa található, amelyek még ma is teremnek. Ezek az ősi olajfák gyökeréből hajtottak ki, és a világ legöregebb termő fáinak számítanak, amire nincs tudományos magyarázat. Annál szebb a spirituális magyarázat, miszerint a jelenség annak tulajdonítható, hogy ezek a fák hallották Jézust imádkozni, és látták, amint sírt. A legújabb időkben három pápa emlékére ültettek ezen a helyen egy-egy olajfát. Köztudottan Jézus ide érkezett tanítványaival nagycsütörtök éjjel, az utolsó vacsora után, itt vívta meg haláltusáját és öntözte véres verítékkel ezt a földet, és itt is fogták el. I. Theodosius császár idejében épült itt egy, a leírások szerint nagyon szép templom. A perzsa rombolás után csak a 12. században említettek újra egy, a keresztesek által újjáépített templomot. Ez romba dőlt és nem maradt semmilyen nyoma. 1891-ben egy árok ásása közben falrészletek és mozaiktöredékek kerültek elő. Ekkor a ferencesek ásatásokba kezdtek, s megtalálták mindkét korábbi templom romjait. Az Olajfák hegyének tövében 1919-24 között új templomot építettek (tervező: A. Barluzzi), amely a bizánci templom vonalait követi. A templom belseje az Olajfák kertjének hangulatát idézi. Az Agónia-bazilikát - amelynek oltára előtt a padlón látható a kovácsoltvas töviskorona által körülvett agónia szikla - a „népek templomának" (Minden Nemzetek temploma) is nevezik, mert sok ország küldött adományokat, hogy felépülhessen. Tizenhét nemzet készítette el a bazilika kupoláinak mozaikjait. A világ keresztényeinek hódolatába kapcsolódtak be a magyarok is. Gróf Zichy Gyula kalocsai érsek karolta fel a gondolatot, hogy a bazilika apszisának legnagyobb, a főoltárnak a vért izzadó Jézust ábrázoló, 54 négyzetméteres mozaikját a magyarok készítsék el.¹⁸ Pár hónap alatt adományokból gyűlt össze a 30 000 pengő. Közel egy kiló arany ékszer és több kiló ezüstadomány is összegyűlt, amiből egy igazi remekmű kehely készült, drágakövekkel és zománcképekkel díszítve, amelyek Jézus szenvedését és a magyar címert ábrázolják. 1929. szeptember 8-án volt a felajánlási ünnepség. Közben a Kusztódia nemzetközi pályázatot hirdetett a kép megtervezésére. A beérkezett pályaművek közül kiemelkedett Muzsinszki Nagy Endre munkája. A művész úgy ábrázolta a vérrel verítékező Jézust, mint aki az oltár előtt térdel, és kész magát feláldozni a mennyei Atyának. Az alatta lévő magyar címer hirdeti a magyar hívek Szentföld iránti áldozatkészségét. 1931-ben jelentette ki a kusztosz, hogy még abban az évben hozzáfognak a munkához, és a Kusztódia saját mesterével készítteti el a mozaikot. Ez a vatikáni mozaikgyárban készült el 1935-ben. Magyar zsidó idegenvezetőnk eredetibb és beszédesebb verziója szerint a trianoni események miatt engedték át Magyarországnak a főoltárkép elkészítését. Így a jobb alsó sarkában magyar címerrel ellátott mozaikkép a legfőbb helyen található a bazilikában, mintegy 2500 km távolságra feldarabolt hazánktól.

Ezután a Getszemáné-kert mellett, a Kedron-völgy partján, a Mária sírja templomától jobbra lévő Árulás barlangját kerestük fel, amely Júdás áruló csókjára emlékeztet. A hagyomány szerint az utolsó vacsora után ide ment Jézus a tanítványaival, és itt fogták el a poroszlók. A kápolnává alakított barlang 1392 óta a ferencesek tulajdona. Mivel egy olasz csoport épp eukarisztiát ünnepelt, csak nagyon keveset időzhettünk bent. A barlang magyar vonatkozását Simon elbeszéléséből ismerhettük meg. Eszerint Mérő József bajai polgár ismételt családi gyásza és többszörös csalódása hatására diófából faragott, ember nagyságú nehéz keresztjével elzarándokolt a Szentföldre. Sok veszély és szenvedés közepette, kétévi botorkálás után, 60 éves korában ért Jeruzsálembe. Itt átadta keresztjét a ferences szerzeteseknek, akik az elárulás barlangjának egyik oszlopán helyezték el. Sajnálatos módon 1955-ben egy felhőszakadás következtében a Kedron-patak elöntötte Mária sírját és a Getszemáné-barlangot, és szinte mindent tönkretett benne. Józsi bácsi keresztjének is nyoma veszett.¹⁹ A zarándok dédunokája kezdte el a 70-es években a kapcsolatfelvételt, majd hirtelen halála után lányának, vagyis a zarándok ükunokájának sikerült 1996 júniusában az eredeti kereszt emlékét őrző új, vörös fenyőből készült, 120 cm magas keresztet elhelyeztetnie az időközben teljesen átépített barlangkápolnában. Alján kis tábla áll: Bajai Mérő József keresztje magyar honból 1868.²⁰ Egyebek mellett a következő, elsősorban papokat figyelmeztető latin felirat is olvasható ezen a helyen: Sustinete hic et vigilate mecum, memento Domine sacerdotum tuorum. Magyarul: Tartsatok itt énvelem és virrasszatok! Emlékezz, Uram, papjaidra!

Ezt követően megnéztük Szűz Mária sírjának templomát, amely tulajdonképpen egy föld alatti sírtemplom, s Mária temetésének és mennybevételének állít emléket. A templomban szüleinek, Szent Joákimnak és Szent Annának, valamint jegyesének, Szent Józsefnek szentelt oltárok is vannak. Hittanórán tanultuk: Krisztus nem hagyta, hogy édesanyja teste az enyészeté legyen. Hitünk dogmája, hogy Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe. Erre emlékezünk Nagyboldogasszony ünnepén. Ha Törökországba látogató turista eljut Efezusba, a hatalmas rommező bejárata után elviszik egy hangulatos erdős vidékre is, hogy megmutassák neki Mária házát. Az ottani hagyomány ugyanis azt mondja, hogy ott élt és ott is halt meg a Boldogságos Szűz.²¹ Ennek ellenére a legősibb hagyomány és az archeológia tanúsága szerint Jeruzsálemben kell keresni Mária sírját. A Szentírásban hiába keresünk választ kérdésünkre, az apokrif irodalomból pedig csak a Mária elszenderü-lése című irat jöhet számításba. Ennek keletkezése visszanyúlik a jeruzsálemi zsidó-keresztény közösség idejére, és Mária sírját a Jozafát, azaz a Kedron völgyébe helyezi, egy hármas barlangba.²² A helyet már a 2. században szentélyként tisztelték, és a 4. században alakították át templommá. Juvenalis jeruzsálemi püspök szentelte fel. 490-ben Mauritius császár kör alakú szentélyt emelt az első templom fölé, hogy a sírt védje. A keresztesek a 12. században restaurálták a templomot, és kolostort építettek a bencések részére. Szaladin szultán leromboltatta a templomot, és csak a régi kis szentély maradt meg a sírral. A sír pontos történetét homály fedi ugyan, de az apokrif iratok leírását ma már mégsem lehet könnyedén legendának tartani. Annál is inkább, mert az 1955-ös árvíz és az 1972-es felhőszakadás utáni restaurációs munkálatok alatt Bellarmino Bagatti ferences régész ásatásokat végzett, amelyek során megállapította, hogy itt temetkezési hely volt, s maga a sír az 1. századból való. A keresztények szomorú megosztottsága sajnos ezen a helyen is megtapasztalható. A görög-ortodoxok izgatására a törökök kiűzték innen a ferenceseket, és ma csak a görögök, örmények, szírek és koptok végezhetnek itt istentiszteletet. A templom előcsarnoka másfél méterrel mélyebben van a földszintnél. Az ajtóküszöbtől 48 lépcső vezet le a templom belsejébe. Az első 11 fok magasságában állott a keresztesek templomának bejárata. Ahogy lefelé haladunk, újabb 10 lépcső után találjuk Szent Joákim és Szent Anna kápolnáját, amely alatt van a Szent József tiszteletére szentelt kápolna. Maga a templom latin kereszt alakú. Valamikor festmények voltak a falán. A sziklába vágott keleti oldal közepén található Mária sírja: egy négyzet alakú építmény, alig látható kupolával. 4-5 ember fér el egyszerre benne. Egy méter magas padféle foglalja el a kamra keleti részét, amelyet fehér márvánnyal borítottak. Erre helyezték Mária testét, amelyet üveggel védenek a zarándokoktól. E szent hely tanítását szépen foglalja össze a sír bejáratánál olvasható latin felirat, amelyet még a keresztes kori építők helyeztek el: „Íme a Jozafát völgye, ahonnan az ösvény az ég felé vezet... itt temették el Máriát. Erről a helyről emeltetett föl az égbe, szenny nélkül ő, a foglyok reménye, útjuk, világosságuk és anyjuk".

7. nap: Ain Karem, modern Jeruzsálem

Az utolsó teljes napunkat Ain Karem-ben (jelentése: szőlőhegy forrása, nemes forrás) kezdtük. Korábban külön település volt, ma már Jeruzsálem városszéli lakónegyede Jerusalem-Ain Karem néven. E helyhez fűződik Keresztelő Szent János születése és Mária látogatása Erzsébetnél.²³ Előbb a Keresztelő Szent János születésének templománál álltunk meg. A bizánci korban mozaikpadlóval díszített kápolna épült ezen a helyen, a 11. században a keresztesek templomot építettek föléje, 1675-ben pedig a ferencesek megújították a háromhajós templomot. A Keresztelő Szent János „a hegyekben" (latinul: Sanctus Johannes Baptista in Montana, héberül: Ba Harim) szentélyét a Szentföld ferences őrsége vezeti. Itt született Keresztelő Szent János hat hónappal karácsony előtt (vö. Lk 1,57-66), és itt hangzott el apja, Zakariás pap szájából a Benedictus hálaéneke (vö. Lk 1,68-79). Szentmisénk a főoltárnál volt, majd baloldalt lementünk a születési barlangba is, az altemplomba. A szent helyen csillag és latin felirat köszönti a látogatót: Hic praecursor Domini natus est (Itt született az Úr előfutára). Ez volt Zakariás pap téli háza. A kolostortemplom udvarfalán különböző nyelveken látható a Benedictus himnusz. Az égetett mázas kerámialapokból készült magyar táblát Mátrai István építész tervezte és a Makrovilág utazási iroda állította a magyar nemzeti zarándoklat alkalmával Szent István királyunk megkoronázása és a magyar állam alapítása ezredik évfordulójára. 2000. február 27-én áldotta meg Gyulay Endre szegedcsanádi megyéspüspök.

A hegyen Keresztelő Szent János apjának, Zakariásnak volt egy nyári lakhelye is, ahol felesége, Szent Erzsébet fogadta Szűz Mária köszöntését, és elhangzott a Szűzanya hálaéneke, a Magnificat (vö. Lk 1,39-56). Ez a Visitatio (Szűz Mária látogatása Szent Erzsébetnél vagy Sarlós Boldogasszony ünnepe, nálunk július 2-án, a világegyházban május 31-én ünneplik), a Látogatás temploma. Itt látogatta meg Mária nagynénjét, Erzsébetet. Egykori otthonuk helyén, a barlang fölé épült a templom a keresztesek korában. A ferencesek 1861-ben restaurálták az alsó templomot, 1939-ben pedig felépítették a felső templomot (Barluzzi). Az apszis freskója Máriát ábrázolja, amint sivatagos tájon halad át, és fény árad belőle, mert a világ Üdvözítőjét hordozza (C. Vargarini). A templom kriptájában található a szikla, ahol a Jakab ősevangéliumában szereplő legenda alapján a kis Jánost bújtatták az ártatlanok lemészárlása során Heródes katonái elől. Itt hallottuk a történetet, miszerint Zakariás nem hitte el az angyalnak, hogy öreg korára fia születik, ezért megnémult. Kilenc hónapig nem tudott prédikálni sem. Mindent csak írásban tudott közölni. Amikor már elhitte és leírta születendő fia nevét (János = Jo hannen = Isten irgalma), akkor eredt meg a nyelve. A kolostortemplom előtti oldalfalon a magyar zarándokok anyanyelvükön olvashatják Mária hálaénekét a márványból készült Magnificat-táblán.

Mielőtt búcsút intettünk volna a szent városnak, megtekintettük az új Jeruzsálem néhány lenyűgöző látványosságát is. Először a Yad Vashem holokausztmúzeumot²⁴ látogattuk meg. A szavak jelentése: hely és név, melyek Izaiás próféta szavaira utalnak: „helyet adok házamban és falaimon belül, és olyan nevet, [...] amely nem hal ki soha" (Iz 56,5). Az 1957-ben felavatott emlékkomplexum a hitleri nemzetiszocializmus hatmilliónyi zsidó áldozatának (összesen 742 800 magyar és 342 000 román zsidót hurcoltak el erőszakkal megsemmisítő táborokba) monumentális méretű mementója. Már sokat olvastunk, halottunk róla, mégis nagy erővel hatottak ránk a látott képek, filmjelenetek, összegyűjtött és kiállított tárgyak és információk. Az emlékparkot az „igazak" kertje övezi. Ezt azoknak a nem zsidóknak szentelték, akik életük kockáztatásával zsidókat mentettek meg. Számukra Izrael állam „a népek igaza" megtisztelő címet adományozza, és joguk van arra, hogy nevükkel jelzett szentjánoskenyérfát ültessenek emlékükre. Közöttük van Erdély megboldogult szent életű püspöke, Isten szolgája Márton Áron is,²⁵ aki 1996-ban kapta meg a címet. Mivel azonban a kert megtelt fákkal, az ő nevét már egy kőből épített emlékműn találtuk meg, szent büszkeség töltve el valamennyiünket. Segali egy tanító néni fájának történetét is elmesélte, amelyből megtudtuk, hogyan élte ő túl 11 évesen a Prága melletti Teresienstadt nevű koncentrációs tábort. 70 év telt el azóta, de emlékei nem fakultak. Még most is könnyeivel küszködik, amikor erről beszél. 60 évig még a családjának sem mondta el a történteket. Azóta több riportfilm is készült róla,²⁶ meg egy részletesebb dokumentumfilm is, amit később kibővítettek, és amiben magáról, illetve kalandos életéről beszél.²⁷ A múzeum után a Közösségek völgyéhez mentünk. Ezen a közvetlenül a Yad Vashem mellett létrehozott különleges szabadtéri alkotáson csaknem tíz évig dolgoztak, 1990-ben avatták fel. A kötőanyag nélkül összeillesztett hatalmas terméskőtömbökből és szerteágazó labirintusrendszerekből kialakított konstrukció felülről nézve Közép-Kelet-Európa térképét rajzolja ki. A szorosan egymás mellett álló, 8-10 m magas kőfalakra a hitleri rezsim által kiirtott vagy valamilyen formában meggyalázott hitközségek nevét írták fel. Egyik tető nélküli teremből a másikba haladva megtaláltuk Magyarországot és Romániát is. Olvashatók itt többek között mind az anyaországi, mind az erdélyi helységek nevei magyarul és héberül. Simon tájékoztatott, hogy Románia kifogásolta a helységnevek magyar kiírását, de azzal nyugtatták meg, hogy amikor a zsidók deportálása zajlott, valamennyi itt szereplő helység területileg és politikailag is Magyarországhoz tartozott. Örömujjongásban törtünk ki, amikor egyikünk-másikunk megtalálta saját szülővárosát vagy egy ahhoz közel eső nagyobb települést.

Innen a Hadassah Orvosi Központhoz, a Közel-Kelet legmodernebb és legfelszereltebb kórházához utaztunk. Ennek zsinagógájában megcsodáltuk a híres orosz-zsidó származású honosított francia festő, Marc Chagall (1887-1985) Izrael tizenkét törzsét ábrázoló híres színes ablakait. Alkotásáról 1962. február 6-án ezt nyilatkozta a művész: „Ez az én szerény ajándékom a zsidó népnek, mely mindig is a népek közti bibliai szeretetről, barátságról és békéről álmodott. Adományom annak a népnek, amely több ezer évvel ezelőtt már itt élt a többi szemita nép között."²⁸

Aznapi körutunkat a Knesszetnek, azaz Izrael parlamentjének és a vele szemközt levő menórának, Izrael állam szimbólumának megtekintése zárta. Útközben áthaladtunk a Herzl Tivadar sugárúton, akiről megtudtuk, hogy magyar származású, és ő Izrael megálmodója, a független modern zsidó állam teremtő atyja.²⁹ Vele kezdődik a jeruzsálemi

Csoportkép a menóránál „nemzeti temető". A 120 tagot számláló parlament épülete 1958 és 1966 között épült. Külalakját tekintve az épületegyüttes sehogy sem illik bele egy erősen hagyományőrző ország képébe. Bejáratával szemben áll az 5 m magas, hétkarú gyertyatartó, az ún. menóra. A szó héberül lámpást jelent. A hétágú menórát, ami eredetileg a jeruzsálemi templomban állt, Titus elrabolta. Apja Rómában diadalívet épített neki, amin egy kép van a jeruzsálemi menóráról. A kép alapján készült el a mai Menóra-szobor, amit a brit parlament adományozott Izraelnek 1956-ban. Benno Elkan (1877-1960) angol-zsidó szobrászművész tervezte és öntötte bronzba. A rajta levő 29 relief a zsidó történelem nagy alakjait és fonto-sabb eseményeit ábrázolja.³⁰

Az utolsó betlehemi vacsoránk alatt Simon ismét jókora meglepetéssel rukkolt elő. Névre szóló okleveleket osztott ki, amivel hivatalosan is jeruzsálemi zarándokoknak nyilvánított minket. Az oklevelet aláírta a jeruzsálemi polgármester és az izraeli turisztikai miniszter, majd a csoport kérésére érsekünk is.

8. nap: Abu Gos, Tel Aviv, Budapest

Hazaindulásunk napján viharos reggelre ébredtünk. Az Izraelben töltött meglehetősen meleg napok után hirtelen lehűlést tapasztaltunk. Miközben átszeltük a fővárost, egészen közelről is szemügyre vehettük a modern Jeruzsálem jelképének és a hídépítészet egyik remekének számító, Dávid király hárfájáról inspirált Hárfa-hidat vagy Húrok hídját. A Santiago Calatrava tervei alapján épített hidat 2008-ban adták át. Közel-Kelet legnagyobb függőhídja két villamosvonalat és egy gyalogátkelőt hordoz, összekötve az elővárosokat a városközponttal.³¹ A Jeruzsálemből Tel Aviv felé vezető úton, egy dombon épült Abu Gos, a bibliai Kirjat Jearim.³² Abu Gost (arab régi nagyúrról vette nevét) azonosítják az emmauszi tanítványok története révén a Jeruzsálemtől 60 stádiumnyira (12 km) levő Emmausszal (vö. Lk 24,13-35). Sajnos három Emmausz-jelölt is van. Két templomot látogattunk meg ezen a helyen. Először a Keresztesek templomát (Feltámadás temploma), az emmauszi tanítványok házának hagyományos helyén. Ez a templom 1142-ben épült, a krími háború után a törökök a franciáknak ajándékozták. A bencés szerzetesek kolostort építettek melléje Szent Jeremiás próféta tiszteletére. A templom kriptájában található a helyiséget egykoron ellátó forrás helye, külső falában pedig a X. légió katonai állomás nyoma, akiket Vespasianus császár telepített ide. A templomot és a kolostort 1976 óta a francia Olajfák-hegyi Benedek-rendi Kongregáció (olivetánok) gondozza. Ezután a falu fölött levő dombon emelkedő másik templomhoz siettünk. Az olajfáktól és az erdők menyasszonyaitól (Közel-Kelet egyik jellegzetesen szép fája) szegélyezett, csodás természeti környezetben elhelyezkedő templomot és a kolostort a Szent József jelenéséről nevezett francia nővérek vezetik 1848-tól. A zsinagógára, majd az azt felváltó bizánci templomra 1924-ben épült templom fölött egy hatalmas fehér Mária-szobor áll. A templom címe a Frigyszekrényről nevezett Nagyasszonyunk temploma.³³ Mivel Abu Gos helyén az Ószövetségben Kirjat Jearim (az erdők városa) volt, ahol a frigyláda ideiglenesen húsz esztendeig tartózkodott, miután a filiszteusok visszaadták a zsidóknak (vö. 1Sám 6,20-21; 7,1-2), ez adta a gondolatot, hogy a templomot a Boldogságos Szűz tiszteletére Frigynek Szent Szekrénye címre szenteljék. Itt mutattuk be zarándoklatunk utolsó szentmiséjét. Ma Abu Gos szintén Jeruzsálemhez tartozik, Jerusalem, Kiryat-Yearim néven.

Az autópályán gyorsan visszaértünk Tel Aviv-Jaffába, szentföldi körutunk kiindulópontjába. Ez Izrael legnagyobb gazdasági és kulturális központja, 360 ezer lakossal. 1950-ben jött létre az antik jaffai kikötő és a héber peremvidék összevonásával. A finom hazai ízeket idéző dús szeretetlakoma után, amelyet a sosem alvó város gyönyörűen kiépített tengerpartján fogyasztottunk el, a délutáni órákban buszunkkal a Ben Gurion nemzetközi repülőtérre indultunk. A kis okos Székely Lacika idegenvezetőnktől és szimpatikus Oszama sofőrünktől való búcsút a reptéri hosszas várakozás órái követték, majd szerencsés repülés után éjfélkor megérkeztünk Budapestre. Itt elbúcsúztunk egymástól, és megköszöntük Jakubinyi György érsek atyának szentföldi zarándokcsoportunk lelki vezetését, amelyet ezúttal is magas szinten végzett. Azóta is az ottani események hatása alatt vagyunk, amely minden bizonnyal meghatározó élmény marad számunkra.

A zsidó közösség legfőbb imájának, szent hitvallásának - amelynek az európai és benne a magyar költészet egyik óriásának tollából származó változata sem elhanyagolandó³⁴ - első két sorával zárom élménybeszámolómat: „Halljad, Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy! / Áldott legyen az ő dicső uralmának neve mindörökké!"³⁵ A Talmud szerint aki csak néhány lépést tesz ezen a földön, megerősíti helyét a jövendő világban. Bízom benne, hogy ezt nekünk is sikerült bebiztosítanunk.

 

Jegyzetek

1 Vö. Kroll, Gerhard: Jézus nyomában (ford. Diós István). SZIT, Budapest ²1993, 324.

2 Gyürki László: Szentföldi zarándokutaim. Ecclesia, Budapest 1999, 133.

3 Ez a tradíció a 2. századból való apokrif „Jakab ősevangéliumára" támaszkodik. Vö. Jakubinyi György: Bevezetés az Újszövetségbe. Katolikus teológiai főiskolai jegyzetek, Gloria Kiadó, Gyulafehérvár 1990, 17.

4 Honlap: http://www.sbf.custodia.org/

5 Vö. Kroll: Jézus nyomában, 459.

6 Vö. Madari Gyula (összeáll.): Szentföldi jubileumi információs és liturgikus kézikönyv. Makrovilág Könyvkiadó, Budapest 2000, 167-173.

7 Gyürki: Szentföldi zarándokutaim, 155.

8 Vö. Gyürki László: Találkozás Jézussal a szent helyeken. Martinus Kiadó, Szombathely 2013, 104-107.

9 Vö. Jakubinyi György: Zarándokoljunk el lélekben szent helyeinkhez! Vasárnap 2008. március 23.

10 Vö. Gyürki: Szentföldi zarándokutaim, 148150.

11 Vö. Pilismaróti Bozóky Gyula: Magyarok kegyelete a Szentföldön. In: Zadravecz István (szerk.): Szentföld II., Szentföld Magyarországi Biztosi Hivatala, Budapest 1931, 180-181; Gyürki László: Magyar zarándokok és emlékek a Szentföldön. SZIT, Budapest 2008, 85-91.

12 L. Werfel, Franz: A Musza Dagh negyven napja I-II. (ford. Beck Erzsébet, Urbán Eszter), Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1978.

13 Vö. Shiri Zsuzsa: A Szentföldre látogat Ferenc pápa. http^/kitekinto.^/ iszlam/2014/05/23/a_szenjfoldre_lajogaj_ ferenc_papa/#.VUE8ldLtlHx (2015. április 29.)

14 Vö. Diós István (szerk.): Szentek élete II., SZIT, Budapest 2009, 464.

15 Vö. Gyürki: Magyar zarándokok és emlékek a Szentföldön, 78-81.

16 A „Mi Atyánk" arám nyelven. https://www.youtube.com/watch?v=L94HdfZkyzk (2015. március 16.)

17 Vö. Gyürki: Szentföldi zarándokutaim, 143144.

18 Vö. Pilismaróti Bozóky: Magyarok kegyelete a Szentföldön. In: Zadravecz: Szentföld II., 174-175; Gyürki: Magyar zarándokok és emlékek a Szentföldön, 93-98.

19 Vö. Gyürki: Magyar zarándokok és emlékek a Szentföldön, 71-73.

20 Vö. Bajusz Ferenc: Újra van „Magyar Kereszt" Jeruzsálemben! Új Ember 1996. augusztus 11.

21 Vö. Bakó Csongor István: Nem zarándokút, vagy mégis? Beszámoló egy törökországi körutazás keresztény és magyar vonatkozásairól. Keresztény Szó XXV/11. (2014), 33-34.

22 Vö. Gyürki: Szentföldi zarándokutaim, 128-130.

23 Vö. Gyürki: Magyar zarándokok és emlékek a Szentföldön, 104-109.

24 Vö. The Holocaust History Museum. http://www.yadvashem.org/yv/en/museum/ overview.asp (2015. április 28.)

25 Vö. Márton Áron: Papság. Mentor Kiadó, Marosvásárhely 2009, 89; Márton Áron: Levél a zsidók védelmében. http://www.romkat.ro/hu/node/3366 (2015. június 3.); Tibori Szabó Zoltán: Márton Áron - A Népek Igaza. Keresztény Szó XXVI/4. (2015), 19-23.

26 ²⁴ L. Rendkívüli interjú - Simon Segali. Novák András beszélgetése Simon Segali holokauszt-túlélővel. http://www.atv.hu/videok/video-20140908-rendkivuli-interju-simon-segali (2015. március 16.); Simon Segali - holokauszt túlélő - portré. http://www.hir3d.hu/video/620/simon-segali-holokauszt-tulelo-portre/ (2015. március 16.)

27 ²⁵ L. Simon. Felvonások egy ember életéből (színes, magyar portré- és dokumentumfilm, 46 perc, 2008, rendező és operatőr: Szabó Mihály). http://www.port.hu/simon/pls/w/films.film_page?i_film_id=99777 (2015. március 16.)

28 Hadassah Medical Center: The Chagall windows. http://www.hadassah-med.com/about/art-at-hadassah/chagall-windows.aspx (2015. április 28.)

29 Vö. Jakab Gábor: Nyolc nap a Szentföldön (12.). Szabadság 2008. december 17.

30 Vö. Peled, Ron: The Parliament Menorah. http://allaboutjerusalem.com/article/ parliament-menorah (2015. április 28.)

31 Vö. Bridge of Strings. http://www.gojerusalem.com/items/21 5/Bridge-of-Strings/; Jerusalem Chords Bridge (Gesher HaMeitarim). http://www.jet.org.il/Web/En/News/Development/1533.aspx; The Calatrava Bridge. http://www.jerusalem-insiders-guide.com/calatrava-bridge.html (2015. június 3.)

32 Vö. Gyürki: Szentföldi zarándokutaim, 44-46.

33 A lorettói litániában Frigynek szent szekrénye megszólítás illeti a Szűzanyát, mert a frigyláda fölött Isten láthatatlan jelenlétét éreztette, míg a Szűzanya szeplőtelen Szíve alatt hordozta Szent Fiát, az Istenembert. (Jakubinyi György kommentárja.)

34 Vö. József Attila Smá Jiszróel (Szegénység szennylepleiben) c. verse (1934?). In: Domokos Mátyás (szerk.): József Attila összes versei. Osiris Kiadó, Budapest 2006, 413.

35 Raj Tamás: A Smá Jiszraél (Halljad Izrael) imáról. http://www.zsido.hu/vallas/sma.htm (2015. március 24.)