Gábor Csilla
üDVÖZLET A JAKAB ANTAL-EMLÉKDÍJAS KERSZÓSOKNAK

 

Miközben örömmel teszek eleget a megtisztelő felkérésnek, hogy méltassam az idei év egyik kitüntetettjét, azt gondolom, úgy a méltó és igazságos, hogy az emlékdíj névadójának gondolataival indítsam ezt a laudációt - még akkor is, ha annyiszor idézték már mások az utóbbi időben. Jakab Antal püspök ezekkel a szavakkal jellemezte az új helyzet adta reményt és köszöntötte az „újszülöttet" 1990 februárjában, az első lapszám hasábjain: „Néhány hetes céltalan és érthetetlen vérfürdő után és ennek az áldozatnak az árán - úgy véljük és hisszük -egy nyitottabb kapun és bátran visszatérhetünk önmagunkhoz. [...] Elindítjuk a Keresztény Szó című hetilapunkat. A leírt szó vonzásával és erejével akarjuk fenntartani, erősíteni öntudatos katolikus hitünket."¹ Mivel pedig a díj nagyobb időtávot átfogó - ezúttal negyedszázados - tevékenységet jutalmaz, a díjátadó ünnepség: számvetés, és persze a jövő fürkészésének alkalma, ihletője és kerete.

A hivatalos közlemény szerint a kitüntetett „a 25 évvel ezelőtt újraindított erdélyi katolikus sajtót fémjelző Keresztény Szó havi- és Vasárnap hetilap, valamint az azokat kiadó, egyúttal más katolikus kiadványokat is megjelentető Verbum Keresztény Kulturális Egyesület".² Láthatólag ugyanazon intézmény több ága-bogáról van tehát szó, s e sokágúság a szerteágazó érdeklődést, jól strukturált tevékenységi köröket mutatja, valamint azt, hogy ez a gazdagság és változatosság voltaképpen egyazon törekvésnek: a tájainkon is fontos katolikus közélet kialakításának, életben tartásának jegyében formálódott az eltelt évtizedek folyamán.

A közismert tényeket érdemes a folyamat felidézése végett elismételni: kezdetben volt a Keresztény Szó című hetilap, amely az évtizedek óta hiányzó katolikus sajtót volt hivatott pótolni. Az alapítók a hiánypótlást igazán nem a nosztalgia jegyében képzelték el: a két világháború között virágzó katolikus sajtóhagyományokra építettek, anélkül azonban, hogy onnan akarták volna folytatni, ahol a lapkiadási gyakorlat a kommunista diktatúra kezdetén abbamaradt. A tradícióhoz való kreatív hűségnek volt garanciája az alapító főszerkesztő, Bajor Andor és a felelős szerkesztő, Fodor Sándor koncepciója: tágas, felekezeti szempontból nem elfogult, ám mégis elkötelezett katolikus meggyőződésüket és több évtizedes szerkesztői tapasztalatukat „hozták bele" az új lap arcélének alakításába, ehhez adtak iránymutatást a lelkesen kapcsolódó fiataloknak, és ebben vártak újabb és újabb ötleteket munkatársaktól és olvasóktól. Az első pillanattól egyértelmű volt, hogy a lap nem pusztán lelkiségi igényeket akar kielégíteni, nem is csupán az egyházi élettel kapcsolatos tájékoztató feladatokat kíván ellátni; egyszóval hogy nem szándéka a felekezeti biztonság és megszokottság falai közé zárkózni. Az akkori felelős szerkesztő, Fodor Sándor szavai szerint: „Mivel nem tekintjük a lapot szigorúan hitbuzgalmi jellegű kiadványnak, hasábjainkon szívesen helyt adunk másvallású szerzőknek is. Lapunk szellemében kíván katolikus-keresztény lenni - nem munkatársai keresztlevele szerint. Ehhez a szellemhez hozzátartozik a nyitottság minden jó szándékú emberi törekvés iránt. Szívesen bocsátkozunk párbeszédbe másvallásúakkal -keresztényekkel és nem keresztényekkel egyaránt. Ateistákkal is."³ Kicsit továbbszőve e gondolatot: a lap nem régi bevett sablonok szerint akart keresztény lenni, hanem szemléletmódjában.

Sok szó esett akkorjában és később is a név tudatos, üzenetértékű megválasztásáról: a cím keresztény, nem pedig katolikus szót ígér; és most ne menjünk bele annak részletezésébe, de azért említsük meg röviden, hogy a katolikus voltaképpen egyetemeset jelent. Ezt az egyetemességet, univerzalitást pedig olykor magukkal a magukat egészen tökéletesnek ismerő katolikusokkal szemben védelmezte kezdetben a szerkesztőség: ennek a tapasztalatnak a kesernyés lecsapódása Bajor Andor írása a második lapszámban. A rövid szösszenet azokra a „kizárólag hitbuzgó keresztényektől" jövő bírálatokra reagál, amelyek szerint nem jó lapcím a Keresztény Szó, hiszen „kirekesztő: bizonyos olvasókat eleve kizár". A filozófiai mélységeket iróniával és klasszikus dialektikán iskolázott gondolatfutamokkal keverő szerző ezúttal is a probléma leglényegét mondja ki: tökéletes cím nem létezik, ám a kritika voltaképpeni tárgya nem is a cím, hanem az újdonsült lap tágas szellemisége. „Végül is kiket sérthet a Keresztény Szó? Úgy gondolom, azokat, akik ájtatosabb címet, hangosabb szót követelnek. Ezeket a Szentírás többnyire farizeusoknak és írástudóknak nevezi."⁴

A tágasság pedig nem pusztán a fentebb említett vonatkozásokban nyilvánult meg, hanem abban is, ahogyan a lap megpróbált a legváltozatosabb befogadói igényeknek megfelelni: az első évfolyam lapszámaiban a hírek mellett olvashatunk heti perikópamagyarázatot (ez a Vasárnapi örömhír rovat), elmélkedéseket és körkérdéseket (természetesen az azokra adott válaszokkal együtt) különféle aktuális témákról, verseket (Kányádi Sándortól, Kovács András Ferenctől, Lászlóffy Aladártól, hogy csak azokat említsük, akik már akkor is élő klasszikusnak számítottak), egyháztörténeti jellegű írásokat, kommentárokat a napi politika történéseire, de van a rovatok között keresztnév-magyarázatokba burkolt hagiográfia (Napok és nevek) vagy a gyógynövények áldásos hatásairól szóló cikksorozat (A Jóisten patikája). És vannak bizony merész írások és lapszámok a kollekcióban, megszólalnak töprengő, olykor akár tabukat feszegető hangok: egyszóval a szellemiségtől mi sem áll távolabb, mint a dogmatikus triumfalizmus - ez az összbenyomás ma sem változott bennem, amikor egyetlen lendülettel átlapoztam a gyűjteményt.

A lap karakterére, profiljára vonatkozó viták és reflexiók természetesen - éppen a Bajor által is emlegetett szükségszerű tökéletlenség miatt - végigkísérték az első hónapok megjelenéseit, s a kritikák fokozatosan megmutatták: az induló formátum és terjedelem nemcsak hogy nem tudja minden réteg igényeit kielégíteni, de az olvasók bizonyos csoportja számára túlságosan „tudományos", „emelkedett", mások ellenben a jelenleginél szakszerűbb, tömörebb szellemi táplálékot várnának. Ezek a töprengések, szerkesztőségi keresgélések nyilván nem voltak feszültségmentesek, de a csapat végül a legjobbat hozta ki belőlük: 1991. október 6-án megjelent a „másodszülött", a Vasárnap első száma, amely katolikus családi újságként definiálta magát, hetilapként jelent meg és jelenik meg ma is. Ugyanekkor a Keresztény Szó havilappá alakult, s a két kiadvány jellege és funkciója (de nem a szellemisége és nem a szerkesztősége) markánsan kettévált. Az akkori főszerkesztő, Jakab Gábor beköszöntőjéből idézek: „A szerkesztők nevében [...] arra kérem szeretettel az olvasni szerető híveket, hogy katolikus hetilapunkat bizalommal rendeljék meg, vasárnaponként pedig [...] egy szűk félórányi időre a kézbe vett Vasárnappal »jöjjenek félre«, s az imádsághoz hasonló szemlélődés szellemi csendjében ne csak testüket, de meggyötört és agyonnyomorított lelküket is pihentessék meg."⁵ Gondolhatnánk, hogy a Vasárnap lett a sokak által hiányolt lelkiségi lap: megörökölte a Keresztény Szótól a Vasárnapi örömhír rovatot, megörökölte az aktualitásokra figyelő jelleget, egyúttal informált az egyházmegyében (később a négy magyar nyelvű egyházmegyében) és a világegyházban zajló fontosabb eseményekről (a rovat címe utóbb Panoráma lett). A változatos olvasói igényekre reagálva a lap hasábjain idővel ifjúsági rovat, gyermekoldal indult (Pitypang, majd Fiatal vagyok és gondolkodom), de emlékezetesek azok a sorozatok is, amelyek valamilyen tematikus elrendezésben vagy hangsúllyal próbáltak igényes lelkiségi kultúrát adni az olvasók kezébe: például a bencés vagy a liturgikus lelkiségi sorozat, illetőleg az Egy falat a léleknek rovat. Remek kezdeményezése a lapnak, hogy évente megszólaltatja, bemutatja a végzős kispapokat, ezzel is segítve hívek és papjaik egymásra találását. Áttekintve az évfolyamokat, örömmel konstatáltam, mennyi külső munkatársat foglalkoztat a lap, szerte Erdélyből és a Partiumból.

A Keresztény Szó pedig, amelynek immár nem kellett a napi tájékoztatás feladatát magára vállalnia, elindult a tudományossá (is) válás útján: eleinte még őrizte régi - újságszerű - formátumát, aztán külalakot váltott: eleinte fekete-fehér, majd színes címlappal, egyre professzionálisabb belső elrendezéssel örvendeztette meg az olvasókat hónapról hónapra. És egyre igényesebbé és változatosabbá váló tematikával (mert voltak, vannak tematikus számai is, amelyek többnyire a helyi vagy a világegyház aktuális prioritásaihoz is kapcsolódnak). A több ízben is megnövelt terjedelem lehetőséget adott a felvetődő témák igényes, részletes tárgyalására, arra, hogy a szerkesztő- és szerzőcsapat elemző módon tarthassa rajta a kezét az egyház és a világ pulzusán. Bár a kezdetekben rendszeresen jelen levő szépirodalom az utóbbi évfolyamokban sajnos ritkulni látszik (jóllehet ezt nem annyira a szerkesztői koncepciónak, mint inkább a beküldött kéziratok hiányának tudom be), a jelen levő műfajok változatossága ma is imponáló: szinte kötelező eleme minden lapszámnak a tanulmány vagy esszé, remek rovat a Máshol, amely a nagyvilág kultúráit, mentalitásait mutatja meg olyan munkatársak leírásai és beszámolói révén, akik közelről látták azt a bizonyos mást; rendszeresen jelen vannak a riportok, nagyinterjúk, könyvszemlék, de a Laptestvérekben foglaltak kedvcsinálónak szánt bemutatása is -ezzel a nagyvonalú gesztusával is hűségesnek bizonyul a mai Keresztény Szó az indulás önmeghatározásához: nem akar mást lenyomni a pályáról, hanem hiányt szeretne pótolni.

A lap keresztény kulturális havilapként határozza meg magát: tematikai spektruma ennek megfelelően a teológiától az irodalmon vagy néprajzon és történeti, művészettörténeti, filozófiai és társadalomtudományi témákon át a legkülönfélébb közéleti (nem csupán vallási) témák felvetéséig tart - ezt nevezik ma közkeletű szóval interdiszciplinaritásnak -; és hogy be ne záródjon a helyi kis partikularitásokba, külső munkatársai között szép számmal tisztelhet külföldi - magyarul akár nem is beszélő, de a szerkesztők kapcsolatrendszeréhez tartozó -szerzőket. A nemzetközi tájékozódás jelei a lapban megjelenő fordítások is, olykor igen fontos, eredetileg angol, német, francia, olasz vagy egyéb nyelven keletkezett írásokat olvashatunk avatott fordítók munkájának eredményeképpen.

Megérdemelten kapott tehát a Keresztény Szó akkreditációt a román felsőoktatási és tudományos tanácstól: reméljük, az azóta lejárt hitelesítést a közeljövőben sikerül megújítania.

A sokrétű tevékenység sürgetően kéri az intézményesülést is: ennek folyománya a 2004-ben megalakult Verbum Keresztény Kulturális Egyesület, amely egyfajta pragmatikus hátteret hivatott biztosítani a szerkesztőségben végzett szakmai munkának, és amely a négy egyházmegye (az erdélyi érsekség mellett a szatmári, váradi, temesvári püspökség) védnöksége alatt működik. Megalakulása óta újabb területtel gyarapodott e (munkatársainak létszámát tekintve) kicsiny intézmény munkája: ez pedig a könyvkiadás, amely egyben vállalja a maga sajátos kompetenciáin belül azt a feladatrendszert, amelyet a Vasárnap és a Keresztény Szó külön-külön. Ha ugyanis megnézzük a kiadott címeket, ismét a legváltozatosabb témákkal, műfajokkal, tárgyalásmódokkal találkozunk: a tudományos kiadványok között megtalálható az egyháztörténeti áttekintés⁶ és a szűkebb időtávot átfogó történeti, illetőleg helytörténeti mű,⁷ a liturgikus teológiai értekezés,⁸ a közelmúlt hitéletét egy bizonyos aspektusból feldolgozó írás,⁹ az irodalom- és sajtótörténeti monográfia,¹⁰ keresztény gyakorlati pszichológiai esszésorozat,¹¹ adattár¹² és számos konferenciakötet¹³ - hogy csak találomra szemelgessünk a megjelent művek között. Ez utóbbi kategóriába tartozó kötetek pedig az intézményközi együttműködések szép példái is: annak dokumentumai, hogy egyházi és civil, illetőleg állami szervezetek összefogása is lehetséges valamely jó ügy érdekében. A hitéleti, lelkiségi jellegű kiadványok között megtalálhatók a perikópa- és evangéliummagyarázatok,¹⁴ imakönyvek,¹⁵ és az éves rendszerességgel megjelenő Vasárnap évkönyv - a felsorolás pedig ezúttal sem teljes.

A Szent István Társulattal létrejött partneri együttműködés voltaképpen az elvégzett munka színvonalának látens elismerése; az a tény, hogy a Keresztény Szó és a Verbumnál megjelenő könyvek a magyarországi könyvpiacon is jelen vannak, ékes bizonyítéka annak, hogy a jelenlegi szerkesztőség méltó módon képes folytatni az alapítók által teremtett hagyományt. Méltó módon, vagyis: a jelen igényeire és ínségeire odafigyelve és az örök értékekre rámutatva.

Azt a véletlenszerű tényt, hogy a díjátadásra idén éppen július 11-én, Szent Benedek ünnepén kerül sor, gondviselésszerű és fontos üzenetet hordozó egybeesésnek tekintem, személyesen és a lap szempontjából egyaránt. Ha ugyanis a rendalapító Benedek és követői életútját, törekvéseit tekintjük, feltűnhet az a szervesség, ahogyan a bencések történetük folyamán kultuszt és kultúrát tudtak teremteni, illetőleg ahogyan a két szférát képesek voltak újra meg újra harmonikus egységbe hozni. A bencés hagyományoknak ez a továbbszármaz-tatása, 20. századi körülményekhez és a világban megélt szerzetesi elköteleződéshez való alkalmazása vezetett a benedeki lelkiségű Szociális Testvérek Társaságába: ezt a spiritualitást élve és tanulmányozva lett tudatossá bennem (felismerésként és a munkámat meghatározó szándékként) a tudomány, kultúra és kereszténység összetartozása. Erre az összetartozásra való rácsodálkozás motiválta sokszor kutatói témaválasztásaimat, ennek apránkénti kibontásához biztosított jó gyakorlóterepet és adott sok ösztönzést nekem a „kerszósokkal" való több évtizedes együttműködés: hiszen ez a csapat, talán olykor akár öntudatlanul, de ugyanezen a benedeki úton jár(t).

Magam sosem voltam ennek az intézménynek munkakönyves munkatársa, azonban születésétől fogva közelről láthattam a fejlődését, küzdelmeit, reményeit és olykor bizony bekövetkezett mélyrepüléseit. Ezért talán nem illetlen, ha az ott munkálkodók nevében is megköszönöm a díjat, a jövőre vonatkozóan pedig azt kívánom: tartsanak ki abban az elkötelezettségben, tágasságban, találékonyságban, amely eddig is jellemezte őket.

 

Jegyzetek

1 Jakab Antal: Újra indulunk. Keresztény Szó, 1990/1, 1.

2 Forrás: http://www.romkat.ro/hu/content/jakab-antal-emlekdij-atadasa (letöltés: 2015. 07. 07.).

3 Fodor Sándor: Köszönjük az olvasót! Keresztény Szó, 1990/1, 1.

4 Mindhárom idézet forrása: Bajor Andor: A Keresztény Szó. Keresztény Szó, 1990/2, 1.

5 Jakab Gábor: Előszó a Vasárnaphoz. Vasárnap, 1991/1, 1.

6 Marton József - Jakabffy Tamás: Az erdélyi katolicizmus századai. Kolozsvár, Verbum, 2007.

7 Bura László: A szatmárnémeti Szent János-plébánia temploma 1906-2006. Verbum, Kolozsvár 2006; András Ignác: A templom közelében, még a sírban is. Kászonjakabfalva rendhagyó útikönyve temploma építésének 200. évfordulójára. Verbum, Kolozsvár 2008; Uő: A halálkapu mögött. A legfiatalabb kászoni falu, Kászonaltíz rendhagyó útikönyve. Verbum, Kolozsvár 2009); Fábián Dénes: Kászon völgye keresztjei. Verbum, Kolozsvár 2008.

8 Nóda Mózes: Élő liturgia. A II. vatikáni zsinatot megelőző liturgikus megújulás és hatása az erdélyi egyházmegye liturgikus életére. Szent István Társulat-Verbum, BudapestKolozsvár 2012.

9 Jakab Gábor: Húsz éve „szabadon" Csíksomlyón. Pünkösdi búcsúk 1990-2009. Verbum, Kolozsvár 2009.

10 Pl. Farmati Anna: Más régi ének. A XVII. századi katolikus népénekköltészet szövegtípusai és motívumrendszere. Verbum, Kolozsvár 2009; Bodó Márta: Jóbarát. Egy erdélyi katolikus ifjúsági lap a két világháború között. Verbum, Kolozsvár 2013.

11 Homa Ildikó: Evangéliumi lélektan. Önismeret mindenkinek. SZIT-Verbum, BudapestKolozsvár 2015.

12 Ferenczi Sándor: A gyulafehérvári (erdélyi) főegyházmegye történeti papi névtára, SZIT-Verbum, Budapest-Kolozsvár 2009.

13 Pl. Gábor Csilla - Knecht Tamás -Tar Gabriella Nóra (szerk.): Árpád-házi Szent Erzsébet. Magyar-német kultúrkapcsolatok KeletKözép-Európában. Verbum, Kolozsvár 2009; Marton József - Diósi Dávid - Bodó Márta (szerk.): Ecce sacerdos magnus. Tanulmányok Márton Áron püspökké szentelésének 75. évfordulójára. SZIT-Verbum, BudapestKolozsvár 2014.

14 Sebestyén Péter: Kincs mélyre ásva. Biblikus gondolatok - A év. Verbum, Kolozsvár 2012; Uő: Isten asztaltársasága. Biblikus gondolatok - B év. Verbum, Kolozsvár 2012; Uő: Tüzet hoztam! Biblikus gondolatok - C év. Verbum, Kolozsvár 2013.

15 Pl. Farmati Anna (szerk.): Szent Anya, üdvözlégy! Mária-imák. Verbum, Kolozsvár 2013.