Nóda Mózes
bÉKESSÉGET HAGYOK RÁTOK
A szerző a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán végezte teológiai tanulmányait 1985-ben, ugyanabban az évben szentelték pappá. Doktori fokozatot szerzett a Babe§-Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Karán 2003-ban, majd teológiai doktorátust 2011-ben a II. vatikáni zsinatot megelőző liturgikus megújulásról írott dolgozatával. Jelenleg a BBTE Római Katolikus Teológia Karának előadótanára.
A szentmisében a főpap Jézus Krisztus, vele ajánljuk fel áldozatát Istennek, hogy békéje maradandó legyen bennünk és környezetünkben. Ő a békénk forrása, ő szerezte meg nekünk és ő ajándékozza a békét.
A mise békerítusa egyszerre isteni és emberi aktus. A kettőt együtt kell szemlélni és értelmezni.
A szentmise békerítusa először imádság, kérés: a krisztusi békét kérjük önmagunk és minden ember számára. Az emberi megbocsátás, kiengesztelődés csak az ő segítségével valósulhat meg. A béke valójában, ahogyan a szentmisében imádkozzuk, az egység alapja, feltétele.
A szentmisén emberként vagyunk jelen. Szükségünk van gesztusokra, megtapasztalásra, amely érzékelhetővé teszi azt, amit hiszünk és imádkozunk. Az ideális részvétel és bekapcsolódás azt jelenti, hogy imádkozzuk, amit teszünk, és tesszük, amit imádkozunk.
A területileg illetékes püspöki konferencia feladata meghatározni a béke kifejezésének gesztusát, annak módját. A mi térségünkben a kézfogás az általános gyakorlat, és ez jól van így. Úgy vélem, ma senki sem gondolja komolyan, hogy vissza kellene vezetni a régi gyakorlatot, amely igyekezett a nemeket a templom terében elkülöníteni. Inkább arra kellene figyelni, hogy a béke gesztusának üzenetét tisztázzuk, a keretet tartalommal töltsük meg. Jézus nem félt a bűnösöket, a betegeket megérinteni, mi se féljünk egy kézfogástól, egy őszinte emberi gesztustól még a szentmisén sem.
A szentmisében a megdicsőült Krisztus, az Isten-ember van jelen, aki ismeri emberi természetünket. A béke forrása, a Béke tehát Jézus Krisztus. A béke tőle indul. A pap ezt a békét adja át, adja tovább. Gyakorlati szempontból ezt az üzenetet jelképezné, ha a ministránsoknak adná a béke jelét, akik azt követően, hogy átvették, vinnék és továbbadnák a szentmisén résztvevőknek. Nagyon sok helyen gyakorolják is a békerítus e módját. Nem hiszem, hogy ezzel a szentmise liturgiája kárt szenvedne.
Néha úgy érzem, a sok szabályozással magának Jézusnak akarunk határokat szabni. Nélküle a kézfogás valójában üres gesztus maradhat, de ismételten fontosnak tartom: emberként vagyunk jelen a szentmisén. Szükségünk van emberi, őszinte gesztusokra. A liturgikus előírások természetesen kötelezőek, de nem a törvény betűje, hanem annak szelleme a fontos.
Az emberek azért követték Jézust, mert jól érezték magukat a társaságában. Ez érvényes a szentmisére is. Akik részt vesznek a szentmisén, joggal várják el, hogy Jézus társaságában jól érezhessék magukat.
