James testvér
kÖZÖSSÉGÜNKBEN NAGYON ÉLŐ
ROGER TESTVÉR ÖRÖKSÉGE
A május 30-án szervezett megemlékezésre a taizéi James testvér is Nagyváradra érkezett. A Taizében igen mozgalmas pünkösdi hét után kelt útra, hogy együtt ünnepeljen a partiumiakkal. Az egynapos program minden pontjába aktívan bekapcsolódott, személyes élményeit is szívesen megosztotta az őt hallgatókkal. Az alábbiakban Roger testvérre emlékező gondolatait olvashatjuk.
Tizenegy évvel ezelőtt érkeztem meg a taizéi közösségbe. Roger testvér akkor már nagyon idős ember volt, egy évre rá el is hunyt. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt az egy évet az ő közelében tölthettem el. Mi, fiatal testvérek minden este az ő szobájában gyűltünk össze, és forró csokoládét ittunk vele. Ő szólt hozzánk. Néha meg is értettem, amit mondott, de a legtöbb esetben nem értettem, hogy miről beszélt. Ennek leginkább az volt az oka, hogy én nem beszéltem jól franciául, ő pedig nagyon halkan és nagyon erős akcentussal beszélte a francia nyelvet. Néha felhívott és ezt kérdezte: „James, át tudnál jönni?" És néha elmentünk kicsit sétálni. Az ebédlőben az ebédlőasztal körül sétáltunk. Roger testvér lánytestvére, Geneviéve szintén Taizében élt, és én többször átkísértem őt hozzá. Minden nap meglátogatta a nővérét. Átkísértem az úton, majd abban is segítenem kellett, hogy megértesse magát a testvérével, ugyanis mindketten nagyothallóak voltak.
A legtöbb esetben nem értettem meg azt, amit ő mondani szeretett volna, de egy dolgot igen: azt, hogy van benne egy olyan mélység, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Az ő jelenlétében valami mélyebbet értettem meg a létből. Az is érdekes volt nekem, hogy számára nem is az volt a fontos, hogy megértsem a szavait, hanem hogy ott legyek a közelében. Igazából ő nagy hatással volt az én, közösségbe lépéssel kapcsolatos döntésemre is. Miután befejeztem a tanulmányaimat, komolyan gondolkodtam azon, hogy szerzetes leszek. Voltak szerzetesközösségekben élő barátaim, sorban felkerestem őket. Ezen közösségek egy része túl gazdag volt, a másik része meg túl okos, ismét másoknak túl idősek voltak a tagjai. Taizén nem gondolkodtam, mert én Angliában éltem, Taizé pedig Franciaországban van. Az angolok meg nem gyakran jönnek Franciaországba. (Mosolyog.) Aztán mégis felkerestem Taizét, és jól éreztem magam ott. Egy hetet töltöttem Taizében, és találkoztam egy szerzetestestvérrel, aki meghívott, hogy maradjak ott egy hónapra, legyek önkéntes egy hónapig. És én ott maradtam. Ez a hónap nagyon fontossá vált számomra. Ez alatt az egy hónap alatt sikerült betekintést nyernem a szerzetesek életébe, láttam, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint én vagyok, és nem fehér ruhában járó angyalok. Ez idő alatt, amikor távol voltam az otthoni barátaimtól, rá voltam kényszerülve, hogy új barátokat szerezzek magamnak. Mégpedig olyan barátokra kellett szert tennem, akik nem angolok. Nagyon izgalmas volt például a spanyolokat és a franciákat hallani, ahogyan angolul próbálnak beszélni. Akcentussal beszélték az angolt, amin nevettem is magamban. Hatalmas élmény volt számomra, amikor egy német nyelvű barátra tettem szert, és felfedeztem, annak ellenére, hogy nem beszéli olyan jól az angol nyelvet, mégis új dolgokra tud engem megtanítani. Egészen új felfedezésekre ébredtem rá az ő jelenlétében. Hazatérve, az otthoni ifjúsági csoportommal megnéztem egy kisfilmet Roger testvérről. Ez a film 1990 körül készült, és Roger testvér nagyon lelkesen, üdén és fiatalosan beszélt benne. Nagyon mély benyomást tett rám ez a film. Láttam ezen az emberen, milyen komolyan dolgozik azon, hogy az emberek között megerősödjön
A taizéi James testvér a május 30-i nagyváradi találkozón a bizalom és a béke. Felismertem, hogy igenis fontos, hogy a keresztények beszéljenek arról, hogy a világnak szüksége van a békére. Olyan sok hang van a világban, amelyik megpróbálja szétválasztani az embereket egymástól. Annyira fontos, hogy legyenek olyan emberek, akik ki mernek állni a kiengesztelődés, az egymás iránti bizalom mellett.
A '80-as években Angliában nagyon sokat hallottunk arról, hogy nem messze tőlünk, Észak-Írországban a keresztények, a protestánsok és katolikusok egymást gyilkolják. Katolikusként én nem tudtam megérteni, miként lehet az, hogy miközben valaki kereszténynek tartja magát, meggyilkolja a testvérét. Ezért érintettek meg engem olyan mélyen Roger testvér gondolatai.
Roger testvér nagy példát adott nekünk a bizalom megélésére. Ő 75 évvel ezelőtt, amikor Taizébe költözött, a bizalom útját kezdte el járni. Számára a bizalom felhívást jelentett: annak a szeretetnek a fogadását, amellyel Isten mindannyiunkat megajándékozott, és ebbe a szeretetbe gyökereztetni az egész életet, annak minden kockázatával együtt.
Közösségünkben ma is nagyon élő Roger testvér öröksége. Folytatjuk a napi háromszori imát, amit ő kezdett el egyedül, majd az első testvérekkel. Az egyszerű énekekkel, szentírási szövegekkel és a csenddel való imádkozás Isten szeretetéhez visz közel minket. Innen forrásozik a szív békéje, amit olyan szenvedélyesen keresett Roger testvér. Ugyanilyen szenvedéllyel kereste mások megértésének lehetőségét. Annak az ajándéknak a felfedezését és felfedeztetését, amelyet Isten a másik emberben helyezett el. Mások meghallgatása is az örökség részét jelenti számunkra, és fontos szerepet játszik az életünkben. Ugyanígy a kiengesztelődés és a béke útjainak keresése, valamint a szegényekkel és elesettekkel való szolidaritás vállalása. Roger testvér a nyolc boldogságra épített lelki élet és a mások segítése iránt való elköteleződés egyesítésére törekedett, ezt is igyekszik továbbvinni közösségünk.
A romániai fiatalok látogatásával nem sokkal a közösségbe érkezésem után bíztak meg. Nagy ajándékként tekintek erre a feladatra, mert csodálatos tapasztalat számomra az, hogy ebben az országban ilyen békében élnek egymással a különböző nemzetiségek és felekezetek. Ez a tapasztalat csak erősödik bennem, amikor vissza-visszatérek az országba. Az évente Taizébe érkező két-háromezernyi romániai fiatal és a téli találkozókon ugyanennyi romániai résztvevő is nagyon színes képet mutat. Nagyon fontosak ezek a csoportok számunkra.
Közösségünk priorjával, Alois testvérrel is többször voltam Romániában, ő is jól ismeri az itteni életet. Reméljük, hogy egyszer egy téli európai találkozónak is házigazdái lesznek ennek a szép országnak a meleg szívű keresztényei.
