Ozsváth Judit
tAIZÉ – A KÖZÖSSÉG HITELES PÉLDÁZATA
A taizéi „pedagógia” alappillérei

 

 

A taizéi közösség ebben az évben emlékezik az alapító Roger testvér születésének 100., halálának 10. és a közösség életre hívásának 75. évfordulójára. A sokféle különleges programon nagy számban vettek és vesznek részt a világ minden részéről érkező fiatalok és az idősebb korosztály közösséghez kötődő tagjai is. Taizé ugyanis olyan hely, ahová visszavágyik, és ha lehetősége van rá, vissza is tér a zarándok.

Az említett évfordulók mellé a kelet-európaiak még egyet illeszthetnek, egy negyedszázadosat, ő k ugyanis éppen 25 évvel ezelőtt vettek részt először szervezett formában a nyári és téli taizéi találkozókon. Az elmúlt két és fél évtizedben sok ezer romániai fiatal is részesült a taizéi közösség vendégszeretetében, és napjainkban is öt-hatezren utaznak el évente a szerzetesek által a burgundiai kis faluban vagy - év végén - valamelyik európai nagyvárosban szervezett találkozókra.

Taizé nem szűnik meg vonzó helynek maradni a fiatalok számára, ami azt is jelzi, hogy ez az ökumenikus szerzetesközösség jó utat épített feléjük. Roger testvér számos gondolatát idéző írásunkban a taizéi „pedagógia" néhány alappillérét igyekszünk számba venni. Ezek ismerete talán tájainkon is segítheti a fiatalokkal (és nem csak fiatalokkal) kapcsolatos pasztorációt.

Szemlélődő ima

Élménybeszámolóik során a Taizébe látogató fiatalok nagy része általában a közös imákat említi első helyen. A szemlélődésre vezető, tíz-tizenöt perces csendet is magukban foglaló imaórákba mindenki hamar be tud kapcsolódni. Az igényesen megkomponált, több szólamra és több nyelven énekelhető énekek hamar magukkal ragadnak, és a sokszor ismételt szövegek észrevétlenül segítik az elme „kiüresedését", a szemlélődés útján való elindulást. A Taizét először felkereső és az ilyenfajta imamóddal először ismerkedő fiatalok közül többen beszámoltak arról, hogy a táborban töltött hét elején még hosszú, a hét végére pedig már rövid lett számukra az imaórák - amúgy nagyjából mindig egyforma hosszúságú - csendje...

A napi háromszori ima már a kezdetek kezdetén része volt a közösség életének, sőt már akkor, amikor még egyedül (illetve a befogadott menekültekkel együtt) élt Roger testvér a taizéi házban. Annak idején is naponta három alkalommal vonult el imádkozni a lakásnak erre a célra kialakított részébe. „Azzal kell kezdenem, hogy elkötelezem magam az imádságos élet mellett, egyedül. Találnom kell egy házat, ahol imádkozhatom reggel, délben, este, de ahol befogadhatom a háború áldozatait, a menekülteket, a bujkálókat is" - fogalmazott egyik visszaemlékezésében.¹ (Megjegyezzük, hogy a protestáns teológiai tanulmányokat folytatott Roger testvér egyetemi szakdolgozatában is a szerzetességről írt, A Szent Benedek előtti szerzeteseszmény az Evangélium fényében címmel. Ebben a munkában azt igazolja, hogy a monasztikus élet összeegyeztethető az evangéliumhoz való hűséggel.)

A közösségi élettel kapcsolatos gondolatainak érlelődésére nagy hatással volt a karthauziak La Valsainte-i kolostorában végzett lelkigyakorlata, amin szintén még protestáns teológushallgatóként vett részt. Ott lenyűgözte őt a szerzetesek közösségi élete és közös imája. A kontemplációt, illetve az arra vezető imamódot tehát már a húszas éveinek elején járó Roger testvér is gyakorolta, és ezt a közösségi életben is folytatták. „A szemlélő dés megszabadít a megszokások halálos tompult-ságától. Lehetővé teszi, hogy a legapróbb földi eseményekben is evangéliumi kincsekre találj. A legreménytelenebb emberben is megláttatja veled a föltámadt Krisztust. Fölfedezi a teremtés túláradó szépségét az egész univerzumban" - írta le később.²

A folytonosan ismételt, általában szentírási szövegekre épülő taizéi énekek a belső élet kibontakozását segítik. Roger testvér így írt erről: „Hogyan lehetne figyelmen kívül hagyni, hogy bizonyos kifejezések lankadatlan ismétlése a belső élet táplálására szolgál? [...] Talán úgy tűnik, hogy ezek az imamódok nélkülözik a spontaneitást. Ám egy napon a belső élet felszínre tör. [...] Az ima gyakran belső küzdelem, néha pedig teljes önátadásunk valósul meg benne. Egy adott pillanatban Istenben való egyszerű, csendes megnyugvássá változik. Talán ez jelenti az imádság csúcspontját."³

Roger testvér szemlélődő imával kapcsolatos gondolatai is szépen megrajzolják áttetszően ragyogó istenképét. Írásaiban és a különböző alkalmakkor elmondott beszédeiben gyakran szólt az emberben lakozó Szentlélekről, az ő átformáló erejéről. Nem egy, az elme által megrajzolt „külső" Istent hirdetett, hanem olyat, akit önmagában fedezett fel, és akivel ő a legbensőségesebb kapcsolatban élt, gondolatait így nem a különféle teológiai eszmefuttatásokból, hanem saját belső tapasztalataiból merítette. A középkorban élt Eckhart mestert idézve írta: „Az ember nem elégedhet meg egy csupán elméjében létező Istennel. Ez azt jelentené, hogy amikor nem gondolunk rá, Isten eltűnne. Isten fölötte áll az emberi gondolatoknak. Az ő valósága azonban soha meg nem szűnik."⁴

Roger testvér erre a gyönyörű belső életre kívánta meghívni a fiatalokat, a feltámadt Krisztussal való találkozásra akarta (és akarja a taizéi közösség ma is) elvezetni őket. (Ennek fényében szomorú az, ha egyesek - olykor még az egyházak képviselői is - félremagyarázzák ezt a tiszta szándékot.) „Jézus, a föltámadt Úr csodálatos jelenléte teremti meg benned a fény forrását, amely akkor is világít, ha körülötte mindent elborít a sötétség. és egyszer csak lángra lobban, mint a hamu alatt izzó parázs"⁵ - fogalmazott Roger testvér. Jól tudta, hogy erre mindenki képes, annak viszont, hogy meglehetősen kevesek jutnak el az Istenbe merült életre, nagyon gyakran a csupán az értelemre irányuló tanítás, sőt a téves istenképet közvetítő ismeretek az okozói. Nem száll szembe semmilyen tanítással vagy gyakorlattal, de a megtapasztalt valóságot - igen egyszerű módon - nem mulasztja el megosztani. „Ami megragad minket Istenben, az az ő alázatos jelenléte. Sohasem büntet, nem sérti meg az emberi méltóságot. Senkit sem kényszerít arra, hogy engedelmeskedjék neki. Minden önkényes gesztus eltorzítaná arcát. [...] Izzó szeretet az ember szívében, fény a sötétben, ő úgy szeret téged, mint egyetlenét, érted adta életét."⁶ Egészen fiatalkorában Roger testvér sem tudott imádkozni, ezért is képes olyan mély empátiával fordulni a keresők felé. Várakozása viszont nem maradt gyümölcstelen, így hasonlóra buzdítja a fiatalokat: „Isten előtt a várakozás szenvedélyével megmaradni nem múlja felül az emberi lehetőségeket. Néhányan azon keseregnek, hogy Isten hiányát, távolmaradását érzik, mintha jelenléte az ő érzeteikhez kötődne. Pedig ő jelen van akkor is, amikor buzgóságunk eloszlik s az érzetek elmúlnak. Részvétét soha nem vonja meg tőlünk. Eljön a nap, amikor mindenki megtudja és talán így szól: Nem Isten távolodott el tőlem, hanem én nem voltam jelen."⁷ Más helyen így ír: „Isten megvolna imádságunk nélkül is. Titok marad, miért tulajdonít neki ekkora jelentőséget. Minden emberi beszédet megért. Amikor csendben a közelében vagy, már imádkozol: ha néma marad is az ajkad, szíved beszél hozzá. És Krisztus többet imádkozik benned a Szentlélek által, mint sejtenéd."⁸

Az emberi szív mélyén várakozó Isten jelenlétének hangsúlyozásával Roger testvér a személyi szabadság kérdésének is nyomatékot ad. Krisztus szeretően vár az ember megnyílására, nem erőlteti rá magát senkire. „A szabadságra vagy hivatva. Múltad el van temetve Krisztus szívében, és jövődről Isten már gondoskodott" - írja Roger.⁹

Miként Roger testvérnek, úgy a taizéi közösségnek is sajátja ez a szemlélet. Kétségkívül ez a ragyogó istenkép az alapja a mindenkit feltétel nélkül be- és elfogadó és semmire sem kényszerítő magatartásuknak. A meghívó, bizalmat szavazó szeretet vonzásának nehezen tudnak ellenállni a fiatalok, így önként követik mindazt, amit a szerzetesek felkínálnak nekik. És éppen ilyen módon kerülnek közel a hit forrásaihoz, életük értelmének megtalálásához, ilyen módon alakul helyes irányba istenképük formálódása és - mindenekelőtt - személyes istenkapcsolatuk. A vallási tanokat tételesen ismertető, a vallásos gyakorlatok kötelező végzését kérő szemlélet semmi pozitív változást nem hozna a fiatal keresők számára, sőt - teljesen érthető módon -elfordulást (más esetben vallási fanatizmust) eredményezne. Roger testvér világosan látta, hogy ez az egyik (ha nem a legfőbb) oka a fiatalok egyháztól való elfordulásának, és ahelyett, hogy bárkivel vitázott volna erről, saját közösségük életével, az abba meghívó szeretettel egy, a legteljesebb bizalomra épített alternatívát kínált fel számukra. „Hosszú idő óta foglalkoztat minket az a kérdés, vajon miért néptelenednek el a templomok?

Mi az oka annak, hogy egyre kevesebb fiatalt látunk a templomokban? Ha nem éreznénk ezt a megfogyatkozást abban a szeretetközösségben, amely Krisztus teste, az ő egyháza, akkor nem tartottuk volna olyan fontosnak, hogy fiatalokat lássunk vendégül Taizében és találkozókat szervezzünk számukra a világ különböző pontjain" - fogalmazott egy interjúban.¹⁰

A belső csend felfedeztetése

Az előbbiek értelmében a taizéi énekes imaórák a csend felfedeztetését segítik. Ilyen módon a Lélekre „hangolódva" saját magát is jobban megismeri a fiatal. Merész felfedezésre indulhat el így, és a - napjaink ifjait olyannyira jellemző - kiábrándultság helyett az értelmes, szép élet lehetőségét teremtheti meg a maga számára. A csend megtalálásához Roger testvér semmilyen különleges gyakorlatot nem ajánl, első helyre a szándékot helyezi: „A benső csendet nem kell mindenáron elnyerni, keresve a teljes kiüresedést, elhallgattatni a képzelőerőt; hasztalan módszereket alkalmazni, hogy a csendet erőltessük. Annak, aki azon veszi magát észre, hogy »gondolataim elkallódtak, szívem szétszóródott«, az Evangélium így válaszol: »Isten nagyobb a te szívednél«."¹¹ A csendes jelenlétben ugyanis a Szentléleknek ad „teret" az imádkozó. Ebből a csendből forrásozik aztán a felismerés: igazi belső átalakulás csak a Szentlélekben lehetséges. „Szentlelke által maga a föltámadt Krisztus lép hozzád, hogy átváltoztassa benned még azt is, ami leginkább nyugtalanít. Ő azt is eléri, ami elérhetetlen. Mindenféle rossz érzés, amely szállást vett benned, úgy olvad szét, akár a hó. Ettől kezdve nem látod már sötét színben önmagad" - írja Roger testvér.¹² Az „Istennek tetsző" életre való változás az egész életutat végigkíséri, és ehhez a belsőben felfakadó forrásokból tud már erőt meríteni az ember.

Roger testvér írásaiban sokszor visszatér a csendben megmaradásra buzdítás. Jól ismeri a mai világ fiataljainak zajos életét, ugyanakkor az elcsendesedés nehézségeivel és a sokféle téves információ és kép hatásával is tisztában van - de azt is tudja, hogy a csendben „megtalált" Istenen kívül sehol máshol nem jut igazi tapasztalatra a lélek. „Ha egyszerűen Krisztus mellett maradunk, az már maga imádság. A csend néha már önmagában kifejez mindent. [...] Kész vagy-e megmaradni a föltámadt Krisztus jelenlétében akkor is, amikor a hosszan tartó csend idején - úgy tűnik - teljes pusztaság vesz körül? Ez a csend látszólag semmi, pedig gyümölcsöt hozó bátor döntések születnek belőle" - írja.¹³

Milyen fontos lenne, ha a gyermekek és fiatalok hitének alakulásán fáradozó szülők, papok és nevelők is ezt élnék, és ebbe az irányba vezetnék a rájuk bízottakat is! Roger testvér és közössége jól láttatja velünk: a csendben való megmaradáshoz nem a külső körülmények az elsődlegesek, hanem az arra törekvő szándék.

Meghallgatás - feltétel nélküli elfogadás

A taizéi közösség tagjai hangsúlyozzák, hogy nem kívánnak lelki mesterekként feltűnni a fiatalok előtt. Ugyanakkor mégis azt teszik, amivel a legjobban segíthetik lelki épülésüket: meghallgatják őket. A 20. század nagy pszichológusa, Carl Rogers is alapelvnek tartotta a meghallgatást hivatásának gyakorlása során, jól tudva, hogy az igazi (ön)gyógyuláshoz nem a tanácsok osztogatása, hanem ez a legalapvetőbb lépés. „Soha nem szeretnénk a fiatalok előtt a lelki élet mestereiként tetszelegni, hanem sokkal inkább meghallgatni szeretnénk őket. Szeretnénk együtt haladni velük azon az úton, melyen felfedezhetik a bizalommal teli hit forrásait különösen a közös ima által, melynek szépsége a lélek mélyéig hatol" - mondta Roger testvér egy interjúban az ezredfordulón.¹⁴ Jól ismerte ugyanis azt az erőt, ami a meghallgatás által szabadul fel az elbeszélőben. Egy videointerjúban a meghallgatás és a hitre vezető bizalom kapcsolatát hangsúlyozta: „Mások meghallgatása hivatásának szépsége talán abból ered, hogy nekünk magunknak is szükségünk van arra, hogy meghallgassanak bennünket, és tudjuk, milyen az, amikor nem hallgatnak meg minket. Többé-kevésbé sokakban megvan a meghallgatás képessége. Sokan idős korukra jönnek rá, hogy mit bíznak rájuk. Azáltal, hogy közel vagyunk a másikhoz, felszabadíthatjuk a másikat, könnyíthetünk a terhein, amit hordoz, azon a sok ezer kilón, amit soha nem lenne képes megemelni. Elsősorban a meghallgatás nyitja meg a bizalom útját, azét az egészen alázatos bizalomét, ami maga a hit. A hit útján apránként megértjük, hogy az egy olyan egészen-egészen alázatos valóság, ami nem kíván emberfeletti erőfeszítéseket. Egyáltalán nem! A hit sokkal inkább egy olyan egyszerű belső látásmód, amin keresztül megértjük mindazt, amit Isten belénk helyezett."¹⁵

A mély lelkiséget élő ember semmilyen módon nem tolja előtérbe saját személyét, nem állítja önmagát, a párbeszédben a másikra irányul a figyelme. - Azzal, hogy Taizében meghallgatják a fiatalokat, egyúttal tehát a meghallgatni tudást is „tanítják" számukra. Az igazi lelki kapcsolatok alapja ugyanis az egymásra figyelésre épülő helyes kommunikáció. A hit útjain lépkedő, ám a mai, egyre elszemélytelenedőbb világban élő fiataljaink is minden bizonnyal a meghallgatásra szomjaznak leginkább. Milyen jó lenne, ha nevelőik szem előtt tartanák ezt a belső igényüket, és így vezetnék őket a legszentebb felé.

Az egységben megvalósuló közösség

A másik meghallgatása az ő mélyebb megismeréséhez és elfogadásához vezet, nemzetiségtől, vallástól függetlenül. Taizében és a közösség által szervezett kontinentális találkozókon erre számtalan lehetőség kínálkozik. A vendégek, valamint a közel száz tagot számláló szerzetesközösség nyelvi és felekezeti sokszínűsége is a másság gazdagságát, ugyanakkor az egység megélésének példázatát nyújtja.

Roger testvér nem a közösségről való elmélkedésre kívánt lehetőséget biztosítani, hanem a kezdetektől a közösség parabolájának hiteles felmutatását szorgalmazta. „Mindent elkövetünk azért, hogy Krisztus testének szétszaggatottságát felmutassuk, hogy a nyugtalanság kovászát alkossuk azok között a keresztények között, akik az egyetemes egyház megosztottságát természetes állapotnak tekintik. Közösségünknek az ökumené otthonává kell válnia" - fogalmazta meg már a közösségi életről szóló, 1941-ben Tisztázó megjegyzések címmel írt 18 oldalas brosúrájában.¹⁶ Útkeresésének elején éppen a keresztények megosztottságának „botránya" volt rá nagy hatással: „Fiatalkoromban megdöbbenve hallgattam azokat a keresztényeket, akik egy szerető Istenről beszéltek, de folyton bizonyítani akarták álláspontjukat. Ekkor arra gondoltam, mivel is tudnánk Krisztus üzenetét jobban közvetíteni mások felé, ha nem azzal, hogy egész életünket odaadjuk és megpróbáljuk nap mint nap megélni a kiengesztelődést?"¹⁷ Roger testvér elsődlegesen nem a megbocsátásról, hanem a kiengesztelődésről beszélt, jól tudva, hogy az igazi egység eléréséhez a mélyebbről jövő elfogadásra van szükség. A kiengesztelődés sokkal hosszabb és mélyebbre ható folyamat.

Gyakran előfordul, hogy szép szavakkal beszélünk gyermekeinknek, diákjainknak a másfajta nemzetiségűek és vallásúak elfogadásáról, de a gyakorlatban semmit sem mutatunk fel ebből. A másik vallás tanainak ismertetése nem elegendő, sőt talán nem is elsődleges az iskolai (és plébániai) hittanórákon sem, a más vallásúakkal való közösség megélése viszont annál sürgetőbb lenne, különösképpen a mai megbolydult világban.

Taizé a sokszínűségben megvalósítható egységre valóban hiteles példázatot mutat, amibe mindenféle ellenkezés nélkül épülnek be az oda ellátogató fiatalok. A közösség élményszerű megtapasztalásán túl így az igazi egy-ben látásra is nevelődnek. A több ezer fiatallal együtt mondott imaalkalmak mellett mindenki számára lehetőség nyílik a saját felekezete szerinti (és saját nyelvén mondott) istentiszteleteken, szentmiséken való részvételre is. A vallási különbözőség ellenére megélt egység nagy hatással van a fiatalokra.

A tábori közös élet feltételeinek biztosítását nem fizetett személyzettel, hanem minden résztvevő hozzájárulásával oldják meg a testvérek. Ilyen módon mindenkinek lehetősége nyílik megtapasztalni a közös munka örömét, és egyúttal az egyéni hozzájárulás fontossága és felelőssége is megvilágítást nyer.

A taizéi szerzetesek semmilyen személyes adományt nem fogadnak el, saját szükségleteik és a tábor fenntartása céljával kétkezi munkát végeznek saját kézműves műhelyükben és nyomdájukban. Az egymásra figyelő közös élethez Roger testvér a kezdetektől fontosnak tartotta az anyagiaktól való teljes függetlenség biztosítását. „Hivatásunk arra szólít fel minket, hogy kizárólag kétkezi munkánkkal tartsuk fenn magunkat, és ne fogadjunk el semmilyen adományt vagy ajándékot. Semmit, abszolút semmit. Vajon mit fedezhettünk fel az elmúlt évtizedek alatt, amióta Keletről és Nyugatról érkező fiatalok érkeznek hozzánk? Mennyire kevés elegendő ahhoz, hogy első látásra megoldhatatlannak tűnő, mégis fogadásukat az evangélium szellemében megvalósítsuk" - fogalmaz egyik írásában a közösségalapító.¹⁸ Taizében a sokfelől érkezett fiatalok kultúrájának megismerésére is lehetőség nyílik. Az egyhetes programok idején szervezett interkulturális találkozók, a különböző workshopok, de a több nemzetiségű fiatalt tömörítő kiscsoportokban zajló beszélgetések ezt a célt is szolgálják. A különféle országokból érkezők gyakran hosszú utakat tesznek meg, amíg Taizébe érnek. A taizéi közösség Romániáért felelős tagjai soha nem nyilvánítottak kedvezőtlen véleményt a több európai nagyváros és szép vidék meglátogatását is célul tűző taizéi zarándoklatok esetében, sőt, szorgalmazták a különböző kultúrák közelebbi megismerésére irányuló törekvéseket. Ugyanezt tartják szem előtt akkor, amikor valamelyik európai (vagy más kontinensi) városban szerveznek találkozókat a fiatalok számára. A családoknál való elszállásolás, az ő életüknek, valamint a város és a vidék kulturális értékeinek a megismerése ugyanis az egymáshoz való közeledést, az egységszemlélet kialakulását segíti.

Nyolcboldogságos lelkület - öröm, irgalmasság, egyszerűség

Szerzetesi hivatásának érlelődése során Roger testvér már a nyolcboldogságos lelkület kialakításának fontosságát emlegette. Az örömre, irgalmasságra és egyszerűségre törekvés tehát a kezdetektől alapként van jelen a közösség életében. „Honnan meríthetnénk a benső élet gazdagságát, ha kiveszne az öröm lelkülete ebből a páratlan közösségből, amely Krisztus teste, az ő egyháza, és ha az egyház anyai szeretetét erkölcsprédikációk váltanák fel? - teszi fel a kérdést Roger testvér.¹⁹ Az öröm forrásaként a hozzánk oly közel lévő Szeretet-Istent jelöli meg. Ugyanakkor jól tudja, hogy sokak szíve mélyén már kiskoruktól erős bűntudat-érzés lakozik, ami a helyes istenkép kialakulását, az igazi istenélményt és az abból forrásozó belső örömöt akadályozza. Sokszor éppen a hit és a vallás útján irányt mutató személyek vezetik egészségtelen önvádhoz a fiatalokat, ami sok esetben az isteni büntetéstől való félelemhez vezet. A félelemmel pedig teljességgel összeférhetetlen a szeretet és -egyértelmű módon - az öröm is. „Ha a büntetéstől való félelem miatt szeretnénk Istent, az nem is volna szeretet. Krisztus nem azt akarja, hogy bűntudatunk hasson át, hanem a bocsánat és a bizalom. Az emberek sokszor szigorúak. Isten maga azért jött közénk, hogy együttérzésbe burkoljon és részvétébe öltöztessen minket. Isten soha, de soha nem kínzója az emberi lelkiismeretnek" - fogalmaz Roger testvér.²⁰

Taizében a szállástól az étkezésen át az imádságig mindent a legnagyobb egyszerűség jellemez. Kezdetben szinte megdöbbentő ez a puritánság, de rövid idő alatt felfedezheti mindenki, hogy az egyszerűség nem kényelmetlenséget vagy szegénységet jelent. A leegyszerűsített élet a lényeges dolgokra akarja irányítani a figyelmet. „Ha életünket szüntelenül egyszerűsítjük, akkor az távolabb tart azoktól a kitérőktől, amelyeken könnyen elveszhetnek lépteink" - olvassuk a Taizé forrásaiban.²¹

A taizéi közösség rendezvényein részt vevő fiatalok ilyen módon egy élhető és szerethető élet- és imamódra kapnak meghívást. Roger testvér mindezt a Krisztus-követés alapfeltételeként emlegette: „Követni szeretnéd Krisztust anélkül, hogy hátratekintenél: ne feledkezz meg arról, hogy követése ellenállhatatlanul felszólít az osztozásra és az egyszerű életre."²²

Az élet egyszerűsítése megkönnyíti a rászorultak felé való fordulást, a velük való együttérzést, és lehetőséget teremt az ő megsegítésükre. A javak felhalmozása helyett azok megosztására nevel. Ez is a Krisztussal való találkozásra vezet, hiszen „amikor mások szenvedésein enyhíteni tudunk, akkor magával Krisztussal találkozunk".²³

Roger testvér és szerzetestársai több módon igyekeztek/ igyekeznek segítséget nyújtani a rászorulóknak. Az egykori prior kezdetben zsidó menekülteket bújtatott (és látott el) taizéi házában, majd a világ több, szegénységgel sújtott pontján tett látogatást, többfelé rövidebb-hosszabb ideig együtt is élt a legszegényebbekkel. A taizéi közösség tagjai közül néhányan ún. fraternitásokban élnek több országban, a rászorulók közelében.

Azon túl, hogy a taizéi közösség szinte jelképes összeget kér az egyhetes programokon való részvételért, a közösség ma is folyamatosan megnyitja ajtaját a háborúk sújtotta vidékek fiataljai, szükséget szenvedő családjai előtt. Az év minden részében élnek Taizében ilyen vidékekről származó, különböző korú emberek. - Az elesettek segítése ilyen módon elsőrendű életprogram Taizében.

Bizalom

A taizéi közösség a bizalom útján kívánja belső felfedezésekre és a közösség megtapasztalására indítani a fiatalokat. „Boldogok, akik nem a látás, hanem a hit bizalmának útján járnak" - olvassuk Roger testvér nyolcboldogságos gondolatát.²⁴ Ő pontosan megértette, hogy a szív bizalmában született gondolatok és tettek Isten békéjének meggyökereztetését segítik az emberben, és a bizalom kovászává nevelik őt a nagy emberi családban.

A bizalom megszületését a fiatalokban úgy segíti a taizéi közösség, hogy elsődlegesen ő szavaz feltétel nélküli bizalmat nekik. Bízik jó szándékukban és segítőkészségükben, ilyen módon is felismertetve velük a „bizalom világméretű zarándoklatán" való részvételnek a fontosságát. Azzal, hogy - egyebek mellett - a taizéi táborban és a különböző országok nagyvárosaiban rendezett találkozókon felelősségteljes feladatokat (gyakran meglepő mennyiségű pénzt is) bíznak a fiatalokra, hogy erőltetés vagy kényszerítés nélkül várják őket a közös imákra és a közös programokra, a taizéi közösség arra mutat iskolapéldát, amit az alapító oly szelíden hangsúlyozott: „a hit nem elmélet".

Taizé „sikere" tehát nem egy előre eltervezett és jól menedzselt program megvalósításában áll, sokkal inkább abban, hogy a közösségi életre elköteleződött közel száz szerzetes fel meri vállalni annak kockázatát, hogy minden betérővel megosztja mélyen az evangéliumba gyökerező életét, így nyitva utat számukra a feltámadt Krisztussal való igazi találkozás felé.

 

Jegyzetek

1 Spink, Kathryn: A taizéi Roger testvér. http://www.ppek.hu/text/kspink01.txt [Utolsó letöltés: 2015. május 13.]

2 Teréz anya - Roger testvér: Az imádság mint üdítő forrás. Szeged 2001, 42.

3 Teréz anya - Roger testvér: Az imádság mint üdítő forrás, 30.

4 Teréz anya - Roger testvér: Az imádság mint üdítő forrás, 29.

5 Teréz anya - Roger testvér: Az imádság mint üdítő forrás, 13.

6 Roger testvér: Taizé forrásai. Budapest 1997, 11-12.

7 Teréz anya - Roger testvér: Az imádság mint üdítő forrás, 42-43.

8 Roger testvér: Taizé forrásai, 62.

9 Roger testvér: Taizé forrásai, 74.

10 Taizé - Bizalom a földön. Ateliers et Presses de Taizé, 2001, 26.

11 Teréz anya - Roger testvér: Az imádság mint üdítő forrás, 33.

12 Teréz anya - Roger testvér: Az imádság mint üdítő forrás, 34.

13 Teréz anya - Roger testvér: Az imádság mint üdítő forrás, 33.

14 Taizé - Bizalom a Földön. Ateliers et Presses de Taizé, Taizé 2001, 27.

15 Roger testvér: A meghallgatás szépsége. https://vimeo.com/13455526 [Utolsó letöltés: 2015. április. 16.]

16 Spink, Kathryn: A taizéi Roger testvér. http://www.ppek.hu/text/kspink01.txt [Utolsó letöltés: 2015. május 13.]

17 Taizé - Bizalom a Földön. Ateliers et Pressesde Taizé, 2001, 24.

18 Roger testvér: Taizé forrásai, 78.

19 Roger testvér: Taizé forrásai, 42.

20 Teréz anya - Roger testvér: Az imádság mint üdítő forrás, 23.

21 Roger testvér: Taizé forrásai, 76.

22 Roger testvér: Taizé forrásai, 21.

23 Teréz anya - Roger testvér: Az imádság mint üdítő forrás, 70.

24 Teréz anya - Roger testvér: Az imádság mint üdítő forrás, 46.

 

---