Vincze Eszter Beáta
hOGYAN NEVEL PÁZMÁNY PÉTER?
Pázmány Péter tanítási módszere

 

 

A vizsgálat szempontjai

Pázmány Péter nevéhez nagyon sokan elsősorban a hitvitákat kapcsolják, ám a protestánsokkal folytatott polémia mellett a saját hívei számára is gondoskodott olyan olvasnivalóról, ami a hitüket erősítheti és az erkölcseiket nemesíti. Ilyen volt például az 1636-ban kiadott prédikációgyűjtemény, amely a több évtizedes szónoki tevékenység eredménye, ugyanakkor a városi polgárok és környékbeli földművesek szellemi igényeihez alkalmazkodik. Mintának is szánta paptársai számára, hogy követendő példaanyagként szolgáljon a számukra.¹ Ahogy maga is írja A Keresztyén Olvasókhoz címzett előszavában, harmincévi prédikálás után kezdett gondolkodni a nyomtatáson, mivel fontosnak tartotta az élőszóban elhangzott beszédek kiadását, és hasznosnak ítélte ezt az olvasók számára, ezért nem sajnálta rá a fáradságot.² A kötetben számos prédikáció látott napvilágot az egyházi év rendje mentén, ezek közül az oktatással-neveléssel kapcsolatosakra térek ki, azt vizsgálom, hogyan nevel Pázmány Péter. A kiválasztott három szöveg: Mint kel a keresztyén leányt nevelni³ (a továbbiakban: A leányok neveléséről), A fiaknak istenes nevelésérűl⁴ (továbbiakban: A fiúk neveléséről) és A keresztény prédikátorok oktatása A keresztyén prédikátorokhoz intés⁵ (továbbiakban: A prédikátorok oktatásáról). A leányok neveléséről szóló prédikációt a pünkösd utáni XXIII. vasárnaphoz rendeli, amikor Máté evangéliumának kilencedik fejezetéből olvasták fel, hogy Jézus meggyógyítja a vérfolyásos asszonyt és feltámaszt egy halott lányt. Ennek kapcsán prédikál a lányok neveléséről, vélhetően azért, mivel két női szereplője is van az említett résznek.⁶ A fiúk neveléséről szóló szöveg a vízkereszt utáni első vasárnapnál szerepel a prédikációs kötetben, az evangéliumi rész pedig, amihez kapcsolja, Lukács evangéliumának második fejezetében van, ahol az áll, hogy a tizenkét éves Jézus az ünnep után ott marad Jeruzsálemben, és a szülei a templomban találnak végül rá.⁷ A keresztény prédikátorok oktatása A keresztyén prédikátorokhoz intés című szöveg valójában nem prédikáció, hanem egy kis homiletikai traktátus, amely egyfajta bevezetője a prédikációs kötetnek, hiszen nem rendeli egyetlen vasárnaphoz sem, hanem a mű elején található az Előszó, Az én kegyes Uramhoz..., illetve A keresztyén olvasókhoz címzett szöveg után. Viszont mindhárom kiválasztott rész az oktatásról szól, de nemcsak bizonyos témáról tanít, mint például a fösvénységről vagy igazságról, hanem itt nevelni tanít, és épp e többletjelentés miatt nagyon érdekesek e szövegek mind felépítés, mind megfogalmazás szempontjából. A retorikai és szövegtani megközelítés rávilágít a szövegek szerkezetére és tudatos felépítésére, amely segített a várt hatás elérésében, és arra késztette a hallgatókat, hogy az elmondottak értelmében járjanak el. A retorikai szempontok segítenek rávilágítani a szövegek makroszerkezeti egységeire.⁸ E vizsgálatban a két szempont szerinti elemzés nem lesz különválasztva, hiszen, mint Wacha Imre is rámutatott, ezek több szempontból is elég közel állnak egymáshoz.⁹

Retorikai műveltség

Az idők folyamán többen is rákérdeztek, kitől tanult meg Pázmány Péter prédikálni, és hol tanulta a beszéd szerkesztésmódját. A kérdésre a választ legtöbben a jezsuita nevelésben és a retorikai képzésben találták meg.¹⁰ Ez is azt mutatja, hogy semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a szempontot.

Bár Pázmány Péter kétségkívül ismerte a klasszikus retorikát, ez mindenképpen csak egy részét képezte az ő retorikai műveltségének, hisz a görög és a római szónokok többnyire hivatalos, jogi ügyek intézésére használták a retorikát, Pázmány pedig, mint tudjuk, keresztény célokra fordította ilyen jellegű tudását. A váltás tulajdonképpen Szent Ágostonnál történt meg. Ő ugyanis tudatosan használta a retorikát az evangélium terjesztésének érdekében, és állította, hogy az egyház szolgálatában állóknak is hasznára válik ez az ismeret a hitmagyarázatban, így egyértelműen hozzá köthetjük a keresztény retorika megszületését.¹¹

Később, a reformációt követően, amikor a katolikus iskolaügyben is változások történtek, különösen nagy hangsúlyt kapott a retorika oktatása a különböző vallási törekvések miatt. Ebben élen járt a jezsuita rend, ezért nem meglepő, hogy számos tagja nemcsak használta és oktatta a retorikát, de esetenként tankönyvet is írt hozzá, használatban voltak Cyprianus Soarius, Ludovicus Granatensis, Johannes Voellus, Carolus Regius és mások szövegei.¹² Cyprianus Soarius De arte rhetorica libri tres ex Aristotele, Cicerone et Quintiliano deprompti című szónoklattankönyve jelentős forrása volt a kor retorikai műveltségének. Soarez tanára volt e tudománynak, az ő művére épül a 16. századi jezsuita retorika. 1562-ben megjelent tankönyvét ugyanis azzal a céllal írta, hogy hozzáférhetővé tegye a klasz-szikus retorikát az ifjúság számára.¹³ Műve három nagyobb részből, összesen 141 fejezetből állt (56, 27, 58), és sorra vette az ékesszóláshoz kapcsolódó témákat a beszéd részeitől egészen a stílus finomításáig és a különféle eljárások használatáig, azonban az évek és az újrakiadások során további részekkel is bővült a kötet.¹⁴ Valószínűleg Pázmány Péter is tanult az említett könyvből a kolozsvári jezsuita kollégiumban, viszont ez csupán az alapja retorikai műveltségének, ezt kiegészítik a Ludovicus Granatensistől származó ismeretek. Granetensis dominikánus teológus és szónok volt, a lisszaboni Szent Domonkos-kolostor szerzeteseként tevékenykedett. Írását később széles körben ajánlották azoknak, akik prédikációírást és retorikát tanultak, ő ugyanis továbbgondolta a teológiai szónoklattal kapcsolatos elméletet. Művében megtalálunk mindent, amit az akkori egyházi szónoknak tudnia kellett. A Rhetorica ecclesiastica című könyve összefoglalja és rendszerezi az addigi retorikai tudást, és több helyen is a keresztény célokat szolgáló használatra vonatkoztatja. Így a beszéd felépítése a klasszikus retorikának megfelelő elrendezésben jelenik meg ugyan, de a tartalmat egyértelműen vallásos elemek alkotják.¹⁵ A klasszikus retorikában például a narratión csupán elbeszélést értünk.¹⁶ Keresztény viszonylatban ugyanezt értik rajta, annyi különbséggel, hogy a példákat és érveket a Szentírásból vagy a szentek életéből merítik.¹⁷ Mint később látni fogjuk, Pázmány Péternél is megtaláljuk ezeket, vagyis állíthatjuk, hogy nagymértékben támaszkodik Granatensis munkájára is, beszédeibe több helyen is beépíti az ott leírtakat. Szintén Granatensistől származik az egyházi szónoklat osztályozása, mely szerint ez lehet tanácsot adó, intő beszéd, szenteket ünneplő, magasztaló beszéd, evangéliummagyarázat vagy az előbbi fajtákat keverő beszéd.¹⁸ Ezek közül az első, vagyis a tanácsot adó kategóriába sorolhatjuk mindhárom kiválasztott szöveget, hiszen mindenik útmutatások egész sorozatával látja el az olvasót. Szintén emiatt mondhatjuk azt is, hogy Pázmány Péter egyfajta pedagógiát fogalmaz meg ezekben a prédikációkban, hiszen Sík Sándor szerint Pázmánynak minden beszéde valójában erkölcsi tanítás,¹⁹ és ezekben a nevelésről szóló prédikációkban ez még inkább előtérbe kerül. A kor felfogásához híven ő is nagyon fontosnak tartja a fiúk nevelését, mert rajtuk múlik majd az ország jövője. Pázmánynál viszont nemcsak ez a társadalmi szempont jelenik meg, hanem nagyon fontosnak tartja a gyermekeknek a vallással kapcsolatos nevelését is, mivel a fiúk fiatal korban még alakíthatóak, és a jó nevelés által lehet őket rávezetni az erkölcsös életre, kiirtani belőlük a gonoszságot és növelni tudásukat.²⁰ Ezzel szemben a lányok nevelésével kapcsolatban Pázmány nagyon sok mindenben nem osztja kora társadalmának nézeteit, hiszen abban az időben nem tekintették feltétlenül pozitívumnak, ha egy lány tudott olvasni. Ennek ellenére ő arra buzdította a szülőket, hogy tanítsák meg a lányokat a betűk ismeretére, és adjanak nekik különféle vallásos könyveket, hogy azok olvasásából tanulhasson a lány jó erkölcsöt, és a szentek életéről vehessen példát. Az a gondolkodásmód, hogy a lányok csupán az erkölcsök jobbítása miatt érdemes olvasni tanuljanak, még sokáig megmaradt, egy 1784-ben Kolozsváron kiadott, lányok számára készült református ábécéskönyv is példázza, hogy még akkor is másképp tanították a lányokat és a fiúkat. A különbség nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a lányoknak nem oktattak latint, hanem abban is, hogy imákból és a lelki életre vonatkozó egyéb ismeretekből is kevesebbet kellett elsajátítaniuk, hiszen az akkori szemléletmódnak megfelelően nekik sem a tudományos és közéletben, sem az egyházi életben nem szántak fontos szerepet, az olvasás megtanulásának egyetlen célja a bibliaolvasás és az erkölcsök finomítása, minden egyéb ismeretüknek is Isten dicsőítése.²¹ Annak ellenére, hogy Pázmány korában a lányok olvasni tanításának gondolata nem egyezett meg az általános felfogással, nem ő volt az egyetlen, aki fontosnak vélte, hogy a lányok is elsajátítsák a betűvetést: előtte Szenczi Molnár Albert is foglalkozott a témával az Imádságos könyvecske előszavában. Szerinte a lányok számára az olvasás vallási célokat szolgál, de hasznát veheti az asszony az írásnak, olvasásnak akkor is, ha férje távol van, ilyenkor felolvashat a Bibliából a házbelieknek, segíthet a gazdaság ügyeinek intézésében, és levelet is írhat az urának.²² Bár Pázmánynak az elképzelése az olvasás szükségességéről megegyezik Szenczi Molnár Albert véleményével,²³ számos további tanácsot is megfogalmaz prédikációjában, és így teljes képet nyújt a lányok neveléséről. Ugyanakkor szintén fontos tudni, hogy mind a lányok, mind a fiúk nevelésében különösen nagy hangsúlyt helyez a vallásos nevelésre. Végezetül pedig A prédikátorok oktatásáról szóló szöveg, bár témájában kissé távolabb áll a másik kettőtől, terjedelmét tekintve is jóval rövidebb, mégis sok tekintetben hasonlít társaihoz, és a retorikai felépítésük is azonos.

A vizsgálat során nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a fiúk és lányok neveléséről szóló szövegek műfaja prédikáció, ez pedig sajátos tulajdonságokkal rendelkezik. Alanus ab Insulis²⁴ a következőképpen határozta meg a prédikáció műfaját a De arte praedicatoria című értekezésében: „A hit és erkölcs nyilvános és közösség előtt való tanítása az emberek oktatására a józan értelem és az egyházi tekintélyek alapján". Szerinte a prédikáció elsőrendű és egyetlen föladata a lelkek hasznának művelése, a hit igazságainak szolgálata és az erények gyakorlásának előmozdítása.²⁵ A Pázmány Pétertől választott prédikációk megfelelnek a leírásnak, hiszen ezek segítségével erkölcsös életre indította az embereket, mindhárom szövegben nagy hangsúlyt helyezett az erényekre, és tanítása valóban a közösség hasznát szolgálta. Pázmány Péter elengedhetetlennek tartotta, hogy a papság erkölcsös, buzgó, mindenekelőtt pedig művelt legyen, és szerinte ezek hiánya okozta a protestantizmus elterjedését. Ezért helyezett különösen nagy hangsúlyt élete során a papok oktatására, ezért alapított számtalan papnevelő intézetet és kollégiumot,²⁶ és valószínűleg A keresztény prédikátorok oktatása A keresztyén prédikátorokhoz intés című kis homiletikai traktátusának hátterében is ez áll.

Retorikai és szövegtani elemzés

A művek szerkezetét vizsgálva azt látjuk, hogy mindenikben fellelhetőek bizonyos részek, így például a principium és a peroratio. Vannak más közös elemek is, de azok valamivel bonyolultabb képet alkotnak (narratio, propositio, argumentatio és refutatio).²⁷ A principium, vagyis a bevezetés öt alegységet tartalmazhat, itt viszont csak kettővel találkozunk ezek közül: az egyik az attentio, ami figyelemfelkeltést jelent, és a transitio, amely átmenetet képez a mű bevezetése és a tárgyalás között, tulajdonképpen a további témák előrevetítését, felsorolását jelenti, mivel legtöbbször ezek megemlítésével teremtik meg a szónokok a kapcsolatot a két nagyobb rész között.²⁸ Ahhoz, hogy a szövegek vizsgálatát az említett szempontok alapján elvégezhessem, szükséges volt, hogy a szövegeket ne csak egészében, hanem részleteiben is tudjam vizsgálni, elengedhetetlen volt ezek egyfajta felosztása, a kisebb részek megnevezése. A felosztás alapjául az eredeti bekezdéseket vettem, amelyek már önmagukban utalnak Pázmány Péter szövegtagolására. A szöveg bizonyos részeinek terjedelmét a bekezdések számával érzékeltetem. A bekezdések számolásakor figyeltem meg, hogy a Mint kell a keresztyén leányt nevelni 56 alegységből áll, A fiaknak istenes nevelésérűl 44, A keresztény prédikátorok oktatása A keresztyén prédikátorokhoz intés 22 bekezdést tartalmaz. Ez már sugall bizonyos dolgokat, bár nem vonhatunk le messzemenő következtetést csupán a terjedelem alapján, de kétségtelen, hogy ha csupán ennyi információ állna a rendelkezésünkre, akkor arra gondolnánk, a lányok nevelését tartotta nemcsak a fontosabb, de a bonyolultabb kérdésnek is, mert erről értekezik a legtöbbet. Ezt követi a fiúkról írt prédikáció, végül a prédikátorokhoz szóló intés, amely egyfajta bevezetője a pré-dikációs kötetnek. Viszont attól függetlenül, hogy a három szöveg terjedelmileg eltér, a belső felosztásuk nagyon is arányos.

Mindenik rendelkezik egyfajta belső rendszerességgel, amely fenntartja a szövegen belüli egységet, és épp ezt szemlélteti a felosztás: a szövegek három nagy részre oszthatók, ezek: a bevezetés, vagyis a principium, a tárgyalás (hamarosan kifejtem, mit értek rajta) és a befejezés, vagyis a peroratio. Ez a hármasság a következőképpen alakul a három szövegben: A leányok neveléséről 56 bekezdéséből 11 tartozik a bevezetéshez és 1 a befejezéshez, vagyis 44 a tulajdonképpeni tárgyalás. A fiúk neveléséről 44 bekezdéséből viszonylag sok: 17 tartozik a bevezetéshez, 24 a tárgyaláshoz és 3 a befejezéshez. A prédikátorok oktatásáról 22 bekezdésből áll, melyből 4 a bevezetés, 17 a tárgyalás, egyetlenegy a befejezés. Ebből kiderül, hogy nemcsak terjedelmét tekintve, de a tárgyalás szempontjából is a lányokról ír a legrészletesebben, ebben a prédikációban van szám szerint is a legtöbb magyarázat és példa, ami összesen 78 százalékot tesz ki szemben a második prédikáció 54 százalékával. A bevezetést tekintve viszont egyértelműen ez a legterjedelmesebb, és a befejezés is itt a leghosszabb. A tárgyalás ebben az egy esetben rövidebb, mint a principium és a peroratio összesen, ami talán azzal is magyarázható, hogy itt kevesebb volt a tényleges ismeret, amit át akart adni, sokkal inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy megindokolja a gyerekek nevelésének fontosságát, és ezáltal is buzdítsa az embereket arra, hogy jól neveljék fiaikat.

A felosztásnál úgy emlegettem a prédikációkat, mintha három részük lenne: bevezetés, tárgyalás és befejezés, azonban a hagyományos retorikai felfogás szerint egy szövegnek nem három, hanem annál több része van. Ezek a következők: 1. a principium vagy exordium, mely a bevezetést jelenti, 2. a narratio, vagyis az elbeszélés, 3. az egresszus, a kitérés, 4. a propositio, ami a részletezés, 5. az argumentatio vagy confirmatio, ez a bizonyítás, 6. a refutatio vagy confutatio, ami az esetleges cáfolást jelenti, és végül a peroratio vagy epilogus, mely a befejezést foglalja magában.²⁹ Eddig a középső öt fogalmat együtt tárgyalás néven emlegettem, mert Pázmány prédikációiban ez az öt fogalom egy kicsit másképp jelenik meg, mint a klasszikus retorikában. A legtöbb szöveg esetében természetes volt az ilyen jellegű felosztás, hiszen egy jogi ügy alkalmával például magától értetődik, hogy az ember először felvezeti a gondolatait, utána elkezdi mondani a témával kapcsolatos véleményét, esetleg tesz egy kitérőt, majd rátér a részletezésre, bizonyítja álláspontját; ha van felmerülő ellenvélemény, azt cáfolja, majd összefoglalja, és lezárja az egészet. Ez a felosztás a jogi szövegek és sok más, szintén klasszikus retorikai szöveg esetében természetes, viszont a prédikációkkal kapcsolatban gondot okoz. A kiválasztott szövegek egyike sem tartalmaz egressust. De nem ez okozta a fejtörést, hisz sok antik szövegből szintén kimaradt ez a rész. A probléma abban gyökerezik, hogy az említett szövegegységek Pázmány Péter prédikációiban nem lineárisan követik egymást. Ennek az az oka, hogy Pázmány nem egyetlen vélemény mellett érvel, nem egy konkrét ügyet képvisel, aminek igazságát vagy hamisságát kell bizonyítania ebben az esetben, hanem épp a témák következtében egy adott tárgyról, jelen esetben a nevelésről ad át ismereteket, ezeken belül pedig nagyon sok különálló állítást tesz. Ezek az állítások logikusan követik egymást, de a klasszikus retorikai sorrend nem érvényesül teljesen, nem egyszer fordulnak elő a különféle részei a szövegnek (narratio, propositio, argumentatio), hanem mindenik többször. Majdnem minden lényegesebb állítása után találunk külön érvelést és példákat, amelyek az épp aktuális kijelentést szemléltetik, ezen kívül előfordul, hogy felvet egy gondolatot, amit külön részletez. Ennek következtében nagyon érdekes a szövegek szerkezete, hiszen egy többszörösen is összetett retorikai rendszert figyelhetünk meg bennük.

Bevezetés

A vizsgálatot célszerű a bevezetőkkel kezdeni. A principium terjedelme nem azonos a három szövegben, ennek egyik okát vázoltam, a szövegek alaposabb megvizsgálásával azonban mást is megfigyelhetünk. A bevezetők két összetevőjét figyelhetjük meg a prédikációkban: az egyik az attentio, a másik a transitio. Az utóbbira A fiúk neveléséről szóló írásában találunk példát a bevezető legvégén, amikor előrevetíti, a szöveg hogyan épül fel, milyen nagy területekről fog beszélni az adott témán belül. Itt megjelöl négy nagyobb szempontot, amit a későbbiekben kifejt, ezzel is előkészíti hallgatóságát mondanivalójának befogadására.³⁰ Mivel csak A fiúk neveléséről szóló prédikációban találunk transitiót, feltételezhetjük, hogy ez a terjedelmesebb principiumoknak a része, és ezért nem szerepel a másik kettőben, ezen kívül ez valamivel strukturáltabbá, átláthatóbbá teszi a szöveget. Ami mindhárom prédikáció bevezetőjére jellemző, az a figyelemfelkeltés, vagyis az attentio. Mindhárom principium az érdeklődést akarja felkelteni, és különféle eljárásokkal próbálja legyőzni a közönyt. A leányok neveléséről szóló prédikáció nagyon szemléletes bibliai példával kezdődik, és egy intéssel, hogy ne akarják az anyák az ördögnek áldozni gyerekeiket,³¹ ezután kitér a nevelés fontosságára (pl. „Igazán írta Plutarchos, hogy kútfeje és gyökere a tekéletes jámborságnak a jó nevelés"³²). Ezt megtaláljuk A fiúk neveléséről szóló prédikációban is („Ha semmi parancsolatot nem adott volna Isten a fiak nevelésérűl; a természet oltotta a szülékbe szülöttekre való jó gondviselésnek szikráját"³³), valamint A prédikátorok oktatásáról írt szövegben is beszél a bölcsesség továbbadásának fontosságáról,³⁴ hogy felhívja a figyelmet arra a tárgyra, amiről tanítani szeretne. Az indoklás is közös elem mind a három szövegben. Mindkét nevelésről szóló prédikációban közös vonásként megjelenik, hogy ez a szülők kötelessége, ezen kívül előfordul intés és néhány bibliai példa. Bár vannak terjedelmi különbségek a principiumok között, a harmadik szöveg témában is eltér, hiszen nem a szülőkhöz, hanem a prédikátorokhoz szól, mégis hasonló a felépítésük, hasonló elemeket használ a bevezetőben, és később sincsenek nagy különbségek.

Tárgyalás

A tárgyalás egy általam használt elnevezés Pázmány Péter egyedi szerkesztésmódjára, amely magában foglalja a narratiót, az egresszust, a propositiót, az argumentatiót és a refutatiót. Célszerű ezzel a névvel illetni, mert így a szöveg felosztása megfelel a hagyományos szövegtan makroszerkezeti egységeinek, melyek a bevezetés, tárgyalás, befejezés.³⁵

A fiúk neveléséről szóló prédikáció a legegyszerűbb abból a szempontból, hogy a bevezető végén találunk egy transitiót, amely előrevetíti beszédének főbb témaköreit.³⁶ Ez az elő-reutalás, ismertetés még a principium része, azonban már a tárgyalásra utal, közli előzetesen, hogy négy kisebb területről fog beszélni a szöveg témáján belül, és vázlatosan meg is említi őket. Ezeket a szempontokat könnyűszerrel nyomon lehet követni a szövegben, mert a bekezdések elején jelzi, mikor melyik tárgykörről fog épp beszélni. Szövegtani szempontból ugyanezt az eljárást kataforának nevezzük, mivel itt Pázmány előreutal a szövegnek egy olyan részére, amelyet csak később fejt ki, vagyis a posztcedensre, jelen esetben a négy szempontra, amit a témán belül ismertetni fog.³⁷ Míg transitio csak ezen az egy helyen található, katafora még rengetegszer előfordul a szövegekben, és anafora is. Ezek váltakozása, jelenléte nagyban segít megteremteni a szövegösszefüggést, ezeknek az előre- és hátrautalásoknak köszönhetjük, hogy kapcsolatot tudunk teremteni a mondatok és a bekezdések között is. Ezt igazolják a következő részletek: A leányok neveléséről szóló prédikációban a következőket mondja: „Ebből vannak gyakorta szerencsétlen házasságok; hogy magok hasznára kufárkodnak és kereskednek gyakorta a szülék leányok házasításában. Bezzeg nem ezt mívelte amaz istenfélő Noémi: ki midőn Rutnak férjet keresne, azt mondotta néki: Édes leányom, nyugodalmat keresek néked; és gondot viselek, hogy jól légyen dolgod. Leányok nyugodalmára, leányok javára nézzenek a szülék, mikor házasítani akarják. És elhiggyék; hogy nagy dolgot cselekesznek, ha leányokat értelmes embernek adják; jól házasítják."³⁸ Már az első szó visz-szautalás. A bekezdés szervesen kapcsolódik az előzőhöz (ezt érzékelteti az „ebből" anafora), olyannyira, hogy így önmagában nem valószínű, hogy megértjük, mit is akar mondani Pázmány, hisz az első mondat teljes egészében az előzményekre utal, és arról tesz állítást, hogy a korábban vázolt események vezetnek a szerencsétlen házasságokhoz. A következő mondatban is találunk utalószavakat, így az „ezt" szintén anafora, mely az elhangzottakra utal, az „azt mondotta" viszont katafora, mely arra utal, hogy következnek Noémi szavai. Az ilyen és hasonló utalószavak teszik könnyebben érthetővé a szövegeket. Szövegtani szempontból szintén nagyon fontosak a deiktikus elemek (vagyis a szöveg egyes részeire történő rámutatások), valamint a kötőszavak, ezek mind a szövegösszefüggést és a megértést szolgálják.³⁹ A szövegben talán deixisből találunk a legtöbbet, pl. „Szent Nazianzénus is azt írja, hogy az asszonyok tiszti az otthon ülés, Istennel való beszélgetés, orsópergetés. Paradicsomban is azt akarta Isten, hogy az unalmas tunyaság távoztatásáért az ember munkálkodnék. És ha Augustus császár azt akarta, hogy az ő leánya és unokája szőni, fonni tanuljanak; ha Világbíró Sándor dicsekedve mutogatta a perzsiabéli asszonyoknak anyja és nénje kezével szőtt ingeket: nem okoson gondolkodik, aki úri személyéhez illetlennek véli a szövést, fonást."⁴⁰ (kiemelés tőlem - V. E. B.). Ebben a néhány soros részletben is sok deixist találunk. Erre a leggyakoribb példa a mutató névmás, amely e kis szövegrészletben háromszor is előfordul, de utalhat ugyanilyen kapcsolatra a határozott ragozás is, mint ebben az esetben is: „mutogatta a". Ezek rámutatnak egy későbbi (esetenként korábbi) dologra, nagyon gyakran valakinek a gondolatára, művére terelik az olvasó figyelmét. Az ilyen jellegű rámutatásoknak figyelemfelkeltő szerepe is lehet.

A prédikációk tárgyalásában a szerkezet a legérdekesebb. A fiúk neveléséről szóló prédikáció először kiemeli a szülők példamutatását, ezen a témán belül pedig sor kerül egy külön kis részletezésre, hosszas indoklásra, magyarázatra, és több példát is felhoz. Az egyik ezek közül: „Nem elég, hogy valaki jóra igazgassa gyermekét szavaival, hanem akit jól akarnak nevelni, példával tanít, hogy azt mondhassa üdővel az ő gyermekek, amit Salamon mondott: Példábúl tanultam a tekéletes erkölcsöt."⁴¹ Már ezen az egy tárgykörön belül felismerhetjük a retorikai alegységeket, és nemcsak ebben az alpontban, hanem a többiben is, hiszen a második szintén többszörösen ki van fejtve. A harmadikat ugyanígy részletezi, sőt abban külön ki is hangsúlyoz jó és rossz változatot egyaránt. Mind a négy előre jelzett témánál megtaláljuk ezeket a kis alegységeket, így semmiképpen sem beszélhetünk egyetlen bizonyításról vagy hasonlóról, mivel minden egyes részállítást külön igazol. Ezért egységes tárgyalás néven emlegetem ezt a részt, bár a különálló gondolatok szintjén találkozhatunk mind a narratióval, mind a propositióval, illetve az argumentatióval is. Egy helyen még refutatiót is beszúr, A prédikátorok oktatásáról szóló írásának következő részében: felmerülhet egy olyan cáfolat vagy vád az érve ellen, hogy a prédikátorok cselekedetei sem tükrözik teljes mértékben a tanításukat, és így legalitását veszti az, amit ők állítanak, hiszen maguk sem élnek igaz életet. Erre a következő mondattal felel: „ha Illyés próféta örömmel vette a kenyeret, melyet a büdös varjú nyújtott: nem okosság az igaz tanítást kedvetlenül venni azért, hogy vétek nélkül nincs, aki előnkbe terjeszti."⁴² Narratióra a legjobb példa talán annak az elbeszélése, mi történik a fiatal lánnyal, ha társaságba megy: „Ha keveset szól vagy hallgat, parasztnak ítílik; szaporább szaváért csácsogó neve. Ha együgyűn beszél, tudatlannak; értelmes szólásért álnok- és csalárdnak mondatik. Ha nehezen felel, rosszul nevelt, ha künnyen szónak adja magát, szerelmeskedő; ha szemérmetesen hallgat, képmutató. Ha szépen öltözik, kevély; ha az öltözettel nem gondol, ocsmány: ha valahová néz, azt mondják, hogy oda hajol szíve, ahová néz szeme, mivel a szem után jár a szűvek gonoszsága."⁴³ A propositio, vagyis részletezés nagyon gyakori a prédikációkban, erre egy példa a tánc, amely csupán részgondolat a többihez képest, mégis külön kifejti és belemegy egészen apró részleteibe is, mint például az, hogy miért is szeretnek a fiatalok valóban táncolni: „Senki a táncot csak szökdösésért nem szereti; hanem a kézfogások és szorítások, ölelések és tapogatások, a lassú beszélgetések tetszenek."⁴⁴ Argumentatióból szintén sokat találunk a szövegekben, hiszen majdnem minden fontos gondolatot bizonyít valamilyen módon, például A fiúk neveléséről szóló prédikációban hosszasan érvel amellett, mennyire fontos a fiúk számára a jó tanító.⁴⁵ Ennek bizonyítására számos jó és rossz példát vonultat fel. Pázmány a bizonyításokban nagyon sokszor utal filozófusokra (Platón, Arisztotelész, Plutarkhosz) és különféle írott szövegekre (Cicero, Homérosz, Seneca), gyakran él különféle történelmi példákkal is (Tiberius császár). Érdemes megfigyelni azt is, hogyan jelzi, ki az illető szöveg szerzője, hisz nem sokkal Pázmány Péter kora előtt változtak meg az idézésre vonatkozó szokások, kialakult a függő beszédben történő idézés, amelyet nála már fellelhetünk,⁴⁶ például „Szent Jeronimus azt parancsollya Laeta asszonynak, hogy ha maga nem neveli gyermekét, oly dajkát válasszon, mely részeges, buja, nyelves ne légyen".⁴⁷ Ezektől függetlenül a Bibliára és a különböző szentekre utal a legtöbbet, innen származik a legtöbb példája („Szent Gergely mondása szerént", „amint Isaias próféta írja", „Szent Pál azt írja, hogy őtet Krisztus nem keresztelni, hanem prédikálni küldötte" stb.). Szövegtani szempontból ezeket exoforának vagy szövegen kívüli utalásnak nevezzük,⁴⁸ nagyon sokat találunk belőlük a prédikációkban.

A prédikátorok oktatásáról szóló szövegben megfigyelhetünk egy újabb szerkezeti egységet is. Itt ugyanis a szöveg nemcsak abból áll, hogy a négy résztémán belül mindeniknél van részletezés, bizonyítás és példa (mivel itt is négy alegység van), hanem a harmadik rész még egy további szintet is behoz a szövegbe. Ez valójában nem egy, a korábbiakhoz hasonló tétel, hanem egy egyszerű állítás, megjegyzés, mely szerint ő két hiányosságot fedezett fel az egyházi tanítókban.⁴⁹ Így kerül be a szövegbe, ami már eddig is részekből állt össze, még egy elágazás, még két alpont, amelyeket természetesen nemcsak megemlít, felsorol, hanem részletesen ki is fejt, és így már egy háromszintes szöveggel állunk szemben. Ennek alapszintje a prédikátorok oktatása, ez alatt helyezkedik el a négy szempont, ami által közelít témájához, és itt ezzel az eljárással bekerül még egy legalsó szint is, mely a négy résztéma közül az egyiket bontja tovább két még kisebb egységre, és természetesen ezeket is alaposan végigtárgyalja. Ez még mindig nem minden, mivel A leányok neveléséről szóló prédikációjában ennél is bonyolultabb a szerkezet: ott nem három-, hanem már kezdetben négyszintes a felépítés. Itt az alaphelyzetben elhangzik, hogy mennyire fontos a dada.⁵⁰ Az, hogy jobb, ha nem is a dada, hanem az anyja vigyáz a gyerekre, már ennek a gondolatnak a részletezése. A következő ugyanilyen alapszintű kijelentés, hogy mit is kellene tanítani a lányoknak,⁵¹ ezen belül egész hosz-szú felsorolás következik: főzés, olvasás, ima, lelki tisztaság. Ezek már mind a második szinthez tartoznak. A többségüket magyarázza, részletezi, így ezzel már bevezeti a harmadik szintet, ugyanakkor egy helyen megjelenik a negyedik is. Később⁵² ugyanis úgy jelenik meg a tisztaság, mint aminek megőrzésére tanítani kell a lányokat (második szint). Ezen belül pedig több dolgot is felsorol, pl. önsanyargatás, ne menjen társaságba, ne szerelmeskedjen, ne fesse magát stb., és ugyancsak ebben a felsorolásban olvasható az is, hogy ne táncoljon (ez valójában még a harmadik szinthez tartozik). A tánc kérdéskörénél hosz-szasabban elidőz, és azon belül is kifejt pár gondolatot, így ez a szöveg nem kevesebb, mint négyszintes.

Befejezés

A befejezés, a peroratio arra szolgál, hogy összefoglalja az elhangzottakat, kiemeljen néhány alapgondolatot, és a legfontosabb üzenetet megismételve lezárja a szöveget. Ez mindhárom írásnál megfigyelhető, közös gondolatot is találunk bennük: mind A leányok neveléséről, mind A fiúk neveléséről tartalmaz a befejezésben egy részt, mely ismét kiemeli a nevelés fontosságát: „Meghallátok, szülék, mire kell a leányok nevelésében vigyáznotok. Azért gyakran eszetekbe jusson, amit Szent Pál mondott; hogy a szülék üdvözülnek, ha szentül nevelik gyermekeket",⁵³ illetve: „Immár kívántatik, hogy minden atya és anya meggondolja; amit Szent Jeronimus és Aranyszájú Szent János mondottak, tudniillik, hogy: Nem kevés érdeme vagyon Isten előtt, aki fiát jól neveli, miképpen nem kevés büntetése vagyon annak, aki ebben gondviseletlen."⁵⁴

A lezáró gondolat mindkét esetben buzdítás: „azon igyekezzetek mindnyájan, hogy nevekedő leányotokat az ördögnek és világnak incselkedésitűl oltalmazván, a mennyei vőlegény házasságának örömébe bocsássátok: és Szent Dáviddal abban dicsekedhessetek, hogy nemcsak magatok lelke Istennek él, hanem maradéktok is néki szolgál",⁵⁵ a másik esetben pedig: „Tanítsad azért fiadat és megvigasztal téged, mind e világon, s mind az örök boldogságban gyönyörködtetvén lelkedet."⁵⁶

Összegzés

Megállapíthatjuk a három írás kapcsán, hogy Pázmány Péter nem mindennapi felépítésű szövegeket hozott létre. Retorikai tudása önmagában garantálja műve sikerét, a többszintes szerkezet még inkább kiemeli a téma összetettségét. A legfigyelemreméltóbb, hogy ez a bonyolult felépítés nem nehezíti meg a megértést, sőt segít könnyebben érthető részekre tagolni a mondanivalót, épp ez járul hozzá ahhoz, hogy az üzenet biztosabban eljusson a hallgatókhoz, hisz az egyszerűbb részeket könnyebb megérteni, átlátni, mint egy nagy problémát, főleg ha az ennyire összetett. Ezt a retorikai strukturáltságot használta ki Pázmány arra, hogy hatékonyabban taníthasson, üzenetét könnyebben megértsék az emberek.

 

Jegyzetek

1 Vö. Bitskey István: Pázmány Péter. Gondolat, Bp. 1986 (Magyar História Életrajzok), 198-199.

2 Vö. Pázmány Péter Összes munkái, kiad. Kanyurszky György, bev. Ka-nyurszky György, M. Kir. Tud.-Egyetemi Nyomda, Bp. 1903, VI, XXI-XXV.

3 Pázmány Péter Összes munkái, kiad. Kanyurszky György, M. Kir. Tud..-Egyetemi Nyomda, Bp. 1905, VII, 614-633. (A továbbiakban PPÖM rövidítéssel és a kötet számával hivatkozom a kiadásra.)

4 PPÖM VI., 249-266.

5 PPÖM VI., XXIX-XXXVII.

6 PPÖM VII., 613-614.

7 PPÖM VI., 248-249.

8 Szikszainé Nagy Irma: Leíró magyar szövegtan. Osiris, Bp. 1999, 255.

9 Wacha Imre: Gondolatok a retorika, a szövegtan, valamint „segéd-és háttértudományaiknak" kapcsolatairól, a retorika kompetenciáiról, http://www.kodolanyi.hu/szabadpart/szam6/komm/wacha.htm. (Letöltve 2009. március 24-én.)

10 Bitskey István: Humanista erudíció és barokk világkép. Akadémiai, Bp. 1979 (Humanizmus és Reformáció, 8), 36.

11 Gábor Csilla: A klasszikus retorika néhány alapgondolata. In: G. Cs.: Religió és retorika. Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár 2002, 146.

12 Vö. Retorikák a barokk korból, vál., szerk., tan. Bitskey István, Kossuth Egyetemi kiadó, Debrecen 2004 (Csokonai Könyvtár. Források, Régi Kortársaink, 10), 7-9.

13 Vö. Bitskey: Humanista erudíció, 36-44.

14 Vö. Cyprianus Soarius: Három könyv a retorika művészetéről. Bitskey: Retorikák, 17-45.

15 Vö. Bitskey: Humanista erudíció, 36-44.

16 Szabó G. Zoltán - Szörényi László: Kis magyar retorika. Helikon, Bp. 1997, 29.

17 Bitskey: Humanista erudíció, 43.

18 Vö. Ludovicus Granatensis: Az egyházi ékesszólásnak avagy a hitszónoklat elméletének hat könyve. Bitskey: Retorikák, 111.

19 Sík Sándor: Pázmány - Az ember és az író. Szent István Társulat, Bp. 1939, 289.

20 Vö. Bitskey: Humanista erudíció, i. m. 121.

21 Vö. Farmati Anna_ Leány Á-BÉ-CZE A' Felsöbbek engedelméböl -avagy az alapértelmezetten férfivilágkép megnyilatkozása egy iskolai kiadványtípusban. In: Bajáki Rita, Báthory Orsolya (szerk.): A nők és a régi magyarországi vallásosság. MTA-PPKE, Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Bp. 2015 (Pázmány Irodalmi Műhely - Lelkiségtörténeti Tanulmányok, 10), 101-108.

22 „Fő renden és köz renden való asszonyi állatokis idittassanac az Irás olvasásnac tanulására és leanzó gyermeczkeiknekis tanítatására. Holott mind falukban, városokban, leany gyermeki Scholakis vadnak, az mellyekbe tisztességes öreg asszonyemberec tanittyac az apró leákakat olvasásra es catechismusra " Szenci Molnar Albert, Imadsagos könyveczke, Haydelberga, Aubrius Dani és Dávid, 1621, 4.

Vö. Bitskey: Humanista erudíció, 120-121.

23 Uo.

24 Cisztercita bölcselő, 1114 és 1202 között élt. Rónay György: Ars praedicandi. Teológia, 1968/1, http://www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kc_049.html. (Letöltve 2009. május 6-án.)

25 Uo.

26 Vö. Bitskey István: Pázmány Péter: i. m. 168-180.

27 Szabó-Szörényi, 29.

28 Vö. Szabó-Szörényi: i. m. 29-34.

29 Vö. Granatensis; Bitskey: Retorikák, 111-112. és Marcus Fabius Quintilianus: Szónoklattan, szerk. Adamik Tamás. Kalligram, Pozsony 2008, 177, 2.13.1.

30 „Mert noha keveset írtak az evangelisták a mi üdvözítőnk gyermekségérűl: de azért négy tekintetes dolgot említ Szent Lukács a Krisztus nevelésében, és ezek legszükségesbek a gyermekek feltartásában. Elsőt, az ő szent anyjának és (üdőre, szeretetre, gondviselésre nézve) atyjának jó példáját. Másikat, a kisded Jézusnak isteni szolgálatra való szoktatását. Harmadikat, a doktorokkal és élemetes, jámbor mesterekkel való nyájaskodását. Negyediket, az ő szent anyjának alázatos kérdésével, néminemű dorgálását; és fiának birtoka s hatalma alatt való nevelését. Ebben a négy dologban függ bezzeg az ifjúságnak jó nevelése is." PPÖM VI., 254.

31 PPÖM VII., 614-615.

32 PPÖM VII., 616.

33 PPÖM VI., 253.

34 „Igazán világ prédikátorának nevezhetjük a mi Istenünket: mivel világ kezdetitűl fogva; az egek és minden teremtett állatok által, Istenségének hatalmát és bölcsességét hirdette. A Szentháromság második személye azért küldetett a világra, hogy hirdesse az evangéliomot pré-dikálásával. Azért mondja szükségesnek, hogy prédikáljon, mert erre küldetett. Apostolinak is azt parancsolta, hogy minekutána tüzes nyelvet vesznek, egész világon mindenütt prédikálják az Isten igéjét. És jaj nékik, ha nem prédikálnak." PPÖM VI., XXIX.

35 Szikszainé Nagy: i. m. 255.

36 PPÖM VI., 254.

37 Szikszainé Nagy: i. m. 63.

38 PPÖM VII., 630-631.

39 Szikszainé Nagy, 63.

40 PPÖM VII., 619.

41 PPÖM VI., 255.

42 PPÖM VI., XXXIII.

43 PPÖM VII., 623-624.

44 PPÖM VII., 625.

45 Vö. PPÖM VI., 261-264.

46 Gallasy Magdolna: Szövegtörténet. In: Kiss Jenő - Pusztai Ferenc (szerk.): Magyar nyelvtörténet. Osiris, Bp. 2005, 692.

47 PPÖM VI., 261.

48 Szikszainé Nagy: i. m. 62.

49 Vö. PPÖM VI., XXXIII.

50 Vö. PPÖM VII., 617.

51 PPÖM VII., 618-619.

52 PPÖM VII., 621-622.

53 PPÖM VII., 629.

54 PPÖM VI., 266.

55 PPÖM VII., 633.

56 PPÖM VI., 266.