Bélfenyéri Tamás
a FUGYIVÁSÁRHELYI SZENT JEROMOS PÁLOS MONOSTOR

 

A középkorban a nagyváradi egyházmegye területén, Bihar vármegyében, a Jofa¹ (Jófa, Jufa) nevű helyen, a mai földrajzi viszonyokat nézve Nagyvárad és Fugyivásárhely (románul O§orhei, Bihar megye, Románia) község (egész pontosan Vásárhely községközpont) között pálos monostor létezett.

Fugyivásárhely Nagyváradtól 9 kilométerre keletre, a SebesKörös mentén fekvő település. A fugyivásárhelyi monostor, akárcsak a várad-kápolnai, Várad városán kívül, magányos, hegyes helyen emelkedett.²

A jofai (másképp fugyivásárhelyi vagy Szentjeromos) monostort, pálos remeteséget 1325 előtt³ alapította a Zovárd nembeli Fugyi (Fuggi/Függi, Fügyi) család⁴ Szent Jeromos⁵ tiszteletére (tehát nemzetségi, családi alapítás).⁶ A Fugyi család a középkori Fugyi (ma Fugyivásárhely község része, románul Fughiu) településsel hozható kapcsolatba (a Fugyi nemesi család birtoka volt). Fugyi Árpád-kori település, oklevélben először Fudy néven 1236-ban említették Jenő⁷ (a forrásban Ienev) határjárásában.

1273-ban feljegyezték, hogy a váradi püspöknek négy háznép szőlőművelője volt itt, a káptalannak öt gyertyával szolgálója, a többi a királyi servienseké, akikkel a határ közös. A királyi szolgák alighanem a Zovárd nem tagjai lehettek, akik 1311-ben Fugyi nemesekként merültek fel.⁸ Fugyi vámját 1403-ban az albisi Zólyomiak kapták.⁹

A korábban Jofának, utóbb pedig Szentjeromosnak nevezett remetemonostor alapítási évét pontosan nem tudjuk, legrégebbi említése az 1325. évből származik: [1325-ben] Csanád nembeli Pongrác fia, Tamás ispán fia, Miklós mester [egyszerűbben Csanád nembeli Miklós] egy [Sebes-] Körös folyón levő malmot adományozott a Jwfa-i [jófai] remeteségnek, amit saját költségén épített 12 hold szántófölddel együtt ugyanebben a Jwfa [Jófa] (faluban). Ugyanakkor 10 holdat az ő szántóföldjéből a Berchen [Bertény]¹⁰ réten és újonnan megnyitott Berchen bányája kitermelt vasának tizedrészét. Meg van Jakab, a Szent István váradelőhegyi [konvent] prépostjának oklevele.¹¹

1336-ban a néhai vásári¹² vajda, Miklós fia Beke mester a váradi kerületben, a Szent Jeromos monostor mellett levő vásárolt szőlősét adományozta a Szent Jeromos monostornak. Lásd a váradi káptalan oklevelében.¹³ Az 1337. évi oklevél szerint a Fugyi Mór(ic) fiai (Fugyi Móric fia Móric és ugyanitteni Miklós, ugyanezen Móric testvére, fia János), akiknek elődei a jófai pálos monostort alapították, és akik évenként a nagyböjtöt a kolostorban böjtölve töltötték, egy kijelölt határú részt adományoztak a remetéknek.¹⁴ Lásd Péter prépost és a váradelőhegyi Szent István első vértanú monostorának oklevelében.¹⁵ 1367-ben Péter rendfőnök Nagy Lajos királlyal (ur. 1342-1382) „megerősítette a Fuggi nemesek ajándékozását, melyet Hektor testvér kapott a Várad közelében levő Szent Jeromos monostor javára".¹⁶ Az 1417. évben Fugyi György fia János beleegyezését adta minden, ezekre az adományokra vonatkozó oklevél megerősítéséhez. Lásd a váradi egyház káptalanának oklevelében.¹⁷

1337-ben a Szent Jeromos monostor perjelét Hektornak hívták.¹⁸ Hektor atya jó példája annak, miként tűntek ki a pálosok az orvoslásban, gyógyszerkészítésben, betegápolásban (ő az első pálos, akinek a neve ezzel kapcsolatban fennmaradt). Hektor atyát boldog-boldogtalan felkereste, mert tanácsot és vigaszt tudott nyújtani. Szent életű ember hírében állt (a pálos rend máig boldogként tiszteli). Mint a legenda szerint Szent István király, ősi egyszerű szerekkel, például almával, kenyérrel tudta meggyógyítani a legnagyobb betegeket is: akár rendtársait, akár világiakat. Talán a Fugyi nemesek: Mór és János is neki köszönhették egészségüket. Hektor számára adva lehetettek a természet adta gyógyfüvek, gyógynövények is (somkóró, gyuj-toványfű, varjútövis, örménygyökér, varfű, sebfű stb.).¹⁹ Nem kizárt, hogy Hektor az 1348. évi nagy pestis idején is szorgoskodott a betegek körül. Lehetséges, hogy az ő jelenléte, amely sok embert vonzhatott, adott okot a fugyivásárhelyi monostor megalapítására.²⁰ Gyöngyösi Gergely rendtörténeti munkájában, a Vitae fratrumban hivatkozott az Inventarium 1337-es adatára, amely szerint a Fugyi nemesek adományokat tettek Hektornak, a Szentjeromos perjelének és monostorának: [az Inventarium adatával ellentétben, 1335-ben, Miklós testvér rendfőnöksége idején] „a Fuggi nemesek megajándékozták Hektor testvér perjelt és természetesen rajta keresztül a Szent Jeromos kolostort, amint az a kolostor levéltárában olvasható".²¹

1339-ben „Bwunch fia Máté váradi polgár eladta a Szent Jeromos monostornak Tamás dékán földjének szomszédságában levő négy hold szántóföldjét fél budai dénármárkáért, tudniillik 32 kisebb garasért. Meg van Péter prépost és a váradelőhegyi Szent István első vértanú konvent 1417. évi oklevele."²² 1345-ben Péter testvér Venocenopis (?) püspöke és váradi segédpüspök Demeter testvér, ezen [a Szent Jeromos monostor] perjelének kérésére felszentelt egy Szűz Mária tiszteletére emelt oltárt a régi templomban és bele helyezte Szent László király, Imre herceg, Mór apát, Gellért püspök és vértanú, Mária Magdolna és a 11 000 szűz ereklyéit. Ugyanő szentelte fel az új, Szent Jeromos tiszteletére építendő templom körül levő temetőt. A templom főoltára Krisztus Teste (tiszteletére lett felszentelve).²³

1351-ben Dékán fia, János négy hold földet adományozott a Szent Jeromos monostornak, és adományába Józsa fia: Péter is beleegyezett. Lásd a váradi káptalan oklevelében.²⁴ 1360-ban Balázs mester prebendárius [A prebendáriusok a káptalanok mellett működtek, kanonokokat helyettesítettek a székesegyházi és egyéb szolgálatban] végrendeletében erre (az egyházra) hagyta bizonyos rétjét, amely egykor Pál csázmai lektoré volt. Meg van a váradi káptalan oklevele.²⁵

1382-ben Vásárhelyfaluból²⁶ való Miklós fia, László egy általa megtisztított, Vásárhelyfaluban, a Kálnaszeg nevű helyen, a Körös folyó mellett levő kaszálót adományozott a Szent Jeromos monostornak. Megvan a váradi káptalan oklevele.²⁷ Szintén 1382-ben Fugyi György fia, György Váradon, az Omlás hegyen a remeték szőlőse mellett levő örökölt szőlősét adományozta a Szent Jeromos monostornak. Megvan a váradi káptalan oklevele.²⁸

1396-ban bizonyos a Szent Jeromos monostor határai között levő közút, nyilvános vizsgálat után ennek a monostornak ítéltetett. Lásd a váradi káptalan oklevelében.²⁹ 1403-ban Borzwa-i Konrád főesperes által ennek a Szent Jeromos monostornak ítéltettek bizonyos szőlősök. Lásd ugyanennek oklevelében.³⁰

1408-ban [Albeni] Eberhard váradi püspök [hivatali ideje: 1407-1409] a Szent Jeromos monostornak adományozta néhai, vas kitermelésére alkalmas, Pynchechel [Pincehely]³¹ mezővárosa területén levő földjét. Megvan az ő oklevele.³² 1409-ben András testvér perjel eladott egy bizonyos, Vásárhely birtokon levő rétet Szent Ferenc kisebb testvérei váradi (kolostorának) [az Assisi Szent Ferencről nevezett váradi konventuális ferences kolostornak] 100 rajnai forintért és aprópénzért. Megvan a váradi káptalan és ugyanitteni Eberhard püspök oklevele.³³

1417-ben Veres Miklós egy a Szent Jeromos monostor szőlősének lábánál, Pyncehel [Pincehely] felől fekvő, egy holdnyi földdarabot adományozott ennek a monostornak. Megvan a váradi káptalan oklevele.³⁴ Ugyanebben az évben Karady Miklós váradi polgár a Szent Jeromos monostora fölött, a szabad erdő mellett, majdnem nyolc hold földet adományozott ennek a monostornak. Megvan a váradi káptalan oklevele. Ugyanebben az évben Miklós, Mihály jobbágy fia, Fugyi András Pincehelyen egy rétet adományozott a monostornak. Megvan a váradi káptalan oklevele.³⁵

1419-ben Zsigmond király megparancsolta a váradi püspöknek és káptalannak, hogy a [szentjeromosi] konvent testvérei háborítatlanul birtokolják a Sarkadi Ferenc váradi polgár által nekik végrendeletileg adományozott egy teleknyi földet. Megvan ugyanezen király oklevele.³⁶ 1420-ban Ilona asszony, Mártonnak mondott Ferenc felesége, Vásárhely birtokon tartózkodván a Szent Jeromos monostornak adományozta néhai örökölt Pynchel-i [pincehelyi] szőlősét. Megvan a váradi káptalan oklevele.³⁷ 1423-ban Mihály testvér perjel elcserélte a Romtő rétet egy másik, Vásárhely birtok határai között levő rétre. Lásd a váradi káptalan oklevelében.³⁸

1425-ben [Scolari] András váradi püspök a káptalan beleegyezésével egy bizonyos, Szőlős³⁹ birtok határában, a Hewjo folyón [Pece patakon] levő kétkerekű malmot adományozott a Szent Jeromos monostornak. Ugyanígy jutalomképpen egy másik, Váradbononya⁴⁰ faluban, a Körös folyón levő vásárolt malmát adta a püspöki asztalra. Megvan a püspök erre vonatkozó 1417. évi oklevele. Ugyanígy megvan [Kusalyi] Jakcs Dénes váradi püspök (hivatali ideje: 1427-1432) 1428. évi megerősítő oklevele. Ugyanígy az 1469. évben [Beckensloer] János, ugyanezen egyház püspöke hozzáadott egy néhai elhagyatott földet a molnárok kényelmére. Megvan az ő oklevele.⁴¹

1448-ban kiadták Íjgyártó Balázs végrendeletéről szóló oklevelet, aki a Szent Jeromos monostornak hagyta néhai szőlősrészét Pincehely falu fölött másik földdarabjával együtt, amelyekről lásd Herthel Balázs és a váradi esküdtek oklevelét.⁴²

1449-ben kiadták az Apáthy Balázs végrendeletéről szóló oklevelet, amelyben minden javát a Szent Jeromos monostorra hagyományozta bizonyos feltételekkel, amelyeket lásd Gyulai Miklós oklevelében.⁴³ 1452-ben „Apáthy Domonkos fia: Benedek eladta a Szent Jeromos monostornak néhai, Pincehely falu fölött levő elhagyatott szőlősét 3 forintért. Megvan a váradi esküdtek oklevele."⁴⁴

1455-ben Vásárhelyi Apáthy Ambrus és Mod János eladták két forintért szőlőjüket a Krisztus Szentséges Teste monostorának szőlője mellett a Szent Jeromos templomnak (egyháznak). Megvan a váradolaszi⁴⁵ esküdtek oklevele.⁴⁶ Ugyanebben az évben Pincehelyi Tamás Ábrahám Mátyás testvér perjelnek 3 forintért eladta műveletlen, népnyelven Parlaghnak nevezett, Pincehely területén levő szőlősét. Lásd Turósi György és Olasz falu [Olaszi] esküdteinek oklevelében.⁴⁷

1458-ban Ábrahám fia, Tamás Pincehely hegy fölötti szőlősét 12 aranyforintért eladta ennek a Szent Jeromos monostornak. Lásd Tamás deák és a váradi esküdtek oklevelében.⁴⁸1465-ben Pincehelyinek mondott Olasz András fia, Benedek a Szent Jeromos monostorra hagyta végrendeletében hagyta Almaszék birtokon levő szőlősét bizonyos másik javakkal együtt. Lásd ugyanennek két pecséttel megerősített végrendeletében.⁴⁹

1469-ben [Beckensloer] János váradi püspök, később esztergomi érsek bizonyos Bajoni Lőrinc deáknak felhatalmazást adott egy allódium⁵⁰ kialakításához és felépítéséhez a Szőlősnek hívott püspöki birtokon. Mivel hogy ezt a bizonyos allódi-umot a törökök elpusztították, a remeték kérésére ugyanez a püspök úr beleegyezését adta ahhoz, hogy ugyanezen Lőrinc a Szent Jeromos monostornak adományozza. Lásd ugyanezen János váradi püspök 1475. évi oklevelében.⁵¹ 1472-ben Vásárhelyi [Fugyivásárhelyi] Erdélyi János végrendeletében a Szent Jeromos monostorra 3 forintot hagyott.⁵² 1473-ban Néhai Erzsébet úrnő, Szabó László lánya a Szent Jeromos monostornak adta bizonyos, az Omlás hegyen levő szőlős felét. Lásd Futó Bálint és a váradi esküdtek oklevelében.⁵³

1474-ban a portyázó törökök Váraddal és a kápolnai monostorral együtt a fugyivásárhelyi Szent Jeromos monostort is kifosztották és elpusztították, de újjáépült.⁵⁴ Ennek az eseménynek kapcsán kell megemlítenünk boldog Török Máté (Mátyás) szentjeromosi pálos szerzetest és társait: „Idős Török Máté testvér, vallásos és istenfélő, dolgos és az igazságosság kedvelője, fiatal korában lépett a rendbe, és hetvenkét évet élt ott. Végül a törökök társaival együtt elhurcolták az Úr 1473-ik évében [valójában 1474-ben] a Szent Jeromos-kolostorból, és tizenhat évig [1490-ig] volt Törökországban; ott sokat szenvedett, miként ő maga vallotta. Majd Isten kegyelmével megszabadult, és visszatért a rendbe. Haláláig a zágrábi kolostorban maradt. A mise és ájtatosságai után mindig testi munkát végzett. A kolostor körül szép kertet telepített, különféle fákkal sűrűn beültette, s azok a szemtanúk szerint minden évben bőséges gyümölcsöt hoznak. Meghalt ugyanott, szép öregségben, százéves korában, az Úr 1530-ik évében [ezek szerint 1430-ban született]."⁵⁵

1477-ben Benedek presbiter és Imre deák, Miklós szentkereszti plébános rendeletének végrehajtói két rétet adományoztak a Szent Jeromos monostornak. Lásd Futó Bálint és a többi váradi esküdt oklevelében.⁵⁶ Gyöngyösi szerint Váncsodi Nagy László váradi alispán⁵⁷ nagyobb adományt tett a szentjeromosi monostornak, mert 1493-ban Benedek rendfőnök „a testvéreket kötelezte, hogy Szent Jeromos monostorában örök időkre misét mondjanak wachijoni Nagy László váradi alispánért".⁵⁸

1495-ben Váradi Banas Máté bizonyos Rontón birtokolt rétet adományozott a Szent Jeromos monostornak. Megvan a váradi káptalan oklevele. Ugyanezen évben Barnabás szabó másikat adott Szőlős falu mellett. Lásd a váradi esküdtek oklevelét. Ugyanezen évben Anna úrnő, Köröskeszi Tamás özvegye a Szent Jeromos monostor testvéreire hagyta örökölt szőlősét halála esetén. Lásd a váradi káptalan oklevelében.⁵⁹ Ugyanebben az évben vadkerti⁶⁰ Barnabás szabó Szőlős határában, a Királykuta forrás⁶¹ melletti rétjét adományozta a Szent Jeromos monostornak. Megvan Török László oklevele. A következő évben vásári Dávidházi György Kezy⁶² birtok felét ugyanottani, Kewreser [Körösér, helyesen Köles-ér⁶³] folyón levő egykerekű malmával együtt adományozta ennek a monostornak. Megvan a váradi káptalan oklevele.⁶⁴

1507-ben Váradi Dénes deák nemes egykori, a Thamwr hegyen levő szőlősét adományozta a Szent Jeromos monostornak. Megvan Pocsai Péter és két váradi esküdt oklevele.⁶⁵1511-ben Bányász László házát és mészárszékét, mint már említettük, a Várad melletti kápolnai Boldogasszony mellett a Szent Jeromos monostorra is hagyta örök misék fejében.⁶⁶

Rupp Jakabnál olvashatjuk: „1524-ben birtokbaiktatás történt néhai Fugyi Móric hasonnevű t. i. fugyi (Bihar megyei) és 13 jobbágytelket magába foglaló birtokába a pálosok javára, akik azt Miklós püspöki plébánostól alamizsnaként kapták András és özvegy Sólyomy szül. Fugyi Anna ellenében."⁶⁷ 1524-ben Miklós váradi püspöki plébános végrendelete szerint azt a 13 telket kellett volna örökölnie a Szent Jeromos monostornak, melyek egykor Fugyi Móric birtokai voltak. Csakhogy a monostor birtokba iktatásának ellentmondtak Solymosi András és rokonai. Úgy látszik, sikerrel jártak, mert 1552-ben Fugyi nem a pálosoké, hanem két egyenlő részben Porkoláb Dénes és Solymosi Péter birtokává vált.⁶⁸

1528-ban Czibak Andrásnak⁶⁹ Csáki (Csáky) Mihály⁷⁰ a Bihar vármegyei Kecset helység⁷¹ harmadrészét 200 fejében elzálogosította. 1539-ben Kecset helység harmadrészét Czibak András zálog címén és szintén 200 forintért a szentjeromosi pálosoknak adta.⁷² 1554. szeptember 3-án Zabárdy Mátyás váradi püspök (hivatali ideje: 1553-1556) a Szent Jeromos monostorból írta levelét, melyben a török felett aratott győzelmét jelentette. Valószínűleg a sikert Istennek meghálálni jött ide. A szentjeromosi pálosok Fugyi után kecseti birtokukat is elvesztették. Ezt a birtokot 1557-ben Izabella királyné Kecseti Albertnek adta. Péter atya, a monostor egyik ismert szerzetese tiltakozott is ez ellen, de mindezt eredménytelenül tette. Mint tudjuk, 1556. április 26-án a kolozsvári országgyűlés az egyházi javak lefoglalásáról rendelkezett, így a fejedelemség lefoglalta a váradi püspök és káptalan birtokait, a szerzetesrendek is elvesztették tulajdonaikat (tehát a pálosok is a fugyivásárhelyi monostort).⁷³

A Szent Jeromos monostor perjele volt boldog emlékű, báró Szokoli (Zokoli, Zokol, Zakoli, Zákoly) János csanádi püspök, majd pálos (OSPPE) szerzetes (1439-1494. február 3). A Gutke-led nemzetség Bátori ágának egyik köznemesi, és csak Mátyás király alatt, Szokoli János apjával felemelkedő családjából származott. Apja a Péter, testvérei a Miklós, Albert és András nevet viselték. A váradi egyházmegye káptalani iskoláját végezte el, itt képességeivel magára vonta Vitéz János püspök (hivatali ideje: 1445-1465) figyelmét, aki fiatalon kanonokká nevezte ki. 1466-ban, mindössze 27 évesen, a pápa Mátyás király kérésére „különös kegy által" korengedménnyel kinevezte csanádi püspöknek (választás: 1466. augusztus 18., tényleges csanádi püspök: 1466. október 27-től). Kormányzása idején egyházmegyéjét, a Duna mentét a törökök és zsoldosok pusztították, Kinizsi Pál temesi főispán akadályozta a tizedszedést. A fiatal püspök a lelkiek mellett a lakosok, a nagyszámban érkező szerb és román menekültek anyagi ellátásáról is gondoskodott. Szokoli János többször is kért a pápától engedélyt, hogy hordozható oltára lehessen. 1490-ben részt vett II. Ulászló király választásán. 1493-ban pápai megbízás alapján vizitációt tartott a pécsváradi bencés kolostorban. Kivívta a király és a pápa megbecsülését, ő azonban teljes elvonultságra vágyakozott. 54 éves korában (1493-ban) lemondott a püspökségről, és Diósgyőrben belépett a pálos rendbe. Haláláig megmaradt remetének. A pálos rend boldogként tiszteli. A Cz^stochowába, a Jasna Góra-i pálos kolostorban (a pálos rend jelenlegi központjában) őrzött arcképe Boldog pálos püspöknek hirdeti.⁷⁴

Gyöngyösi Gergely hosszas tájékoztatást ad a Benedek rendfőnöksége alatt élt nevezetes testvérről: „Főtisztelendő atya, Zakoly János testvér, csanádi püspök. Őt gyermekkorától a skolasztikusok szerint nevelték. Amikor pedig elérte az ifjúkor határát, egyre inkább fejlődött. Igen nagy tehetség volt, és a szabad művészeteket nagyon szerette. Szívből elkerülte a világias ügyeket és mindent, ami a tanulással való foglalkozást akadályozta volna. Végül magasabb tanulmányokra Bécsbe került, s ott teljes igyekezettel gyakorolta magát: korán hajnalban kelt, és mindig Istennek ajánlotta magát, az előadásokra korán sietett. Minden idő kevésnek látszott a tanulásra. Mindig azzal a szándékkal készült, hogy a doktoroktól minél több tudást nyerjen. Lelkében akkora vágy égett az előadások után, hogy nagyon elszomorodott, ha az elmaradt.

Nemes szelleme távol állott minden nemtelentől, az ostobák lustaságától és a csintalanok kicsapongásaitól, azoktól, akik az utcákon szaladozva esztelen játékokban gyönyörködtek. Azok féltek az előadásoktól, ő pedig azt fontolgatta, hogy miért vannak a tanulmányok. Ezért szorgalmasan nekivetette magát a tanulásnak, és olyan okos lett, hogy először e világ doktora lett, majd pedig az örök bölcsesség tanítványa. És mivel a bölcs mindig bölcsebb kíván lenni, ezért hogy még műveltebb legyen, valamint még több humán és jogi műveltséget szerezzen, Bolognába ment, hogy műveltebbekkel találkozzon. Ahol majdnem hat éven kitartott, és még tudósabb és nevezetesebb lett. Végül a csanádi püspökséget nyerte el. Nem akarta, hogy a világ legyőzze, és az érzelmeknek a gonoszságával sem akart rossz példát adni.

Ezután a magányt kereste az isteni védelem nagyobb remény és a diósgyőri kolostorba lépett, ahol lelkét teljesen megalázta, és minél készségesebben örvendezett a világ megtagadásának, annál inkább megtanulta, hogy mennyivel törékenyebb a világ állapota. A gyönyöröket megvetette, mert Krisztust nagyon szerette. Nap mint nap a régi ember megjavításán és a lélek tökéletes kialakításán fáradozott. Értelmét, mely sokáig alárendelt volt, elválasztotta a világi ügyek minden összekeveredésétől, és Istenhez méltó remeteként szerette celláját. A belső gyakorlatokat végezte szívesebben. Minden erejét az imádságnak, tanulásnak és írásnak szentelte, úgyhogy sokan csodálkoztak, amiért ritkán látták házon kívül. Néhány év múlva ez a nagy tehetségű és a rend ügyeinek intézésére nagyon alkalmas férfi egymás után több ház gondját viselte. És ekkor sem volt lanyha, mert lelki lelki fegyverekkel és az írások bizonyítékaival volt felövezve, az üdvösség harsonájával hirdette az evangéliumi tanácsokat. A többi erényeket a személyes körülményeik és állapotuk szerint ajánlotta. Így a bűnbánat méltó gyümölcsét termette. Ezenfölül nyilvános és magánimádságaiban és szent elmélkedéseiben kegyes Alkotójának tekintetét megelőzve a többi zsoltározóval tartott.

Ó, amint sokan meghallották hírét, összeszorult szívvel, példájára, a világ hiúságait elvetve, a szerzetet választották, és az örökös szegénységhez, tisztasághoz és engedelmességhez kötötték magukat. Mert igaz, hogy a becsületes emberek becsületességét gyakran a rosszak irigyelni szokták. Ezért, akik a világot szeretik, a megromlott eszű emberek, különösen pedig a gyönyörök követői, és akik az igazságot gyűlölik, valamint akik minden jót elleneznek, ócsárolták Istennek sokat emlegetett emberét, és azt mondták, hogy reményét vesztette, és ezért lett remete.

Sőt bizonyos napon némely főpapok főtisztelendő Péter érsek úr [Váradi Péter kalocsai érsek, hivatali idő: 1481-1501] budai házában összegyűlve elhatározták, hogy a szerzetesi ruhát lehúzzák róla, és főpapi ruhákba öltöztetik. És miután behívták, le akarták vetkőztetni, akkor ő ököllel védte meg magát. Az, akinek a házában voltak, így szólt:

- Engedjétek békével, Isten a tanúm, ha nem volnék öreg, én is az ő hivatását és ruháját választanám.

A legkegyesebb Ulászló király [II. Ulászló király, ur. 14901516] is szerzetbe lépésének a nyolcadik éve után fölajánlotta a kalocsai érsekséget, de nem lehetett eltéríteni állhatatosságától. Sokszor magához hívatta őt, és sok titkát neki föltárva megfontolt tanácsot követelt tőle. Alázatosságának jeléül a Várad melletti Szent Jeromos-kolostor perjelségét fogadta el, melyet gazdagon díszített. Végül győri helynök lett, s ott szerzetesi életét dicséretesen befejezve, krisztus Urunktól a megígért jutalmat megkapta. '^V5

A Szent Jeromos monostorról 1564-ben tettek utoljára említést, amikor Mátyást házfőnökként (perjelként) tüntették fel.⁷⁶ 1566-ban az „ariánusnak" titulált János Zsigmond a váradi káptalannal és a kápolnai pálos monostorral egy időben a Szent Jeromos pálos monostort is rendelettel feloszlatta, ekkor hagyták el végleg a barátok itteni rendházukat.⁷⁷ A monostor épületét a török megszállás idején, vagyis 1660-1692 között rombolták le.⁷⁸

Ismerjük a monostor pontos földrajzi elhelyezkedését: Váradtól keletre, a Sebes-Körös jobb partján levő hegyoldalon, egész pontosan Nagyvárad és Fugyivásárhely (Vásárhely falu) határán, az Omlás nevű hegy alatt keletre fekvő völgyben a Hentes-oldal és a Kis-Bor patak (ma Fugyivásárhely határában található, a helyiek Szeles patakként ismerik, borpatak jelentése - savanyú víz, ásványvízpatak) közt emelkedő dombon, a Kovács-résznek nevezett helyen a szőlők alatt állt. A korábbi szakirodalom gyakran felcserélte a Bihar vármegyei Szentjeromos pálos monostorát a Békés vármegyei Gyula Szentjeromos ferences kolostorával, melynek romjai most is ismertek.⁷⁹ Rupp Jakab is tévesen feltételezte Gyulán a ferences kolostoron kívül egy pálos zárda létezését, melyet szerinte Szent Jeromos tiszteletére alapított Miklós csanádi gróf 1327-ben, aki egy malmot is adományozott ennek a monostornak.⁸⁰

Csánki Dezső történész a Nagyváradon kívüli/melletti monostorok közt említette meg a pálosok Szent Jeromos monostorát, melyet helyesen a Fugyivásárhely községhez tartozó Vásárhely falu (Wasarhel - 1455: Lelesz.⁸¹ 66. 22.) határára helyezett. Megemlítette, hogy a monostor a XIV. század elején keletkezett. Eltűnési évnek viszont tévesen 1435-öt adta meg.⁸² Borovszky Samu Bihar vármegyéről és Nagyváradról készített monográfiájában tájékoztatott, hogy Nagyváradnak az 1900-as évek elején létezett egy Szent Jeromos nevű utcája (1904-ben, 1916-ban), azel őtt Kis-Pecze utca (1897-ben), amelyet a hajdan itt közel állt, Szent Jeromos tiszteletére szentelt pálos monostorról neveztek el.⁸³

A Szent Jeromos monostor helyén valamikor gótikus építészeti tagozatok is kerültek elő. Az 1880-as években Bunyitay ugyanis azt írta: „az úgynevezett Kovács-részen, a szőlő lábján begyepesedett hantok láthatók, - ezek takarják a klastrom romjait. Kerületük mintegy háromszáz lépés, s alólok műtéglákat, vízvezeték-csöveket és simára faragott vagy épen díszesen tagozott köveket hoz fel a kincskereső nép ásója. A szomszéd borháznál küszöbül szolgál ma is egy pár mérműves kő,⁸⁴ s első tekintetre elárulják, hogy egykor valamely csúcsíves ízlésben [vagyis gótikus stílusban] épült egyháznak voltak tagjai, kétségkívül az itt állott klastrom egyházának. A nép még emlékszik rá, hogy kik laktak itt? S ma is mutatja a romtető alatt a »veres barátok« forráskútját és halastavát".⁸⁵Az épület jelenlegi állaga: nem felismerhető monostorhely.

 

Jegyzetek

1 Bunyitay szerint „A »Vafa« és »Jofa« mint személy- s helynév ismeretes a Csanádok történetében" (Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 469). Rácz Anita két említett személynév közül azonban csak az első alakra talált adatot. (Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történetietimológiai szótára, 133)

2 Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 469.

3 Bunyitay Pázmány Péterre és Péterffy Károlyra hivatkozva az alapítást csak 1335-re tette. (Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 468.)

4 Ortvay Tivadar megjegyzi, hogy Telegdi Miklós, Csanád esztergomi érsek (hivatali ideje: 1330-1349) testvére alapította a fugyivásárhelyi pálos monostort. (Ortvay: Magyarország egyházi földleírása a XlV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve. II. 777.)

5 Szent Jeromos (Stridon, Dalmácia, 347 k. - Bethlehem, Palesztina, 419/420. szept. 30.) a Szentírás latinra fordítója (Vulgata), a négy nagy nyugati egyházatya (Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Jeromos, Nagy Szent Gergely) egyike. Jeromos az ókori Stridon szülöttje, amelyet a kutatás Csáktornyával (horvátul Cakovec, Horvátország), Muraköz megye székhelyével azonosít. Az a körülmény, hogy a majdani magyar haza szülöttje volt, továbbá hogy a betlehemi barlangban reme-téskedett és megírta a rend szellemi ősének, Remete Szent Pálnak életrajzát, Jeromost pálosaink körében különösen tiszteltté tette. (Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. III. Budapest 1977, 379-380.)

6 Jofa (Szentjeromos, Fugyivásárhely). In: F. Romhányi (főszerk.), Romhányi-Laszlovszki-Szakács (szerk.): Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon; Szentjeromos. A Gyöngyösi által említett pálos monostorok jegyzéke. In: Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból, 355.

7 Jenő (Kisjenő) - település Bihar vármegyében Váradtól kelet-északkeletre, a Sebes-Körös jobb partján. (Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 153) Ma Köröskisjenő (románul Ineu) község Bihar megyében, Romániában. Nagyváradtól keletre, a Sebes-Körös közelében, Köröskisújfalu, Mezőbottyán és Mezőszakadát közt fekvő település.

8 Jofa (Jufa). In: Györffy: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I, 628.

9 Fugyi. In: Csánki: Magyarország történelmi földrajza I, 608.

10 Bertény - egykori település Bihar vármegye keleti részén Sebesvártól északnyugatra, a Sebes-Körös bal partján. (Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 51.)

11 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 391.

12 Vásári település Bihar vármegye déli részén Szalontától dél-délnyugatra. A 13. századra már két falu alakult ki területén: birtokmegosztással született meg Kis- és Nagyvásári. Györffy György a település nevéből kiindulva vásáros helynek tartotta. Ma puszta Nagyszalonta határában délre. (Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 306.)

13 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 392.

14 Fugyi. In: Györffy: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I, 618.; Jofa (Jufa). In: Györffy: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I, 628.

15 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 391.

16 Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból, 29. fej. 83.

17 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 391.

18 Rusu-Lupescu Makó: Oradea. M. paul. In: Rusu (coord.): Dicţionarul mănăstirilor, 192.

19 Simonkai Lajos botanikus (1815-1910) 1890-es tanulmányában Váradhegyalján félezer termesztett növény mellett háromszor annyi vadon termőről írt közlést. (Szilágyi: Váradhegyalja - egy világ a város körül, 13.)

20 Kisbán Emil: A magyar pálos-rend története II. Budapest 1938, 149, 231; Bunyitai: A váradi püspökség káptalanai s_rmonostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 469-470; Gyéressy Ágoston: Régi kolostorok Erdélyben. In: A fehér barát. 1940. december. III. évf. 30. http://epa. oszk.hu/01800/01890/00009/pdf/FB_EPA01890_03_04_1940_ december_30-32.pdf. Letöltés ideje: 2014.06.22.

21 Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból, 21. fej. 72.

22 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 392.

23 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 392.

24 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 392.

25 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 392.

26 Vásárhely - település Bihar vármegyében, Váradtól keletre, a Sebes-Körös bal partján. A település királyi birtok és vásáros hely volt. (Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 306.) Ma Fugyivásárhely község (románul Oşorhei) központja.

27 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 392.

28 Uo.

29 Uo.

30 Uo.

31 Pincehely - Valahol Szentjeromos közelében, Váradhegyalján.

32 Uo.

33 Uo.

34 Uo.

35 Uo.

36 Uo.

37 Uo.

38 Uo.

39 Szőlős - Várad városának egyik része a középkorban. A váradi vártól délkeletre, a Hév-jó (Pece) patak bal partján terült el. Első telepeseit királyi szőlők művelésére hozták ide. Ma Nagyvárad Váradszőlős nevű negyede (románul Seleuş). (Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 273; Fleisz: Nagyvárad várostörténete. Kismonográfia, 31)

40 Váradbononya - Várad-Bolognia/Várad-Bologna. Várad városának egyik része a középkorban. A váradi vártól délnyugatra, a Sebes-Körös bal partján terült el. (Fleisz: Nagyvárad várostörténete. Kismonográfia, 30)

41 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 392.

42 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 393.

43 Uo.

44 Uo.

45 Várad-Olaszi/Olaszi (később Olasz faluként említik) - Várad városának egyik része a középkorban. A váradi vártól északra, a Körös jobb partján terült el. Az olasz nyugati újlatin nyelven beszélő, közelebbről vallon telepes népnév és az -i (az -é birtokjel korai alakváltozata) kapcsolatából jött létre. Arra utalt, hogy vallonok lakták, birtoklást is kifejezett. Ma Nagyvárad Váradolaszi nevű negyede (románul Olosig). (Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 209.)

46 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 393.

47 Uo.

48 Uo.

49 Uo.

50 Allódium - a 14. század elejétől azok a földesúri birtokok, amelyek a jobbágytelkekkel szemben a földesúr saját kezelésében állottak, s azt szolgákkal, robottal, zsellérekkel, bérmunkásokkal műveltette meg. (Mezey Barna: allódium. In: Diós István (főszerk.), Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon I, 178).

51 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 393.

52 Barabás Samu (szerk.): A római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára II. Budapest 1896, 114.

53 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 393.

54 DAP II, 391; Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon, 223.

55 Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból, 92. fej. 273.

56 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 393.

57 Váncsodi Nagy László Bihar vármegye alispánja 1481-ben. In: Borovszky (szerk.): Bihar vármegye és Nagyvárad, https://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0005/30.html. Letöltés ideje: 2014.06.19.

58 Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból, 68. fej. 194.

59 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 393.

60 Vadkert - Várad városának egyik része a középkorban. A váradi vártól délkeletre, a vár és Szőlős között, a Sebes-Körös bal partján terült el és az itt létezett püspöki vadaskertről kapta a nevét. Megegyezik a korábbi Szent Lőrincz városrésszel, mely Szent Lőrinc-napi (augusztus 10.) piacairól volt híres. (Bunyitay: A váradi püspökség egyházai a püspökség alapításától 1566. évig. In: Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. III. Nagyvárad 1884. 128.; (Fleisz: Nagyvárad várostörténete. Kismonográfia, 30)

61 Király kútja forrás - Kápolna közelében (XIV. századtól jelen a forrásokban). (Helynév-tár. In: Szilágyi Aladár: Váradhegyalja, 163)

62 Kezy (Keszi) - település Bihar vármegye déli részén Kölesértől keletre, a Köles-ér bal partján. Ma puszta Nagyszalonta mellett délre. (Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 146).

63 Köles-ér - hegyi patak Bihar vármegye déli részén (Nagyszalontától északnyugatra), mely a Fekete-Körösbe torkollik.

64 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 393.

65 Saját fordítás. Eredeti latin szöveg: Inventarium. In: DAP II, 393.

66 DAP I, 194; Rusu-Lupescu Makó: Oradea. M. Paul. In: Rusu (coord.): Dicţionarul mănăstirilor, 192. Eredeti latin szöveg: AP fasc. 762, fol. 1-17.(Extractus litterarum in Protocollo Budensi; Posonii 1750). In: DAP II, 391.

67 Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története... III, 128.

68 Bunyitay A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 470.

69 Czibak András: bihari alispán 1534-ben és 1552-ben, Czibak Imre váradi püspök (hivatali idő: 1526-1534) testvére.

70 Csáki (Csáky) Mihály (1492 körül-1572. május körül): 1548-1551 és 1556-1571 között az erdélyi fejedelmi tanácstagja, az erdélyi kancellária megszervezője, azelső erdélyi kancellár.

71 Kecset - település Bihar vármegyében Váradtól nyugatra, a SebesKörös bal partján. Már nem létezik. (Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 139)

72 Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története... III, 128.

73 Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 470.

74 Viczián János: Szokoli. In: Diós István (főszerk.): Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon XIII. kötet (Szentl-Titán). Budapest 2008, 375; Puskely (szerk.): „Virágos kert vala híres Pannónia...", 293-294.

75 Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból, 68. fej. 194-197.

76 Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 470.

77 DAP II, 391; Rusu-Lupescu Makó: Oradea. M. Paul. In: Rusu (coord.): Dicţionarul mănăstirilor; Jofa (Szentjeromos, Fugyivásárhely). In: F. Romhányi (főszerk.), F. Romhányi-Laszlovszky-Szakács (szerk.): Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Eredeti latin szövegek: OSzk Kézirattár, Fol. Lat. 3425. (Liber memorabilium residentiae Magno-varadiensis). In: 1736-1777: A váradi kolostor naplójából. In: DAP. II, 69.; OSzk Kézirattár, Fol. Lat. 3425. (Liber memorabilium residentiae Magno-varadiensis). In: 1736-1777: A váradi kolostor naplójából. In: DAP. II, 69.

78 DAP II, 391; Rusu-Lupescu Makó: Oradea. M. Paul. In: Rusu (coord.): Dicţionarul mănăstirilor, 192; Jofa (Szentjeromos, Fugyivásárhely). In: F. Romhányi (főszerk.), F. Romhányi-Laszlovszky-Szakács (szerk.): Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon.

79 Várad (Bihar-, Varadinum). In: Györffy: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I, 688; DAP II, 391; Szentjeromos, Jófa. In: Guzsik-Fehérváry: A pálosrend építészeti emlékei a középkori Magyarországon, 14; Guzsik: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon, 223.

80 Rupp: Magyarország helyrajzi története... III, 161.

81 Lelesz. - Leleszi Országos Levéltár.

82 Várad. In: Csánki: Magyarország történelmi földrajza I, 600; Vásárhely. In: Csánki: Magyarország történelmi földrajza I, 628.

83 Borovszky (szerk.): Bihar vármegye és Nagyvárad, 181.

84 A mérmű - kőrács körívekből alkotott, áttört geometrikus díszítmény, amely a gótikus építészetnek egyik jellemző díszítőeleme. Rendszerint kőből készült és csúcsíves ablakok felső részét tölti ki, de igen gyakran szolgál teljes kör alakú nyilások könnyed díszítésére.

85 Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 471.