lEGYETEK IRGALMASOK, AMINT MENNYEI ATYÁTOK IS IRGALMAS! (LK 6,36)

 

Isten nagyon szereti az embert, és ez leginkább végtelen irgalmában mutatkozik meg. Irgalmas szeretettel hajol le hozzánk és mindig megbocsát. Boros László szerint: „Az irgalom az emberi szív egyik legnagyobb cselekedete. Forrása a szeretet." A szeretet gyakorlásának a legmagasabb foka az irgalom, amely mindig meg tud bocsátani. Arra pedig, hogy ezt milyen módon tehetjük meg, Jézustól kapunk nagyon világos választ, amikor így szól: „Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket..." (Lk 6,27-28) „Adj mindenkinek, aki kér tőled, és ha valaki elveszi, ami a tied, vissza ne kérd. Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük." (Lk 6,30-31) „Legyetek tehát irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas!" (Lk 6,36) „Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztalni! Bocsássatok meg és bocsánatot fogtok nyerni." (Lk 6,37) „.amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel fognak visszamérni nektek!" (Lk 6,38)

A Szent Családról nevezett Mal-lersdorfi Szegény Ferences Nővérek alapítóját az emberek iránti irgalom és szeretet vezérelte a közösség létrehozásában. Mint Krisztus, ő is lehajolt a szükséget szenvedőkhöz, a betegekhez, de főleg a teljesen kiszolgáltatottakhoz, a gyerekekhez, felemelte őket, és ezzel visszaadta nekik emberi méltóságukat. Ebben a szellemben törekszünk mi is, a rend tagjaiként teljesíteni nap mint nap szolgálatunkat. Irgalmasságot gyakorolni nagyon sok lehetőségünk adódik nem csak nekünk, nővéreknek, hanem minden embernek. Mindannyian rászorulunk az irgalomra, elsősorban a jó Isten irgalmára és embertársaink irgalmas szeretetére. Ha ezt teljes mértékben átérezzük, megértjük, és ennek tudatában élünk, csak akkor leszünk képesek igazán irgalmasságot gyakorolni másokkal.

Hogy mindezt tiszta és őszinte szívvel tudjuk tenni, ahhoz szeretetre és önmagunk önfeláldozására van szükségünk. Ebben először nekünk kell növekednünk, és hagynunk, hogy Isten átformálja szívünket, megtanítván az irgalmas szeretetre. Szükségünk van az ő kegyelmére, és belőle kell töltekeznünk nap mint nap.

A társadalom peremére szorultakkal úgy tudunk kapcsolatba lépni, irgalmasságot cselekedvén velük, ha rendi közösségünkben is megtapasztaljuk, hogy irgalomra szorulunk. Meg kell békülnünk azzal, hogy nem vagyunk tökéletesek.

Az ember csak azt tudja adni, amije van. Nem tudunk irgalmasságot gyakorolni másokkal vagy igazán szeretni őket, ha önmagunkkal szemben szeretetlenek és irgalmatlanok vagyunk. Az irgalmasság gyakorlása nem azt jelenti, hogy fentről kegyesen lehajolunk a „nálunk alacsonyabb rendűekhez", a társadalom peremén élőkhöz. Az lenne az ideális, ha küldetéseinkben és szolgálatainkban Isten irgalmasságát közvetítenénk. Csak azért vagyunk képesek irgalmazni, mert megtapasztaltuk Isten irgalmasságát.

Rendi közösségünk a székelyudvarhelyi anyaház mellett Kézdiszentléleken, Nagyváradon és Brassóban van jelen. Az alábbiakban az ott élő nővérek beszámolóit olvashatjuk a különféle szolgálatokról:

Az Irgalmasság szentévének kapcsán pedagógusként és szerzetes nővérként egyaránt arra törekszünk óvodai tevékenységeink során, hogy kis neveltjeink számára, az ő életkoruknak megfelelően, és a szülők számára is példát mutassunk abban, hogy „másképpen" is lehet gondolkodni, élni, tevékenykedni, mint amit a mai világ kínál számukra.

Óvodánk a családi nevelést kívánja folytatni, és a családdal szorosan együttműködve a hitre nevelés feladatát ellátni. Vallásos nevelésünk csak akkor lesz hatékony, ha a nevelés egészére vonatkozik.

A vallásos nevelésre nagy hangsúlyt fektetünk a mindennapi óvodai tevékenységekben, foglalkozások, különböző tevékenységek keretében közösen megünnepelve a különböző egyházi ünnepeket (advent, karácsony, húsvét), valamint a szentek ünnepeit is (Szent Miklós, Szent Erzsébet, Szent Márton, Szent Ferenc), arra törekedve, hogy a hitre, a keresztény erkölcsre való nevelés az egész napot, az óvodai életet átható folyamat legyen. Az említett szentek mind olyan emberek voltak, akik életpéldájukkal, tetteikkel valamilyen formában gyakorolták az irgalmasság testi, illetve lelki cselekedeteit. Ezért arra törekszünk, hogy a gyerekek megismerjék életüket, tetteiket, és így példaképeket állítsunk eléjük. Advent folyamán például a közösen elkészített kalendáriumból minden napra egy-egy jó cselekedet kerül elő, amelyet igyekszünk azon a tanítási napon gyakorolni, majd a nap végén visszatekinteni és reflektálni arra, kinek hogyan sikerült gyakorolni az aznapi jó cselekedetet. Ezek által a gyakorlatok által is igyekszünk rávezetni a gyerekeket arra, hogy figyeljenek egymásra, társaikra, vigyázzanak környezetükre, vegyék észre, ha társuk esetleg szomorú valami miatt, és legyen bátorságuk odamenni és megvigasztalni játszótársukat. Ha a gyerekek megtapasztalják, hogy jobb jót cselekedni, mint rombolni, és ha az óvónő ebben elöl jár és példát mutat, akkor hozzászoknak ahhoz, hogy másokra is figyeljenek, és pedagógusként reménykedünk abban, hogy ezt majd továbbviszik a felnőtt korba is.

Mivel óvodánk azzal a céllal létesült, hogy felkaroljuk a szükségben levő, szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeket, családokat, ezért nemcsak lelki tanácsadásban, hanem anyagiakban (élelemcsomag, ruhanemű) is próbálunk segíteni nekik, névtelen hazai és külföldi adományozók jóvoltából. Így arra törekszünk - esélyegyenlőséget teremtve minden család számára -, hogy minden lehetőséget felhasználjunk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek megélésére. (Nagy M. Andrea nővér, Székelyudvarhely)

A munkámban naponta szükségem van arra, hogy megéljem az irgalmas szeretetet. A legnagyobb kihívás az osz-tályfőnökségi feladat: következetesnek, egyenesnek, igazságosnak, de ugyanakkor irgalmasnak is lenni nem könnyű. Hivatásomat és munkámat szeretem, és a legtöbbször az a tudat ad erőt, hogy a szerető Istennek gyakran kell irgalmasnak lennie hozzám. Ez segít, hogy legalább megpróbáljam én is ezt tenni: naponta, de ha kell, óránként újrakezdeni, új lehetőséget adni a diákoknak. (Török M. Tarzicia nővér, Székelyudvarhely)

A jó Isten irgalmassága végtelen. Mindnyájunknak be kell fogadnia, meg kell tapasztalnia az Úr irgalmát, és mindnyájunknak irgalmat kell gyakorolnia másokkal. Én egyszerűen próbálok szeretettel viszonyulni olyan helyzetekben is, amikor ellenkezést tapasztalok, odafigyelve abban a pillanatban, amikor segítek az öregotthonban élő idős embernek, hogy érezze: ő a fontos számomra. Fontos számomra, hogy az Úr Jézus irgalmas szemével nézve észre tudjam venni, hogy mire van az idős, beteg embernek szüksége, és abban segítségére lehessek. (Péter M. Rozita nővér, Kézdiszentlélek)

Az irgalmasságot egyedül Jézustól tanulhatom, mert ő irgalmas, jóságos, szerető és néha keménykezű. Nekem a magam egyszerűségében le kell tudnom fordítani azt az örömhírt, amit a Szentíráson keresztül kaptam, üzenetként és tapasztalatként. Ezért az irgalmas Istent úgy kell továbbadnom, ahogyan nap mint nap tanulom: eszköz lenni Isten kezében, és tudni, hogy küldetésem közvetíteni azt az Istent, aki békét ad, megbocsát, megsimogat, magához ölel, meghallgat, megért - és mindezt azon a munkán keresztül, amit szerzetesként végzek az egyetemi lánykollégiumban, egy tányér meleg leves által, egy mosolyban, együttérzésben, meghallgatásban, imában vagy csak egyszerű jelenlétben. A legnagyobb példám erre Jézus, aki a legnemesebb társam és a legjobb segítőm ebben, hogy irgalmas szívvel és lélekkel tudjam élni azt, amire meghívott! (Lőrincz M. Pacifika nővér, Brassó)

Összeállította: Péter M. Imelda nővér