sZERETŐ SZÍVVEL JÁRVA A VILÁGBAN

 

A jó Isten munkálkodik a történelemben, de embereket keres, akik szívüket egészen neki ajándékozzák, hogy jóságának és szeretetének tanúi legyenek a világban.

Ilyen ember volt Szent Vince és Szent Lujza is. Szent Vince az irgalmas szeretet szolgája volt, szerény, alázattal teli pap, a francia királyok tanácsadója, hazájában az egyház megújítója, szentek lelki vezetője, szegények, betegek, foglyok, rabszolgák, öregek, koldusok, árvák, elmebetegek atyja, társulatok alapítója. Habár azt beszélték róla, hogy a szegények között több pénzt osztott szét, mint amennyi a királyi kincstárban volt, maga szegény maradt. Ahol az éhség, a járvány vagy más szerencsétlenség felütötte a fejét, megjelentek Szent Vince lelki gyermekei, hogy segítséget nyújtsanak, hirdetve az evangéliumot és irgalmasságot gyakorolva. Amikor a Franciaországot sújtó nyomor, a harmincéves háború és belviszályok idején árvák tömegei kóboroltak az utcákon, Szent Vince megértette: Isten hívja, hogy cselekedjen: „Nem kell kapkodással megelőzni a Gondviselést, de amint utat nyit előttünk, az ember már nem lépkedhet, hanem futnia kell." 1633-ban De Marillac Lujzával létrehozta Párizsban a Szeretet Leányai Társulatát, a szegények testi-lelki szolgálatára. Szent Vince a következőképpen fogalmazta meg a nővérek hivatását, feladatát:

„Szeressék és kövessék Urunkat, Jézus Krisztust, a szeretet forrását és példaképét, s szolgáljanak neki testileg és lelkileg a szegények személyében, legyenek azok akár betegek, akár gyermekek, akár foglyok vagy olyanok, akik szégyenlik megvallani szegénységüket". Szent Lujza pedig bátorította a nővéreket: „A megfeszített Jézus szeretete sürget minket."

„A szeretet végtelenül találékony." (Szent Vince)

De Paul Szent Vince Szeretet Leányai nyitott szemmel, szerető szívvel járva a világban napjainkban is megkeresik, megtalálják a mai kor szegényeit, és megpróbálják enyhíteni a testi-lelki szegénység fájdalmait, okait. A nővérek jelen vannak az idősek, hajléktalanok, betegek, sérültek, menekültek, foglyok, szenvedélybetegek, gyerekek, fiatalok között.

A Románia területén élő tíz nővér Nagyváradon és Szentjobbon szolgálja Krisztust az idősek személyében a Szent Márton Öregotthonban, az egyházi iskolákban a gyerekek nevelésével, az idős nővérek gondozásával és a szentjobbi Szent István Szociális Központban, a gyermekotthon lakóiban.

„Én sohasem gondoltam, hogy nagy dolgokat viszek végbe, hanem egyszerűen tettem, amit tennem kellett." (Szent Vince) Néhány gondolat a nővérektől hivatásról, szolgálatról: Nővértársaimban Isten arcát fedezem fel, minden értük végzett szolgálatommal Krisztus Urunkat szeretem. (Cecilia nővér) Számomra az elhagyott gyerekek nevelése nem más, mint továbbadása annak a sok kegyelemnek, talentumnak, amit az Isten jóvoltából kaptam. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Hiszem, hogy abból a gyermekből, aki sok szeretetet kap, rossz ember nem lehet. Hivatásom a jóságos szeretet. (Szerafina nővér)

Szolgálatomhoz, a szeretet gyakorlásához az erőt, az örömet, bátorságot tőle kapom. Nélküle semmit sem tehetek. (Blanka nővér)

Most hálás szívvel emlékezem vissza mindarra a sok szép eseményre, melyekkel az Úr életemet boldoggá tette. (Kinga nővér)

Istenbe vetett bizalmamban soha nem csalódtam, hisz az alkalmas pillanatban mindig segítségemre sietett. (Lucianna nővér)

Szent Vince szavai örömmel és hálával töltik el szívünket: „Isten ugyanis, aki szereti a szegényeket, szereti azokat is, akik a szegényeket szeretik."

Modi Blanka nővér