Borsodi L. László
lUCSKOS FÖLDÖN

 

Édeskés illatod eleven, eltűrném a lélegzésed. Hét éve virrasztasz mellettem, hét éve hiába. Fekszel hófehéren. Minden nap várom, hogy megjössz: néhány mellékest leszámlázol, és szóba hoznád a másvilágot. Beavatnál a Titokba, esős a délután, s ezt remélem. De ki sem takarsz, meg sem védesz, nem engeded, hogy mennybe lássak. Csupán a lucskos föld marad. Térdig cuppog a csizmám, de a partnál tovább látok.