Ferenczi Attila
a HARANGOK NYELVE

 

Harangoz a hajnal,
sötét álmukból
hangok moccannak,
sorakozva szépen
ülnek egy bronzötvözet
ércébe öntve,
míg mozdul a nyelv s lódul,
hogy kiszabadítsa őket.

Harangozva élnek a hangok,
a lélek mélyrétegeiben kondulva
fejlődnek a szavak, a mondatok,
üzennek a szívnek, s hívnak, ha
jönni kell, és csendre csendítnek,
búcsúztatnak és kísérnek,
ha menni kell.

Harangok zúgnak hangosan,
mély vagy magas ércű
hangzóikkal viharos
felhőket oszlatnak;
s kondul hangjaikban a remény,
hogy kapaszkodjék
a szorongás kemény ötvözetéből
Krisztus erejébe –
áldást harmatozni
a harangok nyelvét megértőkre.