Könyv

tIBORI SZABÓ ZOLTÁN –
ÚJVÁRI MÁRIA (SZERK.):
A KOLOZSVÁRI MINERVA TÖRTÉNETE ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA (1920–1948)

Hiánypótló kötet a kolozsvári Minerva Művelődési Egyesület Kiadója által az egyesület történetéről megjelentetett munka, amely művelődési, nemzettörténeti, művészettörténeti szempontból átfogó, gazdagon illusztrált könyv.

Előszavában Dávid Gyula Kós Károlynak az Erdélyi Helikon hasábjain 1934-ben közölt Kolozsvár című művészettörténeti esszéjét idézve rávilágít arra, hogy „versenyen kívül Kolozsvár vezette és irányította a magyar kisebbséget: politikában, sajtóban, irodalomban, tudományban, még szinte-szinte gazdaságilag is". Ebbe beletartozott szinte minden fontos szellemi és közéleti megnyilvánulás. Ennek pedig egyik tényezője az 1919-ben kezdeményezett és 1920-tól már egyre hatékonyabban működő Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Részvénytársaság volt.

Nem egyike volt az akkori idők jelentősebb nyomdavállalatainak, hanem a maga területén a legjelentősebb. Valóságos szellemi műhely, amely kiadója volt a két világháború közötti évtizedek számos fontos kiadványának és lapjának, azok révén összefogója olyan szellemi műhelyeknek, mint a húszesztendős időszak legjelentősebb folyóiratai: az Erdélyi Helikon és a Pászortűz, olyan kiadványsorozatoknak, mint 1931-től az Erdélyi Szépmíves Céh, a Magyar Nép című lap, Magyar Nép Könyvtára. Továbbá kiadója az első kisebbségi korszakban a romániai magyar iskolákban használatos tankönyvek legnagyobb részének. Hogy mit jelentett az 1920-1940 között jelentős példányszámban kiadott 1599 könyv és 56 folyóirat - amelyeknek adatait az érdeklődő a kötet bibliográfiájában megtalálja -, arról csak az alkothat magának fogalmat, aki szerkesztett már életében könyvet vagy folyóiratot. Az irodalom, a társadalom- és természettudományok széles skáláját ölelik át a címek, köztük azóta az irodalomtörténet nagykönyvében is számon tartott írók, tudósok munkáit - állítja Dávid Gyula.

A Minerva történetéből hangsúlyoznunk kell, hogy az indulásához szükséges alaptőke megteremtése az 1919 decemberében közzétett felhívásra pozitívan reagálók, az erdélyi magyarság összefogásával történt. Az akkori vagyonos magyarok tudatában voltak annak, hogy a vagyon kötelez is! Az intézet gyors fejlődését az erdélyi magyar történelmi egyházak közös anyagi támogatása tette lehetővé. 1945-ben a magyar egyházak átruházták érdekeltségeiket a nyomda akkori szakszervezeti tanácsára - vagyis a dolgozókra. Tehát pontosan a munkásoktól vette el aztán a magát „népi demokráciának" és a „dolgozók államának" hirdető rendszer az 1948-ban történt államosításkor.

Érdekes és tanulságos olvasnivalót kínál a kötet a Minerva létrehozásáról, anyagi alapjainak előteremtéséről, irányítóiról és szakembereiről, az első évek eredményeiről, a konszolidációról, a nagy gazdasági válság éveiről (1929-1933), valamint a válság utáni újabb lendület éveiről. Külön fejezet szól a Minervánál megjelent rangos román kiadványokról. Érdekes információkhoz jutunk a második bécsi döntés utáni évekről a Minerva életében, valamint az intézmény második világháború utáni sorsáról. Sokat megtudhatunk a Minerva művészetpártoló és -támogató tevékenységéről, illetve üzleti eredményeiről is.

Az erdélyi falu lakosait megszólító Magyar Nép mellett a Minerva másik jelentős sajtóterméke a rangos erdélyi irodalmi lap, a Pásztortűz volt, élén 1923. augusztus 1-jéig Reményik Sándorral, aki 1927-1930 között szerkesztőbizottsági tagként, majd főmunkatársként, 1934-től ismét főszerkesztőként, 1938-tól pedig már laptulajdonosként teljes mértékben összekötötte nevét a Pásztortűzzel. Dsida Jenő pedig 1932-1936 között volt szerkesztője a folyóiratnak.

A felbecsülhetetlen értékű munkásságot érzékelteti az olvasóval a Minerva kiadásában megjelent és a műintézet által bérmunkában nyomtatott sajtótermékek példányszáma, a Minerva üzleti jelentéseinek alapján, illetve a Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet kiadványainak 1920-1948 közötti bibliográfiája.

A római katolikus szellemi nagyok által írt, 1920-1930 között kiadott iskolai tankönyvek közül a kiadvány megemlíti Biró Vencel-Patay József piaristák egyetemes történelem tankönyveit, amelyeket Denderle József rendtársuk román nyelvre is átdolgozott. Továbbá említi György Lajostól a Magyar irodalmi olvasókönyvet (Retorika, Poétika, Irodalomtörténet), Czumbel Lajos Katolikus erkölcstanát, Katolikus hitvédelmét, Scheffler János Katolikus hittanját (Dogmatika), Katolikus szertartástanát (román nyelven is), Katolikus egyháztörténelmét.

A több századot átfogó könyvek és apró nyomtatványok listáján találjuk legkiválóbb szellemi-irodalmi-tudományos nagyjainkat, közéleti személyiségeinket, köztük van Apor István, Ady Endre, P. Boros Fortunát ferences, Gyallay Domokos, Kós Károly, Mikes Kelemen, Grandpierre Emil, Heltai Gáspár, Jancsó Benedek és Jancsó Elemér, Makkai Sándor református püspök, Szabó T. Attila, Balogh Jolán, Jakó Zsigmond, Bánffy Miklós, Kelemen Lajos, Mikó Imre, Tamási Áron, Arany János, Dsida Jenő, Herepei János, Nyírő József, Kiss Jenő, Szerb Antal, Reischel Artúr piarista, Gyárfás Elemér, Venczel József, Szabédi László, Széchenyi István (antológia), Molter Károly, Xántus János, id. Kántor Lajos, Petőfi Sándor, Áprily Lajos, Domokos Pál Péter, Erőss Alfréd titkos püspök,

Nyárády Erasmus Gyula, Boga Alajos titkos ordinárius, vértanú, Reményik Sándor, Entz Géza, Nagy Jenő és nagyon sok cím szerzőjeként a tudós Biró Vencel piarista. A Minerva minőségi munkáját dicsérik a Gy. Szabó Béla műveinek albumai is.

Meghatódottan olvastam arról, hogy a Minerva által kiadott Magyar nép című képes hetilap 1939. február 18-i számában milyen fennkölt szavakkal méltatták Márton Áron alakját püspökké szentelése alkalmából.

A csupán 1920-1940 között jelentős példányszámban kiadott 1599 könyv és 56 folyóirat, ha meggondoljuk, elképesztő mennyiség és minőség az akkori technikához képest. Manapság, a számítógép időszakában is csodálatra méltó lenne.

A kommunista rendszer 1989 decemberében történt összeomlása után csak jelképesen ugyan, de sikerült ismét magyar közösségi tulajdonba venni az intézményt. Nem a nyomdát, azt az állam máig nem adta vissza, hanem azon szellemi eszközöket, amelyekkel az egykori alapítók nyomában járva a Minerva Művelődési Egyesület és kiadó továbbra is a magyar közösséget szolgálja. Valameny-nyi felelősen gondolkodó erdélyi magyar örömére 1991-ben megalakult a Minerva Művelődési Egyesület, amelyet alapítói az egykori előd munkája folytatójának képzeltek el. A megváltozott körülmények között a Minerva ugyanazt cselekszi: újságot és könyveket tesz le a közösség asztalára, a tudományt és a művészetet is közelebb hozza, elérhetővé teszi az erdélyi magyarság számára. Hogy menynyi munkával, azt csak a Minervát vezető jeles publicista és egyetemi tanár, Tibori Szabó Zoltán és munkatársai tudnák megmondani.

(Kolozsvár, Minerva Művelődési Egyesület Kiadója, 2015)

Fodor György