Fodor Rita
gYÁSZFELDOLGOZÁS ÉS ISTENKÉP
Mourning and God
There are different images of God in each individual. There are different ways people mourn the death of their loved ones. How can parents, teachers influence a child's perception of God? Is there any relationship between the way one thinks about God and the way s/he mourns? Is it easier to accept death for those who have a positive image of God? Does the personal image of God change, develop when the individual faces a crisis, a personal tragedy, mourns a loved one? The author's conclusion is that crisis generates major changes that are influenced by the individual's perception of God, but it is improbable that a stable personal image of God radically changes due to a crisis.
Key words: crisis, image of God, mourning
A szerző a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem RK Teológia Kar harmadéves hallgatója szociális munka szakon. Írása a XVIII. reál- és humántudományi Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián (ETDK) 2015 májusában bemutatott dolgozatának szerkesztett változata.
Van-e összefüggés a bennünk kialakult istenkép meg a gyász megélése és feldolgozása között? Van-e különbség a pozitív és negatív istenképű emberek gyászfeldolgozása között? Alakul-e istenképünk a gyászfeldolgozás különböző fázisaiban?
Sokszor halljuk, annyi istenkép van, ahány ember, minden ember más képet alkot magának Istenről. Ugyanígy a gyászt is mindenki nagyon sajátos módon éli meg. A bennünk levő istenkép befolyásol életünk minden nagyobb döntésében, minden nagyobb életesemény megélésének módjában. Befolyásolja azt az időszakot is, amikor az egyén szembesül a halállal egy közeli ismerőse, rokona elvesztése kapcsán.
A hitoktatásban nagyon hangsúlyozott téma a helyes istenkép kialakítása a gyermekben. A hitoktatók legfontosabb és egyben legnehezebb feladata a helyes, az egyházi tanításnak megfelelő, pozitív istenkép kialakítása a gyermekben. Minden hatást, amit gyermekként tapasztalunk, továbbviszünk, s felnőttként is jelen lesz az életünkben. Ha gyerekként a szülők büntető istenképet közvetítettek, feltételezhető, hogy életünk bármely későbbi szakaszában az átélt veszteséget Isten büntetéseként éljük majd meg.
A gyászfeldolgozás folyamata során az érintettnek szembesülnie kell többek között Istenről alkotott képével, amely változhat.
Az Istenről alkotott kép
A legtöbb ember hisz egy magasabb rendű létezőben. De ki az, akiben hiszünk? Canterburyi Szent Anzelm Monologion című írásában három, Istenre vonatkoztatható tulajdonságról olvashatunk: Isten a legmagasabb jó, aki önmaga által létezik és egyetlen. Isten az, akinél nagyobb nem gondolható el.1
Paul Johnson kérdései: „Valóban mindenható, mindenütt jelenvaló, valóban szemmel tartja minden mozdulatunkat és legrejtettebb gondolatunkat is ismeri?"2 Isten jelen van az életünkben, vagy csak távolról „szemléli" azt? Valóban gondoskodik rólunk, vagy a teremtés óta nem foglalkozik velünk? Vagy e két véglet között kell megtalálnunk őt? Helyes-e bármilyen emberi elgondolás Istenről, közel állnak-e hozzá a fogalmak és elgondolások, amiket körülírására használunk? Paul Johnson válasza: ma már mindenkinek meg kell alkotnia a saját istenképét, azt kell imádnia és tisztelnie.
Canterburyi Szent Anzelm érvelésén elmélkedve rádöbbenünk arra, hogy léteznie kell egy legnagyobb létezőnek, ami minden felett való, és ami önmaga által létezik. Ebben már ősidők óta hittek az emberek. „Amikor Istenről akarunk beszélni, akkor mindenekelőtt azt kell elismernünk, hogy írástudatlanok vagyunk és maradunk mindvégig: Istent nem lehet kimeríteni, meghatározni."3 Az eddig Istenről írottakat tanulmányozva rájöhetünk, hogy csak azt tudjuk meg ezekből, amit egyes írók gondolnak, gondoltak Istenről. Számos kép, elképzelés alakult ki, amelyek szép, nemes tulajdonságokkal ruházzák fel Istent, néha pedig negatív, megfélemlítő képet nyújtanak róla. E képek alakulásának legtöbbször a személyes istenélmény a mozgatója. Istenről szerzett tapasztalataink nagyon sokszínűek lehetnek. Az ember Istent emberi fogalmakkal igyekszik körülírni, ezáltal emberesíti az istenit.4
A kereszténység Istene nem olyan, aki könnyen, logikusan elemezhető, inkább olyan, aki leginkább személyes tapasztalatok által kifürkészhető. Ezzel az Istennel találkozhatunk az Ó- és Újszövetségben. Az Ószövetségben „úgy ismerjük meg, mint Jahvét, a jelenlévő, a hűséges és szerető Istent, aki a világot megteremtette, és akinek a szeretetéből a lét mint kimeríthetetlen forrásból megújul, és akiben idők végezetével beteljesül".5 Az Újszövetségben Isten sajátos módon, Jézus Krisztus személyében nyilvánítja ki önmagát, emberi alakként ismerhetjük meg. Minden jézusi cselekedet Istenre utal, Isten mégis megismerhetetlen, kimeríthetetlen marad számunkra. Isten megismerésének tehát korlátozott lehetőségei vannak, „ez a háttér, amelynek alapján istenképről beszélhetünk".6 A Magyar Katolikus Lexikon meghatározásában az istenkép „az emberben az Istenről, istenekről kialakult kép, melyet az istenismeret alakít".7 A személyes istenkép olyan belső erő lehet, amely támogat, átsegít a gondokon, ugyanakkor hátráltató, gátló tényező is lehet. Istenképünk lehet tudatos és tudattalan. Lehet, hogy tudatosan egy szerető, megbocsátó Istent ismerünk, tudattalanul, mélyen nem hisszük, hogy Isten valóban az. Legtöbb esetben a tudattalan istenkép hajt és irányít. „Teológiai és pszichológiai szempontból fontos, alapvető kijelentés: az istenkép tartalmában és a maga teljességében az ember számára felfoghatatlan és nem megragadható."8
Negatív istenképek
Minden istenkép alakulása kora gyermekkorban kezdődik, egyes szerzők szerint már az anyaméhben. Karl Frielingsdorf démonikus istenképeknek nevezi azokat, amelyek Istent negatív szereplőként állítják be. Négy ilyen istenképről beszél.
Az első a „démoni bíró": gyökere lehet az összes többi negatív istenképnek. Akik ilyen istenképpel rendelkeznek, Istent könyörtelen, büntető bírónak látják. Ez az Isten nem ismer irgalmat, minden bűnösnek bűnhődnie kell vétkei miatt anélkül, hogy Isten kíváncsi lenne a magyarázatra vagy bármiféle érvelésre. „Ez a torz istenkép abban nyilvánul meg, hogy a sok alacsony önértékelésű ember önmagát bünteti annak érdekében, hogy az irgalmatlan isten büntetését elkerülje."9
A második démonikus istenkép a „halál istene". Akiknek ilyen istenképük alakult ki, gyakran érzik, hogy nem kellene éljenek, hogy életük egy vékony szálon függ, amit Isten bármikor elvághat, amikor csak akarja. Ez egzisztenciális félelmet vált ki, mert ez az isten nem kiszámítható. Reménytelenség és kétségbeesés uralja azokat, akik ilyennek látják Istent. Úgy hiszik, hogy az életnek nincs értelme, azt hiszik, nem tudnak változtatni. A „halál istene" kép által kiváltott kétségbeesés sokaknál kényszeres magatartásformákat idézhet elő, így próbálják védeni magukat. Sokan menekülnek perfekcionizmusba, próbálnak úgy élni, mintha egy gömb alakú burokban lennének, így érzik védve magukat a halál-isten elől. Ez a gömb alakú burok, bár nincs támadható része, szilárdságot, határozott álláspontot és önazonosságot sem tud adni.10
A „könyvelő isten" a harmadik a Karl Frielingsdorf által meghatározott negatív, démonikus istenképek közt. Gyökere az „isten szeme mindent lát" szóbeszéd negatív értelmezése. Isten minden bűnt feljegyez és megbünteti elkövetőjét. A könyvelő istenképpel rendelkező emberek Istent félelmetesnek találják. Állandó bűntudatuk alakulhat ki, mindig azt érzik, hogy nem tudnak megfelelni Istennek, a parancsolatoknak, végtelenül bűnösnek élik meg magukat minden jóra irányuló próbálkozásuk ellenére.11
A negyedik büntető istenkép a „teljesítmény-isten". Akiknek ez az istenképe, jó tevékenységeket végeznek, törekednek a tökéletességre, a tevékenységeket az teszi torzzá, hogy nem a tettek jósága miatt cselekednek, hanem saját maguk kiemelésére. Ez a torzítás Istent diktátornak láttatja, akit csak a teljesítmény érdekel, nem az egyén. Ez a torz istenkép leginkább egyháziak körében jelenthet problémát, mert a túlzásba vitt önérdekű jó cselekedetek könnyen összetéveszthetőek az altruizmussal, az igazi felebaráti szeretet gyakorlásával.12
Pozitív istenképek
Karl Frielingsdorf a pozitív istenképeket a büntető istenképekkel összehasonlítva határozza meg. Szembeállítja a negatív, démonikus istenképet egy pozitív képpel. Így a „démoni bíró" ellentéteként az irgalmas és szerető Istenről beszél, aki úgy gondoskodik az emberről, mint egy anya. Ez az Isten szabadon engedi gyermekét, és ha még tévútra tér is, örömmel fogadja. „Ez az Atya- és Anyaisten minden gyermekét egyéniségének megfelelően szereti."13
A démoni halálisten képe ellentéteként áll az élet Istene. A keresztségben mindenki ígéretet kap az életre. „Sok embernek egy teljes életre szüksége van ahhoz, hogy hinni tudjon a keresztségben Istentől kapott életígéretre."14 Az ebben való hitet a halál-isten képe töri meg és bizonytalanítja el.
A harmadik pozitív istenkép a könyvelő Isten ellentéteként jelenik meg, mely Istenről mint Jó Pásztorról beszél. Ez a kép válthatja fel a könyvelő istent. A bárányok és pásztoraik között lévő kapcsolat mindig a gondoskodást, a gyengédséget jeleníti meg. A könyvelő isten azt nézi, hol a hiba, mikor hibázik az ember, a Jó Pásztor ezzel szemben minden juhát külön figyeli, nála mindenki fontos.
Negyedikként Karl Frielingsdorf a teljesítmény-istenkép mellé fogalmaz meg pozitív képet, ez a termékenység istene. Míg a teljesítmény nem lehet végső cél az ember életében, addig a termékenység jézusi célként jelenhet meg előttünk. Sok példabeszédben találkozhatunk a termékenységgel, ezekben mind fellelhető az Istenre való teljes ráhagyatkozás. A teljesítmény-isten mindig mindent tudni akar, a cél a minél nagyobb teljesítmény. A termékenység-Isten ezzel szemben mindig a növekedésre ad lehetőséget.
E négy mellett Szentmártoni Mihály beszél az „emberi szenvedéseket magára vállaló" istenképről, hangsúlyozza, hogy Isten együtt érző, szerető, minden nehézség, betegség ellenére velünk van, soha nem hagy magunkra.15
Az istenképek fejlődése, alakulása
Egyes valláslélektani vizsgálatok eredményei állítják, hogy istenképünk már az első életévben fejlődik, alakul. Rizutto szerint már a születéskor ért hatások befolyásolják az istenkép alakulását. Karl Frielingsdorf szerint már az anyaméhben tapasztaltak befolyásolják az istenkép alakulását. A gyermek megtapasztalja a kizárólagos függőség élményét, élete felett az anya rendelkezik. Az anya lehet elutasító gyermekével, elvetheti, vagy lehet szeretetteljes, a gyereket örömmel fogadó. Az anya érzelmi állapota hatással van a gyermekre, aki elraktározza az őt ért ingereket, az érzelmi állapot ingadozásait, változásait. „Így az anya a gyermek számára az »első isten«, vagy kevésbé fél-reérthetően: az első istenszimbólum képviselője."16 Eric Erikson az általa meghatározott életszakaszokban a legelső hónapokat meghatározónak tartja a gyermek fejlődésének folyamatában és énképének alakulásában. A szülők istenképe, a gyerekvállasához való hozzáállása, szociális státusza már ekkor hatással van a gyerekre és annak későbbi istenképére. Az első években nagyon fontos az egészséges anya-gyermek kapcsolat, ez teszi lehetővé az alapvető bizalom kialakulását, így tapasztalja meg a gyermek a szeretettség érzését. Fontosak az anya visszajelzései, a gyereknek az anya a világ tükre. „A gyermek 3-4. életévéig képekben és szimbólumokban gondolkodik, logikája képi logi-ka."17 Alkotói teljesítménye az istenkép, amit a világból számára érthető, vallásos megnyilvánulásokon keresztül alkot meg. Ha a szülők, nevelők már az első életévekben sztereotip képeket közölnek Istenről, könnyen korlátozhatják képzelőerejét, alakuló istenképe megrekedhet valamely sztereotip képnél. Fontos, hogy a gyermeknek legyen szabadsága arra, hogy elképzelhesse magának Istent. Helytelen olyan tilalmakkal szembeállítani a gyermeket, amelyek arra vonatkoznak, hogyan nem szabad Istent elképzelni. Egy objektiválható istenkép megjelenése a 3. életév végére tehető. Ezekről a kialakult képekről istenrajzokból, illetve Istennek írt levelekből kaphatunk pontosabb képet. Ebben az időszakban Isten elképzelése nagyon konkrét, antropomorf.
A gyermek által tapasztalt legfőbb nagyságot a szülők jelentik. Ha a szülők együtt imádkoznak gyermekükkel, az korán megtapasztalja, hogy van egy felsőbb létező, akihez a szülei is fordulnak. „Megtudja, hogy Isten hatalmas, mindenhol jelen van, és ő irányít mindent, látni azonban nem láthatja."18
A gyerek könnyen ellentmondásosnak élheti meg Istent, ha szülei fegyelmezés céljából Istennel fenyegetőznek, de láthatóan nem Istennel élik mindenapjaikat. A korai, a szülőktől kapott sérüléseket a gyermek beépíti alakuló istenképébe. A szocializáció folyamatai is meghatározóak lehetnek.
A korábban említett istenképek hátterében különféle okok állhatnak.
A bíráskodó istenkép mögött egy bíráskodó apa jelenik meg, aki gyermekei felett uralkodik. „Egy nagy, apai tekintéllyel szemben az ember csak derék, engedelmes gyermek szerepét veheti fel."19 Akik gyerekként hideg, bíráskodó apaképet alakítanak ki, azoknak Istenről is ilyen képük lesz.
A halál-isten képének kialakulásánál jó tudni, az ezzel az istenképpel rendelkező személy kívánt gyermek volt-e. Már az anyaméhben kívánt, várt gyermekként létezett-e, vagy csak idővel lett elfogadott? Ez az istenkép gyakori olyan családok utolsó gyermekeinél, akik a mesterséges fogamzásgátló módszerek használatát súlyos bűnként kezelik. Ilyen esetben a gyermek világra jöttét később nem kívántnak érzékeli. Már akkor a halálisten-kép alakul, amikor az anya első reakciói az áldott állapot észlelésekor (még ha csak gondolatban is) az élet ellen szólnak. „A nem kívánt gyermekek álmaiban később gyakorta halálfélelem tükröződik: halálos fenyegetettség, üldözési jelenetek menekülési lehetőség nélkül."20 Ezek a gyermekek felnőttként is küszködnek a tudattal. Sokan azt gondolják, hogy a halálukat kívánják társaik, családjuk. Életüket gyakran a halál árnyékában élik.
A könyvelő isten képe legtöbbször olyan esetben alakul ki, amikor a szülő Istennel próbálja fegyelmezni gyermekét: „Isten szeme mindent lát", „nem baj, ha én nem látom, mit művelsz, Isten úgyis látja", „Isten majd megbüntet" stb. Az ilyen nevelési technikák a gyermekben káoszt okoznak, a parancsolatok kaotikus kényszermunka jelleget kapnak, Isten ellenőr. Így a parancsolatok nem útjelzők, hanem ellenőrző intézmények.
A teljesítmény-istenkép kialakulása mögött is a szülő-gyermek kapcsolatból hozott sérülések állnak. Olyan család gyerekeinél alakul ki, ahol a szülők teljesítményorientáltak, ez a magatartásuk nemcsak munkahelyükön, hanem gyereknevelési szokásaikban is jelen van. Nem a kisebb elért célok és a fejlődés érdekli őket, csak a tökéletes teljesítmény. Ezt a gyerek az Istennel való kapcsolatára is kivetíti, olyannak látja Istent is, mint aki csak akkor fogadja el, ha legjobban teljesít.21
A negatív istenképek mellett a pozitívak is a szülők-gyermek kapcsolatból erednek. A kiegyensúlyozott, egészséges szülő-gyermek kapcsolat védő tényező negatív istenképek ellen, a gondoskodó, szerető Isten képének kialakulását segíti. A gyerek így Istent mint Jó Pásztort, mint az élet Istenét, mint szerető és növekedést adó Istent ismeri meg.
Gyökössy Endre a Hogyan tartsunk gyermek-bibliaórát? című írásában fontosnak tartja, hogy a gyerek saját maga találja meg egyes bibliai történetek lényegét. Ezáltal is alakul sajátos istenképe. A hitoktató, a nevelő, a szülő dolga, hogy irányt adjon. Gyökössy hangsúlyozza a személyes istenkép fontosságát, gyakorlati útmutatót adva: a gyermek egy történet kapcsán ne azt hallja, hogy „legyél jó", hanem tudjon arról is, miként kell/ lehet jónak lenni.
A gyerek istenképének alakulásában a történetek mellett nagy szerepe van annak is, ahogyan a szülei imádkoznak. „A gyerek úgy tud imádkozni, ahogyan Istenről gondolkozik. Ezt azonban a felnőttektől kell megtanulnia, természetesen nemcsak elbeszélésből, hanem pl. abból a módból, ahogyan a felnőttek - ahogy a »nagyok« - imádkoznak vagy Istenről beszélnek."22 Ezért fontos figyelni az imában közölt istenképekre és az imamódra, hogy a gyerek minél helyesebben tanulhasson meg imádkozni, ezáltal könnyebben tudjon pozitív istenképet formálni magának.
Összefüggések a gyászfeldolgozás és az istenkép között
A kihalófélben levő, de még egyes régiókban fellelhető és a halálhoz, gyászhoz kapcsolódóan kialakult vallási rítusok, szokások olykor babonásnak tűnhetnek, mégis mély vallásosságot tükröznek, egyes istenképek jól felismerhetőek a szokások mögött. A helyi rítusok által megismerhető az adott térség halálképe, kultúrája, életfelfogása, ezek által vallásossága, istenképe is. A számos szokás közül talán a legismertebb a halottakért végzett szentmise és imádságok. Számos kihalt rítus mellett ez maradt meg legtöbb helyen. A szentmisék, imák „a halott, a lélek támogatását, útjának megkönnyítését"23 szolgálják. A szokás gyökere sokszor a megszokás és a hagyomány gyakorlására késztető nyomás, talán mégis van mögötte mély hit is. A halottért mondott imák a gyászolót segítik leginkább, enyhítik a szorongását és a félelmét, kapaszkodót jelentenek. Az imádság végzésének módját befolyásolja az imádkozó személyes istenképe. Akinek negatív istenképe van, félelemmel imádkozhat. Negatív istenképpel élve egy szeretett személy hirtelen elvesztését büntetésként éli meg. Ha a „teljesítmény-isten" van legerőteljesebben jelen, akkor az imát kötelességként éli meg, az nem örömteli, megnyugvást adó Istennel töltött idő, sokkal inkább erőltetett Istennek való megfelelési kényszer. Pozitív istenképpel a gyászmisék, a halottakért végzett imák más jelentőséget kaphatnak. Aki Istent mint Jó Pásztort, mint az élet Istenét ismeri, az - bár a szeretett személy elvesztése fájdalom - hisz abban, hogy elhunyt hozzátartozóját Isten magához hívta, magához ölelte. Megkönnyítheti a gyászt az a tudat, hogy Isten az elesettek mellett áll, velük van a szenvedésben. Ha a gyászoló imáiban kéri Istent, hogy segítsen neki ebben a helyzetben, az reménységet, mélyebb hitet eredményezhet. János evangéliumában Jézus meghallgatja Máriát és Mártát, velük van gyászukban.
Húsvét nagy öröme, Jézus feltámadása reményt jelenthet a gyászolóknak. Ha a feltámadás reményében imádkoznak, könnyebben fogadják szerettük eltávozását.24 Ez a magatartás összefügg a Szentmártoni Mihály által említett „emberi szenvedéseket magára vállaló" istenképpel.
Másik lehetséges összefüggés a gyászfeldolgozás és istenképek között a kora gyermekkori tapasztalatokban rejlik. Bármely istenkép alakulását vizsgáljuk, rájövünk, hogy gyökere a kisgyermekkori szülő-gyerek kapcsolatban van. A halál, a gyász a legtöbb emberben félelmet kelt. Azok a gyerekek, akik egy bíráskodó, könyvelő Istent ismernek meg szüleiken keresztül, felnőttként nagyobb félelemmel tekinthetnek a halálra, mint azok, akiknek bizalmas szülő-gyerek kapcsolatuk következtében bizalmas kapcsolatuk alakult ki Istennel.
A szülő-gyerek kapcsolat mellett nagy szerepet játszik a gyerek istenképének alakulásában a hitoktatók, lelkipásztorok által közölt istenkép. Egy halálesetnél gyakran elhangzik: „elvette Isten tőlem". Egy ilyen kijelentés mögött a bíráskodó, önkényes Isten képe bújik meg. Elhangzik még: „Isten hazahívta", „magához emelte". Ezek mögött inkább a hatalmas, de szerető Isten képe húzódhat meg. Ha a gyerek találkozik hasonló kijelentésekkel, megragadhatja figyelmét, elgondolkodik rajta, és többször szembesülve vele, beépítheti istenképébe. E képek által a gyerek szemében Isten önkényesen elveszi szeretteit, vagy ellenkezőleg: azok hazatérnek.
Az istenképek milyensége meghatározza életképünket, a krízishelyzetekhez való hozzáállásunkat. A pozitív istenkép kiegyensúlyozottabbá teszi életünket, ez pedig elősegíti a nehézségek könnyebb átélését. A pozitív istenképek és az általuk generált hit reménységet nyújt a szenvedésben, a gyászban is. Homa Ildikó Evangéliumi lélektanában gyakorlatias megoldásokat is kínál a szomorúságból, szorongásból való kilépésre. Szerinte a jézusi történetek helyes értelmezése a szerető, a szenvedésben mellettünk álló Isten képét közvetíti. Jézus így reménységet ad a szenvedésben, gyászban is.25 Ha a szenvedésekben velünk levő, segítő, reménységet adó Istenben hiszünk, a gyászfeldolgozás - bár a fájdalmaktól nem kímél meg - valamivel könnyebb lehet.
Egy szeretett személy elvesztése krízishelyzetet teremt. A krízis fordulópont. Miről kell dönteni olyan helyzetekben, amikor krízisben vagyunk? Elsősorban az életről, arról, hogy az adott helyzetben miként lehet tovább élni úgy, hogy az a legelőnyösebb legyen a megváltozott körülmények ellenére.26 A halál megjelenése minden egyén, minden család életében változásokat okoz. Ezek a változások hosszú távon lehetnek pozitív, illetve negatív kimenetelűek. A változás mindig hosz-szabb folyamat, amelyben reményteli és reménytelen időszakok váltják egymást. A váltakozásokat meghatározhatja az istenkép, de nem valószínű, hogy a már kialakult, stabil istenképet gyökeresen megváltoztatják.
Felhasznált irodalom
Canterbury Szent Anzelm: Monologion, in: Sarbak Gábor (szerk.): Canterbury Szent Anzelm összes művei. Szent István Társulat, Budapest 2007.
Comer, Ronald J.: A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest 2005.
Csürke József - Vörös Viktor - Ozsváth Péter - Árkovits Amaryl: Mindennapi kríziseink. Oriols és Társai kiadó, Budapest 2009.
Diós István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, V. kötet. Szent István Társulat, Budapest 2000.
Feuer Mária: Gyász a családban, in: Feuer Mária (szerk.): A családsegítés elmélete és gyakorlata. Akadémiai kiadó, Budapest 2008, 607-611, 607.
Freud, Sigmund: Mourning and Melancholia, elérhető az alábbi linken: http://www.english.upenn.edu/~cavitch/pdf-library/Freud_MourningAndMelancholia.pdf, hozzáférés ideje: 2015. 02. 28
Frielingsdorf, Karl: Istenképek. Szent István Társulat, Budapest 2007.
Gyökössy Endre: Hogyan tartsunk gyerek-bibliaórát? Kálvin János Kiadó, Budapest 2004.
Hajduska Mariann: Krízislélektan. Elte Eötvös Kiadó, Budapest 2010.
Hajduska Marianna - Lukács Béla - Mérő László - Popper Péter: Krízishelyzetben, a válság, mint esély. Jaffa Kiadó, Budapest 2009.
Homa Ildikó: Evangéliumi lélektan. Verbum Kiadó, Kolozsvár 2014.
Horti Mária - Ábrahám Ildikó: Gyász és Krízis, in: Csürke József -Vörös Viktor - Ozsváth Péter - Árkovits Amaryl (szerk.): Mindennapi kríziseink. Oriold és Társai Kiadó, Budapest 2009.
Johnson, Paul: Isten nyomában. Európa Könyvkiadó, Budapest 2003.
Kárpáty Ágnes: A gyász szociológiája. MTA Politikai Tudományok Intézete Etnoregionális Kutatóközpont, Budapest 2002, 20-23, Elérhető alábbi linken: https://mek.oszk.hu/02000/02010/02010.pdf, hozzáférés ideje: 2014.12.10.
Kast Verena: A gyász, egy lelki folyamat stádiumai és esélyei. T-Twins Kiadó, Stuttgart 1982.
Kiss Kitty: Depresszió és gyász-reakció, Semmelweis Egyetem Doktori Iskola, 2003, elérhető az alábbi linken: http://phd.semmelweis.hu/mwp/phd_live/vedes/export/kisskitty.pdf, hozzáférés ideje: 2015.02.10
Kopp Mária - Berghammer Rita (szerk.): Orvosi pszichológia tankönyv. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest 2009, 591-593.
Laible, Hilda: Az első évek... Bécs 1968.
Lindemann, Erich: Az akut gyász tünettana és kezelése, elérhető az alábbi linken: https://epa.oszk.hu/02000/02002/00005/pdfZ1998-99-tel_erich-akut.pdf, hozzáférés ideje: 2015. 02. 10,
Makkai Sándor: A vallás az emberiség életében, Torda, 1923, El érhető az alábbi linken: http://mtdaportal.extra.hu/books/makkai_sandor_a_vallas_az_emberiseg_eleteben.pdf, Hozzáférés ideje: 2015. 04. 15.
Massimo Diana: Isten és a gyermek. Don Bosco Kiadó, Budapest 2009.
Mayfield, Sue: Első lépések, A gyász feldolgozása. Harmat kiadó, Budapest 2014.
Nemes Ödön: Ima és élet. Jézus társasága Magyarországi Rendtartománya, Budapest 2002.
Pető Csilla: A krízis pszichológiai vonatkozásai - krízisintervenció, elérhető az alábbi linken: https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CCEQFjAA&url=http%3A%2F%2F www.aldozatvedelem.hu%2Fsites%2Fdefault%2Ffiles%2Fkrizis-krizisintervencio_peto_csilla.doc&ei=rNbZVJ_BLcrcPYqygXg&usg =AFQjCNGq0jhGLDGc-3F7l3KMvV8vpc0stQ, hozzáférés ideje: 2015.02.09.
Pető Csilla: A krízis pszichológiai vonatkozásai - krízisintervenció. Polgári Védelmi Szemle, 1999. IV. évf. 4. szám, 16-18., Elérhető az alábbi linken: www.aldozatvedelem.hu/sites/.../krizis-krizisintervencio_peto_csilla.doc. Hozzáférés ideje: 2015.04.19.
Pilling János: A gyász lélektana és a gyászolók segítése, in: Pilling János (szerk.): A halál, a haldoklás és a gyász kultúrantropológiája és pszichológiája. Semmelweis Kiadó, Budapest 2010.
Polcz Alaine: Együtt az eltávozottal. Jelenkor Kiadó, Pécs 2005.
Polcz Alaine: Ideje a meghalásnak. Pont Kiadó, Budapest 1998.
Robu Magda - Martos Tamás: Istenkép és vallásosság, in: HorváthSzabó Katalin (szerk.): Vallásosság és személyiség. Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba 2007.
Szabóné Kármán Judit: Családgondozás - krízisprevenció. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 2004.
Szentmártoni Mihály: Istenkeresésünk útjai. Agapé Kiadó, Szeged 2000.
Vizinger Erzsébet: Gyász és autogén tréning, 2-3. Elérhető alábbi linken: https://epa.oszk.hu/02000/02002/00035/pdf/2010-1_vizinger-gyasz.pdf, hozzáférés ideje: 2015. 02. 02.
Jegyzetek
1 Vö. Canterburyi Szent Anzelm: Monologion, in: Sarbak Gábor (szerk.): Canterbury Szent Anzelm összes művei, Szent István társulat, Budapest 2007, 17-27.
2 Johnson, Paul: Isten nyomában. Európa Könyvkiadó, Budapest 2003, 44.
3 Szentmártoni Mihály: Istenkeresésünk útjai. Agapé Kiadó, Szeged 2000, 46.
4 Vö. Szentmártoni: Istenkeresésünk útjai, 44-46. Lásd még: Johnson: Isten nyomában, 44-48. Makkai Sándor: A vallás az emberiség életében. Torda 1923, Elérhető: http://mtdaportal.extra.hu/books/makkai_sandor_a_vallas_az_emberiseg_eleteben.pdf. (2015. 04. 15.) Vö. Frielingsdorf, Karl: Istenképek. Szent István Társulat, Budapest 2007, 10-12.
5 Frielingsdorf: Istenképek, 11.
6 Frielingsdorf: Istenképek, 12.
7 Diós István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, V. kötet. Szent István Társulat, Budapest 2000, 454.
8 Frielingsdorf: Istenképek, 13.
9 Robu Magda - Martos Tamás: Istenkép és vallásosság, in: HorváthSzabó Katalin (szerk.): Vallásosság és személyiség. Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba 2007, 110-134., itt: 118. Lásd még: Frielingsdorf: Istenképek, 43-50. Szentmártoni: Istenkeresésünk útjai, 47-48.
10 Vö. Frielingsdorf: Istenképek, 50-56. Lásd még: Robu-Martos: Istenkép és vallásosság, 118-119. Szentmártoni: Istenkeresésünk útjai, 47-48.
11 Vö. Frielingsdorf: Istenképek, 62-65. Lásd még: Robu-Martos: Istenkép és vallásosság, 118-119. Szentmártoni: Istenkeresésünk útjai, 47-48. Bodnár Dániel: Anselm Grün, Megbékélés Istennel, Alábbi linken: http://magyarkurir.hu/hirek/anselm-grun-megbekeles-istennel, Hozzáférés ideje: 2015. 04. 15.
12 Vö. Frielingsdorf: Istenképek, 71-76. Lásd még: Robu-Martos: Istenkép és vallásosság, 118-119. Szentmártoni: Istenkeresésünk útjai, 47-48.
13 Frielingsdorf: Istenképek, 47.
14 Frielingsdorf: Istenképek, 56.
15 Mt 1,41.
16 Frielingsdorf: Istenképek, 17.
17 Frielingsdorf: Istenképek, 16.
18 Robu-Martos: Istenkép és vallásosság, 112.
19 Frielingsdorf: Istenképek, 45.
20 Frielingsdorf: Istenképek, 53.
21 Frielingsdorf: Istenképek, 43-73. Lásd még: Robu-Martos: Istenkép és vallásosság, 11 -113.
22 Laible, Hilda: Az első évek.., Bécs, 1968, 64.
23 Polcz: Együtt az eltávozottal, 32.
24 Vö. Mayfield, Sue: Első lépések A gyász feldolgozása. Harmat kiadó, Budapest 2014, 68-69.
25 Vö. Homa Ildikó: Evangéliumi lélektan. Verbum kiadó, Kolozsvár 2014, 84-121.
26 Vö. Pető Csilla: A krízis pszichológiai vonatkozásai - krízisintervenció. Polgári Védelmi Szemle, 1999. IV. évf. 4. szám, 16-18., Elérhető az alábbi linken: www.aldozatvedelem.hu/sites/.../krizis-krizisintervencio_peto_csilla.doc. Hozzáférés ideje: 2015.04.19.
