Könyv
kARÁCSONYI KÁROLY:
HAJNALBAN KIALUDT GYERTYALÁNG
Divéky Ferencről, a természettudomány hőséről

 

Újabb, a köztudatból teljes mértékben hiányzó önismereti könyvvel gazdagítja Szatmár megye tudomány- és művelődéstörténetét Karácsonyi Károly biológus, muzeológus, természettudományi szakíró. Karácsonyi 19. könyvének hőse Divéky Ferenc szatmárnémeti diák, aki tizenkilenc éves koráig olyan jelentős tudományos munkát hozott létre, amihez mérhető teljesítmény eddig ismeretlen a tudománytörténetben. Divéky Ferenc története sokkal több, mint egy könyvhősé, azt kell mondanunk, a természettudomány hőse, mert ifjú életét áldozta annak oltárán.

Karácsonyi Károly hét nagy fejezetbe tömöríti levéltári és könyvtári kutatásainak eredményeit.

Az első fejezetben (Természettudományos ismeretek Szatmár megyében a kiegyezés koráig) bemutatja a történelmi Szatmár megyét. A szerző széles körű, mégis igen alapos kutatásai kiterjednek azokra a helyi elődökre, akikre Divéky Ferenc, a Szatmárnémeti Királyi Katolikus Főgimnázium diákja építhetett. A Kárpát-medence növényvilágát elsők között kutató Mélius Péter, a Károlyi család vendége Köleséri Sámuel, az Ecsedi-láp élővilágát elsőként leíró Piller Mátyás, Szatmár megyei nyomairól is ír szerzőnk. A környék állatvilágáról beszerezhető ismereteket az erdődi vadaskert, a mezőteremi fácános, a gimnáziumok természetrajzi szertára szolgáltatta, és Szirmay Antal monográfiájából tájékozhatott a diák. A Geológia, földrajz címet viselő rész a vidék ásványi kincseiről szól. Megemlíti Katona Mihály földrajz szakos tanár nevét, aki a modern földrajztudomány úttörője. Szerzőnk kiemeli Kováts Lajosnak, Széchenyi István jobb kezének szerepét a környék és a város vízszabályozásában. Szó van a 19. században Szatmár megyében korszerűsödő mezőgazdaságról. Megtudjuk, mikor jelentek meg a megyében bizonyos kultúrnövények. A tudós elődök után a kortársak között dr. Lúcz Ignác (1835-1909) nevét kell kiemelnünk Karácsonyi könyvéből, aki javaslatot tett a Magyar Tudományos Akadémiának egy „észlelde" időjárásmegfigyelő állomás létrehozására.

Az első fejezetet így összegzi a szerző „(...) a szatmári tájakon a természettudományok területén több figyelemre méltó részeredmény született". Divéky Ferenc hajnali pirkadatban, nem vaksötétben tapogatózott, amikor természetfeltáró útjaira indult.

Az életút

Karácsonyi Károly könyvének legol-vasmányosabb és egyben legdrámaibb része a II. fejezet, amely Divéky Ferenc életútját mutatja be, amely a szatmárnémeti Királyi Katolikus Gimnázium és a terepmunka, a növénygyűjtés között zajlott le. Az anyakönyvi kivonat szerint 1848. november 21-én született a Szatmár megyei Felsőbányán (a történelmi Szatmárban). „Nem sikerült tisztázni, hol végezte a négy elemi osztályt, de tény, hogy 1861-ben, amikor beiratkozott a szatmári katolikus gimnáziumba, családjával már a Bereg megyei Vásárosna-ményban lakik." Első pillantásra hősünk rövid életútja igen szűk keretben pergett le, a Királyi Katolikus Főgimnázium, a Hám János Konviktus falai és a megye különböző természetrajzi tájegységei közötti gyűjtőutakon. Tanulással és munkával telt el Divéky Ferenc élete, de megfordíthatjuk a sort: munkával és tanulással, mert számára a gyűjtőmunka egyben tanulás is volt. Érdekes megfigyelni az ifjú bolyongásait az emberi ismeretek erdeiben, amelyet nyomon követhetünk az egyes évek névjegyzékében szereplő osztályfőnöki ajánlások áttekintésekor. Az első évben festőművész-palántát láttak benne tanárai, másik évben katonai pályára javasolták, a következő évben „tudományos" pályát ajánlottak számára, majd a jövendő orvosát látták benne, közben fogalmazási versenyeken nyert egy-egy aranyat. El lehetne játszadozni a kérdéssel, vajon ha felnőtté válhatott volna ez a fiatalember, mi lett volna belőle? Minden bizonnyal polihisztor, aki a magyar és a nemzetközi tudományos élet egyik legfényesebb csillagaként ragyogna ma is. Az isteni csoda mégis megtörtént, Divéky Ferenc már 19 évesen eljutott a csillagokig.

Az 1866-1867-es tanévben minden szabadidejében Szatmárnémeti és környéke flórájának feltárásával foglalkozott. A téli hónapokban levelezést folytatott és botanikai anyagot cserélt a szaktársakkal. A gimnázium természetrajzi szertárát hétkötetnyi herbáriummal gazdagította. Az 1867-1868-as tanévben megírta Vezérfonal a Szatmár közelében termő virágos növények meghatározására című 237 oldalas munkáját. A történet ezután mintha felgyorsulna a végkifejlet felé. A következő, 1867-1868-as tanévet már nem fejezte be. A húsvéti szünidőben a Nagybánya környéki hegyekbe ment gyűjtőútra, ahonnan soha nem tért visz-sza. A Rozsályból eredő forrás közelében, gyűjtőmappája mellett találták holtan a 21 éves fiatalembert 1869. április első napjaiban.

Tanárok és diáktársak

Karácsonyi Károly könyvének III. fejezete Divéky Ferenc tanárairól és iskolatársairól szól. Nem véletlenül, hiszen az iskola, egy-egy igazi tanár egész életre kitartó életszemléletet ültethet növendékeibe. Az iskola egyenlő a tanuló jövőjével. Az 1639-ben alapított szatmárnémeti Királyi Katolikus Főgimnáziumban „komoly pedagógiai, kulturális és részben tudományos tevékenység bontakozik ki". Amint Divéky példája is mutatja, itt tudósokat, magasan képzett embereket neveltek. A 19. század közepén az itt oktatók többsége piarista paptanár, akik számára kötelező volt a magyar, német és latin nyelv ismerete. Karácsonyi rövid iskolatörténeti ismertető után felsorolja azoknak a nevét, akik alakították Divéky és osztálytársai életszemléletét. Gáspárdy Rudolf vallásoktatónál jelese és kitűnő minősítése volt. Hehelein Ká roly ebben az időben görög nyelvet tanított, és számos cikk, tanulmány szerzője, nem utolsósorban a város zenei életének elsőrangú szervezője volt. Karvezetői tevékenysége évtizedekre adott lendületet a város kórusművészetének kialakulásához és magas szintre emeléséhez. Farkas Antal, akiről később utcát neveztek el a városban, német nyelvre oktatta, Aiben Mátyás magyar szakos tanárnak nagy szerepe volt abban, hogy két alkalommal is fogalmazásversenyt nyert Divéky Ferenc. Jandrasics, Hehelein és a többi paptanár nem vendégei, hanem alakítói voltak a korabeli civil életnek. Jandrasics János papi és tanári kötelezettségei mellett jeles tollforgató és kultúraszervező tevékenysége miatt is nagy tiszteletnek örvendett.

Divéky Ferenc sokoldalú tehetségét kitűnő tanárok gondozták. Jelenlegi tudásunk szerint dr. Lúcz Ignác természettudományi tárgyakat oktató tanára volt legnagyobb hatással a korán kialakuló életpályára.

Gondolatébresztő Karácsonyi Károly iskolaismertetője, különösen manapság, amikor lehetőség van egyházi iskolák alapítására, működtetésére. A kor tudományos és művelődési életének zászlóvivői voltak az egyházi iskolák. Ennek okát Karácsonyi így magyarázza: „(...) az alaposság, a rendszeretet és pontosság beidegződése volt, és talán a hagyományok tisztelete".

A neveléssel foglalkozók jól tudják, hogy amire sem a szülő, sem a tanár nem tudja megtanítani a gyermeket, arra ott van a közvetlen környezet, az iskolatársak. Karácsonyi Károly is a növendéktársak fontosságára gondolhatott, amikor kitér Divéky Ferenc osztálytársainak bemutatására. „A diákokkal szemben támasztott fegyelmi követelmények szigorúak, a tanulmányi elvárások rendkívül magasak voltak. (...) nagyon sok itt végzett tanuló nem csak papi, hanem olyan világi pályát választott magának, amelyhez rendszerint magas fokú felkészültség volt szükséges."

Néhány osztálytárs: Kosutányi Ignác jogtudós lett, Búza Sándor teológiai pályát választott, Kovács Lajosnak a helyi és fővárosi lapokban jelentek meg írásai, Kaffka Gyula Szatmár megye főügyésze lett (a későbbi író, Kaffka Margit édesapja). Kosutányi Tamás agrokémikus és Kádár Ambrus később a magas egyházi méltóságot betöltő pap Divéky előtt végzett.

Divéky gyűjtőútjai

Karácsonyi Károly könyvének IV. fejezetéből megtudjuk, hogy „Divéky megjárta az egykori vármegye szinte minden tájegységét". A korabeli útviszonyokról egy 1845-ből származó írásban ezt olvashatjuk: „Az utak két osztály alá valók: járhatók és járhatatlanok". Nem csak a mostoha természeti viszonyok, sártenger vagy porfelleg riasztotta el az embert az utazástól, de betyárok, útonállók, rablók támadásainak is ki volt téve az utazó.

Karácsonyi Károly Divéky botanikai kirándulásait hét területre csoportosította. Szatmárnémeti és környéke flórájának gyűjtését 1865-ben megkezdte, és már VI. gimnazista korában, 1867-ben befejezte. Idesorolja szerzőnk a sárerdei, a pálfalvi, batizi, szamosudvari, pusztadaróci, szatmárhegyi utakat. A vármegye nyugati részein: Nagykároly, Somos-erdő, Ecsedi-láp, Kaplony, Kálmánd, Csanálos, Mezőfény, Szaniszló volt a célállomás. A Szamos síkságán Sárköz környéke, Apa, Aranyosmedgyes, Józsefháza és környéke voltak Divéky úti céljai. Az Avashegységben a Muzsdaly, Nagytarna, Avasfelsőfalu, Bikszád és környéke, valamint a Mike-hegy, a Köves-csúcs vendége volt botanikusunk. Megmászta a Gutint, a Rozsályt, bejárta Felsőbánya, Nagybánya, Nagysikárló, Iloba környékét. Kővárvidékről csupán Nagybúny település neve ismert, a máshol gyűjtött anyagon „Kővárvidéke" szerepel. Itt napjainkig senki sem végzett botanikai kutatásokat! Szerzőnk felsorolásában Vásárosnamény és Fehérgyarmat járás képezi a hetedik gyűjtőterületet, ahol Divéky Ferenc megfordult.

Divéky növénygyűjteménye

Karácsonyi Károly könyvének V. fejezete Divéky növénygyűjteményeiről inkább a szakembernek szól. „Nemcsak tudománytörténeti, hanem botanikai szempontból is jelentős munkáról van szó (. )" - írja a szerző. E gyűjtemény történelmi jelentőségét a növénytanban otthonosan nem mozgó olvasó is megérti, amikor megtudja, hogy „több olyan fajt sorol fel, amelyek időközben kipusztultak e terület flórájából". Tucatnál több fényképpel gazdagított fejezetben láthatjuk Divéky Ferenc rendezett, szép, kiforrott egyéniségről árulkodó kézírását.

Vezérfonal a Szatmár közelében termő virágos növények meghatározására

A VI. fejezet a 19 éves diák 81 oldalas, tudományos igényességgel, kézírással készített, tankönyvnek szánt munkáját mutatja be. Tudományos csemege -150 évvel a munka megszületése után. „Divéky munkájának legtartalmasabb része az eddig teljesen ismeretlen 156 oldal terjedelmű harmadik fejezet: a fajok meghatározása." Karácsonyi bemutatja Divéky Szatmár környéki flóralistáját 63 nagyszerű fénykép-illusztrációval.

Divéky munkásságának utóélete és rövid méltatása

Tizenhét évvel Divéky Ferenc tragikus halála után, az 1886-1887-es tanévben, Schöber Emil, a gimnázium új természetrajztanára „felismeri a Divéky gyűjtemény jelentőségét. Azonnal hozzáfog az akkor még meglévő kollekció konzerválásához és rendezéséhez".

1893-ban volt iskolatársa, dr. Kádár Ambrus nagytekintélyű főpap ösztöndíjat alapít a fiatalon elhunyt botanikus emlékére a természetrajzban legjobb eredményt elérő tanulók számára. „A díj odaítéléséről a gimnáziumi értesítők minden évben tájékoztatnak, még az első világháborút követő években is." A Királyi Katolikus Főgimnázium eltüntetésével sajnálatosan eltűnik Divéky Ferenc emléke is.

1967-ben szűnt meg a hallgatás Divéky körül, amikor a Karácsonyi-Moldovan szerzőpáros egyik munkájában feltűnt. Ugyancsak Karácsonyi emlékeztet 1995-ben, 2002-ben egy-egy írással, majd 2005-ben, 2013-ban. 2010-ben egy ukrán kutató említi a nevét. Méltó emlékeztető a zseniális fiatalemberre a Karácsonyi Károly által felfedezett és megkeresztelt Divéky-rózsa.

Karácsonyi Károly Hajnalban kialudt gyertyaláng című munkája a szerző költségén jelent meg Zilahon. A beszédes borító képi megfogalmazása annak, amit 214 számozott oldalon elmond a szerző Divéky Ferencről, a természettudományok hősi halottjáról.

Karácsonyinak Divéky iránti mély szeretetét olvassuk ki a fejezetekhez kiválasztott mottókból, amelyek olyan szerzőktől származnak, akiket Divéky tanult és jól ismert, mint Cicero, Rotterdami Erasmus, Ovidius, Tacitus, Terencius Maurus. A kötet rendkívül értékes fényképanyaga természetrajzi, iskolatörténeti, helytörténeti dokumentum egyszerre.

A tudományos, ugyanakkor olvasmányos kötettel nem csak adat-, hanem gondolatgazdag művet vesz kezébe az olvasó egy olyan Szatmár megyei tudósról, akit az egyetemes természettudomány legnagyobbjai között kell ismernünk. Emlékét gondozni kötelességünk. A vele kapcsolatos, majd a két világháború és a kommunista korszak idején megszakadt hagyományt jó lenne folytatni (ösztöndíj), hogy életre keljen ennek a tragikus sorsú, tudós diáknak az emléke. Ehhez Karácsonyi munkája jó forrás. Divéky Ferenc élete és munkássága, bármenynyire romantikus történetnek tűnik, példa tanulónak, tanárnak, kutatónak egyaránt.

(Zilah 2014)

Csirák Csaba