Bélfenyéri Tamás
a SZENTJOBBI (BERETTYÓI) BOLDOGASSZONY PÁLOS MONOSTOR (PERJELSÉG) ÉS ELÔZMÉNYE, A SZENTJOBBI BOLDOGASSZONY BENCÉS APÁTSÁG

 

A szentjobbi pálos monostorépület esetében a bencés rendtől átvett apátsági épület újjáalapításáról beszélhetünk.¹ A középkorban a nagyváradi egyházmegyében, Bihar vármegyében, a mai Szentjobb község (románul Sániob, Bihar megye) belterületétől északra, a Berettyó jobb partja felett emelkedő teraszon bencés apátság létezett.² Szentjobb település Nagyváradtól mintegy 40 kilométerre északkeletre, a Berettyó jobb partján fekszik. Nevét Szent István király (ur. 1000/1001-1038) kézereklyéjéről, a Szent Jobbról kapta. A szentjobbi pálos monostor elődjének, a bencés apátságnak az alapításáról, 12. századi történetéről, birtokairól legrészletesebben a pálosok Inventariumából értesülünk.

A szentjobbi apátságot³ (névalakjai: 1213, 1219 - abbas de Beruchyo, Berucio, 1236 - abbas Sancti Stephani regis Sancti Benedicti ordinis, 1239, 1326 - conventus, abbas Sancta Dextere, 1326-1580 - S. Jog, Zenthiog, Zenthiob, 1470 - monasterium Sancti Regis Stephani de Zenthiog, 1510 -monasterium Beate Virginis Marie in possessione Zenthiob ordi-nis Sancti Benedicti) 1083-1093 között alapította Szent László király (ur. 1077-1095) Szűz Mária tiszteletére (királyi alapítás). Ez a monostor volt az őrzési helye hosszú ideig Szent István király jobbjának, a Szent Jobbnak.⁴

A szentjobbi apátság története I. István (ur. 1000-1038) szentté avatásának (1083-as) eseményéhez köthető. 1083. augusztus 20-án I. László király és főemberei jelenlétében a székesfehérvári bazilikában felnyitották István király kősírját. A szent életű király hamvait tiszta gyolcsba szedték össze és ezüstládákban helyezték el, de nevezetes gyűrűjét, amellyel eltemették, nem találták meg. Csak később vált nyilvánvalóvá, hogy a Szent Jobb a gyűrűvel együtt már a régebben a sírbontás mellől eltiltott kincstartó klerikus, Mercurius (Merkúr, magyarosan Mérk) tulajdonába került, aki azt Berettyó melletti családi birtokán rejtette el. István király szarkofágba helyezett és mumifikálódott testét az országos zűrzavarok (pogányláza-dások) idején kiemelték és a székesfehérvári bazilika padlózata alá rejtették, ekkor választották le a Szent Jobbot is. A Szent Jobb ereklyeként a káptalani kincstárba került, őrzésével a gazdag bihari családból származó Mercurius volt megbízva. A szentjobbi apátság III. István királytól (1162-1172) származó oklevele szerint 1078-ban Catapan székesfehérvári prépost apja, Mercurius, aki később a szentjobbi monostor első főapátja lett, a Szent Jobbot ellopta, és saját családi monostorában, Biharban helyezte el. A lopásról mások is tudhattak, mert Hartvik regensburgi püspök (f1109?) Szent István legendájában (12. század eleje) azt írta, hogy a sír 1083-as felbontásakor László király Mercuriust eltiltotta a sír mellől, „nehogy a szent ereklyékből valamit elraboljon". A sír felnyitásakor, a csontok számbavételekor kiderült a hiány, mert köztudott volt, hogy Szent Istvánt nevezetes gyűrűjével együtt temették el.⁵

Amikor László király 1084. május 30-án Mercurius Berettyó menti birtokát meglátogatta, Mercurius, hogy lelkén könnyítsen és a király jóindulatát is elnyerje, egy csodába ágyazott történetet adott elő arról, miképp jutott a Szent Jobb birtokába. Ezt őrizte meg számunkra Hartvik regensburgi püspök (f1109?) Szent István legendája (12. század eleje) és Antonio Bonfini Mátyás király humanista történetírója (1427-1502) a Rerum Ungaricarum Decades (A magyarok történetének tizedei) című krónikájában (15. század vége). A történet szerint amikor László Mercuriust kitiltotta a sír mellől, az emiatt a kórusban szomorkodott. Ekkor egy fehér ruhába öltözött ifjú (újszövetségi párhuzamok - Mt 16,1-8 - alapján egy angyal) összecsavart szövetet nyújtott át neki, és így szólt: „Rád bízom ezt megőrzésre, és ha eljön az idő, felfedésre!" A szent szolgálat elvégeztével Merkúr az épület sarkában kibontotta a szövetet, és elsápadt, amikor „Isten emberének" a kezét megpillantotta, rajta a csodás művű gyűrűvel. Ezt követően egyedül őrizte a kincset földbe rejtve, amíg el nem jött a kinyilvánítás ideje. László király hitt, vagy legalábbis úgy tett, mintha hitt volna Mercurius vallomásának, megbocsátott neki.⁶ A Szent Jobb megtalásának napját (május 30.) emléknappá, a Szent Jobb tiszteletének napjává tette (ez ma Szent István ereklyéinek átvitele napja). Május 30-át a régi naptárakban piros betűvel írták. Ünnep azonban sose volt.⁷

Szent László (III. István szentjobbi apátságnak adott oklevele alapján uralkodásának hetedik évében) 1084-ben ott, ahol a Szent Jobbot épen maradva, elrejtve megtalálta, annak további őrzésére fából monostort épített (fieri fecit monasterium ligneum).⁸ I. László alapítványa helyéül nem a völgyet, hanem a fölötte emelkedő halmok egyikét választotta ki, ahol gazdag kút-forrás tört fel, vizet nyújtva a monostor lakóinak és halastavának is.⁹ Az alapítólevél elpusztult, de III. István király (ur. 1162-1172) töredékesen megmaradt okleveléből tudjuk, hogy Szent László király a monostort gazdag javakkal adományozta meg: Szalacs és Szatmár vámját, az apátság alatti Szentjobb helység (falu) vásárját, Márkos (Markus) falut és 84 ház népét, melyek 17 féle mesterséget űztek: 10 ház kézművest, 4 ház szűcsöt, 2 ház kovácsot, 3 ház tímárt, 2 mosót, 4 ház 2 molnárt, 5 ház kés- és fatálkészítő esztergályost, 7 ház sütőt, 3 lovászt, 5 szakácsot, 3 pohárnokot, 12 harangozót, 12 saját lován szolgáló szabadost, 4 ház kamarást az apátnak és 5 kamarást a barátoknak, 3 ház sörfőzőt, illetve erdőóvókat.¹⁰ Marchald ispán részéről szolgaháznépeket kaptak hasonló szolgálatokra.¹¹ A monostor körül népes hely (mezőváros alakult ki), és állítólag már Szent László elrendelte, hogy itt vásárokat tartsanak. Az első ismert szentjobbi apát Mercurius volt (1084).¹²

Nagybátyja, a később szentté avatott László megbízásából és annak halála után Álmos herceg (I. Géza király fia, élt 1070-1129 között) 1098-ban kőmonostort emelt, és a Szent Jobbot is ide helyezte.¹³ Ez a Berettyó folyó teraszának peremén állt, ezért olykor a Berettyóról nevezték el a monostort (lásd berettyói monostor). (Könyves) Kálmán király (ur. 1095-1116) az Álmos herceggel való viszálya okán a(z Álmost pártoló) monostortól elvette a vámot, a monostort pedig Pál nádor fiainak (Jeromosnak és Carnelusnak) adta (a monostor magánmonostorrá vált).¹⁴ II. Géza király (ur. 1141-1162) Pál nádor fiaitól a monostort visszavette, a vámot újból a monostornak adta, azt ismét királyi apátsággá tette. II. Géza halála után Pál nádor fiai kifosztották és elpusztították a monostort. A szerzeteseket elűzték, birtokaikat lefoglalták. A nádorfiakat (akiket az Inventarium „gyűlölet fiainak" nevezett) tettükért Gutkeled nembeli Bánffy Lukács esztergomi érsek (hivatali ideje: 1158-1181) kiátkozással sújtotta.¹⁵ A későbbi erőszakoskodások elkerülése végett III. István királyi védelmébe vette a monostort,¹⁶ számára két megyei ispánt (Falkont és Fenzwkét) királyi biztossá nevezett ki.¹⁷ III. István kiváltsággal állította helyre az apátságot, ugyanis annak exempciót (exemptiót)¹⁸ adott. Ennek értelmében a szentjobbi apát csak a magyar királynak és az esztergomi érseknek lett alárendelve.¹⁹ Az apát a főpapi díszjelvényeket (püspöki botot, föveget, gyűrűt) is használhatta. Az apátság pecsétjeinek egyike is igazolja: azon a püspöki bot a Szent Jobbra fektetve látható. Az apát népe felett bírói hatalmat gyakorolhatott. Szentjobbon sem a bírók, sem a vámszedők nem jelenhettek meg, és új embereket sem küldhettek ide.²⁰

III. István király Boleszló budai préposttal kinyomoztatta a bencés monostor határait és összeíratta birtokait is, mely 25 községet tett ki: Szentjobb (a Váradi Regestrum - 1208-1235 - Berettyó név alatt említette), 11 háznéppel Markus (Márkos) (apátsági birtok volt a 13. században is, amikor az apát udvar-bírájának segédje, Marcell prisztald lakott itt; egykori település Bihar vármegyében Székelyhídtól dél-délkeletre, a Berettyó és az Ér között; Györffy György felvetette, hogy talán a mai Hegyközszentmiklós - románul Sánnicolau de Munte - régi neve lehetett, vagy később beolvadt határába),²¹ 11 háznéppel Aka (Agwa, Aqua, Agna) (1. egykori Szolnok vármegyei település; 2. település Bihar vármegye nyugati részén Bihartól nyugatra, a Berettyó közelében; ma puszta Bakonszeg és Zsáka között),²² 12 dolgozó háznéppel Thura (talán Tora, egykori település Bihar vármegye északkeleti részén a Berettyó bal partján; később Csohajtora és Csohaj néven fordul elő; a mai Bihar megyei Berettyócsohaj, románul Ciuhoiu),²³ 17 háznéppel Degusd (Degösd, egykori település Bihar vármegyében, Szentjobb körül fekhetett)²⁴ 10 háznéppel, 6 borász háznéppel és 12 szőlőssel Keüres (talán Körös település Bihar vármegye délnyugati részén, pontos helye ismeretlen),²⁵ 4 háznéppel Szakál(l)as (Zakálus) (talán Csanálos, apátsági birtokként említi Zsigmond király 1395-ös oklevele; ma Biharcsanálos, románul Cenaloş Bihar megyében, Szentjobb község része, az Érmellé-ki-hegyek alatt, a Berettyó és a Gyepes patak mellett, Margittától délnyugatra fekvő település), 2 háznéppel Györös (Geüreüs) (1. Györös - település Bihar vármegye déli részén Kölesértől keletre-délkeletre; megosztásával jött létre Alsógyörös és Felső- vagy Kisgyörös; a mai romániai Giri§u Negru. 2. Gyéres, ma Körösgyéres, románul Giri§u de Cri§, a Sebes-Körös bal partján, Nagyváradtól nyugatra, Köröstarján és Vizesgyán között fekvő település), Tamásd (talán a későbbi Tamási; ma Paptamási, románul Támá§eu, Bihar megyében, a Berettyó és a Nagyvárad-Székelyhíd vasútvonal mentén fekvő település), Besenyőtó (Bessenyü-Tóó), 12 halász háznéppel Súr (Suur) (Szabolcs vármegye), 12 háznéppel Hodos (ma Jákóhodos, románul Hodo§, Nagyváradtól északra, Székelyhídtól délnyugatra, a Berettyó jobb partján, Mezőszalárd és Paptamási közt fekvő település), 20 háznéppel Visznek(Viznek) (ismeretlen), 16 háznéppel Dúd(talán a mai Berettyódéda, románul Ghida, Bihar megyében, Margittától délkeletre, az Érmelléki-hegyek alatt, a Berettyó jobb partján, Szunyogd és Szoldobágy közt fekvő település), Sárd halastó (Bunyitay szerint Sárszeg, románul Sársig, Bihar megyében, a Réz-hegység nyúlványai alatt, a Berettyó völgyében, Margittától délnyugatra, Biharcsanálos és Hőke közt fekvő település), 20 szőlőssel és 9 háznéppel Siri (Sueri, Suuri) (Zaránd vármegye), 11 háznéppel Torsa (ma Értarcsa, románul Tarcea, Bihar megyében, az érmelléki hegyek alatti síkságon, az Ér jobb partján, Érmihályfalvától 7 kilométerre található), 30 szolgaháznéppel Udvarnok (Udvarnuk) (ismeretlen, talán: 1. a mai Sárrétudvari, Hajdú-Bihar megyében, Biharnagybajomtól északnyugatra fekvő település; 2. Udvarnoktelek: egykori település Bihar vármegyében, pontos helye ismeretlen, valahol Bors körül kereshető),²⁶ 2 borász néppel Setz (Seth, talán elírás és Szék - település Bihar vármegye déli határrészén, Bélhez tartozott²⁷ - vagy Cseh), 9 háznéppel Zerend (ma Érselénd, románul §ilindru, Bihar megyében, a Székelyhíd-Érmihályfalva vasútvonal mentén fekvő település, közigazgatásilag a tőle 6 kilométerre fekvő Érsemjénhez tartozik), 9 háznéppel és 6 lovas háznéppel Zachy (talán a mai Zsáka, nagyközség HajdúBihar megyedéli, bihari részén, Berettyóújfalutól 16 kilométerre délnyugatra), Békás (talán a későbbi Begé(c)s település Bihar vármegye nyugati részén, Cséffától nyugatra),²⁸ 6 lovas háznéppel Szigetkút (Zigethkut), 2 szőlős borászokkal Kesztheltzben (Kesztölcben?), 6 háznép ugyanannyi szőlőssel Szigetfőn (Zigetfeü-n) (Fejér vármegye), Piskolt (akkor Bihar vármegyében, ma Piskolt község, románul Pi§colt, Szatmár megyében, Nagykárolytól délnyugatra, Érendréd és Mezőpetri között fekvő település), Csohaj (ma Berettyócsohaj, románul Ciuhoi, Bihar megyében Szentjobb község része, az Érmelléki-hegyek és a Berettyó bal partja közelében, Szentjobb és Berettyófarnos között fekvő település), Szentmiklós (a Szentjobb község melletti Érszentmiklós, ma már nem létezik), Besenyő (1369-es feljegyzés szerint apátsági birtok, Besenyő: 1. település Bihar vármegyében Váradtól nyugatra, a Sebes-Körös jobb partján. Valószínűleg azonos azzal a településsel, amelyet később Körösbesenyőként említenek. Besenyőtelek néven is ismerték. Ma puszta Berekböszörmény határában kelet-északkeletre; 2. település Bihar vármegyében Váradtól délnyugatra Besenyőtelek néven is ismerték. Ma puszta Nagyváradtól délnyugatra. 1-2. település Bihar vármegyében, bizonytalan, hogy melyik Várad környéki faluval azonos. Nagybesenyő és Vajdabesenyő néven is említenek Biharban településeket, ezeket azonban nem tudjuk a fenti helységekkel pontosan azonosítani),²⁹ Marcardo (Marchald ispán?) magánadományából Reszege (Kezüge) (egykor Bihar vármegye északi részén, ma Szatmár megyében, az Érvidéken, Nagykárolytól délnyugatra, Szaniszló és Piskolt között fekvő település) és Danil, Ágoston magánadományából 8 háznéppel Iray és Thwkys, 2 háznép szolga Péter adományából, részbirtokok: Zarvad (Szarvad) (Bunyitay szerint Közép-Szolnok megyében - Tasnádszarvad, de Szarvad település Bihar vármegyében is, pontos helye ismeretlen),³⁰ Ecseg (egykori Külső-Szolnok megyében, ma Ecsegfalva község, Békés megyében, Gyomaendrődtől északkeletre, Kisújszállás és Dévaványa közt, a Hortobágy-Berettyó partján), zálogképpen: Vasad (Érmihályfalva mellett keletre, a Berettyó bal partján feküdt, 1464-ben Bihar vármegyéhez számították; ma Érvasad, románul Vá§ad, falu Bihar megyében, az érmelléki síkságon, Szatmár megye határának közelében, Piskolttól délre) és Éradony (ma Éradony, románul Adoni, a tőle 3 kilométerre fekvő Értarcsa községhez tartozik, Érmihályfalvától 10 kilométerre délkeletre található).³¹ 1449-ben a szentjobbi apátság a piskolti vám részét (Szentjobbot és Szentmiklóst) bírta, és 1461-ben Nagymihályfalván (ma Érmihályfalva, románul Valea lui Mihai, határváros Bihar megye északnyugati részén) is voltak némi birtokaik.³² Az apátság vidéki birtokain 268 jobbágy élt, melyhez hozzáadódik a magánadományból nyert birtokok népessége.³³ A III. István által adott privilégiumot Simon (Simeon) apát IV. Bélával (ur. 1235-1270), majd János apát 1326-ban I. Károly (Károly Róbert) királlyal (ur. 1310-1342) is megerősítette. A berettyói apát ítélt 1213-ban egy berettyói és dögösdi ember ügyében. Mercurius után az első írásosan említett apát, Tekus 1214-ben és 1217-ben tűnik fel. A szentjobbi apát 1219-ben a berettyói udvarbíró és Chuburd felesége perében hozott ítéletet. A bencés apátot 1236-ban pápai megbízottként említették. A szentjobbi apátság 1239-től biztosan hiteleshelyi tevékenységet³⁴ is folytatott (vagyis konventnek is nevezhetjük), első pecsétje ebből az évből maradt fenn. Szent István jobbjára bírói esküt tettek. A konvent az előtte lefolyt cselekményekről hiteles levelet adott ki.³⁵ 1239-ben valaki a Szamos vidékéről ment oda, hogy a Szent Jobbra tett kézzel tegyen esküt.³⁶

A 13. század első felében a gazdasági helyzetet figyelembe véve Pécsvárad, Garamszentbenedek, Somogyvár, Szekszárd, Kolozsmonostor és Zalavár mellett Szentjobb lehetett az egyik legnépesebb bencés monostor Magyarországon, mintegy 12-36 szerzetessel.³⁷ 1241-ben a tatárok a monostort feldúlták, a szerzetesek pedig Szent Jobbal együtt Raguzába (ma Dubrovnik, Horvátország) menekültek. Egyes vélemény szerint a szentjobbi apát a tatárdúlás elmúltával, 1242-ben csak a két kart (alsót és felsőt egyben) hozta vissza Szentjobbra, a kézfej Raguzában maradt 1771-ig. Egyébként 1457-ben Bécsben, a Szent István protomártírról nevezett dómban leltároztak egy Szent Istvánnak tulajdonított karrészt. Lembergben (a mai Lvovban, Ukrajna) a ferencrendi székesegyházban is őriznek egy Szent Istvánnak tulajdonított karrészt (ezt még Nagy Lajos adományozta 1342-1382 között).³⁸

Az apátság röviddel a tatárjárás után már helyre tudott állni, a Szent Jobb pedig ismét visszakerült a monostorba. Gazetto Ágoston zágrábi püspök 1308-ban a székhelyén tartott egyházmegyei zsinathoz intézett beszédében Szent Istvánról kijelentette, hogy „míg egész teste porrá lett, épségben fönnmaradt jobbja a róla nevezett fényes templomban egész Magyarország tiszteletének örvend".³⁹ A monostor elöljárója, Pál apát 13331337 között évi 4 márka pápai tizedet fizetett, így az apátság évi jövedelmét 40 márkában állapíthatjuk meg.⁴⁰ 1369-ben ismét egy Pál nevű apátot említettek (nem valószínű, hogy az előbb említett Pállal azonos). Ő Piskolt birtoka miatt volt perben a szomszédos Reszege birtokosával, Reszegei Balázzsal.⁴¹

1393-ban a szentjobbi apát pápai megbízást kapott. A pápai megbízott valószínűleg Simon apát volt, akinek 1395-ben Szentjobb déli szomszédaival, a hagymádföldi völgyben birtokos Putnokyakkal támadt nézeteltérése. Putnoky János tisztje, Somogyi István az oláhtelki (Oláhtelke - település Bihar vármegyében Telegdtől észak-északkeletre, a Gyepes patak közelében, a románok bihari jelenlétének első nyoma)⁴² jobbágyokkal kétszer is rátámadt az apátság csanálosi birtokára, és a jobbágyoktól 12 ökröt elhajtott. Talán még Simon apát idején ismét felemlegették Szentjobb esztergomi érsek joghatósága alá tartozását. A kiváltság 1400-ban újabb pápai megerősítést kapott. Mátyás apát idején, 1411-ben Reszegei György megtámadta az apátság Besenyő nevű birtokát és innen gabonát rabolt.⁴³

Úgy tűnik, a Szent Jobbot Zsigmond király idejében (ur. 1387-1437) visszavitték Székesfehérvárra.⁴⁴ 1 4 33-ban már itt volt a szent ereklye. Majd Laskai Osvát ferences szerzetes írja, hogy a káptalan kérésére ferencesek vitték el innen Raguzába.⁴⁵ 1439-ben a szentjobbi apát tanúvallomásáról tettek említést, de nem tudjuk az apát nevét.⁴⁶ Az ő utóda lehetett Balázs apát, akiről egy 1446 után kelt tanúvallatás szól. Apátsága a pereskedések időszaka volt. Úgy tűnik, a reszegei nemesek békíthetetlen ellenségeivé váltak az apátságnak. Reszegei György fiai, Gergely és Balázs ugyanis 1448-ban a körtvélyesi (ma Érkörtvélyes, románul Curtui§eni, Bihar megyében, Érmihályfalvától mintegy 7 kilométerre fekszik) erdőben megtámadták és félholtra verték az apátság Kis Illés nevű jobbágyát. Balázs apát szövetkezett a szomszédos Adorján (egykori település és vár Bihar vármegye északkeleti részén, Bihartól északkeletre)⁴⁷ urával, Csáki (Csáky) Ferenccel, és együtt kiállítottak egy 144 főből álló csapatot (az apát 99 piskolti jobbágyot fegyverzett fel). Az apát és Csáki emberei győztek, zsákmányt és foglyokat szerezve. A támadás okán Csákit és az apátot perbe fogták. 1454-ben Balázs Szentjobb és Szentmiklós határát járatta meg és el akarta azt a szomszéd területtől különíteni, ekkor is perre idézték. 1449-ben részt vett a szekszárdi apáti gyűlésen. Balázs apát egyike volt azoknak az apátoknak, akik, amikor Szécsi Dénes esztergomi érsek (hivatali ideje: 1440-1465) az esztergomi székesegyház felújítására tizedet kért, dacból vagy szegénységből megtagadta a fizetést. Ő volt az utolsó tényleges szentjobbi apát.⁴⁸

1458-ban a monostor szánalmas állapotban, szinte teljesen elhagyatottan állt Vitéz János váradi püspök jelentése szerint. Vitéz püspök Balázs szentjobbi apát ellen fordult, súlyos panaszokat intézve a királyhoz. 1459. március 18-án a pápánál elérte, hogy az apátság birtokai az általa tervezett társaskáptalan javára menjenek át. A pápai intézkedéshez azonban nem tudta elnyerni a király beleegyezését. Megkapta ellenben az apátság kegyuraságát. Vitéz 1459-től 1471-ig (tehát esztergomi érseksége idején is: 1465-1472) gyakorolta az apátság felett a kegyuraságot, ami egyébként a királyt illette volna meg. Ezt követően adminisztrátorok (kommendátorok) kezébe került a monostor, akiket a váradi püspök nevezett ki (a bencés szerzetesek továbbra is itt éltek). Vitéz 1461-ben az apátság első adminisztrátorának Majtényi (Majthényi) Tamás váradi kanonokot nevezte ki, akit 1467-ben a pápa is megerősített tisztében. Majtényit nem a szerzetesség javítása, az apátság fegyelmezése érdekelte, hanem a monostor vagyonának bővítése. Időközben, 1464-ben a pápa az apátság exempcióját is megerősítette. Vitéz János visszaszerezte a hiteleshelynek járó jogot, mellyel az apátság 1471 és 1486 között rendelkezett.⁴⁹

1471-ben, a Vitéz János vezette Mátyás-ellenes összeesküvést követően az apátság ismét királyi kegyurasággá vált. Majtényi után Váradi Péter (Imre fia kalotai főesperes, majd 1481-től kalocsai érsek) élvezte mint kommendátor (gubernátor) 1474-től 1484-ig, majd 1490-től 1501-ig a monostor javait. 1474. október 15-én IV. Szixtusz pápa adta neki a megerősítő levelet. Már mint királyi titkár vette kezelésbe az apátságot.⁵⁰ 1475-re, az írásos emlékek alapján állítható, hogy Szentjobbon (talán a török veszély miatt) vár is létesült (Castellum seu fortalitium consequenterque domum Abbatialem dictae Zentjogh), amely egyben apátsági otthon is volt. A vár a Berettyó mocsarai közötti emelkedőn állt.⁵¹

Ugyanebben az évben Váradi erőszakoskodás címén pert indított Bályoki Szilveszter és Alpári István ellen, melyet meg is nyert. 1476-ban egy 200 aranyforintos kárpótlás megfizetéséig sok kisebb-nagyobb birtokba vezették be. 1481. március 14-én kelt engedéllyel Váradi kalocsai érsekként is megtarthatta a szentjobbi apátságot, mindezért 66 2/3 aranyforintot fizetett. Amikor Mátyás megharagudott Váradi Péterre és 1484-ben fogságba vetette (előbb Árva várában, majd Visegrádon tartotta), elvette tőle az apátságot.⁵²

1486-ban a szentjobbi apátság ismét elvesztette hiteleshelyi jogát, valószínűleg a konvent tagjainak csekély száma okán. A szentjobbi oklevelek 14. századi teljes hiánya azzal magyarázható, hogy 1351-ben Nagy Lajos király egy törvénnyel a kisebb konventeket eltiltotta birtokjogi levelek kiadásától. A konvent pecsétjei nagyságra különbözőek, tojásdad alakúak, mindegyikén könyökénél meghajlott kar, kézfejével felfelé emelkedő és három ujjával áldást osztó kéz ábrázolása tűnik fel, csak a kéz körül található díszekben (korona, püspöki bot, a legnagyobb pecséten a korona alatt Szent István gyűrűje) és a csillagok számában található különbség. A szentjobbi konvent, akárcsak a váradi székeskáptalan, egy időben két pecséttel rendelkezett: egy nagypecséttel (Pray György közölte egy 1471-es oklevélről, ez látható a mai szentjobbi plébániatemplom főoltárképén, körirata: Sigillum conventus monasterii sancti regis Stephani de Zent Jog) és egy kispecséttel (a kar pásztorbotot szorít, 14691471 között használták, körirata: Sigillum conventus ecclesie S. Stephani regis de Sentioc). A harmadik számú pecséten a kéz országalmát szorít, ezt 1479-1480 között használták (körirata: Sigilum conventus ecce S. Stephani regis de Zentjog).⁵³ Az 1468-1486 közti periódusban a szentjobbi konvent mintegy kétszáz kiadványt bocsátott ki, ami ennyi idő alatt nagy volumenűnek, sőt tetemesnek mondható.⁵⁴

1486 táján a monostor épülete romokban hevert. Mátyás király 1486-ban Salonai Antal modrusi püspököt nevezte ki apáttá. Antonio Bonfini, Mátyás király történetírója személyesen ismerte Antalt, akit nagy tudományú férfinak tartott és az ő okleveles közlései alapján írt a szentjobbi apátságról. Salonai Antal, belépve a bencés rendbe, apátként Mátyás király haláláig (1490-ig) élvezte a monostor javait. A nagy király halála után Salonai Antalnak távoznia kellett hivatalából, melyet korábbi birtokosa, Váradi vett vissza. Corvin János (élt 1473-1504, Mátyás király törvénytelen fia) 1490-ben Váradi Pétert kiengedte hosszas fogságából. Salonai Antal önként nem vált meg a szentjobbi apátságtól, ezért Váradi Péternek egyházi bírósághoz kellett fordulnia. Váradi az 1491-ben pápához intézett levelében azt írta, hogy Salonai Antal bencés szerzetesként viselkedik, a szentjobbi apátságot, melyet ő pápai tekintély alapján megkapott, elfoglalta, a javak élvezetéből kizárta, Gergely, András, Orbán és Antal (szerzetesek?) társaságában fosztogatja, károsítja az apátságot. Váradi a pápától biztosokat kért, hogy az ügyet megvizsgálják és visszaadják neki az apátságot. A kérelmet a bíborosi kollégium előtt felolvasták, és 1491. augusztus 1-jén Váradi javára döntöttek. Salonainak nem volt esélye, mert védelmezője, Mátyás már nem élt, így a pápai rendelet hatására az elhanyagolt állapotú apátságot át kellett adnia.⁵⁵

Gyöngyösi Gergely pálos rendtörténetíró szerint az 1493-as évben megszűnt a szentjobbi bencés apátság: „[1493-ban] szüntette meg VI. Sándor pápa és Ulászló király a szentjogi apátok rendjét".⁵⁶ A DAP közlése szerint a pálosok 1493-ban már meg is kapták a monostort: „VI. Sándor pápa Szentjobbon a bencés apátságot megszüntette és II. Ulászló, Magyarország királya a monostort a remetéknek adta".⁵⁷ Gyöngyösi tudósítását nem fogadhatjuk el igaznak, mert a történelmi események arra utalnak, hogy 1493-ban Szentjobb még az esztergomi érsek joghatósága alá tartozó bencés apátság volt. Ebben az évben az esztergomi érseki tartomány papjait zsinatra gyűjtötték egybe. Váradi Péter nem jelent meg, mert saját elmondása szerint Beatrix királyné Szakály Lőrinc kalocsai kanonokkal azt üzente neki, eléri azt, hogy ne kelljen megjelenjen az esztergomi zsinaton, de nem is figyelmeztették rá időben. Ha tudta volna, hogy el kell mennie a zsinatra, meghagyta volna az apátság valamelyik szerzetesének, hogy képviselje őt. Az esztergomi érseki helynökről azt hallotta, hogy az egyházi cenzúrák által akarja őt megbüntetni, és a királynő védelmét kérte ez ellen. A vikárius, úgy tűnik, nem váltotta be fenyegetését, Váradi tovább irányíthatta Szentjobbot. Utóbbi 1495-ben Kálmáncsehi Domokos váradi püspökhöz (hivatali ideje: 1495-1501) fordult segítségért, hogy a folyamatos fosztogatások ellen védje meg az apátságot, segítsen kormányzójának, Simon mesternek, adjon utasítást embereinek. Váradi 1497-ben bélteki Drágffy Bertalan erdélyi vajdát (ur. 1493-1498 között) kérte meg arra, ne engedje meg embereinek, hogy a szentjobbi apátság birtokait károsítsák.⁵⁸

A pálosok 1497 végén vagy 1498 elején foglalhatták el a bencés apátságot. Az 1498. június 2-án befejeződő országgyűlés tiltakozását fejezi ki a bencések eltávolítása miatt. Szent Benedek fiainak visszahelyezését, az új apát kinevezését és a hiteleshelyi jog visszaadását határozták. Csakhogy Váradi az apátságot pálosokkal kívánta betelepíteni (akiket egyébként is kedvelt), és ötletének megnyerte II. Ulászló királyt (ur. 1490-1516) is. Együtt kérelmet intéztek a pápához, a pálosok szentjobbi letelepedését kérve. Az apátságnak negyven éve amúgy sem volt apátja, a remetéktől pedig az erkölcsi tisztaság előmozdítása és a hitélet megújulása volt várható. VI. Sándor pápa (hivatali ideje: 1492-1503) a szentjobbi apátságot végül is a pálosoknak adta, míg Váradi tovább élvezhette a korábbi apátsági birtokok jövedelmeit. Ez volt a királyi beavatkozásnak köszönhetően a pálosok kezére került monostorok legkésőbbi darabja. A pápai oklevél 1498. augusztus 13-án kelt, és 1499. augusztus 1-jén történt meg a pálosok beiktatása.⁵⁹ A pápa kívánsága ellenére Váradi Péter és II. Ulászló nem merte az országgyűlési rendekkel törvénybe iktatni a bencések eltá-volítását.⁶⁰ II. Ulászló 1498-ban visszaállította a monostor hiteleshelyi tevékenységét.⁶¹ Guzsik Tamás szerint a szentjobbi pálos monostor titulusa Szent István, illetve Szent Jobb volt.⁶² 1501-ben meghalt Váradi Péter, a pálosok pedig továbbra is háborítatlanul éltek Szentjobbon.

A szentjobbi monostor ismert apátjai a következők voltak: Mercurius 1083, Teku(s) 1213, Lek (Tekus?) 1219, Simon (Simeon) 1280 körül, János, László 1326, Pál 1333-1369, Simon (Simeon) 1395, Mátyás 1411, Balázs 1446 körül, Balázs 1446-1459, Salonai Antal (1486-1490). Az adminisztrátorok (kommendátorok) a következők voltak: Majtényi Tamás (1459-1470), Váradi Péter (1474-1485, majd 1490-1501).⁶³ A szentjobbi szerzetesek nevei közül az alábbiak maradtak fenn: Mihály (1469-1483), Bálint (1469), Mátyás (1469-1485), Ipoly, őr (1471-1478), Miklós (1471-1478), Ambrus (1471), László (1471), István (1471), Demeter (1471), Balázs (1478-1479), Péter „prédikátor" (1478-1483), Kozma (1479), Máté (1479), Márton (1480, 1483), ifjabb Mihály (1483), tehát idősebb is kellett legyen, Benedek (1483). Mindnyájan felszentelt papok voltak.⁶⁴ 1510-ben Tolnai Máté pannonhalmi főapát megkísérelte a szentjobbi monostor visszaszerzését a bencés rend számára. Mint a rend elnöke a rendi vizitátorokkal együtt panaszt nyújtott be II. Gyula pápához (hivatali ideje: 1503-1513) a pálosok foglalása miatt. A pápa hiába küldött megbízottakat az ügy elrendezésére, a monostor a pálosok kezén maradt.⁶⁵ A szentjobbi pálosok megvásárolták Petenyeházi Mátyástól Ónad nevű birtokát. A fizetett pénz kárba ment, mert a megnevezett birtokot Telegdi István tárnokmester Balázs deák, a pálosok piskolti tisztjének tiltakozása ellenére elfoglalta.⁶⁶

Gyöngyösi Gergely az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés okán tudósított a szentjobbi pálosokról: „1514-ben Magyarországon föllázadtak a keresztesek, s megszámlálhatatlan embert, nemest és falusit öltek meg. Városokat, falvakat, várakat és templomokat égettek föl, pusztítottak el. A szentjogi kolostorból egyik testvérünket elhurcolták és Várad közepén lefejezték. De Isten akaratából ugyanebben az évben a kereszteseket tekintetes és nagyságos János úr, erdélyi vajda [Szapolyai János, erdélyi vajda 1510-1526 között] és az ország nemesei legyőzték, lemészárolták és teljesen megsemmisítették. Ki akartak irtani és el akartak pusztítani minden főnemest, vezetőt és nemest az országban. Tisztelendő Tamás esztergomi érsek úr [Bakócz Tamás, esztergomi érsek 1491-1521 között, 1500-tól bíboros] és pápai követ, amikor visszatért Rómából, kihirdette és bemutatta a keresztesek bulláját. Bárcsak sohase ment volna Rómába, és azt a kegyet, sőt az ország lerombolását Magyarországra ne hozta volna."⁶⁷ Lehetséges, hogy a szerzetesi épületek megrongálódtak, de erre vonatkozó konkrét adataink nincsenek.⁶⁸ Az 1514-es parasztfelkelés nyomán a szentjobbi apátsághoz tartozó 25 faluból már csak 5 marad meg a monostor birtokában.⁶⁹

Az 1522-es ecsegi oklevélből kitűnik, hogy Péter testvér, generális vikárius volt a szentjobbi pálos monostor perjele.⁷⁰ A szentjobbi monostor birtokaira vonatkozólag 1523-ban Báthory András Luthánházay Demeter és Chure Gáspár vallomása alapján a pálosok ellen pert indított. Ekkor a monostor javait jelentette: Szentjobb mezőváros, birtokrészek: Penésztelken (Szabolcs vármegyében; ma Penészlek, község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nyíregyházától mintegy 67 kilométer távolságra, a román határ mentén), Szentmiklóson, Tóttelken (település Bihar vármegye északi határrészén, Székelyhídtól északra, Érmihályfalva mellett; Tótfaluként is ismerték; a 16. században Mihályfalvába olvadt),⁷¹ és Marhatelken (Szabolcs vármegyében). 1525-ben a pálosok megvették Szentmiklós birtokot, falut.⁷² 1530-ban csak hét község birtokával rendelkeztek. Szentjobb, Szentmiklós, Csohaj, Csanálos, Sárszeg. Mind a monostor közelében voltak és összefüggő birtoktestet alkottak. Távolabb volt Piskolt és legmesszebb Ecseg, ahol a szentjobbi pálos monostornak részbirtoka volt. A jobbágytelkek száma elérte a 126-ot. Piskolton 82, Szentjobbon 15, Csohajon, Csaná-loson és Sárszegen együttesen csak 11 jobbágytelek feküdt. Utóbbiakban a monostorhoz közel eső és jó földeket azért nem osztották ki a jobbágyok közt, mert a szerzetesek házi gazdaságot folytattak rajta.⁷³ 1531 előtt Tar András debreceni polgártól örökmisék fejében a szentjobbi pálosok Debrecenben, a város főterének keleti felén egy kőházat nyertek adományként.⁷⁴ Ezt 1531-től Debrecen mezővárosa bérelte tőlük évi 20 forintért. A szerződés 1555-ig maradt érvényben.⁷⁵

A debreceniek 1556-ban már nem fizettek bért (az összeget a debreceni zarándokszálló szegényeinek fenntartására fordították), ebből gondolhatjuk, hogy addigra a szentjobbi monostor elnéptelenedett.⁷⁶ Ugyanebben az évben a kolozsvári végzés kimondta az egyházi javak lefoglalását.⁷⁷ Ekkor a mohácsi vészt (1526) követően az új hitre áttérő Telegdi Pál János Zsigmond parancsából fegyveresen megtámadta a pálos szerzeteseket. Ötöt megölt közülük, hárman pedig Lengyelországba, Cz^stochowába menekültek, a lengyel pálosok monostorába.⁷⁸ Más álláspont szerint Telegdy Miklós tört rá a szerzetesekre és megölt közülük hetet. A pálosok elmenekülése Szentjobbról bizonyos, míg a templomot a protestánsok foglalták el.⁷⁹ A szájhagyomány szerint a pálosoknak a menekülés el ő tt annyi idejük maradt, hogy a Szent Jobbot becsomagolják. A többi értéket, szentelvényeket, a Szent László által készített ereklyetartót a monostor pincéjében ásták el.⁸⁰ 1556-ban a szentjobbi monostor elhagyott birtokait (Bunyitay szerint a szentjobbi remeték ecsegi részbirtokát Külső-Szolnok vármegyében, az Erdélyi Fejedelemség területén kívül) I. Ferdinánd király (ur. 15261564) Paulóczy Sebestyénnek és Taróczy Istvánnak adta, hogy védelmezzék és használják. Azt az utasítást kapták, hogy ha a szerzetesek visszatérnének, akkor a birtokokat adják nekik visz-sza. Az intézkedés 1557. január 19-én kelt, tehát a szerzetesek ekkor már nem voltak Szentjobbon.⁸¹

A 16. században Szentjobbot mint bihari apátságot emlegették. 1562-ben Oláh Miklós esztergomi érsek (hivatali ideje: 1553-1568) a nagyszombati zsinatra meghívót küldött a bihari apátnak is. Nyilván a szentjobbi apátra gondolt, de ennek is a neve mellé azt kellett írnia, mint sok más esetben, hogy „távol van" vagy „nincs kinevezve". Miután már többször is használták hadi célra, a szentjobbi monostort 1550 körül várrá alakították. Az okot a török elleni háború vagy a polgárháború jelentette (16-17. század). Mikó Árpád szerint a homályos adat, mely szerint Nyakazó Antal váradi kapitány (1557) építtette volna ezt a várat a 16. század közepén, alighanem téves.⁸²

1563-ban a szentjobbi vár Némethy Ferenc tulajdonában volt, aki 1565-ben halt meg. A Lengyelországba került pálosok a szepesi káptalan előtt tiltakozásukat fejezték ki Némethy Ferenc foglalása miatt. A szentjobbi vár egy ideig még Némethy gyermekeinek tulajdonában maradt.⁸³ 1580-ban a leleszi konvent előtt Kristóf, a máriavölgyi⁸⁴ perjel és a pálos rend felső-magyarországi vizitátora a török közelségének okán eladta a pusztává vált szentjobbi monostor debreceni kőházát a városnak 500 forintért, és elengedte az 1556-tól fennálló bérdíjat.⁸⁵ Ebből az épületből később, 1725 körül a városi szenátus székháza vált.⁸⁶ 1584-ben, Csáky Dénes halálakor a szentjobbi várat Csáky végházai között említik. Ezek, vagyis Körösszeg, Szentjobb, Adorján „elegh épülethlenek és zertelenül vadnak".⁸⁷ Csáky Dénes fiainak korai halála után a vár és a monostor birtokai a Kendyekhez kerültek. Kendy Ferenc kivégzését követően, tehát 1594 után Szentjobb vára Bocskai Istvánhoz (későbbi erdélyi fejedelemhez) került. 1595-ben rendelkezik róla. Az ezt megelőző évtizedben vagy Bocskai birtoklása idején a vár jelentősen kiépült, mert Bocskai 1598-1599-ben sok időt töltött itt és castellumként, arxként említette tartózkodási helyét. 1604-ben a szentjobbi várat Jakab János foglalta el, de Bocskai hamarosan visszavette tőle.⁸⁸

Forgách Zsigmond 1607-ben azt írta, hogy Bocskai Szentjobb várát Rhédey Ferencnek adta. Tudjuk, hogy Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem (ur. 1607-1608) 1607. május 7-én Bocskai magtalansága miatt Szentjobb várát birtokaival együtt Rhédey Ferencnek (Bocskai magyarországi generálisa és mezei főkapitány, Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem apja) juttatta. 1607-ben a szentjobbi várhoz a következő birtokok tartoztak: Szentmiklós, Csohaj, Sárszeg, Véd (egykori település Bihar vármegye északkeleti részén Székelyhídtól északkeletre, ma puszta Albis - Bihar megye - határában délnyugatra)⁸⁹ és Piskolt Bihar vármegyében, valamint birtokrészek Semjénben (település Bihar vármegye északi részén Székelyhídtól északra; Újsemjén, majd Érsemjén néven is ismerték; talán részei voltak Nagysemjén és Kissemjén),⁹⁰ Kolonon, Penészleken Szatmár megyében.

Rhédey alatt Szentjobb Várad után a legfontosabb környékbeli erőddé vált. Ő hozatta rendbe a monostor régi templomát is (protestáns templommá téve).⁹¹ Halála után ide temették el, reprezentatív síremléket, vörös márvány tumbát készítettek neki, és innen származik két zárkő is, az egyiken Rhédey Ferenc, a másikon felesége, Károlyi Kata címerével és az 1621 -es évszámmal. 1658-ban II. Rákóczi György fejedelem (ur. 1648-1660) Csanálost Serédy Istvánnak és nejének, Kamuthy Katalinnak adományozta.⁹²

1661-ben a török ostrom nélkül elfoglalta Szentjobb várát is és 1667-ben megerősítette. A pápai intézkedés, mely Szentjobbot pálos monostorrá tette, eltörölte benne az apáti méltóságot. Mégis 1673-ban Szentjobbot javadalmas címzetes apátsággá nyilvánították, 1691-től címzetes apáti címeket kezdtek adományozni (legjelesebb címzetes apátja talán Fraknói Vilmos történetíró - élt 1843-1924 között - volt). 1685-ben Caraffa tábornok háromnapi ostrommal bevette Szentjobbot, Várad elővárát. Ezt követően a kincstár kezelte a megmaradt apátsági birtokokat, Szentjobbot, Csohajt és Sárszeget (Vajnóthi Pál kincstári kezelő neve ismert e kapcsán). Összeírások voltak 1689. február 27-én, 1695. február 28-án és szeptember 8-án, II. Rákóczi Ferenc utasítására 1703. december 12-én. 1711-ben a várat az alispán, Komáromy György jelenlétében lerombolták. A szentjobbi címzetes apát, Winkler Mátyás szepesi kanonok fegyverjog címén az apátsági birtokokat magának a királytól megszerezte. Benkovics Ágoston nagyváradi püspök (hivatali ideje: 1692-1702) engedélyével az apátság szentmiklósi birtokát is megkapta. 1719 előtt építkezést is folytatott a vár területén.⁹³ 1719. november 20-án Benedek, a sátoraljaújhelyi pálosok perjele a váradi káptalan előtt jelenti, hogy leégett a pálosok egykori háza Debrecenben.⁹⁴ 1725 körül a szentjobbi pálosok vitát kezdeményeztek, azt állítva, hogy az 1531. évi szerződés értelmében az ő birtokuk a Debrecen város tanácsa által birtokolt ház.⁹⁵ Benkovics utóda, Csáky Miklós (váradi püspök 1737-1747 között) 1736-ban a szentjobbi vár egyik sarkán belül templomépítésbe kezdett. Az épülethez a vár köveit és a Rhédey Ferenc készítette protestáns templom (vagyis a régi monostor) köveit is felhasználta. Csáky folytatta vagy talán bővítette Winkler épületeit. 1755 körül, mint szenttobbi apát, Dietrichstein Károly Hannibal birtokolta Szentjobbot, Csohajt és Sárszeget. Szentmiklóst a váradi püspökség, Bárándot és Péterszeget a váradi káptalan szerezte meg magának.⁹⁶

Mária Terézia a Szent Jobbot, a kézfejet annak 1771-es Raguzából Magyarországra való hozatala alkalmából selyemre lefestette. A festményt a császárnő személyesen 1771. október 10-én Somogyi Dániel pannonhalmi főapátnak ajándékozta. A főapát később, 1777-ben a legilletékesebbeknek, a szent-jobbiaknak juttatta megőrzés végett. A selyemre festett kezet aranyozott keretbe foglalták. A keret felső részén díszes, aranyozott keretbe foglalva a magyar korona hű mása van. A festmény teljes épségben és szépségben látható a Kisboldogasszony tiszteletére (1736 után) felszentelt szentjobbbi római katolikus plébániatemplom szentélyében, a főoltár bal oldalán, felakasztva a falra, a császárnő írásos ajánlásával és aláírásával.⁹⁷ A Szent Jobbot a budapesti Szent István-bazilikában lévő Szent Jobb-kápolnában őrzik, már nincs rajta a szentjobbi apátság pecsétjén is szereplő gyűrű.⁹⁸

A szentjobbi monostor téglaköveinek egy részét a város építésére fordították, a 16. században tornyot emeltek a Berety-tyó partján. A többit 1745-ben a falu plébániatemplomába építették be. Bunyitay szerint a szentjobbi monostor templomának ikertornya volt az apátság királyi alapításából és a királyi monostorok építészeti szokásai alapján.⁹⁹ A 19. század végén a szentjobbi plébániatemplomban még őrizték az apátság középkori, 15. századi, Mátyás korabeli harangját. Gót, minuszkulás felirata a következő: „o rexglorie veni cum pace" („ó, dicsőség király, jöjj békével"). A felirat alatt a harang négy oldalán négy kis medál állt a keresztre feszített Jézus és szentek képeivel, melyeket megrongáltak. A szentjobbi református egyház jegyzőkönyvében a következő bejegyzést tették a harangról: „Szép szavú harang. 1748-ban a Reformatusok tornyából vétetett el. azért, mert az azon találtatott Szentek, Krisztus képe és az inscriptio azt mutatták, hogy a Római Katholika Ekklézsiához tartozott. Bizonyosan, mert az egész Szentjobb reformálódván, a harangot tovább is megtartották. Próbálták ugyan róla lereszelni a nevezett képeket, de a materiának jó és kemény volta miatt rá nem mehettek. Igaz, hogy, amint mondják, kínáltak érte (a katholikusok) 300 Rénes [rajnai] forintokat, de ők (a reformátusok) el nem fogadták s törvény által kívánták vissza harangjokat... még sem nyerték meg, sőt a törvény a pénzt sem ítélte meg, és így se pénz, se harang."¹⁰⁰

1771-ben két pálos szerzetes, Raffaics László és Kolarits Joachim a pálos monostort kereste, de csak Rhédey Ferenc síremlékét és a két címeres zárókövet találta meg a monostor helyén. A dombon, ahol a 19. század végén temető volt, nem kezdtek ásatásba, bár Henszlmann Imre 1887-ben ezt fontosnak vélte. Rómer Flóris, amikor Storno Ferenccel Szentjobbon járt, nem tartotta valószínűnek, hogy a középkori monostor a temetőben kiásható. Bunyitay Vince szerint egy ép téglát sem lehetett már ott találni. A két 17. századi címeres zárókövet 1878-ban (vagy akár előbb) a Biharvármegyei Múzeumnak ajándékozták. A vörös márvány síremléket 1808-ban (vagy korábban) Nagyváradra, a Rhédey család múzeumába szállították.¹⁰¹ 1903 áprilisában a Műemlékek Országos Bizottsága kiküldte másodépítészét, Sztehlo Ottót a Bihar vármegyei Szentjobbra, hogy vizsgálja meg az apátság hajdani várépületének ásatása során felszínre került maradványokat. A helyszínről visszatérve ezt a jelentést tette: „Az alapfalak egy négyszögben csak néhány méterrel 10-15 (sic!) kiemelkedő fennsík területén találtattak, melyik egyik sarkán az újabb kori templom áll, többi része pedig Fraknói püspök gazdasági udvarához tartozik. E 100 méter hosszú és 80 méter széles területen állt a 16. században egy díszesebb várépület, olaszos korai renaissance styllben. Az egyes napfényre került faragott kőrészletek, a nyírbátori hasonló stylű emlékek kezelésére emlékeztetnek. A várpalota a mellette folyó Berettyó vizéből táplált vízárokkal volt körülvéve. A feltárt alapfalak tisztán téglából készültek. A külső alapfalak vastagsága közel 200 cm, ezek alatt többnyire még egy terméskő falazatból készített talp fordult elő. Az alapfalak hosszuk irányában tölgyfából készült falkötőkkel voltak szilárdítva. A jelzett faragott köveken kívül még téglaburkolatul használt nyolcszögletes circa 14 centiméteres padlókövek is találtattak".¹⁰² A jelentéshez mellékeltek egy túlságosan vázlatos rajzot, melyen az ásatás helyszínrajza és hét kőfaragvány látszik: a 14. századi eleji kapubéllel-fragmentumon kívül az összes többi reneszánsz töredék. Feltételezhetően a kövek Nagyváradra kerültek, a Bihar vármegyei és Nagyváradi Múzeumba. Két korábban felbukkant faragvány Szentjobbról a múzeumba került. Ez a két darab nem a Berettyó mocsarai közt fekvő várból került elő.¹⁰³

Az ásatások a vár négyszögén belül azt a sarkot célozták meg, ahol 18. századi épületek is álltak, úgyhogy a leletek vagy a visszafoglalást követően kerültek oda, vagy pedig eredeti helyükön lehullva kellett megtalálják őket. A kapubéllet töredéke a legkorábbi lelet, 14. század eleji, vagyis a bencés monostortól kellett származzon (a várat 1475-ben említették először). A padlótéglák is lehettek középkoriak. A három klasszikus tagolású nyíláskeret-töredék és a kannelúrázott lizénatörzs három építési periódust képviselhet. Az egyik építészeti periódus lehetett Rhédey idejében, azonban ez valószínűtlen, mert az akkori egyszerű kerettípusok nem voltak ennyire gazdagon profilozottak, a reprezentatív nyíláskeretek is más felépítésűek voltak. A másik építészeti periódus 1584-1598 között lehetett, Csáky Dénes idején a vár kiépületlen volt és Bocskai sokat időzött kíséretével együtt Szentjobbon. Bocskai és Kendy is építkezett más erdélyi birtokán. A nyíláskeretek a 16. század utolsó évtizedeiben is készülhettek. A nyíláskeretek megrendelőiként számba vehetők a pálosok is akár az 1514-es parasztfelkelés után (amikor a monostor épületei megrongálódhattak), akár azután, hogy szert tettek a bencés monostorra (1499 után). A keretkövek Jagellókoriak (1490-1526) is lehetnek. A „levéldíszes töredék", a felül simán ívelő, alul hullámosan fodrozódó, visszakunkorodó végű levelekkel, amelyek a sudáran felszökkenő szárról ágaznak szét, kétfelé, leginkább a Jagelló-korra vallanak. Váradi Péter, a szentjobbi pálosok védnöke a királyi udvarban divatozó all' antica (kora reneszánsz) stílusban maga is építkezett. Éppen ezért lehetséges, hogy az 1480-as évek végén romlott állapotban levő monostort vagy a monostorhoz tartozó leromlott várat az új stílus jegyében felújították. A faragványok Sztehlo Ottót szerint a nyírbátori református templom reneszánsz részleteivel mutattak rokonságot.¹⁰⁴

A monostor helyén ma széthordott téglafalak helye, téglatörmelékek figyelhetők meg, azaz egy felismerhető kolostorhelyről beszélünk. Az alapfalak Szentjobb község temetőjének szélén, fűvel borított helyszínen, a föld alatt rejtőznek.¹⁰⁵ Az apátság helyét a temetőben egy feltűnő halom jelöli. A halom tetején egy hatalmas kőkereszt áll.¹⁰⁶ A Szent István király Jobbjáról nevezett szentjobbi apátság (B. M. V: de S. Dextera S. Stephani Regis Hungariae, seu de Szentjobb) reális apátja (1982-től) Tempfli József nyugalmazott nagyváradi megyéspüspök (1931-).¹⁰⁷

 

Jegyzetek

1 Guzsik: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon, 223.

2 DAP II. 395.; Szentjobb. In: F. Romhányi (főszerk.): Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon.

3 Egyéb magyar megnevezései: Szentjog (a jog és a jobb hajdan ugyanazt jelentette), Berettyómonostor.

4 Guzsik: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon, 223.; Hervay: Szentjobb. In: Takács Imre (szerk.): Paradisum plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. A Pannonhalmi Bencés Főapátságban rendezett kiállítás katalógusa. Pannonhalma 2001. 515.; Szentjobb. In: F. Romhányi (főszerk.): Kolostorok és társaskáptalanok.

5 Györffy: István király és műve. Budapest 1977. 389-390.

6 Györffy: István király és műve, 390.

7 Csóka J. Lajos: Szent Benedek fiainak világtörténete, különös tekintettel Magyarországra. I. Budapest 1970. 334.; Mező András: Patrocíniumok a középkori Magyarországon. Budapest 2003. 161.

8 Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig. 319-321. Habár a Hartvik legenda és Györffy György szerint is már 1084 előtt Szentjobbon monostor állt. A monostor alapításának éve nem tisztázott.

9 Sörös Pongrác OSB: Az elenyészett benczés apátságok. In: Erdélyi László - Sörös Pongrác (szerk): A Pannonhalmi Szent Benedek Rend története (XII/B). Budapest 1912. 141.

10 Szentjobb (Szentjog, S. Dextra, Berettyómonostor). In: Györffy: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. 668.

11 Inventarium. In: DAP II. 396.

12 Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 142.; Söveges Dávid: Isten útja a bencéseken át. Pannonhalma 1996. 85.

13 Az Inventarum szerint: Így [Szent László] halálának idején Álmos hercegnek könnyek között meghagyta, hogy gondját viselje ennek az egyháznak és ennek az igen szent jobbnak kőmonostort építsen, bőkezűen nem kevés pénzt adott neki az építkezésre. Ezért ez az Álmosnak nevezett herceg Szent László király halála után ezt hűségesen teljesítette és méltóságos kőmonostort építtetett és oda helyezte az igen szentséges jobbot. (Saját ford. Eredeti: Inventarium. In: DAP II. 395.)

14 Az Inventarum szerint: Kálmán király ... tűzre tette Szent László privilégiumát. (Saját ford. Eredeti: Inventarium. In: DAP II. 395.)

15 Az Inventarum szerint: Őket Lukács esztergomi érsek úr ezért kiközösítette és elrendelte, hogy [III.] István király, [II.] Géza fia akaratából e királyság területén bárhol üldözzék őket. (Saját ford. Eredeti: Inventarium. In: DAP II. 395.)

16 III. István kihirdette, hogy: ha valaki ennek az egyháznak szabadságát csökkenteni vagy gyengíteni merészelné, a Mindenható Istentől és a Szent Jobbtól átkozott legyen. (Saját ford. Eredeti: Inventarium. In: DAP II. 395.)

17 Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 142.; Hervay: Szentjobb. In: Takács (szerk.): Paradisum plantavit, 515.

18 Exemptio, exemtio (lat., az eximo = kivesz, kiemel szóból): kiváltság, mely természetes vagy jogi személyeket, illetve területeket kivesz a területileg illetékes plébános vagy megyéspüspök joghatósága alól, s magasabb szintű egyházi hatóság, a pápa alá rendel. (Diós István: exemptio. In: Magyar Katolikus Lexikon. III. (Éhi-Gar). Budapest 1997. 447.) Az exemptio kiváltsága elsősorban a szerzetesrendeket illette meg.

19 Hervay: Szentjobb. In: Takács (szerk.): Paradisum plantavit, 515.; Rusu-Lupescu Makó: Sâniob. In: Rusu (coord): Dicţionarul mănăstirilor, 228.

20 Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai a püspökség alapításától 1566. évig, 329.

21 Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 182-183.

22 Rácz: i. m. 19.

23 Rácz: i. m. 285.

24 Rácz: i. m. 80.

25 Rácz: i. m. 164.

26 Rácz: i. m. 292.

27 Rácz: i. m. 254.

28 Rácz: i. m. 45.

29 Rácz: i. m. 51.

30 Rácz: i. m. 253.

31 A birtokok felsorolása: Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai, 327-329.; Szent-jogi kovent. In: Csánki: Magyarország történelmi földrajza. I., 639.; Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 142-143.; Szentjobb (Szentjog, S. Dextra, Berettyómonostor). In: Györffy: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I., 669.

32 Szent-jogi kovent. In: Csánki: Magyarország történelmi földrajza. I., 639.

33 Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 143.

34 A hiteleshelyek (loca credibilia) tagjai végezték peres ügyek esetén az idézést, a tanúkihallgatást, a helyszíni szemlét, a határjárást, az eskütételt vagy más perrel kapcsolatos teendőket.

35 Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai 330.; Hervay: Szentjobb. In: Takács (szerk.): Paradisum plantavit. 2001, 515.; Rusu -Lupescu Makó: Sâniob. In: Rusu (coord): Dicţionarul mănăstirilor, 228.

36 Csóka: Szent Benedek fiainak világtörténete, különös tekintettel Magyarországra. I., 580.

37 Hervay: Bencés élet a középkori Magyarországon. In: Takács (szerk.): Paradisum plantavit, 468.

38 Csilik József: István király szent jobbja és Szentjobb község története. Partiumi füzetek (16.). Nagyvárad 2001, 15., 20.

39 Csóka: Szent Benedek fiainak világtörténete. I., 580.

40 Szentjobb (Szentjog, S. Dextra, Berettyómonostor). In: Györffy: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I., 669.; Hervay: Szentjobb. In: Takács (szerk.): Paradisum plantavit, 515.

41 Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 144.

42 Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 208-209.

43 Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 144-145.

44 DAP II. 395.

45 Borosy András - Szatmári Gizella: Szent Jobb. In: Magyar Katolikus Lexikon. XII., 870.

46 Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 144-145.

47 Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 18.

48 Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 145-146.; Szentjobb. In: F. Romhányi (főszerk.): Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon.

49 Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 146.; Mikó Árpád: A szentj obbi monostor és vár történetéhez. In: Kerny (szerk.): Váradi kőtöredékek, 252.; Hervay: Szentjobb. In: Takács (szerk.): Paradisum plan-tavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon, 515.; Rusu-Lupescu Makó: Sâniob. In: Rusu (coord.): Dicţionarul mănăstirilor, 228.

50 Sörös: Az elenyészett benczés apátságok,' 146.; Hervay: Szentjobb. In: Takács (szerk.): Paradisum plantavit, 515.

51 Szent-Jog. In: Csánki: Magyarország történelmi földrajza. I., 623.; Mikó: A szentjobbi monostor és vár történetéhez, 252.

52 Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 146-147.

53 Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai. 330-333.; Csilik: István király szent jobbja és Szentjobb község története, 16.

54 Szovák Kornél: „... Sub testimonio litterali eiusdem conventus ..." Bencés hiteleshelyek a középkori Magyarországon. In: Takács (szerk.): Paradisum plantavit, 87., 91.

55 Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 147.

56 Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból. 68. fej., 194.

57 DAP II. 396.

58 Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 147-148.

59 Rupp: Magyarország helyrajzi története... III. 168-169.; Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 148.; DAP II. 395.; Guzsik: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon, 178.

60 Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 148.

61 Takács: A magyarországi káptalanok és konventek középkori pecsétjei. Budapest 1992. 84.

62 Guzsik: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon, 223.; Mikó: A szentjobbi monostor és vár történetéhez, 252.

63 Hervay: Szentjobb. In: Takács (szerk.): Paradisum plantavit, 515.

64 Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 149.

65 Hervay: Szentjobb. In: Takács (szerk.): Paradisum plantavit, 515.; Mikó: A szentjobbi monostor és vár történetéhez, 252.

66 Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai, 473.

67 Gyöngyösi: Arcok a magyar középkorból. 79. fej. 242-243.

68 Mikó: A szentjobbi monostor és vár történetéhez, 252.

69 Nagyváradischematizmus 1995. Kolozsvár 1995. 107.; Fodor József (szerk): A nagyváradi egyházmegye történelmi sematizmusa. Nagyvárad 2003. 227.

70 Eredeti latin szöveg: AP fasc. 360., fol. 24-25. In: 1726-os feljegyzések a szentjobbi kolostor és a rend szomszéd kolostorainak múltjából (1493-1694). DAP II. 399.

71 Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 286.

72 Rupp: Magyarország helyrajzi története... III., 169.

73 Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai, 474.

74 AP fasc. 359. fol. 2-9. In: DAP II. 397.; Bunyitay szerint Debrecen a szentjobbi borok állandó piacát képezte. (Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai, 474.)

75 Rusu- Lupescu Makó: Sâniob. In: Rusu (coord.): Dicţionarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş, 228.

76 Rusu-Lupescu Makó: Sâniob. In: Rusu (coord.): Dicţionarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş, 228.

77 Sörös: Az elenyészett benczés apátságok, 148.

78 Nagyváradi schematizmus 1995. Kolozsvár 1995. 107.; Fodor: A nagyváradi egyházmegye történelmi sematizmusa, 227.

79 Mikó: A szentjobbi monostor és vár történetéhez, 252.

80 Csilik: István király szent jobbja és Szentjobb község története, 17-18.

81 Bunyitay Vince: A váradi püspökség káptalanai s monostorai, 475.

82 Mikó: A szentjobbi monostor és vár történetéhez, 252-253.; Rusu -Lupescu Makó: Sâniob. In: Rusu (coord.): Dicţionarul mănăstirilor, 229.; Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai, 476.

83 Mikó: A szentjobbi monostor és vár történetéhez, 253.; Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai, 475.

84 Máriavölgy (Tal, Thal, Marienthal) (Pozsony vármegye, esztergomi egyházmegye, ma Marianka, Szlovákia) pálos kolostorát 1377-ben

I. (Nagy) Lajos király alapította Szűz Mária tiszteletére. Birtokai Pozsony környékén feküdtek. A 15. században már búcsújáró helynek számított, a pozsonyi polgárok rendszeresen megemlékeztek róla végrendeleteikben is. Túlélte a török időket, a budaszentlőrinci kolostor elpusztulása után ide helyezték át a rend központját. A kolostor 1786-ban szűnt meg, máig búcsújáró hely, templomát barokk stílusban átépítették, fennmaradtak középkori részek is. Egyhajós, sokszögzáró-dású szentéllyel, hossza 32,5 méter, szélessége 11, 5 méter. (Máriavölgy - Tal, Thal, Marienthal). In: F. Romhányi (főszerk.): Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon.

85 AP fasc. 359, fol. 10-17. (cf. AP fasc. 516, fol. 2-3). In: DAP II. 397.

86 DAP II. 395.

87 Mikó: A szentjobbi monostor és vár történetéhez, 253.

88 Mikó: i. m. 253.

89 Rácz: A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára, 307.

90 Rácz: i. m. 242.

91 Bunyitay szerint a monostor temploma annyira rossz állapotban lehetett, hogy alapjától fogva kellett újjáépíteni. (Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai, 478.)

92 Mikó: A szentjobbi monostor és vár történetéhez, 253.; Rupp: Magyarország helyrajzi története... III. 169-170.

93 Rupp: Magyarország helyrajzi története... III. 170.; Mikó: A szentjobbi monostor és vár történetéhez, 253-254.

94 Eredeti latin szöveg: AP fasc. 359, fol. 18-22. In: DAP II. 398.

95 Eredeti latin szöveg: AP fasc. 147, fol. 111-112. In: DAP II. 398.

96 Rupp: Magyarország helyrajzi története... III. 170.; Mikó: A szentjobbi monostor és vár történetéhez, 253-254.

97 Csilik: István király szent jobbja és Szentjobb község története, 25.

98 Györffy: István király és műve, 392.

99 Bunyitay: A váradi püspökség káptalanai s monostorai, 478-479.

100 Bunyitay: i. m. 479.

101 Mikó: A szentjobbi monostor és vár történetéhez, 254.; Rusu -Lupescu Makó: Sâniob. In: Rusu (coord.): Dicţionarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş, 229.; Csilik: István király szent jobbja és Szentjobb község története, 18.

102 Mikó: A szentjobbi monostor és vár történetéhez, 251.

103 Mikó: i. m. 251-252.

104 Mikó: i. m. 254-255.

105 DAP II. 395.; Szentjobb. In: Guzsik-Fehérváry: A pálosrend építészeti emlékei a középkori Magyarországon, 14.; Guzsik: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon, 223.; Szentjobb. In: F. Romhányi (főszerk.): Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon; Rusu - Lupescu Makó: Sâniob. In: Rusu (coord.): Dicţionarul mănăstirilor, 228.

106 Csilik: István király szent jobbja és Szentjobb község története, 18.

107 Fodor: A nagyváradi egyházmegye történelmi sematizmusa, 156.