Máshol
Fodor György
330 éVE KAPTA VÉRTANÚEREKLYÉJÉT
AZ ESTERHÁZY-KASTÉLYKÁPOLNA
Joseph Haydn alkotásainak színhelye
Kismarton (Eisenstadt) Burgenland fővárosa, hercegi város, Joseph Haydn alkotásának színhelye, az egyik legkedvesebb osztrák, de magyar vonatkozásban is fontos település. Az Esterházy család kastélya és gyönyörű parkja, a város templomai és nem utolsósorban a zenei hagyomány, a már életében világszerte elismert Haydn, a néhai szabad királyi város történelmi óvárosa, másrészt Magyarország egyik legjelentősebb főúri családjának rezidenciája olyan vonzáspontok, amelyeknek felejthetetlen emlékeivel gazdagodhatunk.
Az Esterházyak nemzetsége a 15. századig vezethető vissza. A 17. századtól a 20. század elejéig a magyar királyság legbefolyásosabb főnemesi családjainak egyike. Hatalmas birtokaik Magyarország északkeleti részétől Nyugat-Magyarországig terjedtek. Hangsúlyozom, hogy az Esterházy hercegek a Szent István-i koronához való hűségüket a Habsburg-ház iránti lojalitással egyesítették. Kismartont a hercegi család létesítette s bővítette mai arculatáig 1622 óta, amikor II. Ferdinánd császár az uradalmat Esterházy Miklós grófnak adományozta. Az ő fiát emelték 1687-ben hercegi rangra, amit minden utóda a 20. századig viselt.
A következőkben két kevésbé ismert látnivalóra, a hercegi kastély plébániakápolnájára, valamint Joseph Haydn kismartoni tartózkodásának színhelyeire hívom fel a figyelmet.
A város fejlődésében és hitéletében meghatározó szerepet betöltő Galánthai gróf Esterházy Pál, magyar gróf, osztrák birodalmi herceg, Magyarország nádora 1635. szeptember 7-én született Kismartonban. Egyben költő és zeneszerző is volt. Tevékenyen részt vett a török elleni harcokban, különösen az 1663-64-es török háborúban, majd a törökök kiűzésénél is. A háborúk során családját osztrák területekre menekítette. Ő maga Bécs védelmében harcolt, amelynek felmentése után is változatlan erővel vetette bele magát a török elleni harcokba, s igyekezett minél több magyar katonát hadba állítani. Neki köszönhetően a felszabadító háborúban közel 20 ezer fős magyar haderő is részt vett, ez jelentős mértékben járult hozzá a győzelemhez. 1684-ben jelen volt Buda első sikertelen ostrománál, s két évvel később visszafoglalásánál is. Aztán kitüntette magát a török elleni harcban Szalánkeménnél (1691) és Zentánál (1697). 1694-ben sókereskedelmi monopóliumot kapott bérbe a bécsi udvartól, és birtokait 1695-ben elsők között alakította át hitbizománnyá (családon belül öröklődő, el nem idegeníthető és meg nem terhelhető tulajdon). A Rákóczi-szabadságharc idején kitartott a Habsburgok mellett. 1711-től Moson vármegye főispánja is. Szülőhelyén, Kismartonban halt meg 1713. március 26-án. Ma már kevesen említik, hogy számos, elsősorban hitéleti művet írt magyar és latin nyelven. Egyesek szerint a Mennyei Koronával együtt a magyarországi Szűz Mária-jelenések és Mária-kegyhelyek kútforrása. Ennek első kiadása 1680-ban jelent meg. Ebben a könyvben Esterházy 1300 történetet ír le 812 lapon a Szűz Mária-jelenésekről, illetve -tiszteletről. Felbecsülhetetlen értékűek továbbá: Via Lactea ad Coelum ducens, variis praecantionibus, meditationibus... Viennae (Bécs 1691, majd Sopron 1762); Mennyei Korona az az Az egész Világon lévő Csudálatos boldogságos Szűz képeinek röviden feltett eredeti képekkel. Első kiadás 1680. (Az 1690-es atlas marianus bővített, metszetek nélküli kiadása) Nagyszombat 1696; Litaniae ad Beatam Virginem Mariam... Viennae 1697; Speculum Immaculatum, quo demonstratur... B. V. Mariam sine labe originale esse conceptam. Viennae 1698 (RMK III, 4080) Cassoviae, második kiadás Kassa 1747; Regina Sanctorum Omnium. Minden Szentek Királynéja Boldogságos Szüz Mária Tisztelete, Az az Az Esztendőnek minden napjaira ki-osz-tott Szentek élete... Nagyszombat 1698; Litaniae omnium sanctorum. Viennae 1700; Litaniae de Sanctis Conversis... Nagyszombat 1703 (RMK II, 2175); Des Heil. Röm. Reichs Fürsten, Palatini in Hungarn, an alle Gespanschaften daselbst abgelassenen ErmahnungsSchreiben. Wien 1704; Harmoniae Caelestis seu moelodiae musicae. 1711; Mars Hungaricus (Sajtó alá rendezte és a kísérő tanulmányt írta Iványi Emma, szerk. Hausner Gábor) Budapest 1989; Trophaeum nobilissimae ac aniquissimae domus Estorasianae in tres divisum partes... Viennae 1700, mely 171 képet tartalmaz. Az Esterházy nemzetség leírása.
1655-ben a győri püspök engedélyt adott Esterházy Pálnak - aki egyházi ügyekben függetleníteni akarta magát Kismarton városától -, hogy plébániát hozzon létre a kastélyban, amelyet 1660-ban szentelt fel az akkori esztergomi érsek, Kollonich Lipót (Leopold Karl von Kollonitsch, Leopold Kolonic, Komárom, 1631. október 26. - Bécs, 1707. január 20.) horvát-osztrák származású magyar gróf, bíboros, a magyarországi katolikus ellenreformáció vezéralakja. A kápolnát az egykori várnak kastély-lyá való átépítése során alakították ki a nyugati szárnyban, és ezzel különleges jelentőséget kapott. Esterházy Pál ugyanis, aki rendkívüli módon szerette a zenét, maga is mesterien játszott a zongora egyik elődjének számító virginálon (csembalószerű billentyűs hangszer). Sőt, saját szerzeményű vallásos énekek gyűjteményét is kiadta Harmonia caelestis címmel. Ugyanakkor megteremtette az udvari zenei élet hagyományát Kismartonban, azzal, hogy 1674-ben állandó egyházi zenekart szerződtetett a kastélykápolnába.
Ma már nagyon kevesen tudják - még a Kismartont, illetve a kastélyt látogatók közül is -, hogy 330 esztendővel ezelőtt, 1685-ben XI. Ince pápa elküldte I. Pál hercegnek a kereszténység védelmében való érdemeiért Szent Konstantin vértanú, a kereszténységre áttért római legi-onárius teljes csontváz-relikviáját, amely a szentélyben, a főoltártól jobbra található fülkében látható üvegkoporsóban. A későbbi korból, a 18. századból származik a kastélykápolna keresztelőmedencéje, a rokokó függőlámpa, valamint három festmény, amelyek a Szentháromságot, Szent Pétert és egy szerzetes alakját ábrázolják.
A barokk átépítés során a belső tér elnyerte azt az előkelő barokk külsőt, amelyet mind a mai napig megőrzött. Az emeleti páholysorok a hercegi család tagjai, a földszint pedig az alkalmazottak és a nép számára voltak fenntartva.
Az új orgona egy „finom kidolgozású, három szoborral díszített hangszer" volt, amely a kórus teljes hátsó falát elfoglalta. A kápolna Joseph Haydn idejéből származó orgonáját a klasszicizmus korának legfontosabb és legreprezentatívabb osztrák orgonájaként tartják számon.
Joseph Haydn 1732. március 21-én született a felső-ausztriai Rohrauban, másodikként a család tizenkét gyereke közül. Hamar felismerték zenei tehetségét. 1740-ben átköltözött Bécsbe a fiúkórus tagjaként, ahova később öccse, Michael (1737-1806) is követte. Bécsben anyagi megpróbáltatások érték, orgonistaként tevékenykedett, vígjátékokhoz komponált áriákat és autodidaktaként képezte magát. Csak 1759-ben, a Morzin grófnénál zenei igazgatóként való alkalmazása hozott pozitív változást életében. 1761-ben - egy évvel házasságkötése után - Joseph Haydnt Esterházy másodkarmesterként alkalmazta, 1766-ban pedig a zenekar vezetője lett. Az Esterházy-kastélyban alakította ki 1767-től azt a zenei stílust, amit ma bécsi klasszikus zenének neveznek, és amelynek vezető képviselőihez szokták sorolni Mozartot és Beethovent is.
A helységben sokan keresik fel a Kloster utcai Haydn-házat, ahol feleségével, Maria Aloysiával tizenkét és fél évig élt. Utána már csak néha-néha laktak ott, mivel Haydnt szolgálata hetekre, hónapokra a hercegi család új nyári rezidenciájához, Eszterházához (ma Fertőd) kötötte, télen pedig sok időt töltöttek Bécsben. Ezért 1778-ban eladta a házat.
1790-től Haydn ismét Bécsben élt, de öt évvel később visszatért az Ester-házy-udvarba. A következő időszakban alkotta a hercegné névnapjára megrendelt miséket, A teremtés és Az évszakok című oratóriumokat és leghíresebb vonósnégyeseit.
Ma már kevesen tudják, hogy Haydn iránt Bonaparte Napóleon is nagy tisztelettel viseltetett Bécs megszállásakor. A zene óriása 1809-ben halt meg Bécsben. A háború miatt a bécsi lakóhelyéhez közeli Hundsturmer temetőben helyezték nyugalomra. Amikor 1820-ban eleget akartak tenni azon kérésének, hogy Kismartonban temessék el, s exhumálták földi maradványait, ijedten vették észre, hogy a koponya hiányzik. A „Gall Koponyatan" (Gall osztrák orvos és Spurzheim által megfogalmazott elmélet, amely szerint az ember szellemi képességeinek és erkölcsi tulajdonságainak pontosan meghatározott helye van az agykéreg felületén, a koponya formája tükrözi az alatta lévő kéreg szerkezetét, így vélemény alkotható az egyén adottságairól) követői már a temetést követő éjszakán ellopták azt, hogy tudományos vizsgálatoknak vessék alá. Hosszú hányattatás után a koponya 1895-ben a bécsi Zenebarátok Társaságának tulajdonába került. Haydn koponyáját csak 1954-ben hozták Kismartonba, s akkor teljes földi maradványai végre örök nyugalomra kerülhettek.
Az utolsó herceg, V. Esterházy Pál - aki feleségével, Esterházy Melindával az 1950-es évektől Zürichben és Kismartonban élt - 1989-ben halt meg. Míg a magyarországi birtokokat a II. világháború után államosították, a burgenlandiakat 1995-ben magánalapítványba vitték be.
